Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-28 / 302. szám
4 'Z&Orlap 1969. DECEMBER 31.. SZERDA Ilit nem tett volna meg 1889-ben?... Az emberek többsége 12 hónapi tevékenység után visszanéz, számba veszi eredményeit, hibáit. A sikerekről, az előrelépésről, a jóról szívesen beszélünk, megrázzuk elismerően saját kezünket... „Öregem, ez klassz dolog volt, igazi férfi- munka, gratulálok”... De a hibákról, ballépésekről, az ügyek, események fonákjáról, jaj, de nehéz nyilatkozni!... Vannak nekünk egyáltalán hibáink?... Ugyan kérem!... Mi mindig, mindent a lehető legeslegjobban teszünk s mindig a legjobbkor. Ennek ellenére megkíséreltem feltenni a kérdést: „MIT NEM TETT VOLNA MEG 1969-BEN?”... Ha újra kezdhetné az évet. Bátor nőkre és férfiakra akadtam, akik hajlandónak mutatkoztak, önmagukat is megcsípni. Közülük négyet kértünk válaszadásra. tani. Sokszor és sok helyen hullámzó volt az áruellátás. Akadtak időszakok, amikor nem lehetett kapni hűtő- szekrényt, rádiót, de kevés és kicsiny választék volt ruházati cikkekből is. A kisebb lélekszámú községekben különösen érezhető volt az áruhiány. — Ha újból kezdhetnék az évet, akkor ezek szerint jobban felkészültek volna? — Feltétlenül. Hozzáteszem azonban, hogy nem mindig a kereskedelem a hibás. Az ipar és a nagykereskedelem is ludas ebben. Meg kell gyorsítani az áruknak a vevőkhöz való juttatását. Nem jó dolog, ha az iparban, vagy a nagykereskedelemben fekszik az áru. Amíg nem jut el a fogyasztóhoz, „halott” áru az! összefoglalva az 1969. év tanulságait: gyorsabb áruátvétel, választékosabb Dömötör József, a MÉK árukínálat, jobb bolti ellátás, igazgatója: — Fogas kérdés, de ha nagyon őszintén akarok válaszolni, azt mondanám, persze az apróságoktól eltekinve, hogy mindent ugyanígy tettem volna, de sokkal korábban. A kockázat vállalása az új mechanizmusban nem is olyan kockázatos, és mégis ... Nehéz leküzdeni magunkban az ellenállást, a könnyebb út keresését. Vegyük például a társulásokat. Létrehoztunk a szigetcsépi tsz-el egy laska- gombatelepet. Márciusban. Tíz tsz-el és 2 szakszövetkezettel, valamint 2 állami gazdasággal közös húsfeldolgozást és értékesítést, de csak 1970. január elsejétől fogunk együttműködni. Hét tsz-el közösen, 30 millióért építünk egy 30 ezer hektoliter bor tárolására, feldolgozására alkalmas pincerendszert, ugyanitt palackozót. A munkát 1970. januárjában kezdjük el. Elkezdhettük volna már korábban is! Két tsz-el Gyónón szárítóüzemet létesítettünk: üzembelépés decemberben. Faüzem egy szakszövetkezettel 1969. nyarán. A közös tojóállomány kialakítása szintén nyáron történt. Az új boltjainkat az ÁFESZ-ekkel közösen, zömmel 1969 második felében nyitottuk, holott nyithattuk volna már az első félévben is. — Mit ér és mit használ ez a í, beismer és’’? — Szerintem azért ér sokat, mert 1970-ben igyekszünk gyorsabbak lenni. yj v K / h Kun Ferencné, a Pest megyei illetékkiszabási hivatal vezetője: — Személy szerint sok mindent másképpen csinálnék, mint 1969-ben, Először is november 24-én nem lépnék le rosszul a villamosról, aminek következtében eltörtem a lábam. így most otthon kell rostokolnom, pedig volna bent is munkám, nem is kevés. A hivatal évente 60—80 ezer ügyet intéz. November végéig 70 ezer tétel volt, ebből 17 ezer az állami és a többi egyedi. Az 52—53 ezer ügyfélnek mindig kedvére tenni, aligha lehet és biztosan mi sem tudtunk. Ennek ellenére július elejétől Cegléden kéthetenkint fogadónapokat tartunk, ezzel megkímélve a feleket az utazástól. Például a gépjárműilleték miatt eddig fel kellett utazni Pestre, most még a nagykőrösiek is oda jöhetnek elintézni ügyeiket. Ha ezt az újítást előbb vezetjük be, előbb tudtunk volna könnyíteni a dolgozókon. Az évet újra kezdve, ezt már januártól megcsináltuk volna. En azonban a felektől és az állami szervektől is nagyobb türelmet és pontosabb ügyintézést kérnék. Igen, nem véletlenül mondom! Egy hagyatékátadó végzés például így szólt: ... „Örökhagyó elfoglaltságánál fogva a tárgyaláson megjelenni nem tudott, ezért... stb.”... Aztán a budai járásból egy féltől ilyen levelet kaptunk: ... „T. Hivatal!... 1964. III. hó 5-én meghaltam, örököseim az illetéket nem tudják fizetni, kérem részükre 6 hónapi részletfizetési kedvezményt , adni. Tisztelettel: néhai özvegy Szabó. Já- nosné.”... El lehet képzelni szegény ügyintéző megdöbbenését, amikor a „halott” levelét elolvasta. * , € .* Bakó József, a Pest megyei Kéményseprő Vállalat igazgatója: — Egy éve vagyak itt, de bizony én is jobban siettem volna megtenni egy-két dolgot. 1969. júliusától több Pest megyei városba, községbe, közöttük Ceglédre, Nagykőrösre, Pécelre, Szigetszentmik- lósra s most Vácra is beverték a földgázt. Javasoltam új profillal bővíteni a vállalat tevékenységét Ebben az évben már 1 millió forintot jövedelmezett a gázszerelés. Budapesten és a megyében olyan nagy az igény, hogy alig győzzük a munkát. Az én kocsim például állandóan szervizel, de sebaj, az a fő, hogy jön a pénz. A megyében sok gázkonvektor-szerelést is végzünk, bojlerek, főzőlapok, kályhák szervizét. Százötven kéményseprőnk 500 ezer kémény takarítását, ellenőrzését látja el. ,A lakosság lassan áttér a gáz- és olajfű- tésre, s ezért a kéményseprőnek is teljesen más módon kell dolgoznia. Ha az évet újra kezdeném, előbb ipzzá- fognék a kéményseprők szakmai oktatásához. Meg kell tanulniuk szervizeim, szakmai tanácsot adni a lakosságnak. Hamarabb kezdeném dolgozóink fizetésének rendezését is. Azt hiszem a többi munkámat ugyanúgy végezném, mint tettem. Szüts Dénes Vajda Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője: — Értem a kérdést és rögtön válaszolok is rá. Pest megyében az országos átlagnál jobban, 1968-hoz viszonyítva 12 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom. Mi fel is készültünk a vásárlók igényeinek kielégítésére, de ennek ellenére sem vagyok elégedett felkészülésünkkel. Az emberek Vidéken több pénzből akartak vásárolni, mint amit valójában elkölthettek. Miért? Azért, mert a lakosság nem találkozott helyben megfelelő áruval, pénzét a fővárosban költötte el. Nem tudtunk megfelelő választékot nyújfiggeimét. hogy a KÖTELEZŐ GÉPJARMOSZAVATOSSAGI biztosítás 1970. évi dija január hó 1-én esedékes. A magánautók biztosítási díja két részletben, január 1-én és július 1-én is fizethető. Felvilágosítás, befizetőlap fiókjainknál. VÁL Z EZREDIK ÚJSZÜLÖTT... Kedves ünnepség zajlott le a váci kórházban. A városi tanács és a kórházigazgatóság képviselői köszöntötték az 1969-es év ezredik váci újszülöttét: Lakatos Zoltánkát, aki december 26-án látta meg a napvilágot a főtéri kórház szülészeti osztályán. Az elmúlt 25 év alatt most fordult elő első ízben, hogy négyjegyű sorszámot írjanak a váci anyakönyvi hivatalban vezetett újszülöttek könyvébe. Pataji pecsétek Értékes új tárgyakkal gyarapodott a dunapataji múzeum, a Duna—Tisza köze leghíresebb tájmúzeuma. Legérdekesebbek a község régi pecsétjei, amelyekből eddig negyvenet gyűjtött össze Pas- tyik István múzeumvezető. A legidősebb és legrangosabb a „Patai varas pötseti, anno 1704” feliratú, amely Kalocsán került elő. Viaszlenyomatát már 100 évvel ezelőtt közölte Thaly Kálmán a „Századunkban, de az eredetije csak most került elő. A pataji pecséteket — amelyek végig kísérik a község történelmét — kiállítják a tájmúzeumban. Borbély Tibor versei: ' NINCSENEK GYŐZTES ŐSEIM Nekem nincsenek győztes őseim. Az örökké vertek, elesettek unokája vagyok kiknek egyenes kaszája, — miként derekuk ' a munkára —, mindig visszagörbült. A rendet teremtő, rendhagyó valóság, a győzelmet, egyszer — nékik — bennem adta meg. Minden ősömmel, újra bukni, — az volna a legkeservesebb. EMLÉK Ö, ki tudja hányszor gondoltam én terád a messzi, távol, katonai sátortábor kemény szigorát enyhítve lelkem szökéseivel. S ha névsort olvasott a rajparancsnok, előttem kedves arcod képe kelt, s míg téged néztelek, helyettem testem felelt: — Jelen! — NINCS MAS... Nincs más olyan mély csend a világon, mint amilyet férfi szív őriz, sárba hullt álmok után. VALLOMÁS UTÁN Megmondtam. Tudod. Ne nevess! Nem engem, — az érzést gúnyolod. Hobby: „Műhely és varázs” Földünk körbejárta ismét a napot, s mi gazdagabbak, vagy szegényebbek? — lettünk egy évvel. A számvetések, a boldogságkeresés évenként ismétlődő periódusában, 1969 utolsó szerdáján Devecseri Gábor Kossuth-díjas költőt faggatom; útravalót remélek tőle mind- annyiunk tarsolyába. — Az én legnagyobb szenvedélyein: a munkám. Ezzel el is árultam a boldogság titkát. Az életemet végigkísérő öröm tanúj ele: a munkásságom, külső jele: ez a gyűjtemény. Egyik versemben így vallóik erről: ... „kinek a munka szenvedélye lett már, szép tündére, ki mindenek felett jár; mert életnek csak az nevezhető, amit a vágy, a tovább-éltető s amiről hírt a szenvedély jelent.” Parányi fehér munkaasztala üres, de dolgozószobája falait körbefonják a könyveik, az agyonolvasott gyűjtemény is, mely Homéroszt őrzi tucatnyi nyelven, több mint kétszáz példányban. A legkedvesebbekhez érzelmi szálak kötődnek: Nyomban utána, hogy 1947-ben megjelent az új magyar nyelvű Odüsszeiája, megérkezett a gyűjtemény egyik legbecsesebb példánya halványkék dedikációval: „Devecseri Gábornak üdvözlettel az új magyar Odüsszeiáért ■ Szabó Lőrinc.” Természetesen, az 1779-es kiadású sárgult lapok az Odüsszeiát őrzik görög-latin nyelven. — Gyűjteményem, a munkaeszközöm, de mondhatnám úgy is, noteszom. A könyvszéleket jegyzetelésre használom, amúgy barbár módra, akár go- lyóstollal is feljegyzem olvasás közben támadt gondolataimat; a tárgyaim szolgáljanak teljességgel, nem őrzésre szántam őket, s amúgy is túlélnek minket, legalább őrizzenek valamit magunkból. A sokféle nyelvű szöveget naponta ösz- szevetni jó mulatság, úgy is szoktam mondani, megkapálom a szöveget vagy akár az agyamat. — A költőt, aki a legrangosabb művészeti díjat az Iliász és az Odüsszeia magyar fordításáért kapta, mi indította az ókori klasszikus irodalom felé? Mi késztette a harmadfél évtizede megszakítás nélkül végzett fordítói munkára? — A bölcsészeién görög-latin szakra már eleve azzal a céllal iratkoztam be, hogy ókori költészetet fordítsak. De túl a tanulás szenvedéllyé rázkó- dó-elevenülő kötelezettségén, a fiatal költő számára a koráig volt költészet, az elődök műve mindenképpen példa is, támasz is és bizony versenytárs is, mert a leggyengébb költő sem fog tollat azzal a gondolattal, hogy „no, most megírom a világ második legjobb versét.” Az antik költészet, amellett, hogy mélységesen megragadott, támaszt adott azokkal a nézetekkel szemben, amelyek a tudományt és a költészetet, az életet és a költészetet, komoly hivatást és a költészetet, nemcsak élesen különválasztották, hanem'még szembe is állították egymással. De, támaszt adott tágabb értelemben is: szellemi hazát, illetve a szellemi haza egy szilárd részét. Szókimondásá- val mindig sikerrel püfölte a világnak, ha nem Is egyik legkórosabb, de mindenképpen egyik legundorítóbb szörnyetegét, a prüdériát. — Vajon a költő, vagy a műfordító sikere kedvesebb-e Devecseri Gábornak? Szenvedélyem a fordítás, bár elsősorban költőnek vallom magam. A legjobbnak tartott műfordításomról szívesebben mondanék le, mint a legjobbnak érzett verseimről; de egy közepes rendű vers soha nem érhet annyit, mint egy jó fordítás. A költő és a műfordító bennem meg sem tudnának lenni egymás nélkül. Az egyik legnagyobb zongorista, Richter, amikor mondjuk Beethovent játszik, műfordítást végez. A középszerű zeneszerző nem ér annyit, mint Richternek ez a tolmácsolása. Egyébként versíráskor is bizonyos mértékig fordítunk: ködfoltokat nyelvre. Ez a fordítási folyamat azonban rendkívül bonyolult és nyakon csípni alig lehet. Bár egy aprócska mozzanattal megpróbálkozom: szeptemberi spanyol utam termése a „Bikasirató”. Életem legjobb művének tartom. Rövid, társalgást rögzítő versnek szántam, de a feltámadt gondolat nem hagyta magát és a társalgásból oratórium nőtt ki, a rövid és beszélgetést rögzítő majdnem próza helyett, az emberiséggel foglalkozó. Ami a bikaviadalokat illeti, én bifcapárti vagyok. Egy kinn élő magyar asszony mesélt valamit a kis unokaöcs- cséről, amire akkor én csak úgy félfüllel figyeltem oda, a gyereket nem is ismerem, mégis beugrott a versbe: „... — Hagyjátok abba! — kiáltotta nemrégen ugyanitt egy kisgyerek. — Ez nem becsületes dolog. Többen egy ellen? — így kiáltott volna a bika is, lett volna emberi hangja és emberi, de még el nem romlott gyermek-értelme...” Devecseri Gábor utazási szenvedélye kiteljesítése szellemi utazásainak, hiszen Odüsszeusz útját bolyongta végig, a Földközi- tenger partjait. — A három görög és az olasz út után mit jelentett a spanyol? — Bergson szerint; minden másodperc tartalma a teljes az összes addig megélt idő, plusz egy máso.dperc. A spanyol is megsokszorozta, megvégtelem- szerezte az eddigi utazásokat. S megadta a tarsolyba valót is az új év elején a nagy óhajtást, amivel a „Bikasirató’’-t zárom: „Az egyes emberek dala együtt Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg nem büntess érte. Kérünk kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk — mint lehet — szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben.” Önody Éva
