Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK ‘"‘K-MMmt 9 NEM VÉD MEG AZ ÉJSZAKA HÁBORÚ HELYETT - HÁZASSÁG (Monológ az éjszakai fő- ' várost járó gépkocsiban: — Valamikor csavargó voltam én is. Más körülmények között és miatt; a háború után, úgy, mint a „Valahol Európában" című film szereplői —, de csavarogtam. Ezt azért mondom, hogy érthetőbb legyen: jól ismerem a csavargó gyerekeket és szeretem őket. Azt hiszem, az utóbbi nélkül nem sokra mennék velük. Rendőr vagyok, most szereztem diplomát pszichológiából, és a disszertációmat is a csavargásról, a csavargó gyerekek életéről írtam. Én vagyok számukra a Farkas, vagy a Lajos bácsi. Miért csavarognak? Több oka van. A leglényegesebb indítékok egyike családi viszonyaik tökéletlenségében keresendő. Mindezt még sok más dolog motiválja. Vannak, akik otthonról szöknek...) • A gellérthegyi remete Nyúlánk, félszeg, mozdulatai esetlenek, kezével nem tud mit kezdeni. Több napos szakáll és tarkóra nőtt, fetkun- korodott haj birtokosa, tizenhat éves, és világoskék szemében lassan, de szívósain gyülekeznek a könnyek. Hihetetlenül koszos farmernadrágján két klott betoldás és nyolc igazi fok, közülük néhány hullni készül. S. Zoltán tíz napig élt a hegyen. — Mi késztette a csavargásra? — Nem bírtam már. — Otthon lenni. Terhűkre vagyok. A mostohaapám úgy néz rám, mintha leprás lennék, anyám nem szeret túlságosan és mindketten állandóan hülyéznek. — Volt rá okuk? — Én sohasem bántottam éket. Senkit senv bántottam. Éltesti magámnak tam, de engem a házmestertől kezdve mindenki bántott hosz- szú hajam miatt. Ártok vele nekik? — Ezért választottad a hegyet? — Ezért. Akkor határoztam el, amikor anyám megtette azt a nadrágommal — Mit? — Fizetés után vettem egy új farmert. Anyámnak nem tetszett és összevagdosta. "Én kerestem az árát, mi joga volt hozzá? — És mit ettél a hegyen? — A srácoknak mondtam, hogy ott leszek. Mindennap hoztak egy üveg tejet és két kiflit. — De így nem lehet sokáig élni. — Nem is akartam. Tudtam, hogy keresnek majd és elkapnak. így is terveztem. Én intézetbe akarok kerülni. Az sem jó, mert érzékeny vagyok, A mérnök lánya nem először van a rendőrségen. Először'otthoni orgiákkal kezdődött „alvilági” élete. Magnó, erősítőfal, jófajta whiskyk, konyakok, és alkalmakra verbuvált társasággal. Később megismerkedett az „Emke galerival”, majd személyesen barátjának mondhatta az éjszakai é)et egyik jeles alakját, a Grófot. P. Judit bizonyos értelemben okos lány. Utóbbi életére már magyarázatot is talál — Nem az a lényeges, hogy I az ember milyen körülmények i között él. Az kell, hogy élete í legyen, amit maga alakít, és amivel önmagával szemben el- j számolhat. — És ez az az élet, amit ke- | resett? — Engem megfullaszt az a : penészes polgári légkör, ami odahaza van. Csupa simára csiszolt felszín,, semmi izga- | lom, kínosan mosolygó arcok. Joviális uracskák és ostoba púderfellegek csevegnek a la- ; kasunkban: apámék barátai. Ruha, kocsi, bárgyú utazási élmények, hivatali pletykák, rö- mipartik. Ez a vitrinélet undorító. — Bizonyos értelemben igaza van, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy maga értelmesebb dolgot csinál. — Nincs szükségem a maga meggyőződésére. Én szabad akarok lenni, és nem érdekel, hogy mások ezen megbotrán- koznak. — De ha az ember lázad, értelmesen lázadjon. Ez viszont kissé alvilági lázadás. Mintha nem is hallaná. — Azért mentem közéjük, hogy megmentsem őket. — A Grófot is? — A Gróf bizonyos értelemben rendes ember. Mint ahogyan P. Judit is: bizonyos értelemben. A fiú feje a mellére esik. Nagy sokára ennyit mond D. Péter: — Hárman vagyunk testvéreit, de anyut természete miatt senki sem szereti, önző és mindig cirkuszol, meg pénzt követel, pedig van neki. — Péter, mi akarsz lenni? — Mindegy, nekem mindegy, majd tanulok szakmát. — Amikor kicsi voltál is így gondolkodtál? Hevesen rázza a fejét. — Nem. Akkor vegyészmérnök szerettem volna lenni. De anyámék közben elváltak, apám azt mondta, magához venne, de az új feleség nem akarja. Anyám meg mondtam milyen. így aztán közepes lett a -bizonyítványom, semmire sem jó. így vagyok most. Az én mérnökségemnek végé. — Egy tizenhat éves ember számára semminek sincs vége. Figyel rám, látom, hogy érti, nagyon is érti. De azrt; is: nem győztem meg. Barátja lakásán találunk rá Erzsébeten és így fogad bennünket: — Rohadjanak meg. <:•— Mondhatná szebben :s — szól Farkas főhadnagy —, hiszen régi ismerősnek több tisztelet járna. — Több tisztelet? Akkor, amikor úgyis bevágnak, Tökölre. Szemében furcsa villanás. B. Erzsébet már vagy nyolcvanszor szökött meg az intézetből. Most lassan öltözködik és eléggé idős barátja segít neki összepakolni. A gépkocsiban szelídebb lesz a lány hangja: — Tudja jól, hogy mindig itt talál a Jóskánál. Szeretjük egymást és elvesz feleségül. Én már régen nem vagyok annak a pincérnek a csaja. Szemét volt, és sokat keresett rajtunk, lányokon. Azt is Jóskának köszönhetem, hogy megmentett tőle. — Hirtelen felkiált, szinte üvölt: — Nem értik?! Nekem szükségem van valakire, ő meg jó hozzám! Jó. És nem képmutató, piszok disznó, mint... Elhallgat. Szemét gyűrött blúzának ujjával törli. — Szemesről nem szöktem volna, mert olyan volt az intézet, hogy észre sem vettem, hogy nem családban vagyok. Nekem ez kell, mert ez hiányzik. Az anyám nem akar hozzáadni Jóskához, mert öreg, de a mostohaapámmal elűzött otthonról és nem fogad be. Mi is hallgatunk. Mit mondhatnánk? (Monológ a gépkocsiban, miközben felkeresünk néhány búvóhelyet: — Állandóan változnak a búvóhelyeik. Azok is, amiket maguk építenek. Tudják, hogy felfedezzük őket, mégis újabbakat építenek maguknak. Főleg a fiúk. Bunkert ásnak, üres csatornára lelnek, régi nagy szemetesládát vagy alkalmas bokrot a Duna-parton. A lányok? Hát azok inkább „barátoknál" húzódnak meg, régieknél, újabbaknál. Gyerünk!) Kőbánya, az árokparton tömör, apró akácok. .Szűk nyilas vezet a bunkerba. Ez az új hely. Benn van éjjeliszekrény, két üres üveg, a földön rafiaszőnyeg, a sarokban egy lány ül. Szökésben van. — Voltam egy sofőr lakásán, aludtam itt a futball- pályán, a rossz öltözőben, meg a téglagyár egyik kemencéjében. Most itt húzom meg magam. A srácok elmentek. Mit csinálnak? Nappal semmit, kártyáznak. Éjszaka ? Csak lopnak. ★ A Hernád utcában, egy híres bújtató fiú otthonában vagyunk. Az ágyon lány fekszik, nyakig húzza a paplant. — ö nem az. A menyasszonyom. Annak az időnek vége. Velem már nem lesz bajuk, itt a gyűrű az ujjamon, meg az övén is. Mutasd meg nekik! Látják? Nézzenek be nyugodtan az ágy alá is. ★ A Mester utca környékén, egy harmadik emeleti lakásban. A feleség hálóingben fogad és sír. — Arról tudnak, hogy megalakították a szökött lányok baráti/ társaságát? Az a vén rohadt találta ki a sarkon.' Az uram is benne van, itt orgiáznak a másik szobában, ha megunják, cserélgetik őket. Én nem bánnám, ha kell neki, kelljen, de erre megy el a pénzünk. A férjénél most nincs senki. Arról beszél, hogy van egy jó gyümölcsöse és nagyon szép benne az őszibarack. ★ Duna-part, a Kő tér utáni TÜZÉP-telep. Az éjjeliőr: — Az az elődöm volt. Nálam nincs ilyesmi. De az berakta az öltözőbe, volt úgy, hogy egy éjszaka tizenheten is aludtak ott Még a mosdóvályúban is feküdt lány és engedte a) hasára a meleg vizet. (Dialógus a hazafelé tartó gépkocsiban: — így zajlik nálunk az élet. — Igen. — Ilyenkor az ember nyugtalanító érzésekkel megy haza. Nyugtalanító érzésekkel és nyitott kérdésekkel. Az utóbbiak közül a legegyszerűbb, de a legfontosabb: mit lehet tenni? Mert itt nem néhány család, vagy néhány gyerek ügyéről van szó. Ez társadalmi ügy; hiszen valamennyiünk érdeke, hogy ezeknek a fiataloknak az élete emberszabású legyen. Mire gondolunk? Nagyobb anyagi befektetésekre, és több, képzettebb pedagógusra, akik az intézeti neveltekkel foglalkoznak. Legyen olyan a nevelőmunkájuk, hogy intézeti körülmények között otthonra leljenek ezek a „kis csavargók”, s emberré válásuk biztosított legyen, Érzem, hogy Farkas főhadnagy is hasonlókra gondol, mert így szól: — Ezen a gondon csak humanista beszélgetés nem » Különleges élményben volt részük a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat mérnökeinek, akik Jemenben, Za- bid városa környékén, a FAO megbízása alapján, fontos földmérő munkán dolgoztak. Még csak néhánv hete ismerkedtek az ottani viszonyokkal, de annyit már tudtak, hogy Jement nagyon harcias nép lakja. Látniuk kellett, hogy a férfiak el sem indulnak hazulról fegyver nélkül. A legszerényebbek övében állandóan ott a széles pengéjű, rövid, görbe tőr, a -„dzsam- bia”, a jobbmódúak vállán puska, a gazdagokén és a „hivatalosokén” pedig golyószóró jelzi a társadalmi rangot. Egyik nap, amikor hajnal óta dolgoztak a tikkasztó hőségben, rövid ebéd utáni sziesztájukat vad puskaropogás zavarta meg. Először csak a közvetlen közelben ropogtak a fegyverek, de rövidesen a válasz is megérkezett puskalövések és géppisztolysorozatok formájában: a ház két tűz közé került. Mérnökeink — nagyrészt katona.viselt emberek —, a padlóra fekve igyekeztek kívülmaradni a fegyverek hatáskörén, csak jemeni szakácsuk lesett ki az utcára, tájékozódni az eseményekről. S akkor derült ki, hogy nem Mars isten, hanem Ámor lépett akcióba. Akkor érkezett tudniillik a város határához — a magyarok szállásának köz-, vetlen közelébe — egy más városbeli menyasszony nászmenete, s ennek férfitagjai adták hírül érkezésüket a hatalmas lövöldözéssel. S amikor a város belsejében várakozó vőlegényhez és a násznép másik feléhez érkezett ez a „hangos névjegy”, ők is igyekeztek még vadabb lövöldözéssel, minél hangzatosabb módon kifejezni túláradó örömüket. „Nem esünk hasra..." Papp-hegyi fatelep. A kis csarnokban zúgnak a fűrészek, az emberek ponyvával takarják be a száraz léceket a sűrű hóesésben. Információt szeretnék felvenni. A telepvezetőt keresem. — Nézze, éppen ott jön ki két férfi az irodából. Nem a pörgekalapos a főnök, hanem a másik. — Igazit útba egy fiatalember. Még nevetve hozzáteszi: „Be vigyázzon ám a főnökkel. Mogorva ember .. Mogorva ide, mogorva oda, azért egy -kis információt csak kapok tőle ... — Hát kérem, azt nem lehet, csak a központban . . . Ide hiába jött, mi nem beszélünk . . . — mondja a pörgekalapos. A telepvezető rákontráz: — Ugyan kérem, szó sem lehet róla. Ahhoz elő kellene venni a fiókból a termelési papírokat. .. Már az irodában vagyunk, ismét a pörgekalapos veszi át a szót. . . — Nem tudom miért pazarolja az idejét. Mi nem esünk hasra a sajtó előtt... Két aprófát még rádob a tűzre, aztán nagy robajjal bevágja az ajtót. . . A telepvezető gúnyos mosoly kíséretében széttárja a karjait és így szól: — Ez van ... Ez. Be azért hadd gratuláljunk ezúton is a telepvezetőnek és pörgekalapos munkatársának. Titkukat sikerült megőrizniük, s a papp-hegyi fatelep munkásairól ezért nem olvashatnak most semmit. — Falus — Mert Jemenben nagyon szeretnek lövöldözni. Annyira, hogy például ebbe a násztüzijátékba még a magyar szállást őrző katona is azonnal bekapcsolódott Gyermekrajzok A közlekedési gyermekrajz- kiállítás, melyet csaknem egy éve rendezett a Közlekedési Múzeum, országjáró kőrútjának hetedik állomására, a fóti gyermekvárosba érkezettA karácsonyi ünnepek alatt a helyi általános iskolában tekinthetik meg a gyerekrajzokat az érdeklődők. segít. Ilankóczi Sándor Sokan azt- tartják, hogy a barackpálinkától olyan nagy lesz a vidámság, hogy mindenkinek füttyre kerekedik a kedve — és innen ered a fütyülős barack elnevezés. A szakemberek szerint: ez tévedés! E pálinka kedvelői bizonyá- ] ra megfigyelték. ! hogy a palacknak minden esetben hosszú a nyaka No már most az elnevezés (onnan adódik, hogy a nyakrészben megszoruló levegő a fiaskó felbontásakor füttyöt hallatva szökik el. A feltűnően hosszú üvegből legtöbbször olyan sok le- legő illan el, hogy a jelenséget kísérő „hangmutaivány” jól érvényesülhet és emiatt valóban találó az ital elnevezése. A fütyülős barackpálinka 43 fokos ital. Népszerűségét jórészt annak köszönheti, hogy egyesíti a magyar klíma gazdag napsütéstartamából, a lösz- talajból, a megfelelő fotoszintézisből stb. adódó elő nyöket. A pálinkának a palackban „eltöltött” érési ideje 2—3 év, ugyanis ez idő alatt ajakul ki a legkedvezőbb íz és zamat. Kiváncsi kamera LASSAN FOROG A KÉPTELEX HENGERE S UGYANILYEN LASSÚSÁGGAL BONTAKOZNAK KI RAJTA A FŐTÖK KÖRVONALAI. A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ÉRKEZNEK A KÉPEK. MOST HÁRMAT VETTÜNK LE A GÉPRŐL. Négy kis kép egy lemezen. Arról tanúskodik, hogy a brit hölgyek között hódít a pipázás férfias szenvedélye. Úgy látszik, a kor hozza magáyaL Liza Minellit a londoni repülőtéren kapta lencsevégre a kíváncsi kamera. A nemrég elhunyt neves színésznő, Judy Garland leánya, anyja nyomdokain halad. Most azért érkezett Angliába, Miközben hó borít mindent, Ausztráliában most kezdődik a strandidény. Perth város tengerpartján a helyi lapok szerint ez a sellő volt az első nap- fiirdőző. Az a gyanúnk : volt már aki megelőzte, csak ném volt Ilyen csinos. Mitől „fütyül“ a barackpálinka?