Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

*969. NOVEMBER 2., VASÄRNAP "‘K/Cirlap 7 •^'"""""""""ss'sssssssfssssssssssss/sssssssssssssssssssssrsssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ | Ma huszonöt éve NAGYKÖRÖS I s ' Í I N '"■m'"i'!'""r"""S*"SS*SSSMSSSSSSSSSSSSSSSS,SSSSSSSSSSSSSMSWSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSmS,„SSSSSSMI,s,}^ — Dermedt csendre ébred­tünk azon a hajnalon. Akkoi már szokatlan volt a csend, hiszen napok óta olyan erős volt az ágyúdörgés, hogy né­ha az ajtók kinyíltak, a föld remegett a lövedékek becsa­pódása és robbanása követ­keztében. Reggel hét óra tájt jön be az asszony az. udvar­ról: te, Bozsó, olyan furcsa öltözetű katonákat láttam odakinn. Megyek én is körül­nézni, akkor láttam először szovjet katonákat. És most mi lesz? — kérdezi tőlem a fele­ségem. Majd ha visszajövök, már többet mondhatok, bú- csúzkodtam tőle, s mentem egyenest az úri kaszinóba, mert a Tanácsköztársaság ide­jén is az volt a párt székhá­za. Ott akadtam össze Dávid Józseffel, Bartha Antallal. Még aznap kineveztek köz- igazgatási megbízottnak. Dél­előtt megeredt az eső, tisztára mosta az utcákat. így emlékezik Reszeli Soós Ambrus, a Nagykőrösi Városi Tanács vb-titkára, arra a hu­szonöt esztendővel ezelőtti november másodikára, amely meghozta a rég várt nagy vál­tozást. Néhány nappal később, no­vember 10-én már megalakult a városi nagytanács és a vá­rosi kistanács, s ezzel lénye­gében a sok szenvedés és sorscsapás után, amely a vá­rost hatszáz éves történelme során érte, egy új korszak kö­vetkezett. Nem sokkal később újra megjelent a város újságja, a Nagykörös népe. Egyik első RESZELI SOÖS AMBRUS városiasodás útjára azonban mindössze tizenkét esztendeje lépett. Akkor még kétezer em­ber várt arra, hogy munkát ta­láljon magának a város falain belül. Ma pedig akár félezer új dolgozót is foglalkoztatni tudnának korszerűsített, több­szörösen megnövekedett üze­meiben. A város elveszítette tipiku­san mezővárosi jellegét. Nem­csak tartalmában — a gyors iparosodás következményeként —, hanem külső formájában is, hiszen már főterére is be­törtek a modern lakóházak, a korszerű üzletsorok. Talán nem tűnik ünnepron­A HUSZONÖT ÉVVEL EZELŐTTI KÖRÖSI ÚJSÁG példányában Mit akar a Kom­munista Párt címmel a kö­vetkezőket olvashatjuk: .^Szeretettel nyújtunk test­véri jobbot minden becsülete­sen dolgozó proletár testvé­rünknek. Határozottan elle­nezzük és tiltjuk az ölés, gyilkolás magasiskoláját, a háborút. A tisztességesen szer­zett magántulajdont a legna­gyobb tiszteletben tartjuk, de az erkölcstelenül felduzzasz­tott nagy vagyonok igazságos elosztását követeljük. Valljuk a családi élet tisztaságának elengedhetetlen szükségessé­gé t. Hirdetjük és valljuk a felvilágosodott, modern kor szelleme által diktált faji és vallási türelmet. A vallás mindenkinek magánügye, ab­ba beleszólása senkinek sem lehet. A vallás nem lehet előny, de hátrány sem, de megköveteljük minden ember­től a puritán tisztesség, be­csület vallását”. A felszabadulást követő években még tipikusan csak mezőváros volt Nagykőrös. Be­szélik: az ötvenes években for­gattak itt egy filmet, mely a század elején játszódott. A nagykőrösi főtéren a filmesek­nek mindössze egy telefonfül­két kellett eltakarniuk. A fő­tér ugyanis változatlanul olyan volt, mint évtizedekkel előbb, a század elején. Ha lépett is előbbre a város a felszabadulás napjától az öt­venes évek közepéig, az igazi tásnak egy kis statisztika. 1958- ban még mindössze három­ezer-ötszáz munkás dolgozott a városban. Ma hétezernél is több a nagykőrösi munkások száma. Hat közös gazdaságá­ban háromezer-ötszáz tag, ke­reskedelmi hálózatában pedig mintegy ötezer ember dolgo­zik. A város huszonhatezer la­kosából ma közel tizenhatezer rendelkezik önálló keresettel. A város iskoláiban négyezer fiatal tanul. Az analfabetiz­mus már csak emlék. Az ál­talános iskolát végzett gyere­kek hatvan százaléka tovább­tanul. A Nagykőrösi Konzervgyár a felszabadulás óta nyolcszo­rosára emelte termelését. Ez évben már közel nyolcezer vagon konzervet termel. Ez az üzem ma nemcsak az ország, hanem Európa egyik legna­gyobb, háromezer-ötszáz mun­kással dolgozó, korszerűen fel­szerelt élelmiszergyára, amely termékeit a világ minden tá­ján értékesíti. S a befejezés­hez közeledő rekonstrukció után, jövőre, már évi tizenegy- ezer vagonos termelést ígér­nek. Egy alapvető változás a sok közül, amely hűen tükrözi a város egyre gyorsabb ütemben változó arculatát. De a város jelentős élelmiszerüzemei kö­zé tartozik a tejüzem, amely termelését a felszabadulás óta megnégyszerezte, és különböző tejtermékei előállításához ma már nemcsak a város, hanem a környék tejtermelését is fel­dolgozza. De megsokszorozta termelését a ládagyár, a faáru­gyár és a többi üzem is. Ugyan­akkor — többek között — fel­épült az Irodagéptechnikai Vállalat modern, korszerű üzeme is. A másik alapvető változás, amely jelentősen átformálta a várost: ezerkétszáz új lakást építettek az elmúlt tíz eszten­dő alatt. A tormási lakótelep építése — hatvannégy holdnyi területen — hat esztendővel ezelőtt kezdődött s az ered­mény: négyszázhatvan új la­kás. És a várossal együtt jelen­tősen megváltozott a város több mint negyvenezer holdas határa. Hat termelőszövetke­zet és egy állami gazdaság tu­lajdona ma ez a hatalmas bir­tok. Ezek a mezőgazdasági nagyüzemek nemcsak megszi­lárdultak és megerősödtek, hanem nagyüzemi szinten is jó gazdái a táj adottságainak megfelelő, hagyományos me­zőgazdasági kultúráknak, a ha­talmas zöldségkertészeteknek és szőlő-gyümölcs ültetvé­nyeknek. Az elmúlt esztendők során ezerötszáz hold korsze­rűen művelhető szőlőt és gyümölcsöst telepítették, ame­lyek zöme már ebben az esz­tendőben gazdag termést ho­zott. Az egykori mezőváros má­ra korszerű élelmiszeriparral rendelkező várossá alakult át. És ez marad az elkövet­kező esztendők, sőt évtizedek további fejlődésének útja is. Ezt igazolja többek között az épülő korszerű élelmiszer- ipari szakközépiskola, amely­nek tantermeit ezer diák né­pesíti majd be jövő szeptem­berben azzal a nagy feladat­tal. hogy a jelenleginél is magasabb szintre emeljék Nagykőrös élelmiszeriparát, amelynek híre régen túljutott már az ország határain. Idősebb emberekkel be­NAGYÜZEM A KONZERVGYÁRBAN szélgetve a felszabadulás nap­járól s az azt követő hetek­ről, hónapokról, egy sem akadt, aki már akkor akár­csak álmodni is mert volna mindarról, aminek ezekben a napokban már valóság a neve. — Gondoltunk mi már ak­kor is a fejlődésre — össze­ipar korszerűsítése és to­vábbfejlesztése még koránt­sem fejeződött be. Távolabbi terveinkben szerepel egy kor­szerű tejüzem, egy nagy hűtő­ház ... S hogy mi minden kapott helyet a város közelebbi ter­veiben, arról a következő öt­vétel nélkül mindenki a hu­szonöt esztendővel ezelőtti emlékek felidézésével. Ho­gyan is volt akkor? Melyik utcában látták meg először az első szovjet katonát? Me­lyik házban lakott néhány napig Malinovszkij marsai]? És nevek csengenek vissza a ÉPÜL AZ ÉLELMISZERIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA gezte a beszélgetéseket Reszeli Soós Ambrus —, de akkori el­képzeléseinkben elsősorban a mezőgazdaság fellendítése szerepelt és ilyen jelentős iparról, mint amilyennel már jelenleg is rendelkezünk, való­ban még csak álmodni sem mertünk. És az élelmiszer­ül KÖRÖSI UTCASOR éves terv irányelveiben ta­lálhatunk útmutatást. íme néhány kiragadott példa a sok közül: Hatszáz lakás állami erő­ből való megépítése, további száz lakás pedig közös erőfor­rások alapján épül majd fel. Reális lehetőség van arra, hogy a városban megépüljön egy vízmű, egy víztorony és lefektetésre kerüljön a víz­hálózat is. Új rendelőintézet, tizenhat tanterem építése, az óvodai férőhelyek számának további bővítése. ABC áruház és új étterem elkészítése. Ez utóbbi első­sorban a közétkeztetés gond­ját oldaná meg. Szerepel még a tervben a gázhálózat- fejlesztése, útépí­tés, csatornaépítés. Egy álló napon át jártam a várost, beszéltem lakóival. Minden és mindenki a mai nagy napra készült. Zászló­díszbe öltözött utcákkal, munkasikerrel és szinte ki­beszélgetéseikben : Dávid Jó­zsef, Bartha Antal, Vágó László, Harci József, Fraitag Antal, idősebb Harsányi Fe­renc neve, akik még azokban a napokban megalakították a kommunista párt nagykő­rösi szervezetét. Az emlékek olyan eleve­nek, hogy szinte nehéz hin­ni: kerek negyedszázad telt el már azóta. Pedig igaz. Nemcsak a város megváltozott és megszépült arculata bizo­nyítja ezt. És nemcsak az emberek életében bekövet­kezett alapvető változás, mi­szerint emberségesebb kö­rülmények között élhetnek és dolgozhatnak, mint a felsza­badulás előtt. Bizonyítják ezt azok az ősz hajszálak is, amelyek régen belopták ma­gukat az indulásnál oly se­rényen tevékenykedő körösi emberek hajába. Szöveg: Prukner PáJ Foto: Gábor Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom