Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
PEST megyei 1969. NOVEMBER 5., SZERDA Nixon Vietnammal kapcsolatos beszéde nyomán csalódás világszerte A moratórium szervező bizottságának nyilatkozata M Dél-Vietnamban továbbra is a hazafias erők kezében van a katonai kezdeményezés. A kambodzsai határ közelében, Bn Prang térségében a szabadságharcosok nyomása miatt az amerikaiak kiürítették a hírhedt különleges erők több bázisát. Képünkön: felhalmozott tüzérségi lövedékek a most elhagyott „Annié” bázison. „Az egyetlen szó, amellyel érzelmeinket jellemezhetjük — a csalódás" Ez a nyilatkozat Richard Nixon amerikai elnök régen beharangozott, korábban nagy jelentőségűnek feltünte- , tett, Vietnammal _ kapcsolatos beszédéről szól, amely magyar idő szerint kedd hajnalban hangzott el. A nyilatkozó pedig korántsem a háborúellenes mozgalom valamelyik vezetője, hanem az elnök pártjának egyik tekintélyes szenátora, Jacob Javíts volt. Ennél tömörebben és jobban aligha lehetne jellemezni azt a reagálást, amelyet az elnök beszéde az Egyesült Államokban és világszerte kiváltott. Washingtontól Párizsig és Üj- Delhitől Rómáig a „csalódás” volt a leggyakoribb szó, amely- lyel az elnöki beszédet illették. A korábbi és a közelebbi előzmények közismertek. Amerika népe megválasztása után megadta a kért haladékot Ni- xonnak, aki kortesbeszédeiben azt ígérte, hogy levonja a megfelelő tanulságokat Johnson elnök bukásából és a délkelet-ázsiai kudarc többi aspektusából is. ., Amikor azonban egyre inkább kitűnt, hogy az elnök a felszínes taktikázások, a fél- és negyedmegoldások cikcakkos útját követi, az amerikai és a nemzetközi közvélemény türelme elfogyott. A Fehér Házra óriási nyomás nehezedett. Amerika történetének legnagyobb tömegtüntetése zajlott le, és a tiltakozás heves hulláma az utcáról bezúdult a törvényhozás, a kongresszus mindkét házába: a Ca- pitóliumon, tekintélyes .honatyák részéről olyan javaslatok hangzottak el, hogy az elnök rendeljen el azonnali és egyoldalú tűzszünetet Vietnamban. Mindez abból az alapvető és Amerika-szerte is mindinkább hódító felismerésből következett, hogy a háborút a támadónak és nem a megtámadottnak kell befejeznie. A vietnami konfliktus egész jellegéből, történetéből és kimeneteléből erkölcsileg, politikailag és katonailag is az következik, hogy a vérontás csak egyetlen módon érhet véget. Ügy, ha a tizenhatezer'kilométerről érkezett ’ betolakodók hazamennek. Az óriási tömegnyomás hatására Nixon kénytelen volt tenni valamit. Azt ígérte, hogy november 3-án beszédet mond, amelyben majd „fontos bejelentések hangzanak el”. Nos, éppen ez az, amivel az elnök adós maradt a világnak, a vietnami népnek és az Egyesült Államok lakosságának: beszéde semmiféle fontos új elemet nem tartalmazott, és ezzel a kiábrándulás olyan viharát támasztotta, amely a saját politikai jövőjére sem marad hatástalan. Ilyen előzmények és beszéd ilyen beharangozása után egyszerűen megismételni a „vietnamizálás” fából vaskarikáját, vagyis azt, hogy az amerikaiak csak úgy és olyan arányban vonulnak ki, ahogy a dél-vietnami rezsim hadserege „átveszi” feladatukat — ez még Nixon saját szempontjából is óriási hibának tűnik. A moratórium szervező bizottsága, amely november 13 és 15 között az eddiginél is nagyobb tüntetéseket helyezett kilátásba, arra az esetre, „ha az elnök nem adná jó szándéka félreérthetetlen tanújelét”, drámai nyilatkozatban jelentette ki: „Nixon mereven elzárkózik az elöl, hogy figyelembe vegye az amerikai nép vélemény ét.” ŰRKRÓNIKA U Thant főtitkár a New York-i ENSZ-palotában fogadja az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet űrhajósokat. A főtitkártól balra Beregovoj vezérőrnagy, jobbra Feoktyisztov. (Folytatás az 1. oldalról.) Szojuz 6 parancsnoka arról a benyomásáról' számolt be, hogy a túlnyomás a pályára irányítás során, továbbá az átmenet a súlytalanság állapotába, nem idézett elő kellemetlen érzést. Sanyin közölte, hogy a pályáról letérésnél és a leszállásnál kézi vezérlést alkalmaztak. Ezután érdekes adatot közölt: míg a Vosztok-típusú űrhajókon a túlnyomás kilencszeres volt, addig a Szojuzokon ez nem haladta mag a három-négy egységet. Valerij Kubászov, az „űr- hegesztő” elmondotta, hogy a kozmikus hegesztési programot a Paton Intézet állította össze. Rendkívüli érdeklődést keltett Kubászovnak az a bejelentése, hogy az automatikus hegesztés után imitálta a kézi hegesztési műveleteket. Anatolij Filipcsenko ezredes, a Szojuz 7 parancsnoka arról beszélt, hogy az űrhajó vezérlése négy különböző hajtómű segítségével történt. Vlagyiszlav Volkov, a Szojuz 7 hajózó mérnöke elmondotta, a két űrhajó navigációs feladatai egyidejű megoldása lehetővé tette, hogy egyetlen korrekciós impulzussal a szóban forgó két űrhajóit több tucat kilométerről, több száz méterig közelítsék egymáshoz. Viktor Gorbatko ezredes, kutatómérnök azt hangsúlyozta, hogy a Szojuz fedélzetén a normális munka összes feltételei biztosítottak. Program szerint egy napra nyolc óra alvást irányoztak elő, mindamellett az űrhajósok csupán hat-hét órát aludtak. Alekszej Jeliszejev, aki Sa- talovval együtt másodszor repült a kozmoszba, azt emelte ki, hogy a mostani kísérlet során társával együtt sokkal termelékenyebben dolgozott, mint első alkalommal. Ezután az ' űrhajósak több mint egy órán át válaszoltak az újságírók kérdéseire. Satalov, a Szojuz űrhajók pontosságára jellemző adatként említette,, hogy a három űrhajó 35 kilomótpr átínérőjű körön belül ért földet. Megkérdezték Satalovot afelől, nem okozott-e neki kellemetlen érzést az a tény, hogy ő a 13. űrhajós és október 13- án rajtolt. A kozmonauta felelete így hangzott: „Az a tény, hogy itt vagyok, önmagáért beszél.” * Végezetül Keldis akadémikus válaszolt a a szovjet űrSzőlőfeldolgozót avatott a szakszövetkezet (Folytatás az 1. oldalról.) elnöke adott át rendeltetésének — 2500 mázsa szőlő feldolgozására, míg a hozzá társuló pince e termés tárolására alkalmas. haczi Károly főagronómus mutatta be a vendégeknek a gombnyomásra működő gépsort s magyarázta meg, hogy mennyivel könnyebb a jelenleg is tartó szüreti munka. Aschenbrenner Pál pincemester, és Schurmann Márton párttitkár kalauzolta a vendégeket a pince két hosszú hordósora közé elhelyezett, terített asztalok mellé. Meg i kóstolták a díjnyertes rizlin- get, meg a szövetkezet egyéb jónevű borait. Ezután a tanácsházától hosz- szú sorokban zarándokolt a falu népe a temetőbe, ahol lerótta kegyeletét a szovjet hősök sírjánál. Ugyancsak megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét is. Este a kultúrotthonban Sashegyi Mihály, a községi tanács elnöke méltatta az alkalom jelentőségét. majd a helyi úttörők, és a szovjet alakulatok együttese adott nagy sikerű esztrádműsort. sp. Irány Budapest! (4.) 1944. október végén a szovjet hadvezetés úgy döntött, nogy a magyarországi hadszíntéren szünet nélkül folytatja a támadást, nem ad lehetőséget az ellenségnek sorai rendezésére és újabb védelem kiépítésére. A Duna—Tisza közötti német—magyar védelem viszonylagos gyengeségére és a nyilas puccs utáni ingatag politikai helyzetre alapozva úgy látta, hogy megoldható Budapest gyors elfoglalása, ami Magyarországnak a háborúból való kilépését fogja eredményezni. E megfontolások alapján október 28-án a főhadiszállás direktívát küldött a 2. ukrán front parancsnokának, amelyben elrendelte: „A 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest erőivel október 29-én menjen át támadásba a Duna —Tisza közén, göngyölítse fel a Tisza nyugati partján kiépített ellenséges védelmet és biztosítsa ezzel a 7. gárda hadsereg átkelését a folyón. A továbbiakban a 4. gárda gépesített hadtest beérkezése után mérjen megsemmisítő csapást a Budapestet védő ellenségre, és menetből vegye birtokba a fővárost.” Aznap este Sztálin főparancsnok telefonon is felhívta Malinovszkij marsall frontparancsnok figyelmét a feladat fontosságára. Malinovszkij jelentette, hogy 5 nap múlva várható a 4. gárda gépesített hadtest beérkezése, utána a megerősített 46. hadsereg képes lesz olyan erős és váratlan csapást mérni az ellenségre, hogy 2—3 nap alatt el tudja foglalni Budapfestet. — A főhadiszállás nem tud önnek öt napot adni — mondta Sztálin. — Értse meg, hogy Budapestet politikai megfontolásból minél gyorsabban birtokba kell venni. — Nekem minden világos. Megértem, hogy nagyon fontos Budapest bevétele, mégpedig politikailag. — Nem halaszthatjuk el a támadást öt napig. A Budapest irányú támadást azonnal kezdeni kell. — Ha ön ad most öt napot, akkor az ezt követő öt nap alatt Budapestet beveszem. Ha azonban a 46. hadsereget azonnal ütközetbe vettem, az erő- és eszközhiány miatt képtelen lesz a csapás gyors kifejlesztésére, és — a magyar főváros közvetlen közelében — elhúzódó harcokba bonyolódik ... — Hiába makacskodik. Ügy látszik, ön nem érti, hogy a Budapest‘elleni csapás politikai szükségszerűség? — Budapest elfoglalásának politikai szükségszerűségét megértem, éppen ezért kérek öt napot. — Megparancsolom, hogy holnap menjen át támadásba Budapest ellen. Sztálin azért ragaszkodott a támadás megkezdéséhez, hogy ne engedjen időt az ellenségnek erői átcsoportosítására a Nyíregyháza—Miskolc irányból Budapest védelmére. Ám Malinovszkij marsall úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a Duna—Tisza közötti támadásra pillanatnyilag rendelkezésére álló csapatok, tüzérség és lőszer nem elegendők Budapest gyors elfoglalására. Ezért kért haladékot a megerősítésül alárendelt csapatok beérkezéséig. Mivel a főparancsnok ebbe nem egyezett bele, a 46. hadsereg október 29-éi\ reggel két lövész és egy gépesített hadtesttel támadásba ment át Kecskemét—Budapest irányába. Vele szemben ekkor a 3. magyar hadsereg 7 gyenge hadosztálya, valamint a 6. német hadseregből két páncélos és egy gyalogos hadosztály volt védelemben. Friessner vezérezredes a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka azt tervezte, hogy a 3. magyar hadsereg megerősítésére rendelt 57. páncélos hadtest beérkezése után ezekkel az erőkkel Dunapataj—Tiszakécske vonalából támadást indít Szeged irányába és visszaveti a szovjet csapatokat a Tisza mögé. A 46. hadsereg támadása kezdetben jól haladt előre. Csapatai október 31-re kijutottak Tószeg—Kecskemét— Lajosmizse—Izsák—Kalocsa vonalába. A 3. magyar hadsereg csapatai a támadás elől rendezetlen visszavonulásba kezdtek. Kecskemétnél sikerült csupán az ellenállást megszervezni. Ez a város a budapesti irány kulcsa, volt, a német parancsnokság te- iftt minden erejét megfeszítette, hogy megtarthassa. A szovjet csapatok és a 24. német, valamint 1. magyar páncélos és az 1. lovashadosztály között heves küzdelem bontakozott ki. Ennek során a 2. gárda gépesített hadtestnek november 1-én reggelre sikerült Kecskemétet teljesen megtisztítania az ellenségtől, másnapra pedig elérte Vasad, Üllő, Gomba körzetét. A 4. gárda gépesített hadtest ugyanerre az időre Rákóczi- ligetig tört előre. A német vezetés október 29-ét követően meggyorsította csapatai átcsoportosítását a budapesti irány védelmének megerősítésére. November 2-ig öt páncélos, páncélgránátos és lovashadosztály érkezett be, s azután a német csapatok elfoglalták a kijelölt védelmi állásokat. A 3. páncélos hadtest megszállta a Budapest körül kiépített védelmi rendszer legkülső övezetét Vecsés—Dunakeszi között. Az 57. páncélos hadtest lezárta Vecsés—Cegléd vonalát, a 4. páncélos hadtest pedig Abony—Szolnok között védekezett. Néhány nap alatt tehát Budapest körzetében jelentősen kutatás távlataira vonatkozó néhány kérdésre. A hosszú ideig működő orbitális állomások létrehozása a közeli években várható. Úgy vélem — fűzbe hozzá —, hogy kevesebb, mint öt évre van szükség. Nagy figyelmet keltett KeL. [ dis akadémikusnak az a ;meg- ' jegyzése, hogy lehetséges olyan orbitális űrállomást létrehozni,, amely saját mesterséges nehézkedési erővel rendelkezik. Ez például megoldhatná a huzamos súlytalanság állapotát. Főként amerikai tudósítók esetleges szovjet Hold-expedíciók iránt érdeklődtek. A szovjet Hold-programról szólva, Keldis akadémikus kijelentette: a következő hónapokban a Szovjetunióban nem tervezik ember holdutazását. Igenlően válaszolt viszont arra a kérdésre, vajon a Szovjetunió szándékozik-e a jövőben repüléseket végí'ehájtani a. Holdra és a naprendszer bolygóira. Keldis a szovjet űrprogramot vázolva megjegyezte: az utóbbi években az Egyesült Államok a Hold-expedícióra összpontosította erőfeszítéseit. Mi — jelentette ki — szélesebb fronton haladunk előre. Ezt egyébként a külföldi sajtó is hangoztatja. megváltozott a helyzet az ellenség előnyére. Ezt a hitlerista vezérkar azonnal támadásra igyekezett kihasználni. Utasította Friessner vezérezredest: „A Dél hadseregcsoport minden erőt haladéktalanul vonjon össze Cegléd—Szolnok térségében és erősen összpontosított támadást hajtson végre Kecskemét irányába a Budapest felé előretört ellenség szárnyára és mélyen a hátába.” A szovjet csapatok október 29-én indított támadása 100 kilométeres előretörés után, november 2-án megállt. A két gépesített hadtest előnyomulásának ütemét ugyanis csak egyetlen — gépkocsin szállított — lövészhadosztály tudta követni. A többi lövészerő még előremozgásban volt, illetve azokat a szárnyak biztosítása fogldlta el. így Budapest menetből (megállás nélküli támadással) történő elfoglalására az egy lövészhad- osztály ereje eleve nem lehe- hett elegendő, különösen azután, hogy a beérkezett páncélos hadosztályok jelentősen megerősítették a kezdetben gyenge védelmet. A szovjet csapatok Pilis, Vecsés, Öcsa- észak, Rákóczi-liget, Sorók- sár-délkelet vonalában sorozatos csapásokkal próbálták áttörni az ellenség állásait. A szovjet főparancsnokság azonban .felismerte, hogy éz csupán fölösleges véráldozatokhoz vezet. Ezért november 4-én arra utasította Malinovszkij marsallt, hogy gyorsítsa meg főerőinek átkelését a Tiszán, majd széles arcvonalon észak-északjjeletről és délről mért csapásokkal zúzza szét az ellenség budapesti csoportosítását. Következik: A „Gisela” és a „Rosa Karola” állás ellen.
