Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

1969. OKTOBER 26., VASÁRNAP ’ % Már csak emberek kellenének... ROHAM A TÜZELŐÉRT Csak berentei — Még hárman jöhetnek — Van elég, de nem minden fajta — Nem érvényesül a kereslet-kínálat... TOVÁBB TART A ROHAM A TÜZELŐ UTÁN. A SZÉN ÉS FA BESZERZÉSE MIATTI IZGALOM FELFOKOZÓ­DOTT, ÉS NEM AKAR CSILLAPODNI. BÁRMILYEN ÁRU BESZERZÉSI NEHÉZSÉGE IJEDELMET OKOZ, S EZ HA­SONLÓAN NÉMELY FERTŐZŐ BETEGSÉGHEZ, RAGÁLY- SZERÜEN TERJED. A FERTŐZÉS EGYIK TÜNETE A SOR- BANÁLLÁS. Helyben foglalkoztatni a dolgozókat. Munkaalkalmat teremteni a nőknek, férfiak­nak, hogy ne kelljen naponta három órát utazni télen, nyá­ron, esőben, hóban, zsúfolódni tömött vasúti kocsikban: j Nagykátán is nagy erőfeszítés­sel láttak munkához, megol­dani a helybeliek e nehéz problémáját. A járási pártbizottság ala­pos felmérést végzett s ennek nyomán megállapították a be­járók, az utazók, az úgyneve­zett ingázók számát. És az utóbbi években a járásban és a járási székhelyen is több ipartelepítés történt. A járás hét kihelyezett üzemmel gya­rapodott, ahol tisztes jövedel­met, jó munkaalkalmat kap­tak a dolgozók. A nagykátai járási bizottság és a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat nemes szándéka, jó akarata találkozott, amikor úgy dön­töttek, újabb üzemmel teszik lehetővé a munkaalkalom te­remtését Nagykátán. Az első kapavágás két év­vel ezelőtt történt, s a járási székhely szélén most ott áll egy korszerű üzem beton és üveg csarnokával, nagytel je- i sítményű automata gépeivel ) sajnos megfelelő munkaerő hiányában... 74 millióba került A Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó a hagy­maszárító gépsorokat Nyugat- Németországból rendelte meg. A gépeknél emberi erő alig kell, csupán a megtisztított hagymának a szállítószalagra való emelése és a gépsor vé­gén a már megszárított nyers­anyag lemérése, zsákba tölté­se kíván munkás kezeket. A gépeket automata állítja be, s ellenőrzi működésüket. A szá­rítás három műszakban fo­lyik, tegnapelőtt óta próba­üzemmel. A gépek annyira termelékenyek, hogy a 3 mű­szakban 3,5—4 vagon tisztított hagymát tudnak feldolgozni. Az .egyik gép áll, kihasználá­sára nincs egyelőre lehetőség Értéke 6,5 millió forint (!). A csarnok egyik részében vannak a gépek, a másik ré­szében egy kétszintes termet kívántak a tisztításra és a csomagolásra berendezni, azonban egyelőre a munkála­tok nem folynak építő kapa­citás hiányában. A terület, ahol az új üzem fekszik, szép, kis erdő tarkáll- ja, az üzem környéke, ha majd parkosítják, kellemes, jó benyomást fog kelteni. Sportpályát is alkalmas léte­síteni, a „terep” jól alkalmaz­kodik az alkotni vágyó em­beri kézhez. Az új szárító üzem két kilométerre fekszik a községtől, könnyen és jól megközelíthető. Mégis 300 dol­gozó hiányzik! A szociális létesítmények hiánya A Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállala­tot dicséret illeti a kezdemé­nyezésért és hálásak is érte a járási vezetők, de... A mun­katerem, ahol a tisztítás fo­lyik, zajos, kicsi, hideg. Für­dő, öltöző nincs. (Persze min­den kezdet nehéz...) A vál­lalat főmérnöke azt mondja: — Száz kiló hagyma tisztí­tásáért 55 forintot fizetünk. Akik jól dolgoznak, a napi 50 —60 forintot megkereshetik. Az anyagmozgató férfiak 2— 2500 forintot is hazavihetnek. Később, ha már meglesznek a szociális létesítmények, jó munkahelyet kínálunk a dol­gozóknak. Kár Pestre utazni, helyben is kereshetnek. Ha tudtuk volna, hogy ilyen mun­kaerőgond lesz, nem ide te­lepítjük a gyárat... Mit szólnak ehhez az asz- szonyok? Jónás Jenöné: „Korábban Pesten a Hungári Szálló kony­háján dolgoztam. Itt is megke­resem azt a pénzt. Szűcs Jánosné: „Nem tud­juk elérni a normát... Átla­gosan csak 800—1000 forintot tudunk havonta keresni. Azért nem jönnek többen, mert fél­nek a hagymától... de meg lehet szokni.” Farkas Istvánná: „Pesten a konzervgyárban sem kerestem többet. Ezernégyig elme­gyek ... Azt mondják, ón va­gyok a legügyesebb... hát, ki­nek, hogyan jár a keze...” Anyagmozgatók: „Órabé­rünk 5 forint. Kevés. Negy­venkilós ládákat kell emelget­ni és cipelni. És se mosdó, se öltöző, se üzemi konyha.” Az új üzembe látogatóba várják Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztert, Cservenka Ferenc­nél, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titká­rát Amíg a kedves vendégek­re várunk, Antal fia Jenővel, az MSZMP nagykátai járási bizottságának első titkárával beszélgetünk. — örülünk az új üzemnek — mondja Antalfia elvtárs — és gondjukat is megértjük. Sajnos, nehéz most még mun­kásokról gondoskodni, mert az új üzem nem tud megfelelő körülményeket biztosítani, mint például az ÉVIG kihe­lyezett gyáregysége. Az embe­rek pedig megszokták, hogy kielégítő keresetük, jó meleg munkahelyük, tiszta konyhá­juk, öltözőjük legyen. Jött ide 300 asszony, de elmentek... A vállalatnak meg kell oldania a szociális létesítmény problé­máját, szerződéseket kell köt­nie tsz-ekkel, ahol esetleg helyben tisztítanák a hagymát, kutatni kell a lehetőségeket, hogyan sikerülne „gyökeret verni”. Mi minden segítséget ehhez megadunk... Az üzemnek jövője van... Megérkeznek a vendégek, Dimény Imre és Cservenka Ferencné, Grósz Sándor válla­lati igazgató kíséretében be­járja az új üzemet. A minisz­ternek tetszik a hagymaszárí­tó és arról faggatja az igazga­tót, a hagymán kívül még mi­re akarják felhasználni. Az ügyes gépekkel almát és más gyümölcsöt is lehet szárítani, később lehet levesporokat is készíteni. „Ezeknek az üze­meknek van jövőjük” — mondja a miniszter. Szóba kerülnek a gondok, a munkaerő, a gépek kihaszná­lása is. Tanácsokkal látják el a helyi vezetőket és egyetér­tőén állapítják meg: a gondo­kon, kezdeti nehézségeken itt helyben kell úrrá lenni. A szociális épületek tavaszra el­készülnek, a munkások addig­ra nagyobb gyakorlatot sze­reznek és így mód lesz a ma­gasabb bér elérésére is. Nagy­kátán örülni kell az új üzem­nek, gondjait a község gond­jának kell tekinteni, s min­den eszközzel segíteni kell rajtuk. Nem könnyű megszerettetni egy új gyárat a helybeliekkel, akik Pestre járva igényesek lettek és hozzászoktak a szo­cialista gyárakat jellemző jut­tatásokhoz, körülményekhez, bár szenvedik a bejárás min­dén nehézségét, kényelmetlen­ségét. Olyan szép összefogás­sal, amely a létesítést lehető­vé tette, az új gyár megsze­rettetését is el lehet érni. Per­sze néha a jó bornak is kell cégér! Szüts Dénes Ergonómia KGST-szinten A munka- és munkahely­szervezés ma már nélkülözhe­tetlen tudományága a korsze­rű termelésnek. Ettől függhet az olcsóbb, termelékenyebb gyártás, a balesetek csökken­tése vagy kiküszöbölése. Je­lentőségét mutatja, hogy most zárult a Magyarországon er­ről tartott KGST-munkaérte- kezlet. Egyúttal bemutatták a hazánkban készített ergonó­miai laboratóriumot, amelynek segítségével példáid megvizs­gálják az adott helyen dolgo­zó munkások képességét, rá­termettségét, vagy választ ad­nak arra, hogy milyen mun­kahelyre érdemes beosztani a jelentkező vagy már szolgála­tot teljesítő munkatársat. így kerülhet valóban mindenki a számára legmegfelelőbb hely­re. Az ezzel foglalkozó Ipar- gazdasági, Szervezési és Szá­mítástechnikai Intézet egyéb­ként arra is vállalkozik, hogy meghatározza a termelékeny­ség fokozásához szükséges fel­tételeket anélkül, hogy a dol­gozót ezzel megterhelnék. A KGST-megbeszélés során elis­meréssel nyilatkoztak a ma­gyarok munkájáról Sorbanállók A monori TÜZÉP-telep előtt három hét óta már kora reggel rendszeresen 80—100 ember I* gyülekezik. De a nap bárme­lyik időszakában, amikor meg- neszelik, hogy szénszállítmány érkezik — érdeklődnek az ál­lomáson —, hajlandó összejön­ni ugyanennyi. Hallottam, hogy annyira nyomakodnak, tolakodnak befelé, hogy zú- zódásokat szenvedtek a kezü­kön. Vecsésen meg mindenna­pos, hogy néhányan már este a telep elé sorakoznak, ott vár­ják ki a reggelt, hogy ők le­gyenek az elsők. Monoron ezen a délelőttön több mint 200 mázsa szenet adtak el — csak berentei da­rabost! Más nem kellett. — 15 mázsa berenteit ké­rek. — Csak 10-et kaphat, tessék várni, amíg mindenki sorra kerül, ha marad, akkor adunk többet — így a telepvezető. — Közben befuthat egy újabb szállítmány is. A sorbanállók ötösével lép­nek be, s ezután fegyelmezet­ten mindenki csak 10 mázsát kér — természetesen beren­teit. Tíz vevő közül csupán egyetlen kért mást: kokszot. — Még hárman jöhetnek! Nem, mégsem, csak ketten... Elfogyott. így is két mázsával többet mértem ki... Három vagon nemsokára megérkezik... Várhatnak, de a másik bejá­ratnál, vagy menjenek elegy órát sétálni — mondja a te­lepvezető. A tömeg rendületlenül ki­tart. — Van már. otthon tüzelője? — kérdezem egy asszonytól. — Nincs — és gyanúsan vé­gigmér. Még néhány hasonló választ kapok, aztán valaki dacosan rávágja, hogy: Van! — Mennyi? — Kevés. Na, és ha 20 má­zsa lenne, többet nem vehet­nék? Biztosítom magam. S mintha megtört volna a jég, egy néhányan még bevall­ják, hogy van otthon tüzelő­jük, de berenteiért sorbanáll- nak, mert az hiánycikk. Készletek A monori telep, már hetek óta naponta 600 mázsa szenet ad el, főleg berenteit. Sőt az egyik szombaton 1800 mázsa fogyott el. Az idén szeptem­berben csaknem kétszer any- nyi tüzelőt adtak el, mint ta­valy szeptemberben. Most 200 vagonnal, egy éve csak 118- cal. Brikettből a tervezett 12 vagon helyett 30-at értékesí­tettek ugyanebben a hónap­ban. A legrosszabb matemati­kusok is egyből rájöhetnek te­hát, hogy volt és van az idén is tüzelő, sőt több is, mint az elmúlt évben. — Mégis, mi okozza az iz­galmat, a sorbanállást, a hiánycikkérzést? — kérdezem a telepvezetőt, Barth Lászlót. — Szerintem ott kezdődött, amikor az év első felében bi­zonyos felsőbb szintű nyilat­kozatokban elhangzott, hogy lesz ugyan elegendő tüzelő, de nem mindig abból a minőség­ből, amelyet a lakosság a leg­jobban kedvel. — Ha a nyilatkozatok nem bizonyultak volna igazaknak, akkor valószínűleg pánik sem tört volna ki. — Az első negyedévben a szállításokban lemaradás tör­tént, ez nálunk mintegy 135 vagont tett ki. A második ne­gyedévben ugyan 80 vagonnal, a harmadikban 58-cal többet szállítottak, tehát pótoltuk a lemaradást, de amikor a kö­zönség az év első felében azt tapasztalta, hogy kevés a tüze­lő,. megijedt. JsLmost.-többet ..vá­sárol'szerintem, mint ameiiy- nyi szükséges számára. Nem érjük utói magunkat. — Esetleg megváltozhatott a vásárlók igénye is? — Azt keresik, amely a leg­jobban ég a kályhában: a be­rentei diót. De nem emlék­szem, hogy ebből bármelyik évben elegendő lett volna. Most sincs kevesebb, mint máskor. Viszont német bri­kettből kisebb a mennyiség, ezt is szeretik, s talán ez okoz­za a problémát. Van 26 vagon lengyel szenünk, de ezt drá­gán ják. A nagybátonyit és a kányásit sem szeretik, a nyár óta ott tárolódik. Brikett há­rom hete nincs. Koksz inkább van. Fával nincs problémánk... Viszont ha elfogy a berentei, akkor betódulnak, sikongat­nak ... Szerintem a sajtó is felkorbácsolja a kedélyeket, túl sokat foglalkozik velünk. Igények A monori járási kereskedel­mi felügyelőségen Bódi Pál el­mondja, hogy egyáltalán nem számítottak ilyen tumultusra, hiszen a múlt évben még csak megközelítően hasonlóra sem volt példa. Az igények felmé­résénél a tavalyi időszakból indultak ki, és elkerülte a fi­gyelmüket, hogy amikor 1966- ban felemelték a szén árát, és ezt néhány hónappal előre be­jelentették, akkor sokan felvá­sárolták a tüzelőt, és annyit tartalékoltak — sokan 100 má­zsát is —, hogy 67-ben és 68- ban kevesebbet vásároltak. Mostanra azonban, úgy lát­szik, kifogytak a készletek, újabb erőteljes igény keletke­zett, s ez a legjobban bevált berentei és a német szénhez kötődik csaknem kizárólago­san. Már korábban megszüntet­ték az árukapcsolást, amely­nek, úgy látszik, nem volt meg a gazdasági alapja a tüzelőke­reskedelemben. Ezáltal fel­halmozódnak olyan szenek, amelyeket nem lehet eladni, sőt némelyek ezek közül drá­gábbak a jobb berenteinél is. Tehát tüzelő van elegendő, csak nem abból, amiből kelle­ne. — Ha még sokat foglalkoz­nak velünk, akkor továbbra sem csillapodik a türelmetlen­ség — fogad a vecsési TÜ­ZÉP-telepen a telepvezető-he­lyettes, Valkai Nándorné. — Mi okozza a zavart? — Azért fogy több berentei, mint máskor, mert most szinte egyáltalán nincs német bri­kett. Magyar brikett meg any- nyi volt egész nyáron, hogy több szállítmányt fogadni sem tudtunk, most meg elfogyott, viszont döcög az utánpótlás. Nógrádi szén van, de nem kell. Koksz nincs. Jóslatok A Budapest környéki TÜ- ZEP áruforgalmi osztályveze­tője, Szebeni Antal, a német brikettről a következőket mondta: — Tavaly 8300 vagon német brikettet kaptunk. Az idén 9000-et igényeltünk, de már ekkor jelezték, hogy legfeljebb 6500-at kaphatunk. Később a németek szerződésmódosítást kértek, hogy 20 ezer vagonnal — országosan — kevesebbet szállíthassanak. így a mi igé­nyünket 2500 vagonra szállí­tották le, de ebből eddig még csak 800-at kaptunk meg. — Es a berentei? — 23 000 vagon borsodit, vagyis berenteit igényeltünk, de csak 19 000 látszik biztos­nak. Hiába, a borsodi bányák nem bírják a rohamot. — A nógrádiak? — összesen 600 vagon nóg­rádit szerettünk volna kapni, de már a tárgyalások során kénytelenek voltunk 2300 va­gonra emelni, s végül el kell fogadnunk 5500-zal. Őszintén meg kell mondanom, hogy a tüzelökereskedelemben nálunk még nem érvényesül a keres­let-kínálat törvénye. — S mit jósol a továbbiak­ban? — Már eddig is 2400 vagon­nal több tüzelőt adtunk el, mint tavaly. 2000 vagonos készletünk van, a következők­ben még beérkezik 24 600 va­gon. összehasonlításul: az el- 'múlt év ugyanezen időszaká­ban csak 21 000 vagon állt ren­delkezésünkre. Tehát van tü­zelő ... Sőt ahogy több telepen hal­lottam: a sorbanállók 80 szá­zalékának otthon is van már f.üzelője. Berkovits György Opera-„export” Az Operaház balett-társula­ta november 3-án utazik franciaországi vendégjátékra, de az Operaház művészei kö­zül még számosán szerepelnek külföldi színpadokon a jövő hónapban. Erdélyi Miklós no­vember első felében Angliá­ban dirigál, Orosz Adél és Ró­na Viktor Iránban, majd Ju­goszláviában lép fel, László Margit, az NDK-ban, Szabó Anita a Szovjetunióban, Réti József Párizsban és Berlinben lép fel, Simándy József Fran­ciaországban énekel és a je­lenleg már Nantes-ban ven­dégszereplő Eszenyi Irma és Szalma Ferenc november vé­gére újabb franciaországi fel­lépéseket vállalt FELVESZÜNK GYAKORLOTT FÉRFI BELSŐ ELLENŐRT (az eddigi működést kérjük leírni) MÉRLEGKÉPES KÉPESÍTÉSŰ DOLGOZÓT adminisztráció-vezető munkakörbe Szabad szombat Csak váci és Vác környéki lakosok jelentkezzenek! PEST-KOMAROM-NÖGRAD MEGYEI ÉLELMISZER NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT Vác, Derecske dűlő 4. PF: 54. (Megközelíthető MAVAUT autóbusszal.) 14 -16 éves fiúk! JELENTKEZZETEK SZAKMUNKÁS­TANULÓNAK, KORSZERŰ ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁKRA! A képzés helye: Cegléd, Nagykőrös vagy ' Kecskemét, — a jelentkező választása szerint. ♦ Vidékieknek teljes ellátásról (kollégiumi elhelyezésről) gondoskodunk. A felvételek előjegyzését megkezdtük. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. ♦ Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. Berepülés a Pestvidéki Gépgyárban A Pestvidéki Gépgyárban megkezdték az első magyar tel­jesen könnyűfém-építésű — EV—1 „Fecske” — vitorlázó- repülőgép berepülését. A berepülést az ismert — két gyémánt és egy arany koszorúval rendelkező — pilóta, Mandl Ernő végzi. Az első 10 óra repülési tapasztalatai azt mutatják, hogy a gép elérte a tervezési szintet, és igen jónak bizonyul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom