Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
8 PEST MECVEI KfCírlap MIO. JANUAR 18., VASÁRNAP BAL CIMPA i minap, az utcán elkapott ■'*' kiváló jellemszínészünk, megragadta a karomat, jól ismert, hatásos tekintetével a szemembe nézett, majd a fülembe dörmögte: — Ezt írd meg, öregem, mert ilyet még nem hallottál! Ezután nagy átéléssel kezdte mesélni bonyolult kalandját valamilyen szervizzel. Untatott az elcsépelt história, de élveztem a nagyszerű előadást, és természetesen, udvariasan hümmögtem, meg „hát igen”- eztem. Izgalmas fordulatot sejtetett a színész túlfűtött hangja, amikor egyszer csak váratlanul, a mondat közepén, sőt, talán a szó közepén, elhallgatott. Fülig pirultam, azt hittem, észrevette, hogy nem figyelek a szövegére. A következő másodpercben azonban megköny- nyebbülten láttám, hogy révedező mosollyal néz valaki után. Követtem tekintetét. Egy néni tipeg távolodva, óvatos szemérmesen vissza- visszales. — Adélka! — szólal meg a színész. — Istenem, hogy megöregedett! — sóhajt és hátrasimítja ritkás ősz haját. Egyszeriben megfeledkezik a pimasz szervizről és következik a „sztori”. — Elhiszed, hogy én valamikor, alig néhány évtizede, halálosan szerelmes voltam belé? — Adélka csodaszép volt. Az FONODÁBAN fPSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS-^ % I Rudnai Gábor: S Kati Szép, ha áll és szép, ha ül, szép, ha sír, ha felderül, szép, ha hallgat, szép, ha szól. hallgatása is dalol. Bokrok ujja nyúlna érte, kő legörnyed, fel ne sértse, szél se fodroz, merre jön, — ő legyen a szeretőm. §1 (Foto: Kotroczó) KÜRTI ANDRAS: KACSAMÁJ SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSASSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* — Ilyen az én szerencsém, ilyen az én egész életem — fogad dühösre sírt szemmel a feleségem. — Hetek óta rakosgatom a pénzt egy szép kacsára. Hát ma vettem. Háromkilósat! És idenézz — húzott be a konyhába —, ekkora csak a mája. Vádoló tekintete nyomán én is rámeredtem a nagy fehér tál közepén szomorkodó májepigonra. Sivár, elhagyott kis korallsziget a végtelen óceánon. Mély együttérzéssel csóváltam meg a fejem, s már iszkoltam is kifelé. Elvem, hogy hasonló sorscsapásoknál a férj soha ne tartózkodjék huzamos ideig felesége légkörében. Mert a jelen esetben is mi a perspektíva? Asz- szonyomnak valakin ki kell töltenie mérgét. Ez a dolgok természetes rendje. A kacsa már elvette földi büntetését. Maradunk: a fiam meg én. Egyikünk még ina este már- tíromságot szenved a májzsugorodott kacsa miatt. A női logika szempontjából teljesen közömbös, hogy a szóban forgó baromfi megvásárlásában sem objektíve, sem szubjektíve nem vettünk részt. Az alapkérdés csak az: robban-e a kazán, mielőtt a fiú hazajönne, mert addig csak. én vagyok kéznél, vagy még csak most gyűlik a gőz, s aki időt nyer... Bravó — csöngettek! Megjött a fiam, javultak az esélyeim. — Menj csak be a konyhába, kérdezd meg, kész-e a vacsora! — mondom neki, s míg ballagok visz- sza az újságomhoz, lélekben azonosulok Ábrahámmal, midőn az feláldozni készült elsőszülött magzatját. Izsákot. — Nincs is itt anyu — jön ki sértetlenül a fiú a konyhából. —Biztosan a szomszédba ment át. — Márpedig akkor befellegzett — tűnődöm letörtem — Ez a nagyszájú Lengyeliné még külön is felbosz- szantja és lesz égszakadás-földindulás. Szinte végszóra — belép a feleségem. Belép, S mint a klasszikus sorstragédiákban, kezében a bűnjel: fehér tálon a végzetes kacsamáj. Pár néma pillanat. — Most légy erős! — bátorítom magam. — Átszaladtam Lengyelinéhez — töri meg élettársam a csendet. — Képzeld, ő is ma vett kacsát. Egy óriás kacsát. Több mint négykilósat. Es tudod, mekkora mája van? Fele, mint az enyémnek. Akkora, mint egy kabátgomb. Úgy sajnálom szegényt, borzasztóan el van keseredve. A hangja saj- nálkozó-szomorú. de szeméből leplezetlenül sugárzik a jókedv, a megelégedettség. Apáti Miklós: Dülöng a táj A füvek között egy nagy árnyék azon tűnődik, merre lépjen, Dülöng a táj a csöndességben, mintha valamit kitalálnék. Pedig most mindent tudni kéne, hogy jogom lágyén idétlenül elnézni, ahogyan félreül magam a zengő fényességben. Nincsen már bennem se félelem, se játszó kedv a vad veszéllyel. Átfon, befon, mint fát az éjjel a testemre száradt kényelem. Szorgalmas tárgyaik messzire léptek, olajat falnak, zsircseppeket rágnak Ventillátoraik asszonyt zenélnek, de kenyér formája van most a vágynak. Kenyerek, szalonnák, eltünedeznek. Ételnek étel-sors épp elegendő. Hat-hét óra múlva újra esznek. Magukat, minket is újra-teremtők. A munkások most az ebédidőben a legsimább asztalra ráhajolnak. Az ideges bádoglap meg-megzörren, ahogy bicskáik nyílnak, csukódnak. Nagy esőre éreznek a hangyák, pici katonák menetelnek. Üjra háborúk formálgatják a szegényebbet szegényebbnek. Mert igazi szegény nincs is itt, betiltotta a közszemérem. Mindenki gyűjthetett egy kicsit, de többet csak kevés remélhet. Sárga az ég és véletlenül sem ragyog fel egy tiszta kékben. Egymagám állok értetlenül, csak amit értek, az a vétkem. HALLAMA ERZSEBET: A hatodik óra ,sff,„„s„sm/sssrsssss/ssi>irssssssssssssssssssssfs*sts//s/f/s/sssf/"ss'ss"'"s"" BARÁTOK együtt feloldódott valami szokatlan közegben, aminek legfőbb jellemzője volt, hogy csakis a jelenben létezett és nem lehetett rajta gondolkodni. A sűrű és mégis megfoghatatlan közeg befogadta ót is és Meszlert is, és meghatározta helyüket és cselekvéseiket, és fenntartotta őket a felszínen és szájukat megtöltötte ismeretlen forró ízekkel. Demeter soha életében nem érzett még ilyet. Az íz emléke a szájában maradt, mégis, a zuhanyozóban már szüksége volt rá, hogy megbizonyosoa- jék. Most már csak fáradtnak érezte magát Az orr Dóján kijjebb maga mellett a széket és feléje nyújtotta gyűrött cigarettacsomagját. A telefonzsi- ijórok tetején a helyi lap tudósítója könyökölt kivörösödött fülén szorongatta a kagylót és diktált. Demeter nézte ahogyan az ideges ujjak kitapogatják a hamutartót. Az elsárgult csikk vastag, bűzös füst- csíkot eresztett, aztán kimúlt. — Feleimnek: öt órán át tartott a megfeszített küzdelem — a zöld arcú tudósító hangja megcsuklott, köhögni kezdett, aztán beleordította a telefonba — Ne dumáljatok bele, az isten áldjon meg! Már 8 tüdőmet is kiköpöm ... mondom: öt! Ötös! Demeter leereszkedett a székre és elfogadta az öreg Dómján torokkaparó Munkását. Szemhéja félig leereszkedett. — A bányabiztonságitól egy órája ideszóltak — mondta az öreg Dómján —, ketten jönnek. Demeter bólintott. Az jutott eszébe, hogy az öreg Dómján kis kertjében salátaágyások vannak és a rózsák szárát piros gömbökben végződő karókhoz kötötték. Egyszer járt a telepen, ahol csupa egyforma négyszögletes kis kert van, alacsony drótkerítéssel. Az öreg Dómján likacsos trikóban kapálgatta a földet, és csak a fejét biccentette meg feléje, pedig akkor már két éve dolgoztak együtt. A telefon mellett csönd lett, az újságírónak bizonyára visz- szaolvasták a szöveget, komoran nézte a plafont és olykor bólintott, törődött figyelemmel. — A kórházban — folytatta az öreg Dómján —, nem tudtak biztosat mondani. Még mindig nem. Lehet, hogy le kell vágni a lábát. Demeter összerezzent, ernyedtségébe durván tört be Meszler összezúzott lábának emléke. Az öreg Dómján halkan, szinte gyengéden szólalt meg. s szemét nikotinos ujjai- ra szegezte: — Van, amikor semmit se lehet tenni. De ez nem jelenti azt, hogy . Kis csend után kimondta: — jó mentés volt. Demeter fölkelt a székről és az ablakhoz me^t. hogy elrejtse megindultságát. Úgy érezte, az élet a nyert csaták ellenére is hatalmas súly az ember vállán ... Az asszonyok a kapuban álltak, csendesen, türelmesen beszélgettek. Egy öregasszony > * alakja, az arca, tetőtől talpig § minden egyes porcikája, de a ^ szeme ... a szeme .. öregem, § a szemének valóságos varázs- ^ ereje volt. Ha valakire ráné- ^ zett sűrű pillái alól az a sö- ^ tétkék szempár, annak a fér- % finak nemcsak a szívverése $ állít meg, de a hangja is el- ^ akadt, amint ezt az imént is ^ tapasztaltad, habár ... szóval, ^ múlik az idő. Az a dolga, nem ^ igaz, he-he-he... i & r őiskolások voltunk, a Ju- ^ 1 lius Caesarban statisztál- ^ tunk, Adélka Caesar apródja ^ volt, én „egy” a tömegbai. 4 Amikor .Caesar közeledett, í kiáltanunk kellett, hogy „Éljen ^ Caesar!” Én kiáltottam is, ^ mindaddig, amíg Caesar olda- ^ Ián fel nem fedeztem Adélkát, ^ és ő nem nézett rám azzal a ^ sötétkék szemével. ^ — Egyszer az ügyelő észre- ^ vette akaratlan szabotáláso- ^ mat és figyelmeztetett. Nekem ^ nagyon nagy szükségem volt a ^ „gázsira”, hát meg kért er, ^ Adélkát — őszintén föltárva a ^ tényeket —, hogy ezentúl néz- ^ ze inkább a bal fülem cimpá- ^ ját. Adélka, aki viszonozta sze- ^ relmemet, megígérte, hogy tel- ^ jesíti kérésemet. — Valóban. A következő ^ előadáson a bal fülcimpámat § nézte. Én dupla hangerő: el or- ^ . dítottam: „Éljen Caesar!” A ^ telhetetlen ügyelő azonban is- ^ mét elégedetlen volt; ez alka- § lommal a mögöttem álló Laci ^ barátomat vette elő szabotálá- ^ sért. : ^ — Aznap este Adélka azt $ mondta, hogy nem érzi jól ma- ^ ^ gát, siet haza lefeküdni, a vil- ^ ^ lamosig se kísérjem Bánato- ^ ^ san, magamban bolyongtam az ^ | éjszakéban. Irigyen sóhajtoz- | ^ tam, valahányszor szerelmes- ^ ^ pár jött velem szemközt. | — Önkéntelenül Adélkiáék | | felé bandukoltam Látom, az ő | ^ kapujukban is áll egy pár, va- ^ ^ dúl csókolóznak. irigykedve ^ | néztem, s ekkor a fiúban meg- | | ismertem Lad barátomat, és a ^ ^ lányban... És én hülye, azt ^ ^ hittem, hogy a bal fülcimpa- ^ | mat nézi! ^ — Na, szervusz! — nyújtja ^ | kezét sietve színész barátom, | | bár valószínű, hogy semmi ^ ^ dolga, de a vérében van, hogy ^ ^ poén után „el” (vagyis távozni ^ ^ kell a színről). i Y agy tíz méterről fordul ^ | " vissza és kiáltja az utca ^ ^ nyüzsgésén át: Ne felejtsd ^ & megírni! Nem feleltettem ... & $ Sólyom László ^ fáradt tagjaiba, mint a szétáradó vér, beköltözött a békesség. Amikor ott álltak a szifon előtt, a két bányamentő rábámult. Ugyanaz a félelem sugárzott felé a két emberből, mint ami őt belül a gyomra táján szorongatta. Egy pillanatra megingott, át akarta adni a kötelet. Századmásodperc alatt átfutott az agyán, hogy megtett mindent, amit általában szokás, betartotta a szabályokat, tisztességes munkát végzett. A két bányásznak. akik a vízbetöréskor bennrekedtek, teljesen mindegy, hogy ki úszik át elsőnek. Csak neki nem mindegy. Ujjai hurkolták is a kötelet, s csak a gerendákra gondolt, amik a víz alatt sodródhatnak, s amiket okvetlenül ki kell kerülnie, különben... — Lent menjen, mérnök elvtárs, a szélen, a csillék miatt — mondta a szikár arcú bányamentő, de akkor már bent is volt a vízben, és feszült a tüdeje, és dobolt agyában a vér, és érezte a kötél szorítását a derekán Hallotta a csillék különös, víz alatti nyikorgását. Ment. és egyetlen óriásira duzzadt gondolat töltötte ki: mennyi lehet még hátra... De amint átért és meglátta Meszler szűkölő kutyaszemét és agyonzúzótt Lábát, mérhetetlen messzeségbe tűnt mindez. Nyomorult kételyeivel és halálfélelmeivel | Percekig állt a zuhany § alatt, hátán elzsibbadt a bőr ^ a rávágódó cseppektől, füle ^ lassan zúgni kezdett. Hátrább ^ lépett és becsukta a szemét, i Arcán végigfolyt a víz. Nem ^ vett lélegzetet, újra érezte tü- ^ dejében a rémült dobolást, ki- ^ tartott egészen az utolsó pilla- ^ natig. Tapogatózva elzárta a ^ csapot, kinyitotta a szemét és ^ mohón, vadul teleszívta mail gát levegővel. ^ Meg tudom csinálni, gon- 5 dolta súlyos boldogsággal, $ most már biztos, hogy mindig ^ meg tudom csinálni. Megtö- § rülközött és lassan öltözni kez- ^ dett. Most érezte, mennyire ^ fáradt, karját alig tudta emel- i ni, lábát ólamsúlyok húzták. S Tükör nélkül végigfésüite i nedves haját, aztán bement az- § öreg Domjánhoz. ^ A szobában pucér körte vife lágított. Késő délután volt. § Vágni lehetett bent a füstöt. ^ Az öreg Dómján reggel óta $ volt szolgálatban, a mentés- ^ ben nem vett részt, csak ült ^ gubancos telefonzsinórjai kö- ^ zött, a cigaretták elaludtak és ^ újra felizzottak a szája sarká- i ban, homlokára Lassanként ^ rátelepedett a rettegés és a ^ fáradtság szürkesége. Mikor ^ Demeter belépett, metsző, ^ máskor gúnyosan hideg, vila- ^ gosszürke szemét ráemelte. ^ Demeter ezekből a szemekből ^ merítette az utolsó bizonyos- s ságot, megértette, mit tett, és
