Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-30 / 252. szám
LEGYEN EZ MOZGALOM! Kavicsaszfalt járdát a sár helyébe! Tanácselnökök helyszíni szemléje Vasadon MONOB'VIDÉKÉ A P E S\J MEGY E l H Í R 'L XI. ÉVFOLYAM. 252. SZÁM KÜLÖNKI AD A S A 1969. OKTOBER 30., CSÜTÖRTÖK Vetélkedő a felszabadulás jegyében A serleg tulajdonosát várja — Kinek szurkol a felügyelő? A vasadi kavicsaszfalt járda r Sok még a sáros járda, s nemcsak Monoron, hanem a járás valamennyi községében. Érthető, hogy óriási érdeklődést keltett a nyáron a járás tsz-einek melléküzemági tevékenységét bemutató kiállításon a Monori Állami Gazdaság új, gazdaságos eljárással készíthető úgynevezett padozata, amelyet ők elsősorban gazdasági épületeknél szándékoztak használni. Erről a padozatról azóta sok minden kiderült, többek között az is, hogy nemcsak istállók, magtárak padló- Cjónak, de közútnak is remek! (Példa rá a pilisi kísérleti út!) És járdának?! A kérdés a járási pártbizottság vezetőiben ötlött fel, s a vasadiak mindjárt hozzá is kezdtek egy kísérleti szakasz megépítéséhez. Kíváncsiak voltak a válaszra a községek tanácselnökei is, s ezért gyűltek össze hétfőn Vasadon, a helyszínen. Megjelent a tanácskozáson Guba Pál, a járási pártbizottság első titkára, Kovács Gyula, a járási pártbizottság titkára, Szijjártó Lajos, a járási tanács vb-elnöke, Sima István, a járási tanács vb-elnökhe- lyettese, a Monori Állami Gazdaság részéről pedig Pili- nyi József igazgató és Ladányi Jenő üzemigazgató. Vasadon már elkészült mintegy 500—600 méter járda, az új eljárással. Elsőként ezt tekintették meg a vendégek, persze egyelőre különösebb állásfoglalás nélkül — a tanácskozásra később került sor, az új művelődési klubház termében. Itt Ladányi Jenő üzemigazgató ismertette az új járdaépítési eljárás lényegét. Az anyag hivatalos elne- , vezése kavicsaszfalt. Hígított bitumennel készül, tehát hosszabb ideig is tárolható, nem kell a keverés után azonnal beépíteni, nem köt rögtön. Döngölés után tökéletesen vízzáró, nem kell félni a felfagyásától. Rugalmas, alkalmazkodik a terep esetleges hullámaihoz, nem törik fel, s nem igényel karbantartást. Ha egy betonjárda megsérül, jó darabon fel kell törni, hogy kijavíthassák, erre egészen egyszerűen rá lehet „fejelni”. Jól köt, jól tapad, elbírja a legnagyobb forgalmat is, sőt van egy egészen különleges tulajdonsága: minél többet használják, annál jobb lesz, annál jobban tömörül, öt centiméter vastagságú kavicsaszfalt teherbírása megfelel nyolc centiméter vastag makadám- burkolat teherbírásának. A kavicsaszfalt tehát rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, s gazdaságos is, gazdaságosabb mint például a járásban oly elterjedt kőlapos burkolás. A Monori Állami Gazdaság — kellő igényi esetén — úgyszólván bármennyit tud ebből az anyagból szállítani. Ipari üzemük naponta 25—40 köbmétert készíthet, ami 500—800 négyzetméter járdára elegendő. Egy tonna anyagból körülbelül . 8 négyzetméter — 5 centiméter vastagságú — járda építhető, s egy tonna kavicsaszfalt ára 392 forint 34 fillér. Gazdaságos, tartós ez a járda, de egy dolog semmiképp sem maradhat ki a költségvetésből: szükséges hozzá a lakosság segítsége. A járda el-' készítése különösebb szakértelmet nem igényel — egyszerűbb az elkészítése, mint a betonjárdáé, hiszen az anyag készen rendelkezésre áll majd, csak a beépítés és a döngöl és lesz a feladat. A költség kicsi, s ha minden lakos szívügyének tekinti a munkát, több járda épülhet az eredetileg tervezettnél. Szükség van társadalmi munkára, hiszen végtére is ez mindannyiunk érdeke. Szebbé, kulturáltabbá tenni környezetünket, községeinket — a legalapvetőbb, amit önmagunktól elkívánhatunk. Legyen ez járási mozgalom, a lakosság mozgalma. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára szebb ajándékot nem is adKell-e járdaszegély, vagy nem? hatnánk községünknek: járdát építünk a sár helyére. ★ Ladányi Jenő szakmai ismertetése természetesen nem maradt visszhang nélkül. Mintegy két órán át követték egymást a kérdések, váiapok, tanácsok. Olvad-e az út, „fogadja-e” ezt az anyagot a régebben készített, tönkrement hidegaszfalt, elég-e az öt centiméteres vastagság? Az. új eljárás hasznosságához nem férhet kétség. Több javaslat is elhangzott a munkák megkezdésével kapcsolatban, értékes javaslatok. Á tanácskozás eredményes volt, ezután minden tanácselnök, testület felmérheti a lehetőségeket, az igényeket, hová kell járda és mennyi? A tanácskozás az első 'lépés volt az ügy megvalósítása érdekében, ami ezután következik, az jórészt mindannyiunkon múlik. Mindannyiunk érdekében. (kohlen ez) Hírt adtunk már arról, hogy november 7-én délelőtt a ^donori Járási Művelődési Házban nagyszabású honismereti vetélkedőre kerül sor. Az előkészületekről, a csapatok felkészüléséről beszélgettünk Bozóki Jánosnéval, a járási népművelési felügyelővel. — Milyen összefüggés van a járási vetélkedő és az országos „Tiszán innen, Dunán túl” vetélkedő között? — érdeklődtünk. — A járási vetélkedő inkább helyi hagyomány, a megyétől nem kaptunk utasítást a szemezésére. A Pest megyeiek országos vetélkedője december 12-én lesz, s ahhoz a járásnak el kellett készítenie egy anyagot, s ebből természetesen sok adatot felhasználunk a járási vetélkedőn is. — Hogyan készülnek a községek a vetélkedőre? — Augusztusban megalakultak a csapatok a községekben. Nyolc személynél több egy községből nem vehet részt, ezért a legjobban felkészült, legrátermettebb embereket kértük fel a részvételre. Mivel a vetélkedőt a felszabadulás jegyében rendezzük, természetes, hogy egy-egy község 25 éves fejlődését ölelik fel majd a kérdések. Emellett azonban .a „honismereti” jelleg is megmarad — ezért röviden a község történetét is ismerniök kell a játékosoknak. — S hogyan készül a szervezőgárda? — A forgatókönyv utolsó két pontján dolgozunk éppen. A vetélkedő gazdája a járási művelődési osztály. Létrehoztunk egy hat tagú szerkesztőbizottságot, ők állítják össze a forgatókönyvet, ösz- szeállítottuk a zsűri névsorát, azokat a személyeket hívjuk meg, akik legjobban ismerik a járás történetét és huszonöt éves fejlődését. A zsűri elnöke: Szalai Katalin gimnáziumi tanár lesz. A játékvezető — az előző évek hagyományához híven — dr. Bor- sányi János tanár, aki sokoldalú és színes egyéniségével eddig is bizonyította rátermettségét. A játéktitkár Pásztor Antal, a járási könyvtár vezetője. — A győztes csapat jutalma? — Pontos választ erre még nem -tudok adni. Egy serleg már rendelkezésünkre áll a művelődési osztályon, a járási ÁFÉSZ vezetői pedig több ezer forintot ajánlottak fel^ könyvekre, a vetélkedő győztesei számára. — Utolsó kérdés: a vetélkedő gazdája, a népművelési felügyelő, kinek szurkol majd? — Valamelyik kis község csapatának. Sápnak, Ecsernek? Nem tudom. Mindegyik községnek, de elsősorban annak: jól sikerüljön a vetélkedő. (f. o.) Átigazolási mendemondák Most, hogy bizonyossá vált a Vecsési VIZEP bajnoksága, egyre több szó esik a jövőről. A szurkolók lépten-nyo- mon találgatják, hogy vajon melyik csoportba kerül a csapat. A legtöbbet azonban az átigazolásokról beszélnek. Hát igen, az utóbbi években hozzászoktak a szurkolók, hogy az évad elején gyakrabban kell kijárni a mérkőzésre, mert csak úgy lehet a sok új arccal megismerkedni. íme, néhány név 1965-től: Bogár, Horváth, Varga, Tóth, Kalász, Krausz, Kalmár, Sárosi, Cserháti, Nógrádi, Vándori, Szenczy, Corti és Kiss. Tizennégy név, és csak a legjobbakat említettük, akik kedvencek lettek. Nem lenne tehát rendkívüli, ha jövőre ismét néhány új játékossal kellene ismerkednünk. Gyakran kerülnek pergőtűz alá ezekben a napokban a csapat vezetői, az átigazolásokkal kapcsolatban kérdezgetik őket. Mi is valiatóra fogtuk Ekler Ferencet, a piros-fehérek örökifjú, sohasem fáradó intézőjét. — Messze még a bajnokság vége és az átigazolási időszak kezdete. Addig még van idő „kiszemelni” játékosokat, most azonban még felelőtlenség lenne neveket mondani, hiszen az egyesületek megvétózhatják kérelmünket. Egyébként sok a jelentkező játékos, akik szívesen jönnének hozzánk játszani. Jó a hírünk. Különben november elején a „kiszemelt” új játékosok — de még nem átírtak! — barátságos mérkőzést játszanak a bajnokcsapattal. Biztosat majd csak január tizenötödikén, az átigazolási időszak végén mondhatunk. Szalontai János • • Ülést tart ma a párt járási végrehajtó bizottsága Ma délelőtt fél 9 órai kezdettel ülést tart Monoron az MSZMP járási végrehajtó bizottsága. Jelentés hangzik el a Vecsési Pártbizottság alapszervezetek felé irányuló tevéltenységéről, a pártszervezeti munka tapasztalatairól. Ma Gombán közös községi tanácsülés lesz délelőtt 9 órakor. Jelentés hangzik el a tanács igazgatása alá tartozó községek általános iskoláinak 1963/69, tanévi munkájáról, a nevelők iskolán kívüli népművelési tevékenységéről, mindhárom község közművelődési és kulturális helyzetéről, a szabálysértési hatóság munkájáról, valamint jóváhagyják a községi tanácstagi beszámolók 1969. évi ütemtervét. TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓ Vida György járási tanácstag ma este 6 órakor a vasadí művelődési otthonban tanácstagi beszámolót tart. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Próféta voltál szívem. Nyáregyháza: Egy férfi kétszobás lakással. Úri: Rejtély a stadion* ban. Vecsés: Az alvilág profesz- szora. TRAN THANH TU ÉNEKEL HÍR: Magyar—vietnami barátsági napot tartottak hétfőn Vecsésen. Ladányi Jenő ismerteti az új eljárás gazdasági és szakmai előnyeit. Péterffy felvételei Helyet a fiataloknak! Jól esik látni azt, amikor fiatalok játszanak. Bevallom őszintén, örültem a magyar labdarúgó-válogatott sikerének, különösen a három fiatalnak szurkoltam. Élvezet nézni a gyerekek játékát a grundökon. És itt álljunk meg néhány szóra! Aggasztóan csökken a játszóterek, grundok száma, egyre jobban kiszorulnak gyerekeink a „pályákról”. Vegyük csak Vecsést példának. Rendezték a Martinovics teret, a Bertalan utcai nagy szabad területet pedig beépítették. - Két olyan terület veszett el a gyerekek számára, amely a szórakozást, a focit jelentette. Ma, amikor az utánpótlás a sport megnövekedett szerepéről beszélünk, szóvá kell tenni: helyet a fiataloknak! Any- nyi mindent megadunk a gyerekeknek, adjuk meg azt a lehetőséget is, hogy játszhassanak. Ez hozzátartozik az éleI tűkhöz. Szalontai Attila Tran Thanh Tu énekel. Csend van a teremben. Nézem az arcokat. Csinos vecsési gimnazista lányok és fiúk figyelik a kedves arcú vietnami jiút, akinek szomorú dala egy fájdalmas sorsú nép üzenete. Tran Thanh Tu énekel. Nézem a két vietnami kislányt. Szép babaarcú, törékeny teremtések, lehajtott fejjel hallgatják a dalt, most otthon járnak gondolatban Hanoi utcáin, fagy a rizsföldeken — most az édesanya fogják. Thanh Tu énekel. Jugovics Máriát nézem, ezt a tehetséges vecsési kislányt, aki megrendítsen szép novellát írt a vietnami napra. Most ő is hallgatja a dalt — ezt a kezét Tran megrendítő, szomorú dalt — szomorú, mint novellájának hőse. Tran Thanh Tu énekel. — „Olyan jók a magyar emberek. Mindenütt, szeretettel fogadnak, ajándékokkal halmoznak el bennnüket. Majd ha béke lesz nálunk, mi is vendégül látunk benneteket. Meglátjátok, nagyon szép a mi hazánk, és nagyon barátságosak az emberek. Szeretjük a vendéget. Csak a hívatlan vendégeket gyűlöljük.” — A keze ökölbe szorul. Tran Thanh Tu énekel. — „Műszaki egyetemre járok Budapestre. Nagyon nehéz nyelv a magyar. Sokat tanultam. Jól akarok tanulni. Otthon kell a mérnök. Újjá kell építenünk mindent. Szépre, modernre. A gyerekeink, az unokáink talán már csak meséből tudják. mi a háború. Talán.. Tran Thanh Tu énekel. — „Azt kérdezed, szépek-e a magyar lányok? Nagyon De... mégis a nyaink Szépek, szépek. Nekem mi lá- tetszenek a legjobban. A hanoi lányok.’’ — , Elmereng. Közben elmosolyodik. Talán egy mandula- szemű, babaarcú hanoi kislányra gondol, aki Hanoiban riadtan nézi az eget. A békére gondol és arra. hogy újból találkozhatnak, sétálhatnak, mesélhet a kislánynak. Mesélhet Magyarországról, Vecsésről, ahol az emberek csendben hallgatták Tran Thanh Tu dalait. Csöndben és szeretettel. Szalontai Attila
