Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

MF VAC I NAPLÓ msntte&tzmagmm A PEST MEGVEl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 387. SZÄM 1989. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Nő a kisiparosok száma Három kitüntetést adtak át a KIOSZ-ban Érdeklődés kísérte a váci és járásbeli kisiparosok decembe­ri taggyűlését, amelyen meg­jelent Farkas Béla, a megyei KlOSZ-központ munkatársa is. Németi Ernő titkári beszá­molójában elmondta; a leg­utóbbi taggyűléskor 399 KIOSZ tagja volt a járásnak, s jelen­leg már 410. Az iparhatóság jogosít­ványt adott ki ács, fényké­pész, parkettcsiszoló, dará­ló, szobafestő, kőműves, kőfaragó és más szakmák részére. Beszámolt Németi titkár ar­ról is, hogy az ipari tanulók száma jelenleg 56. Sajnos, töb­ben felbontották menet közben a szerződést, rész,ben a tanuló hibájából, másrészt közös meg­állapodás alapján. A múlt taggyűlésen felve­tett problémákat — anyagel­látás és más kérdésben — el­intézték. Sok kisiparos csatla­kozott a felszabadulási évfor­dulóra kezdeményezett „Kis­iparosok a lakosság szolgála­tában” mozgalomhoz. A járási tanács ipari osztályának veze­tője, Kollár János segítette az akció sikerét. Befejeződött a mestervizs­ga-előkészítő tanfolyam, és többek kérésére újat indítanak januárban. Napszemek a jogi tanácsadások. A pártházban rendezett gazdaságpolitikai előadásnak 20 hallgatója van. Társadalmi munkaválla­lásban Martinkovics Gyu­la az első, 3500 forintos teljesítésével. Németi Ernő befejezésül ar­ról beszélt, hogy a felszabadu­lás évfordulója ünnep a becsü­letes kisiparosok számára is, mert kezük munkájára szük­ség van a szocializmust építő hazában, és mindenben érez­hetik a párt, az állam sokolda­lú támogatását. Végül három kisiparosnak kitüntetést nyújtottak át; Sröklc Jánosnak a jó minőségi munkáért; Váci Györgynek a kiváló iparitanuló-képzásért és nevelésért, s Szelényi Pálnak a jó szervezeti munkáért. (P. r.) ÍGY ÜNNEPELTEK Járásunk községei ezekben a napokban ünnepük felszabadu­lásuk 25. évfordulóját. A nagy ünnepen zászlódíszbe öltöztek a falvak, kiállításokon mutat­ják be a 25 év fejlődését. A Kosdon tartott ünnepsé­gen megjelent Balogh László, a járási pártbizottság első tit­kára és Józsa Kálmán, a járá­si tanács vb-elnökhelyettese is. Bemutatták Sipos Tam,ás „Hí­vószám — G2 17” című há­Négyszeres névadó ünnepség December nyolcadikán, a város f elszabadulásának 25. évfordulóján kedves ünnepség zajlott le a Siketnéma Intézet évszázados falai közölt. Az in­tézet dolgozói közül négy kis­mama osztotta meg örömét munkatársaival: gyermekének névadó ünnepségét dolgozó társai körében tartotta. Fűké Szabolcs, Kálmán Il­dikó, Tölgyesi Beáta és Vári fercia a felszabadulás napjá­nak évfordulóján lépett ün­nepélyes keretek között álla­munk anyakönyvezett polgá­rai közé. Az ünnepi hangulatot a Köztársaság úti iskola irodal­mi színpadának szívhez szóló műsora festette alá. Angyal József igazgató és Nádudvari Katalin tanárnő közvetlen sza­vakkal köszöntötte az ünne­peiteket (--a—) romfelvonásos drámáját. Az ünnepség után a helyi terme­lőszövetkezet fogadást adott. Rúdon a felszabadulási ün­nepségen adták át a termelő- szövetkezet új irodaházát. A vácdukai ünnepségen a Szovjetunió nagykövetsége képviseletében részt vett Kri­lov Anatolij Szergejevics kö- vetségi tanácsos, és Suba Sztyefan Pavlovics, a követség munkatársa. Az általános isko­lások orosz nyelvű műsort ad­tak — sikerrel. A nagykövet­ség tanácsosa kérte a betanító tanárnőt, hogy a gyerekeknek adjon csillagos ötöst. Úgy érez­te magát a műsor alatt, mint­ha a szovjet pionírok műsorát hallgatta volna. Megtekintet­ték a vácdukai nevelőotthont, majd a község lakosságával baráti vacsorán vettek részt, ahol fehér asztal mellett fel­elevenítették a 25 év előtti eseményeket. (újfalvi) BÖRZSÖNYI KÉPESLAPOK (2.) Királyrét Az egyik hallgató, aki a Balaton partjáról utazott ide. Ha azt halljuk: Királyrét, rögtön a kisvasút jut eszünk­be. Pontosabban az, ahogyan feldöcög Királyrétre, aztán vissza Kismarosra. — Valóban döcög? — Az nem kétséges, ám ... — mondja az egyik vasutas — azt hiszem sok közlekedési vállalat megirigyelheti pon­tosságukat. A késés ritka, mint a fehér holló. Olyat pedig, hogy hóakadály mi csak hír­ből ismerünk. Legalábbis — el ne szóljam magam — eddig még ezzel a fogalommal nem kellett megismerkednünk ... Mi jut eszünkbe még Ki­rályrétről? Nem, most nem Mátyás király vadászatáról akarok szólni (a legenda sze­rint innen kapta a. nevét), ha­nem arról, ami most van. A Fővárosi Tanács üdülőjében rengeteg növény között, taka­ros kis házban és tiszta leve­gőben pihenhetnek a főváro­siak. Igen, az természetes, ha va­laki pihenni akar, akkor ideá­lis környezetre vágyakozik. No, de az is természetes, hogy valaki ilyen helyen tanul, hogy vidéken tágítják a fejét? Bár ez is általános lenne! Am itt, Királyréten van egy iskola, mégpedig KISZ- iskola. Most éppen Pest és Veszprém megye mezőgazda- sági KISZ-titkárai hallgatják az előadásokat. — Hogy érzik magukat, itt a „világ végén”? — Kitűnően. A hathetes tanfolyam alatt tényleg sok kellemes élményt szerezhe­tünk. csak az a baj, hogy a hat hét is egyszer véget ér. Én — mondja az egyik hall­gató, Major Árpád — még jobban érzem magam, mint a többiek, hiszen Nagykőrösről jöttem, és az Alföld után he­gyeket látni nagyon jó érzés. Mindig tanulással kezdjük a napot, az óraközi szünetekben tornázunk, délután pedig, vagy sportolunk, vagy fejtágí­tó versenyeken, vitákon ve­szünk részt. És m’lyen az ellátás? A kosztot mindenki dicséri, csak arra panaszkodnak, hogy hat órakor kell vacsorázni, ugyan­is az ilyen korai étkezést ke­vesen szokták meg. Aztán elnézést ■ kémek, amiért magamra hagynak, mert a téli túrából senki sem akar kimaradni. Persze, a ha­vas túra Nagyhideg-hegyre mindig a legélvezetesebb prog­ramok sorában szerepel... (Kép, szöveg: Mészáros Sándor) m y Á $ . f-.. ' r:'\-s P oil "VMMMHl Debrecenben, Szegeden és Váco t: A modern magyar fotográfia műhelyei A KISZ-iskola főbejárata. A főváros közelsége — gyakran panaszkodtunk miat­ta — lényegesen befolyásolja városunk kulturális életét. A nagyobb választék és a ma­gasabb színvonal okozta „el­szívó hatás” sokszor okozott kulturális életünk vezetőinek bosszúságot, az üres házak, a gyér látogatottság miatt. Ugyanakkor (talán még nem figyeltünk fel rá), bizonyos fokú ellentétes elszívó hatás is tapasztalható az utóbbi időben. Hallottunk budapes­tiekről, akik kijárnak éne­kelni a Vox Humanába. Tu­dunk fővárosiakról, akik a Dunakanyar Fotoklubban ta­lálták meg művészi fejlődé­sük legideálisabb kereteit. A klub négy budapesti tagja közül Csigó Lászlóval be­szélgettünk. — Mi késztette arra, hogy egy nyilván kisebb lehetősé­geket kínáló művészi közös­ségben keresse meg a helyét? — El kell mondanom, hogy sajnos, a főváros nyújtotta nagy lehetőség nem létezik, legalábbis részemre nem lé­tezett. A modern, friss szem­léletű fotográfia centruma ma nem Budapest. Az ottani közösségek, klubok nem nyújtják azokat a lehetősége­ket, azt a szellemi bázist, amit egy fiatal, kísérletező kedvű a fotóművészet világ­színvonalával lépést tartani akaró fotográfus igényel. — Mi következik mindeb­ből? — A centrumok vidékre to­lódtak el. Debrecen, Szeged és Vác elsősorban azok a vá­rosok, ahol ma a modern magyar fotográfia műhelyei találhatók. Másfél éve kijöt­tem a Dunakanyar Fotoklub Alfa-csoportjának a kiállítá­sára. A látottak hatására határoztam el, hogy vállalva Deákvári KISZ-lakótelep a kiutazással járó anyagi és időáldozatot, kérem felvéte­lemet a klubba. Azóta én is tagja lettem az Alfa-csoport­nak, és készülök a nyári Alfa 70 kiállításra. — Milyen egyéni sikerei vol­tak? — Váci klubtagságom óta több hazai luállítás mellett Cremonában, Bristolban és a csehszlovákiai Trinecben sze­repeltem az idén képeimmel. Legutóbb nívódíjat nyertem a Fotóművészet című lap pályá­zatán. — Hol találkozunk képeivel a közeljövőben? — Teljesen készen van egy: 40 képből álló kiállítási anya­gom. Szerettem volna Vácott bemutatni, sajnos sem a gö­rög templomban, sem a mű­velődési központban, sem a múzeumban nem sikerült he­lyet biztosítani. Szerettem volna a pesti tárlat előtt be­mutatni a váci közönségnek, a váci fiataloknak. Miért? Szeretem ezt a sajátos han­gulatú, az alkotó, fotográfus I számára sok érdekes motívu- | CSÜTÖRTÖKÖN: Én és a kisöcsém Szilágyi László írta a szövegét, Eisemann Mihály kompo­nálta a zenéjét. Az En és a kisöcsém című operett a harmincas évek nagy sikere? volt. Címadó slágere azóta is állja az idő mú­lását. A Déryné Színház most felújította a Becsben és Velencé­ben játszódó könnyed, vidám darabot. Csütörtökön mutatja be Vácott Csongrádi Mária rendezésében. Felhívták figyelmünket, hogy a bérlők helyét biztosítják, de az esetenkénti érdeklődők most is válthatnak jegyet előadás előtt a pénztárnál. (— ö) CERUZAJEGYZETEK HIÁNYCIKK. — Tavasszal szóvá tettük, hogy egy hang­versenyen a karmester torna­zsámolyról vezényelt. A héten örömmel láttuk, hogy dobogót kapott a karvezető, viszont kottáit csak egy székre helyez­te maga elé. Biztosan lesz kot­tatartó is legközelebb. Nem le­het egyszerre mindent kívánni. ÉRDEKLŐDÉS. — Nagy si­kerrel játsszák az ünnepi filmhét naponta váltakozó mű­sorát. Több iskola valósággal kibérelte egy-egy előadásra a nézőteret. Van előjegyzés egé­szen a hét végéig. Szerdán a nyugalomba vonultak részére vetítenek évek óta. Azért volt gyanús az oda tévedő néninek az előcsarnok zsivalya. Meg­kérdezte: „Ez kérem a nyugdí­jas-előadás?” TALÁLKOZÁS. — Kedves jelenet játszódott le a hétfői koszorúzásnál. Egyenruhás férfi mutatkozott be az egyik pesti vendégnek: „Házenegger Ede vagyok, a Matejka János munkásőrzászlóalj parancsno­ka". Mire a másik: „örvendek. Dr. Matejka Márciusz vagyok — Matejka János fia.” KÉRDÉSEK. — Versike, egyik iskolában költötték a pénteki vetélkedőre: „Vetély- társunk, kedves Borsod: vajon mi lesz a te sorsod? — Sző­kébb hazánk, a Pest megye: izgulunk, hogy tovább megy-e?” (P- r.) Országos fotókiállítás Salgótarjánban (Tudósítónktól.) A salgótarjáni művészeti he­tek keretében az SZMT-szék- házban nyílt meg az Üveg szépségei című országos fotó­kiállítás. A váci Forte-gyár és az öblösüveggyári művelődési ház által meghirdetett pályá­zatra beérkezett alkotások kö­zül hatvanat talált a zsűri be­mutatásra alkalmasnak. Kitűnő ötletnek bizonyult ''a városra egyik jellemző iparág gyártási folyamatainak, leg­szebb termékeinek e művészeti ág eszközével való megörökí­tése. Kézenfekvő a példa: Vá­cott nem lehetne hasonló gon­dolat köré csoportosítani egy pályázat mondanivalóját? A pályázaton az első helyet megosztva Vratni József (öb­lösüveggyári szakkör) és Har- kácsi József (Miskolc) szerez­te meg. A kiállítást Merész Mátyás, a Forte-gyár igazgatóhelyette­se nyitotta meg. Ö adta át a helyezetteknek az értékes dí­jakat. P. K. (Foto: Csigó) mot, formát nyújtó, kultúrá­jában is frisseségre törekvő várost! T. J. f Sei ví állás A hétfői koszorúzásnál az emlékmű elé helyezett kandeláberek füstös láng­gal égtek. A szél a füstöt a talapzat egyik szélén díszőrséget álló szovjet ka­tona felé fújta. A fegyve­res harcos hősiesen állta a sarat, pedig mind több és több füstöt kellett beléle­geznie. Azt már kevesen tudják, hogy a díszmenet után le kellett őt váltani. Füstmérgezéssel szállítot­ták a kórházba, ahol oxi­gén belélegzéssel és első­segélynyújtással állították helyre az egészségét. Ingyenes jogi tanácsadás Csütörtökön, december ti­zenegyedikén, délután öt óra- ko>r ár. Csömör András, a váci ügyvédi munkaközösség tagja ad ingyenes jogi tanácsot a Lenin úti tömegszervezeti székházban, a hozzá fordulók­nak. NYUGDÍJAS­TALÁLKOZÓ A béke és a szeretet közelgő ünnepe alkalmával a Híradás­technikai Anyagok Gyára szakszervezete, vállalati-ezetö- sége, pártszervezete és KI8Z- szervezete karöltve nyugdíjas- találkozót rendez péntek dél­után fél öt órakor a Zrínyi ut­cai üzem kultúrtermében. VáSáE: DECEMBER 21-ÉN A Tanácsok Közlönye új száma hozta, a tanács keres­kedelmi csoportja értesítette a környező községek Illetékeseit: a decemberi országos állat- és kirakodóvásár városunkban december 21-én lesz a Rádi úti nagytéren. Mikszáth-, Passuth-, Dumas-kötetck érkeztek A Művelt Nép Könyvesbolt újdonságai: Univerzum 153. kötete — Mikszáth Kálmán: Tárcák és karcolatok —, Pas­suth László: A bíborban szü­letett —, Thurzó Gábor: Tet­szés szerint —, G. Kunért: Ki­csi, zöld emberkék —, Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam —, M. Hajková: Édeskönyv —, Anghy Csaba: Macskák, cicák —, A. Dumas: A régens lánya —, Lengyel József: Ézsau mondja —, Szilvási Lajos: Szü­letésnap júniusban —, Bene­dek István: Párizsi szalonok —, Iiirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni! —, Selye Já­nos: Életünk és a stressz. Előadás a bélésgyárban A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület selyem­szakosztálya szerdán Vácott tartott ülést. Ez alkalommal a Magyar Selyemipari Vállalat Váci Bélésszövőgyárában Mándoky László, a Hungária Jacquard-szövőgyár mérnöke tartott előadást Korszerű se­lyemipari előkészítő és szövő­berendezések, új technológiai eljárások címmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom