Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

\ ft. •> I Htbl t> 6 1969. NOVEMBER 23., VASARNAP Látogatás a konglomerátumban Érd, a közlekedő község CEGLÉD Útlevél és valuta a szálló hal íjában 12—14 ezer ember naponta útrakél, elhagyja Érdet, majd visszatér hozzá. Utazó köz­ség, hiszen a lakosság létszá­mához — „35 ezer — viszo­nyítva elenyésző a helyi mun­kalehetőségek száma. Érd ti­pikus lakóhely, „alvó telepü­lés”. S éppen ezért a közleke­dés áll az első helyen a szol­gáltatások között. A közleke­dés, amely nemcsak dolgozni, hanem vásárolni is viszi az embereket, amely a jobb ja­vító-szolgáltató hálózathoz juttatja a lakosságot, ugyan­csak a fővárosban, amely ügyes-bajos és hivatalos el- intézendőkhöz szállítja a kö­zönséget Budára, mivel itt a járási székhely. Tehát a köz­lekedés, amely szórakozni is viszi, aki arra vágyik. VASÚT S—9 ezer utast szállít na­ponta a vasút Érdről és Érd­re, Késő Géza szerint, aki a községi tanács műszaki cso­portvezetője. Már kora haj­nalban a község munkavál­lalóinak fele az állomáso­kon tartózkodik, vagy haza­felé tart az éjszakai műszak­ról. Érden öt helyen áll meg a vonat, haladjon az altár a pusztaszabolcsi, akár a fe­hérvári vonalon. Az egyiken 14, a másikon 15 járat közle­kedik naponta oda és vissza. Az utasok tulajdonképpen elégedettek a MÁV-val, amely a reggeli csúcsidőben mind­két vonalon öt-öt, tehát tíz szerelvényt közlekedtet, dél­után hasonlóképpen. Azután azért is elégedettek, mert a vonat sokkal olcsóbb, mint a busz, például a bérlet ha­vonta több mint 100 forinttal, és 218 forintba kerül. Az uta­sok az állomásokat is arány­lag jól megközelíthetik, a he­lyi buszjáratok révén is. AUTÓBUSZ 4—5 ezer érdi az autóbu­szok utasa. Azért nem több, mert sokkal drágább a busz, mint a vonat. Érd központjá­tól Pestig például 8,30, így egy fővárosi kirándulás máris 16,60. A havi bérlet 356 fo­rint, s bár az üzemek téríte­nek belőle, az érdiek mégis soknak tartják. A bérlet egyik vonzereje a kedvezmény, vi­szont ez a drága bérlet ezt alig biztosítja. Számoljanak utána. Éppen ezért sokan két forintért elutaznak Nagyté­tényre, onnan 1,50-ért a 3-as busszal a Móricz Zsigmond kötérre, így csaknem 50 szá­zalékos „kedvezménnyel” ju­tottak be Pestre. Persze sok­kal hosszabb idő alatt és na­gyobb fáradsággal. 20—25 perc alatt a kitűnő műúton a fővárosba lehet érni busszal. A csúcsforgalomban, főleg korán reggel, nem túl­ságosan kényelmesen, annak ellenére, hogy ilyenkpr ne­gyedóránként több kocsi is in­dul egyszerre. A busz sűrűn megáll. A központból naponta több mint 100 járat közleke­A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSRE KERES építőipari Icépesítésű kalkulátorokat, technikusokat, gyors- és gépirónőket, valamint nagy gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadót. JELENTKEZÉS: a vállalat személyzeti osztályán. Budapest XXI., Kiss János altábornagy utca 19—21. dik Pestre és vissza, hajnali 3.50-től éjfélig. Az egyes üzmek különjára­tokat is indítanak, nemcsak a fővárosi, hanem a környező üzemekbe is. A közeli községekkel is megfelelőnek tartják az össze­köttetést. A legtöbb járat Százhalombattát érinti. HELYI JÁRAT Érd olyan község, ahol rendszeres helyi buszközleke­dés szükséges, hiszen ahogy már egyszer leírtuk: a világ legnagyobb községe, bár nem néztünk utána és lehet, hogy tévedünk. Érd olyan község, hogy eljutni egyik végéből a másikba, több időt kíván, mint beutazni a fővárosba. Hét helyi járatot hoztak létre, amely összeköti Öfalut, Érdligetet, Tuszkulánumot, Újtelepet, Parkvárost, a gép­állomást és a Nagytétény felé eső részeket egymással. Az óriási területen fekvő község több járatot is igényelne, azonban ehhez elsősorban út kell. Olyan utak, amelyeken nagytestű busz biztonságosan közlekedhet. A község veze­tőinek az a terve, amint Ké­ső Géza elmondta, hogy min­den nagyobb egységét, kerü­letét egy jól gondozott beton­út szelje át. Egy évben 2—3 kilométer ilyen utat szeretné­nek megépíteni és akkor öt éven belül olyan kapcsolat születhetne a beton- és asz­A Tenkes alján, az ország legdélibb és legmelegebb vi­dékén, második tavaszát éli a természet. Az immár nyolcvan napja tartó verőfényes, meleg időjárás hatására számos nö­vény újra kizöldellt, kivirág­zott, második termést hozott. A ház körüli kertek tele van­nak ibolyával. XiJjra érik az eper: a még üde zöld levelek faltutak között, hogy körjá­ratot lehetne létesíteni, vala­miféle körutat UTAK, JÁRDÁK Érd úthálózata 350 km hosz- szú. Ennek mindössze 9 száza­léka burkolt, tehát 30 kilomé­ter. Ebből is 25,6 km a leg­gyengébb minőségű, vagyis makadám. Beton 1,6 km; asz­falt 2,8 km. Természetesen sokat jelent a községnek, hogy tekintélyes hosszúságban át­halad rajta két főközlekedési útvonal a 6-os és a 70-es. A külterületen még 53 kilo­méter út húzódik, amelyből csak két km makadám, a többi földút. Ahol utat nem tudnak épí­teni, oda legalább járdát igye­keznek, évente 7—8 kilomé­tert. Bár az elmúlt kilenc év alatt a fejlődés nem volt robc banásszerű — 1960-ban 96 km kiépített járda, 69-ben 111 ki­lométer —, de erőfeszítéseket tesznek, hogy legalább az ut­cák egyik oldalán lehessen rossz időkben száraz lábbal közlekedni. Az erőfeszítéseket a lakosság is vállalja, társa­dalmi munka formájában, hi­szen sok az a 600 kilométer — ha csak az egyik oldalt számítjuk, akkor a fele —, amely még nem nevezhető járdának. S így Érd, ez a ti­pikus lakóhely sem mindig nevezhető lakályos helynek. Rerkovits György közölt két-három centiméteres eperszemek piroslanak. Har­kányban kihajtották az orgo- nabokrok. Siklóson Juhász László szerelő kétszer szüretelt az idén gyümölcsfáiról. Törpe- almafáiról az első termést szeptemberben, a másodikat' pedig most, novemberben■ szedte le. Az. IBUSZ legfiatalabb iro­dája Cegléden, a Kossuth Szálló halijában működik. Kétszeresen fiatal: az or­szágban legutolsóként, jú­lius 1-én nyitották meg, másrészt: az ügyintézők va­lamennyien hajadonok. A munkájuk egyáltalán nem tréfadolog. Nyitás előtt a köz­pont megállapított egy for­galmi csúcsot — s ezt ötszö­rösen túlteljesítették. (A ve­zető, Mészáros Piroska ezért kapott hatnapos jutalomüdü­lést Jugoszláviába.) Most kicsit visszaesett a forgalom: ősszel kevesebben utaznak. S a budapesti villa­mos- és autóbuszjegyek áru­sításából — ha sok is fogy belőle —, nam él meg egy ilyen hivatal. Ezért nemrégiben elkezdték a színházjegyek beszerzését, árusítását. Egy pedagógus- csoport a kecskeméti, két gimnáziumi osztály pedig bu­dapesti színházba kért je­gyet. Most az üzemekre és a tsz-ekre akarják kiterjesz­teni a színházi szervezést. Kuriózum? Egy férfi az „Egy örült naplójá”-ra kért jegyet, a Vígszínházba. Tele­fon a pesti jegyirodába, a vá­lasz: csak december 17-re tudhak adni. Drága mulat­ság ez, ha a telefondíjat és az útiköltséget is számítjuk. Ilyen ügyfél kevés van, ez az egy is orvos volt. Újdonság? Január elsejétől útlevelet is lehet kérni ebben az irodában, s nyugati valutá­kat beváltani. Szilveszterre Lengyelországba, Csehszlová­kiába és a Szovjetunióba szerveznek utat. (paládi) Karácsonyfák Vas megye erdős tájain megkezdődött a karácsonyfa- telepek kijelölése. E vidék­ről 170 000 karácsonyfa kerül az idén kereskedelmi forga­lomba. Tavasz a Tenkes alján PÁLYAKEZDŐK Újdiplomás orvosok közt a megyei kórházban Tizenhárom pályakezdő fiatal orvos nyert állást október elsejével a Pest megyei Semmelweis Kórházban. „Nyert”, mon­dom, hiszen a szeptemberben diplomát kapott valamennyi új orvos nem jutott álláshoz. Szembe kell néznünk azzal a tény­nyel, hogy a fiatal orvosokat és más diplomásokat már nem várja biztos állásba vivő hintó az egyetem kapujában. Némi általánosítással azt mondják rájuk, azért maradtak állás nél­kül, mert nem akarnak vidékre menni. Ami azonban csak né­melyik munka nélküli diplomásra áll, de távolról sem mind­egyikre. Sőt! És éppen ezért a Semmelweis Kórház tizenhárom gyakornokorvosa közül elsőnek a tizennegyediket kerestem fel. Két hónapig helyettes Szeptember utolsó napjaiban fiatal lány kopogtatott be a Semmelweis Kórház igazgatói irodájába. — Azt hallottam, hogy egy orvosnő hosszabb szabadságra ment. Helyettest keresnek. Hiába pályáztam, nincs állá­som. Talán megfelelnék.... Elkérték egészen friss dip­lomáját, és csodálkozva olvas­ták rajta: „summa cum laude”, ami annyit jelent, hogy hat esztendőn át első egyetemi vizsgájától az államvizsgáig, valamennyit jeles eredmény­nyel tette le. Dr. Tankó Anikó így került október elsejétől no­vember 30-ig a megyei kórház II. belosztályára helyettesnek. — Az első pofont akkor kap­tam az életben, amikor kitűnő érettségivel helyhiány miatt nem vettek fel az egyetemre, pedig a felvételin elértem a legmagasabb pontszámot. Csak egy évvel utóbb sikerült bejut­nom. Most pedig megkaptam a második pofont, elutasították pályázataimat. — Elkeseredett? — Nem. Addig helyettesítge- tek, amíg végül mégiscsak be­fogadnak valahol. Bizakodom. Nyersen nekiszegzem a kér­dést: persze, pesti és csupa pesti állásra pályázott? Szelí­den felel: — Ne gondolja. A három hely közül kettő vidéki. Első helyen az új váci kórházba meghirdetett belgyógyászgya­kornoki állásra pályáztam. El­utasítottak. Az egri kórházból szintén. Harmadiknak egy új­pesti üzemi-körzeti orvosi ál­lásra pályáztam, nem is bá­nom, hogy nem kaptam meg, pedig ugyebár pesti állás? _ ? — A körzeti orvos felelőssé­ge nagyon nagy. Gyakorlat nélkül nem merném elvállalni. A sebészgyakornok A többi tizenhárom gyakor­nok: tizenkét orvosnő és egyetlen férfi, dr. Marik Jó­zsef. A II. sebészeti osztályon gyakornok dr. Kubányi Endre tanár keze alatt. — Kisgyerek korom óta or- tas akarok lenni, mégpedig se­bész. Hogy miért? Ezen még sohasem gondolkoztam, de ta­lán családi hagyomány hatott rám. Az apám ugyanis szintén sebész, a Korányi Kórház fő­orvosa, azelőtt öt éven ét, 1956-ig pedig Cegléden vezet­te a kórház sebészetét. Tehát pesti létemre én sem idegen­kedtem a vidéktől, én is meg­pályáztam a váci kórház gya­kornoki állását. A mai napig sem kaptam választ. Itt két évre szól a kinevezésem, re­mélem, kiérdemiem, hogy to­vábbi két esztendőre meghosz- szabbítják, és a Semmelweis Kórházban tölthetem el a szakképesítéshez szükséges időt. — És azután? — Négy év hosszú idő, olyan messzire nem szabad előre gon­dolni. Gyermekorvos lesz Vácott A tizenhárom gyakornok kö­zül négy csak március végéig dolgozik a megyei kórházban, aztán a váciba kerül. Közülük dr. Rákóczi Máriával beszél­gettem. Szőke kontyú, csltris vidámságú lány. Váci. Ádesap- ja a város postafőnöke, régeb­ben Cegléden is dolgozott a postahivatalban. Egyetlen or­vos sincs a családjában, nem tudja, miért választotta ezt a pályát, de mindig gyerekgyó­gyásznak készült. Most már biztosra veszi, hogy az is lesz, gyakornoki kinevezése a gyer­mekosztályra szól. — Az édesapja protezsálta? — Szó sincs róla. Pályáztam, és kineveztek. Másik két. gya­kornoktársam is váci, egy pe­dig felsőgödi, együtt kerülünk az új kórházba. — Bizonyára azért kapták meg az állást, mert lakás nem kell maguknak. — Most nem kell, de ha férj­hez megyek, nekem is kell la­kás! — Tehát van vőlegénye? — Dehogyis! Nem értem én rá eddig arra, tanultam. Jelenlegi munkájáról beszél. — Sokat foglalkoznak ve­lem az osztályon, és adtak egy egész betegszobát. Két és fél és négyévesek a betegeim. Ara­nyosak. Persze, még ha a diagnózisban biztos vagyok, akkor is mindent jelentek a főorvos úrnak. Ez a rend. Máskülönben sem vállalnám még egyedül a felelősséget. Szokoly Endre Képek Londonból Katona Erzsi felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom