Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
10 PEST MECVEI 'zJÍMtm 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK TAB! LÁSZLÓ: Kétfülű csomag Levélóriás szén éppen tegnap nyertem meg a nehézsúlyú bokszbaj- nokságot, Holnapután pedig utazom a világbajnokságra. — Ha meggondolom, nagy szerencse, hogy egy ilyen erős emberrel találkoztam. — Ügy vah, úgy van! Mert én most elárulom magának, hogy reuima ellen az iszap a legjobb, menjen a Lukács fürdőbe, újjászületik! — Csak ide a sarokig szeretnék eljutni ezzel a dög csomaggal, aminek két füle van... — Fogja meg két kézzel, talán úgy könnyebb volna ... — Köszönöm. Látja, ez okos tanács, mégsem találkoztam hiába magával. De... nem fogná meg az egyik fülét maga? — Hiszen ha időm volna! De látja, most is rohanok, útlevél, vízum, nagyon sok a dolgom... És milyen átkozott pech ... Kétszáz forintos okmánybélyeget kellene vennem, és csak százkdlencvennyolc forintom van. — .No, ez csakugyan balszerencse! Tyű, mennyi pénzt láttam az előbb a bankban! Tudniillik most vettem fel a totónyereményemet, négyszázhu- szonhatezer forintot... De mit érek vele, ha nincs egészség, ha reumás a karom... — Mit gondol, honnan szerezzek két forintot? — Nincsenek rokonai? — Mind meghaltak. — Álljon talán itt meg a templom mellett egy fél órácskára ... Nem szégyen a szegénység ... Meg aztán ilyenkor, ünnep táján jószívűek az emberek... — Köszönöm. Látja, ez jó ötlet. De gondoltam, adhatna két forintot... — Ha előbb tudtam volna! De be van osztva a pénzem fillérre, tudja, egy kis adósságom is volt, meg ez, meg az, a gyerekéknek ugrókötél meg labda, ha jói számoltam, még hat forint harminc hiányzik is... De hát hiába, csak félmilliót nyertem, egy vassal sem többet ... Na, isten áldja, cepeke- dek tovább... — Én is megyek. Hol itt a legközelebbi templom? — Mit tudom én? Majd megtalálja. Nem adná fél a hátamra ezt a dog csomagot? — Rohanok, kérem, eldiskuráltuk az időt. Hát minden jót! Kellemes ünnepeket adjon az is... — Köszönöm! Erőt, egészséget! rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssj — Sok pénzt, boldogságot. — Békességet! — Szeretetet! — Ámen. ^ A pergamenre írott, leg-, ^ terjedelmesebb levelet a tö- ^ rökországi nemzeti múzeum- | ban őrzik. A levél, amelyet ^ a XVI. században küldött a ^ perzsa sah a török szultán- ^ nak, 10 méter hosszú és 7 & méter széles. (Kiss Attila rajza) ——“1 Összetett kifejezési formára van szükség Interjú Fábri Zoltánnal •— A filmekről és a közönségről szeretnék beszélgetni. — Ez manapság bem köny- nyű téma. — Köztudomású, hogy évről évre csökken a mozilátogatóli száma. Egy filmforgalmazási szaklapban olvastam, hogy előreláthatóan az idén mintegy tízmillióval kevesebb néző lesz a mozikban, mint 1968-ban. Véleménye szerint hogyan lehetne visszahódítani a közönséget? — Sajnos, erre nincs semmiféle recept. Ha valaki biztos válaszit tudna adni, nagyon megbecsült személy lenne az illető. Idehaza és külföldöm is. — Szűkítsük le ezt a kérdést. Mit tesz ön, hogyan igyekszik visszahódítani a hűtlen mozinézők millióit? — Szándékom szerint igyekszem közel hozni művészi elképzeléseimet és a közönség érdeklődését. Persze, nem azon az áron, hogy föladjami művészi igényeimet. — Milyennek tartja a magyar közönséget? — Őszinte leszek. A mozilátogató közönség többségének ízlése sajnos, elavult. Nagyon nehezen fogadja be a gondolatokat ébresztő alkotásokat. — Ez bizonyára igaz, de hadd emlékeztessem egy gyakori mondásra: a közönséget nem lehet leváltani. Mit lehet csinálni? Ki kell elégíteni az igényeket? És hol az a határ, ameddig el lehet menni? — Ez a mezsgye nagyon nehezen található meg. Csak azt tudom mondani, hogy a filmnek hatnia kell a közönségre, emelni a művészi igényt, köz- gondolkodásra nevelni az embereket. Az igényes vállalkozás mindig többet mond és áttételesebb is a mondanivalója. Azzal persze számolni kell, hogy az ilyen alkotások nem mindig jutnak el a nézők nagy tömegéhez. De hadd tegyem hozzá azt is, hogy a közönségről sem szabad lemondani. — Az a tapasztalatom, hogy nem foglalkozunk módszeresen a közönség nevelésével. Az iskolákban még gyermekcipőben jár a filmesztétika oktatása, kevés a filmklub, még kevesebb a kamara-jellegű művészmozi, nem beszélve arról, hogy alig van olyan ifjúsági filmünk, amelyik segítene fölnevelni egy filmhez érB ARANYI FERENC: Partizán emlékmű Akik meghaltak itt, sosem akartak lenni partizánok, teát kavartak csöndesen s dúdolva tépdestek virágot. De egyszer égig ért a fű: indulatok dudvája serkedt, s zápor gyanánt a gyönyörű szirmokra vércseppek peregtek, Akkor a teázó, szelíd, merengés, csók, viráglopás, dal, — azoknak, kik meghaltak itt — egyenlő lett az árulással. Haragszom rájuk. Temperált kedélyemet féltőn, szaladva menekülök csontjukon át valami csöndes, parki padra, de akik meghaltak, nyomon- követnek innen már halálig, s hiába is veszem zokon: példájuk újra sorbaállít. PAUL ELUARD: , Erdei vad vagyok Erről beszélek ezt kiáltom dalolom Nevetés csörgedez a halott hó alatt Hajnal és nevetés öröm hogy élhetünk Gyümölcs tükrében arcát nézi a virág Holt hó alatt alusznak hajnalig Barátaim és nyugtalan szívük A földet zendülésre bujtogatja Egy napon felteszi koronáját a nyár Es száz Nap csörgedez a halott hó alatt Ss száz simogatásí takar a hólepel En nem halok meg időmből kilépnek • Rövid időháből mit a Vérem zuhatag-lüktetései FALU TAMÁS: Karácsonyeste Karácsonyeste, gyertyafény, szív a szívhez most oly közel, > sok fenyőág: sok kar, amely egész világot átölel. De van szív, mely nem lel szivet, van seb, amelyre nincs ír, nincs ember annál szomorúbb, mint ki karácsonyeste sír. Mamuska tő, az igényes alkotásokat befogadó új közönséget. Mi a véleménye a filmforgalmazásról? Nem gondolja, hogy rövid ideig él nálunk, egy film? — öt évig, aztán raktárba kerül. Legfeljebb a tv veszi elő egy-egy sorozat keretében. Lehet, hogy a mozikban is érdemes lenne bemutatni az elmúlt esztendőik néhány sikeres alkotását. — A filmforgalmazásról is szeretnék hallani véleményt. — Tapasztalataim szerint a jó filmek mellett, a világ film- és tévéterméséből elég sok selejtet forgalmaznak nálunk. — Ezt úgy kell érteni, hogy ezek a filmek nemhogy fejlesztenék, inkább lejjebb szállítják a közönség igényét? — Ügy kell érteni, hogy ezek a filmek nagyon rossz konkurrenciát jelentenek nekünk. — Tapasztalataim szerint a kritika gyakran megbocsátóan fogadja a gyenge külföldi filmeket, míg a hazai terméshez túlontúl szigorú. Osztja ezt a véleményt? — Nem az a baj, hogy a magyar filmekhez túl szogorú a kritika, szerintem inkább ott a hiba, hogy a kritikában gyakori a sablon, nem elég egyéniek a vélemények, s a kritikusok nem törekednek az alkotói szándék lényegének megismerésére. — Gyakran hallani és olvasni a megkülönböztetett definíciót: művészfilm, közönségfilm. Mi a véleménye erről? — Nem lehet így szétválasztani a filmeket. Többek között azért sem, mert gyakran előfordul, hogy egy-egy kommersz filmnek nincs közönség- sikere. — Véleménye szerint milyen adósságai vannak még a magyar filmgyártásnak? Milyen nagy témák várnak megfilmesítésre? — Erről még nem vetettem számot. — Szeretném, ha válaszolna: milyen témák jöhetnek számításba? — Talán Móricz Erdélyi trilógiája, Gárdonyi Láthatatlan embere, vagy Móra Aranykoporsója. ■— A három közül melyiket rendezné szívesen? — Egyiket sem. Mint irodalmi műveket, nagyon szeretem mind a hármat, de én elsősorAz uram mondta is, azért osztották be őket a trénhez, mert a harchoz már gyengék, de a szekeret-lovat még el tudják hajtani. Néha egy kis meleg vizet kértek: — Mamuska. És a fiaim arcát megsimogatták. Mármost a valóságos ünnepen a két tyúk csak kiadja' a kosztot, gondoltam, de mit eszünk Jézus úr születésének estéjén ? Hal illene és mákos bobályka. Az uram tervezte is, hogy a kölykökkel lemegy még reggel a Kőrösre; s estig csak akad a horogra valami; hajnalban azonban már forspont- ra kellett menniük. Előző este ugyanis egy trénszekér a Tisza felé vezető, cserkei úton, a nagy kanyarban felrobbant. A németek tették oda, a kanyarba az aknát, s épp egy ilyen ártatlan szekér ment rá öt emberrel, mint amilyen nálunk volt, s amelyik pokrócokat vitt a Tiszánál állókhoz. A kubikosok tették rendbe az utat egészen Cserkeszőlőig. Még csodálkoztam is, milyen hamar kész lettek vele, délután háromra már itthon voltak. Találtak még a különböző kanyarokban öt aknát, azokat az orosz tűzszerészek megsemmisítették. En egész nap csak arra gondoltam, mi lesz az ünneppel? Mákot adott a szomszéd asszony, hát az már volt. De például egy fia krumpli se volt. Karomra vettem a kosarat és elgyalogoltam a község másik végébe, Kakukékhoz. A mostani tsz-elnök édesanyját kértem meg, adjon egy kosár krumplit. Pedig ők is sokan voltak, hatalmas, nagy család, de volt krumplijuk, s adtak. Még egy kilónyi savanyú káposztát is kaptam. Azt a boldogságot! Immár mákos bobályka mindenképpen lesz, s ha tojna egy tojást valamelyik rossz tyúk, süthetnék egy kis káposztás lángost is. Két tojás volt, mire hazamentem. Oda tojtak a tyúkok a -félereszű istálló jászlába, ahol mind ez ideig még csak egyetlen tehén állt valamikor, s az sem sokáig; most meg a két hadiló pihente hosszú utak fáradalmait. Tüzelőnk volt. Két szekér venyigét szereztünk még októberben Cserkén. Alágyújtottam a kondémak, s befűtöt- tem a kemencébe. A katonák nézegették, mit csinálok? Hát mit csináltam volna?- Míg a víz melegedett, s füllött a kemence, fölmázoltam a szobát, pitvart, konyhát. Az uram, megjővén a kölykökkel, ollóval, fésűvel megnyírta őket. Aztán bele a forró vizet a taposókádba — még az uram hozta valahonnan házasságunk első esztendejében —, s fürdés. Szappan nem volt. De jó kis lúgos vizet csináltunk venyigehamuból. Levitte az a koszt, különbül, mint most a pipereszappan. Az alsógönceií — Ááá! Kellemes ünnepeket ; kívánok, adjon az is ... $ — Köszönöm! Ezerszer iskö5 szőnöm! Kívánok... ^ — ... adjon az isten erőt, béj kességet, nyugalmat... $ — ... sok sikert, békességet, ^ szeren ... v — \... boldogságot, sok 5 pénzt, sok örömet, minden jót! ! — ... szerencsét, bort, buszát, derűt a családi otthonba! S Nna. Hogysmint? j — Mégvolnék valahogy. ; — Miért zihál úgy? ; — Nehéz ez az átkozott cso• mag, amit cipelek. Tudja, a ! két karom egy kicsit reumás, ! nem volna szabad cipelnem !ezt a csomagot, de mit tegyek, ! ha muszáj ? — És hova cipeli? : — Csak ide a sarokra a só! goromék házáig, de majd hogy ! meg nem szakadok bele. Kő- ! bányáról idáig csak elvergőd- ; tem vele valahogyan, de most ; már szinte kiszakad a peislim. I — De hiszen két füle van a S csomagnak, miért cipeli egyedül? * • — Mert nem találtam sen! kit, aki segíthetne. Bizony, két ! füle van, és ha valaki megfog- ! ná a másik fülét, három perc ! alatt ott lehetnék a sógoro- ! méknál. Magának nem reumás : a karja ? i — Még csak az kéne! Hibán mai témákban gondolko-; zom. ! — A közönség szereti a ni- j dám, szórakoztató filmeket, j Véleményem szerint ebben a i műfajban is lehet igényeset, \ művészit alkotni. Ezért kérde-! zem: szentségtörésnek tartaná,; ha vígjátékot rendezne? ä — Nem tartom éppen szent- S ségtörésnek, de a vígjátékot, aj komédiát csak mint néző sze- • retem. Meggyőződésem, hogy! a nevettet és eszköze napjaink- 5 ban a groteszk. Ez a műfaj i sokirányú, összetettebb, mint $ a vígjáték, nagyobb gondolati $ izgalmat, és természetesen, $ nagyobb figyelmet, több értei- i met kíván a nézőktől. A film-1 művészet megújulása természetesen különböző techniká- ; val is együtt jár. De a tech- j nika nem minden, Én bízom! a nevettetés, az elgondolkodta- ! tás modem eszközében, a gro- ! teszkben. A mai kor sokkal, de s sokkal bonyolultabb, mint < hogy ábrázolni lehetne egysze- ! rű drámával, vagy vígjáték-• kai. összetettebb kifejezési S formára van szükség. Hiszek! ebben az alkotó módszerben,! azért is vállalkoztam Örkény s István nagy sikerű művének,• a Tóthéknak megfilmesítésére, > mert ebben a lélekőrlő törté-; netben jól ötvöződik a dráma! és a komédia. — Engedjen meg egy ab- j szúrd kérdést: ha az utókor > számára három filmet kelle- > ne megőriznie, melyiket vá-! lasztaná? ! — Ez a kérdés nemcsak ab- ! szúrd, hanem kényes is. Ezért: engedje el nekem a választ, j legalább is ami a magyar fii- j meket illeti. Ha a világ film- ! művészetéről lenne szó, azt! mondanám, hogy Brüsszelben! elég nehezen állították össze a! világ 12 nagy filmjét. Gondo-! lom, ezekből kellene válogat-; ni. : — Ennyi kérdés után hadd \ adjam át a szót: befejezésül• milyen kérdést tenne fel ön? ! Természetesen, a választ is ön- ! tői kérem. — Semmit. Én ugyanis nem $ vagyok kiváncsi ember. Per- • sze, szoktam kérdezni, de el-! sősorban a filmjeimmel. Most; a legújabb filmemben, az Is-! ten hozta őrnagy úr-ban te-! szék fel néhány kérdést. Re-! mélem, a közönség válaszol: majd rá ... — Köszönöm a beszélgetést. \ Márkusz László ! : Ó, de nehéz idő volt az, ! fiam. ! Karácsony előtt két nappal ! beszállásoltak hozzánk öt ka> tonát szekérrel, s két lóval. ! Ugyanez a házunk volt, mint ! most, de nem így kipucolva, ! rendbe téve. S miféle bútorok ! voltak akkor a két szobában ? •Padló sehol. A pitvarban meg • a konyhában kő? Ugyan. Föld, > mindenütt. ! A katonák a Kötöny-domb j alól, egy nagygazdától hoztak S szalmát, leterítették ebbe a • szobába, amelyet most maga • vett ki, s arra heveredtek. Kö- ! tönyből hoztak a lovaknak 1 szénát is. • Látták a szegénységünket, j nem zavartak bennünket > egyáltalán, tán azt is restell! ték, hogy láb alatt vannak, ! dehát háború volt. Beszélgetni I se nagyon tudtunk, mutogaj tusokkal próbálták megértetni ! magukat. » I Eljött a karácsony előtti I nap, a vigilia. Hát most mit ; csináljak ezzel a családdal, i mit adok nekik az ünnepen ; enni? Volt egy kis lisztem, • egy kis zsírom, két rossz tyú- j kom, gondoltam ezeket Krisz• tus urunk születésének első ! napján levágom, ha addig a [katonák el nem ütik a lábu- i kát. De nem nyúltak azok ; semmihez. Éltesebb emberek • voltak, nem valami suhancok.
