Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Á#MSZMP PE$T MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A XIII. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1969. NOVEMBER 29., SZOMBAT Magyar küldöttség Onegyezmény A Külkereskedelmi Minisz­tériumban az MTI-t felhatal­mazták annak közlésére, hogy a Magyar Népköztársaság londoni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője novem­ber 27-én az Egyesült Ki­rályság külügyi hivatalánál letétbe helyezte az ENSZ égi­sze alatt létrejött 3. nemzet­közi ónegyezmény megerősítő okmányát. Ezzel Magyaror­szág csatlakozott a 3. nemzet- köm ónegyezményhez. Az első hó utazott Becsbe Bécsiben szombaton kezdi meg munkáját az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia. A háromnapos nemzetközi találkozóra Buda­pestről elutazott magyar kül­döttség tagjai: dr. Réczei László nagykövet, tanszékve­zető egyetemi tanár, az Or­szágos Béketanács elnökhe­lyettese, Pethö Tibor újság­író, a MUOSZ alelnöke, or­szággyűlési képviselő, dr. Sütő Gyula jogász, Vas-Witteg Miklós, a SZOT alelnöke, or­szággyűlési képviselő, Má­tyás László nagykövet, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára, Sebestyén Nándomé, az Országos Bé­ketanács titkára, dr. Haraszti György egyetemi tanár, Bo­kámé dr. Szegő Hanna kandi­dátus, a nők helyzetével fog­lalkozó ENSZ-bizottság 1969. évi elnöke, dr. Kovács Máté kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Zsebök Zoltán professzor, a Radioló­giai klinika igazgatója és Ko­vács László közgazdász, az Országos Diákbizottság al­elnöke. Dr. Bartha Tibor re­formátus püspök, a keresztyén konferencia, dr. Prandler Ár­pád, a Magyar Joigászszövét­ség főtitkára pedig a de­mokratikus jogászok nemzet­közi szövetsége képviseletében vesz részt a konferencián. A tél beköszönte késett, de csütörtökön jeges viharos szél kíséretében megérkezett. Az ország több területén havazott. Megyénkben Dobogókő egyes részein a fehér takaró elérte a 2 centiméteres vastagságot is. A tél megérkezett, a meteorológia erősen felhős időt, havazást, megélénkülő szelet jósol. A hőmé­rő higanyszála a O-tól lefelé fog süllyedni. Foto: — Gábor AAit tehetünk a jobb közlekedésért? Motoros „szökő Ideális cél: 45 perc VÉGET ÉRT A SZIMPOZION Sok kutató és gyakorlati szakember kísérte érdeklődés­sel a főváros vonzáskörzeté­nek közlekedési problémáiról tárgyaló szimpozion második napjának előadásait. Sok hoz­zászóló is kifejtette nézeteit. A megyei rendőr-főkapitány helyettes, Fodor Pál szóvá tette, hogy az- útkoronánál jóval mélyebbek, s ezért rendkívül balesetveszélye­sek az útpadkák. Ezek rendbehozása is elenged­hetetlen tartozéka a korsze­rűbb és biztonságosabb köz­lekedésnek. Szóba került, hogy a mostaninál több autóbusz- váróra van szükség. Vitatták az Autóközlekedési Tröszt képviselőjének megállapítását, hogy ezek létesítése mindenek előtt a tanácsok feladata. Valójában közös erőfeszítésre van szükség, hogy legalább ezer ilyen építmény kerüljön tető alá az elkövetkezendő öt esztendő alatt. Az utakra, hi­dakra, illetve ezek fenntartá­sára rendelkezésre álló ösz- szeget a minimálisnál is ala­csonyabbnak ítélték meg. Leg­alább 140—150 kilométernyi új út készítése és 130 kisebb- nagyobb híd rendbehozása sürgető. Ez utóbbiak a na­gyobb mezőgazdasági forgalom és teherszállítás miatt baleset- veszélyesek. Erre a célra több mint 400 millió forintra len­ne szükséges Pest megyének; Az elhangzottak közül még néhány gondolat: A Közlekedésügyi Miniszté­rium a mostani nagyszabású főútvonal építkezések előreha­ladásával, s megyehatáron túl jutásával se feledje el, hogy a közúti forgalom túlnyomó többségét Budapest körül, ja­varészt Pest megye területén bonyolítják le. A külföldi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy az ideális cél: 45 perc alatt a munkahelyre jutni! Ez elérhető — ha nem is máról holnapra — Pest megyében is. Készül egy 15 éves program arról, hogy az agglomerációs övezetben fekvő ötven tele­pülést megfelelő útvonalakkal köthessék össze a fővárossal. Ezenkívül a megye gondja, 5 városa helyi forgalmának és gyűjtőútjainak rendbehozása. Felhívták a figyelmet arra, hogy ne csak a központi pá­lyaudvarokat vegyék számítás­ba, hanem a kisebb, peremvá­rosi állomásokat is: megfelelő csatlakozást biztosítva itt szállhatnának le az emberek, tehermentesítve ezzel a Keleti, Nyugati s a többi pályaudva­rokat. A nap legérdekesebb hoz­zászólása a Ganz-MÄVAG tervező főmérnökéé volt. Jelezte, hogy hosszú munka eredményeként elvben készen áll egy olyan új járműtípus, amely képes arra, hogy a mos­tani vágányhálózaton is gyor­sabbá és korszerűbbé tegye a MAV-ot. Az utascserét azzal tennék rendkívül gyorssá, hogy oldalanként hat ajtót terveznek minden kocsira. Legalább 50. de inkább 55 ki­lométeres átlagsebességet kell biztosítani, ami 100, olykor 120 kilométeres sebességet is szükségessé tehet. A három­négy motoros kocsiból álló, villamos hajtású szerelvény így az egyenletes tempóval közlekedő teher- vagy távol­sági személyvonat előtt járna, s nagy gyorsulással-sebesség- gel mindig „szökne” előle a következő állomásig. Ezzel a megoldással olyan holt teret hasznosíthatnának, amelyet más módon nem lehet kiak­názni. A jelenlevő MÁV ve­zérigazgató, Rödönyi Károly közlekedési miniszterhelyettes, talán egy kicsit túl óvatosan fogalmazott esetleges kivitele­zéséről a szerintünk kitűnő ötlet hallatán. Szakembernek és laikusnak egyaránt meg kell éreznie, hogy milyen nagy fantázia van az elgondolásban. Mivel belátható időn belül, amelyet tekinthetünk akár másfél, akár kei évtizednek, nincs mód újabb vágánypárok építésére, ezért csak ez az egyetlen lehetőség kínálkozik. Azt ugyanis még a köztudot­tan szűkös anyagi lehetőségek között sem lehet elfogadni, hogy ez alatt az idő alatt sem­mi se történjék az emberibb, (Folytatás a 2. oldalon.) Véget ért az MSZMP KB háromnapos kibővített ülése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1969. november 26-án, 27-én és 28-án Kádgr János elvtárs el­nökletével kibővített ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bi­zottság tagjain kívül resztvet­tek: a Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke, a Központi Bi­zottság osztályvezetői, a Buda­pesti Pártbizottság titkárai, a megyei pártbizottságok első titkárai, a kormány tagjai, ál­lamtitkárok, tömegszervezetek és tömegmozgalmak vezetői, a Tájékoztatási Hivatal vezetője, valamint a központi sajtó kép­viselői. Az ülés részvevői a tanács­kozás megkezdése előtt ke­gyelettel megemlékeztek a Központi Bizottság és a Poli­tikai Bizottság elhunyt tagjá­ról, Szirmai István elvtársról, a munkásmozgalom szolgála­tában kifejtett odaadó tevé­kenységéről, áldozatos mun­kásságáról. A Központi Bizottság jóvá­hagyólag tudomásul vette Ko­mócsin Zoltán elvtársnak, a KB titkárának tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdések­ről. Megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alap­ján a Politikai Bizottság je­lentését az 1969. évi gazdasá­gi fejlődésről és az 1970. évi gazdasági feladatokról; megvitatta és elfogadta Biszku Béla elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alap­ján a pártdemokrácia helyze­téről és fejlesztésének lehető­ségeiről szóló jelentést; megvitatta és jóváhagyta Benkei András belügyminisz­ter elvtársnak, a KB tagjának jelentését a Belügyminiszté­rium tevékenységéről. Az NSZK csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez Brandt kancellár pénteken, miután a minisztertanács meg­hozta döntését, sajtóértekezle­ten jelentette .be, hogy az NSZK kormánya csatlakozott az atomsorompó-egyezmény- hez. Brandt hangoztatta, hogy az egyezménynek egyetlen pontja sem akadályozza az atomener­gia békés célokba történő fel- használását, s remény van rá, hogy az ellenőrzésről megfele­lő megállapodás jön létre a bécsi atomenergia-ügynökség és az Euratom között. A kancellár cáfolta, hogy az egyezménnyel a nagyhatalmak meg akarták őrizni atommono­póliumukat. A szerződést az a vágy szülte, hogy csökkentsék egy nukleáris háború veszé­lyét. Az NSZK reméli, hogy to­vábbi lépések történnek a le­szerelésre és a béke biztosítá­sára. Brandt ezután bejelentette, hogy kormányjegyzéket in­tézett minden olyan kormány­hoz, amellyel az NSZK-nak diplomáciai kapcsolata van. A jegyzék leszögezi Bonn állás­pontját a szerződéssel kapcso­latban, s ismerteti az NSZK kormányának fenntartásait. A hosszú jegyzék nagyjából azo­nos az Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg által annak idején átadott jegyzék­kel. Lényeges pontja, hogy ad­dig nem ratifikálják a szerző­dést, amíg az ellenőrzés kérdé­sében megegyezés nem jön lét­re. Kifejezetten aláhúzza azon­ban Bonn azt is, hogy a szer­ződés aláírása nem jelenti az NDK de jure elismerését. Brandt szembeszállt azokkal az „érvekkel", amelyeket a CDU/CSU hangoztat, s ame­lyek szerint az aláírás „super- Versailles’’-t jelentene. Ellen­kezőleg — mondatta —, a szer­ződés az egyenjogúság kifeje­zője, és megszünteti a diszkri­minációt. A bonni kormány — vála­szolta a kancellár egy feltett kérdésre — mindent elkövet, hogy jelentős többséget hozzon létre a parlamentben a ratifi­káláshoz, amint ez lehetővé válik. Pénteken nagyjelentőségű diplomáciai esemény színhelye volt a szovjet külügyminiszté­rium Alekszej Tolsztoj utcai villája: Helmut Allardt, az (Folytatás a 2. oldalon.) Elutazott a Német Kommunista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására november 24 —28 között látogatást tett Ma­gyarországon a Német Kom­munista Párt küldöttsége: Kurt Bachmann, a párt elnö­ke, Herman Gautier, az elnök­FORDUL A KOKILLA, Foto: Kotroczó ség tagja, Sepp Mayer és Her­bert Stiefvater, a vezetőség tagjai. A Német Kommunista Párt delegációja találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárával, Gáspár Sándorral, a Politikai Bizott­ság tagjával, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának fő­titkárával és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt más képvise- lőivel. A küldöttség megtekintet­te a százhalombattai hőerő­művet és látogatást tett a kiskunlacházi Petőfi Ter­melőszövetkezetben. A megbeszélésiek során a kél párt képviselői kölcsönösen tá­jékoztatták egymást álláspont­jukról és megállapították; hogy kapcsolataik jól fejlőd­nek. Folytatni fogják erőfeszí­téseiket az együttműködés to­vábbi fejlesztésére, Marx, En­gels és Lenin eszméinek alap­ján és a proletár internaciona­lizmus szellemében. A Német Kommunista Párt küldöttsége magyar pártmunkásküldött­séget hívott meg a Német Szö­vetségi Köztársaságba. Az MSZMP képviselői köszönettel elfogadták a meghívást. A két párt képviselőinek megbeszélésein teljes egyetértés uralkodott vala­mennyi fontos kérdésben. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben folytak le. A Német Kommunista Pár! küldöttsége pénteken elutazót! Budapestről. A repülőtéren búcsúztatá­sukra megjelent Komócsin Zoltán és Garai Róbert, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető- helyettese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom