Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

4 "%MMap 1969. DECEMBER 17., SZERDA HOBBY: Megőrizni jövőnek Hangjával naponta beköltö­zik szobánkba, jó reggelt kí­ván, vagy elköszön este; talán az övé áz utolsó szó ottho­nunkban, tőle tudjuk meg a legfrissebb híreket: Körmendy László 1945. május elseje óta a Magyar Rádió bemondója. Ez a különösen szép, meleg fényű, de tömör bariton, már énektanárának, Ádám Jenőnek is feltűnt, aki mindenáron énekesnek szánta kedvenc ta­nítványát. Mindhiába. A szí­nész-szülők gyermeke — édes­anyja Gömöry Vilma, a Nem­zeti Színház örökös tagja volt — nem érzett ambíciót művé­szi pálya iránt. Inkább a mik­rofonok, a stúdiók izolált vi­lága érdekelte. Kicsi albérleti lakása zsúfo­lásig tömve, tenyérnyi helyet alig. találni a polcokon, fala­kon és íróasztalon. Ennél a zsúfoltságnál semmi nem il­lusztrálhatná jobban gyűjtő- szenvedélyét. Ha fővárosunk történetéből bárki tudni akar- valamit, őhozzá forduljon fel­világosításért; nemcsak pon­tos, kimerítő választ kap, de sugárzó nyugalmat, ügyszere­tetét, kedvességet, szerénységet és türelmet is. Rossz érzéssel tölti el a leg­egyszerűbb tárgyak pusztulá­sa is. Jelszava: az arra érde­meset megmenteni az enyé­szettől, megőrizni a jövőnek. Barátainak gyakran mondo­gatja: Mielőtt eldobnátok va­lamit, mutassátok meg nekem. Hobby járnak ennyi a titka. Azonnali átképzésre keres szövőátképzös. betanított mu.ikásnak jelentkező nőket a Hazai Pamut- ■ szövőgyár Soroksári Gyára, Budapest XX Soroksári. Marx Károly u 294. Albérletet szerzünk kö'tséghozzájárulással. Minden második Héten szabad szombat Fiókjaiban 1 fekete műanyagdossziék Előveszi őket, a régi belváro­si utcák, Nagy-Budapest, ke­rületek szerint rendszerezett anyagát. Csak úgy találomra szemelgetek az eredeti újság­cikkekből, fényképekből, réz­karcokból — az elmúlt száza­dok valamilyen módon meg­örökített pillanataiból: Vasárnapi Újság 1868. IX. 20. „Az állatkertben ma sors­játékot rendeznek. Főnyere­mény egy medve, 10 nyere­mény egy-egy papagály, egyéb nyeremény majmok, tyúkok stb. Minden látogató egy in­gyen sorsjegyet kap belépője­gye mellé.” A Fővárosi Lapok 1874-ben, dr. Horváth Mihályról, Pest egyik első ügyvédjéről ír. aki Pestnek adományozta a Város­liget területét. Híres volt egy­szerű életéről és szabad gon- dolkjochíf41l$r , 1738-banv halt meg: Furcsa;:, v ég rétid eleiében meghagyta; sírjára csak egyet­len szót írjanak: FŰIT. (Latin szó, magyarul ennyit jelent: VOLT.) Ha egyszer a Városli­getben sétálunk, keressük meg a sokatmondó egyetlen szót sírkövén. A magyar szabadságharc le­verése után a rémúr Haynau, a Károlyi-palotában lakott. Itt erősítette meg Batthyány Lajos és az aradi tizenhárom halálos ítéletét. Itt kereste föl Szend- rey Júlia, hogy útlevelet kér­jen Törökországba, mert azt hitte, ott megtalálná Petőfit. Haynau azonban ellenszolgál­tatásul azt kérte Petőfi özve­gyétől: álljon a bécsi udvar szolgálatába, bizonyos titkos megbízatások végrehajtásával. Júlia természetesen ezen az áron nem utazhatott férje megkeresésére. Zuglóban,- a Thököly út 61. számú ház első emeleti erké­lyén várakozik évtizedek óta egy kőasszony: a szerelem, a hűség szobra. Egy asszony itt, a Keleti pá­lyaudvar felé könyökölve éve­kig csökönyösen várta vissza a háborúból férjét. Hiába. A fér­fi helyett kósza hír jött: ha­lott a férj, ne Várja tovább. A hirtelen támadt iszonyú fájda­lomtól megállt beiíne a szív. Mikor a férj hazajött, irí&r csak a tragikus történetet hall­hatta. Megmintáztatta kőből asszonyát, befalaztatta az er­kélyt — tanulságul: Soha sen­ki ne zavarja meg a szerel­mes asszonyok várakozását. Eddig a legenda. Ki tudja, mi igaz belőle? A kőasszony azon­ban most is ott áll az erkélyre könyökölve — akárki megnéz­heti. Körmendy László nagyon is­meri a várost minden ház homlokzatát és minden zeg- zugot. Agya a legpontosabb élő térkép. Az idő rajzolta, gyűjtögetésé­nek több mint harminc éve alatt. 1944-ben Somogyi Miklós ellenállási csoportjának tagja­ként, nagy hasznát vette ennek a térképnek. Budapest felsza­badításában hónapokig segítsé­gére volt a szovjet hadsereg­nek: 1944. november 6-án, hét­főn kezdődött, amikor világos nappal egy SS-ezreden keresz­tül átszökött Vecsésre, a szov­jet harcvonalba. Ma is,jó ügyet szolgál, tö­méntelen dokumentumával a televízióban vetélkedő kerüle­teket segíti. Sokat kérdezősködtem, amíg ennyit is megtudtam róla. Ő aki talán a legtöbbet beszél ebben az országban, zárkózott és hallgatag ember. Szinte fél a nyilvánosságtól. Ezért nem láthatjuk -soha a képernyőn sem. Kitüntetését azonban ész­revettem a falon: a Péchy Blanka alapította Kazincy- díjat 1964-ben kapta, „A szép magyar beszédért”. Ilyen nagy megtiszteltetés­ben azelőtt se, azóta se volt része bemondónak. ' (yn0(Jy gva Tovább tart a vásár HASZONVASÜZLÉTEINKBEN ÉS VIDÉKI TELEPHELYEINKEN A különféle hengereltáruk és vasanyagok 10—30%-OS ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁRAI dec 31-ig meghosszabbítottuk Érdeklődjék a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat Haszonvas-értékesítési Osztályán Budapest XI., Temesvár út 18. Telefon: 263-837. Kalap — Igazán 'szeretsz? — kérdezte a fiatalasszony. — Igazán — szólt a férj. — Féléves házasok voltak, és így érthetően rosszat sej­tett. Az asszonyka tűnődött és szinte megbabonázva mondta: — Ma láttam a kirakat­ban. Úgy szeretném, úgy szeretném. Nekem még so­sem volt ilyen. Hónap közepe volt. A családi vagyoni ötszáz fo­rint jelentette. A férjnek eszébe jutott, hogy ícét hé­tig még enni is kell vala­mit, de aztán nem szólt semmit. Tudta, hogy feles­leges. 1 Másnap már mentek is a Váci utcába. Az asszony odavonszolta egy kiralcat elé és szinte eksztázisban mondta: — Nézd, milyen csodála­tos! Egy kalap volt. Óriási fe­hér kalap, fekete pántliká­val. Esernyő nagyságú. A próbálgatás percei követ­keztek és a mozdulatokból a férj jól látta: nincs me­nekvés. Háromszáz forintot fizet­tek. Odahaza még egyszer fel­próbálta a fürdőszoba tük­re előtt. Nézte órákon át, csodálattal, fel-alá járkált vele. Aztán gondosan be­csomagolta és eltette a szekrénybe. Mert a kalaphoz alkalmi ruha kellett volna, de erre már nem tellett. Évek múl­tak el, s az asszony egyszer sem viselte. Nemrég előszedte, s mi­kor elindult a városba, ma­gához vette. — Hová viszed azt a ka­lapot? — kérdezte a férj. — A zaciba. Tudod, itt a karácsony... (h. s.) VESZPRÉM Oroszlánárvák Három kis oroszlán született a veszprémi állatikertben. Az oroszlánkölykök közül azonban csak kettő maradt életben. El­za és Szultán, a veszprémi ál­latkert két újdonsült lakója nélkülözni kénytelen az anyai gondoskodást. Anyjuk, Nóra, ugyancsak szülők nélkül ne­velkedett, s most ugyanazt a sorsot szánta kölykeinek is. A két újszülöttet ruháskosárban, meleg vizes palackok között, gyapjútakaró alatt nevelsz, s mesterségesen táplálják. Ötéves történetei Tárlat és matchbox A nagypapa szobájában váz­latok, festmények a falon, csa­ládi képek. A lurkó fáradha­tatlanul kérdez: ez ki? és az? Nagyapa mindig szívesen ma­gyaráz és mesél a kicsinek. Most is. A gyerek ismerkedik a múltba vesző arcokkal. Apja képében különösen soká gyö­nyörködik ... ízlelgeti a haj­dani divatot, a bubifrizurás gyereket, akire azt mondják :ő a te apukád. Azután megelége­li a festményeket, és elmegy játszani. Délután vendégek érkeznek, ott sündörög a nagyok között, míg egyszer csak bejelenti: én tudom ám, hogy ki kicsoda. Nagyapa elmagyarázza: mire is gondol a kis ember, a gyerkőc pedig már invitálja a látogató­kat a másik szobába, ahol be­mutatja a tárlatot. Sorolja: ez a dédapa, ez a nagymami, ez a mamikám. Azután megáll egy pillanatra, töpreng, majd rámutat az ominózus képre: ez meg az én apukám, lánykorá­ban. ★ Születésnapra, ugyebár, il­lik a papának kisfia kívánsá­gát teljesítenie. S mit kérhet a gyerek mást, mint matchbo- xot: egy állatot szállító teher­autót. Ezek a fránya angol kis au- tómodeilek nagyon szépek, és egyre tökéletesebbek. Rugóz­nak. kormányozható a kerekük, és ami a legfontosabb: nyílik az ajtó, a motorház és a cso­magtartó. Csakhogy a játék­boltokban ezek nemigen kap­hatók. S ha igen: sohasem az a fajta, amelyik kellene. Most például az állatot szállító te­herautó. i — Sebaj, szerzünk! — biz- tatgattam fiamat s magamat. — Hogyan ? — kérdezte a gyerek. — Majd meglátod. Csak fi­gyelj — így én. — Igen, apa — s éreztem, hogy miközben kéz a kézben bandukoltunk, a gyerek lopva, mint csodalényre, piálog reám. Az első játékboltban egy darab matchbox sem volt, a másodikban pár maradék, a harmadikban sem találtunk ál­latot szállító teherautót, s a következő üzletből kijövet már nem köszöntem. Fiam idegesítően viselkedett. A boltokban a tömegben sok­szor el-eltűnt, izgett-mozgott, mint a sajtkukac, az eladóknak rém sok butaságot fecsegett összevissza, még akkor is, mi­kor már láttuk, hogy hiába: itt sincs, amit keresünk. Egyre komorabb lettem, egy­re inkább nem a matchboxszai, hanem fiacskám neveletlen vi­selkedésével kezdtem foglal­kozni ... ' * — Apa, ide még menjünk be — kérlelt. — Hiába, úgy sincs — akar­tam már épp válaszolni, fel­adva a harcot, beletörődve a kudarcba, mikor a gyerek le­torkolt. mielőtt szólhattam volna: Krebsz az isten BEMUTATÓ ELŐTT — Mit tart élete legna­gyobb szerencséjének? Ezaél a kérdéssel kezdődik dokumentumfilmszerűen Rényi Tamás új filmje, a Krebsz az Isten. A kérdezett nők válaszai eltérőek; Vart, aki azt, hogy megmenekült a biztos halál­tól, van, aki azt, hogy férje­zett, van, aki egyszerűen azt, hogy megszületett (holott ma saját gyermekét Pechnek, vagy Elővigyázatlanságnak nevez­né,..) De mi a legnagyobb szeren­cse? A szépség? Ugyan! — bó­logat felénk esetlenül Krebsz, a zseniális szervező sokdiopt- riás szemüvege mögül. A pénz? Nem, dehogy! A szeren­cse az — magyarázza bagoly­bölcsen —, mikor az embernek valóra válnak az álmai. Ki is hát ez a fura nagyszí- vű pók, aki az isten háta meget- ti Balatonszuttyón teremt a „semmiből paradicsomot”, hogy azután az itt rendezendő szépségversenyen résztvevő álombéli hurik éneke helyett tarka paradicsommadarakat hallgasson és dirigáljon. Olya­nokat, akik gátlásaikat, és né­ha hájukat legyűrve, döngenek az isteni reflektorlámpa (és a kevésbé isteni lúdtalpas Krebsz körül), egy filmfősze­rep halvány reményében. Rényinél új módon lesz a tragédiából komédia. Egysze­rűen azért, mert ez a tragédia pitiáner, szándékoltan az. Ha egy tragédia súlya nem halá­los, már hajlandók vagyunk nevetni, hát még, ha olyan, hogy a bukás egy bélelt cilin­dert rángató hőst ér el. Krebsznek eszébe sem jut, hogy nevetséges is lehet. Olyan típusú ember, aki ké­pes szorgalmát és nagy hitét a szent, felesleges, és ezért rendíthetetlen INTÉZMÉNY-re áldozni, amely élete «legszebb pillanatában dobja félre és rúgja tovább. Az se lenne meglepő, ha az elkeseredett is­ten a félméteres Balatonnak menne, de nem teszi. Erősebb a hite, és kötelességtudata. El­megy Dabasra megrendezni a lovasparádét. És elvállalja a jutalomfilm főszerepéi is, mert ugye, nem állhat meg sem­mi... Érdekes, jó, inkább emberi, mint társadalmi tragi-szatíra Rényi új filmje. A film egyet­len negatív furcsasága; jelle­géből fakadó gyors hangulattö­réseiből ered, átmenet nélkül vált harsány jókedvről kínosan mosolyogtató megaláztatásba. Müller Péter szellemes for­gatókönyve, Herczenik Miklós szokottan jó operatőri munká­ja teszik a filmet pergővé. A címszereplő Kállai ‘ Ferenc já­téka külön cikket érdemelne, nemcsak élt, álmodott is Krebsszel együtt. Garas Dezső és lglódi István remekül ábrá­zolják a link félfilmes prototí­pusát. A többiek — alapos munkával összeszedett amatő­rök — természetesen élnek a vásznon. A film a közeljövőben kerül bemutatásra. Arató Tamás SÁROSPATAK Kiállítócsarnok a boltíves oszlopteremben A téli hónapokban is foly­tatják a helyreállítási munká­kat a sárospataki Rákóczi-vár- ban. A Perényi-palotaszárny alagsorában a boltíves oszlop­termet kiállítási csarnokká építik át. Ebben a tágas he­lyiségben a hajdani Zemplén vármegyében a Bodrog-közben és a Hegyközben gyűjtött nép­rajzi anyagot helyezik el. Az új kiállítás érdekessége lesz, hogy bemutatja a Ráfcóczi-bir- tokok jobbágyainak életét. Az új kiállítócsarnok a jövő évben készül el. — Meglátod, itt kapunk! — Szíveskedjen egy olyan... egy olyan állatszállító match- boxot adni — fordultam akis­asszonyhoz. Rosszallóan mért végig, de udvariasan közölte: — Láthatja, uram. hogy nincs — mutatott a vitrinre. — Ugyan, jiéni, hát mi nem is a vitrinből kérjük, hanem innen o puli alól — nevetett a gyejek, s félig a pultok mögé bújva, bökött a rejtett match- boxraktár felé ... Fiam pár perccel később ud­variasan köszönte meg a kis csomagot, melyet széles mo­soly kíséretében adott át neki a kisasszony. Az állatszállító teherautó volt benne. Az utcára kiérve, a nyakam­ba ugrott: — Ragyogó voltál, apa! Szen­zációs! Kösz!!! — Na de miért? Hisz... Belémfojtóttá a szót: — Klassz volt a haditerved, azért győztünk. — Haditervem? — Hát nem azért játszottad el az összes boltban a mam­lasz! tétova vevőt, hogy én közben nyugodtan körülnéz­hessek? Hisz mondtad, mikor kérdeztem, hogyan szerezzük meg az állatszállító teherau­tót. Kioktattál: „Majd meglá­tod. Csak figyelj’’.. De ugye azért én is elég ügyes voltam, s hamar megtaláltam, ami kel­lett? — bújt hozzám hízelkedve fiacskám. így mindketten emelt fővel térhettünk haza. hogy elmesél­jük a mamának: mi is az a matchboxstratégia ... R. Gy. BORSODI RITKASÁGOK Oskarszt törésvonal Hidrokvarcit gejzírkúp Idős magyar tölgy Rovarevő növények Gombaszikla Borsod megyében az elmúlt évek kutatásai sofárt újabb ter­mészeti értékeket vettek szám­ba. Ezek közül ötvennégyét az észak-magyarországi intéző bi­zottság természetvédelmi szek­ciója védelemre javasolt. így a Szendrő és Galvács közötti őskarszt-törésvonalat mint egyedülálló földtörténeti érté­ket, Alsócéce határában az Aba-hegy hidrokvarcit gejzír­kúpját, a Kács községben levő különös növésű idős magyar tölgy egyetlen őshonos példá­nyát, Szomolya község lápos területének ritka rovarevő nö­vényfajtáit és az abaújszántói gyürtetőn levő gombasziklát. SAMPINYONSZÜRET Megkezdődött a téli gomba­szüret Fejér megye sampi­nyontermelő pincéiben. Az idén 12 termelőszövetkezet, egy állami gazdaság, továbbá öt fogyasztási és értékesítő szövetkezet hasznosította üres pincéit a jól jövedelmező gom­batermesztéssel. A termés ki­tűnő: eddig 400 mázsa gombát szedtek. Karácsonyi, újévi cse­megének száz mázsa sampi­nyont szállítanak a megye és a főváros üzleteibe. A Magyar Hajó- és Darugyár VÁCI GYÁREGYSÉGE (Vác. Derecske! dűlő) PEL VÉTELRE KERES gépészmérnököket 14 órás munkahét Otiköltség-térítés. Jelentkezni lehet ■ gyáregység személyzeti í osztályán. (Tel.: 223). I

Next

/
Oldalképek
Tartalom