Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

4 1970. JANUAR 24., SZOMBAT A MI NEMZEDÉKÜNK Egyidős tagjaival HÚSZÉVES A KISZ KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTESE i,1950-ben alakult Zeneka­raiban, kórusaiban, tánckarai­ban és más művészeti cso­portjaiban több mint ötszáz fiatal részesül művészeti neve­lésben, s folytat rendszeres ilyen irányú tevékenységet: tízévestől huszonhat éves ko­rig." Rövid szemelvény az ünnepi prospektusból, melynek fedőlapián hajlékony kéz érint egy vadpiros rózsát. Szemelvény, mely összefoglal, statisztikákba tömörít húsz évet, így próbálva bemutatni az együttes eredményeit, sike­reit. Több mint huszonöt or­szágban jártak, a magyarok képviselőiként, a vitrinek mö­gött kitüntetések garmada, em­léktárgyak pihennek vörös pe­csétes oklevelekkel. — Tavaly hétszázszor lép­tünk fel: ebből kétszázszor külföldön — mondja az újabb adatokat Szigeti Pál, a mű­vészegyüttes igazgatója. — Itthon igyekszünk minél többet vidéken szerepelni... — teszi hozzá Németh László igazgatóhelyettes. Lemegyünk a színházterem­be, ahol az egyik rajkózenekar ad ízelítőt műsorából. A veze­tő prímás: Lendvay Csócsi Je­nő VIT-díjas hegedűs. A „Pa­csirtát” játssza — csodálato­san. Mivel azonban a központi művészegyüttesnek 12 művé­szeti csoportja van: zenekarok, tánckarok, szólisták, irodalmi színpadok, kórusok, hogy csak néhányat említsünk — az új­ságíró igyekszik megkaparin­tani az egészet, az együttes egészét, az együttes egészének értékét. Az egyetemi kórus karna­gya Tóth Béla: — Vannak alapítóim is — igaz, mi 13 éve alakultunk... Horváth Imre és felesége „ve­teránnak” számít. Az érdi gép- járműjavító főmérnöke azóta családot alapított, de minden­napjai ide fűzik őt is meg a fiatalasszonyt is... — És ki pient él? — Az egyik legjobb teno­runk: Szabó Dénes. Felsőfokú technikumot végzett, és Vá­cott a DCM-nél helyezkedett el. Tagja a Vox Humanának. — Mikor szerepeltek utoljá­ra megyénkben ? — Ugyancsak Vácott, a Du- nakanyar-dalostalálkozón ósz- szel. Persze, azért mert jó a kapcsolatunk a Duna-parti vá­rossal: Bogányi Tibor, az ot­tani KISZ-kórus karnagya tő­lünk szerzett diplomát. A Vox Humanával is volt közös kon­certünk a Zeneakadémián: Ko­dály Te Deumját énekeltük. — A központi kórusban is van Pest megyei — szól közbe Lantos Rezső karmester. — Pintér Erzsébet Üllőn pedagó­gus, onnét jár be próbálni. — Hány próba van egy év­ben? — 120. „Zenekaruk, együttesük vir­tuózokból áll, akik teljes szív­ből játszanak, és lelkesedésü­ket adják a csárdásokba." így ír róluk a francia Lyon Re- publicaine. És a harmadik pá­rizsi meghívást már megkap­ták. A legkisebbek egy cso­portja pedig — az úttörőegyüt­tes — a Szovjetunióban turné­zik. Idősebb kollégáim elisme­rően csettintenek nyelvükkel a tájékoztató után: „Tehetséges srácok...” — b. t. e. — Foto: Dozvald Q3dm ^ntek Cegléden OílBai Hívószám: GX-17 Dabason és líjhartyánban Pinceklub nélkül Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pince­klub Nagymaro­son. Fiatalok, KISZ-esek járták ki magoknak a le­hetőséget, hogy a főtér egyik háza alatt húzódó pin­cét társadalmi munkával rendbe hozhassák, szóra­kozóhellyé alakít­hassák. Az ötletet támogatta: nem­csak a községi ta­nács, hanem a já­rási KlSZ-bizott- ság is. A fiatalok hozzáfogtak, taka­rítottak, építettek. A berendezésre ugyan kevés pén­zük volt, de azt is megoldották. A művésztelepen la­kó képzőművészek pedig — szintén társadalmi mun­kában — szép, egész falat bebo­rító figurális ke­rámiakompozí­ciót készítettek dekorációnak. A pincét nem lehetett eléggé fű­teni, nedves is volt, mégis; a Nagymarosra, és a környező közsé­gekbe való fiata­lok kedvenc talál­kozóhelye lett. Szombatonként a helyi beatzene­kar, a Kék Csillag játszott, de ren­deztek itt író—ol­vasó találkozókat, költői esteket, vi­tákat is. Aki ré­gen járt Nagyma­roson, s most a pinceklub iránt érdeklődik, váll- vonogatást, hüm- mögést kap vála­szul. A pinceklub megszűnt. Miért? Annak idején kevés volt a pénz, nem tudták szige­telni a falakat, a helyiséget lassan, de biztosan elbo­rította a penész, átjárta a nedves­ség. Ráadásul ta­vasszal feltört a belvíz is, tönkre- téve a berende­zést, a fiatalok munkáját. Közben megszűnt, majd most, múlt év vé­gén újjáalakult a községi KISZ- szervezet. Még csak 21 tagja van. Most ígéretet kap­tak a járási KISZ- bizottságtól, hogy mindenben támo­gatják őket, segí­tik a helyreállí­tást. A munka megkezdésére már át is utaltak ne­kik 14 ezer forin­tot. A községi ta­nács építőbrigád­ja elvállalta a munkát, tavaszra elkészülnek. A fiatalok tehát a nyár beköszönté- vel ismét birtokba vehetik az úgy megszeretett pin­ceklubot. A szilveszteri kábulat után j úgy tűnik, ma már valóban magához tértek mindazok, akik a megyében a hét végi műsorokról gondoskodnak. A sok érdekes közül most csak a legérdekesebbeket fogom megemlíteni és mindjárt Ceg­léddel kezdem: Ma a Kossuth Művelődési Központban került volna szín­re a Könnyű a nőknek című vígjáték, de ez az egyik sze­replő betegsége miatt elma­rad. Helyette majd március 15-én elégítik ki a színházi bérlettel rendelkezőket, ami­kor is a Katona József Szín­ház előadásában a Péntek Ké­zi című zenés vígjátékot mu­tatják be. Nem tudom, mit szólnak ehhez a bérletesek. És ha már Cegléden vagyunk, ugorjunk át Nagykőrösre, mert akik szeretik a köny- nyebb derűs filmet, azoknak lesz módjuk ezt a vágyukat kiélni szombaton és vasárnap is. A nagykőrösi mozik A csendőr nősül című színes francia filmet vetítik. Szombaton, ma a dabasi művelődési házban kerül szín­re Sípos Tamás dokumentum­játéka a Hívószám GX—17. Ágh Éva, Viktor Gedeon és Felvinczy Viktor közreműkö­désével. A darabot Földeák Róbert rendezte. Ugyanez a darab kerül színre az újhar- tyáni művelődési házban va­sárnap is. Szombaton az aszódi fegy­veres erők klubjában Pálffy József, a Magyarország című hetilap főszerkesztője tart előadást Egy év a külpolitiká­ban címmel. Monoron a mo­ziban a nagysikerű magyar filmballadát, a Feldobott kő-1 vetítik. Az időjárás természetesen kedvez a jó könyvet szeretők­nek is, hiszen az egyik leg­jobb szórakozás egy kelleme­sen fűtött szoba, valamint egy jó könyv. S az utóbbiban nincs hiány. Most jelent meg Hermann Mellville világhírű regénye, a magányos és rette­netes Fehér bálna és az embe­rek élethalálharcát elmesélő eposz. A kalandos életű fes­tőművész, Gauguin életét Henry Perruchot francia író meséli el a Corvina kiadó gondozásában megjelent Gau­guiné é'ete című könyvében. És ha már az életrajzoknál tartunk, megemlíteném még Alfred Amenda romantikus hevületű Reethoven-életrajzát, amelyet az Európa Könyv­kiadó adott ki Eroica címen. Akik a hét végi két estét otthon akarják eltölteni, azok­nak a rádió és a televízió nyújt majd kellemes szórako­zást. Szombaton a Kossuth rádió 21 órakor Esti pihenő, muzsikával című műsorát su­gározza, amelyben Mozart, Csajkovszkij, Mendelssohn művek, valamint operettek is elhangzanak majd. A televízió 20.25-kor a Más lapra tarto­zik ... című sajtókabaré első részét vetíti az újságolvasó felnőtteknek. A rádióban azo- nos címmel régebben, már el- hangzott sajtókabaré most a tv-nézök elé kerül, hogy ké­pen is megismerkedhessenek azokkal, akiknek cikkeit és nevét naponta olvashatják az újságokban. Vasárnap 19.35-kor a Kos­suth rádió helyszíni közvetí­tést ad a szolnoki Szigligety Színházból, Jókai Anna Fe­jünk felől a tetőt... színjáté- kát sugározzák. Az írónő első színpadi művével vérbeli drámaírónak bizonyult és akik meghallgatják majd, bizonyá­ra jól fognak szórakozni. _ A vasárnapi televízióműsor- bál felhívnám kedves olvasó­ink figyelmét a 20.20-kor ve­títésre kerülő Ismerkedők... Keresztutak a szerelemben cí­mű műsorra. Ennek keretében három tv-novella kerül a kép­ernyőre. Mindkét nap időtöltéseihez kellemes szórakozást kíván: Karácsonyi István DABASON Fényi Géza kiállítása Tegnap délután két órakor Raffai Bélának, a Dabasi Já­rási Tanács vb-elnökihelyette- sének bevezető szavai után megnyílt Főnyi Géza festőmű­vész kiállítása a Dabasi Járá­si Tanács dísztermében. A művész munkásságát dr. Ara­di Nóra művészettörténész méltatta. Az ünnepélyes megnyitóin megjelent dr. Csicsay Iván, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese és Boros András, a Da­basi Járási Tanács vb-elnöke is. A megnyitó után a közel kétszáz főnyi közönség nagy elismeréssel nyilatkozott Fő­nyi Géza tárlatáról. Tavaly: 131 ezer látogató Visegrádon Elkészült az elmúlt év mú­zeumi mérlege: Debrecen 202 ezer múzeum­látogatóról számolt be — itt különösen a Déry Múzeum képtára volt népszerű —, az egri vár történeti emlékeit 394 ezren tekintették meg, a nyírbátori Báthory-emlékmú- zeumban 103 ezren jártak egy év alatt. A tihanyi múzeum­ban 227 ezren, Szombathelyen 129 ezren és Visegrádon 131 ezren nézték meg a kiállításo­kat. SZOB: Tető aiatt a gimnázium - épül a művelődési ház is Tető alatt van már az új kétszintes, nyolctanitermes szo­bi gimnázium. Most a belső szerelési és építési munkát végzik a Váci Tanácsi Építő­ipari Vállalat dolgozói. A munka jó ütemben halad, ősz­szel szeretnék átadni az új modem épületet, amelyben szolgálati lakás, étterem, kony­ha, műhelyek és tornaterem is lesz. Az építkezés költsége 9 millió forint, amelyet központi fejlesztési alapból kapott a szobi tanács. Gyorsan épül az új műve­lődési ház is, nemrég átadták egyik felét, a járási könyvtár már be is költözött A mű­velődési ház 3 millió 800 ezer forintba kerül és ez év végén átadják rendeltetésének. Elhunyt Vidor Ferike Vidor Ferike érdemes mű­vész, Gábor Andor volt felesé­ge, péntekre virradó éjszaka, 81 éves korában szívtrombó­zisban elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Zeneiskolák fesztiválja Február végén kerül sor a Pest megyei állami zeneisko­lák V. kamarazene fesztivál­jára. A fesztivál válogató hangversenyei azonban már ma délután az érdi gimnázium aulájában megkezdődnek az érdi és a fóti zeneiskola nö­vendékeinek műsorával. Ja­nuár 25-én Szentendrén, ja­nuár 31-én Cegléden, február elsején pedig Nagykátán ren­deznek hasonló válogató hang­versenyeket. Az V. kamara­zene fesztivált az idén Ceglé­den rendezik február 22-én. — Az a célunk, hogy őrizzük a népi hagyomá­nyokat, hogy tehetségeket ne­veljünk és szórakoztassunk. Húsz éve próbálkozunk, bir­kózunk ezzel a feladattal, és úgy érezzük, sikerrel. Soha nincs baj az utánpótlással — mondja Szigeti Pál. A Nagykőrösi Konzervgyár pályázatot hirdet az 1970. évi szezonra zöldi ég fel vásárlói munkakörre. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Részletes felvilágosítást ad a Konzervgyár Termeltetési Osztálya. A pályázat beadásának határideje: február 15. (25) — Kié lehet az a nagy ko­csi? — kérdezte a lány, és a húsz méternyire feljebb par­koló, a sötétben csaknem telje­sen elmosódott körvonalú Opelre mutatott. A férfi arrafelé tekintett, megrándította a vállát. — Fogalmam sincs, talán... — Segítség! Segíts ... A kiáltás az idegen autó mö­gül jött, utána tompa puffanás hallatszott. — Ez ... ez Honda volt! — kiáltotta a professzor és ro­hant a zaj irányába. — A lány szaladt volna utá­na,' dehát tűsarkú cipőben, nedves úttesten, felfelé .. Mire Andrea a tett színhe­lyére ért, Honda mellett már a professzor is eszméletlenül feküdt a földön. Egy pontos horogütés terítette le. A doktorkisasszony nem kezdett sikoltozni, hiába is tette volna e kihalt vidéken, hanem elhajítva retiküljét, tíz körömmel ugrott neki Mucur- nak. Fél perc múlva a saját sáljával a szájában, összekötö­zött kézzel-lábbal, ott feküdt ő is a harátai mellett. Mucur egy kétes tisztaságú zsebkendővel felitatta a vért alaposan összekarmoU képéről, aztán nyújtózott egy nagyot, ez a ma esti cécó nagyon a kedve szerint alakult. Jó, lehet, hogy ő nem olyan tapasztalt, mint miszter Palmer, nem olyan fi­neszes, mint Bálint, de melyi­kük végzett volna ilyen tiszta munkát nem egészen öt perc leforgása alatt? Méghozzá úgy, hogy a mama-kedvence a vo­lán mögött és ez a tudós ürge a fűben félórán belül biztosan nem tér magához, a lányból múmiát csinált, a kis kopasz viszont csak egy felebaráti sí- mogatást kapott annak mind­járt észnél kell lennie. És a stukkert igénybe sem vette, bedobta a kocsiba. Előbb a professzor mellé guggolt le, kulcscsomót húzott ki a zsebéből, minek kínlódjék sperhakmiikkal, amikor ezek a házhoz szállitódtak. Aztán Hondához lépett, felrántotta a földről, de úgy, hogy háttal le­gyen neki, megrázta. — Ébresztő! Következik a harmadik, a döntő menet. — Igenis — suttogta Honda még félájultan, csípős, sós íz­zel a szájpadlásán. — Mit kell tennem? — Ugyanazt, amire már ko­rábban bátorkodtam megkér­ni. Közbejött ugyan ez a kis cvikli, de mi rá se rántunk. Felöltője gallérját megmar­kolva, úgy vitte át maga előtt Hondát az úttesten, a villa ka­pujához, hogy annak jóformán alig érte a lába a talajt. Ki­nyitotta a zárat, pajzsként tartva maga előtt a másikat, belépett a kertbe. A következő pillanatban a hatalmas újfunlandi ott ter­mett mellettük. Hondát barátságosan arcon nyalta, ehhez a művelethez még csak ágaskodnia sem igen kellett, aztán kíváncsian vette szemügyre a másik látogatót. — Hű, az áldójáit! — szitko­zódott magában Mucur. — Er­ről a dögről egészen megfeled­keztem. A stukker a kocsiülé­sen maradt! — Ide figyelj, hajasbaba — mondta Hondának oly szelí­den, amennyire csak tellett tő­le, nehogy az állat megérezze a köztük levő ellenséges vi­szonyt —, ha csak egy mozdu­lattal, egyetlen pisszenéssel megpróbálod rámuszítani ezt a fenevadat, annyi időm mindenképpen marad, hogy el­törjem a nyakadat. Elhiszed? — El — suttogta a másik. Testileg, lelkileg szörnyen megviselt állapotban volt, de az agya... — Kérem, ez a ku­tya úgy van kiképezve, arra nevelték, hogy ha valaki a fe­jére teszi a jobb kezét és azt mondja: „Szervusz, Bodri”, azt nem bántja, sőt, mindenkivel szemben megvédi. — Állati klassz! — mondta őszinte elismeréssel Mucur —, így lesz a legjobb, éljünk bé­kességben. Elengedte a másik gallérját, jobb kezét a kutya fejére tet­te. — Szervusz, Bodri! Szempillantás múlva már a földön feküdt, egy hatalmas mancs a mellkasán, közvetle­nül az arca felett Herkules úr tátott szája, akkora fogakkal, csoda, hogy elfértek a roppant állkapcsokon, és a legpará­nyibb mozdulatra halk, de iszonytatóan vészt jósló mor­gás. — Hát eddig csak eljutot­tunk valahogy — jelentette ki Honda és nehézkesen lehup­pant a bejárati lépcső legalsó fokára. Micsoda éjszaka volt ez! És micsoda szerencse, hogy a gőg nemcsak emberi tulaj­donság! Mélységes tiszteletem, Herkules úr, ön megnyerte ne­künk a harmadik, döntő me­netet. Én most egy-két percet pihenek, aztán Andika segít­ségével beszállítom ide a pro­fesszor urat is, meg azt a csir­kefogót is az Opelből. Kérem, szíveskedjék addig is folytatni az éber ellenőrzést e felett a modortalan látogató felett. Megteszi ? Hálásan köszönöm. Akkor én indulhatok is. A részletekkel majd a rendőrség és a bíróság foglalkozik. Felállt, nyögve, az állát ta­pogatva, kacsázott kifelé k kertből... VÉGE * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom