Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-26 / 300. szám

1'fcÄI MEC.y k Mir hip 1969. DECEMBER 29., HÉTFŐ Cherbourgi hadihajók (Folytatás az 1. oldalról.) a kormány Franciaország adott szava tiszteletben .tartása és hírneve -érdekében nem huny­hat szemet a külsőleg keres­kedelmi jellegű vállalkozás fe­lett, amely oly szokatlan kö­rülmények között zajlott le, ami a nemzetközi fegyerverke- reskedelem módszereihez ha­sonlít. A jordániai sajtó, rádió és televízió igen nagy jelentősé­get tulajdonít az öt hajó ügyé­nek. Az Al Desztur című ammani lap vasárnap reggeli számában azt írja, hogy „Az izraeli hír­szerző szervek készítették elő és hajtották végre a Cherbourg kikötőjében horgonyzott fran­cia gyártmányú öt hadihajó el­lopását”. Miután rámutat arra, hogy a norvég lobogót viselő hajók fe­délzetén szolgálatot teljesített tengerészek izraeli nemzetisé­gűek voltak, az Al Desztur hozzáfűzi, a. hajók megvásár­lásával kapcsolatos hivatalos norvég cáfolat után „minden ok megvan annak feltételezé­sére, hogy izraeli hírszerző szervek találták ki a norvég társaság nevét, és terjesztettek hamis okmányokat a francia kormány elé”. Ebben az esetben — folytat­ta a lap — Franciaországnak joga van e hajók minden esz­közzel történő felkutatására és visszaszerzésére. „Bármilyen tengeri erőt igénybe vehetnek megállításukra, mert nincs nemzetiségük.” Nyilvánvaló — hangoztatja a jordániai lap —, hogy Fran­ciaország nem marad tétlen e kalózcselekménnyel kapcso­latban, annál is inkább, mert nemzetközi tekintélye, külö­nösen pedig az arab világ­ban elfoglalt helyzete forog kockán. Franciaország ugyanis a legnagyobb kedvezménye­zettséget élvezi az arab vi­lágban,1 amióta elrendelte az Izraelbe irányúló fegyverszál­lítási tilalmat. A norvég külügyminiszté­rium szóvivője vasárnap ki­jelentette, hogy azok a híresz­telések, amelyek szerint nor­vég üzletemberek resztvettek volna karácsony éjjelén Cherbourg kikötőjéből távozott öt hadihajó vásárlásában, lát­hatólag a tényleges vásárlók személyazonosságának elken­dőzésére szolgálnak. A norvég kereskedelmi ten­gerészeti minisztériumban nem szerepel a bejegyzett cé­gek között az az állítólagos norvég vállalat, amely bizo­nyos hírek szerint a hajókat megvásárolta volna. Norvégia kairói nagykövete vasárnap közölte az egyipto­mi külügyminisztériummal: Norvégia semmilyen sze­repet sem játszott az öt hajó ügyében és változatlanul embargót al­kalmaz minden olyan fegyver­re, amelyet háborúban álló vagy háborúval fenyegetett országoknak szánnak. Miközben a francia kor- | mány vizsgálatot rendelt el a minden valószínűség szerint Izrael felé tartó öt hadihajó ügyébert, az athéni kormány szóvivője közölte, hogy amennyiben a hajók valami­lyen nemzetközileg elismert zászló alatt futnának be görög kikötőkbe, engedélyeznék azok számára az üzemanyag-feívé- telt. A Reuter Tel-Aviv-i tudósí­tója szerint az izraeli kor­mány hivatalosan ugyan tel­jes hallgatásba burkolózik a rejtélyes hadihajólopás ügyé­ben, az „utca embere” azon­ban meg van győződve arról, hogy a hadihajókat Izrael számára looták el és azok iz­raeli kikötőle felé tartanak. Zűrzavar a piros lámpák körül Japánban rendeletben uta­sították a gésákat foglalkoz­tató szórakoztató üzemek tulaj­donosait, hogy »bejárat felett függő hagyományos piros lám­pák helyett kék lámpákat használjanák. A rpfideletet állítólag „köz­lekedési indokoktól vezetve” adták ki, hogy a piros fény“, főleg a keskeny utcákban, ne tévessze meg a gépjárműveze­tőket. Ugyanekkor a rendőrsé­geket piros fénnyel jelölték meg. A rendelet hatályba lépése óta a japán belügyminiszté­rium naponta száz számra kapja a panaszokat a rend­őröktől, akik csak nagy ügy- gyei-bájjal tudják megértetni a rendőrségre özönlő férfiak­kal, hogy ott gésák nem áll­nak rendelkezésre. Holdba ültetett növények... Az Apolló 11. által a Földre szállított holdport nagyon sokrétű vizsgálatnak ve­tették alá Ezek közül a legna­gyobb meglepetést az a vizsgálat okozta, amelynek során kitűnt, hogy a holdtalaj kedvez bizonyos földi nö­vényeknek. Az erre vonat­kozó megfigyelést és kísérletet dr. Charles H. Wal­kinshawn ameri­kai tudós végezte. Az általa vezetett kutatócsoport ösz- szesen 30 növény­félét vizsgált meg ebből a szempont­ból; közöttük bur­gonyát, kukoricát, babot, búzát és egy fenyőfajtát is. Valamennyi nö­vény tovább élt azt követően, hogy a régi, földi talaj­ból a holdtalajba ültették át, sőt bi­zonyos esetekben még jobb növeke­dést is tapasztal­tak. Az úgyneve­zett májvirág (vagy májkökör- csim) esetében volt a legszembetű­nőbb mértékű a növekedés. Ha figyelembe vesszük ezeket az érdekes eredmé­nyeket, arra a kö­vetkeztetésre ju­tunk, hogy a Hold felszínének leg­külső takarója esetében valóban jogos a „talaj” ki­fejezés alkalma­zása, s ezzel eldőlt az a nyelvészeti vita, amely az el­múlt évben a „holdtalaj” kifeje­zés használata kö­rül kibontakozott. Az l sz. AKÖV gépkocsivezetőket képez ki Gépjárművezetői tanfolyam kezdődik az Autóközlekedési Tanintézet rendezésében, januárban. Jelentkezhet minden 21 évet betöltött, Gödöllő, Vác, Aszód és környékén lakó férfi. A költségeket a vállalat téríti. A tanfolyam idején segédvezetői bért fizetünk. JELENTKEZÉS: munkanapokon 8-tól 16 óráig: Gödöllő, Dózsa György út 65. Forgalmi osztály. • • Ünnep- ünnep előtt (Folytatás az 1. oldalról.) S mit várhatunk az elkövet­kező pár napban, szilveszte­rig? Sajnos, a KPM Ütügyele- tén nem sok jóval bíztatnak. A tegnap reggeli heves szél és hófúvás következtében járha­tatlanná vált az út Budapest— Budakeszi—Perbál—Telki és a budajenői szakaszon, valamint a Páty-^Telki és Bicske—Pi- liscsaba—Perbál—Tinnye vo­nalon. Természetesen, teljes erővel dolgoznak megtisztítá­sukon; két nagy hóeke, három hómaró és három kisebb, úgy­nevezett cili-eke takarítja az utakat. Az M—1-es és az M— 7-es utat is befújta a hó, bizo­nyos szakaszok rendkívül síko­sak, ezen a _ részen salakot szórnak. Az út mentén emel­kedő hófalakat kellene eltisz­títani ahhoz, hogy a szél ne szórja újra az útra a havat, ne tegye tönkre annyi ember munkáját, s ne akadályozza meg a biztonságos közlekedést, de sajnos, ezek eltakarításához nincs elegendő hómaró gépiik. Végül egv jó hír: a Pest me­gyei KÖJÁL jelentésé szerint megyénkben egyelőre nem tá­mad a hongkongi vírus, se­honnan sem jeleztek megbete­gedést. V. V. CSAK RÖVIDEN ANGLIÁBAN IS TERJED az influenza-járvány. Az el­múlt héten a járványnak 294 halálos áldozata volt. A JAPÁN képviselőházi választásokból — amint az előrejelzések is jósolták — a kormánypárt: Szato liberális demokrata pártja megerősöd­ve .került ki. Jelentős változás a Japán Kommunista Párt előretörése. A kommunisták az eddigi négy mandátummal szemben 14 képviselői helyet szereztek a 468 fős parlament­ben. EMLÉKMŰVET emelnek a breszti erőd hőseinek, akik 1941 júniusában az elsők kö­zött fogták fel a hitleristák támadását. Áz emlékmű köz­ponti része egy 100 méter ma­gas, rozsdamentes acélból ké­szülő obeliszk lesz, amelynek talapzatánál öröktűz ég majd. A breszti erdőt megőrzik ab­ban az állapotban, ahogyan a hősies védelem napjaiban állt. A DECEMBER 8-ÁN hata­lomra került Dahomey-i kato­nai junta karácsony este ke­gyelemben részesített 33 poli­tikai bebörtönzöttet, közöttük Alley volt államfőt, akit a megbuktatott Zinsou elnök kormányzata ítélt tíz évi bör­tönre. VILLY BRANDT kancellár tunéziai üdülésre utazott fele­ségével és egyik fiával együtt. Vakációját arra is felhasz­nálja, hogy találkozzék a tunéziai kormány vezetőivel. INTERKOZMOSZ 2 néven Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió szak­értői új mesterséges holdat bocsátottak földkörüli pályára. DZSAFAR NUMEIRINEK, a szudáni forradalmi tanács el­nökének. kormányfőnek meg­hívására Port-Szudán kikötő­jébe négynapos hivatalos lá­togatásra szovjet hadihajó-raj futott be. Hongkongi hírek A Jugoszláv Szövetségi Jár­ványügyi Bizottság közle­ményt adott ki, amely szerint Jugoszláviában a városok többségében a lakosság 20—30 százaléka, helyenkint • pedig még nagyobb hányada meg­betegedett ä hongkongi inf­luenzában. Megállapították, hogy pillanatnyilag semmi­lyen egészségügyi intézkedés­sel sem lehet megakadályoz­ni a náthaláz terjedését, a be­tegek száma azonban mérsé­kelhető, különösen pedig csök­kenthető a halálos és súlyos szövődmények száma. A köz­lemény hangoztatja: „Eddigi megfigyelések szerint a hong­kongi típusú influenzavírus által okozott megbetegedések Jugoszláviában nem okoznak súlyosabb kórképet a többi náthalázvírus által okozott fertőzéseknél.”­Terjed az influenzajárvány Törökországban. Egyes terü­leteken a lakosság 90 százalé­ka megbetegedett. Séta a tenger felett Európa és Ázsia - Negyedik — Boszporusz és Aranyszarv A török hírügynökség je­lentése szerint a január végén sorra kerülő ünnepélyes alap­kőletétel utáp, elkezdődik an­nak a hídnak az építése, mely a Boszporusz tengerszorost át­ívelve, Európát köti majd ösz- sze itt Ázsiával. A másfél ki­lométer hosszú híd a negye­dik legnagyobb lesz a világon. Nagy forgalmat bonyolít majd le. A mindkét irányban, közlekedő autókból huszon­négy óra alatt nem kevesebb, mint 22 000 mehet át rajta, a híd mindkét oldalán széles gyalogjáró teszi lehetővé a tenger feletti sétát. A 180 millió dollárba kerülő híd Isztambulnál, a híres Arany szarv-öböl közelében épül. INDONÉZIA nyugati hitele­zői — Belgium, Franciaország, NSZK, Hollandia, Nagy-Bri- tannia, Egyesült Államok, Olaszország, Ausztrália — va­lamint Japán képviselőinek a francia pénzügyminisztérium- ban tartott - értekezlete nem jutott megegyezésre azzal a nyugatnémet javaslattal kap­csolatban, hogy Indonéziának 864,4 millió dollár összegű külföldi adóssága visszafizeté­sére adjanak harminc évi ha­ladékot. A DÉL-AFRIKÁBAN levő négy Picasso-kép egyike 90 ezer font sterlingért cserélt gazdát. Az összeg a legmaga­sabb, amit az országban vala­ha is egy képért fizettek. A BIAFRAI haderő erőfeszí­téseket tesz, hogy visszafoglal­ja a legutóbbi nigériai offen­zívak során elvesztett területe­ket. Heves csaták folynak és a veszteségek mindkét oldalon jelentősek. Megalázottak H agyd már abba, mert agyonütlek, te istenátka! — dühöngött a forró in­dulatoktól megszínesedett ar­cú asszony, aki az életét érzé­ketlen malomként őrlő évei so­rán már annyi szorgalmat és tehetséget, erőt és szívósságot tékiozolt el, eredménytelenül, méltatlanul. Csak megörege­dett. Csak idegronccsá vált. Csak mielőbbi halált sóvárgó, koravén nő lett belőle. — Hallgass már, fiacskám. Mit csináljak, ha nincs — ma­gyarázta, az előbbi fenyegetés után, most bókülékenyebben, miközben a súlyos vasalóval küszködött. Szemébe hulló ha­ját betömködte a kendője alá. Csakhogy a gyerek nem hallgatott el. Kongó gyomra rí- katta, s azt nem nyugtathatták meg holmi észhez szóló ma­gyarázatok. A szekrényt he­lyettesítő fapolc roéUett, össze­kuporodva nyekergett, és könnytől csupavíz arcát kérőn, szánakoztatóan tartotta anyja felé. Az asszonyban hullámzottak az érzések; szívében a tehetet­len düh és a szánalom válto­gatták egymást, hol tajtékoz- va, hol megcsendesedve, mint torlódó, fekete víztömegek. Az egyik pillanatban legszíveseb­ben ő maga is sírva fakadt volna, a másik percben meg lázongva ölni akart, rúgni, korbácsolni valakit. Most épp az ütési vágy győ­zedelmeskedett benne, és villo­gó szemekkel kutatott körül a pinceoduban, mit kaphatna fel, mivel ronthatna a gyerekre? Hirtelenében semmi nem akadt a kezébe. — Ne-bőgj, te! Ne bőgj! — hebegte elkékülten, és megin­dult a sarok felé. Szinte va­kon támolygott, mint valami megszállott gonosztevő. Izzott a lába és a tenyere. A gyerek nem várta be. Felpattant, és kisiklott ütései alól, aztán néki­esett az ajtónak, és valóság­gal négykézláb kúszta a lép­csőket. Hasonlított a szeren­csétlen, üldözött kis állathoz, amelyik életét menti az erdő sűrűje felé. Hátrafeszült váll- csontjai vasdarabofckénit me­redtek ki, s^kadt nadrágos, hegyes ülepe komikusán vo- naglott a lépcsőfokok felett. Hamarosan forgalmas útvo­nalon találta magát. Lelassí­tott, majd meg is állt, és átí­rást is abbahagyta. Könnyeit elmaszatolta az arcán, és szi­pogva széttekintett. Koldus görnyedt a közelé­ben. Valami szomorú özvegy­ember, aki állán egyetlen cso­móba kuszálódott, szürkésfe­hér színű, tisztátalan szakállt viselt, és hátulját a falnak döntve, botra támaszkodva motyogott érthetetlen, adako­zásra megindító imafélét, mi­közben fakult, bozontos szőr­rel félkörbe vont szemét átha­tóan függesztette az előtte el­haladókra, s ha hullt a kalap­jába fillér, oda-odalobbant a tekintete, ahol a jótékony kéz a pengősök között válogatott. A gyerek a koldus közelébe > somfordáit, és apró, rózsaszínű fülével igyekezett felfogni a halk motyogás értelmét. A perdülő fillérek zenéjére kere­kebben kitágult a szeme. Az orra hegye zsírosán csillogni kezdett. A koldus gyanakodva pislogott felé és féltőén mar­kolta a kalapját. A gyerek már annyira mellette állt, hogy a járókelők egymáshoz tartozók­nak: is nézhették őket. Valaki tétovázva már majdnem a gye­reknek adta a pénzit. Ekkor a koldus halkra fogott kemény­séggel ráförmedt: — Takarodj innét! A nyomaték kedvéért bot­jával koppantott is egyet, és ijesztően torz képet vágott a koppantáshoz. Több figyelmeztetésre nem is volt szükség. A gyerek, iz­gató gondolattól kergetve, már a harmadik háznál szaladt, és a sarkon túl el is tűnt. A kol­dus elégedetten görnyedt még görnyedtebbre. . t •A' gyérék ’ pedig' már ott 'fel­pörgött az egyik ház falánál, és előre nyújtott tenyerekkel, csengő, félénk hangon szálon- gatta az utca népét: — Éhes vagyok, bácsi, nincs pénzünk kenyérre ... Néni, tessék adni pár fillért, éhes vagyok... Szaporodtak kezében a pénz­darabok, csiklandozták a te­nyere bőrét, csillogtak, mint apró, kopott csillagok. Az em­berek talán megérezték, hogy valóban éhes ez a szégyenke­ző, fáradt kisfiú: akadt, aki még tíz fillért sem sajnált tőle. Egy illatos hölgy, kesztyűs ké­zé veT,~ nyáj asan a fejét is meg- símogatta. Ö meg sóhajtva utána szagolt, és hálás kutya- tekintetével sokáig elkísérte. A szomszéd üzletes almát hozott ki neki, és kedveskedve a zse­bébe dugta. De ő nyomban előhúzta, és — bár a külseje is elárulta, hogy belül férges —, kimondhatatlan gyönyörű­séggel hersegtette a kesernyés, kiselejtezett gyümölcsöt. S mi­kor a csutkát is lenyelte, foly­tatta tovább a kéregetést. K éső délután volt már, mikor hazaindult. A büszkeség szinte fesze­gette a mellét. A boldogság a szívét. Zsebében ugróit, csör­gött a pénz, amint élvezettel turkált közötte, szűrögette az ujjain át. Tán még akkor sem kotorászott volna ilyen vidá­man á zsebében, ha nyert üveggolyókkal megrakodva ballagott volna hazafelé. Saját keresetét viszi! — Boldog lesz anya — érez­te. és egész úton nem tűnt el szájáról a mosoly. Gombozó ' gyerekekkel találkozott. Más­kor megállt volna mellettük, most szinte a fejét elfordítva kerülte ki őket. — Anya, nézd mit hoztam! — toppant be az odúba, és tar­totta anyja elé a maroknyi pénzt. — Adták az emberek — tet­te hozzá magyarázatképp, mi­kor észrevette, hogy anyja ér­tetlenül, gyanusítóan mered a szeme közé. Várta, hogy megöleljék. Vár­ta a hálálkodó szavakat. Várta az öröm kitörését. Nyújtotta a pénzt boldogan, mosolyogva. *— Koldultál, büdös? — tá­madt rá az anyja, és fájdal­mas felháborodásában, hálál- laodás helyett, felemelt ököllel feléje csapott. Az ütés a fiú gyenge karját érte, a pénz, mint a pelyva, szétszóródott. Amennyi volt, annyifelé. Cin-, qogva gurultak a fillérek, mint tájékozódni nem tudó egereik, ha a földire csepegett bortól megrészegedtek, és hirtelen, világító szőrzetével, a macska szörnyeteg alakját pillantják meg a kamraajtóban. Cincog- tak a fillérek, aztán elhallgat­tak, és csend volt néhány pil­lanatig. — Koldultál, te büdös, ne, ne! — hasított a fiúcska fülé­be ekkor újra anyja éles hang­ja, és pofonok csattogtak csontos arcán, ütések a nyaka tóján. Kapálózva, védekezve igyekezett az ajtó irányába, és csalódott szívvel, semmit sem értve vágtatott a szabadság fe­lé. Kétségbeesett ordítása, mint valami sötét lepel húzódott mögötte qkadozón. ' Az asszony fölcsetlegett utá­na a lépcsőn, és öklét lobog­tatva állt meg a járda köze­pén. — Majd adok én neked kol­dulást, te gyalázatos, gyere csak haza! — eresztette még a fiúcska után tehetetlenül és szinte toporzékolva aztán homlokát törülgetve visszakul­logott a lépcsőn, és lehullva egy székre, az üres asztalra rakva két kezét, csak nézett, nézett kifejezéstelenül, konok mozdulatlansággal a levegőbe. Nehéz lélegzet emelgette a mellét. A rra riadt, hogy a világta­lan sarokban, a vas­ágyon ébredezik, fel-fel- sír a két aluvó kicsi. Csakha­mar egyszerre zendítettek rá; mocorgásával a kisebb feléb­resztette a nagyobbat is. — Mit adjak nekik? — só­hajtott az asszony lecsillapul­va, és úgy, mint aki tudja, hogy kérdésére senkitől nem kap feleletet. Izzadt ujjai szin­te ráragadtak' az asztalra, azokat szaggatta fel merengve. — Éhes vagyok — nyűgös- ködött a nagyobbik. — Papi, papi — nyögött a kisebb. ^ Bömbölésük, mindent betölt­ve, szétáradt. A vaságy meg- < megnyikkant rugkapálózásuk alatt. — Éhesek • szegénykéim — mondta megtörtén az asszony. Aztán felment a lépcsőn, és végigjártatta szemét az utcán, hogy megtudja, nem tartózko­dik-e a közelben az, akit az imént elkergetett? Nem látta. Férjére gondolt, aki munkát keres. Reménytelenül legyin­tett. A kicsinyek a vaságyon ka- pálózvá sírtak, hányják magu- 'kat. Csak sejteni lehetett őket a homályló sarokban. Akkor égő szégyennel, min­den öntudatot félrevető, fáradt megadással leguggolt a száraz kis asszony, és összeszedegette a széjjelgurult filléreket. Még az aszta] alá is bebújt utánuk. — Futja tejre, kenyérre — számolta össze a végén azon­mód. féltérdre ereszkedve, ahogy az utolsó pénzdarabot felemelte. Aztán a két sival- kodóra rázárta az ajtót, és el­indult a közeli fűszereshez. Az esti szürkületben úgy rémlett, mintha valami otromba púp sötétlett volna a háta közepén. Polgár István /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom