Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

1969. DECEMBER 10., SZERDA “^Mírfap 3 KOMÓCSIN ZOLTÁN BUDAFOKON Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, kedden egész napos látogatást tett a főváros XXII. kerületé­ben. A délelőtti órákban a ke­rületi pártbizottság székhazá­ban találkozott a párt-végre­hajtóbizottság tagjaival, az apparátus munkatársaival. Tá­jékozódott Budafok és környé­ke fejlődéséről, az üzemekben és a lakókörzetekben folytatott politikai munkáról, a kerület életéről. Ezután a Hungária Műanyag feldolgozó Gyárat kereste fel. Délután a gyár dolgozóinak és. a kerület párt­aktivistáinak részvételével az üzem művelődési termében aktívaülést tartottak, amely­nek előadójaként Komócsin Zoltán az időszerű bel- és kül­politikai kérdésekről tájékoz­tatta a hallgatóságot. Esélyesen versenyez-e Szob? A fejlesztési tervet már teljesítették — Ezt a meglepetést, öre­gem! Több mint tíz éve nem láttalak — rázza a kezem egy­kori cimborám Szob főterén. Hát igen, ebben a járásban dolgoztam valamikor. Én aztán Pestre kerültem, ő maradt. S most itt örvendezünk, hogy is­mét találkoztunk, annyi év után. — És mit szólsz a község­hez? — vallat később, már az eszpresszóban, ahová beültünk, hogy merengjünk kicsit a kö­zös emlékeken. — Tíz évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt burkolt utunk, most meg... Láttad a Börzsöny Múzeumot? És a szobrunkat, a Duna-parton? Az Ipoly és a Duna közötti részre sportkom­binát és medencés strand ke­rül. Egyszóval, megindultunk, Kétmilliárd forint értékű alkatrész és műszaki áru a téli mezőgazdasági gépjavításokhoz A decemer eleji havazás vé­get vetett az idei mezőgazda- sági munkáknak; a gazdasá­gokban megkezdődött a téli gépjavítások ideje. A mező- gazdasági gépalkatrész ellátó vállalat vezetői szerint a téli gépjavításokhoz a vállalat mintegy 2 milliárd forint ér­tékű alkatrészt és műszaki árut biztosított. A január-februári javítási főszezonig külföldről to­vábbi 80 millió forint érté­kű alkatrészt várnak. Ezekre a tételekre a vállalat már tavasszal megkötötte a szállítási szerződéseket. Az idén sajátos helyzet ala­kult ki az alkatrészek és a mű­szaki áru forgalmazásánál. Az elmúlt években, amikor a na­gyobb gépjavító vállalatok hozták rendbe a gazdaságok gépeit, az év végi hetek a for­galmazók szempontjából ese­ménytelenül téltek el. De mióta a gazdaságok többsége önállóan javítja saját gépeit, a helyzet gyökeresen megválto­zott. Különösen így van ez idén, amikor a jó termés az anyagi feltételeket is megte­remtette az alkatrészek be­szerzéséhez. A gazdaságok már novem­berben cs december első hetében is nagyobb meg­rendeléseket adtak fel a 19 megyei AGROKER-tcIepre és a MEGÉV központi raktáraiba. A korábbi holt szezon idén már nem tapasztalható. Az illetékesek elmondták azt is, hogy a javítási idényre most valamivel kisebb alkat­rész-készletet biztosítottak, mint egy évvel ezelőtt. Ez azonban — a kereskedelmi szakemberek véleménye sze­rint — nem okoz majd gondot. Másfél hónappal ezelőtt ugyanis véget ért a nagysza­bású leértékelési akció, mely­nek keretében féléven át áru­sították a lassan „kifutó”, el­avulófélben levő gépek csere­darabjait. Ilyenek például az UTOS, a DT—4 és más trak­torok, amelyeknek már csak egy-két évi munkát engedé­lyeznek, és utána kiselejtezik. A korszerű, úja.bb típusok al­katrészeiből azonban idén több van, mint egy évvel ez­előtt. csak most már iparosodnunk kellene. — Gondolod esetleg, hogy ti is ott lesztek a felszabadulási verseny győztesei között? Meghökken. Hallott ugyan arról, hogy a versenybe a nyá­ron Szob is benevezett, de — hogy a fejlesztési tervet mi­ként sikerül teljesítenie? — Legjobb lesz, ha ezt a ta­nácson érdeklődöd meg. Törpevízmű, közkutak Grósz Sándor a megye leg­fiatalabb vb-titkárai közé tar­tozik. Évei számát tekintve, mindenekelőtt. De még azért is, mert november elsején he­lyezték csak ebbe a jelenlegi beosztásába. Ha netán valamit nem tud, utánanéz, kérdezzen csak — bátorít. — Fejlesztési tervünk? Tu­lajdonképpen már teljesítet­tük. Csak néhány számla jóvá­hagyása, kifizetése maradt de­cemberre. 1197 000 forint volt fejlesztési alapunk előirányza­ta. — Hogy mire költöttük? Törpe vízmű, közutak építésé­re például 750 000 forint jutott. A váci Dunai Víz- és Csator­namű Vállalat az anyagok javarészét beszerezte. A mun­ka befejezését eredetileg 1971 végére Ígérte, de a felszabadu­lási évforduló tiszteletére vál­lalta. hogy 1970. november 7- ig mindennel elkészüL Az ivó­víztársulat április 2-án alakult meg. Szobon nemcsak a jó ivó­víz kevés, de az is baj, hogy nyaranta sok kút kiszárad. A lakosság többsége szívesen hozza meg a kért áldozatot. Néhány közkutunk már van, másfélszázra szaporodnak. Egyelőre a lakótelepi és az is­ÜVEGHAZAK Uj típusú .gördíthető és fix- állású üvegház; ihat .mutatott be a liptói Petőfi Termelőszö­vetkezetben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium, valamint a kertészkedő közös gazdaságok képviselői­nek a Győr-Sopron megyei Gépjavító Vállalat. A bemutató összefüggésben van azzal, hogy a közelmúlt­ban társulásos alapon létrejött Hortooop vezetői bejelentették nagyszabású üvegházépítési terveiket. A Hortcoop az eddig ismert hazai típusukat nem tartotta megfelelőnek, s úgy nyilatkozott, hogy akár import útján is, de csak valóban kor­szerű, kielégítő gazdaságosság­gal használható üvegházakat szándékozik vásárolni. A ha­zai üzemek között nyomban megindult a verseny a nagy megrendelésért. Ennek egyik eseménye volt a bemutató. A szakemberek első vélemé­nye kedvező. Jön: a színes Pax Kilenc kilométeres toliak Szentendréről Elült a Pax-vihar. Emléke­zetes: a Kiváló Áruk Fóru­mán szerepelt a toll, mígnem egy KERMI-vizsgálat minő­ségromlást mutatott ki. A legutóbbi vizsgálat , sze­rint a toll „kiváló”. Mégsem nevezik be ismét a KÁF-ra, az előkelő helyezésnek ugyanis semmi gyakorlati jelentősége sincs. Béke honol a Pax bölcsője ÜNNEPI ASZTALÁNAK LEGSZEBB DÍSZE i a nemes üveg es j Karácsonyi ajánlatunk: hazai és importált ÉTKEZŐ-, TEAS-, MOKKAS-, ÉS SÜTEMÉNYES KÉSZLETEK, CSISZOLT POHARAK ÉS KELYHEK Bő választékban kaphatók a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VALLALAT SZAKÜZLETEIBEN: VI. , Lenin krt. 85. II., Mártírok útja 24. VII. , Rákóczi út 30. V., Szent István krt. IX., Tolbuhin krt. 5. VII., Lenin krt. 40. VII., Baross tér 12. 15. körül, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat szentendrei írószer üzemében. A háborúskodás óta a belke- j reskedelem megháromszorozta Pax-rendelését. A kiváló mi­nőségről úgy gondoskodtak, hogy naponta 6 tollat meg­vizsgálnak, ellenőriznek. Az eredmény: az előírás szerinti 4,5 kilométer he­lyett 8—9 ezer métert le­het írni a Pax-szal. Hat típusban gyártják, de j ezzel sem elégednek meg. A j jövő év elején megjelenik az j üzletekben a színes Pax. A | Budacolor Festékgyártól még | decemberben megkapják a pi- j ros, fekete és zöld festéket, | amely egy nyugatnémet gyár­ral kooperálva készül. A négy­színű Paxból közel 50 ezer da­rabot rendelt a belkereskede­lem a jövő év első negyedére. Az idei év utolsó negyedé­ben összesen 5 200 000 golyós­toll, s ugyanennyi pótbetét ké­szül Szentendrén. Ennek kö­rülbelül 70 százaléka export­ra megy. Az idén Jugoszlávia és Ausztria lépett be vevő­partnereik sorába. . Év végi különlegesség: a hazai vállalatok megren­delésére készülő propagan­datollak özöne. Bőven van munkája az üzem 650 munkásának. Az idei termelés mintegy 40 szá­zalékkal nagyobb a tavalyi­nál. S jövőre még újább épü­lettel, gépekkel szeretnék a termelés fokozását biztosítani. (palád!) kólái mélyfúrású kutakra kö­tik őket, de ha e kettő nem győzi, a Duna-parton újabb mélyfúrású kutak létesülnek. A dombtetőre kerül a tároló medence, s gravitáció juttatja a vizet a közkutakba. Előre ki­kötöttük, hogy a községet nem egyszerre túrja fel, hanem szakaszosan végzi majd mun­káját a váci vállalat. Járdák, lakások, támfalak — Hogy mire költöttük még? Összesen 638 folyóméter járda, pedagógus- és egyéb la­kások építésére, a közvilágítás megjavítására, hangos hír­adónk felújítására, a Mali- novszkij és az Árpád utca csa­tornázására, a községi-járási művelődési házra, a Duna-pair- ti támfal megrongálódott ré­szeinek megjavítására. — Szerveztünk-e társadalmi munkát? Főként a tanácstagok közreműködésével. Értéke ez- idáig 214 319 forint. Járdát építettek, parkosítottak, játszó­teret létesítettek a szobiak. Csak maga a Duna-parti park és játszótér megépítése körül kifejtett társadalmi munka mintegy 184 000 forint érték­re becsülhető. — A művelődési ház? Azt a járási tanács építteti. Négymil­lió forintos költségéhez a köz­ség mindössze 460 000 forinttal járult hozzá. Egyik részét, a járási könyvtárat, alatta pin­ceklubbal, melyet már nagyon várnak a fiatalok, december 20-án, a község felszabadulá­sának évfordulóján avatják fel. Nagyobb fele azonban, a klubhelyiségek és a színházte­rem, csak jövőre készül el. A gimnáziumot tízmillió forintos költséggel, szintén a járási ta­nács építteti. Már állnak a fa­lai. — Mikor válunk nagyköz­séggé? A feltételek biztosítá­sától függ. Az Ipolydamásddal egyesült Szobnak ugyan csu­pán 3800 lakosa van, de mint járási székhely, belátható időn belül nagyközséggé lép elő. Vesztes már nem lehet — Esélyes versenyzők va­gyunk-e? Elsősorban nem az a cél vezetett bennünket, hogy az első díj a mienk legyen, ha­nem az, hogy fejlődjön a köz­ség, s ami máris kétségtelen: ha nyerünk, ha nem, a lakos­ság igényeinek kielégítésében jelentős eredményeket értünk el. Ezt jórészt a járási vezetés­nek is köszönhetjük, melytől igen nagy segítséget kaptunk. Nem azért mondom ezt, mert diplomatikus akarok lenni, ha­nem azért, mert hibát követ­nék el, ha elhallgatnám ezt az igazságot. Polgár István Vélt és valódi igazságok Jó néhány gépen, s kézen jut át a sebességváltóház, míg megmunkálása befejeződik. Többféle forgácsolás, fúrás — géptől gépig, kézből kézbe vándorol. Mindez idő. Az is, míg az alkatrész egyik gép­től a másikig kerül, s az is, míg a beállítás után a v szer­szám dolgozni kezd. A'percek órákká növekednek. A se­bességváltóház megmunkálá­sa 12 órát emészt fel, ennyi a megmunkálási idő az Űtépí- tőgép Javító és Gyártó Vál­lalatnál, Cegléden. A munká­sok egy része nagy gyakor­lattal végzi a műveleteket, s rutinjuk némi időnyeresé­get kamatoz. Mód van tehát a norma túlteljesítésére, né­mi többlet pénzre. Maga a sebességváltóház sem tarto­zik a rosszul fizető alkatré­szek közé, így tehát lénye­gében mindenki elégedett lehetne. A munkások . egyike azonban, beszélgetés közbén, előhozakodik azzal, amit kül­földi útján, nevezetesen Svédországban látott: a se­bességváltóház megmunkálása mindössze négy és fél percet vesz igénybe, a finomforgá­csolást, fúrást egyszerre vég­ző célgéppel. Tizenkét óra áll szemben négy és fél perccel, már-már nem is összevethető idő­mennyiségek. Szemléletes pél­da arra, hogy az idő döntő té­nyező a termelésben, a ter­mék önköltségében. A célgép­ről tudnak a gyár vezetői is, jól ismerik, miért nem ve­szik meg? Hiszen egyszerű, nem? Tegyük fel, hogy a gépvásárlás útjában nem áll semmi. Van rá deviza, a vál­lalat fejlesztési alapjából ki­futja s így tovább. A gép akkor is — használhatatlan lenne. A célgépre ugyanis minden megmunkálás nélkül kerül az öntvény, a precíziós öntés eredményeként milli- métemyi anyagíölösleg sin­csen rajta. Ilyen öntvényt a gyár nem tud vásárolni, el­készítését az öntödék nem vállalják. A sort folytathat­juk. Az egyenletes anyagmi­nőséggel, ami a hazai önt­vények esetében erősen inga­dozó. A célgéphez szükséges speciális szerszámokkal... Oda jutunk tehát — mint ju­tottunk is a beszélgetés so­rán —, hogy a termelésben nincsenek egymástól élesen elválasztható szakaszok. A termelés folyamat, ■ amelyben minden mozzanatnak megha­tározott jelentősége van, s e mozzanatok erőteljesen ki­hatnak a folyamat későbbi szakaszaira. Nem számít tehát ritkaság­nak, amikor a vállalati elha­tározásoknak útjában nem Interjú egy játékoscsábítóval — Ami nem sikerült Suty- tyom Adalbertnek, az APÁ­TIA agyafúrt, hivatalos játé­kos csábítójának, könnyűszer­rel sikerült magának. — Ó, az egy kiégett foci- fafej. Sziszit nem lehet meg­etetni ezekkel a tele van pin­ce-padlás ígéretekkel. — Itt meg csak bejött az ut­cába Szoprán Sziszt. Pedig Stex Tütü tata, a játékoscsábí­tók doyenje is biztos volt ben­ne, hogy az övé lesz. — Az övé! övé a ripacsos bőre, meg a benne száradó cugehör! — De hát, hogy csinálta? — Hogy! Hogy! Még csak nem is nagyon kapkodtam ér­te. Legyen tárgyilagos, elég nehéz természete van. — Az tény. Rossz napokon veri az edzőjét. Jó napokon meg céklaleves konyakot iszik deciszámra. — Na. nálam ■csak a cékláié marad. Az edzőt viszont ver­heti, ha nem elég erélyes. — Na. de mégis mit ígért neki? Hiszen itt a FIPJZÁ- ClÁ-nál, eléggé elkényeztet­ték. Tudja, hiszen itt kezdte. — Mindent tudok róla. El­mesélte, hogy itt fedezték fel kecskeőrzés közben. Az oko­soknak feltűnt, hogy milyen könnyedén driblizi ki a kecs­kéket. Hátha ilyen lent kezd­te, maradjunk csak az ígére­tekkel. — Fs ezt igy megmondta ne­ki? — Miért? Én is leni kezd­tem. Pincelakásban születtem, ott ez a stílus. — S vette a lapot? — Mi az, hogy vette! Bár volt, hogy az első időben köve­telődzőit. Mire mondtam: kis­fiam itt én diktálok, vagy vissza az egész. — Hát igen. Sziszinek min­dig imponáltak az erős embe­rek. Az apjáért is azért rajon­gott, mert olyan kiadós pofo­nokkal próbálta a fociról lebe­szélni. — Jól tette. Mint minden makacs ember, általában azt szerette csinálni, amit nem szabad. — Azért a konkurrenciát nyilván eszi a penész. — Hát igen. A Gége Sárit, a Majdnem Marit. De rápucolt a Vicik Klári is, meg az Ala- bástrom And. — Erős mezőny! — Hja kérem, ha a fodhoz nem is, a focistákhoz értek. — Mindenesetre gratulálok ehhez a szép fogáshoz. — Ugyan miért? Mondom, hogy értek a fodstákhoz. Majd annak gratuláljon, aki tőlem el tudja csábítani Sziszit. Nagy S. József kapun belüli akadályok áll­nak, s még csak nem is anya­giak. Egyszerűen az az aka­dály, hogy — az egyéb kö­rülményekhez mérten — ml nagyot lépnének, s így ma­gukra maradnának. Ezért szükséges nagy figyelemmel, körültekintéssel mérlegelni mindazt, ami a műszaki fej­lesztésben történik, s fölku­tatni, miként kapcsolódnak egymáshoz a gyártási folya­matok. Éppen elég példa volt, s még ma is akad arra, hogy az elsietett döntés következ­ményeként drága gépek áll­tak tétlenül hónapokig, sőt, eredeti gyári csomagolásban — elég ehhez olvasni a Fi­gyelőben megjelenő hirdeté­seket — kínálják fel olyan vevőnek, aki kezdeni is tud­na velük valamit. A valódi és a vélt igazságok mint az élet minden területén, a gyárakban is erősen külön­böznek, ám mégis sűrűn ösz- szekeverednek. Mert igazság — a példához visszatérve —, hogy kutatni kell az ésszerűbb technikai megoldásokat, ám. csak vélt igazság, hogy az említett célgép egy példányá­nak megvásárlása és munkáiba állítása okos cselekedet lenne. Azért jó a példa, mert tipi­kus, ilyet és hasonlót százával találni, főként most, amikor a gazdaságirányítás mai rendje — helyesen — középponti helyre állította a műszaki fej­lesztést, a korszerűbb techni­kai és technológiai megoldáso­kat. Talán az igyekezet, az újat keresés ellen szólnánk? A realitások mellett vagyunk! A realitások mellett, s ép­pen ezért: a tágabb látóhatár mellett. A kettő nem ellenté­tes, Sőt! Csakis akkor lehet reálisan fölmérni a lehetősé­geket, a fejlesztésre fordítható erőket, ha messzire terjed a látóhatár, ha az egyik gyár tudja, hogy amit ő csinál, mennyiben befolyásolja a má- 'Sik munkáját, s tisztában van azzal is, hogy a maga haladá­sához másutt milyen lépések szükségesek. Oda jutunk e! végül is, hogy amint a nép­gazdaság egészében egyre job­ban előtérbe kerülnek az ága­zati kapcsolatok, s az ezeken alapuló tervezés, úgy kell elő­térbe kerülniük a vállalatközi kapcsolatok új formáinak is. (Így például, csupán zárójel­ben való említés erejéig, a vállalatok közötti tőkeátenge­désnek, amikor az egyik vál­lalat a másiknál finanszírozza a számára szükséges beruhá­zást, az említett esetben a gépjavító az öntödénél, ha persze van rá pénze, s kifize­tődőnek találja.) A kölcsönös egymásra hatás eredménye­ként jöhet létre az a régóta áhított, de reális közelségibe csak nem olyan régen, a re­form kezdetével eljutott hely­zet, amikor a vállalatok a szó szoros értelmében partnerei egymásnak. A kölcsönös elő­nyök világossá tételével, s a korrekt üzleti egyenlőség be­tartásával dolgozó partnereik. A vélt és valódi igazságok szétválasztását nehéz gyakor­latként rója a gazdasági re­form minden termelői közös­ségre. Kötelező gyakorlat ez, senki nem kap alóla fölmen­tést. Sőt, vizsgázni is kell be­lőle. Napról napra. Mészáros Ottó A Magyar Hajó* és Darugyár VÁC! GYÁREGYSÉGE (Vác, Derecskéi dűlő) FEL VÉTELRE KERES gépészmérnököké 44 őrás munkahét Ctiköltség-térítés Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán. (Tel.: 223).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom