Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-28 / 302. szám

1969. DECEMBER 31., SZERDA 3 "“&Ctrlap A mi utcánk A tél ma keményen, ínyét, fogát mutatva köszönt jó reg­gelt. Itt a ház mögött a szél a zugokba, gödrökbe hordta a havat. De az udvar békés rendjében most csak a piros tyúkok kapargatják a csendet. A háziasszony jöttére azonban két hízó is mutatkozik. Pedig az asszony csupán egy kosár j morzsolni való kukoricáért jött. A kékcsempés, gáztűzhe- j lyes konyhában is a télnek, j diócsörgető, almaszagú padlá­soknak, betakarított termésnek színei, kukorica sárgája, pap­rika pirosa. Tetszik az is, hogy Reinholcz 'Antalné, az ötven körüli szép, i megtermett háziasszony még | nem öltözik öregesen: vastag- ! kötésű, lila gyapjúpulóvert vi- j seL — ... lehet, hogy nem kelle-1 tie megmondanom, mert kom- j rounista vagyok, de éppen j azért mondom meg. Az apám j belépett a Voűksbundba. Pedig ! szólt neki a férjem, papa, ma- | ga Magyarországon ne Volks- I bundozaon! Ö azonban, hogy1 ».adnak csizmát” — én meg le- j intettem az uramat, ne avat- leózzon bele. A svábokról azt ' hiszik, valamennyi jómódban ! élt.. Nekünk földünk sem volt, az apám és a testvéreim nap­számba jártak, én pedig tizen- | egy éves koromtól Pesten szol- j gáltam. Hol egy szüle cseléd­szobában, hol egy benyílóban, hol a konyhában állt az ágyam, de az összes helyemen, minden este sírtam. Nem tu- [ dom, de mindig azt mond ák I rám a boltban, hogy kommü- í nista vagyok. Pedig ha nem ! magyarhoz mentem volna, en­gem is kitelepítenek. — De ők most jól élnek? — Nem annyira. És rengete­get dolgoznak. Hanem képzelje el a helyzetemet. Alig váltam el a szüleimtől, a testvéreim­től, váratlanul meghalt a fér­jem. Három fiúgyerekkel ma- | radtarn egyedül. A szegénység | önmagát szaporította: özvegyi j segélyt nem kaptam, mart» az j uramnak- szobafestő létére;' ál- ! landó munkája nem volt. Mondhatom, hogy egészen a magam erejéből neveltem fel a fiaimat, mert én sc«ha egy fil­lért nem kaptam. Az egyikből lakatos lett, a másikból vájár, a harmadikból gépkocsivezető. Igaz, .a legidősebb miatt több- I szőr felkerestek az iskolából, j hadd tanuljon tovább, menjen j egyetemre —, de nem bírtuk í elküldeni. Nem hányta soha a j szememre. Az égjük saját házat épített, a másik az anyósáék- ! nál, a harmadik itt építkezett,’ átalakította a ház hátsó részét.. I Nekem is, a fiataloknak is I külön szobája van, és egy gye- j rekszoba. Fürdőszoba ... — 1950-ben, n^ég az elsők j között, léptem be a Béke — akkor József Attila — Tsz-be. j A kertészetbe kerültem. Nyá- ! ron, ősszel a földeken, télen { a savanyításnál, tavasszal az! üvegházaknál. Harmincnégy j éves koromig én még nem dol­goztam a mezőgazdaságban.! Hogy bírtam ? Megmondom ... 1 nyáron mindig megmártóztam I ruhástul egy hqrdó vízben, s í ha megszáradt a ruhám, me- I gint. Hosszú ideig, tizennyolc j forintos' munkaegységekért... j — Megbecsültek: pártvezető- J ségi tag voltam. Tanácstag. A nőtanács titkára, majd elnöke. — mindmáig. Az utóbbi évek­ben már egész jól kerestünk a kertészetben, én évi huszon­két, huszonötezer forintot. Csak tavaly megrokkantam, Reuma, maszesedés, mondták az orvosok. Leszázalékoltak. \ Nyolcszáz forintot kapok ha- ■ vönként — De ... legalább, ha be- j megyek a szövetkezetbe, szól­nának az emberhez. Vagy én változtam meg? A pártvezető­ségben is, amikor más került a helyembe, mondtak volna annyit, jól dolgoztál, vagy rosszul csináltad. Mint a nőta­nács elnökét április 4-re, no­vember 7-re régen nem hív­nak ... Reinholczéknál sűrűn nyílik J a konyhaajtó. Az előbb egy kerekfejű kamaszfiú, rokon- j gyerek érkezett, kinek az uno­ka azóta a térdén lovagol. 1 Most, az utolsó mondatokra, i sovány, szemüveges, fe-; kefe ken.dős néni, Majoros Jó- j zsefné. Ö — a szomszédiasz- j szánj-. — Annak idején. Reinholcz- né előtt, én voltam a faluban j az MNDSZ elnöke. A háború után, fizetség nélkijl főztünk a gyéKSkélEöék' azSin gyen " kony­hán. Teadélutánokat, bálokat rendeztünk. Negyven-, ötven-, hatvanéves nők, csasztuskákat szavaltunk, jelmezbe öltöz­tünk, kulákínónak, plébános­nak. De a legutóbbi bálnál ne­künk, rendezőiknek kellett ösz- szeadni a pénzt, hogy kifizes­sük a zenekart. Most? Néha meglátogatjuk azokat, akik még az öregek napjára sem tudnak elmenni. A kilencven- két éves Szuszi nénit, a Szarka nénit... I Majoros Józsefné eredetileg nem szigetújfalui. Árva gyerek volt, lelencbe került, azután Pesten szolgált. Ott ismerte meg férjét, a Békés megyei Wenckheim uradalom égjük tanyagazdájának hetedik fiát, aki „nyolcéves koráig csak ingben járt”, hogy azután sze­rencsét próbáljon más helye­ken, kitanulván később a gép­lakatos szakmát. Majorosók 1945-ben juttatott telket, házat kaptak: kitelepítettek helj'ébe költöztek. — Ne haragudjanak, hogj’ megkérdezem, de _ maguk kö­zött emiatt nem volt soha el­lenérzés, harag? Majoros Józsefné: — Mi. nagyon féltünk ide­jönni. A falu egyik felé’ kite­lepítették — hogy fogad a má­sik fele? És akkor, amikor megérkeztünk a kocsival, a szomszédasszony fogadott, hogy segít kipakolni. Reinholcz Antalné: — Elment az apám. az anyám, elmentek a testvéreim. Meghalt a férjem. A szomszéd házak egy része üresen állt. Emberekre volt szükségem. De ezen a soron általában nem volt harag. Itt szegény embe­rek laktak, ide szegény embe­rek érkeztek. A házak csak lassan épülnek át. — Akkor, kárpótlásul, biztos nagyon szép neve van énnek az utcának. — Úgy hívják, Szabadság utca! Padányi Anna BUCAPRESS Uj magyar sajtóügynökség BUDAPRESS néven január 1-ével új magyar sajtóügy­nökség lát munkához: ezen a néven jelentkezik külföl­dön az MTI idegennyelvű szerkesztőségének bulletin- és cikkszolgálata. AV BUDA- PRESS a szovjet Novosztyi es a többi 'szocialista ország hasonló sajtóügynöksége pél­dájára építi ki tevékenysé­gét, tájékoztatja majd a vi­lágsajtót, a hírügynökségeket, lapokat, rádió- és tv-állomá- sokat hazánk leletéről. Több nyelven megjelenő heti bulle­tinjei, dokumentációs kiad­ványai, cikkei, összeállításai eljutnak a szocialista orszá­gokba csakúgy, mint Nyugat- Európába és a tengerentúlra. a következő pillanatban, meg­szerezhető főtt krumpli, vagy kenyér-darab. Mindenesetre egy életre megjegj’eatem ezt a képet, ezt a hangulatot. KÜLÖNÖS most ezek után arra gondolni, hogy ugyan­ezekben az időkben voltak emberek, akik minél köze­lebbről hallották az ágyúszót, minél közelebb csaptak be mellettük az aknák, úgy vál­tak egyre bizakodóbbá, erő- seobe, boldogabbá. És ilyen emberek voltak a MÓKÁN tagjai. Az évforduló hozta em­lékezésekből, dokumentumok­ból kirajzolódó tevékenysé­gükben talán éppen az a leg- megkapóbb, hogy mennyire hittek ügyük győzelmében, s hogy emiatt milj-en követke­zetesen dolgoztak. 1 Az akkori viszonyok ismere­tében bámulatos, hogy ezek a miskolci, diósgyőri munkások, parasztok, s a velük tartó or­vosok, mérnökök mennyire biztosak voltak a dolgukban. Keveseknek volt közöttük igazi marxista—leninista műveltsé­ge, s ehhez számítsuk hozzá, hogy milyen módszerekkel dol­gozott a fasiszta terror, még tovább, hogy milyen propa­gandát fejtett ki az „ellenség” kegyetlenségéről... Hogj-an lehetséges hát, hogy ezek az emberek annyira tisztán lát­tak, s olyan pontosan tudták, hogy mit kell tenniük, mint ahogy annak tanújelét adták? Az akcióik jelentősebb ré­sze valójában nem is fegyve­res. harci tevékenység volt — bár akad példa erre is —. ha­nem sokkal inkább a jövőt, a szabad életet készítették elő. A németek visszavonulóban vagy magukkal vitték az érté­kes gj'ári, üzemi berendezése­ket, vagy íeibr óbban tot ták az egész üzemet. Diósgyőrben többele között be akarták fa­gyasztani a kohókat. Novem­ber közepén parancs jött, hogy ha az izzó fám a kohókban marad, s ott kihűl, soha többé nőm tudják megindítani az üzemet. Természetes hát, hogy a parancs ellenére is csa­poltak, s a fuvókákat eltömí­tették. A németekkel pedig el­hitették, hogy a kohókat be­fagyasztották. Az értékes gépeket, motoro­kat, alkatrészeket bevagoní- rozták, ahogyan a parancs szólt; de ezeknek a vonatok­nak legtöbbje soha sem jutott el Nyugatra. Volt, amelyik csalc Perecesig ment, ahol az iparvágányon befutott a bá- nj'ába, majd mögötte berob­bantották a vágat száját. A mozdonyvezető Kricsfalvi Jenő, az üzem egyik mérnöke, a fűtő Vertier Antal főolvasz­tár volt. A MÓKÁN tagjainak iga- zoiványa is azért íródott két nyelven, mert már ezzel is a szovjet katonák fogadására készültek. Röplapjaikon nem­csak a németeket, fasisztákat támadták. Néhány nappal a várcs felszabadulása előtt a fosztogatókat figyelmeztették. „Nincs könyörület azokkal a magukról megfeledkezett egyénekkel szemben sem — írja a röplap —, akik kihasz­nálják a zavaros helyzetet és fosztogatásokkal a tél nyomo­rának. az éhség gyötrelmeinek teszik ki a város lakosságát. Mindenkit figyel, mindent számon tart a MÓKÁN Ko­mié. a szabadságharcos ma­gyarok szervezete!” A miskolci ellenállásról a nyugati szövetségese^ is tudo­mást szereztek. A Reuter iro­da katonai hírmagyarázója így írt ezekről az események­ről: „... a felfegyverzett mun­kások utat törnek az előre­nyomuló Vörös Hadsereg szá­mára”. Nem véletlen különben, hogy a miskolci eseményekre a nyugatiak megkülönbözte­tett érdeklődéssel figyeltek. A németek „őrtoronynak” ne­vezték a várost. Különleges harcászati jelentősége miatt. Miskolc a Tisza vonala, s a hegyek alkotta folyosó bejára­tánál valóban erős védelmi támpont volt. A szovjet csapatok délről, keletről nagy lendülettel nyo­multak Budapest felé. A gyű­rű csak úgy záródhatott be a főváros körül, ha északon is megnyitják a kaput. És ez a kapu volt Miskolc. December 3-án a város felszabadult, s' a szovjet csapatok néhány hét múlva Pest megyében voltak: 26-án befejeződött Budapest körülkerítése. Ennyi a harci események rövlj, kivonatos váza. Milj’en könnyű most így leírni; s mi­lyen nehéz, véres napok vol­tak ezek’ akkor...! Volt egy szovjet katona, aki az elsza­kadt híradós vonalat úgy kö­tötte össze, hogy a bokájára, s a csuklójára csavarta a meg­rongálódott vezetéket, a testé­vel pótolta a hiányzó részt. Így találtak rá, holtan ... Sok ilyen, s ehhez hasonló hőstet­tet jegyeztek fel. A VAROS felszabadításá­nak napján Sztálin rendkívüli napiparancsot adott ki: ..A 2. ukrán arcvonal hadserege ma, december 3-án kemény harcok Nehezen mozognak még a kerekek NEB-vizsgdlat a megyei vállalatok fizetési fegyelméről Az új mechanizmus beve­zetése után várható volt, hogy a vállalatok termelési és ér­tékesítési tevékenysége és ezeknek kapcsán a vállalatok fizetőképessége javulni fog. Ezzel szemben az e tárgj'ban lefolytatott N EB -ellenőrzés' megállapította: a vállalatok nagyobb részénél áttekint­hetetlen a pénzügyi helyzet, a bevételek bizonytalansága folytán a tervszerűség bizto­sítása — pénzügyi vonalon — ; úgyszólván lehetetlen, a vá­ratlan helyzetek miatt a vál- j lalatok jelentős része alig j tud pénzével megfelelően I gazdálkodni. A vállalatok j pénzügyi nehézségeiket oly j módon hidalják át. hogy szál- i Utóiknak nem fizetnek és ! szállítóik pénzét használják. E jelenség tovább gj'űrűzik, a hibás folyamat önmagát erősíti, s a vállalatok követe­lései nem folynak be. Vizsgálat 8 vállalatnál A vállalatok fizetőképessé­gét természetesen elsősorban elképzelt termelési lehető­ségeik realizálódásai befo­lyásolják. A Váci Kötöttáru- gyár az 1969. évi termelési terveiben az 19G3-as ténj’- számhoz viszonyítva 14,7 szá­zalékos felfutást tervezett. Év végére azonban csak 9 szá­zalékos emelkedés valósul majd meg. A Híradástechnikai Anya­gok Gyára a tervezett 15,3 százalékos értékesítési növe­kedés helyett csak 12,3-mal számolhat. A Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat eredeti éves terve elkészítésekor 46 mil­lióval több árbevételt vett számításba, mint amennyit elért, ezért tervét mérsé­kelni keliett. A, P,e&t.»rhegj'ei Vegyi- és Divatcikkipari' Vál­lalat a tervezettnél 50 mil­lió forinttal kevesebb bevé­telre számít. A vizsgálat megállapította, hogy a vállalatok termelése általában rendelésre törté­nik, sok viszont a rendelés- stornó, közöttük főleg az exportíörlések. Ezek súlyo­san érintik a vállalatok pénz­ügyi gazdálkodását. A Váci Kötöttárugj’ár 21,8 százalékos exportszállítási csökkenését főleg a nyugati értékesítési árán rohammal elfoglalta Ma­gyarország egyik jelentős köz­lekedési gócpontját és az el­lenség fontos védelmi támasz­pontját, Miskolcot, amely je­lentős hadiipari központja volt a német—magyar hadse­regnek”. És ebből az alkalom­ból, este 22 órakor, Moszkvá­ban megszólalt 224 ágyú; 20 üdvlövést adtak le. A harcok­ban különösen kitűnt egysé­gek a „Miskolci” nevet kap­ták. A hősöket „Miskolcért" emlékérem,mel tüntették ki. A MÓKÁN már az első na­pon újságot jelentetett meg, ameij'ben köszöntötték a szov­jet csapatokat, s közük a Vö­rös Hadsereg katonai parancs­nokának 1. számú parancsát. Ennek lényege: induljon meg az élet! A miskolciak szívesen em­legetik, hogy nincs másik ma­gyar város, ahol a felszabadu­lás első pillanatától önálló, fegyveres rendfenntartó erők működtek volna. Valóban, a MÓKÁN tevékenységét mél- tányolták a szovjet csapatok; fegjfeerzetüket kiegészítették, s mindjárt az első órákban rájuk bízták a közrend fenn­tartását. Nemrég egy kiállításon, amely Miskolc felszabadításá­nak, s az élet megindulásának korát idézi, érdeklődéssel né- [ zegettem egy marék vassze­get. A mostani December 4. Drótművek 25 évvel ezelőtti első terméke. Jó, hogy meg­őrizték ezeket a szegeket. So­ha jobb figyelmeztetést, hogy ilj'en apró elemek készítésé­vel kellett kezdeni a későbbi jövőnk nagy építkezését. Mis­kolcon és szerte az ország­ban ...! D. Kiss János nehézségek okozták. A Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra termelésének 97 százalé­ka rendelésekkel fedezett volt, azonban vevői jelentős értékű (39 millió) tételeket storníroztak. A Pest megyei Faipari Vállalatnál állandó problémát jelent a rendeiés- stornó, amely a termelés 30 százalékát teszi ki. Az átvevő arra hivatkozik, sok az im­portkészlet. ezért nem tudja átvenni a gj'ár termékeit. Veszi?... Nem veszi? Az enj'hén szólva furcsa rendszerű vállalati vásárlás legjobb példáját azonban a Székesfehérvári Finommecha­nikai Javító Vállalat nj’újtot- ta. Különös módszerével va­a hónap végén, vagy a követ­kező hónap elején realizálódik. Az ililetményadó előleget a tárgyhó 15-éig kell befizetni, s ennek fedezete sem teremtő­dik még addig á vállalatok­nál. A vizsgált vállalatok több­ségének tapasztalatai szerint a számlakiegyenlítési rend- j szer módosítása Csak fokozta I a fizetési nehézségeket. A j régi, hallgatólagos inkasszó- j rendszer nem ellentétes a , vállalatok önállóságával. A j vállalat ellen irányuló köve­telések esetében a beszedési megbízás dominál. Oka ennek az. hogy az alapanyagellátó kereskedelmi vállalatok mo- nopolisztikus helyzetük követ­keztében ragaszkodnak az azonnali beszedési megbízás­hoz. lósággal megrendítette a Bu­daörsi Vegyes Ktsz-t. Már 1969. január 23-án bejelen­tette eredeti ázerződ ősüktől való „elállását”, majd már­cius 13-án szállítási igényét megint fenntartotta. Július 4-én ismét módosított, szep­temberben kérte ezt tárgj7- talannak tekinteni. Néhány esetben előfordul a gyártó vállalat részéről is rende lés-stornó, ennek oka azonban legtöbb esetben az alapanyag- vagy munkaerő- hiány. A rendelés-törlések miatt a vállalatoknál a legyár­tott ' termékekből, legtöbbször import anyagokból jelentős készletek halmozódtak fel és kötik le a vállalatok forgó­eszközeit. A felesleges készle­tek így a fizetési késedelmek okozóivá váltak. A NEB vizsgálat megálla­pításai szerint sokszor a bank „szűk” hitelpolitikát folytat a rövidlejáratú hiteleknél. Ez a feszített hitelpolitika bi­zonyára helyes a népgazdasági arányok biztos) tágat.,, szolgáló hiteleknél,"de ' k~ ’Vállalatok­nál pénzszűkét teremt, s nem mindig kívánatos megoldások alkalmazására kényszeríti őket. A készletezés kérdésében még sok a megoldatlan, tisz­tázatlan probléma. A vállala­tok kénytelenek a folyamatos beszerzési lehetőség hiánya miatt olyan anyagokat készle­tezni, amelyből kisebb meny- nyiség is elegendő lenne. Befizetések rossz határidőben Az eszközlekötési járulék és az értékcsökkenési leírás a tárgyhó 20-án fizetendő be, holott az ár-bevételben csak A pénzügyi nehézségek egyik oka viszont, hogy ve­vőikkel szembeni követelései­ket nem tudják a vállalatok határidőre behajtani. Hogjan lehetne összefoglalni a ta­pasztalatokat? ... A vállala­tok fizetőképessége és a fize­tések teljesítése körüli rendel­lenességek okai: a felesleges készletek-, a termelés ütem- telensége, az MNB hitelpoli­tikájának néhány „feszítése”, ami pénzszűkét okoz, a költ­ségvetési befizetések helytelen időpontja, a jelenlegi számla­kiegyenlítési módszer hibái. Növekvő forgási napok Ha a vevők és szállítóit közötti pénzforgalom alaku­lásiát vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a Váci Kötöttárugj'árnál, a Híradástechnikai Anyagok Gyáránál, részben a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál, kü­lönösen a Pest megyei Fa­ipari Vállalatnál, de a töb­bieknél-, i3 a : .napok. száma emelkedett. A közgazdasághoz kevésbé értő emberek is rájöhetnek: ez nem jó dolog, mint ahogyan a készletnövekedés sem. Az új mechanizmus még nem' ha­tolt be eléggé a vállalatok vezetőinek tudatába, számos negatív hatás pedig objetív okokból ered. Ennek ellenére szükséges a kerekek megola- jezása, mert a pénzgazdál­kodás egyre jobban befolyá­solja a termelést, az értékesí­tést, és végső soron az áruk árát is. A száraznak tűnő adatok és tények mögött na­gyon is érdekes, sőt izgalmas folyamatok zajlanak. Sz. D. Ünnep utáni csere Az ország legnagyobb áru­házában, a Corvin Áruházban javában tart a karácsonyra vásárolt ajándékok cseréje. A megajándékozottak január 5­ig saját ízlésüknek és mére­tüknek megfelelően cserélhe­tik be az ajándékba kapott árucikkeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom