Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
PEST UECVEt k/CwtIop 1969. OKTOBER 19., VASÄRNAP BARANYI FERENC: Két virágének Harangszó a te szerelmed, szívbe hintett honvágy ha elnémul hangja bennem, hogy’ találok hozzád? Szilaj mén a te szerelmedi, messze földre vágtat, gyönge lábam nem követhet, nem mehet utánad. A lovamat ha megkötöm, fogoly, míg eloldom, kérő szavam laza béklyó, nem léssz tőle foglyom. Am a csókom pányvahurok, kezessé tesz téged, cseréld csókom rabságáért szabad messzeséged. IL Eredj, te dal, érd ntól a párom, fogd kézen, hogy hozzám eltaláljon. Szerelme ág, nem moccan a lombja, légy te szellő: hajlítsd a karomba. Szerelme rét, aszály-ölté pázsit, légy te zápor s újra kivirágzik. Szerelme jég holt színén vizeknek, légy te napfény amitől fölenged. Eredj, te dal, érd ntól a párom, fogd kézen, hogy hozzám eltaláljon. »ww//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////y//////////////////////w// SIMON EMIL: Nyugalom Á holt ágban lovakat fürösztötték. Prüszkölő horkanásuk, meg a kísérő emberek kiáltozása felhallatszott a magas partra. Dobai a takaró fűben hevert. Gyönyörűséggel nézte, ahogy a feszes bőrű állatok kirúgták magukat a vízből, s az eleven fényben száradtak. Szerette a déli nyugalmat, a pihenő csendjét. Ha csak tehette, elhúzódott a többiektől, feküdt, nézelődött, gondolkozott. Nem is hallotta a közeledő lépéseket, az oldalról rávetődő árnyékra figyelt fel. — Szép jószágok, mi? — kérdezte valaki. A hangjáról felismerte Kovácsot. Bosz- szankodott, hogy a pihenőjében megzavarta. — Azok. — Még így a közösben is fejlődnek. Szívós fajta! — mondta nevetve Kovács. D obai behunyta a szemét, maga elé képzelte a másik liilós szájszélét, barnás fogait, cserzett bőrét. A legszívesebben felugranék. De máskülönben jó itt a fűben, s a lovak látványa is köti. Kováccsal óvatosan lehet beszélgetni. Az ember annyit mondjon csak: esik az eső. Másnapra ebből már az kerekedhet, hogy az igazgatót gya- lázta. Hirtelen kinyitotta a szemét. Kovács mellé guggolt. — Na, mi az, elállt a szavad? — Most éppen a xcsöndet szeretném. Te még sose kívántad? — Majd a sírban. No, meg most is. Pontosan azért kerestelek meg itt. S nagyon jó, hogy megtaláltalak. Dobai felfigyelt. Mit akarhat tőle Kovács, amire ennyire sürgős, fontos lenne? — ezen tűnődött. Kovács lehasalt mellé, suttogóra fogta a hangját. — A sógorom üzent érted. — Értem? — Tudod, a sógor nem fukar ember. Mindig a szíve volt a legnagyobb! — Cigarettát kotort elő a zsebéből, rágyújtott. Kétezer tégláját kellene elfuvarozni. Dobai nem felelt. A csöndben jól hallat-^ szott a lovak dobbantása. Kovács várakozással nézett rá. — Megdolgozok egész nap, meg is fizetnek. Nincs szükségem a külön munkára! — mondta Dobai. — Csak a bolond veti el a pénzt! Próbán Aznap délután legalább láromszor összevesztek. Azzal íezdődött, hogy Ali késve érkezett. Öli már rég ott ült a Dresszé ablakában, teltette a napszemüvegét, mert erősen Ddatűzött a nap, és unottan szopogatta a coca-colát. Hamarosan feltűnt Ali. Nem ment az ajtóhoz, hanem átemelte hosszú lábát a vályú alakú virágtartón. Lehajolt a feltolt kirakatablak alatt, és lezöty- tyent Öli mellé a székre. — Na végre! — mondta Öli. — Egyezik a véleményünk — nevetett Ali. — Mért van olyan jó kedved? — Még az se legyen, amikor sgy ilyen frankó nővel' talál— Naponta részed van benne — legyintett Öli előkelő könnyedséggel. — De legalább ne késnél folyton! — Kilencvenhatodszor is megmagyarázom: később végzem, mint te. Mondtam, hogy sétálj előbb, csak aztán ülj be. — Tudod, hányán leszólítják az embert séta közben? — Mutasd meg, ki volt, s én Dlkapom az ürgét! — játszotta meg a zord lovagot Ali. — Nem egyvalaki, mindig más ...! De hisz tudod te azt. — Tudom. S kellően fel vagyok háborodva. — Ali a lányra mosolygott, és megrendelte a saját- coca-coláját. Tenyerét rátette Öli kezére, és szenvedélyes hangra váltott: — Ügy mennék már, de úgy...! — Bolond vagy? Ilyen korán?! — Elismerem, hogy igazad van. De azért talán mondhatom, hogy én már rohannék? — Mondhatod — vonta meg a vállát Oh. — Nincs talán ellene kifogásod?! — Semmi az égvilágon. Legfeljebb megjegyzem, hogy túl önzőnek talállak. — önzőnek! Engem! — ha- hotázott Ali színészíesen. A többi asztaltól is mind feléjük néztek. — Nem zavar, hogy mindenki idenéz? — suttogta Öli. — Na és?! — Hirtelen abbahagyta Ali, mert hozták az italt. Némán megvárta, hogy a felszolgálónő kitöltse a felét a pohárba, megköszönte, s csak aztán fordult ismét Olihoz: — Jól le tudod hűteni az embert. — Téged minden öt percben le kell hűteni. — Erre büszke vagyok — bólintott Ali. — Különben ma porszívót és fotelokat szeretnék nézni. — Tudom, már mondtad. Ali sértetten és méltatlankodva csóválta a fejét. Nem is szólt többet, hanem fizetett. Pár perc múlva már egy kirakat előtt ácsorogtak. Ésitl vesztek össze másodszor. — Látod, ez az — mutatott Ali egy porszívóra. — Ühüm — hagyta rá Öli, és egy nő után nézett, aki sárga pizsamanadrágban közlekedett. Ali lelkesen folytatta: — Ez felszívja a vasgolyót is. Elhiszed nekem? — Megrántotta Öli kezét, aki még mindig az idegen nőt figyelte. — Te ide se figyelsz? — Tudhatod, hogy egy porszívó nem hoz ki a sodromból. — El se képzeled, mennyi mindenre jó egy ilyen porszívó. Először is: lehet vele festéket fújni, mint egy szórópisztollyal. Másodszor... — Én azt hittem, hogy először is porszívásra való. Ali rendíthetetlenül folytatta: — Másodszor! Csinálok hozzá egy áttételes tengelyt, és ezzel fogunk kávét darálni, turmixot keverni, verhetsz vele habot... — Minek verjek vele habot? Hogy megborotválkozz vele? — Te habot fogsz verni, és habcsókot sütői nekem. Borzasztóan szeretem. — Megvesszük a cukrászdában. — Szóval te nem fogsz habot verni? — Nem. — Nem sütsz habcsókot? — Nem. — így is jó...! De annyit ötvenkét tavaszán jelentke- \ zett újra. Elmondta, hogy a J társbérlője aisszidált, szeretné ^ megkapni a szobáját. Elintéz tem. Hatvanegyben háromszobás$ öröklakást kilincseltem neki i> az OTP-nél. Hatvanháromban egy héten^ keresztül bizonygatta nekem, i hogy mindennél jobb érv a \ népjrontpolitikánk mellett, ha J ő Vásárolhat egy Moszkvicsot. $ Kijártam neki, ki én. Nem azért az óraszíjért, és imába ^ foglalásért, hanem igenis poli-\ tikából. I Hatvannégyben csak az hi- J áhyzott Csemetke Jenő „jó \ közérzetéhez”, hogy csalá- ^ dóstul Olaszországban turis- J táskodhasson. Nem volt nehéz $ dolgom. ^ Hatvanhatban telefonon fő?-^ hívott és háborogva közölte^ velem, hogy miközben mi azjj újságokban a maszekokat iri-S gyéljük, ő a hároméves $ Moszkvicsával jár, holott már Jj két éve befizetett egy újra. $ Elemi kötelességem lenne, ^ hogy közbejárjak. S Mire közbejárásom — eset-9 leg — eredménnyel végződbe-' tett volna, Csemetkének „szü-( letett” Belgiumban egy unó- fcobátyja, aki küldött neki egy jj kétszázhuszas Mercit. Kicsit bántott a belgiumi oetélytárs, de az idén vigasz-\ tolódtam, mert a múlt hónap- ^ ban Csemetke közölte velem, ^ 10gy tökéletes boldogságához ^ zsupán egy telek hiányzik a ^ Dunakanyarban. Most éppen a dunakanyari^ qarcellázáshoz keresem az ősz- ^ ■zzeköttetést. Sólyom László $ 1 1wssssssssssss* 120 000 I adatlap j Az Eötvös Loránd Tudó- ^ mányegyetem statisztikai tan- ^ izékén ár. Kovacsics József pro- | iesszor átadta az ország leg- nagyobb helytörténeti adat- S gyűjteményét a Zala megyei s Tanács végrehajtó bizottsá- s gának. Az átadott 120 000 ^ adatlap, táblázat 937 ma- ^ gyarországi és 220 Jugoszlá- ^ viához tarto?ó településre vo- ^ natkozó nyelvészeti elméle- J: tét, levéltári, demográfiai for- ^ rásokat, valamint az egyes jj helységek néprajzi, biblio- j; gráfiai, térképészeti, irodai- > mi adatait tartalmazza a mo-S hácsi vésztől napjainkig. 5 Barátom, Csemetke — Az ilyen fuvar nem tisztességes úgy. A nagad véreit akarod megcsalni? — Az én véreim? — kuncogott Kovács. — /éreim, amióta az én véremet magukba izívták! — Keressetek más valakit! — mondta haragosan Dobai és elindult. — Gondolhattam volna! — dohogott Kornes. — Mondtam is a sógornak: nem vagy e Tóth Ernő! D obai villámgyorsan felpattant, s nézett le a fekvő emberre. — Tóth Ernő? Hogy jön ide a neve? Kovács elsápadt, a szája mosolyra húzó- iott, aztán remegve meggörbült, ráncokba szaladt a homloka. — Nem tudom — mondta kínnaL — Csak így eszembe jutott. Dobai előtt, mintha képen látta volna, hir- ;elen minden megvilágosodott. Két hónapja róth Ernő Kovácsék tanyája közelében fel- oorult a vontatójával, s meghalt. Megállapí- ;ották, hogy pálinkát ivott. Egyébként nem /olt szokása az italozás, a felesége vallotta, íogy bizonyára ráerőszakolta valaki. De ki? sohasem derült fény arra sem, mit keresett Kovácsék felé? Kovács, a sógora, meg a két asszony jajveszékeíve mondták, hogy ők csak a csattanásra figyeltek fel, futottak kifelé, s Látták szegény Ernőt a felborult vontató alatt. Akárhányszor kérdezték őket, mindig ezt mondták. Tóthnak semmi keresnivalója nem volt arrafelé. Senki sem küldte oda, különben is: lejárt a munkaideje. — Szóval hozzátok indult? — kérdezte keményen Dobai. Kovács is felállt, ruhájáról leszedegette a bogáncsot, s a rátapadt fűszálakat. — Nem tudom, miről beszélsz, testvér — mondta barátságos hangon. Már indult is, néhány lépés után megállt, visszafordult. — A fuvar, az semmi. Csak tréfáltam. — Várj! — kiáltott utána Dobai. K ovács, mintha nem hallotta volna, men1 tovább, görnyedten, akár a terhet cipe- lők. Dobai tehetetlenül nézte. Visszafordul! a víz felé. A lovakat már elhajtották, teljes lett a csend, s a nyugalom. Akkor arra gondolt, hogy amíg fel nem deríti az igazságot, nem heverhet a fűben a déli szünetben, nem nézegethet gondtalanul. Egyszerre megfordult, s rohanni kezdett Kovács után. Déry Tibor 75 éves A magyar próza egyik legnagyobb élő mesterét ünnepeljük. A fiatal Déryt az első világháború idején a Nyugat fedezte fel. A forradalmak bújj kása után, a fehér.terror tom- ^ bolása közepette emigrációba ^kényszerült. Ez az évtized az | író Déry számára a kísérlete- ^ zés korszaka. A közelmúltban ^megjelent drámakötetébe már ^felvette az Óriáscsecsemő cí- jj mű abszurd drámáját, e kísér- ij letező periódusának érdekes ^ darabját. A szürrealista és ab- ^ szúrd novellák, drámák után äj Déry a valóság felé fordul. Ezt |a magatartását tükrözi Szem- jj tői szembe című munkája, há- $ rom egymással összefüggő kis- | regény. J 1933-ban Bécsben kezdte ír- ^ ni Befejezetlen mondat című J háromkötetes regényét, amely $ a harmincas évek Budapestjé- ^ nek és magyar társadalmának J reprezentatív ábrázolása. Ez a kiemelkedő munka csak a lei, szabadulás után jelenhetett meg. Ekkor rendkívül aktív: novellái, kisregényei, drámái jelennek meg. 1948-ban munkásságának elismeréseként Kossuth-díjat kap. Az ötvenes évek elején írja és jelenteti meg Felelet című regényének két kötetét. A hatvanas években Déry Tibor írói pályájának újabb fellendülését jelző művek sora született. A G. A. úr X-ben és „A kiközösítő” című regények után a közelmúltban jelent meg ítélet nincs című me, moárkötete. Pályájának kü, lönböző szakaszaival, egykori barátaival, társaságával, írók, kai találkozunk a munkában, amely útvesztéseiről és megrázkódtatásairól ad képet. Lát, szólag — amint a cím is mondja — beéri az állásfoglalás elől kitérő regisztrálással. Valójában azonban az idős író bizakodásáról, hitéről szól ez ember javíthatóságában.
