Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

«ST UEcrei %/Círlap 1969. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK CSAK RÖVIDEN SZERDÁRA virradó éjjel ismét heves csaták voltak a DNFF egységei és amerikai csapatok között a kambodzsai határ mentén. Az összecsa­pások során az amerikaiak 52 embert, míg a DNFF egységei 40-et veszítettek. SZERDA délelőtt a kolhoz­parasztok 3. országos kong­resszusa Moszkvában a Kreml kongresszusi palotájában folytatta munkáját: az új kol­hozalkotmány megvitatását. SZERDÁN súlyos harcok folytak le dél-jemeni és szaud- arábiai haderők között, ami­kor a légierő által támogatott szaud-arábiai csapatok dél-je­meni területre behatolva igye­keztek elfoglalni az Adentől mintegy 400 mérföldnyire északkeletre levő Wadeyiah biztonsági őrállást. Nyilatkozat a közel-keleti helyzetről (Folytatás az 1. oldalról.) kőolajkészleteinek kirablá­sát. Éppen ezért egyes nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok imperialis­ta körei, cselekvőén bátorítják Izrael annexiós politikáját a Közel-Keleten, egyre növekvő méretű pénzügyi, katonai és egyéb természetű segítséget nyújtanak Izraelnek. Az. ag- resszor kezébe így jelentős mennyiségben kerülnek leg­újabb típusú fegyverek, repü­lőgépek, rakéták Két év telt el azóta, hogy a Biztonsági Tanács hatá­rozatot hozott, amely kö­telezte Izraelt csapatainak a megszállt területekről való kivonására, John Lennon es a királynő John Lennon, a Beatles-együttes tagja visszaadta magas kitünteté­sét II. Erzsébet királynőnek, tilta­kozásul az ellen, hogy a brit kor­mány támogatja az amerikaiak vietnami agresz- szióját. Képünkön Lennon japán fe­leségével, Yoko Onóval. Egy öntés — egy szoba (Folytatás az 1. oldalról.) • A hatezer lakás emeletes házakban kap helyet, s tulaj­donképpen kisebb-nagyobb so­rozatban készül. Az éhhez szükséges legkorszerűbb és leggyor­sabb módszert kutatva egy francia metódus mellett döntöttek. Az acéllemezekből készített térzsalu belül üreges, egy szo­ba falainak mintáját adja. Ezt a körülhatárolt, üreges teret töltik meg, öntik ki betonnal, s a majdani ablaknyílás he­lyén húzzák ki a zsalut a már megkötött anyagból. Az öntő­forma eggyel tovább kerül, is­mét folyékony betont töltenek falai közé. Ha megkötött, me­gint emelhetik tovább. S ez így megy végig egy emeletsoron, aztán eggyel magasabban. Ott, ahol a zsáluszerkezetet kihúz­zák, a nyílások helyére ablak­keretes falelemet emelnek, s ezzel kész a helyiség. A francia szakemberek már itt tartózkodnak. a vállalat vendégeiként. A megállapodás szerint a jövő év első felében szállítják az új módszerhez használatos beren­dezéseket. t. gy­és amely az igazságos közel- keleti béke megteremtésére irányult. Ezt a határozatot azonban az ENSZ és a világ­közvélemény akaratát maka­csul semmibe vevő Izrael, ki­hívó, kalandor álláspontja miatt, mind ez ideig nem haj­tották végre. Izrael és felbujtói tudatosan meghiúsítják a politikai ren­dezés lehetőségeit, s arra szá­mítanak, hogy sikerül bekebe­lezniük az elfoglalt arab terü­leteket. Csak így értelmezhető Izrael szembeszegülése a szé­les nemzetközi közvélemény állhatatos követeléseivel és a Biztonsági Tanács határozatai­val, közöttük az 1967. novem­ber 22-i határozattal. A közel­múltban, a soviniszta hisztéria 1 légkörében lezajlott parlamen­ti választások után Izraelben tovább erősödtek a megrögzött reakciós, szélsőséges erők po­zíciói. Ezek az erők az izraeli népet az arab szomszédaival fennálló konfliktus folytatásá­ra és elmélyítésére ösztönzik. Azáltal, hogy meghiúsítják a közel-keleti konfliktus poli­tikai rendezését, az izraeli ve­zető körök egyre mélyebben beletaszítják az izraeli népet az arab népek ellen folytatott bűnös és hosszadalmas harcba. Ez a politika súlyosan veszé­lyezteti mindenekelőtt magát az izraeli népet, s fenyegeti a világ békéjét is. Világszerte nő a felháboro­dás Izrael agresszív politikai irányvonalával szemben, és azokkal a nyugati körökkel szemben, amelyek ezt ösztön­zik és bátorítják. A világ népei követelik, hogy végre tegyenek hatékony intézkedéseket a Biztonsági Tanács 1967 november 22-i határozatának megvalósításá­ra Az, hogy e határozatot nem hajtják végre, az agresszor bá­torítását jelenti, rombolja az ENSZ tekintélyét, s a közel- keleti feszültség további ve­szélyes növekedését eredmé­nyezi. A jelenlegi súlyos közel- keleti helyzet halasztha­tatlan intézkedéseket kö­vetel. A világ népeinek kényszeríteniök kell Iz­raelt, hogy vonja ki csa­patait az általa megszállt arab területekről. E probléma megoldása nélkül nem lehet tartós és igazságos béke ebben a térségben. Más kérdésekkel együtt igazságos megoldást kell találni a hősies nemzeti felszabadító, antiim- perialista küzdelmet vívó Pa­lesztinái arab nép érdekei és HALLÓ! HALLO! TÉLAPÓ? Nekem mindent megvásárolhatsz helyben, a SZÖVETKEZETI BOLTOKBAN! MIII2 törvényes jogai biztosítására is. A tények azt bizonyítják, hogy az imperialisták nem hagynak fel a haladó arab rendszerek megdöntésére irá­nyuló kísérleteikkel, s céljaik elérésére eszközként használ­ják fel az izraeli cionista ural­kodó köröket. Az arab népek ellenségei az arab államok egységének meggyengítésére építik számításaikat. Éppen ezért az arab államok össze- forrottságának erősítése külö­nösen nagyjelentőségű az iz­raeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért vívott küzdelemben. A szocialista országok, ame­lyeket mindig őszinte barát­ság szálai fűztek az arab álla­mokhoz, testvéri szolidaritá­sukról biztosítják a nemzeti függetlenségükért, szuverént tásukárt és szabadságukért harcoló arab országok népeit. Pártjaink, népeink és álla­maink szilárd elhatározása, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az agresszorok terveinek meghiúsítására a Közel-Kelet térségében. A szocialista országok- a jövőben is megadnak minden segítsé­get a népeik haladó vívmá­nyainak megőrzéséért, vala­mint Izrael és feibújtói jog tipró cselekedetei éllen har. coló arab államoknak. Pártjaink, népeink és ál­lamaink nevében felhívás­sal fordulunk valamennyi néphez és békeszerető ál­lamhoz: nyújtsanak hat­hatós segítséget az arab népek igazságos harcához, amelyet az izraeli csapatok­nak a megszállt arab terüle­tekről történő kivonásáért, a szabadságért és függetlensé. gért, az imperialista erők kö­zel-keleti cselszövései ellen, a közel-keleti válság igazságos rendezéséért, a térség tartós békéjének megteremtéséért, a világbéke érdekében vívnak. AZ ENSZ New York-i szék­házának 38. emeletén levő kongresszusi , .termében hatal­mas órát szereltek fel. Á sváj ci órások ajándékaként érke­zett remekmű mutatja a pon­tos időt a világ minden ré­szén. U Thant ENSZ-főtitkár örömmel fogadta az új „szer­zeményt” és felidézte az 1965 ös nehéz időket, amikor Ralph Bunche ENSZ-főtitkárhely es­tesnek, a Pakisztán—indiai konfliktus idején „rendkívüli nehézségeket” okozott az Uj Delhi-i és a rawalpindi idő egyeztetése. LONDONBAN ismét elna­polták a halottszemlét a szám­űzött Sir Edward Frederick Mutesa (becenevén: Freddie király), az egykori bugandai Kabaka (uralkodó) halálát kö­vetően, mert a boncolás segít­ségével sem tudták megálla­pítani a halál okát. A mind­össze 45 éves Kabakát, a na pókban holtan találták lon­doni lakásán. KEDDEN prosztata műtétet hajtottak végre Waldeck Ro- cheten, a Francia Kommunis­ta Párt főtitkárán. Hat hónap leforgása alatt ez volt Rochet második műtétje. A Nixon—Szato alku Szato japán miniszterelnök be­fejezte washingtoni tárgyalását Nixon elnökkel, s ezzel felvázol­ta a legközelebbi évek ameri­kai-japán kapcsolatainak kör­vonalait. Pontosabban: azt, hogy a japánban még mindig abszolút többséggel rendelkező konzerva­tív liberális-demokrata párt de­rékhada és jobbszárnya hogyan képzeli el ezt a kapcsolatot. A washingtoni megbeszélések legfontosabb témája az amerikai megszállás alatt álló Okinawra és néhány más apróbb sziget visz- szaszolgáltatása volt. Szato mi­niszterelnöknek ezt a kérdést sürgősen rendeznie kellett. A ja­pán—amerikai szerződés ugyanis 1970 közepén elvileg felmondha- tóvá válik. Az országban óriási tömegek és széles politikai körök utasítják ei ezt a szerződést, amely politikailag és katonailag az Egyesült Államokhoz láncolja Japánt és módot nyújt az ameri­kaiaknak nagyszabású támasz­pont-rendszer fenntartására a távol-keleti szigetországban. A japán—amerikai szerződéssel szemben megnyilvánuló ellenzés azonban nem azonos forrásokból táplálkozik sem a közvélemény­ben, sem pedig a különböző po­litikai pártok esetében. A kom­munisták, a szocialisták, a budd­hista beütésű Komeito párt pél­dául a szerződés elvetését, illet­ve teljes fedüLvizsgálatát, és az amerikai támaszpontok eltávolí­tását követeli. A jobboldali szo­ciáldemokraták pártja már csak enyhébb módosítási követelések­kel lépett fel. Az uralkodó libe­rális demokrata párton belüli, Szato miniszterelnöktől „balra álló” frakciók még szerényebb igényeket támasztottak. A szerződés valamennyi ellen­zője azt követelte azonban, hogy az amerikaiak adják vissza Oki- nawát Japánnak» Szato és az amerikai hivatalos politikai közös érdeke volt tehát az, hogy Okina­wa visszaadásával a japán—ame­rikai szerződés jobboldali nacio­nalista ellenzékét már 1970 előtt kielégítsék, és megakadályozzák azt, hogy Okinawa ügye „zászló­vá” váljék, amely alatt egység­front jön létre a japán—amerikai szerződés ellen. Ez a magyarázata annak az alapvető alkunak, amely Wa­shingtonban Szato és az amerikai vezetők között megszületett. Ez az alku úgy szól, hogy lS72-ig, az Egyesült Államok visszaadja Oki­na wát Japánnak. Cserébe Szato az uralkodópárt nevében és meg­erősödő többségében bízva köte­lezettséget vállal a japán—ameri­kai szerződés érvényességének fenntartására. Az alkunak ez a része tehát vi­lágos. Szándékosan elködösítették azonban a másik problémát. Ne­vezetesen azt, hogy Okinawa milyen feltételek között és milyen katonai helyzetben kerül vissza Japánhoz. Márpedig ez olyan kérdés, ami nemcsak a japán bel­politikát, hanem az egész távol- keleti helyzetet érinti. A japán felségterületeken levő amerikai támaszpontok és &z Okinawán le­vő bfyüííok , Kaw jelen­tős Különbség van. A Japán kor­mány már hosszú étekkel ezelőtt kötelezettséget vállalt arra, hogy nemcsak lemond az atomfegyver gyártásáról, hanem felségterüle­tén sem engedi meg atomfegyve­rek jelenlétét. A Japánban levő amerikai támaszpontok tehát e pillanatban nem atombázisok. Más a helyzet Okin atyával. Mi­után ez nem tartozott és ma sem tartozik még japán fennhatóság alá, az amerikaiak itt hozták létre legnagyobb távol-keleti atombázisukat. A kérdés tehát az volt: Okina­wa az atomtámaszpontokkal együtt kerül-e vissza Japánhoz — vagy azok nélkül? A japán kormány helyzete eb­ből a szempontból már kénye­sebb volt, mint a japán—amerikai szerződés ügyében. Nemcsak a jobboldali szociáldemokraták, ha­nem az uralkodó liberális-demok­rata Párt néhány vezető frak­ciója is azt követelte: amikor az amerikaiak visszaadják Okinawát, szereljék le az atomtámaszponto­kat és az okinawrai bázisok, jel­legüket tekintve, ne különbözze­nek többé a japán felségterületen levő többi támaszponttól. Éppen ez az a pont, amelyben Szato és Nixon washingtoni meg­beszélései nem adtak világos vá­laszt Japán — és a világ — köz­véleményének. Sőt, a Szato— Nixon-zaröKózlemény egyes pont­jai rendkívül tágan értelmezhe­tőek. Arról beszélnek ugyanis, hogy „kritikus helyzetben” a ja- i pán kormány nem akadályozza majd az Egyesült Államokat tá­vol-keleti katonai kötelezettségei teljesítésében. Azt, hogy a hely­zet mikor „kritikus”, természete­sen az amerikai hatóságok dön­tik el. Éppen így azt is, hogy szükség van-e atomfegyverre az említett „kötelezettségek” teljesí­téséhez. A japán—amerikai köz­lemény ily módon szándékosan nem mondotta ki az Okinawa! atomtámaszpontok átváltoztatását „hagyományos” bázissá. Ezt per­sze nem lehet véletlen mulasztás­nak tekinteni. Az a tény, hogy az atomtámaszpontok leszerelésének leszögezését kihagyták a közle­ményből, önmagában is megerő­síti azt a gyanút, hogy valami­lyen formában meg akarják azo­kat őrizni! Ez pedig nem keve­sebbet jelent mint azt, hogy im­már Japán felségterülete poten­ciális atomtámaszponttá válhat. Csaknem bizonyosra vehető, hogy Japánban heves belpolitikai küzdelem robban majd ki a meg­egyezés miatt. Ennek első jele az volt, hogy a kommunista párt, a szocialisták, sőt a jobboldali szo­ciáldemokraták is élesen támad­ták a Szato—Nixon megegyezést. Elképzelhető, hogy Szato és a konzervatív párt derékhada ki akarja majd használni az Okina­wa visszaadását üdvözlő első na­cionalista hullámot és viszonylag gyorsan választásokat Ír ki« O NIKE rakétatimaizpeiit X HAWK nkétitlmaszpoiit 4 MACE „>'• rakétatáwaazpBat Okinawa: A Ryukyu-szigeteki (Területe 2196 kim, lakossága 965 000 fő), legnagyobb — 1170 km* területű, 600 000 lakosú szigete. A sziget legjelentősebb városa a 260 000 lakosú Naha, amely a szi­getcsoport közigazgatási központ­ja. A Kínai Népköztársaság part­vidékétől 700 km-re fekvő szige­ten 117 katonai létesítmény van (65 katonai tábor, 24 légitámasz­pont, 15 haditengerészeti bázis és 13 hadikikötő) összesen 209 km2 területen. Az Okinawán állomáso­zó amerikai katonák száma 45 000 fő. A héten választják meg az idei „világszépet” - - _ - Londonban. A képen a jelöltek egy csoportja, amint éppen egyik társuk 19. születés­napját ünneplik. A. hat arhérdés (Folytatás az 1. oldalról.) Az űrhajózás tudományának és technikájának általános fej­lődését illetően feltételezésem szerint hat kérdés vár megol­dásra: Nagy orbitális állomás létesítése Föld körüli pá­lyán; Asztrofizikai obszervató­rium létesítése a Földtől nagy távolságban; Venus- és Mars-repülé­sek céljára embervezette bolygóközi űrhajók megalko­tása; Automatikus berendezé­sek konstruálása a Föld körüli térség és a naprend­szer bolygóinak tanulmányo-. zására; A Hold rendszeres tanul­mányozása; Kozmikus berendezések létrehozása, rádiókapcso­latok céljára, valamint navigá­ciós és időjárásjelző célokra. Feoktyisztov kijelentette, a hat feladatot illetően egyetér­tését fejezte ki dr. Thomas O. Paine, a NASA igazgatója AZ AMERIKAI csapatok ál­tal Dél-Vietnamban elkövetett tömeggyilkosságokat tették szóvá a Vietnammal foglalko­zó párizsi konferenciának a csütörtöki amerikai ünnep, a hálaadó nap miatt ezúttal szerdán megtartott 44. ülésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom