Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-03 / 229. szám
T 1969. OKTOBER 3., PÉNTEK :“¥^ífrfap 3 A prognózis szerint a télen is jó idő lesz az úri Béke Tsz-ben Üresjárat, papírokkal Vacogva néztek ilyenkor ] már a naptárra, jön a hó, a jég, a zúzmara, a tél. A parasztemberek közellenségként gyűlölték a decemberben kezdődő évszakot, mert ajtó mögé kényszerítette, tétlenségre kárhoztatta őket, mert a tél soha semmit sem hozott, csak vitt, erőt, eleséget, tüzelőt, hiába hazudták a kalendáriumok a nagy „disznóöléses” romantikát. Mi a tél most? És hogyan készülnek rá ? Az úri Béke Termelőszövetkezet egész vezérkarát egy tanácsteremben találom: ...„Az őszi munkákról szóló beszámolót elfogadom, de”... „A szántástervet miért nem teljesítették?'’ ... „A kukoricakombájn'rendben van-e?”... „Mehetnének a traktorosok nyújtott műszakban?”... — Kovács István gépcsoport vezetőre záporoznak a kérdések. Dudás Sándor né, a tsz párttitkára kezdi, Bori Antalné raktáros folytatja... kímélet nélküli fejmosás, vita, az őszi betakarítás még jobb, gyorsabb intézéséért. Horinka János elnök „időt lop nekem el”, kérem, gyorsan fussuk át a tsz őszi, illetve téli felkészülését, hangsúlyozva, engem főleg az emberek foglalkoztatása érdekel. — A 230 dolgozó tagunk és a 15 alkalmazott téli foglalkoztatása elsősorban az egész gazdaság őszi alapozásától függ — mondja az elnök. — Hogy mit értek ez alatt? A 2500 hold szántó jó részén takarmány- növényeket vetettünk. Száz hold borsónk, 100 hold lucdt- nánk van, összesen 230 hold pillangós, és a silónak való is eléri a 100 katasztrális holdat. Az 500 szarvasmarhánk — ebből a 180 tehén —,' az 55 lovunk és a 400 anyabirkánk részére jó tervezéssel biztosítottuk a takarmányt. Nem kevesebb, mint 530 holdról törjük le a kukoricát, hogy az abrak is ' meglegyen. Évente mintegy 20—30 vagon takarmányt még el is tudunk adni. — Az állattenyésztésben „A telet mi csak onnan vesszük észre, hogy fehér a határ” — magyarázza egyikük. Hát az asszonyok?... ' A halastavak felé, mintegy három kilométerre a falutól, a zsenge nyárfákat kapálják, ápolják. Király Jánosi\é, Bakos Jánosné, Kákái Istvánná és a többiek hamar zsilipet nyitnak: ...„Hej, télen behúzódunk a cirokbirodalomba... úgyám... idén már vagy 50 ezer seprűt kell megkötni... naponta 8 órát dolgozhatunk, mint az üzemi munkások... a kereset? ... ki, milyen ügyes, hogyan tudja az ujjait forgatni ... napi 40—50—60 forint .. özvegy Újvári Pálné 67 esztendős, mégis havonta 20 napot dolgozik a tsz-ben. — Amíg bírom magam lelkem — igazítja meg kék kötényét — miért ne csináljam? Megtárgyaljuk a jó meleg kis műhelyben, mit csinált az „Angyal” a tv-ben. (Óriási nevetés.) Meg ki kinek udvarol a faluban... Az asszonyok mesélik, akad káposztasavanyítás, és egyéb munka is. Aki akar, valóban kereshet. A faluból 1000 ember jár el Pestre és más városokba dolgozni. Reggel korán már buszra szállnak és A Baranya megyei Tejipari Vállalat országosan egyedülálló kezdeményezést,valósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgozó üzem között 800 méter hosszú, kettős csővezetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű műanyag távvezetéken naponta 6—7 ezer liter tej szállítását bonyolítják le rövidesen, az eddiginél sokkal higiénikusabb késő délután érnek haza. „Hát nem jobb itt?”... „Az ember otthon van és a pénz is megmarad”. .. Mit lehet még a téli tervekből ellesni ? ... Például, hogy tanfolyamok lesznek: politikai, gazdasági, ifjúsági, valamint TIT-előadások a tsz- tagok részére. A szakember- képzés is ekkor veszi kezdetét és tavasszal fejeződik be. Sokan, egészségügyi tanfolyamokon sajátítják el a korszerű tudnivalókat. Persze azért a, disznóölés, a jófajta borocska szopogatása, a falusi karácsonyok kedves hangulatú ünneplése sem marad el. De az élet mégis más, mint ahogyan teljesen más lett a termelés módja népgazdaságunk e fontos „iparágában”, a mezőgazdaságban is. Fújhat a szél majd,, eshet a hó... „Kétszázéves váci nyomdák, váci ősnyomtatványok” címmel mutatta be új anyagát a Vak Bottyán Múzeum a múkörülmények között és várhatóan gazdaságosabban. A vezetéket és a csőmosó berendezést az NDK-ból vásárolták és ottani szakemberek végzik a szerelést. A kísérleti vezeték üzemeltetése után szerzett tapasztalatok figyelembevételével döntenek arról, hogy másutt is építenek-e tej távvezetéket. A kifejezés, hogy üresjárat, gondolatainkban rögtön fölösleges munkával, kárbave- szett idővel és energiával társul. Ahogy valójában van is. Az üresen futó gépkocsi, a rakomány nélkül gördülő vagon veszteség, mégpedig mindany- nyiunk számára. Veszteségeket azonban, üresjáratok miatt, szenvedünk másként, máshol is. Még a nyáron történt, egész pontosan július negyedikén, hogy miközben a Dunamenti Hőerőmű Vállalat munkavédelmi felelősével beszélgettünk, beállított hozzá két férfi. Nem sok ügyet vetve arra — s már maga ez a rosszízű hivatalos magabiztosság ellenszenves —, hogy éppen tárgyal, bemutatkoztak, s a tárgyra tértek. A bemutatkozás szerint egyikük a járási tanács művelődésügyi osztályának munkatársa, másikuk „a művelődési ház” — nem mondta melyik — igazgatója, s arra kapacitálták a munkavédelmi megbízottat, hogy ezentúl számukra is kimutatást kell összeállítani arról, mikor és milyen témával rendeztek zeumi hónap nyitányaként Vácott. A kiállítást, a páratlan érdekes történelmi tárlatot szombaton nyitja meg Arany István, a városi tanács vb-tit- kára. ^ Az októberi múzeumi hónap során nemcsak a múzeumba, hanem a történelmi személyek és forradalmárok váci sírjaihoz is ellátogatnak az érdeklődők. Ezenkívül, számos érdekes beszámolót hallgathatnak: a kelták itt megmaradt sírjairól tart előadást Hellebrandt Magdolna régész. A váci sajtó történetéről beszél Papp Rezső és a Vak Boty- tyán Múzeum évi anyaggyarapodásáról számol be a múzeum igazgatója, Stefaits István. A rendezvényekre belépődíj nincs, a megnyitás napján a múzeum látogatása ingyenes. munkavédelmi előadást az erőműnél. Emberem csak sápadozott, s tiltakozott kézzel-lábbal, hiszen — mint mondta — küld ő erről jelentést főhatóságának egyrészt, másrészt pedig képtelenség az, amit kérnek. Még a főhatóságnak küldött jelentésben sem szerepel a részletezés, a kérés szerint viszont a legrészletesebb kimutatás kellene. Az erőműnél azonban hatvan részleg van, s mind a hatvanban rendszeresen folyik munkavédelmi oktatás, mégpedig más és más témával a hegesztők, a lakatosok számára, hiszen egy erőmű bonyolult szervezet, s itt a biztonság a legfontosabb követelmény... A magyarázat, bármily meggyőző is volt, nem talált meghallgatásra. A két ember csak erősködött, hogy a kimutatás kell — felsőbb rendeletre, csak éppen azt nem árulták el, ki, mikor és főként miért rendelt el ilyesmit, ha egyáltalán elrendelt —, de persze „mi nem avatkozunk bele, mit csinálnak” — mondta a járási ember. Mire engem is megszállt az ördög, s közbeszóltam, hogy akkor meg minek a nyilván csak lepédőnyi papírokra férő kimutatás? Ha nem szólnak bele abba, mikor és miről tartják a munkavédelmi oktatást a vállalatnál — nem is tudnának beleszólni —, minek nekik a papír? Minek? T artott a vita, amikor búcsút vettem tőlük, s ' bár motoszkált bennem, hogy néhány sor erejéig megpendítem a dolgot, leintettem magam. Minek? Annyit írtunk már a kimutatás-mániáról, a fölösleges papirhegyékről, az elpocsékolt erőről, a munkát kereső íróasztalokról, hogy vizet hordanék a tengerbe csupán egy újabb cikkel. A napokban azonban fölidéződött bennem a régi méreg, mert ötödszöri keresésre is azt felelték valakiről: még mindig nincs ideje. Hát mit csinál? Adatokat gyűjt. Adatokat? Igen — felelték, mert jelentést kért tőlünk ez és ez a szervezet. De hiszen nem hatóságuk, nem felettesük az a szervezet, minek gyűjtik az adatokat? Miért nem tudja az a szervezet a maga munkatársaival kikerestetni az adatokat a statisztikai gyűjtőlapokból? Szegény kis nő a vonal túlsó végén csak hápogott, hogy hát honnét lenne nekik ilyen bátorságuk, hiszen ... Hiszen ez a baj. Az, hogy halomnyi fölösleges dologra senki nem meri azt mondani: nem csináljuk, mert értelmetlen, szükségtelen, fölösleges. Sok a papírmunka? Sok, de vigyázzunk: a korszerűbb, operatívabb gazdálkodásnak élet- feltétele a tökéletesebb adminisztráció. Nem a jó, a helyes, szükséges, mert következményeket maga után vonó jelentésekről, kimutatásokról, elemzésekről van szó, hanem arról, ami ezek árnyékában búvik meg. A vad-statisztikákról, az öt felől kért jelentésekről, melyek ugyanarról szólnak, a kimutatásokról, melyeket nem néz meg senki, nem használ /semmire, tehát hatásuk, befolyásuk nem lehet. Sok az ilyen papír? Nagyon sok. Jó dolog eredményként elkönyvelni, hogy csökkent a pedagógusok adminisztratív munkája, hogy az orvosoknak is kevesebbet kell papírok fölé hajolniuk, s többet törődhetnek a betegekkel. Még jobb dolog lenne azonban ott körülnézni, ahol az a munka, hogy papírokkal foglalkoznak: az ügyviteli gépezetben a gyárakban, a hivatalok osztályain, a köz- igazgatásban — ahol dicséretre méltó törekvések vannak a fölös adminisztráció csökkentésére —, mindenütt, ahol csak „papírgyárak” működnek, s ott is, ahol ezeket a „papírgyárakat” működtetik __ A z öncélú mozgás, tevékenység minden bonyolultabb szervezet esetében reális veszély, már nem is illik Parkinsonra hivatkozni bizonyításként. Az öncélú mozgás megakadályozásának azonban csakis akkor lehet valódi eredménye, ha képesek vagyunk arra, hogy megszervezzük a munkát. Érvényt szerezzünk elveinknek, melyeket mindig helyesen tudunk megfogalmazni, de a gyakorlatban már sokkal kevésbé végrehajtani. Annak az elvnek, hogy o fölösleges munka elvégzése és elvégeztetése vétek a társadalommal szemben, s mint minden hasonló vétket, nem lehet fejcsóválva tudomásul venni, hanem meg kell torolni! Mészáros Ottó VÉMÉND Az első tejtávvezeték Szüts I. Dénes Múzeumi hónap nyitánya KÉTSZÁZ ÉVES „SAJTÓ” tehát télen is nagyüzem lesz? — Teljesen folyamatosan halad a tenyésztési, hizlalási munka. Télen éppen úgy, mint nyáron. — Talán azzal a különbséggel — kapcsolódik beszélgetésünkbe Mészáros István főmezőgazdász —, hogy idén a szalmát is báláztattuk és be- kpszí tettük a majorokba. A ■szállítási utat ezzel lerövidítettük. Télen nem kell majd embernek, gépnek annyit vesződnie. Mint megtudom, a silózásnál is megváltoztatták a régi módszereket, 80—90 vagonnal már föld feletti kazalba silóztak, hogy ennek a szállítását is könnyítsék. A 20 fogatos téli munkáját a szarvasokba való trágyahordás képezi majd. A gyalog munkaerő részben fanyeséssel, részben seprűkötés- sel foglalkozik „télapó” hónapjaiban. A fűzfafeldolgozóban pedig kosarakat kötnek. Ilyenkor kell kijavítani a be- hordáskor tönkrement ponyvákat, zsákokat is. — Aki dolgozni akar, munkát talál — mondja Horinka János elnök. — A kereset csaknem olyan lehet, mint az év bármely időszakában. Nézzük meg talán, hogy a határban is ilyen „szép ez a menyasszony?”... Az aranyló őszi napfényben fürdő úri határban először a traktorosokkal találkozom. Csaba István és társai trágyát szórnak a mustártáblára. Patyi István a szarvasból rakodógép segítségével pakolja a szórókocsikat, amelyeket a traktorokkal a földekre vontatnak. Emberi kéz nem nyúl itt villához. — Mi lesz télen? — fognak körbe és válaszolnak: — Javítjuk a gépeket. A 16 erőgépen, a három kombájnon, a rengteg munkagépen van mit „tapogatni”. A műhely jó, rendesen el lehet végezni benne a munkát. BULGÁRIAI JEGYZETEK V. CODECS VÁROS 6000 LAKOSÚ. Már-már természetesnek vettük, hogy autókaravánunk megint közel 100 kilométert tett meg, amíg a városba ért. Érkezésünk előtt jobbra fordultunk és egy telefon- illetve kábelalkatrész-gyárba futottunk be. A fogadás az ismert, a meleg, a tiszta szívű volt, hadd ne írjam le. Ebben a gyárban 800 munkás dolgozik, telefonzsinórokat, kábeleket gyárt, villanyfölszereléseket csinál és exportál a világ minden tájára, még Nyugat- Németországba is, pedig mint tetszik tudni, ez nem kis dolog. A munkások nagy része a munka természetéből fakadóan itt is nő. Itt is sok a szép, a csinos nő. És a gyárudvar zöld és tele van virággal, szegfűvel, rózsával. És a szegfűk és a rózsák között Ízléses keretekben a gyár legjobb dolgozóinak képei. Úgy látszik, Bulgáriában „divat”, hogy a gyárakat, legalábbis a fiatal gyárakat azok az emberek építik, akik később a gyárbán dolgoznak. Godecs- ben ez a gyár szintén olyan gyár volt, amelyet azok a munkások építettek föl, akik most éppen benne dolgoztak. A LÁTOGATÁS UTÁN bementünk a városba, Godecs- be. Mint írtam volt, Godecsnek 6000 lakosa van és e kicsiny településben két és félezer ember az ipari munkás. Egyébként Godecs ipari székhely, járási székhely, illetve ahogy ők mondják: körzeti székhely. A vár<« vezetői arra a legbüszkébbek, hogy egy kezükön meg tudják számolni a rendőröket. Ezzel demonstrálják, milyen rendes nép lakja e tájat. Nem kell a rendőr ide. Büszkék arra is, hogy a bolgár nép ugyan szeret enni és inni, (bűnözni), mulatni, de arra még büszkébbek, hogy szeretnek dolgozni, és hogy a bolgár ember takarékos. Godecs párttitkára irodalomtanár. Sok anekdotát ismer és sok anekdotát mondott el nekünk. Nem volt nehéz számára, hiszen agyának minden sejtjében van egy kedves bolgár népi mese. Elmondta, hogy itt errefelé szokás, ha a kicsi bolgár ember megszületik, takarékbetétkönyvet, (OTP-betétkönyvet) nyitnak számára. Rakják a pénzt, állandóan rakják és ha megesküszik, férjhez megy, (megnősül), azon a napon megkapja a születésétől eladdig a szülők gondoskodása révén gyűjtött pénzt, illetve a betétkönyvet. Azt mondja ez a kedves, intelligens kis emberke, a párttitkár, akinek a haja szanaszét áll, hogy: — Tudják elvtársak, az úgy van, ha egy bolgár ember munkájáért kap egy lévát, a bolgár ember hozzátesz még egy lévát és rohan vele a bankba, hogy betegye. A KEDVES BESZÉLGETÉSNEK a pártbizottságon és a tanácson vége szakadt. Kicsiny karavánunk felszedelődzködött és ismét elmentünk a hegyek közé, megtekinteni a haltenyésztő gazdaságot. Tiszta szívből mondom, illetve írom, hogy csodálatos látvány volt és az ebédre már nem is találok jelzőt. ^ Elmentünk néhány tóhoz és számunkra eleddig ismeretlen amerikai pisztrángokat láttunk, tömérdeket, amelyek éhesek voltak. Három-négy kilós halak, megbújva a víz alatt lapultak, azután egy munkás, lapáttal dobálta közéjük a darált húst és mint egy hatalmas akváriumban, ezer és ezer számra nyüzsögtek a halak a víz felszínén, testük csillogott a napsugárban. Néhány órát töltöttünk a tó partján és a munkások eljátszották nekünk mindezt többször is, különböző tavakban, mindenütt ugyanazzal az eredménnyel. A halgazdaság igazgatója elmondotta, hogy fent a hegyekben valahol élnek a rendes európai pisztrángok, azok a 20—30 centiméteresek. Azok ott érzik jól magukat, ott élnek jól, az az ő hazájuk. Azoknak éppen az a klíma, éppen az a víz a jó, mintha Magyarországon élnének. Kár volna számokat írni, millió halakról, millió békákról, milliárd forintértékekről kellene írnom, minek tehát. Lenyűgözött bennünket az ember által irányított természet és az a hatalmas gazdaság, amelynek megfogalmazha- tatlan az értéke. AZ EBÉD, természetesen vajban sült pisztráng volt, amelyet citrommal és ecetben savanyított hagymával tálaltak. A házigazda, a tudós, a halbiológus kötényt kötött dereka köré és két nagyon szép fekete bolgár lánnyal ügyeskedett, tüsténkedett, hordta elénk az ételt és az italt. Kellemes, szép nap volt, a háromnapos ünnep vigíliája, szombatja, szeptember nyolcadika, hétfő. Suha Andor (Folytatjuk.)
