Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

19-JO. JANUÁR 4., VASÁRNAP “‘‘k/ÜHmmp Az emberek tudatformálása is versenycél! Milyen az őrszentmiklósi 2+7 ? REFORMTAPASZTALATOK Az egyensúlyt keresve Beszélgetés a Váci Kötöttárugyár igazgatójával Sókat ér az a verseny, amelynek eredményeképpen növekszik a termelőszövetke­zet bruttó termelési értéke, emelkedik az egy főre jutó kereset, még többet ér vi­szont az a verseny, amely­nek nyomán az előbbieken kí­vül szélesedik a tsz-demokrá- cia, gyarapodik a tsz-tagok szakmai és politikai tudása, erősödik a tsz-szel és egymás­sal szembeni felelősségérze­tük. Nem szabad maximalisták­nak lennünk, a két évtizedes üzemi gyakorlattal rendelkező gyári munkások szervezett­ségéhez, tartalmi munkájá­hoz szabnunk a mezőgazda- sági brigádok, munkacsapa­tok versenymozgalmát. A ju­bileumi versenyben azonban magasabbra kell emelnünk a mércét, nagyobb követel­ményt kell támasztanunk. Ezért hangsúlyozzuk az anya­gi eredmények mellett a má­sikat: a tudatformálást, amelynek hiánya sok nehéz­séget okozhat a termelőszö­vetkezeti versenyben is. Egy „érdekes" egyesülés Mielőtt a versenymozga­lomra kitérünk, rövid gaz­dasági bemutatót kérünk Tóth Sándortól, az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Tsz elnö­kétől. — Két éve egyesültünk a vácrátótiakkal, s így 3840 hol­don gazdálkodunk. Növény- termesztésünk jelentős része a szőlő-, zöldség- és gyü­mölcstermesztés. Nem keve­sebb, mint 150 hold szőlőnk, 70 hold szamócánk és 45 hold spárgánk van. A többi földte­rületen a hagyományos ga­bona- és takarmánytermesz­tést folytatjuk. Ami az ál­lattenyésztést illeti: szarvas- marha- és sertéstenyészté­sünk nincs, illetve nagyon ki­csi. Évente 70 hízómarhát adunk el. Baromfitenyészté­sünk fejlett, 5000 férőhelyes tojóházunk van. Évente 20 ezer pecsenyecsirkét értéke­sítünk. Kisegítő üzemágaink, a lakatosrészleg és a mű­anyagfröccsöntők jól mű­ködnek. Téglagyárunkat két A BACS KISKUN MEGYEI ÉPÍTÉSI ÉS SZERELŐIPARI VALLALAT kecskémét* és Kecskemét környéki munkahelyre felvesz épületgépész és villamosipari szaktechnikusokat és technikusokat, fűtés-, gáz-, vízvezeték-, és villanyszerelő szak- betanított és segédmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Kecskemét, Tatársor 1/a. RIGA kismotorhoz egyes ALKATRÉSZEK ÉRKEZTEK Bp. VII., Thököly út 26. Vidékre csomagküldő szolgálat. éve kezdtük üzemeltetni. A tsz évente 1,5 milliót fordít beruházásra. Kivitelezés alatt áll az 500 hold öntözésre al­kalmas berendezés, az elkö­vetkező időkben szeretnénk egy 300 férőhelyes komplett, korszerű szarvasmarhatelepet felépíteni. Tagjaink száma 430, ebből 115 a járadékos. Az alkalmazottak száma 120. Ta­valy az átlagos kereset egy napra 77 forint volt. most is körülbelül ennyi lesz. Koncz Sándor párttitkár már a részletekre is kitér: ......Az egyesülés nem valami jó l sikerült — mondja — az első évben ráfizetéssel zár­tunk, a második év nullára ment ki. a harmadikat, az 1969. évit reméljük megűsz- szuk mérleghiány, azaz vesz­teség nélkül. A tagok közül még . sokan nem dolgoznak rendesen”. Terhet jelentenek-e rátótiak ? Rövidesen kiderül, az „anya- tsz” jól gazdálkodott, az em­berek rendesen dolgoztak, de az egyesülés óta nagy nehéz­ségekkel küzdenek. A tsz-ben munkacsapat-szervezés van. Három csapat a növényter­mesztésben dolgozik, ezenkí­vül egy fogatos és egy trakto­ros csapat, vagy más néven brigád működik nálunk. Az „anyatéesz” két növényter­mesztési brigádja ebben az évben is a szocialista címért küzd. A Szarvas Lajosné ve­zette asszonybrigád, akik a szőlőben, a zöldségkertészet­ben munkálkodnak, 1968-ban már elnyerték a szocialista brigád címet. Jakab Sándomé brigádja is kitűnő munkaerőkből áll. A tráfotorös szocialista brigád már elnyerte a „Zöld koszo­rút”. Á műanyag fröccsöntő szocialista brigád is már két­éves versenyműltra tekinthet vissza, tavaly ők lettek az el­sőik. A tsz-ben a szocialista brigádmozgalom 85 embert fog össze és hogy milyen jól, arról a benne részt vevők mesélnek. „...Oktatáson veszünk részt... rendszeresen megtartjuk a bri­gádgyűléseket ... ha valaki megbetegszik, a többiek elvég­zik helyette a munkát... sok­szor még a tagok ki is mos­nak neki otthon ... közösen járunk kirándulni...” A legszomorúbb véleményt viszont a „házastársiakról” hal­lom. „A rátótiak nemigen dolgoznak a tsz-ben... A ta­gok egy része elment másik tsz-be részest vállalni... A váci ..Dunakanyarban” feles művelést folytatnak ... Van, aki egy vagon gabonát takarí­tott be, aztán most könnyedén vágja oda: Ti mikor és hol ke­restek ennyit?”... # i Csak munkacsapat ? A növénytermesztés három brigádja közül csak a rátótiak csapata nem küzd a szocialis­ta címért, a másik kettő részt vesz a nemes versengésben. Miért? ... Koncz Sándor párt­titkár szerint nehéz a szomszé­dokkal boldogulni. Régen is kereskedő, kupeckedő emberek voltak. Pestre jártak termé­keikkel, s nehéz százasokkal tértek vissza a faluba. Rátéten tszcs volt és így a gazdáknál kint maradtak a lovak, s a ter­melőeszközök egy része. Ezek­nek segítségével és éppen a szocialista vívmányokat fel­használva (biztonságos terme­lés, jó értékesítési lehetőség, kicsi adó stb.) eredményesen gyarapították saját, egyéni gaz­daságukat. Az egyesítés után (termelőszövetkezet lett a volt tszcs helyén) nehezen tudják a közös, kollektív munkába be­leélni magukat. Az őrszent­miklósi tsz-ben a régi tagok tudatilag már messze járnak azon az úton, amelyre a rátó­tiak még csak két éve léptek. Míg itt, a régi tsz-tagok között már a szocialista brigádmozga­lom hódít és vitájuk a tszr demokráciáról, a tsz jövőjéről, a szervezési intézkedésekről szól, addig a szomszédoké még ott tart, eljöjjenek-e a tsz-be dolgozni, vagy sem. Az őrszentmiklósi „Egyesült Barátság” bekapcsolódott a ju­bileumi versenybe, a járásnál meg is tették szép felajánlásai­kat, amelynek olyan része is van, mint az épületek csinosí­tása, az istállók karbantartása, a környék tisztítása. A terme­lési részben a nagyobb jöve­delmezőség, a munkák időbeni elvégzése is szerepel. Nem szerepel viszont a szomszédvár „meghódítása”, a 2+1-ből a +1 munkacsapattal való mélyebb bánásmód, a szo­cialista útra terelés, a kis túl­zással jellemzett, individualis­ta „feleség” megrendszabályo- zása, viselkedésének a szocia­lista normákhoz való közelíté­se. Bonyolult és talán éppen mert bonyolult, nagyszerű fel­adat vár a régi tsz szocialista brigádjaira, a tsz kommunis­táira, minden eddig szorgal­masan dolgozó tagjára: illesz­teni, simítani a kissé elvadult házastársat, megtanítani a rendre, fegyelemre , a közös kollektív munkára. Talán a ju­bileumi verseny legszebb és legnagyobb eredménye az len­ne, ha közös nyelvet találná­nak. Gazdasági eredményeik for­rása is bízvást ez lesz, mert a tudat változása hatalmas anyagi erőket szabadít fel és állít jó szolgálatba. Szüts Dénes Vác patinás, nagy hagyomá­nyokra visszatekintő üzemei közé tartozik a kötöttárugyár. Termékeit, különösen a tré­ningruhákat, belföldön és kül­földön egyaránt keresik, szere­tik. A textilpiac ellentmondá­sossága, a vevők panaszai az átlagosnál is indokoltabbá te­szik az érdeklődést: mit tettek jól 1969-ben, mit mulasztottak, minek örültek, mi fájdította a fejüket? — Az új év, 1970 első mun- kanapján, milyennek látszik az elmúlt esztendő, 1969? — Nehéz év volt, nehezebb annál, mint amire készültünk. Terveink nagy részét sikerült megvalósitani. Amit nem, az egyben a vezetés kritikájának is tekinthető. — Az előző évhez, 1968-hoz mérten 1969-ben növekedett-e a termelés — az iparág egé­szében ugyanis visszaesett —, s mi volt a legnagyobb gond? — A gyár értékesítési terve 6—7 százalékos emelkedést tartalmazott, ezt teljesítettük. Nem áremeléssel, hanem több­lettermeléssel, illetve értéke­sebb, munkaigényesebb termé­kek előállításával. A kérdés másik része, a gondokra vo­natkozó, már nehezebb. Jó né­hány „legnagyobb” gondunk volt ugyanis az év folyamán. A forgóeszköz-gazdálkodás megszigorítása például három hónapon át nagyon nehéz helyzet elé állította a gyárat, a gazdasági terhek már-már el­viselhetetlennek tűntek. Sú­lyos akadályokkal kellett szembenéznünk az anyagellá­tásban, s ha mérséklődött is a fluktuáció, a munkaerő mozgá­sa még mindig nagyobb az át­lagosnál, s ez a termelékeny­ségben érezteti hatását... . , ­Terjed az influenza Hogyan védekezzünk? Az Egészségügyi Miniszté­riumi tájékoztatása szerint a korábban Dunaszekcső köz­ségben kialakult és ott már megszűnőben levő influenza- járvány december végén át­terjedt a mohácsi járás és Tolna megye több településé­re. Mohácson, Dunafalván és a járás több községében sza­porodnak a megbetegedések. A múlt év utolsó napjaiban Szekszárdon is hirtelen meg­nőtt a megbetegedések szá­ma, három nap alatt több mint 200 beteget vettek inf­luenzás tünetekkel gyógykeze­lésbe. A megbetegedések hal­mozódását észlelték a megye további négy községében: Decsen, Döbröközön, Kurdon és Nagyszokalyban is. Jelenleg a mohácsi járás­ban és Tolna megyében az influenzajárvány lassan terjed és a következő napokban az­zal kell számolni, hogy a jár­vány további településekre is átterjed. ★ öltözködésünk az időjárás­nak megfelelő legyen, különö­sen óvakodjunk a lábbeli át­nedvesedésétől. Lehetőleg so­kat tartózkodjunk, mozogjunk magunk is szabadiban, friss levegőn. A szervezet eUenállóképes- ségét fokozza a változatos, vi- taimánoikbam — főleg c-vita- minban — gazdag táplálko­zás. Ezért iktassunk étren­dünkbe minél több nyers gyü­mölcsöt, nyers savanyúká­posztát, sárgarépát, céklát. Gazdag c-vitamiinforrás a cit­romos tea és a csipkebogyó- szörp. Az alkoholos italok a közhiedelemmel ellentétben nem használnak, sőt ártanak. A védekezési kötelezettség akkor sem szűnik meg, ha történetesen mindezek ellené­re lázzal járó meghűléses be­tegséget, náthát, influenzát kapunk. Saját egészségünk védelmében maradjunk ott­hon és pontosan igazodjunk az orvos utasításaihoz. — Rossz év volt tehát? — Nehéz,* mint korábban mondottam. Az 1968-as eszten­dő eredményességi szintjét tartani tudtuk, s úgy látjuk, az adott körülmények között ez nem kicsiség. — A n-ehéz helyzet elsősor­ban a vezetés próbája, ahogy maga az egész reform is. — A rossz vezetés összetörik a gondok súlya alatt. Mi — s ezt nagy eredménynek tartom — álltuk a sarat, s ami alatt minden vezetőt értek, a műhe­lyek, munkacsoportok irányí­í tóit is. Egységesebb lett a ve­zetés, mert világosabbá váltak a közös célok, s ugyanakkor személyesebb lett a felelősség is. Nem mindenki mindenért felel: mindenki a maga terü­letéért felel — ez a reform fontos következménye. A ve­zetésen belül azonban voltak eltérések. Teljes mértékben felnőtt a követelményekhez az értékesítési apparátus. Ugyan­akkor a termelésirányításban már voltak fönnakadások, ott nehezebb megszokni az újat, tudomásul venni, hogy nem a mi akaratunk, hanem a meg­rendelőé, végső soron a vevőé dönt. — A vevő. Sűrűn emlegetik, s mégis, a vevő még sűrűb­ben bosszankodik. Van erre magyarázat? — Csak a saját tapasztala­tainkról van jogom beszélni, de talán ezekben is rejlenek tipikusnak vehető tanulságok. Nagyon kiegyensúlyozatlan esztendő volt 1969. Az év első felében alig kaptunk megren­delést a belkereskedelemtől. Elvállaltunk exportszállításo­kat. A második félévben lökés­szerűen megsokasodtak a bel­földi kívánságok, s bár még az' export terhére is ezeket telje­sítettük, a gépi kapacitás adoitt, csodák nincsenek. — A gyár tehát egyensúlyát vesztette az év folyamán? — Másként fogalmaznám: egyensúlyát kereste. Nem a szavakkal való játék ez. Köny- nyű volt addig egyensúlyt tar­tani, míg a minisztérium mondta meg, mit és mennyit csináljunk, s a kereskedelem is felső utasításra rendelt, vet­te át az árut. Most nincs ki­re hivatkozni, hová szaladni. Ezt az újfajta, a megváltozott helyzetnek megfelelő egyen­súlyt kerestük tehát. Több úton. Például a gyártmány- fejlesztéssel, ahol még nem minden esetben sikerül a fej­lesztési szándék és a gazdasá­gosság optimális találkozó- pontját meglelni. Űj gyárt­mánycsoport a plüssáru: mű­szálból és pamutból egy­aránt készítjük. Helenka ter­mékeink választéka is bővült, nagy tömegben készíthettünk férfifürdőnadrágokat... vég­ső soron több, mint harminc új cikkel léphettünk piacra egyetlen esztendőben. Ilyen nem volt egyetlen korábbi évben sem. s ez megint fon­tos reformjavaslat. A pezs­gés, a mozgalmasság. — És a másfajta pezsgés? Az emberek vélekedése? Sok a vita? — Sokat vitatkozunk, nem­csak vezetői értekezleteken, de a munkahelyeken, a mun­kások között is. Megnőtt az érdeklődés a gazdasági, ter­melési kérdések iránt. A re­form bevezetésekor sokféle illúzió' létezett. Az illúzióik helyére a kritikus szemlélet- mód, a mérlegelés lépett. Van, hogy beleizzad az em­ber egy-egy műhelyi vitába. Nem baj. A fő az, hogy vé­gül egyetértsünk. Ahol nincs vita, ahol gyanúsan gyor­san megy az egyetértés, ott könnyen megszületnek a meg­lepetések. — Mi a viták legfontosabb tapasztalata? — Az hogy nincsenek ké­nyes kérdések, csak félreér­tett, félremagyarázott kérdé­sek. Az. hogy nyílt szóval, őszinteséggel, semmiről nem hallgatással sokat lehet elér­ni. Még nehéz helyzetben is. A gazdasági vezetés ezen a területen nagy segítséget ka­pott a pártszervezettől, s a tö­megszervezetektől. — Csak címszavakat említe­nék: béremelés, törzsgárda, kategóriák eltörlése ... — Valóban, már-már kulcs­szavak ezek, annyira jellemzői a mai helyzetnek. A bér: a jó munkát igyekszünk minél job­ban megfizetni. Olykor ez fél­reértésre ad okot. Nem becsül­jük a törzsgárdát — mondják. Nem becsüljük a fiatalokat — mondják mások. Nincs tökéle­tes, mindenkinek megfelelő bérezés. A kategóriák eltörlé­se: a gyárban ez bevezetése­kor sem kavart különösebb hullámokat, az eltörlés még kevésbé. A munkán, az ered­ményeken van a hangsúly,’s pem a formákon. Mi diffe­renciáltan osztottuk a nyere­séget, a vezetők között éppúgy, mint a munkásoknál. Ám az a vezető, aki ezt természetes­nek tartotta a maga esetében, igencsak húzódozott attól, hogy maga is megtelve a rá­bízott embereknél... — A vezetés helyzete tehát nehezebb, mert egyértelműbb lett? — Ez tény. Ahogy magunk között mondogatjuk: tisztá­zódnak a frontvonalak. Meg­szűnőben van az, hogy min­denki a másiktól várja a cse­lekvést, a megoldást. Megszű­nőben, de azért még létezik. A gyárban, de — gyáron kívül is. — Az idei, 1970-es tervek?. — Hasonló mértékű, hat-hét százalékos készárú értékesíté­si növekedéssel számolunk. — És ugyanannyi gonddal; — Azokat ugyan nem „ter­veztük be”, de jönnek maguk­tól is. Csakhogy fölkészülteb- bek vagyunk, tanultunk 1969- ből... Mészáros Ottó Az úgynevezett cseppfertőző betegségek, a nátha, az influ­enza elleni védekezésről az Egészségügyi Felvilágosító Központban a következőket mondották: A cseppfertőzésnek kedvez a zsúfoltság, a zárt helyek rossz levegője. Ezért az ilyen helyeket lehetőleg kerüljük. Betegeket ne látogassunk. Mindenki mindig zsebkendőbe köhögjön, vagy tüsszentsen. Sokan a tenyerükbe tüsszente­nek azután kézfogással adják tovább a fertőzést. A gyakori kézmosás egyik leghatékonyabb védekezés az influenza, nátha ellen. A nát­hás ember lehetőleg eldobható papírzsebkendőt használjon. A fertőzésre különösen ér­zékeny csecsemőkkel. kis­gyermekekkel, vagy idős em­berekkel közös szobában lehe­tőleg ne tartózkodjanak olya­nok, akik köhögnek, náthá­saik. Tűzálló ruha A SZOT MUN­KAVÉDELMI KU­TATÓ INTÉZET HASZNOS VÉDö- ÖLTÖZÉKET KONSTRUÁLT. AZ AZBESZT­SZÖVETRE KA­SÍROZOTT VÉ­KONY ALUFÓ­LIÁÉ ANYAG­BÓL KÉSZÜLT TŰZÁLLÓ VÉDŐ­RUHA KÖNNYŰ MOZGÁST BIZ­TOSIT, FÉNY- ÉS Hö VISSZ A VERŐ, LEVEGŐVEL HŰTHETŐ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom