Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

i 1969. OKTOBER 18., SZOMBAT PEST MECV hírlap 3 6 millió négyzetméter fotópapírt gyártanak évente a váci Forte gyár­ban. A közeljövőben befejezésre ke­rülő rekonstrukció során ugyanis új, korszerű gépekkel szerel­ték fel a modern fotokémiai üzemet. Fotópapír Várjak a tndósíiásokat! írja — és ssüriai as olvasó \ Huszonöt éve történt” pályázat November 1-én lesz negyed- százada annak, hogy — Fest megyében elsőként — Jászka- rajenő felszabadult. Több mint hat hónap múlva a szovjet csapatok az utolsó fasiszta erőket is kiverték az ország­ból. Ezekre az időkre emlékezve, olvasóinkhoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy írják meg községük, városuk felszabadu­lásával kapcsolatos élményei­ket, valamint a negyedszáza­dos helyi ünnepség előkészü­leteit. A beérkező tudósításo­kat lapunkban folyamatosan közöljük, a lehetőség szerint követve az egyes helységek felszabadulásának időrendjét A tudósítóverseny zsűrije — egyik olvasónk javaslatára — ezúttal az olvasó lesz. Az egy hónap során lekö­zölt írásokra a következő hó­nap 10-ig küldhetik be szava­zatukat: melyik tudósítást tart­ják az I., II., illetve III. díjra érdemesnek. A legtöbb szavar zatot nyert tudósítás szerzője 1000, a II. helyezett 500, a III. helyezett 300 forint jutalom­ban részesül. Pikoló- negyvenféle csomagolásban A Szerencsi Cukorgyárban szeptember 9 óta több mint tízezer vagon répát dolgoztak fel. Az új cukorból eddig több mint ezer vagonnal adtak át a kereskedelemnek. A termékek közül különösen a mokka- és a pikolócukor iránt nagy a ke­reslet. Ebből mintegy hatvan­öt vagonnal szállítottak az or­szág különböző vidékeire! Az igen munkaigényes pikoló koc­kacukrot szemenként csoma­golják a rendelők által kért emblémás papírokba. Ezeket a „reprezentatív” termékeket je­lenleg negyvenféle csomago­lásban készítik szállodáknak, éttermeknek. Gyál, az alvóközség Szociológusok „vallatják“ Miből áll a gyűrű ? A fővárosban már ötödik éve végeznek szociológiai fel­méréseket — de ezek nem adtak még pontos képet. A vidék pedig: „holt vidék”. A statisztikából annyit tud­nak a tervezők, hogy az úgy­nevezett agglomerációs gyű­rűben háromszorta gyorsab­ban nő a lakosság száma, mint a fővárosban. Ez világ­jelenség. Az urbanizáció ter­mészete szerint, a metropoli­sokhoz szorosan kapcsolódó Másfél éve van érvényben az a rendelet, amelynek alap­ján a tsz-ek kérhetik, hogy a használatukban levő, nagy- üzemileg hasznosítható földe­ket adják tulajdonukba. Van-e érdeklődés az ilyen, úgynevezett tartalékföldek iránt és ha igen, milyenek az átvétel eddigi eredményei? A MÉM földhivatalának szakemberei szerint különösen az elmúlt hónapokban nőtt meg feltűnően az érdeklődés a tulajdanbavétel iránt A gaz­daságok — az idei jó termés- eredmények ismeretében — azon igyekeznek, hogy az éve­A lillafüredi vízesésről Lillafüred egyik látványossága a Palota Szállá melletti vízesés, az idén teljesen kiapadt. Unnék oka, hogy a kristály­tiszta Szinva forrása vizével — amely a vízesést táplálja — az egyre fejlődő Miskolc és az új üdülőhely, Qükkszenike',-észt ivó-, vizelíátását segíti. A vízesésről azonban nem feledkeztek meg a szakemberek, „utánpótlását” a Hámori-tób,öí kívánják biz­tosítani. A mesterséges tóból jelenleg naponta kát-háromezer köbméter vizet engednek le ipari célokra. Az elképzelés szerint a tó áteresztőjét lezárták, és vizét kerülő úton a Szinva kiszá­radt medrébe „vezetik”, ahol az a vízesésen át jut el a város üzemeibe. A munkálatokkal még a téli hónapokban elkészül­nek, s így jövőre a kirándulók újra gyönyörködhetnek a lilla­füredi vízesésben. ’ ken át használt, gyakran je­lentős összegű beruházásokkal fejlesztett területeket jogilag is magukhoz csatolják. Az „átírásokra” azért is szükség van, mert sok helyen manap­ság egyre nehezebb megállapí­tani, hogy a terület melyik, ré­sze van állami tulajdonban. A korábbi szétszórt parcellákat ugyanis a tsz-ek időközben összevonták és önálló egység­ként kezelik. A földek tulaj- donbavéfelével a közös gaz­daságok távlatilag is biztonsá­gossá tehetik a gazdálkodást Somogy megyében eddig 96 közös gazdaság kérte, hogy a megye összes állami tartalék- területének 60 százalékát — hozzávetőleg 54 000 hóidat — alják át tulajdonába. A me­gyei tanács vb eddig csaknem 35 000 holdas terület átírásá­ra adott engedélyt A többi te­rületet a benyújtott kérelmek sorrendjében bírálják eL Bor­sod megyében 41 000 holdra jelentettek be igényt a tsz-ek, a határozatban itt összesen 130 gazdaság érdekelt Az ország más vidékein is nap mint nap érkeznek a me­gyei szervekhez a kérelmei:, amelyéket a kialakult helyzet megismerése után. bírálnak el. Tsz-ek százai kérik a használatukban levő földek tulajdonba adását települések duzzadnak, erő­södnek. A tervezés alapfeltétele: az adott helyzet teljes isme­rete. A megismerés egyik fontos formája a szociológia. A Budapesti Városépítési Ter­vező Vállalat szociológusai most felmérik: mi a helyzet 45 Pest környéki település­ben? Ez lesz az alapja a táv­lati tervezésnek. Emberfeletti munka lenne a „gyűrű” mind a 45 községé­ben mindenkit megkérdezni, 'adatokat gyűjteni. Ezért a tu­dományos módszer bevált el­vei szerint 6 települést vá­lasztanak ki, azokat, amelyek 'jellemzőek az egészre. Háromféle típusról beszél­hetünk: 1. Ahol számottevő Ipar van. 2. Ahol még jellem­ző a mezőgazdasági termelés. 3. Az alvóteleipülések — (ahová „csak aludni járnak basa” az emberek — mert máshol dolgoznak. (Ilyen a legtöbb.) Közülük is egyik legjellemzőbb : Gyál. Itt a legnagyobb a fej­lődés üteme: I960—68 között megkétszereződött a lélek- Szám. Ma 12 ezren lakják, de 'csak kevesen dolgoznak hely­ben. Ez csupán statisztika... Nem tudjuk, a friss „be­vándorlók” hogyan illeszked­tek be, milyenek a társadal­mi és életkörülményeik? Mit csinálnak az „őslakosok”? Milyenek az emberek? Milye- «■ek a viszonyok? A társadal­mi kapcsolatok, a műveltség, a rétegződés? Hol vásárainak, mivel töltik a szabad időt? Erre kíváncsiak a szocioló­gusok: 102 kérdésre akarnak választ kapni, hogy kirajzó-' •lódjón az összkép. Nem kér­dezhetnek meg mindenkit Kilenc körzetre osztották fel a. községet egy-egy körzet­ben minden tizedik házat „kiszúrták” — az ottiakók válaszolnak a kérdésekre. A Budapesti Műszaki Egye­tem tudományos szocializmus tanszékének ötödéves hallga­tói segítenek: ők végzik a helyszíni vizsgálatot, vagyis ők kérdeznek. A válaszokat beírják a kérdőívek rubrikái-! ba, ezeket kódolják, majd gé­pi adatfeldolgozó gépekbe táplálják. A kérdezés október 9-én kezdődött, s kerek egy hónapig tart. Ne-» hezíti a munkát, hogy sokan csak este vannak otthon —1 viszont gyűli szokás szerint: sötétedés után már senkit sem engednek be a portára. Így nagyrészt csak szombat-! vasárnap tehetik tiszteletül két a szociológusok. A lakosságnak csupán tía százalékát kérdezik, de bevált tudományos módszer szerint — néhány ezrelékes eltérés­sel — a vizsgálat révén nyert adatok az egész község hely­zetét tükrözik. Márciusban már megtudjuk a feldolgozó gépektől: hogyan él Gyál, melyek a legsürgetőbb felada­tok? Néhány év alatt az egész agglomerációs gyűrűről láziba képük lesz a tervezőknek. S az információk révén pontosabb lesz a tervezés is. könnyebben lehet segíteni az égető gondokon. Palád! József — Több tízezerre tehető a jelenleg bolti forgalomban levő műszaki szakkönyvek száma. A választék legja­vát, meg az október 15. és november 4. közötti műszaki könyvnapok harminchárom- féle újdonságát mutatják be azon a reprezentatív kiállí­táson, amelyet csütörtökön az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs ^ Központ fő­városi épületében (VIII. Mú- zeum u. 17.) nyitottak meg. — A gödöllői kisállat te­nyésztő társulás a szakmai tudás növelése céljából 10— 10 előadásból álló sorozatot indít nyulászok és baromfite­nyésztők számára. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A nyulászok előadás-soroza­ta november 22-től március 28-ig, a baromfitenyésztőké november 15-től március 21-ig tart. A tanfolyamokra jelentkezni Arany Zoltánnál lehet (Gödöllő, Kossuth La­jos utca 19.) október 20-ig. A részvételi díj 50 forint. lenini munkás hétköznapok Moszkvában. 1918 Március 11-én befutott a kormány tagjaival — élükön Leninnel — a 4001. sz. külön­vonat, a világ első szocialista fővárosába, Moszkvába. A következő napon Lenin aláírásával — Boncs-Brujevics volt a másik aláíró — szerte* röppennek a táviratok értesít­ve a szovjeteket a kormány címváltozásáról. Március 12-én az Izvesztyija nyilvánosságra hozta a vonat­ban írt cilcket, „Napjaink leg­fontosabb feladata”. Lenin be­vezetőjében Nyekrászovot idé­zi: „Te hatalmas, te erőtlen — Oroszország anyánk!” Nekünk mindenünk megvan, természeti kincsünk, emberi erőnk és forradalmi lendüle­tünk, hogy valóban hatalmas és gazdag Oroszországot te­remtsünk — írta Lenin. Ugyanezen a napon a Kremlbe érkezik, és délelőtt megtekinti a helyiségeket, áhol majd a Népbiztosok Ta­nácsát helyezik el. Este a moszkvai munkás-, paraszt- és katonaküldöttek előtt beszél a műszaki múzeum nagytermé-, ben az 1917 februári forrada­lom évfordulója alkalmából. Lenin beszédét nagy érdeklő­dés és forradalmi lelkesedés kísérte. Még azon az estén felkere­sett egy másik gyűlést is, amelyet a volt Alekszejevszkij katonai iskola lovardájában tartottak meg. Erről így ír Leontyin Kotomka: „ ... Suttogás kelt a terem­ben: Lenin. Majd valaki el­kiáltotta magát: „Éljen, Le­nin!” A tömeg felkapja a han­got és ismétli. Száz és száz te­nyér verődik össze. A tömeg acélsűroségüvé tömörül és lel­kesen üdvözli szeretett vezé­rét és ideológusát. Halkan és lassan kezd be­szélni, de mondatról-mondat- ra erősödik hangja. A nehéz, megalázó, kényszerítésekkel teljes életről, az imperialisták erejéről, az orosz proletariátus nem kielégítő szervezettségé­ről beszélt. A hallgatóságot lelkes munkára, szervezettség­re. szervezettségre és ismét szervezettségre hívta fel, meg­rajzolta előttük az elkövet­kező harcok körvonalait. Szavaival hitet keltett, egész lénye erőt, szilárd magabiz­tosságot sugárzott...” Március 13. A fővárosban folyik a IV. összoroszországi ‘rendkívüli tanácskongresszus előkészítése. Este Lenin beszél a breszti békeszerződés ratifi­kálásáról. Március 14. A Szövetségek Háza. Ide érkeznek a delegá­tusok. Kétszer is összeül a kommunista frakció. Kik ér­keznek ide a nép bizalmából? „Itt a megfakult katonakö­peny mellett rövid tengerész­kabátot, a száműzettek beke­csét láthatjuk — írta az Iz­vesztyija. — Lenin a küldöt­tek előtt a békeszerződésről beszél.” Aroszjev visszaemlékezései­ben megható jelenetre emlé­kezik: „Véget ért az ülés. Vlagyi­mir Iljics az elnökség pihenő­szobája felé indult, amikor odafutott hozzá az egyik kül­dött: — Lenin elvtárs engedje még, hogy megszorítsam a ke­zét, pártonkívüli munkás va­gyok, gépész,' életemben elő­ször hallottam ilyen ragyogó, igazi beszédet. Elnézést kérek, hogy magára törtem. Ellenáll­hatatlan kényszert éreztem, hogy megszorítsam a kezét, megköszönjem önnek...” Amint az várható volt, győ­zött a lenini álláspont. A mun­kások, parasztok forradalmi parlamentje ratifikálta a béke­szerződést. Március 18. — Legyen fény! — így jellemezhetnénk ennek a napnak lenini gondjait. Az elektrotechnikai osztály és a kommunálpolitikai bi­zottság közös ülését felkeresi Lenin. Petrográd és a közpon­ti iparvidék villamosításáról volt szó. Még ezen a napon napvilágot láttak a tárgyra vonatkozó lenini feljegyzések. Lenin rendkívül jó érzékkel határozta el — abban a ne­héz időben — az építkezés megkezdését. Elképzelését a későbbi eredmények fényesen igazolták. Április 12. Lenin elnököl a népbiztosok tanácsának ülé­sén. Határozatot hoznak a „köztársaság emlékműveiről”. Erről beszélgetett Vlagyimir Iljics Lunacsarszkijjal: Nyilván emlékezik rá, hogy Campanella utópisztikus mű­vében leírja a fantasztikus szocialista várost, ahol a fal­felületek freskókkal díszítet­tek, a képek természetrajzi, történelmi ismereteket közöl­nek a fiatalokkal, felkeltik hazafias érzéseiket, egyszóval részt vesznek az ifjúság neve­lésében. Az az érzésem, hogy távolról sem naiv és megfe­lelő változtatásokkal nálunk is alkalmazható, már most... Azt, amiről gondolkodom, mo­numentális propagandának nevezném... — emlékezett vissza a későbbiekben Luna- csarszkij. Április 29. Lenin beszédet mond a szpvjethatalom soron következő feladatairól. „Hogy lehetővé tegyük a moszkvai munkásaktivisták­nak, Lenin beszédének meg­hallgatását, az összejövetelt a Műszaki Múzeumban tartot­tuk meg — emlékezett visz- 6za Nagyezsda Krupszkája. — Iljicset fergeteges tapssal fo­gadták, szavait nagy figyelem kísérte, érezhető volt, hogy mélyen érinti a hallgatóságot. Lenin maga is nagy átéléssel beszólt, szavait még ma sem olvashatjuk felindulás nél­kül ...” A lenini beszámoló különös figyelmet szentelt a szerve­zettség, fegyelem, nyilvántar­tás és ellenőrzés kérdésének. „Most, amikor a forradalom menetének fő sodrába kerül­tünk — mondotta Lenin —, arról van szó, hogy győz-e a proletár fegyelem és szerve­zettség, vág;.’ pedig a kispol­gárság ösztönössége, amely Oroszországban különösen erős __” Máj us 1. Lenin, a kormány tagjai és a népbiztosok taná­csának munkatársai gyülekez­nek, hogy a nép által gyűlölt cár, II. Sándor emlékművét lebontsák. Lenin a falakról gyakran kinézett a Vörös tér­re, ahol a felvonulók halad­tak. Nagyon helyeselte, hogy Boncs-Brujevics is együtt ment a dolgozókkal, hangsú­lyozta, hogy nem szabad el­szakadni a tömegektől. Két alkalommal is beszédet tar­tott az ünneplő moszkvaiak­nak. Május 10. Lenin fogadja a putyilovi munkásélelmezési bizottság vezetőjét, alti a dol­gozók megbízásából beszámol a petrográdi éhezésről, a han­gulatról. „Az egész beszélgetés során — írta később Ivanov — Le­nin részletesen érdeklődött helyzetünk iránt, majd íróasz­tala fiókjából elővette a nép­biztosok tanácsának — éppen altkor hozott — határozatát, aláírta és átnyújtotta nekem. Kért, hogy a rendelettel is­mertessem meg a pétervári munkásokat. A rendelet rend­kívüli hatalommal ruházta fel az élelmezésügyi népbiztost a falusi nagygazdákkal szem­ben. Május 11. Délután a Mi- chelson gyárba érkezik Le­nin. Itt teszik le az örök es­küt azok az egységek, ame­lyek Moszkvában állomásoz­na!:. Lenin beszédében, szi­lárd meggyőződéséről val­lott, hogy a Vörös Hadse­reg becsülettel megvédi a Nagy Október forradalmi vívmányait. A beszéd után Lenin lejött az emelvényről és a katonák sorába állt, ami­kor letették az esküt. Május 14. Lenin beszédet tart a moszkvai városi ta­nács kibővített ülésén a kül­politikai helyzetről. „A szov­jetköztársaság egyelőre az imperialista ragadozók ten­gerében bázis marad —mon­dotta. — Mindig fennáll a lehetősége, hogy egyik nap­ról a másikra ránkront kato­nai ereje és mi — munkások és parasztok —, azt mondjuk magunknak és az egész világ­nak, és be is tudjuk bizonyí­tani, hogy egy emberként ke­lünk fel a szovjetköztársaság védelmére”. Május 15—31. A folyó ügyek mellett — ebben az időszak­ban — Lenin a legnagyobb harcot az éhezés ellen foly­tatta. Legjobban a munkás­körzetek szenvedtek. Május 23. Lenin a szovnar­kom ügyvezetőjének, Boncs- Brujevi esnek ír: „Miután Ön határozott kö­vetelésemre sem tudta iga­zolni, miért emelte fel hava fizetésemet 1918. március 1- tól 500 rubelről 800 rubel­ra, és ez nyilvánvalóan tör­vényellenesen, önhatalmúlag történt, a szovnarkom titká­rával — Gorbunowal — egyetértésben a népbiztosok tanácsa által 1917. november 23-án hozott határozat durva megsértéséért önt szigorú megrovásban részesítem. A népbiztosok tanácsának elnöke: V. Uljánov (Lenin) Június 1. A szovnarkom ülé­sén Lenin elnökletével meg­vizsgálják a Szibériával kap­csolatos halaszthatatlan in­tézkedések tervét. Június 5. A szocialista isko­latípus megteremtésén fára­dozó internacionalista taní­tók összejönnek első össz- oroszországi kongresszusukra. Lenin útmutatást adott a résztvevőknek. Július 6. Lenin minden eszközt megragad, hogy elhá­rítsa a fegyveres konfliktust Németországgal és könyör­telenül elfojtsa az ellenforra­dalmi lázadást Július 7. Ezen a napon több okmányt is aláír, amelyek az ellenforradalom elleni intéz­kedésekre vonatkoznak. Éj­jel felkeresi az Izvesztyija szerkesztőségét, beszélget a munkatársakkal és Antonov szerkesztővel a baloldali eszerek lázadásával kapcso­latban. Engedélyével még az­nap lehozták a beszélgetés szövegét. Lenin külön meg- köszöhte a szerkesztőség gyors munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom