Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

1969. OKTÓBER 14., KEDD A MONORI VADÁSZOKNAK IS KEDVEZETT VÁSÁR NAP AZ IDO. ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL KIM MAN GÜM Kim Man Güm, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság mezőgazdasági bizottságá­nak elnöke hétfőn elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent dr. Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, valamint a MÉM és a Külügyminiszté­rium vezető beosztású munka­társai. Magyarországi látoga­tása során Kim Man Güm tár­gyalásokat folytatott a két or­szág mezőgazdasága közötti együttműködés bővítésének le­hetőségéről. A KNDK mező- gazdasági bizottságának elnö­két fogadta Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter. A VII. szakszervezeti világkongresszus hírei A VII. szakszervezeti világ- kongresszusra Budapestre ér­kezett a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának kül­döttsége A. N. Sclepin elnök vezetésével. A küldöttség fo­gadására megjelent Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. A VII. szakszervezeti világ- kongresszusra vasárnapra Bu­dapestre érkezik Pierre Gen- sous, a Szakszervezeti Világ- szövetség főtitkár-helyettese, valamint a CGÍL küldöttsége, Agostino Novella főtitkár ve­zetésével. így kell a szénát rendle rakni!... Még a levegő is más! Ezt ér­zem a szobi „Űj Barázda” Termelőszövetkezetben. És amíg Csáki. János elnökre vá­rok, összerakom a múlt ké­peit ... Itt, ebben az irodában, ennél az asztalnál ült Schvé- ger József, a volt elnök, a 2 millió 115 ezer forintos vesz­teség terhétől nyomott hangu­latban. Harctéri vereség után nyilatkoznak így, lemondóan, pesszimistán, kiúttalanul... Csak hát éppen a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás leg­szebb virágzásának korában, amikor mindenütt a megvaló­sított tervek teremtő lázában égnek és élnek országszerte —, nem lehetett belenyugodni a szobi vereségbe. S. O. S.-kiál­tás hallatszott a tagok részé­ről. szüntessék már meg a ha­nyag gazdálkodást, az értékek pusztulását, avatkozzanak már közbe a hatóságok. Szanálás! És a szanálás eredményeként 1 millió 259 ezer forint visz- sza nem térítendő, valamint 856 ezer forint 3 év alatt visz- szatérítendő hitelt kaptak. Tavasszal jártam itt és ír­tam arról a kétségbeejtő hely­zetről, amelybe ezt a tsz-t ve­zetői vitték. Most újra itt va­gyok és a valamikori „álmos” hangulat helyett tettrekészséget találok... ;.. berobban az új elnök, po­rosán, izzadtan, de bukósisak­ját jókedvűen dobja az asztal­ra: „...Jöjjön!” — karol be­lém —, „sétáljunk együtt a , majorban.” És mint a felépí­tett várost, büszkén mutatja | rendbeszedett gazdaságukat, az istállókat, a magtárat, a szerelőcsarnokot. . Ám menjünk vissza még egy rövid időre az iratok, könyvek közé: Túri Ottó főkönyvelő papírral, tollal számolgat... „A tsz-nek 136 tagja és 80 al­kalmazottja van. A tagok egy része elment bár hivatalosan senkit sem engedtünk el. Az ipolydamásdiak azt mondták, csak akkor dolgoznak, ha a visszatartott járandóságukat kifizetjük. Hogyan állunk pénz dolgában?... Hát... sok ap­rómag kiesett. .. .100—150 holdra leszerződött a régi ve­zetőség, közben kiderült, hogy ebből 14 hold szarvaskerep el se volt vetve 600 ezer fo­rint bevételt terveztek apró­magból, s ez hiányzik. Búzá- I ból egy holdon 9 mázsa ter­mett, árpából 6 mázsa 60 kiló. Annyira ritka volt, kételke­dem, belevetették-e azt a mag­mennyiséget, amit kellett — mondja Csáki János. — Még szerencse, hogy a kukorica jó termést ígér. Tizenhat mázsá­val szemben, 20 is lesz egr holdon. — A rajnai törpe borsó — veszi át a szót Túri Ottó —, alaposan megtréfált bennün­ket. Holdanként 1 mázsát ve­tettek el és 1 mázsa 20 kiló termett. Még a vetőmag árát sem kerestük meg rajta. És le­kötött 50 holdat... — Hogyan használták fel a szanálási hitelt? A szobi „Új Barázda” veze­tői szerint különösen az állattenyésztésre fordítottak nagy gondot. Ki­egészítették a szarvasmarha- állományt, rendbe hozták a sertéstelepet. (Amikor elsétál- lunk a régi, nádtetős sertéséi mellett, amely roggyantan és üresen áll a major közepén, az elnök megjegyzi, még hónapok múlva is találtak dögöket a kifutó betonlapjai alatt.) A mostani állomány szép, 100 hízónak fogott sertést 7 hónap múlva le tudnak adni. A tisz­tán tartott fiaztatóban gyö­nyörű malacok szopnak. A 62 anyakoca egészséges, kitűnő állomány. A kíséretünkben le­vő Kálmán István párttitkár a távolban levő kazlakra mutat. ... „Máskor mindig takar­mánygondokkal küszködtünk, most egész szezonra van” ... A 65 szarvasmarha közül 50 a tejtermelést szolgálja, 15 da­rabot felhizlalnak. A 200 juh- val is most másképpen törőd­nek. — Kellene még egy 100 férő­helyes tehénistálló — mondja az elnök —, de most még ke­vés a pénzünk. Ennek ellenére 1970-ben egy 300 férőhelyes sertéshizlaldát építünk fel. — Csáki János egy, a földből ki­álló vascsőre mutat. — 1966- ban hitelt kaptak egy fúrott kútra, el is készült, de két éve kihasználatlanul mered az ég­nek ... a vízvezetéket már nem építették ki. Most ezt is meg kell csinálni. Nyolcszáz­ezer forint... igaz. hogy fele állami támogatás .. Ábrahám Sándor főmező­gazdász a sikeresen megszer­vezett kiegészítő üzemekről be­szél. Tizenöt fővel egy brigád lakatosipari tevékenységet vé­gez, és 800 ezer forint hasznot hajt. Az építőtevékenység 8 emberrel folyik, ki akarják terjeszteni a szakipari mun­kákra is. — Elvállalunk mindent — mosdja mosolyogva az elnök —, a szobi csatornaépítéstől kezdve a patkányirtásig, csak pénzt hozzon. Amikor a tsz-tagokkal aka­rok beszélni, a vezetők tapin­tatosan félrevonulnak, nem akarják még a látszatát sem kelteni annak, a tagok csak azért mondják, arhit monda­nak, mert ott vannak a veze­tők. Idős Golán Józsefné, Ko­vács József, özvegy Mihály Jánosné és özvegy Bánfalviné fognak körül a magtárban. ...„Más lett nálunk minden../' ... „Erélyes ember az új el­nök” ... „Azelőtt vesztesbe ment a dió, most leszedtük, eladtuk, 12 forintot kaptunk kilójáért, összesen 5 ezer fo­rintot vettünk be. Kicsi pénz, de sok kicsi sokra megy” ... ... „Már vetnek ... 500 hold­ra elő van készítve...” „A ve­zetők kijárnak hozzánk, nem tudnak úgy elmenni mellet­tünk, ne kérdezzenek vala­mit” ... „Kár, hogy az ipoly- damásdi asszonyok még min­dig húzódzkodnak a munká­tól... 45-ből csak 15 dolgozik, pedig láthatják, most már van értelme”... A tsz-irodában két-három lé­pést tesz az elnök. — Tudja, már nem is szere­tek itt lenni, ebben a szobá­ban. Elköltözünk innen. Ezt a házat megvette Schvéger Jó­zsef, a volt elnök. — Mi van vele? Itt maradt a faluban? — Itt — mondja csendes szó­val Kálmán István, a párttit­kár. — Mezőőr, mindig bete­get jelent, és nem őrzi a ter­ményt, pedig jó fizetést kap. A tagok már többször szóvá tették... Csáki János jókedvűen le­gyint, és ebben a mozdulatban benne van, mindegy, túl va­gyunk egy korszakon, ne is emlegessük, az élet megy, és úgy jó, ha jól megy tovább. Szüts I. Dénes Apróságok M ár mindent régen elfelej­tettem, nem is volt szán­dékom írni egy sort sem. Nyá­ron is arra gondoltam, hagyni kell az árakat, adjunk türel­mi időt mindenkinek, hogy kiigazodjék az új helyzetben. Elvégre az értéktörvényről van itt szó, az új mechaniz­musról, amely biztató ered­ményeket tud eddig is felmu­tatni és ezekből az eredmé­nyekből látjuk, mint kis fá­ból, amely előre veti árnyé­kát, mutatván, milyen terebé­lyes lombkoronája lesz nagy fa korában. Szóval — gondoltam — vár­junk még, nem szép dolog az, ha az ember a legkisebb hi­bák láttán magára ölti az is­tenostora szerepét. A szemé­rem annál is indokoltabb volt akkor, mert végtére az ember, ha tollforgató is, naponként legalább háromszor eszik-iszik és — fél. JFél, ha sérelem éri, saját ügyét, baját még vélet­lenül se keverje össze, még véletlenül se azonosítsa a köz ügyével. A nyár elhúzódott, októ­berben is szépen süt a nap és a dolgok nagy része ismétlődött. Most már néven nevezve a gyereket: bizonyos áruk árai, bizonyos helyeken megmakacsolták magukat. Sőt! Ismét jártam Visegrádon, Su- rányban és számos helyen, mégis most e néhány sor meg­írásához az apropót az adta, hogy itt járt nálunk egy len­gyel kolléga. A Nemzetiben a pincér azt kérdezte tőlünk: — Külföldi, vagy magyar sört tetszenek kérni? Magyart kértünk. Húsz perc múlva két üveg sörért 25.40 forintot szá­molt a pincér. A sör neve: Mátyás. Tehát kétszer négy és fél deciliter magyar sör az előkelő Mátyás névvel 25.40. Akkor egy üveg nem egészen fél liter sör, ha jól számolok 12.70. Na persze, a luxus. De Lepsény és Polgárdi kö­zött az országúton van egy kellemes hely, ahol a vándor megpihenhet, s mint egykor a postakocsi utasai elütheti éhét, olthatja szomját. Ez a fogadó másodosztályú. A fogadó ne­vét a kedves mókushoz címez­ték. Mókus bisztró a neve. Itt szó nem érheti a ház elejét A postakocsi utasai megnyalhat­ják mind a tíz ujjúkat a pirí­tott máj elköltése után, a fris­sen csapolt sör is kemény- habú és kellemesen hűs. Az árak tűrhetőek. De a bisztró mellett, aki siet, állva is fo­gyaszthatja a fogyasztanivalót. Egy bádogbódéban egy kelle­mes külsejű hölgy pillanatok alatt ad bármit, bárkinek, csák kérni kell. A bádogbódé homlokára ezt írták: Gyors büfé. Megállunk, kérek egy kupica szilvapálinkát. Jó pá­linka, erős és zamatos. Azt mondja a hölgy, kérek 6.80-at. Mondom, ez csak három cent volt, nem féldeci. — Igen, 3 cent 6.80, kedves vendég úr. Stílusos, hangulatos válasz. Egy kupica pálinka állva fel­hajtva 6.80-ért, ezt csak egy úr engedheti meg magának. Mátraháza, Sástó, bádog­bódé. Két szelet ínycsiklan­dozó, frissen sült karmonádli, két kávéskanál mustár, két szelet kenyér, 51 forint. Ne csodálkozz vándor, örülj, hogy ilyen szép helyen, ilyen jó le­vegőben, ilyen finom ételt ehetsz. Menjünk tovább, vég­tére jóllaktunk. Budapesten bármelyik kávéházban, ha ne- tántán békacombot sütnek, előétel gyanánt, négy-öt da­rabot 16 forintért paníroznak és dobják a forró olajba és rakják a tányérodra. A béka­comb előétel, egy szót sem szólhatsz, micsoda neveletlen­ség előétellel teletömni a gyomrot és micsoda dolog az, békacombot enni? Aki ilyenre vetemedik, az fizessen! Egyéb­ként Bugyi községben egy pár békacombot 1 forintért vesz­tegetnek, csak hát az útikölt­ség Pestig, valamint feltéte­lezhetően a szakács undora, hogy egyáltalán meg kell süt­ni... Talán így már érthető a 16 forint. V isegrád, kikötő, bádog­bódé. A tahitótfalui Kék Duna Mezőgazdasági Szakszö­vetkezet ide delegált egy asz- szonykát, mér je,a sült hurkát, kolbászt és karajt, hadd táp­lálkozzék jól a dunai széltől, naptól elbágyadt vándor. Négyen vagyunk, négy adag hurkát és kolbászt ké­rünk, azonnal megkapjuk, csak előbb hiteles mérlegen lemérnek mindent, hurkát, kolbászt és a fehér tálcát, amire rakták a friss árut. Il­latozik a finom hurka, kol­bász, mozog az ember gyom­ra a gyönyörűségtől. A töb­biek arcán bámulom a ma­gamét és látom, milyen éhes, faiánk vagyok. — Száztizennégy ... — Mennyi? — Kérem, egy kiló sült­kolbász 90 forint, egy kilo­gramm sült véreshurka 45 forint, a kenyér, a mustár, és négy adagot tetszett ren­delni. Mozog a gyomrom, nézem a sorban utánam következő kis „vízicserkészeket”, éhes a szemük, éhes mindenük. Kérem az asszonyt, legalább őket figyelmeztesse, a fiatal, vékony zsebű vevőket, hogy ez itt nem egy bádogbódé, ha­nem ez itt egy patika, itt mé­regdrága minden. Megsértőd­nek. Kacérkodom a gondo­lattal, hogy cseréljünk he­lyet és én becsületszóra mon­dom, nem sértődnék meg, ha éntőlem ennyiért vennél: a hurkát, kolbászt. Ha az ember szót ejt a ha­sáért (és a zsebéért), akkor illik a teljes igazság ked­véért megjegyezni, hogy min­dent, amit itt adnak. friss volt, ízletes, kitűnő. És bor­sos. S-irány, Duna-part. bádog- bódé. Ezt a bádogbódét is odaragasztotta a gondos, körültekintő kereskedőszel­lem a Tahitótfalui Fmsz kis­vendéglője mellé. A terasz- szal, ülőhellyel, pincérrel et­látott vendéglő délelőtt 10- kor nyit. Hogy a kedves nya­raló, vagy erre tévedő ván­dor semmiben se szenvedje» hiányt, a bádogbódét reggel 6-tól este 10-ig nyitva tartja a betervezett nyereségvágy. Itt, ahogy elnézem, gazda nél­kül, helyesebben szólva vevő nélkül csinálták a számvetést Nem azért, mintha nem vol­na itt áru, az italféle nem is drága, és az italon túl is kapni itt minden jót, pél­dául sült keszeget kilónként 48 forintért. Mi az egy érző kebelnek. A táj szép, gyö­nyörű nyárutó, a zöld még harsog, a Duna halkan, mél­tóságteljesen úszik a tenger felé. Sok mindent látott, hal­lott már, de ilyet talán még ő sem. Keszeg, mondhatni a víz legegyszerűbb lakója, 48- ért! A keszeg nemtelen hal. A múltban ezt is, aikár a pa­calt a munkanélküli embe­rek asszonyai, hangosan a macskának kérték a boltban. Nagy szégyen volt az ilyesmit a kosárba rakni. Az fmsz nem ilyen szégyenlős. Könnyen az ember ..osarába rakná 48- ért (sülve). Szép ez a táj, fi­zesse meg az ózont az, akit erre vetett jósorsa. Még sze­rencse, hogy a boltos becsü­letes és őszinte. Megmondja, hogy a hal nem is friss. Pró­bál valamit javítani, bizony­talanul, hozzáteszi hát, teg­nap érkezett. Nézem a tála­kat, vagy húsz kilónyi hal bámult, meredezett ott az asztalon. Írtam, hogy gazda nélkül csinálták a számvetést. Té­vedtem. A darazsak elég jó fogyasztónak bizonyultak. F élre a tréfát. Elő a pa­pírt, ceruzát. Egy szak­munkás egyheti keresetéből ezen áron 10 kilogramm hurkát, vagy ugyanennyi másnapos sült keszeget tudna megvásárolni és akkor már csak a Duna vizét ihatná rá kísérőként. És még komo­lyabbra fordítva a szót. A le­hetőségekkel élni kell és nem visszaélni. Egy új gazdasági íendszer adta lehetőség er­kölcsi törvénye különösen kö­telez. Ezekkel a csillagászati árakkal az utóbbi évtized legszebb és legokosabb gon­dolatát is lehet kompromit­tálni, kicsinyben és — termé­szetesen — a fogyasztó em­ber szemében: nagyban is. Nem szabad visszaélni azzal, hogy az ember legalább na­ponta háromszor megéhezik. Ez hálátlan szerep, nem ér­demes vállalni. Ismétlem. Az új gazdasági irányítási rendszer nagysze­rű dolog, sikerei biztatóak, a szabadabb mozgás (termelés és eladás) jótékonysága máris érezteti hatását. Oldalakat le­hetne teleírni az eredmények­ről, de hát úgy van ez, hogy az embernek mindig a hi­bák fájnak, még akkor is, ha a'z itt említett dolgok érték­rendje kicsi, a nagy összes­ségben elenyésző. De hát az élet ilyen apróságokból áll: Ti nektek magyarázzam ,. ? (suli a) Hazaérkezett Ausztriából a magyar parlamenti küldöttség A magyar parlamenti kül­döttség, mely az Osztrák Köz­társaság nemzetgyűlésének meghívására egy hetet töltött Ausztriában, vasárnap vissza­érkezett Budapestre A kül­döttséget dr. Gonda György, az országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottságá­nak elnöke vezette; a delegá­ció tagjai voltak; dr. Prieszol Olga. az. országgyűlés jegyző­je. dr. Baksay Tóth Bertalan, Kocsis József, dr. Dömötör Já­nos, dr. Varga Pálné. Kollár József országgyűlési képvise­lők. Apró Antal Moszkvába utazott Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST végrehajtó bi­zottságának 43. ülésszakán. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Bondor József építésügyi és városfej­lesztési miniszter. Vályi Péter pénzügyminiszter ott volt F. J Tyitov. a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. TISZAESZLÁR Orgonavirág A napokban újra kivirágzott a tiszaeszlári községi tanács kertjében az egyik orgonabo­kor. Az enyhe ősz ritka termé­szeti jelenséget produkált: tel­jes szépségükben pompáznak a 15 centiméteres lila fürtök, októberben idézve májust. SEMUTATKOZOM A NEVEM: [yma^ crm Ismerjen meg! Meglátja: a fokhaqymakrém GAZDASÁGOS. NEM ÉRZŐDIK MEG A KÉZÉN. KÉNYELMES. MINDIG HASZNÁLATRA KÉSZ. FOKHAGYMAKRÉM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom