Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

1969. NOVEMBER 5., SZERDA PEST MEGYEI .*» Ismét két tv Tegnap két budakeszi isko­la kapott egy-egy televíziót. Az ajándékozó a Pest me­gyei Gépjavító Vállalat. Mun­katársai 15 ezer forintot gyűj­töttek össze s ebből vásárol­ták a két korszerű készülé­ket, amelyet az 1-es és 2-es budakeszi iskolának adtak át. Húszezer rózsatő a pogányi Tavasz Tsz-ből A Pécsett működő Bara- n.ya-termék elnevezésű ter­melőszövetkezeti áruforgalmi iroda nemesített rózsatövek saállítására kötött szerződést egy szlavóniai céggel. Az üz­letet a Magyarország és Jugo­szlávia szomszédos területei között fennálló kishatárforgal- mi árucsere keretében bonyo­lítják le. Az első szállítmány — több mint húszezer rózsaitő — kedden indult el kamionnal Baranyából a pogányi Tavasz Tsz-ből. A jugoszláv cég a ter­melőszövetkezet kétévi rózsatő termésére, azaz körülbelül 120 ezer tőre tart igényt — A magyar—lengyel gaz­dasági együttműködési ál­landó bizottság 9. üléssza­kára hazánkba érkezett len­gyel delegáció, Stanislaw Majewsfci miniszterelnök­helyettes vezetésével teg­nap Győrbe látogatott. Ünnepség, kitüntetések a munkásőrség Pest megyei parancsnokságán A budakeszi barlanglakok otthonra találnak Ma délelőtt 10 órakor ün­nepség kezdődik Budake­szin, harminchat család boldog ünnepe. Lakótelepet avatnak a községben, amelynek házaiban az ed­dig egészségtelen és rossz szociális körülmények kö­zött élő harminchat család talál otthonra. A lapályt koszorúba fogják a hegyek. Felettük kibújik a nap. Északról a Korányi szanató­rium tükörablaksora néz le, délről elszórt házsorok vonu­lata látszik. Üj házak — ame­lyek egy járás összefogása nyo­mán nőttek ki a földből. — Nagy munkát végeztünk — mondja Lieber János, a per­bál—toki mg. tsz. építési mel­léküzemágának művezetője. — Május 13-án kezdtük meg a felvonulást. Feszített ütemben dolgoztunk, naponta ötvenen. Az anyagellátásban többször volt fennakadás. Negyven éve vagyok a szakmában, de ilyen kemény munkám még nem volt. Egyetlen nap 55 ezer tég­lát szállítottunk ide a tsz var lamennyi járművével. Elké­szültünk határidőre. Igen, em­bereink tudták, hogy miért dolgoznak. Otthont teremtettek Fazekas János kőműves: — Kispestről jártam ki. Na­ponta 12 órát dolgoztam. Anya­gilag többre számítottam. Még­is jó érzés, hogy otthont te­remtettünk nekik. A házsorok között még ter­méskövek, földön heverő lám­paoszlopok. Az egyik házban már gyermekkacaj. A halk sza­vú asszony vizet melegít a seb­tében összetákolt kályhán. — Kenéz Imréné vagyok. Három gyermekem van. A Be- loiannisz-gy árban dolgozom hét éve, mint betanított asz­talos. Már többször hallottuk, hogy épülnek házak, de min­dig elmaradt valami miatt az építkezés. Már nem hittünk. Most itt vagyunk. Igen, a fér­jem otthon van a régi lakás­ban. A kis Gáborka kalauzol. — Az árkot szélesítik. Min­dig kiöntött a víz. Nem jó j volt itt lakni. Az utcasor jobb oldala j domb. Kő és agyag. — Apuka, egy bácsi keres. — Tessék. A hangot hallom, az aj­tót nem találom. Aztán meg­mozdul egy deszkadarab, j Henger alakú helyiség. Ablak nincs. A Végét item látom, j Acélszürke a göcsörtös vako- j lat. Egy vaságy, három szék és szekrény. Aztán megszokja szemem a sötétet és a helyiség távoli zugában felfedezek még két ágyat. A levegő fülledt. Barlang vagy odú? Egy odú, melyet valaha borospincének használtak. Honfoglalók — Kenéz Imre őrmester va­gyok a polgári fegyveres őr­ségtől. Zsámbékról költöztünk ide 1962-ben. Nyugdíjas néni­től vettük ki a pincét, mert ő nem használta. Akkor még sok borospince állt üresen, aztán jöttek a honfoglalók az ország minden részéből. Kel­lett a fedél, legtöbbjük önké­nyesen költözött be. Ebből a lyukból azóta sem tudtunk ki­mászni. Megváltás az új lakás. Beszélgetünk még, Kenéz Imre a felszabadulás óta párt­tag, évekig csoportvezető ön­kéntes rendőr, s volt olyan hó­nap, amikor több mint 60 óra társadalmi munkát teljesített. A szomszédban ugyanaz a kép. A salétromos leomlott vakolat alatt gyerekek játsza­nak a csupasz földön. — Antal István vagyok. Vettem itt Budakeszin 4 ezer forintért egy házat. Mire be­költöztem, már harminckét­ezret követelt a tulajdonos. Mit lehetett tenni? Megkér­tem a pince gazdáját, enged­jen be ide. Nem kért érte semmit. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban vagyok gép­munkás 1850 forint a havi át­lagom. Feleségem a biatorbá- gyi büfében kisegítő. Keveset keres. Én jövőre kapok la­kást, mert nem tudtam a fel­iratkozáshoz szükséges pénzt előteremteni. A gyerekek mi­att nehéz. Mi lesz Pista bácsival? Kopogok egy ajtón. Válasz nincs, benyitok. A földön bűz­lő szalma és egy koszos zsák. Sehol senki. Az utcáról szól be egy férfi. — Biztos nincs itthon a Pis ta bácsi. Mindig nyitva hagyja az ajtót, nincs féltenivalója. Ki ő?... Magárahagyatotl toprongyos öregember. Nem­rég halt meg a felesége. Na­gyon szegény. Beéri az odúval. Nem költözik. Változik a kép. Négyszögle­tes, helyiség forma, világos előszoba, konyha. Az odú bel­jebb van. — Jónás Gusztáv vagyok. Az előszobát magam építet­tem. Ezer forintra büntetett s tanács. A Fővárosi Köztiszta­sági Hivatalnál dolgozom. Még 1962-ban pártiskolán találkozrtam az építésügyi mi­niszterrel, tőle kértem enge­délyt, aztán megépítettem a konyhát is. Korábban állami gazdaságnál dolgoztam és volt szolgálati lakásom. Az igazga­tó elvette tőlem. Szükség tör­vényt bontott, beköltöztem ide. Két gyerekem már fel­nőtt, a maguk útját járják. Feleségem takarítónő a Korá­nyi szanatóriumban. Jövedel­münk 3600 forint. Mikor lehe­tőség nyílott, elsőként fizet­tünk be új lakásra. Nagyon szép, világos kétszobás laiku­sok, alig várom, hogy már be­költözhessünk. Szerény ember. De a felesé­ge megmutatja a díszokleve­let, amelyet felszabadulásunk 20. évfordulójára kapott a nép szolgálatában kifejtett jó munkájáért. Kétszázötvenen Hegedűs Mihálytól, a Buda­keszi Községi Tanács vb-titká- rától megtudjuk, hogy két­százötvenen élnek a község­ben hasonló lakáskörülmé­nyek között. A járási pártbi­zottság vezetőinek határozott felkérésére erőteljes szervező munkát folytattak és kidolgoz­ták a lakásépítési programot. A most átadandó 36 lakást még jövő év augusztusáig újabbak követik, számszerűit 42. Az intézkedéssel megoldó­dik az egészségtelen lakások­ban és rossz szociális körül­mények között élő budakeszi lakosok helyzete. A lakásépí­tési akciót szövetkezeti formá­hoz hasonló feltételekkel ol­dották meg. A jövendő lakás- tulajdonosok 10 ezer forint körüli összeget fizetnek előre és néhány száz forintos rész­letfizetést vállalnak 25 évre. Az állam 20 000 forintot költ minden lakásra. A budakeszi barlanglakok otthonra találnak. Lukács Ferenc November 4-én, kedden dél­után a munkásőrség Pest megyei parancsnokságán ün­nepséget tartottak november 7. tiszteletére, amelyen részt vett Palotás Károly, , az MSZMP Pest megyei végre­hajtó bizottságának tagja, az SZMT vezető titkára is. A megjelent munkásőrök­nek ünnepi köszöntőt Arató Jenő ezredes, a munkásőrség Pest megyei-. 1 párán csnoka mondott. Méltatta a Nagy 'Októberi Szocialista Forradalom jelen­tőségét, meleg szeretettel em­lékezett meg arról, hogy ha­zánkban immárom tizenhárom éve a munkásőrök is megün neplik ezt a napot, hiszen a munkásőrség éppen tizenhá rom éves. — Most — mondotta Arató elvtárs —, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. ét* fordulójának előestéjén, mint általában ilyenkor tenni szok­tuk, most is dicséretet, jutal­mat és kitüntetést ad az elv­társaknak, a kiválóknak, a jól dolgozóknak a munkásőrség országos parancsnoka, a he­lyettesei és a munkásőrség megyei parancsnoksága. Ezután Arató Jenő elvtárs Kovács József monori pa­rancsnoknak átnyújtotta a 20 éves szolgálati érdemérmet A továbbiakban 26 munkásőrt kitüntetésben, huszonhetet pe­dig pénzjutalomban részesí­tettek. „Lesz magyar újjászületés“ Hadszíntér volt még negyed százada az ország: a Tisza hí'd- jait a fasiszta barbárság már vízbe robbantotta, a főváros­ban a nyilasok készítették elő újabb bűntetteiket, a Duna— Tisza köze északi részén még a hitleri csapatok tartották magukat. A déli országrésze­ken azonban már új élet kez­dődött: Szeged október 11-i fölszabadulása után a szovjet hadsereg a hónap végére föl­szabadította Kecskemétet, Kis­kőröst, november 4-én Szolno­kot, és 10-étől maguk mögött hagyták a Tisza vonalát, hogy északra, Miskolc felé nyomul­janak előre. A fölszabadult vá­rosokban, községekben még minden a háborúra emlékezte­tett, s csendesebb estéken a távolból ágyúk moraja, harci repülők zúgása hallatszott. A szabadság, az újjászületés vá­gya azonban most már nem csupán puszta reménység volt. „Lesz magyar újjászületés” — ezzel a bíztató jelszóval és a jelszó gyakorlati valóra vál­tását meghatározó programmal a kommunisták jelentkeztek e 25 év előtti napokban. A sze­gedi színházban a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 27. évfordulóján, november 7-én tartott gyűlésen hangzott el ez a programot1 adó jelmondat, amelyet már a legális Magyar Kommunista Párt új Központi Vezetősége adott ki. Két nap­pal előbb, 1944. november 5-én alakult meg Szegeden az im­már legálisan újjászervezett párt központi vezetősége. Je­lentős dátum ez a párt törté­netében, valójában a fölszaba­dulás utáni legális kommunis­ta párt születésnapja. Igaz ugyan, hogy a párt élt és tevékenykedett addig is, mint ahogyan a Horthy-fasiz- mus legkeservesebb időszaká­ban sem szűnt meg egy pilla­natra sem. Alig egy héttel az első szovjet csapatok magyar földre lépése előtt adott külö­nösen bíztató életjelt, amikor 1944. szeptember 12-én röpira- tokon jelentette be újjászerve­ződését és azt, hogy az addigi Békepárt helyett ismét kom­munista pártként folytatja munkáját. Az újjászervezett párt nem sokkal később, szep­tember végén illegálisan ter­jesztett kiáltvánnyal tette vi­lágossá, hogy a kommunisták nem külön érdekeket kívánnak szolgálni, hanem az egész né­pért cselekszenek. Az egész magyar népet hívták nemzeti egységfrontba a legfontosabb kettős célért, amelyet így fo­galmaztak meg: „Harc a meg­szálló imperialista hatalom ki­űzésével a független, szabad Magyarországért! Harc a ma­gyar reakció megdöntésével a demokratikus Magyarország megteremtéséért!” Már akkor a párt, a Magyar Front (vagy­is a Népfront) kormányának megalakításáért szállt síkra, hogy új ország születhessen a régi helyén. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége novem­AZ AGROKER PEST-NÖGRÁD-KOMÁROM MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI ELLÁTÓ VÁLLALAT érfesíti ügyfeleit, hogy a Budapest XV., Cservenka Miklós út 107. sz. alatti telepén, műtrágya- és növényvédőszer-raktárában november 15-e és 30-a között leltározást tart Ezalatt a műtrágya, nővényvédőszer és a rézgálic kiadása és átvétele szünetel. Kérjük ügyfeleinket, hogy megrendeléseiket november 12-ig juttassák el hozzánk, hogy még a leltározás előtt teljesíthessük. bér 5-i megválasztásának köz­vetlen előzményei a fölszaba­dult országrészek mozgalmai­hoz kapcsolódnak. A szeptem­ber 23-a óta fölszabadult köz­ségekben, városokban minde­nütt a kommunisták voltak ugyanis azok, akik, ha néha ösztönösen is, de tudták már az első pillanatokban, hogy mit keli tenniük. Az illegali­tásból előlépve, természetesen, föladatuknak tartották a legá­lis pártszervezetek megalakí­tását. Legjelentősebb volt ezek között a békéscsabai, amely már az első hetekben kilenc más Békés megyei vá­rosban, községben is segített a szervezésben, majd a nagy munkásmozgalmi hagyomá­nyokkal rendelkező szegedi, amelynek alapító tagjai már a fölszabadulás előtti napok­ban határoztak a tennivalók­ról. Elsősorban nekik köszön­hető, hogy a szovjet csapatok jóformán ellenállás nélkül vo­nulhattak be Szegedre, és a legrövidebb időn belül ismét megkezdődhetett a városban a mindennapi élet, a termelő- munka. A szegedi pártszervezet sze­repe azért is kiemelkedő, mert mintegy előkészítője volt a. le­gális országos vezető szerv- megalakításának. Négy nappal a város fölszabadulása után, október 15-én érkezett Sze­gedre Vas Zoltán, aki akkor a párt külföldi bizottságának tagja volt. Az ő közreműködé­sével alakult meg két nap múlva a legális kommunista pártszervezet, amelynek alapí­tó tagjai között a munkásmoz­galomnak máig is számos, köz- tiszteletben álló személyiségé­ről tudunk, mint például a három Komócsin fivér — Il­lés, Mihály, Antal — és a fia­talabbak közül Komócsin Zoltán, ifj. Komócsin Mihály s a mozgalom mai veteránjai kö­zül Tombácz Imre, Dénes Leó, Krajkó András, Mison Gusz­táv és mások. Titkárnak Gombkötő Pétert választották. A szegedi kommunista párt- szervezet’ október 18-án lapot adott ki Szegedi Népakarat címmel (amelynek 9 száma je­lent meg, hogy később a nép­front lapjának adjon helyet), és ugyanaz nap nyilvános pártgyűlésen szólt a város la­kosságához Vas Zoltán. A Vö­rös Hadsereg támogatására, a fasiszta ellenség elleni harcra, az új Magyarország felépítésé­re, a szabadság és a demokrá­cia nagy kérdésének megoldá­sára hívta fel a részvevőket. Ez volt valóban a legfonto­sabb feladat ezekben a hóna­pokban, erre kellett akkor minden erőt összpontosítani, és ezt az irányt mutatta meg a párt külföldi bizottságának tagjaiból november 5-én meg­alakult Központi Vezetőség. Ez a vezető testület irányította a fölszabadult és a fölszabadítan­dó országrészek pártszervezé­sét, de ezzel egy időben műkö­dött a budapesti illegális párt­vezetőség is. Csak Budapest fölszabadulása után, 1945, feb­ruár 25-én született határozat a két vezető testület egyesítésé­ről. Most negyed százada a fél országnál is nagyobb területen még szenvedték a háborús és nyilas pusztítás keserveit. A GYOSZ, a Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége éppen no­vember 8-án küldte szét vala­mennyi vállalatának azt a szi­gorú körlevelet, amelyben kö­vetelte, hogy az utolsó pillana­tig kötelesek helytállni a szovjetellenes háborúban, megtorolva minden lazasá­got. Lehet-e szomorúbb vo­nása a történelemnek, mint éppen ez, hiszen Szege­den* már csaknem egy hó­napja megalakult az ország első munkás üzemi bizottsága, amely már tudta, hogy kiknek és miért kell termelni. Egyre világosabban tudták a váro­sok, községek egész sorában is, amelyekben már a kommunis­ta pártszervezetek mutatták meg a tennivalókat, hogy új ország épülhessen a romok he­lyén, mielőbb legyen magyar újjászületés. Lőkös Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom