Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

1*69. OKTOBER 28., KEDD 3 Befejeződött a VII. szakszervezeti világkongresszus A termelőszövetkezeti építőipar (Folytatás az 1. oldalról.) Latin-Amerikát az SZVSZ tit­kárságában Chile képviselje. A képviselő szegélyére az SZVSZ-hez tartozó latin-ame­rikai szakszervezetek később tesznek javaslatot. Gáspár Sándor bejelentette, hogy az SZVSZ főtanácsa a Palesztinái Szakszervezetek Általános Szövetségét felvette ez SZVSZ tagjai sorába. A kongresszus ezután félbe­szakította ülését. A szünetben a magyar és a szovjet küldött­ség képviselői ünnepélyesen megkoszorúzták a gellérthegyi felszabadulási emlékművet. A délutáni ülésen, amelyet Enrique Pastorino, az SZVSZ újonnan megválasztott elnöke nyitott meg, beszámolók hang­zottak el a kongresszusi bi­zottságok munkájáról, s kü­lönféle határozatokat terjesz­tettek elő. Ezután Enrique Pastorino, az SZVSZ elnöke mondott zár­szót: Köszönetét mondott a szo­cialista közösséghez tartozó Magyar Népköztársaság mun­kásosztályának, népének és hatóságainak a baráti és test­véri vendégszeretetért, amely­ben mindvégig részesítették a világkongresszus küldötteit és vendégeit Budapesten. — Forró és testvéri üdvözle­tünket fejezzük ki a Szovjet­unió vezette szocialista tábor országaiban működő szakszer­vezeteknek, a dolgozók millió­nak, barátságunkról és harcos szolidaritásunkról biztosítjuk valamennyi kontinens szak­szervezeti mozgalmát — hang­súlyozta. — Mélységes tisztele­tünket fejezzük ki Vietnam népének, a DNF és a VDK harcosainak. Meghajtjuk zász­lónkat az elhunyt Ho Si Minh elnöknek — a vietnami hő­siesség jelképének emléke eiátlv-SzQlidari.tásunkról biz­tosítjuk zz arab országok pro­letariátusát, á békés holnapért, a nemzeti függetlenségért küz­dő népét. Enrique Pastorino ezután köszönetét mondott az SZVSZ elnökévé történt megválasz­tásáért. A továbbiakban kifejtette: A VII. szakszervezeti világ- kongresszuson mélyreható vi­tát folytattunk a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről. A kongresszus nemcsak az SZVSZ erőinek megszilárdu­lását mutatta meg, hanem azokat az óriási jelentőségű feladatokat is, amelyeket a dolgozók és a szakszervezeti mozgalom erői, az imperíalis- taellenes akcióegység elmé­lyítése érdekében vállaltak és vállalnak a jövőben is. Befejezésül a világkongresz- szus résztvevőinek sikereket kívánt, majd a világkong­resszus demonstratív záróak­kordjaként a sokféle anya­nyelvű küldöttek ajkáról fel­csendült az Internacionálé. Vasárnap este a Parlament­ben az Elnöki Tanács foga­dást adott a VII, szakszerve­zeti világkongresszus alkal­mából a kongresszuson részt vett küldöttségek tiszteletére. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke köszöntötte a vendégeket. Megjelent a fogadáson Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Ott volt Enrique Pastorino, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, Louis Saillant, az SZVSZ tiszteletbeli elnöke, Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára, továbbá Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, va­lamint a nemzetközi és ma­gyar munkásmozgalom szá­mos más vezetője. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott le. Kádár János, a Magva'» Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn — a Budapesten megrendezett VII. szakszar- vozeti világkor, gresszus 1 al­kalmából — fogadta a ’Szak­szervezeti Világszövetségnek a | kongresszuson, megválasztott I vezető tisztségviselőit: En-' I rique Pastorinót, az SZVSZ elnökét, Louis Saillant tisz­teletbeli elnököt, Pierre Gen- sous főtitkárt, valamint az SZVSZ titkárságának tagjait. A szívélyes légkörben le­zajlott találkozón jelen volt Biszku Béla, a MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, ■ a SZOT fő­titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Hétfőn a késő délutáni órákban nyilvánosságra hoz­ták a VII. szakszervezeti vi­lágkongresszus dokumentu­mát a szakszervezeti orientá­cióról és akcióról; a szolida­ritási határozatokat; a Latin- Amerikával, Afrikával, Ázsiá­val, a Közép-Kelettel kap­csolatos dokumentumokat és a szakszervezeti világkong­resszus táviratainak szöve­gét, melyet a jemeni kor­mányhoz, Japánba, Chilébe és Lisszabonba küldtek. DÖMSÖD Bács-Kiskun megyei staféta November 3-án ünnepli fel- szabadulásának 25. évforduló­ját Dömsöd. E napon felsza­badulási staféta érkezik Bács- Kiskun megyéből a Tass és Dömsöd közötti megyehatár­ra. A dömsödi központi isko­la udvarán sorra kerülő fel- szabadulási ünnepségen részt vesznek a szomszéd megye felszabadulási stafétájának, a dunavecseieknek küldöttei is. Az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság páncélvonatának eredetis jpása : novemb.ey 2-á és 2o-a közt a MÁV Budapesti Igazgatóságának területén „közlekedik”. November 3-án Pécelre, 4-én Iáaszegre, 5-én A VALÓSÁGRÓL BESZE­LÜNK, ha ezt , a kifejezést használjuk: termelőszövetke­zeti építőipar. A tsz nem kisipari szövet­kezet és nem építőipari vál­lalkozás. A termelőszövetke­zetek ácsai, kőművesei, szak­iparosai együttesen pedig épí­tőbrigádjai, közös vállalkozá­sai vagy vállalatai azonban ma a szakmában tekintélynek számítanak, munkájúk még a legátfogóbb, legnagyobb szá­mokkal dolgozó statisztikák- ,ban is nyomot hagy. Nélkülük ma nem beszélhetnénk a ma­gyar mezőgazdaság fellendü­lésének szakaszáról, az igazi nagyüzemi kombinátok létre­jöttéről. A kisipari-, szövetke­zeti, tanácsi és állami építő­ipar ugyanis képtelen lett vol­na felépíteni azt a sok mil­liárd értékű épülettömeget, amely a fellendülés egyik leg­fontosabb bázisa. Ebből a bevezetésből már az is kiderül, hogy ezt a ka­pacitást, ezt a mezőgazdasági termeléstől látszólag távol ál­ló ipari erőt a szükség hívta létre. Az istálló kellett, és a faluban ott éltek a kőműve­sek, ácsok, szakiparosok, akik nem is nagyon örültek an­nál:, hogy távoli munkahe­lyekre, nagy szakmai vállala- tokhbz kell ingázniuk. Meg­alakultak tehát a brigádok. Szakképzettségük a feladatok növekedésével párhuzamosan edződött, fejlődött, soraik fel­töltődtek. így jutottak el odáig,; hogy helyenként már építésmérnököt is tudhattak soraikban, esetenként már bo­nyolult technológiájú építke­zést is vállalhatnak. A TSZ SZOROSAN VETT, zárt körében azonban nem tudtak megmaradni. Ennek két Oka is volt. Egyrészt a sár ját üzem építkezése nem volt Gödöllőre fut be, ez utóbbi helyen két napot tartózkodik. A hónap további.. .falyáB)án;.a! páncéi-vonat a jászberényi és* a ceglédi vonal állomásait ke­resi feL Csiba József folyamatos. Amikor éppen nem épült százas istálló, kár lett volna az értékes, gyakor­lott együttest szélnek ereszte­ni, aztán három hónap múlva újra összeszedni. A másik, hogy kívülről is jelentkezett, sőt dörömbölt az igény. A fa­lusi emberek lakást akartak építeni, a faluban tatarozásra szorult az iskola, de erre se akadt kapacitás. Sőt sokszor igazán igényes, komoly épít­kezésre se akadt. Hát a tsz-ek elvállalták. Ez a folyamat azonban nem volt mentes az ellentmondá­soktól. A tsz-ek úgynevezett kiegészítő tevékenységének éppen ez vált az egyik leg­problematikusabb ágazatává. A részleteket talán jobb volna mellőzni, de tény, hogy a ki­egészítő tevékenységet általá­ban szabályozó minisztertaná­csi határozat után most még egy, újabb minisztertanácsi határozatra volt szükség ah- hóz, hogy a termelőszövetke­zeti építőipart helyére lehessen tenni a népgazdaság szerte­ágazó láncolatában. A határozat nem csökkenti a termelőszövetkezeti építő­ipar rangjfit, 6őt újra, ’ külön aláhúzza fontosságát, megér­demelt becsületét óvja, meg­határozza tevékenységének fo­kozatait. Altalanos elv maradt — ,még az előző határozatból átvéve —, hogy bármely szin­tű tsz építőipari erő szabadon dolgozhat a saját gazdaságá­ban és az élelmiszergazdaság­ban. Ez belső munkának szá­mít. Az elhatárolás a külső munkákra vonatkozik. A szakma legkisebb — és érthetően a leggyengébb — láncszemei a hagyományos tsz-építőbrigádok, építőrész­legel:. Ha ezeknek szabad kapacitásuk marad, vállalhat­nak munkát a lakosságtól, a tanácsoktól: a járás terüle­tén belül. Anpak érdekében azonban, hogy a pénzszerzési szándék ne mehessen az ott­honi feladatok megoldásá­nak rovására, a külső munka nőm lehet többr miní -a kapa­citás1 egyharmadá. — , A következő fokozat a ter­melőszövetkezeti, építőipari közqs vállalkozás. Ezek azok a bizonyos TÖVÁLL-ok, ame­lyek sok szép feladatot ol­dottak meg, de esetenként, túlbecsülve erejüket, vagy megszédülve a dörömbölő külső igényektől, bizony ku­darcokat is vallottak. Szá­mukra a határozat lehetővé teszi, hogy a saját megyé­jükben, valamint a közvet­len határos megyékben is dol­gozhassanak. Működési kö­rük azonban elsősorban az élelmiszergazdaság. Nem a Minisztertanács, hanem az élet bizonyította be, hogy a TÖVÁLL a fejlő­désnek csupán egy közbeeső fokozata. Az igényes feladatok megoldása erős egységeket • kíván. Olyanokat, ahol már a legfejlettebb technikát is. alkalmazhatják, ahol már: nem csupán kivitelező, de tervező építészmérnököket is foglalkoztatnak, akik már nem a megbízótól várják, hogy az anyagokat beszerez­ze és a helyszínre szállítsa. Ennek a fejlettebb igénynek a termelőszövetkezeti közös építőipari vállalat felel meg. Ez önálló jogi személy, méretei több közös vállalko­zás együttes erejének felelnek 1 meg, formája lényegesen már nem különbözik a tanácsi, vagy állami vállalatokétól. A gazda viszont az alapító tsz- ek összessége. Nos, a határozat kimond­ja, hogy az ilyen vállalatok bárhol, bármely építőipari munkát , elvégezhetnek. Az igazgató tanács dönti majd el, hogy a vállalat ötszázas istállót építsen-e a faluban, vagy bérházat Budapesten. Rajtuk múlik, hogy okosan határozzanak. AZ ŰJ MINISZTERTANÁ­CSI DÖNTÉS tehát nem csök­kenti, hanem növeli a terme­lőszövetkezeti építőipar be­csületét. Az elhatárolások célja a jobb munka nélkü­lözhetetlen feltételeinek biz­tosítása. A termelőszövetke­zetek vezetőitől, építőipari szakembereitől függ ezután, hogy az elvi döntés élő tar­talommal telítődjék, a tsz*- építőipar elismerése tovább fokozódjék! F. D. • i A páncélvonat Récéién, Isaszegen és Gödöllőn Huszonhárom éves volt... NEGYVEN ÉVE HALT MEG A BÖRTÖNBEN LÖWY SÁNDOR Régi megsárgult újság J927 februárjából, régi meg­fakult szenzációk ... „Kutat­ják a rákoskeresztúri gyilkos­ság áldozatánál: személyazo­nosságát ...” „Felborult a mentőautó a farkasréti teme­tőnél ...” „Nyomora miatt ön­gyilkos lett..Ripórt a Szépvölgyi úti téglagyári laká­sokról. A kicsi, egészségtelen szobákban általában több család lakik. A lakbér heti 50—60 000 korona, a nők óra­bére 17 fillér (1927. januárjá­tól már az új pénz, a pengő van érvényben — 1 pengő 12 500- koronával — de az új­ságok még hol pengőben, hol koronában adják meg az ára­kat.) Hirdetés: I/a disznóhús 3,40 P (még tart a háború utáni mezőgazdasági konjunk­túra). Társasági hír: Grój Keglevich Pál újra pereskedik öccsével az örökség miatt. In­dok: a neki juttatott egymil- líárd korona elúszván, havi harmincmillió koronából nem tud megélni, még akkor sem, ha ehhez évi ezer q búza és az ország legnagyobb halasta­vának haszna jön. Ami nem megy, az nem megy ... A költségvetéssel országos méretekben is probléma van. Az országgyűlés az évi költ­ségvetést tárgyalja. Katona­ság, csendőrség, rendőrség, bíróság, na és nem utolsósor­ban börtönök: erre az elő­irányzat 181 millió pengő, a népbetegségek elleni küzde­lemre: ötszázezer pengő... Ami nem megy, az nem megy. Viszont kell az a száznyolc­vanegy millió, kell a csendre, rendre vigyázni, hiszen me- I gint kommunistákat fogtak I le, mégpedig vezetőket. Szántó Zoltánt, Vági Istvánt, aki ugyan egy hivatalosan enge­délyezett, ám ugyanakkor ül­dözött párt, az MSZMP veze­tője. De a politikai rendőrség tudja, hogy ezen a párton keresztül a kommunisták igyekeznek összekapcsolni a legális és illegális munkát. Több tucat embert fogtak le. A legfiatalabb köztük Lótej/ Sándor. Most ühnepelte huszonegyedik szü­letésnapját, de már komoly mozgalmi múltja van. Csehszlovákiából került Magyarországra, ahol polgári demokrácia volt, így a kom­munista párt és a kommunis­ta ifjúmunkás szövetség le­gálisan működhetett — és éz Horthy-Magyarországhoz vi­szonyítva 1 valóban a szabad­ság illúzióját adta —, de azért a hatóságok nem imádták a kommunistákat ott sem. S amikor Lótej/ Sándor tizenhét évesen — a bebörtönzöttek he­lyett átvette és sikeresen foly­tatta az ifjú kommunisták ve­zetését — először letartóztat­ták, aztán kisütötték róla, hogy magyar állampolgár és át akarták dobni Magyarország­ra. Mégsem a hatóságok tet­ték át a határon, hanem — illegálisan, a kommunista párt megbízásából jött ide, de előbb Berlinben a Kommu­nista Ifjúsági Internacioná- lé pártiskolájának volt a hallgatója. Itt az MSZMP és a KIMSZ munkájába kapcsolódott be. Legális, illegális... sokszor leírt szavak. Mit is jelentett ez Lőwy számára? Például... Az MSZMP ter­mészetesen nem kapott lap­engedélyt, márpedig a sáj- tónak igen nagy jelentősége volt. Bújkáltak hát, a parag­rafusok között. Olyan lapok­ra, melyek évente csdk tízszer jelentek meg, nem kellett lap­engedély, csak a terjesztés előtt kellett bemutatni egy példányt az ügyészségen. Ezért jelent meg az MSZMP lapja mindig más és más fejléccel, és ezért tudták előre azok, akiknek neve az újságon mint szerkesztő és kiadó szerepelt, hogy a lap megjelenése után várhatják a rendőrség látoga­tását. Lőwy egyik feladata volt, hogy a fiatalokból figye­lőosztagot szervezzen, akik ál­landóan szemmel tartották a Peterdy utcai illegális szer­kesztőség és a nyomda kör­nyékét. A lap elkészülte után pedig villámgyorsan gondos­kodtak az elkészült példányok elszállításáról. 1926 május elsejére különösen szép külső­vel, jelent meg a Szocialista Munkás, vörös címmel, első oldalán Henri Barbusse vezér­cikkével. És ezt a nagyon szé­pen nyomott, húszoldalas la­pot az ország egyik legna­gyobb nyomdájában, a Gló­busban nyomták. A nyomda igazgatóját megnyugtatta, hogy időszaki lapról van szó, Henri Barbusse, a világhírű író levele pedig imponált ne­ki. így hát a , lap elkészülte után egy példányt az ügyész­ségre küldött és nyugodtan várta az engedélyt. Egyáltalán nem volt ilyen nyugodt az a néhány fiatal, aki látszólag tétlenül őgyelgett a Glóbus Nyomda körül, ketten meg sörözgettek a Kőműves ven­déglő Aradi utcára néző abla­kánál, ahonnan éppen a nyomda bejáratára láttak. És egyáltalán nem volt nyugodt a szerkesztőség két tagja sem, miközben látszólag nyugodtan különböző kiadványokról tár­gyaltak az igazgatóval. Egy­sorosak megélénkült a nyom­da környéke, "kerékpáros és triciklis fiatalok jelentek meg a nyomda előtt és újságcso­magokat kezdte!: kihordani. A kötegeken felül szaklapok, alattuk pedig a Szocialista Munkás. Villámgyorsan dol­goztak, az elkészült lapoknál: már a kétharmadát kicsem­pészték, mikor újból változott a kép. Fekete autók gördülték a bejárat elé. A rendőrség... Ám az elkobza.ndó újságnak már csak maradványait talál­ták... Az őrködést, a/Szállí­tást Lőwy szervezte meg. De szervezett a Váci úti .gyárak­ban KIMSZ-sejteket is, és szervezett vidéken levente­ellenes mozgalmat is. Nagy port vert fel abban az időben a somorodiak ügye, akik ke­gyetlen leventeoktatójuknak megtagadták az engedelmessé­get és még jól helyben is hagyták... Nemcsak Budapesten, vidé­ken is egymás után alakulnak az MSZMP ifjúmunkás szak­osztályai. A rendőrségre egy­más után érkeznek a bizalmas jelentések és besúgók segítsé­gével sikerül • eljutni a párt felső vezetéséig. így kerül sor a letartóztatásokra. Az elfo­gott kommunistákat először rögtönítélő bíróság elé állít­ják, csak | a külföld erélyes tiltakozására teszik át ügyü­ket a rendes bíróság elé. A ki­hallgatások a szokott mód­szerrel folynak... talpalás, ki­kötés, válogatott kínzások. De a kommunisták ezt is vállal­ják. Lőwy is vállalja. „Sápadt, sovány fiatalember, kopott ruhában és láthatóan megviselt szervezettel, de amint vallomásába kezd, lát­szik, hogy fanatikus, elszánt ember, aki most is kommunis­tának vallja magát” — írja róla az Esti Kurír c. polgári lap tudósítója. Ezt a művelt, olvasott fiatalembert, 1 aki nemcsak a marxizmusban jár­tas, hanem az irodalomban is, áiki maga is szeret verset mondani és írni, a bíróság mindenható elnöke, Töreky, meg akarja alázni, leírhatat­lan gúnnyal mondja: „Ez a fiatal, hat elemit végzett pék, akit tudaiüans ágánál fogva félrevezettek, aki az életet nem ismeri még, meg akarja változtatni a világot...” És Lőwy válasza: „Én az életet és a nagyvá­rost úgy ismertem meg,, mint a konflislovak, kocsit húzva hajnaltól késő estig, hogy az uralmaik legyen az ágyban fo­gyasztott haboskávéhoz ropo­gós vajas kifli... Mi nem vi­lágmegváltók, hanem a társa­dalmi rendet megváltoztató kommunisták vagyunk és én büszke vagyok rá, hogy ide tartozom...” Három és fél évi börtönre . ítélik. Súlyosbító körülmény „fanatizmusa”. Vácra kerül, magánzárkába — és a „tudat­lan péksegéd” tanulási tervet dolgoz ki, nyelveket, marxiz­must tanul, mozgalmi indulók szövegét fordítja, a börtönben sem vesztegeti idejét, mert — mint egy kommunista rabtár­sának mondja enyhe gúnnyal — „Odakint ágyrajárók vol­tunk, most önálló szobánk van, én úgy fogom fel ezt, mint egy rosszkosztos bennlakásos isko­lát ...” Csakhogy ebben az .is­kolában” a vezetők nem mű­velni akarják az oda bezárt kommunistákat, hanem el­pusztítani. A kommunista fog­lyok harcot indítanak az em­bertelen bánásmód ellen. Hogy lehet börtönben harcolni ? Töb­bek között éhségsztrájkkal. És 1929. október 21-én az ország börtöneiben a kommunjsta foglyok nem fogadják el az ételt. A sopronkőhidai fegyházban raboskodó Poll Sándor, Szántó Zoltán és Vági István, áz ösz- szes kommunisták nevében beadványt juttat el az igazság­ügy-miniszterhez; „A bősége­sen osztogatott ökölcsapások céljukat nem érték el, minket meg nem törtek, ellenkezőleg 4 kemények lettünk, mint az acél, és az általunk képviselt eszmék diadalában ma jobban niszünk, mint valaha. Legyen­gült testtel, megrendült egész­séggel, de vasakarattal és ha­lálra szántan harcba indulunk, hogy tiltakozzunk a rajtunk keresztül az egész dolgozó nép ellen elkövetett merénylet el­len. ... Figyelmeztetjük a mi­niszter urat és az ön által kép­viselt egész uralkodó osztályt? hogy ilyen bűnöket büntetle­nül elkövetni nem lehet.” A Bethlen-kormánynak na­gyon kellemetlen ez az éhség- sztrájk. A külföldi lapok már megint szellőztetik a Horthy- rendszer szennyesét. Mindent megpróbálnak, rábeszélést, csábítást (finom ételeket ad­nak be a már több napja éhe­ző foglyok celláiba), és mikor mindez nem vezet sikerre, mesterségesen táplálják őket, de úgy, hogy ez felér a min­dennapi kínzással. Vácon a börtön orvosa a forró tejet gumicsövön két fiatal kommu­nista gyomra helyett a tüdejé­re engedi. Az egyik Lőwy Sán­dor, a másik Sztáron Sándor, aki a börtönben lesz anarchis­tából kommunistává... Legyengült szervezetük nem bírja a fellépő tüdőgyulladást és Lőwy 1929 október végén meghal. Sztáron egy nappal éli túl ,.. De a Horthy-pribékek, még a halott kommunistáktól is félnek. Temetésének napján megszállják a váci temetőt. Nem engedik meg, hogy a ha­lottól elvtársai elbúcsúzzanak. t Lefogják előbb Perlusz Józse­fet, majd Humhál Lászlót. De azt nem tudják megakadá­lyozni, hogy a lefogott ifjú­munkás hangja ne hatoljon át a rendőrök, dektektívek sor­falán; „Elvtársak, emlékezze­tek örökké Lőwy Sándorra, a hős ifjúmunkásra, aki éret­tünk is, az egész munkásosz­tályért áldozta életét.” Hofman Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom