Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

2 "Wirfap 1969. NOVEMBER 29., SZOMBAT Mihail Solohov Nobel- és Lenin-díjas regényíró, a szónoki emelvényen. Miként már közöltük, csü­törtök este a Kremlben a kol­hozok minta-alapszabályzatá­nak elfogadásával véget ért . á kolhozparasztok III. kong­resszusa. Ezt megelőzően számos fel­szólalás hangzott el. Különö­sen nagy figyelmet keltett . Mihail Solohov, Nobel- és Lenin-díjas regényírónak a kolhozmozgalom, a kolhozélet nagyszerű ábrázolójának be­széde. Solohov felhívta a pa­rasztokat: „Szeressék és óv­ják a földet, s annak minden ; kincsét”. Hangsúlyozta, hogy .haladéktalan, s ha kell szigo­rúbb intézkedéseket kell ten­ni a természet adományainak megőrzéséért. ., Élénkséget keltett a terem­ben, amikor párhuzamot vont az irodalmi „gazdaság” és a mezőgazdaság között. „Nálunk is előfordulnak bő esztendők és aszályos évek” — jelentette ki. „Önök kiirtották a kárte­vőket, sajnos nálunk még nem tűntek el a kolorádóbogarak, azok, akik szovjet kenyeret esznek ugyan, de nyugati bur­zsoá gazdákat szolgálnak, aho­vá titokban elküldik művei­ket. A szovjet irodalmárok szívesen megszabadulnának az ilyenektől” — hangoztatta So­lohov. HELSINKI Az ötödik SALT-munkaülés Helsinkiben pénteken ismét összeült Szemjonov külügy­miniszter-helyettes vezetésé­vel a szovjet és Gerard Smith- nek, a leszerelési és fegyver­zetellenőrzési hivatal veze­tőjének vezetésével az ame­rikai küldöttség, hogy foly­tassa a stratégiai fegyverke­zési verseny fékentartásával összefüggő kérdések megvita­tását. A pénteki — sorrendben ötödik — munkaülésre a hel­sinki amerikai nagykövetség épületében került sor. Az AP jelentése szerint a csütörtöki napot — habár az az Egyesült Államokban pi­rosbetűs ünnep, a hálaadás napja — az amerikai küldött­ség tevékeny munkával töltöt­te, egyebek között többször tanácskozott Washingtonnal és a küldöttség tagjai felké­szültek a pénteki munkaülés­re. A pénteki SALT-megbeszé- lések magyar idő szerint 10 órakor kezdődtek és az AP jelentése szerint 15 perc hí­ján két óra hosszat tartottak. A következő tanácskozást jövő kedden tartják meg, a szovjet nagykövetség épüle­tében. Apollós felvételek 99 Holdkő99 Moszkvában Az Apollo 12 egyik űrhajósa talaj- és kőzetmintákat gyűjt • Viharok Tengere térségében. Védőöltözetén, a térdeknél holdporszennycződés látható. Az előtérben saját lábnyomaik. A houstoni űrkutatási köz­pontban csütörtökön bemutat­ták az Apollo 12 űrhajósai által készített fénykép- és íilmfelvételek első sorozatát. Az újságírók lelkes csodál­kozását váltotta ki az a film­részlet, amelyet a Holdról visszatérőben készítettek az űrhajósok. A színes filmen a Föld egyre növekvő fekete ko­rongnak látszik a ragyogó Nap előtt. A Föld körül kék, vö­rös, rózsaszín és mályvaszínű színkorona látható. Az űrhajó, A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSRE KERES építőipari Icépesitésű kalkulátorokat, technikusokat, gyors- és gépirónőket, valamint nagy gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadót. JELENTKEZÉS: a vállalat személyzeti osztályán. Budapest XXI.. Kiss János altábornagy utca 19 — 21. a Föld és a Nap egymáshoz elfoglalt helyzetének volt egy olyan pillanata, amikor a fénygyűrű által körülvett sötét földkorong egyik oldalán ép­pen előtűnik a Nap széle és a látvány úgy hatott, mint egy ragyogó brilliánssal ékesített aranygyűrű. Nagyon érdekesek voltak azok a felvételek, amelyek a Holdhoz közeledő űrkompról vettek fel Földünk örök kí­sérőtársáról. A színes filmen egyre nagyobbodnak a hold­kráterek, majd a növekedés üteme lassúi, amint a Hold felszínéhez közeledve a hold­komp sebessége lassul. A film bemutatta, Conrad első lépéseit. A Hóidon fehér űrruhája élesen vált ki a hold­talaj szénfekete hátteréből. Lassan, majd egyre gyorsuló léptekkel haladt láthatólag minden erőfeszítés nélkül. Üjabb filmkockák az Apolló 12 két asztronautája által a 31 hónappal ezelőtt Holdat ért Surveyor 3 holdszondához tett kirándulást örökítették meg. A filmen jól voltak láthatók a holdszonda által a talajon ki­váltott nyomok, ugyanis a Surveyor 3 nem egészen si­mán ért Holdat, hanem a ta­lajról még néhányszor vissza­pattant. Conrád és Bean meg­ismételték az Apolló 11 űrha­jósainak azt a fényképészeti mesterfogását is, hogy az egy­másról készített felvételeken a szkafander látóablakán visz- szatükröződik a felvételt ké­szítő űrfotóriporter képe is. A három űrhajós a Horneth repülőgép-anyahajó fedélzetén pénteken este érkezik Pearl Harborba, ahol a karanténre szolgáló lakókocsit egy szállító repülőgépbe rakják át, amely Houstonba szállítja őket. A tengeri út során a holduta­zásról magnószalagra mondott beszámolójuk tekercseit kü­lön repülőgépen a houstoni űrhajózási központba szállítot­ták, ahol a szakértők máris megkezdték azok feldolgozá­sát. A három űrhajóson a ka­ranténban eddig végzett vizs­gálatok nem mutatták ki azt, hogy a Holdról mikroorganiz­musokat hoztak volna maguk­kal. Hasonló eredménnyel végződött annak idején az Apoüo 11 asztronautáinak vizsgálata -is, s - a szakértők ezért nem tartják kizártnak, hogy a Holdra lépő újabb űr­hajósoknak a Földre történő visszaérésük után a jövőben nem kell több hétig karantén­ban tartózkodniuk. Egy hétdekás „holdkő” a fő szám a moszkvai Szokolnyi- ki-parkban az amerikai közok­tatási kiállításokon. A szovjet fővárosba eljuttatott értékes leletet még az Apollo 11 sze­mélyzete „bányászta” a hozzánk legközelebb eső égitesten. A szürke kő súlya akkor még nem hét deka volt, hanem csak hatod annyit nyomott, mivel a Holdon a földihez ké­pest ennyivel kisebb a nehéz­ségi erő. Atomsorompó (Folytatás az 1. oldalról.) NSZK moszkvai nagykövete a kormány nevében és meg­bízásából aláírta az atomso- rompó-szerződést. Ezzel a lé­péssel az NSZK kötelezettsé­get vállalt arra, hogy nem ál­lít elő és nem szerez be nuk­leáris fegyvereket. Az atom­fegyverek elterjedésének meg­akadályozásáról szóló szerző­désre a Szovjetunió, az Egyesült Államok, valamint Anglia kö­zött tavaly júliusban került sor, s azóta több mint kilenc­ven ország csatlakozott hozzá; a három említett nagyhatalom és még 21 állam — köztük hazánk is — már becikkelyez- te a szerződést, amelynek ér­vénybe lépéséhez 43 ország ra­tifikációja szükséges. Moszkvai politikai körökben kedvező visszhangot keltett, hogy az NSZK, ahol befolyásos militarista és revansista körök minden követ megmozgatnak az atomfegyver birtoklására, végül is csatlakozott a szerző­déshez. Az atomsorompó-szerződésen levő nyugatnémet aláírásnak — húzzák alá Moszkvában — pozitív szerepe lehet abban is, hogy álláspontjuk felülvizsgá­lására késztetheti azokat a tő­kés országokat, amelyek ez ideig különféle okokra hivat­kozva vonakodnak csatlakozni az atomsorompó-szerződéshez. Húsúk interjúja Gustáv Husák, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára interjút adott a Kvety című hetilapnak. ' Csehszlovákia felszabadulá­sának 1970. májusában esedé­kes 25. évfordulójára utalva hangsúlyozta, hogy ebből az alkalomból le kell vonni a csehszlovákiai negyedszázados fejlődés tanulságait és a szük­séges következtetéseket. Az ünneplés értelme abban van, hogy hangsúlyozzuk népünk­nek az antifasiszta harc idő­szakában tanúsított önfeláldo­zó magatartását és levonjuk a következtetéseket az 1945— 48-as időszak politikai osz­tályharcából — jelentette ki, hozzáfűzve, hogy meg kell őrizni a szocialista társada­lom építésének időszakában létrejött pozitívumokat, mint­hogy ezek sokkal inkább jel­lemzők az adott korszakra, mint az akkor elkövetett hi­bák és tévedések. Ma államunk létéről van szó — jelentette ki Husák, ar­ról, hogy bel- és külpoliti­kánk valamennyi döntő kér­désében következetesen a marxizmus—leninizmus szel­lemében cselekedjünk és a legerélyesebben oldjuk meg a problémákat. A csehszlovák párt- és álla­mi küldöttség október végi szovjetunióbeli látogatásáról szólva, Husák kijelentette, hogy ez alkalommal zárták le mindazokat a tárgyalásokat, amelyeket korábban a két or­szág párt- és állami képvise­lőinek különféle találkozóin elkezdtek. Mind a világközvé­lemény előtt, mind pedig az úgynevezett zárt tárgyalásokon teljesen helyreállt a barátság, a kölcsönös politikai bizalom, és kifejezésre jutott az a kö­zös akarat, hogy az élet min­den területén, különösen ami a gazdaságot illeti, a legszoro­sabban működjünk együtt — jelentette ki. A csehszlovák küldöttség szovjetunióbeli látogatása be­tetőzte a testvérpártokkal és a szocialista államokkal fenn­tartott nemzetközi kapcsola­taink normahzálódási folyama­tát is. Most már csak gyakor­lati jellegű kérdések várnak megoldásra, s ezeket a szoká­sos úton rendezzük. A kölcsö­nös kapcsolatokban tiszta la­pot kezdtünk — jelentette ki Husák, utalva a szocialista or­szágok legutóbb Prágában megtartott külügyminiszteri értekezletére, a katonai ta­nácskozásra és több más ta­lálkozóra. Egy értekezlet 15. évfordulóján Tizenöt évvel ezelőtt, 1954. november 29. és december 2. között nagyjelentőségű ese­mény színhelye volt Moszkva. Egybegyűltek a szocialista or­szágok képviselői, elemezték az európai helyzetet, s mi­után megállapították az euró­pai béke és biztonság veszé­lyeztetettségét, konstruktív ha­tározatokat hoztak. Szükséges volt ez a lépés, mert az amerikai elnöki szé­ket 1953. januárjában elfoglaló Eisenhower külügyminisztere, a hidegháború és a szakadék szélén táncolás megszemélyesí­tője, John F. Dulles lett. Dul­les meghirdette a „keresztes háborút” a szocialista orszá­gok „felszabadítására”, ami többek között a nyugatnémet militaristák, revansisták, im­perialisták hatalmának nyílt újjászervezését, az NSZK fel- fegyverezését jelentette. Meg­kezdődött a bonni uszítás, re­vansista követelőzés és a po­litikai légkör végletesen el­mérgesedett. Ebben a helyzetben — 1953. augusztus közepén —, a Szov­jetunió új, következetesen reális javaslatot tett a német kérdés rendezésére. Adenauert közben a burzsoá választási rendszer megerősítette pozíció­jában, s nem nehéz elképzelni mire vetemedik a „szakadék szélén” táncoló Nyugat, ha a Szovjetunió . az atomfegyver után nem jut a hidrogénbomba birtokába is. Az amerikaiak fel­ocsúdván döbbenetükből, elő­készületeket tettek az NSZK felvételére a NATO-ba. Erre a Szovjetunió 1954. márciusában kinyilvánította azt a készsé­gét, hogy vállalja a NATO- tagságot. Eisenhower és Churchill a közeledést nemcsak elutasítot­ta, hanem a CENTO és a SEATO megtervezésével, ille­tőleg megerősítésével vála­szolt, a NATO pedig 1954 októberében kimondotta, hogy 1955. május 5-i érvénnyel tagjai közé iktatja az NsZK-t. Ezután került sor 1954. november 29-én, 15 évvel ezelőtt, a moszkvai értekezletre, amelynek törté­nelmi szükségességét, erkölcsi erejét és hatásosságát az el­múlt másfél évtized minden­ben igazolta. Ezt a jelentős politikai lé­pést több más követte, első­sorban az 1957-es, majd az 1960-as moszkvai találkozók. Az utóbbin 81 kommunista- és munkáspárt egységesen foglalt állást a nyitott nemzetközi kérdések békés megoldása mellett, majd 1966. július 9-én a Varsói Szerződés államai Bukarestben dolgozták ki az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó javas­lataikat. Egy évvel később Karlovy Varyban, majd 1969. március 17-én Budapesten hangzott el újabb felhívás. Az európai biztonságért, a világ békéjéért folyó szívós és ered­ményes küzdelem eddigi csúcspontja a kommunista- és munkáspártok 1969. június 5— 17-i moszkvai tanácskozása volt. Ennek nagyjelentőségű határozatait az egész világon ismerik. A tizenöt évvel ezelőtti, 1954-es akció értelemre ható fénye azóta sem halványult el, mozgósító ereje pedig mind erőteljesebb hullámokat verve — tovább gyűrűzött. Történel­mi időkre szóló nagy tanulsá­ga, hogy a szocialista orszá­gok a legkritikusabb helyze­tekben sem adták fel az erő­feszítéseket a békéért és a biztonságért, a népek testvé­riségéért és szabadságáért, a vitás kérdések realitásokon nyugvó békés megoldásáért. Jugoszlávia ünnepén A mai nap kettős ünnep Ju­goszlávia népeinek életében. Még több százezer partizán harcolt a náci Németország hadosztályai ellen, amikor 1943. november 29-én megala­kult a Népi Felszabadító An­tifasiszta Tanács, hogy megje­lölje az ország felemelkedésé­nek útját. Két esztendővel később — ugyanezen a napon — a par­tizán hadsereg és a Szovjet­unió Vörös Hadserege győzel­mei után —kikiáltották a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaságot. Azóta ez a történelmi nevezetességű nap Jugoszlávia nemzeti ünnepe. Mind az antifasiszta felsza­badító háborúban, mind pe­dig az új szövetségi állam lét­rehozásában Jugoszlávia né­peit a kommunisták vezették» ök teremtették meg a népi- nemzeti összefogást, ők moz­gósították harcra, majd alko­tásra a munkásokat, paraszto­kat, értelmiségieket. Mindez eleve meghatározza a felsza­badulás utáni fejlődés útját, valamint Jugoszlávia helyét és szerepét a nemzetközi életben. Az ilyen nagy évfordulók a visszatekintés napjai. E mos­tani számvetés alkalmával a jugoszláv dolgozók méltán ál­lapíthatják meg, hogy *a gaz­daság, a tudomány, a technika és a kultúra fejlesztésében, a nép és az ország egyetemes érdekeit szolgáló nagy előre­haladást értek el. Amikor szívélyes barátság­gal köszöntjük nemzeti ünne­pükön Jugoszlávia népeit, hadd állapítsuk meg, hogy hazánkat széles körű kapcso­latok fűzik déli szomszédunk­hoz. Mi továbbra is arra tö­rekszünk, hogy ezek a szálak erősödjenek és a kapcsolatok tovább bővüljenek. A szom­szédos Jugoszláviával kiala­kult együttműködésünket a marxizmus—leninizmus elvei alapján ápoljuk. A kommu­nista világmozgalom, a szo­cialista országok egységes tö- tfelcVéseiVél összhangban te­kintünk azokra a problémák­ra, amelyekben a nézeteink különböznek egymástól. Min­dig szem előtt tartjuk, hogy mindkét ország — szocialista ország. Az a fontosabb, ami összeköt bennünket, s nem az ami elválaszt. Ebben a szel­lemben kívánunk további si­kereket déli szomszédunknak szocialista építőmunkájukhoz. Albánia nemzeti ünnepe Ma huszonöt éve, 1944. no­vember 29-én fejeződött be az albán nép antifasiszta nemzeti felszabadító harca. Miután a háború fő frontjain a szovjet hadsereg döntő csapásokat mért a hitlerista haderőkre, alakulatai a Balkánon át al­bán területekig nyomultak előre, s itt egyesülve a sza­badságharcosokkal, a közös harc eredményeként véglege­sen kiűzték a fasisztákat Al­bániából. Ez a nap azóta Al­bánia nemzeti ünnepe. A Szovjetunió nemcsak az ország felszabadításához, ha­nem a háborús károk helyre- állításához, majd az intenzí­ven meginduló építő munká­hoz, a szocialista társadalmi rendszer létrehozásához is fo­lyamatos és hathatós segítsé­get nyújtott. A későbbiekben a népi demokratikus országok is a testvéri albán nép segít­ségére siettek. Mint ismeretes, időközben az albán vezetésben sajnálatos torzulások következtek be, le­tértek a marxizmus—leniniz­mus útjáról. Ez volt az alap­vető oka annak, hogy Albánia viszonya megromlott a szocia­lista tábor azon országaival, amelyek pedig éppen a legtöb­bet nyújtották a korábbi évek fejlődéséhez. A magyar közvélemény, csakúgy, mint a többi szocia­lista ország közvéleménye min­dig azt a nézetet vallotta, hogy a szocialista tábor egy­sége, a nemzetközi munkás- mozgalom egyetemes érdeke, az antiimperialista harc sok sürgető feladata a nézetelté­rések felszámolására irányuló türelmes, kitartó munkálko­dást kívánja meg. Ma is amel­lett vagyunk, és nemzeti ün­nepén őszintén kívánunk sok sikert az albán népnek hazája építéséhez, boldog jövője meg­valósításához. Mit tehetünk a jobb közlekedésért? (Folytatás az 1. oldalról.) a valamennyire is kulturált utazási körülményekért. Tempósabbnak kell lennie az autóbuszközlekedés fejleszté­sének is. S ami ezzel párhuza­mos, megfelelő útvonalakat kell hozzá biztosítani. Ismét szóba került, hogy jó buda­pesti csatlakozások nélkül kárba veszhet minden más erőfeszítés. Ezért volt jogos egyébként Rödönyi Károly mi­niszterhelyettes megállapítása, hogy ennek a Közlekedéstudo­mányi Egyesület és a Pest me­gyei Tanács által szervezett szimpozionnak van még egy részvevője, amely részt is vesz, nem is az eseményen: ez a főváros. Közlekedési főigazgatója, dr. Nagy Rudolf, kitűnő előadást írt. s részese volt az eszmecse­rének, de Budapest vb-elnök­helyettesei közül, sajnos, senki sem tisztelte meg a közös gon­dokról tárgyaló, tudományos szintű megbeszélést. Az erre hivatottak együttműködése pe­dig sürgető, nélkülözhetetlen. A szimpozion félreérthetetle­nül erre hívta fel a figyelmet. A hasznos és időszerű találko­zót újabb erőfeszítéseknek kell követnie, függetlenül attól, hogy akár Pest megye, akár a főváros közigazgatási határát átlépi-e. Százezrek napi mun­kába indulása s hazaérkezése nem szekcionális téma, min­den erre illetékes szívügye kell hogy legyen. Ennek jegyében zárult a kétnapos közlekedési szimpozion a Pest megyei Ta­nács dísztermében Szilágyi János építésügyi, Rödönyi Ká­roly közlekedési miniszterhe­lyettes és dr. Pénzes János összefoglaló, illetve zárósza­vaival. T. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom