Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

8 PEST MEG x^Círlap 1969. DECEMBER 14.. V.4SARNAP Világűr és televíziót Menetrendszerű forgalom a kozmoszba? — Kísérletek a Monte Marión — Karosszékből a holdmszállást NAPJAINKBAN MAR KÖZHELYNEK SZÁMIT A GYORSULÓ VILÁGRÓL BESZÉLNI. KÉT TUDOMÁNYÁG — AZ ŰRKUTATÁS ÉS A TELEVÍZIÓ — MÉGIS AZ ÉRDEK­LŐDÉS HOMLOKTERÉBEN ALL. AZ ÉSZAKITÓL A DÉLI SARKIG SZENZÁCIÓ MINDEN RÉSZEREDMÉNYÜK. ÖSZ- SZEÁLLlTASUNKBAN — RÉGI ÚJSÁGCIKKEK NYOMÁN AZ ŰRKUTATÁS ÉS A TELEVÍZIÓ KORAI HÍREIRŐL TU­DÓSÍTUNK, AMIKOR A MAR CSIRÁJÁBÓL KIBONTAKO- 'ZÖ GONDOLAT AZ ELSŐ, BOTLADOZÓ LÉPTEIT TETTE. MINDEZ ALIG EGY EMBERÖLTŐVEL ELŐBB TÖRTÉNT . . .------------- London és a rá- ! ! 1932 i dióvilág csodája |------------- az új Baird-rend- i s zerű távolbalátó gép, amelyen i 23x10 centiméteres kép vehe- j tó. Semmi kezelést, szakértei- | áiet nem igényel. Csak mind- * össze 700 pengő. De lesz ez még olcsóbb is.------------ Megmagyaráz­1938 | hatatlan vágy hajtja az err.be­------------- Az a titokzatos I 1935 I világ, amelynek------------ felfedezőjeként á ltalában Piccard professzor szerepel a köztudatban, már évszázadok óta nyugtaJanítotr ta az emberek fantáziáját. Mi van a levegőrétegen túl abban az atmoszférában, ahova az ember nem tud eljutni? Ha most rendelkezésünkre állna ©iyan utasszállító gép, amely fel tudna emelkedni a sztra­toszférába, a repülőgép-közle­kedés minden technikai prob­lémája meg lenne oldva. Ebben az esetben azonban az utaso­kat légmentesen zárt kamrába kellene elhelyezni, mert a lég- sűrűség csökkenése következ­tében érrepedést kapnának. Képzeletünkben azonban máris kialakul a jövő közleke­désének képe: a kiránduló-re­pülőgépeik a Holdba és egyéb szomszédos bolygókra. Talán nincs messze az idő, amikor az utazási irodák menetrendsze­rűen fogják lebonyolítani a forgalmat a világűrbe ...------------- A technika még I 1938 I mindig adós a-------------- távolbalátóval, a mit pedig. már. évek pta. ígér­get,. Azt hittük, az előzetes je­lentések után csakhamar ko­pogtat ajtónkon az új Csoda: a távolbalátás, az otthoni film­színház, és íme, messzebb va­gyunk tőle, mint valaha. Miért? Hogyan áll a távolba­látás? Sajnos, egyelőre semmi remény sincs arra, hogy a tö­megek szórakoztatására üzem­be helyezzék. Nagyon bonyo­lult feladatot kell ellátnia a távolbalátó gépnek, amíg az elektromos rezgésből képet ké­szít. A szerkezet valójában két külön, egymástól független és mégis összedolgozó szupergép­ből áll, és olyan drága, hogy annak az árából autót is ve­hetünk. Drágaságát a mai vi­szonyok között még tömeg- gyártás esetén sem lehet mér­sékelni. Fokozza a nehézségeket az is, hogy a távolbalátó-műsort technikai okokból csakis ult­rarövid hullámon lehet kisu­gározni és felvenni. Az ultra­rövid hullámok pedig a látó­határnál messzebb nem érnek eL Minden száz kilométerre jtülön-külön adóállomást kel­lene elhelyezni, ha azt akar­nék, hogy ne csak egy szűk körzet, hanem az egész or­szág szórakozzon a rádiós tá­volbalátással. Ezek felszerelé­se azonban olyan nagy pénzt igényelne, amire sehol a vilá­gon nem lehet vállalkozót kap­ni. Röviden és szomorúan kell tehát jelenteni, hogy a távol­balátó a mai megoldás sze­rint aligha lesz valaha is a tömegek oly elterjedt és nép­szerű szórakoztatási eszköze, mint a rádió. Hangsúlyozzuk, hogy a .mai alakjában. Mert lehet, hogy az egész mostani elképzelés alapjában hibás. Épp ezért jelent leküzd­hetetlen nehézségeket, hogy figyelmeztessék a techniku­sokat új módszerek ki­agyalására. Lehet, hogy rö­videsen jön egy zseni, aki me­rőben új utakon halad. Ez persze, új helyzetet teremtene. Addig azonban csak vágyakoz­va tekinthetünk a szép és sok örömet ígérő technikai játék­szer felé, mint ahogy vágya­kozunk egy autó után néha egész életen keresztül, hiá­ba... , reket a föld legmagasabb csü csai felé. A leküzdhetetlennek látszó nehézségek sem retten­tik vissza a vakmerő kutató­kat. A levegő meghódításában j is a magasság vonz leginkább. Nem rekordhajhászáis, ami mind magasabbra és maga­sabbra kényszeríti a felfedező­ket, hanem a tudományos ku­tatás ol thatatlan szom ja. Bá­tor férfiak 20 kilométernyire is eltávolodtak k föld felszíné­től, s bár még ez a magasság is tartogat rejtélyeket, máris magasabbra törnek.------------- Rövidesen meg­| 1939 | kezdi működését------------- Európa legmo­dernebb távolbalátó állomása, mégpedig Olaszországban. Hosszú idő óta folynak a kí­sérletek Róma mellett, ahol a Monte Marión helyezték el az ultrarövid hullámú adóállo­mást. Ezt fogják most felhasz­nálni a távolbalátó-műsor köz­vetítésére. Rómában lesznek a stúdiók, és onnan a képáramok megfelelő puppinizált kábele­ken keresztül jutnak el majd a hegyen levő adógépekig. Az új berendezés alig kerül vala­mibe, mert valójában csak a kábelek lefektetése okoz költ­séget.------------- A távolbalátás I 1940 | jubilál a konti­------------- nensen. 1935. m ájus elsején volt az első adáskísérlet. Tempelhóiról. Nemcsak Németországban, de az egész világon ez volt az el­ső televíziós riport. (1940-ben jelent meg a szó: televízió.) Világszerte nagy erővel in­dult meg a fejlődés. Az ango­lok jártak elöl mindenben, ami természetes is, hiszen pénzt és fáradságot nem sajnáltaik, csak hogy ők vigyék el a pál­mát. A németek a berlini olimpiáról már egy-egy eset­ben adtak képet, ami óriási szenzációt jelentett. A felvevő- készüléket hatalmas teremben helyezték el, és vetítővászonra nagyították fel a képet. Ezután világszerte megte­remtették az akkori normának elfogadott 441 vonalra bontott, másodpercenként 25 képet szolgáltató vételt. Közvetítet­ték a magyar—német futball­mérkőzést. Százezer emberiért be a berlini stadionba, mintegy tizenkétezren kívül maradtak. Közülük kárpótlá­sul sókan végignézhették a mérkőzést a távolbalátó-terem­ben, ahol szép, éles képben gyönyörködhettek. Aztán jött a háború . . .------------ Ez év nyarán 1 1969 | szerte a világon milliók boldog borzongással figyelték a kettős csodát. Karosszékben ülve te­levízión kísérték figyelemmel másodpercről másodpercre az emberiség eddigi történelme leghősiesebb tettét: a Föld vonzásából kitört ember láb­bal tapodta a Holdat... Összegyűjtötte: Komáromi Magda I) övid néhány napon belül ót, földrajzilag is, termé­keiket tekintve is egymástól távolálló gyár vezetői kér­dezték meg a gondokról foly­tatott beszélgetéskor: a gaz­dasági reform tapasztalatai­nak elemzésekor miért csupán azok a jelenségek kapnak 'nagy nyilvánosságot, melyek , a vállalatok ellen szólnak, s miért nem esik legalább ilyen hangsúllyal szó azokról a 'gon­dokról, bajokról, melyek sok esetben indokai a vállalati magatartásnak? A vállalat jo­gi szabadsága ugyanis — fo­galmazta meg az egyik gyár­igazgató — nem azonos a tényleges szabadsággal. Jogi­lag ma már sok mindent sza­bad a vállalatnak tennie, tény­legesen azonban nem érde­mes. A gazdasági mechanizmus reformja felkavarta a ter­melés, készletezés, értékesí­tés hosszú éveken át megre­kedt állóvizét, s a közfigyel­met is a változásokra terelte. Tény, hogy néhány vállalat nem egészen tisztességes, vagy teljesen tisztességtelen., ügyes­kedése jogos visszatetszést keltett, sőt, fölháborodást szült. Tény azonban az is: a vállalatok nagy többsége — s külön öröm, hogy Pest me­„ ” Tf WjgKfS. : ...........Étül „A BARÄTKOZÄSOK ORSZÄGÜTJÄN” című kompozíció­ján dolgozik Gross Arnold grafikusművész. A két nagyméretű olajmontázs az épülő Hotel Duna Interkontinental egyik bárját díszíti majd. gyében minden jelentős üzem iee tartozik — a törvényes utat járta, a rendeletek be­tartásával egyengette holnap­ját, nem próbált meg kipré- ' selni jogtalan nyereséget a megrendelők, vevők zsebéből. Nem próbált meg azonban néhány olyan dolgot sem, amit jó lett volna. Miért nem? Azért, mert jogilag ugyan nem létezett akadálya, de ténylegesén a vállalat nem nyert volna semmit a cselek­véssel. A beszélgetéskor sok­féle példa elhangzott. Kettőt emelnék'ki csupán. Az egyik: az új gép vásárlása az adó­zott nyereségből képzett fej­lesztési alapot terheli, a régi berendezések javítása és ja­vítgatása azonban az ún. fo­lyó költségekből fizethető. Ér ehetőén: 3z utóbbi esetben a vállalatnak egy forintot kell megtermelnie, ahhoz, hogy egy forintot kiadhas­son,. az előző megoldásnál azonban legalább ötöt-hatot. Elítélhető-e, ha a régi gépek javítása meilétt döntenek? A másik példa: a termékek kor­szerűsítésére ma kiadott ösz- szegék csak nagyon lassan, évekre .felaprózódva térül­nek meg, s még az adót is le kell vonni belőle, tehát kér­désessé válik: egyáltalán ér­demes-e nekivágni? A pél­dák. bár leegyszerűsítettek, szemléletesek. Megvilágítják a vállalati' magatartás néhány, eddig árnyékban maradt in­dokát, s egyben magyarázatot találhatunk arra is, hogy miért nem sikerül erkölcsi-politi­kai érveinket — amik ön­magukban helyesek — a gyor­sabb műszaki tökéletesítést illetően maradéktalanul el­fogadtatni. A vállalatok vezetői — " hangoztatták beszélgető partnereim — nem azért nem tesznek meg sok dolgot, mert maikacs, konok, megbízhatat­lan emberek, hanem azért, mert egész egyszerűen terhek zsákját vennék a magük, s tennék mások vállára, miköz­ben a terhek viselésének ér­telmét, célját nem látják. Ilyen helyzetben hatástalanok maradnak a máskülönben — a gazdasági ösztönzőkkel ösz- szekapcsoltan — okos érvek: a géppark korszerűsítéséről, a nagy termelékenységű be­rendezések előnyeiről, a ter­mékek fejlesztéséről. Az ér­veik kívánalmakat tükröznek, a kívánalmak teljesítéséhez azonban anyagi letételek kel­lenek. Pontosabban: kellené­nek. A szabályozó rendszer mű­ködésének eddigi tapasztala­tairól kialakult, s foiyatnárcis«- nak tekinthető vita arról ta­núskodott, hegy a központi irányítás egészséges rugalmas­sággal elemzi kiinduló intéz­kedéseit, s nemhogy eltűri, hanem egyenesen igényli a kritikai, jobbat kínáló észre- , vételekét, javaslatokat. Az or­szággyűlés most lezajlott ülés­szakán éppen a pénzügymi­niszter expozéja igazolta' — többek között —, hogy az-’ál­lami irányítás is a tökéleteseb­bet, az ösztönzőbbet keresi, s hogy a már elhangzott észre­vételeit, a meglevő gyakorlati tapasztalatok alapján n-jm késlekedik a szükséges intéz­kedésekkel, módosításokkal sem. Sőt, ma már az is ismert, hogy a negyedik ötéves terv kezdetével egy időben a szabá­lyozó rendszer tökéletesítésére is sor kerül, nem csupán né­hány részletet, hanem átfo­góbb kérdéseket felölelve. A korábban idézett, s több hasonló közül említett példák igazolják, hogy szükség van erre a tökéletesítésre, de hoz­zátehetjük: szükség van a szemléletmód korszerűsítésére is. Arra, hogy a gazdasági kö­zépirányító ‘ szervezeteknél épp úgy, mint a társadalmi­politikai testületek járási, vá­rosi bizottságainál ne véljék vállalati Ikonokságnak azt, ami nem az, ne feltételezések, ha­nem tények alapján hadakoz­zanak a jobbén. Gazdasági fe­szültségek, ellentmondások nem oldhatók fel, nem szün­tethetők meg rábeszéléssel, s bár éz már sokszor bebizonyo­sodott, tűéig nia is sűrűn meg­történik, hogy ezt vélik üdvö­zítőnek. Illúzió hinni benne, s minél előbb szétfoszslifc ez az illúzió, annál gyorsabban jön létre a megoldás reális alapja, s útja. A szabályozó rendszer beje- lentett változásai, s azo"-u melyek- a -most-- folyó - elemzé- sipík| gjúfcftk alapján várhatók, a váilMatók jogi szabadságát, és tényleges cselekvésének határait közelebb hozzák. A lehetséges és az érdemes, a jogi szabadság és a gyakorlati hasznosság köizötti távolság csökken. Hisszük: vele együtt a termelői és fogyasztói érdekek közötti távolság is, kisebb lesz. Mészáros Ottó Kitartott az utolsó töltényig Hetven évvel ezelőtt halt meg Győrök Leó, a francia kommiin egyik magyar hőse 1 Halálának 70. évfordulóján talán illendő f elidézni a legro- mantikusabb életű magyarok egyikének, Győrök Leónak em­lékét, ha már a közömbös utó­kor elég méltatlanul megfeled­kezett róla. Pedig emlékének ott lenne a helye a másik ma­gyar komműnárdé, Frankel Leóé mellett, hiszen mindket­ten egyformán jelentős szere­pet töltöttek be az 1871. évi párizsi forradalomban: Fran­kel Leó mint a kommün mi­nisztere, Győrök . Leó pedig mint a kommün tüzérségének főparancsnoka, aki az utolsó pillanatig védelmezte az ost­romlott Párizs legfontosabb érődéit, végül utolsó fellegvá­rát, a Montmartre-t is. A tenger festője Pápán született 1847-ben, té- hát egy évvel a negyvennyol­cas magyar forradalom kirob­banása előtt. Gyermekévei, a Bach-korszak legsötétebb sza­kaszával estek egybe. Akkor telt meg a lelke a szabadság szerelmével, hiszen családi körben mást sem hallott, mint a letiport szabadság siratását. Már a pápai iskolában feltűnt rendkívüli rajztehetsége. Érett­ségi után a tengerészeti aka­démiára került, ahol tökélete­sen megtanult számos európai nyelvet, és mérnöki képesítést is szerzett. Az akadémia el­végzése után, amikor tenge- résztihztté avatták, az egyik osztrák hadihajón szolgált, de hamar maggyűlölte a „Dienst- reglamát”, szívesebben töltöt­te minden szabad idejét fejte­getéssel. AÍ ezerszínű tengert festette, miközben megért ben­ne az elhatározás, hogy festő lesz. Leköszönt tiszti rangjá­ról, előbb Angliába, majd on­nan 1869-ben Párizsba ment, hogy élethivatásának, a festé­szetnek élhessen. Beiratkozott a Sorbonne-rá és a szépművé­szeti főiskolára. De nem so­káig hallgathatta az előadáso­kat, kitört a forradalom, a francia nép elűzte császári trónjáról III. Napóleont, ami­kor pedig a reakciós francia kormány a szerencsétlen ki­menetelű francia—porosz há­ború következményeként alá­írta a szégyenletes békeszerző­dést, amely nemcsak megaláz­ta és megcsonkította az orszá­got, hanem elviselhetetlen anyagi terheket is hárított a népre, ■ Párizs kikiáltotta a kpmmünt, amely aztán sem­misnek nyilvánította a béke- szerződést. A francia reakció a győztes poroszokkal szövetke­zett „vörös” Párizs ellen. Célttéveszfett golyók Győrök Leó, a fiatal mű­vésznövendék abbahagyta ta­nulmányait, fölcsapott frank- tirőrnek, majd fölajánlotta szolgálatait a kommünnek. Örömmel fogadták jelentkezé­sét, majd megtudva, hogy ka­tonai akadémiát végzett, és mérnöki képesítése is van, előbb törzskapitánnyá, aztán hamarosan őrnaggyá nevezték ki, és a körülzárt Párizs leg­fontosabb erődéinek védelmét bízták rá. Győrök Leó hősie­sen védte ezeket az erődöket a túlerő ellen, rejtett ütegével teljesen megsemmisítette a poroszok ütegállásait, kom- münárdjai élén hősiesen visz- szaverte a rohamozó ellenség számos támadását. Párizs már lángokban állt, amikor Győrök Leónak el kellett hagynia az üszkös romhalmazzá lőtt erő­döket. Végül a kommün utolsó fellegvárának, a Montmartre- nak védelmét vette át, és posztján szinte az utolsó töl­tényig. kitartott. A felülkereke­dett reakció ezrével mészárol­ta le a hősiesen harcoló kom- münárdokat. Győrök Leót is elfogták. Az ellenforradalmi vészbíróság kétszer is halálra ítélte, az ítélet végrehajtását meg is kísérelték, de a kivég­zőosztag golyói csodálatoskép­pen célt tévesztettek. A halá­los ítéletet ezután „kegyelem­ből” életfogytiglani deportá­lásra változtatták. Kilencszáz elfogott kommünérddail együtt Rrestbe hurcolták, amelynek kikötőjében horgonyzott az Aube nevű hajó, hogy az el- j ítélteket a borzalmak szigeté­ire, Cayenne-be szállítsa. , A szökés Negyedik hónapja vesztegelt már a halálhajó Brest partjai előtt, közben a beléje zsúfolt kilencszáz komirntinárd közül hatszáz belepusztult az ember­telen bánásmódba, amikor Győrök Leó egy ködös őszi éjszakán vakmerőén megszö­kött. Űréi közül a korláton át a tengerbe vetette magát, és szerencsésen partra jutott. Bujkálva vándorolta végig az ellenforradalmi rémuralom alatt nyögő Franciaországot, már télre fordult az idő, ami­kor végre nagy nehezen elérte a magyar határt Híre megelőzte. A magyar ifjúság, amely a kiegyezés bó­dulatába süllyedt országban is híven őrizte és ápolta a sza­badságharc emlékét, nagy lel­kesedéssel fogadta a párizsi kommün hősét. Hamarosan mérnöki állást kapott egy vas­útépítő társaságnál, majd a MÁV nevezte ki mérnökévé. Közben beiratkozott a tudo­mányegyetemre, nyelvtanári képesítést szerzett, 1885-ben megpályázta és elnyerte a Reáltanoda nyelvtanári állá­sát. Csaknem 15 évig tanárko­dét! ebben az iskolában, ahol művészi ambícióit is kielégít­hette. Örökké a tenger vonzot­ta, a nyári vakációkat évről évre az Adrián töltötte, köny- nyű vitorlás bárkáján állan­dóan az adriai szigetvilágban kóborolt. Színvázlatokat ké­szített az ezerarcú tengerről, hogy a téli hónapok alatt pesti műtermében ezek alapján megfesthesse pompás , tenger­képeit. A pesti tárlatokon óriá­si sikere volt képeinek. Nem is volt igazi szalon a lázasan gyarapodó fővárosban, amely­nek falát ne ékesítette volna egy-két Györök-festmény. Ahogy nőtt népszerűsége, úgy vonult vissza egyre job­ban önmagába- Lassanként egészen meghasonlojtt Buda­pest polgári társadalmával, amelynek éltető eleme a gy&rs meggazdagodás vágya volt, mitsem törődött már az 1849- ben letiport és az 1867-es ki­egyezéssel Végiképp elsikkadt szabadsággal. Győrök Leó ke­rülte az embereket, már ta­nártársaival sem érintkezett, és 1899. december 15-én átlőtt fejjel, holtan találták műte­remlakásában. Csak egy falu neve A festőművész Győrök Leó emlékét a Nemzeti Galériában három képe őrzi. Van egy ké­pe a Reáltanodában is, amely jelenleg Eötvös József Gim­názium néven ápolja az öreg iskola nemes hagyományait. Emlékét az irodalom is őrzi. Lázadó ha jós nép című könyve a századforduló' táján, dé még jó sokáig azután is a magyar ifjúság egyik legnépszerűbb olvasmánya volt. Nyelvtudós­ként is joggal számon tartha­tó, mert olasz nyelven írt ma­gyar nyelvtankönyve valami­kor nagyon kelendő portéka volt az Adria partjain. Győrök Leónak, a hős kom- münárdnak, a szabadsághar­cosnak emlékével azonban se­hol sem lehet találkozni. Van ugyan Budapesten egy falat- nyi utcácska a XI. kerületben, a Győrök utca, de ezt sem ró­la nevezték el, hanem mint névtelen utcát. 1934-ben egy Gyűrök nevű Zala megyei fa­lucskáról. » Magyar László Lehet de nem érdemes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom