Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

1969. NOVEMBER 27., CSÜTÖRTÖK «9» neeiet ípj&rlap Őszinte szóval Mimkásasszonyok - a könnyűiparról ni. A pártirodán éppen véget ért a tanácskozás, még együtt találom a „vezérkart”. Meg kell adni, szokatlan ve­zérkar! Az igazgató, a sze­mélyzeti vezető, a bérelszámo­ló vezetője, a laborvezető, a gyapjúválogató, a festöde, a meó vezetői, a munkaügyi és az áruforgalmi vezetők — va­lamennyien nők. Ez pedig még a — főleg nőket foglal­koztató — könnyűipari üze­mekben sem tipikus! Elmondok néhány problé­mát, panaszt, aztán várom a vihart Vihar helyett őszinte beszélgetés következik. Az igazgatónő, Werner Janómé kezdi, majdnem azzal, amivel a munkásasszonyok: Sok baj forrása hálunk az az értékrend, ami­be évtizedekkel ezelőtt sorol­ták az iparágat: könnyűipar! Ma már minden hozzáértő tudja, milyen nehéz ez a köny- nyűipar, de mert főleg nőket foglalkoztat, a fogalomhoz ta­padt társadalmi előítéleteket nem könnyű leküzdeni. Annak sem örülünk, hogy a nomen­klatúrák megállapításánál egy sor, megfeszített figyelmet, magas fokú szakértelmet, gép­es anyagismeretet, fizikai álló­képességet igénylő munkamű­veletet nem minősítettek szak­munkának. Megerőltető a munka? A legtöbb munkahe­lyen, igen. Alacsonyabbak a keresetek, mint a nehézipar­ban? Jóval alacsonyabbak. Mindezt meg is érezzük a lét­számgondoknál. Pankotai Istvánná munka­ügyi vezető közibeszól: — A tervezett hétszázötve- hes fizikai munkáslétszám he­lyett hétszáztíz fővel dolgo­zunk. Ebből hatvanan vannak gyermekgondozási szabadsá­gon és elég nagy azoknak a várandós mamáknak a száma Is, akiket könnyebb munkára kellett beosztanunk, tehát nem ott foglalkoztatjuk őket, ahol nagyobb szükség lenne rájuk. Másfajta gondunk is van: a munkaerőcsábítás. A környező termelőszövetkezetek, a Írisz­ek, olyan béreket ígérnek az új munkaerőknek, amivel az állami ipar nem képes kon- kurrálni. — És mégis meg kell pró­bálnunk, hiszen a tervet ne­künk is teljesítenünk kell — veszi át a szót Werner János- né. — Ha nem is béremeléssel, más eszközökkel. Olcsó, ízletes üzemi koszttal, tiszta, korsze­rű fürdővel, öltözővel, külön­böző kedvezményekkel, szociá­lis juttatásokkal, a munkakö­rülmények állandó javításával. — A dolgozók sok panaszt mondtak el a munkakörülmé­nyekre — vetem közbe. — Nagy a hőség, a zaj, a por, hiányoznak vagy korszerűtle­nek az élszívóberendezósek, elavult a klímaberendezés, terhes az éjszakai műszak... A meleg és a szösz ellen a mostaninál jobb hatásfokú, modern klímaberendezéssel fogunk védekezni — mondja Fabók János párttitkár. — Már készülnek a tervei. Jö­vőre kiviteleztetjük, négy és fél millió forintos költséggel. Ez a berendezés a technoló­giailag szükséges páratartalom mellett a dolgozók egészség­védelmét szolgáló levegőcserét is biztosítja. Azokat a gépeket pedig, amelyeken nincs vagy elavult az elszívóberendezés, fokozatosan kicseréljük, hi­szen ezek már műszaki para­métereik tekintetében is el­avultak. A zajártalom elleni panasz — jogos. Félek, hogy ezen a konstruktőrök még so­káig nem tudnák segíteni. Ami pedig az éjszakai műszakot illeti: mi is ismerjük azt a SZOT-határozatot, hogy az éj­szakai műszakok és az éjjel dolgozók számát csökkenteni kell, de a népgazdaság érdekei azt követelik, hogy fenntart­suk. — Többen szóvá tették, hogy a nagyobb orsószámra való át­állás rendkívül megfeszített munkatempót követel — foly­tatom. Werner Jánosné termelési adatokkal válaszol: — A textiliparban nagyón alacsony volt a termelékeny­ség. Nálunk például, a kétszáz orsós gépeken dolgozók a nyolc órának csupán ötvenikét százalékát töltötték effektiv termelőmunkával és gépmeg- figyeléssel. Ezt nem lehetett sokáig fenntartani. A négy­száz orsóra való átállással ez az arány nyolcvan-nyolcvan- két százalékra emelkedett! Említettük, hogy jövőre négy és fél millióból új klímabe­rendezést csináltatunk. Hozzá- tahetem, hogy ennek sokszoro­sába kerül az az olajtüzelésű kazán, amit ugyancsak jövőre építtetünk. Állandóan törek­szünk a gépparkunk korszerű­sítésére is. Mindez rengeteg pénzbe kerül. Kapná viszont csak az kaphat — aki'ad is! Mi következetesen igyekez­tünk végrehajtani azt az 1964- es KB -határozatot, hogy a normakarbantartás tartson lépést a leterheléssel. Kétség­telen, hogy sokat foglalkoz­tunk a munkafegyelem meg­szilárdításával — nem ok nél­kül. De azt is látni kell, hogy a bérfejlesztésnél merészek voltunk, és sosem próbáltunk „takarékoskodni” a dolgozók rovására! — Az asszonyok szóvá tet­ték a törzsgáirdatagok diffe­renciáltabb bérezésének igé­nyét is. — Nekünk is elmondták. De meg kellett hallgatnunk a KISZ-dstákat is, akik viszont azt kérdezték: ha ők ugyan­olyan teljesítménybért érnek el, mint az idősebbek, miért kapjanak kevesebbet? Csak azért, mert később születtek?! Ha teljesítménybérezés van, akkor a teljesítmény legyen a mérce. Pankotalné egy példával bizonyít: — Bellusné azt kérte, hogy a régi dolgozók kapjanak va­SNGYENIS TANFOLYAMOKAT INDÍTUNK: A 8 hónapos művezetőképző tanfolyamra jelentkezhetnek építőipari, szakipari és sze­relőipari szakmunkások. A 10 hónapos szakmunkásképző tanfolya­mon betanított munkásokat képezünk ki kő­műves, ács-állványozó, szobafestő és má­zoló, víz- és gázvezetékszerelő, kózponti- fűtés-szerelő és villanyszerelő szakmára. A 6 hónapos gépkezelőképző tanfolyamra lelentkezhetnek férfi segédmunkások és ku­bikosok. A tanfolyamok január S-én kezdődnek, de a jelentkezések előjegyzését megkezd­tük. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti le­hetőség. Munkásszállást és ebédet adunk. Különélési és idénypótlékot fizetünk, szer­számhasználati díjat és utazási hozzájáru­lást adunk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. Sács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka ütco 34. 1 amivel többet, mint az újak. Nos, ezt is kipróbáltuk nem­rég, á kártolóban. Tűdja, mi történt? A rövddebb ideje itt dolgozóit fellázadtak, és azt mondták: „Fizessünk minden­kit a teljesítménye szerint, akár régi, akár új dolgozó. A törzsigárdatagoik anyagi meg­becsülése úgy is kifejezésre jut a nyereségrészesedésnél!” Olyan hangulat alakult ki, hogy a próbálkozást meg kel­lett szüntetni. Az igazgatónő ismét a négy­száz orsóról beszélt: — Megmondom őszintén: nem fogunk visszalépni. Még így is marad jócskán javítani való a termelékenységen, a munkaintenzitáson. Nem hi­szem, hogy sokan, vélekednek úgy: inkább vegyék el a há­romszáz forintot és térjünk vissza a kétszáz orsóra. A pénz —• mindenkinek pénz. Hogy a több pénzért többet kell dol­gozni? Az természetes. A mi munkásaink többet és jobban dolgoznak, mint azelőtt. Az év elején például azt a célt tűztük magunk elé, hogy a termékek kilencvenhárom szá­zalékánál I. osztályú minősé­geit kell elérni. Tudja, hol tartunk? Kilencvenihét száza­léknál! Ezzel sem sok textil­üzem dicsekedhet. — Mi van a szakmásító tan­folyamokkal? Gombos Sándorné személy­zeti' vezető egy nyilvántartást niútat: — A tanfolyamra —, amelyet elsőnek mi szervez­tünk meg az iparágban — csak nyolc osztályos végzettsé­gű, ötéves szakmai gyakorlat­tal rendelkező fonók, előfonók jelentkezhettek. A húsz hall­gatóból tizenhármán vizsgáz­tak le eredményesen. Ezek meg is kapták az ötszázalékos bérkiegészítést. — És azóta miért nincs tanfolyam? — Besorolási és foglalkozta­tási akadályai vannak... Fabók János búcsúzóul tö­mött iratcsomót mutat: a dol­gozók körében végzett idei közvéleménykutatások ered­ményét. — Nem hanyagoljuk el az úgynevezett apró munkákat, kikérjük és hasznosítjuk az emberek véleményét. Mi is sok mindennel elégedetlenek vagyunk, és amin lehet, anyagi erőnktől és a törvényes lehe­tőségektől függően, igyekszünk változtatni. Hiszen ezért va­gyunk itt. Nyíri Éva (Vége) A start és a cél között Hat esztendeje, 1963-ban, öt gyár összevonásával jött létre a hazai leni part átfogó Len­fonó és Szövőipari Vállalat, amelynek budakalászi köz­pontjából a helyi szövőgyárát, a budapesti és a komáromi fo­nó-, valamint a csillaghegyi és a győri szövőgyárat irányítják. Az összevonás jó alapokat te­remtett a lenfeldolgozó ipar ésszerű, párhuzamosságot ki­küszöbölő fejlesztéséhez, a ki­váló higiéniai és higroszkópiai tulajdonságú lenrostok koráb­biaknál nagyobb mérvű feldol­gozásához. (Magyarországon 1938-ban 6600 kh„ 1969-ben 16 000 kh. volt a lenkóró ve­tésterülete.) A lenanyagoknak erős versenyben kell helytáll­niuk a belföldi piacon éppúgy, mint külföldön. A versenyké­pesség feltétele — mondják a vállalat vezetői —, a folyama­tos gyártás- és gyártmányfej­lesztés. Folyamatos. Tehát a start és a cél közötti örökös igyekezet. A vállalat öt év alatt 220 millió forintot költött korszerűsítési terveinek meg­valósítására. A textíliák között kevésbé ismert lennek meglepően szé­les a felhasználási területe. Asztal- és ágynemű, más la­kástextília éppúgy készül len- szövetből, mint munkaruha, ipari szigetelővászon, könyv­kötővászon, kempingfelszere­lés. A len- és lentípusú szö­vetek termelése 1950—1968 kö­zött megháromszorozódott (1968: 22,4 millió négyzetmé­ter), de a háztartási szövet ter­melése csak kétszerese volt az 1950. évinek . 1968-ban (4,6 millió négyzetméter). Irány külföld A vállalat — a korábban említett 220 millió forint ér­tékű beruházások eredménye­ként — a belföldi piac növek­vő igényeinek kielégítése mel­lett, sikeresen bővítette ex­portját is, s 1968-ban a teljes készárutermelés 29 százaléka került közvetlenül külföldi or­szágokba. (1963-ban, a meg­alakuláskor ez az arány 24 százalék volt.) A Külföldi ér-'. tőkésítés fokozódó szerepét igazolja, hogy 1970-re már 35 százalékot kitevő közvetlen exporthányaddal számolnak, s 1967. évi tervezett exportjuk az 1963-asnak 234 százalékát teszi majd ki. A partnerek igényesek: Anglia, Olaszor­szág, az NSZK, a sikandináv országok, az óceánon túl az Egyesült Államok és Kanada vásárolja a vállalat gyáraiban készült lenárukat, s a piacok megtartása és bővítése csakis korszerű, versenyképes áruval képzelhető el. Mielőtt választ keresnénk arra, hogy a vevői igények jobb kielégítését miként szol­gálta a vállalat a műszaki fej­lesztéssel, érdemes utalni arra, hogy míg a ülőit len import­ja lényegében változatlan ma­radt — 1960: 2120 tonna, 1968: 2266 tonna —, addig a hazai termés feldolgozása jelentősen növekedett. Zömmel hazai anyagra támaszkodva lehet te­hát devizabevételt elérni, amit más textilipari ágazatok ke­vésbé mondhatnak el. A hazai és a külföldi érté­kesítés bővítésének alapját a korszerűsödő géppark, s a kor­szerű technológia teremtette meg. Fontos állomás volt ezen az úton a száraz lenfonalak szövődéi felhasználásának emelkedése, a termelékenyebb Spinnbau szárazfonógépek so­rozatos munkába állítása. Az okos, mert a változások alap­ját újraformáló vállalatfejlesz­tési politika tükröződik az anyagfelhasználás összetételé­nek módosulásában is. Kedvelt a kevert A vevők igénye, ízlése, a divat és a szokások változása bonyolult hatásmechanizmus­ként befolyásolja a vállalati tevékenységet, E befolyáso­lásnak tudható be, hogy elő­térbe került a polyamid, po- lyacrilnitril és polyeszter ke­verésű anyagok gyártása (pl. ülésh ázatok, munkaruhák, gyűrődésmentesített háztartá­si áruk céljaira). Ennek meg­felelően — amint az a vállalat távlati, 1975-ig terjedő mű­szaki fejlesztési tervében sze­repel — a pamutfonalak rész­aránya az 1968-as 55,4 száza­lékról 46,3-ra csökken, miköz­ben a lenfonalaké 39,1-ről 45,3-ra, a műszálaké 5,5-ről 8,4-re növekszik. A korszerű anyagösszetétel természetszerűen feltételezi a feldolgozó géppark tökéle­tesítését is. A vállalat 15 ezer A megyei szállítási bizottságok elnökeinek és a közlekedési ágazat vezetőinek találkozója A Magyar Autóklubban kedden délután dr. Csanádi György közlekedés- és posta­Információk Hajnal. Alvás után. Valaki hozzám ért. Piros szeme volt, s ettől már arra is emlékez­nem kellene, hogy zöld haja. De árra mégsem emlékszem. Bot volt nála és mégsem sán­tított. Föl kell kelnem. Vár a MUNKA! A helyi háborúk, a könnygázbombák és hippik vi­rágai már megint és újra. A legújabb törvény alapján... Fölakasztották... Négy csa­pattest, hatszáz halott, újabb betöréses gyilkosság... A víz­csap nem működik, csak ha ütöm. A csempe és a kőpadló hideg. Az apám elhagyott, az anyám, megőrül, az öcsém nem szól senkihez és vicsorít. Meg­haltam? Hazugság. Korán reggel a villamoson. A hátamban, a hasamban, a fejemen és a fe­jemben emberek, táskák, szemüvegek. Kemények, he­gyesek, szürkék és világíta­nak. Egy szempár. Banális emlék egy filmből, amit sze­rettem. Az színes volt. Én nem szólok senkihez, nehogy meg­bántsak valakit. Én nem ordí­tok, csak legbelül a gyomrom­ban. Nem kiabálok, mert el­szakadt a torkom, pedig az én torkom egészen egyszerűen torok, ahogy az utca csak ut­ca és nem álmodom. Holnapra más lesz minden. Holnapra, holnapra, holnapra. Mi az, hogy holnap? H o l- n a p. Semmi értelme, ötle­teim, vannak, de minek. Var gyök, szeretek, szeretnek. Va­gyok, gyűlölnek, gyűlölök. Va­gyok, nem látnak, nem látok. Tessék, az összes variáció. Ah­hoz képest elég kevés. Szekér, vonat, kocsi, futó után futni, szekéren, vonaton, kocsin, tö­rökülésben ülni, aludni, ál­modni, beszélni, éhesnek lenni, jóllakottnak lenni, felsorolni, ami bánt, ami bántott, ami bántani fog, aminek örülünk, örültünk, örülni fogunk. Is­métlések kötelékei. Naponta, évente, percenként. Mást kel­lene csinálni. Mást, mást. Va­lami mást! Magyarázat. Van sok. Csak az van. Csak az nincs. Feszültségek. Önhitt, öntelt, önámító, önsajnáló, önkielégítő szemek. Várakozások, elvárá­sok, követelmények, kérdések. Tehetetlen vagyok. Védtelen. Mezítelen. Nem hagyhatjuk el csak önmagunkat, nem csal­hatjuk meg csák saját magun­kat, nem hazudhatunk csak önmagunknak, de szeretni, szeretni nemcsak önmagunkat szerethetjük. Az emberiség nem következetes, csak az erő­szakban. Erőszak mindig, min­dig, mindenütt és mindenért. Kikapcsolom a rádiót. Fel­ébredtem. Bekapcsolom a rá­diót. Zene. Most jó. Elveszem a botot -attól, aki nem is sán­tít. Lehet, hogy holnap reggel arra ébredek, hogy zöld a ha­jam. Varga Vera ügyi miniszter találkozott a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának elnökhelyette­seivel, a megyei szállítási bi­zottságok elnökeivel. Köszöne­tét mondott a megyei szállí­tási gondok leküzdéséhez nyújtott eredményes együtt­működésükért és elismeréssel emlékezett meg azokról a helyszíni megbeszélésekről, amelyek az ágazat negyedik ötéves tervének gondos elő­készítését segítették. A talál­kozón jelen volt dr. Papp La­jos, a Minisztertanács tanács szervek osztályának vezetője is. Dr. Csanádi György a talál­kozón a többi között bejelen­tette, hogy a vasúti vontatás korszerűsítését lényegében 1975-ig befejezilc. Az idei csúcsforgalom nehézségeiről szólva kilátásba helyezte, hogy az előszállítások tavaszi le­bonyolítása esetén mintegy 10 százalékos díjszabási kedvez­mény, az őszi forgalmazás esetén pedig 15 százalékos emelt díjszabás egységes be­vezetésére kerülhet sor. VIZHIR Hosszabb-rövidebb késede­lem után ismét előbbre ha­ladtak áz érdi ivóvízhálózat építkezésével. Mint annak idején arról lapunkban be­számoltunk, a vízhálózat le­fektetése anyaghiány miatt akadozott. Ezért is vettük örömmel a hírt: tegnap az érdi víztársulat átadta a há­lózat egy elkészült, 1,5 kilo­méteres szakaszát a III. ke­rületi Jegyző utcában. fonóorsót kitevő fonókapaci­tásának több mint hetven szá­zaléka már korszerű gyűrűs- gép. Az 1430 szövőgép közül viszont a technikailag ma fej­lettnek tekinthető automata és Picanol gépek aránya még csak 18 százalék. A korszerűsítés nem olcsó. Több mint 51 millió forintot emésztett fel a fonóelőkészítő és fonóberendezések fokozatos — s még ma sem befejezett — cseréje. A szövődéi gépállo­mány megkezdett korszerűsí­tése, a száz darab szovjet automata, a 148 különböző tí­pusú Picanol-gép, a két kör- szövő tömlőgyártó gép mun­kába állítása 47 millió forint­ba került, s a további tervek ennél jóval nagyobb anyagi befektetéseket követelnek. A fejlesztés átgondoltságát Iga­zolja, hogy a fonó- és szövő- kapacitás korszerűsítése mel­lett — s a nyersáru nemes kikészítése érdekében — 94 millió forint beinvesztálásá- val jelentős hőrögzítő, festő, perzselő, mercerizáló és film­nyomó bázist hoztak létre. S hogy teljes legyen a kör: 21 millió forintot fordítottak az energia- és gőztermelő telepek korszerűsítésére. Az egyenes úion Az elmúlt években a vál­lalat létszáma mindössze há­rom százalékkal emelkedett, miközben a fonaltermelés 19, a készszövetgyártás 16 szá­zalékos növekedést ért el. 1968-ban, s még inkább ebben az esztendőben azonban a vál­lalat gyárait sem hagyta érin­tetlenül a munkaerőforrások apadása, s a termelésnöveke­déssel egy időben a foglalkoz­tatott munkások száma mér­séklődik. Ilyen körülmények között az egyedüli járható út — mondják a vállalat vezetői — a piaci helyzet megtartá­sához, illetve bővítéséhez csak­is a műszaki fejlesztés, a ter­melékenyebb gépek munkába állítása, a korszerűbb tech­nológiák alkalmazása. S rá­adásul er az egyenes út is, amely leghamarabb elérhető­vé teszi a célt. Az eddig járt út is nagy­jából ilyen volt. A műszaki fejlesztés hatásos volta tük­röződik abban, hogy bár a termékösszetétel a munkaigé- nyeáebb áruk irányába toló­dott el, az egységnyi termék előállítására felhasznált mun­kásóra nem is jelentéktelen mértékben csökken. 1963-ban egy tonna fonal előállításá­hoz 1109, 1905-ben 1024, 1968- ban 809 órát használtak féL Ugyanez ezer négyzetméter ki­készített szövetre számítva 1963-ban 288, 1965-ben 277, 1968-ban 263 óra volt. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat három egymást köve­tő esztendőben, 1966-ban, 1967- ben, 1968-ban érdemelte ki az élüzem, illetve a kiváló válla­lat címet. Az átgondolt kor­szerűsítés, a műszaki fejlesztés — természetesen a más terü­leteken megtett erőfeszítések eredményeivel ötvöződve — jó befektetésnek, helyes útnak bizonyult. Állták a versenyt, s a jövőt tekintve sem fogal­mazhatnak meg fontosabb vál­lalati célt, teljesítendő fel­adatot. Mészáros Ottó Tavaszra mér most szerezzen be dunai kavicsot! I- osztályú Duna-sóder korlátlan mennyiségben kapható. köbméterenként 50 Ft-os Szombaton gépi rakodás. ÜK Vác és vidéke ÁFÉSZ Vác (a Gumigyár mellett).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom