Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

PEST »IEGYEI '^JCirlap 1969. OKTÓBER 14., KEDD GYÜJTÖTALÁLKOZÓ KAKASON Vasárnap Dabason a járási tanácson találkoznak egymás­sal Pest megye néprajzi és honismereti szakköreinek gyűjtői. Délelőtt fél tízkor Raffay Béla, a járási tanács vb-elnökhelyettese köszönti majd a találkozó részvevőit. Ezt követően dr. Ikvai Nán­dor, a Múzeumok Pest me­gyei igazgatóságának veze­tője tart előadást, A helytör­téneti gyűjtés és a falumú­zeumok szerepe címmel. A délelőtt programjában még két előadásra kerül sor. Vöő Imre, a szigetszentmiklósi temető szívalakú sírköveiről, Győré Pál és dr. Készéi Gyu­la pedig a népi állatgyógyítás abonyi múltjáról számol majd be. Ezután kerül sor a Pest megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat eredményhirdetésére. A sza­bad fórum keretében a járá­sokban folyó honismereti munkáról rendeznek vitát. Délután a találkozó részvevői megtekintik Dabas nevezetes­ségeit, majd ellátogatnak Öcsára és Alsónémedibe. — A posta az „Évfordulók -események 1969” elnevezésű bélyegsorozaton belül kétfo- rontos bélyeget hoz forga­lomba pénteken, a VII. szakszervezeti világkong­resszus megnyitása napján. A bélyeg, amely az állami nyomdában készült Bokros Ferenc grafikusművész rajza alapján az SZVSZ emblémá­ját, a Föld két féltekéjét áb­rázolja. A világhírű svéd rendező, Ingmar Berg­man filmjét, a Szégyent, október 24—26-án vetítik Dunaharasztiban, 27—29-én pedig a ceglédi Szabadság mozi tűzi műsorára. Szégyen i TV-FIGYELŐ Jól szórakoztunk Jól sikerült az elmúlt hét tv- programja. Mindenki megtalálhat­ta benne az őt leginkább érdek­lő műsorokat. A délutáni sok ér­dekes ismeretterjesztő műsor mel­lett — vita a mezőgazdasági szak­emberek helyéről és szerepéről, beszélgetés Jánossy Lajos és Ko­vács István akadémikusokkal, öveges professzor kísérletei, tu­dományos vita a tanulás hogyan­járól, felfedező úton a képzőművé­szet birodalmában, műteremláto­gatás, zenei figyelő, beszélgetés Somogyi Tóth Sándor íróval — két korábban készült, de ma is művészi élményt nyújtó magyar film — Körhinta, Simon Menyhért születése — szerepelt még a dél­utáni programokban. Régen volt már ennyire gazdag és sokszínű a televíziónak ez a „kevésre becsült’» műsorideje. Aki viszont csak a televízió esti műsoraira volt kíváncsi, az sem panaszkodhatott. Kedden este az így élt Nansen című szovjet— norvég filmet vetítették. A doku- j mentumjáték a neves utazó életé­vel ismertette meg a nézőket. Szerdán este Krúdy művészete elevenedett meg a képernyőn. Az arany meg az asszony kellemes félórát szerzett azoknak is, akik eddig csak Színbád-történeteiből ismerték az írót. Félix László ren­dezőnek sikerült hűen visszaadni a képernyőn is a Krúdy-müvek sajátos légkörét. Szombaton este Kolozsvári Grandpierre Emil írásaiból kap­tunk sikeres összeállítást. Kolozs­vári Grandpierre a képernyőn sem tagadta meg önmagát, ezúttal is örök témájáról, a férfi és a nő kapcsolatáról szólt nézőinek, hoz­záadva mindazt, ami az udvarlást, a lánykérést, a házasságot^ és a válást ma leginkább jellemzi. Erre utalt már az összeállítás címe is: Mai módra... És ez nemcsak a megelevenített történetekre, hanem azok hangvételére és nyelvezeté­re is egyaránt vonatkozott. Nem véletlenül: Kolozsvári Grand­pierrenél ma kevesen ismerik job­ban a mai nyelvi fordulatokat, a fiatalok beszédstílusát. A népes szereplőgárdából Harsányi Gábor, Márkus László, Piros Ildikó, Job­ba Gabi, Bodrogig Gyula, Benkő Gyula éá Csűrös Karola játéka tetszett leginkább. A rendező Hor­váth Adám legfőbb érdeme: a jó tempóérzék és a műfaj kívánta könnyedség érvényesítése. Színvo­nalas szombat este volt. Tetszett szombaton éjszaka Sztravinszkij: Tavaszi áldozat cí­mű balettje a Varsói Állami Ope­raház balettkarának és zenekará­nak kitűnő tolmácsolásában. Akik megnézték, maradandó művészi élményben volt részük. Vasárnap este szintén színvona­lasan szórakozhattunk Moliére: Nők iskolája című vígjátékának tévéfilm-változatán. Ezúttal Ottó Tausig rendezésében keltek életre a molierei hősök: Arnolphe, Ag­nes, Horace és a többiek olyan ki­tűnő színészek tolmácsolásában, mint Karl Maria Schley, Cornelia Froboess és Albert Rueprecht. Hogy mi minden szerepelt még ezen kívül az esti műsoridőben? Az igen hasznos és tanulságos ke­rületek közötti vetélkedő, meg­kezdődött a Röpülj páva című felszabadulási népdalverseny, amelynek legfőbb értéke az eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert népdalok „felfedezése”, és láthat­tunk még két labdarúgó-mérkő­zést, bemutatkozott Kloss kapi­tány és újra megvívta csatáját Zorro, muzsikált a Beach Boys együttes és láthattuk a Koós Já- nos-show-t is. Egyszóval jól szó­rakoztunk a képernyő előtt az el­múlt héten. P. P. ÁLLAMI GAZDASAGOK. TERMELŐSZÖVETKEZETEK, MAGÁNOSOK! A Dobosi Bektroféa Ktsi egyedi megrendelésre is SZÁLLÍT hálózati feszültségről dolgozó hegesztőtranszformátorokat elektródofogóval, testszorítóval és 2x5 m heg. kábellal 3600 ft/db áron. EGYÉVI JÓTÁLLÁST VÁLLALUNK. MŰSZAKI ADATOK! Aramtelvétei: 220 V 8 A Pálcaótmérö: 1—4 mm Súlya max.: 27 kg Repülözsürí Ezerötszáz forint jutalom Az elmúlt napokban a pilis csabai ifjúsági klubban és a bugyi művelődési házban járt a repülőzsüri. Piliscsabán az ifjúsági klub fennállásának második évfordulóját ünne­pelte a látogatás alkalmával Az eredményes klubmunka elismeréseként Farkas Magda könyvtáros háromszáz, Sar- kadi Pál és Nagy Horn, a klub vezetőség tagjai kétszáz­kétszáz, Gáspár Ferenc, Szá­raz Margit és Karádi Kálmán pedig száz-száz forint juta­lomban részesült. A bugyi művelődési házban Balázs Irén könyvtáros kétszázötven, Joó József, az ifjúsági klub vezetője pedig szintén két­százötven forint jutalmat ka­pott. Megy a népművelő vándorútra vozott. A helye máig is betöl­tetlen. Kerepesen a művelődési ház nyugdíjaztatás előtt álló igaz­gatója mellé egy esztendővel ezelőtt egy fiatal magyar- történelem szakos tanárt hív­tak meg azzal, hogy az igaz­gató nyugdíjba vonulása után átveheti a művelődési otthon vezetését. A fiatalember még ebben a hónapban Nógrád me­gyébe távozik, ahol a levéltár vezetője lesz. A péceli művelődési ház igazgatója augusztus elsejével távozott a fővárosba. A helyé­re egy fiatal főiskolai hallga­tó került, aki most végzi a népművelés-könyvtárszak har­madik évfolyamát. S ami szintén ide kívánko­zik: tavaly Túra, Aszód és Csömör kapott új művelődési- ház-igazgatót alig több mint másfél esztendő alatt a járás tíz függetlenített művelődési- ház-igazgatói posztja közül hét cserélt vagy cserél ezekben a napokban gazdát. Ezek után illik ideírni a há­rom „veterán” igazgató nevét. Meleghegyi Sándor tíz eszten­deje dolgozik Isaszegen, Bagó József nyolc éve Bagón, Far­kas József pedig ötödik esz­tendejét tölti a galgamácsai művelődési ház élén. Szakképzettség tekintetében még kedvezőtlenebb az arány. A tíz függetlenített vezető kö­zül mindössze kettő rendelke­zik főiskolai végzettséggel (az egyik most végzi), hétnek érett­ségije, egynek pedig négy pol­gárija van. Nemrég két alkalommal is arról számoltunk be olvasóink­nak, hogy augusztus végén, szeptember elején több mint száz pedagógus mondott bú­csút Pest megyének, s vállalt állást elsősorban a főváros is­koláiban. Sajnos, nemcsak a pedagógusok mondanak gyak­ran búcsút a megyének, hanem a népművelők is. A falusi népművelői munka­körök nem vonzóak. Jellemző, hogy évente országosan a nép­művelők mintegy harminc szá­zaléka kicserélődik. Az ér­vényben levő képesítési rende­letet egyáltalán nem lehet be­tartani. Szintén országos átlag: a népművelők nyolcvan száza­lékának nincs megfelelő szak- képzettsége. Ez az arány az utóbbi években ahelyett, hogy , javult volna, tovább romlott: egyre gyakoribb jelenség, hogy' meglevő státusokat — pályá­zók hiányában — éveken át nem tudnak betölteni. o Érdemes megvizsgálni — az országos adatok ismeretében — mi a helyzet Pest megye egyik legnagyobb járásában, a gö- döllőiben. Huszonhét község, mintegy százezer lakos — ez állhatna a gödöllői járás névjegykártyá­ján. A huszonhét község közül mindössze egynek van — ne­vében — művelődési központ­ja. Ezenkívül öt művelődési ház, egy klubkönyvtár és ti­zenöt művelődési otthon mű­ködik a járásban. Öt község­nek egyáltalán nincs művelő­dési intézménye. Az utóbbi öt­ből Hévízgyörk most épít mű­velődési házat, Erdőkertes pe­dig klubkönyvtárat. A jelenleg meglevő és műkö­dő huszonkét művelődési in­tézmény közül mindössze tíz­ben tevékenykedik függetlení­tett vezető. Rajtuk kívül tizen­öt tiszteletdíjas igazgató és két tiszteletdíjas népművelési ügy­vezető található a járásban. Munkájukat a járási népműve­lési felügyelő fogja össze a járási művelődésügyi osztály vezetőjének irányító és ellen­őrző munkája mellett. Papíron. Mert a valóságban — pillanat­nyilag — másként fest a do­log. Szeptember elseje óta nincs vezetője a járási művelődés- ügyi osztálynak. A veresegyházi művelődési ház vezetője ugyancsak szep­tember elsejével távozott a fő­városba. Munkáját jelenleg egy érettségizett fiatalember látja el. A vácszentlászlói klub­könyvtár vezetője tavaly de­cemberben nyugdíjba vonult. A helyére ideiglenesen egy érettségizett fiatalember ke­rült, de mivel feleségének nem tudtak helyben állást biz­tosítani, két hónap után eltá­Sorok, lánc mellöl Az emberek mögöttem, előt­tem, mellettem császkálnak, sétálnak karonfogva, rohannak aktatáskásan, belebámulva Doxájukba, mintha visszatart­hatnák az időt. Várok. Már 10 perce, hogy itt bámészkodom, Ómega-slágert mormolva ma­gam elé, és tudom, hiába, de csak nézem a 6-os villamoso­kat, a 12t-es buszokat, a sze­membe világító közlekédési lámpát. „Ha virágcsokrot vettem vol­na, most elhervadna a man­csomban." „Ha elütött volna egy busz, fél óráig senki nem sírna értem." „És fél óra alatt az ember zokszó nélkül meg­hal." A kabátomba lassan be­leizzadok, nekitámaszkodom a járdaszéli láncnak, senki nem tudna levakarni onnan. Vártam én már sokszor így. Mindig a következő hatost, a következő tizenkettest. Mikor felbukkant az ismerős haj, ne­kirugaszkodtam, s mikor már csak a haj volt ismerős, újra csak a lánc maradt számomra a gondolataimmal, melyek — milyen furcsa — a szüleimnél keringtek. Mindig ők jutottak eszembe, hogy talán ők is vár­tak órákat egymásra, talán ők is átverték egymást, és apám levegő után kapkodott a düh­től, hogy hol van már anyám. És mégis összeházasodtak. Tizenöt perce várok. Az ut­calányok sem késnek ennyit. Legszívesebben vacognék a dühtől. De nem fázom. Szeren­csétlenül érzem magam. Szem­ben velem ott áll egy csinos lány. Fekete haja van, kék ka­bátja és formás lába. Ö is vár vagy öt perce. Milyen jó lenne, ha odajönne hozzám: „Sorstár­sak vagyunk, nem? Próbáljuk meg együtt: hátha mindig jó­kor érkezünk...” De ő nem jön oda, felnéz a villanyórára, aztán nevet, a zebrán bandukol a szürke dzsekis srác, és piti­zik, ő rohan, a nyakába ugrik, és én újra egyedül maradtam. Aztán megunom az egészet, benyúlok a dohány mar adékos zsebembe, tantusz után koto­rászom, tudom, kell egynek lennie, a múltkor megspórol­tam, senki nem vette fel a kagylót, igen, megvan. Bemu­tatok a fülkébe három újjal, a nő idegesen legyint, búcsúzko- dik, kijön, és rámspriccel: „Pi­masz!" Felveszem a kagylót, a tantusz elindul útjára, búgás, tárcsázás, a fehér papírlapról hat számjegy:... Minek hí­vom? Hülyeség. Mit mondjak? „Vártalak...” Ezt úgyis tudja. Sóhajtok, és leteszem, de még hallom a jelet: mással beszél. Tamás Ervin százötvenezer forintot „kell megkeresnie” a központ folya­matos működtetéséhez. Mind­ez óhatatlanul az igényekkel szembeni megalkuvásra kény­szeríti a népművelőket. A KISZ Művészegyüttesének a szerepel tetése például több ezer forintos ráfizetés. Az Ómega-zenekar felléptetése viszont több ezer forint hasz­not jelent. A tiszteletdíjas népművelők esetében még kedvezőtlenebb a helyzet. Ezek a többnyire lelkes emberek munkájuk el­végzéséért havi kétszáz-négy­száz forint tiszteletdíjban ré­szesülnek, s az általuk veze­tett intézmény évi állami tá­mogatása sem haladja meg a hét-tízezer forintot. Korszerű népművelési mun­ka ma már csak ott képzelhe­tő el, ahol főhivatású népmű­velők tevékenykednek. Szá­muk a gödöllői járásban még­is mindössze tíz. (Egy műve­lődési központnak például igazgatója, művészeti vezető­je és gazdasági vezetője kelle­ne, hogy legyen, ezzel szem­ben Bagón mindmáig az igaz­gatóra hárul mindhárom fel­adatkör ellátása.) És a tíz kö­zül hét legfeljebb tavaly óta tevékenykedik. Ilyen körülmé­nyek között — valljuk be őszintén —, nagyon nehéz előbbre jutni. Prukner Pál Mi az oka a népművelők gyakori változásának? Az egyik kétségkívül az, hogy a népművelőt nagyon nehéz le­telepíteni a községben, leg­alábbis „hozott embert”, aki­nek nincs lakása. A másik: a népművelők iránti társadalmi elvárások és anyagi megbecsülésük nincs arányban. A járás tíz függet­lenített művelődési ház igazga­tójának az átlagfizetése ezer­nyolcszáz forint. A legalacso­nyabb fizetése jelenleg a péce­li művelődési ház igazgatójá­nak van: ezerötszáz forint, míg a legmagasabb a bagi művelő­dési központ igazgatójának: kétezer-kétszáz forint. Diplo­mához kötött állás esetében ez a fizetés nincs arányban sem a végzendő munkával, sem a felelősséggel. A harmadik ok: a népműve­lők a társadalmi felépítésben igen alacsony szinten helyez­kednek el. Kétségtelen, hogy szakmai tekintélyük — megfe­lelő képesítésük mellett —el­sősorban azzal nőne meg', ha a falu szellemi vezetőinek leg­alább azt az önállóságát meg­kaphatnák, mint az iskolaigaz­gatók vagy az orvosok. Az anyagi megbecsülés hiá­nya mellett legalább olyan súllyal esik latba a népműve­lők erkölcsi megbecsülésének hiánya. A népművelők munká­jába még mindig nagyon sok ember szól bele — gyakran fe­lelőtlenül. Olyan dolgokat kérnek számon tőlük, amelyek ma már enyhén szólva meg­mosolyogtatók. Az a furcsa el­képzelés, miszerint nálunk mindenki ért1 a népművelés­hez, és ez feljogosítja a kiok­tatásra, sok keserű órát szer­zett már a munkájukat be­csülettel végző népművelők­nek. Nem egy pedagóguskép­zettséggel rendelkező népmű­velő éppen ezért ment vissza az iskolába tanítani. Az is az okok közé tartozik, hogy az utóbbi esztendőkben jelentősen csökkent az állami támogatás: a fenntartás ösz- szegét a művelődési házaknak kell megteremteni. A már em­lített tíz művelődési ház évi állami támogatása harminc­nyolcezer és ötvenezer forint között változik. Ez az összeg leginkább csak a művelődési ház dolgozóinak — igazgató, gondnok, takarító — fizetésére elegendő, de már a rezsikölt­ségre sem! A túrái művelődési ház évi állami támogatása pél­dául harmincnyolcezer forint, évi költségvetése viszont két­százhúszezer. A bagi művelő­dési központ igazgatójának az évi negyvennyolcezer forintos állami támogatás mellé még KESZTHELY Borsosmenta-aratás a lápon Az idén már másodszor arattak borsosmentát a keszt­helyi lápon. Az illatos növény kiváló termést hozott. A szer­ves anyagokban gazdag lápta­lajról holdanként 20 mázsa mentaszénát és csaknem 10 mázsa gyökeret takarítottak be, ami azt jelenti, hogy hol­danként! hozamának értéke megközelíti a 16 000 forintot, A menta ezzel bebizonyította, hogy kitűnően alkalmas arra, hogy láptalajon termesszék. Elhunyt Sonja Henie A levegőben érte a halál Vasárnap, 57 éves korában váratlanul elhunyt a norvég Sonja Henie, a műkorcsolyá­zás és Hollywood egykori nagy sztárja. Sonja Henie egy idő óta be­tegeskedett, és mivel állapotá­ban javulás nem mutatkozott, férje Párizsban különrepülőgé- pet bérelt, hogy féleségét Osló­ba vigye és ott norvég orvo­sokkal gyógykezieltesse. Sonja Heniet a Párizs—Oslo repülő- útón érte a halál. Pályafutása példátlan a jég­sport történetében: 10 éven keresztül megszakítás nélkül volt a női műkorcsolyázás vi­lágbajnoka, hatszor nyert Európa- és háromszor olimpiai bajnokságot. 1936-ban profi lett, majd filmezni kezdett. Számos világsikert aratott hollywoodi filmen mutatta be páratlan műkorcsolyázó képes­ségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom