Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
MEG itfívlap 1969. OKTÓBER 18., VASÁRNAP Ezekben a napokban a Buda környéki kiskertek a szüretetek zsivajától hangosak. A kiskerttulajdonosok nagy része gyári munkás. A kert gondozása, karbantartása kikapcsolódást jelent az egész heti munka után. Különösen nagy élmény a szüret, amelyből a család apraja-nagyja kiveszi részét. Képünk Budaörsön Szalai István kiskerttulajdonos szüretjén készült. A gyerekek autóval érkeztek Pestről. Szüref után - táborzárás Tegnap délután a monori József Attila Gimnáziumban ünnepélyes keretek között tartották meg az őszi táborzárást. A gimnázium diákjai tíz napig szüreteltek a Kiskunfélegyházi Állami Gazdaság városföldi telepén szőlőt és almát. S olyan jó munkát végeztek, hogy napi teljesítménybérük harminc forintról harmincötre emelkedett. A délutáni iskolai ünnepséget az ő tiszteletükre rendezték, s a legjobban dolgozó brigádok magas pénzjutalmat vettek át Csík Antaltól, az állami gazdaság igazgatójától. A legnagyobb jutalmat: 1000 forintot, a HI/A KISZ-alapszervezet kapta, Az építőtáborban szerzett pénzt a gimnázium KISZ- ezervezetének határozata szerint, részben egy televíziókészülék vásárlására fordítják: ezzel bekapcsolódva a „téleví ziót minden iskolának” mozgalomba. A fennmaradó ősz- szeget pedig az iskola rádióstúdiójának fejlesztésére, a KISZ-klub felszerelésének bővítésére használják fel. Az iskolai ünnepség után, ami egyébként az építőtáborokban meghonosodott formák szerint zajlott le, valamennyi tanár és tanuló részvételével, a gimnáziumi KISZ-klub tartotta meg idei első klubfoglalkozását. Sok zenével, tánccal és az emlékek felidézésével, tréfás vetélkedővel. A tábori munka után, most az iskolában is jelentős feladatokra készülnek; Monor felszabadulása 25. évfordulójának megünneplésére, s a november közepén sorra kerülő diákparlamentre. — V — Ki fizet rá? CCDOLLO Eletet mentett a szerencse Szombat délelőtt 10 óra 40 perckor Gödöllőn, a HÉV Szabadság téri megállójával szemben, ahol a közút négy irányba ágazik, a 3-as úton Budapest felől haladva a CU 76—il-es rendszámú, Renault gyártmányú személygépkocsi a Dózsa György útról kihaladó FE 97—32-es tehergépkocsi elejének, majd az út- széli padkának ütközve, a levegőben szaltót csinálva hullott az úttestre és csúszott közel 20 métert és négy kerekével az égnek meredve állott meg. Utasai, egy férfi és egy nő, a kitört ablakon másztak ki a roncskocsiból és csodával határos módon menekültek meg a haláltól. Ez a baleset is figyelmeztető az előnyszabályok betartására és figyelmezteti az illetékeseket, hogy a forgalmi csomóponton feltétlenül egy villanyrendőrt kell elhelyezni. Csiba József Befejezetlen házak Túrán A túrái cigányok egy tekintélyes része analfabéta. A jól ismert kormányrendelet lehetővé tette számukra, hogy kamatmentes OTP-kölcsönnel házat építsenek maguknak. Azonban mivel nem építési zsenik, sőt írni-olvasni sem tudnak, általános elesettségük következtében habkönnyű prédáivá váltak bizonyos „lángelméknek”. A határidő Becsületes levelében Lojkó István, a Túrái Községi Tanács építési és közlekedési állandó bizottságának tagja megírja, hogy a túrái cigánytelepen 1967—68-ban a már említett OTP-kölcsönnel készülő házak építése 68 decemberében megszakadt, a vállalkozó kőművesek egyike ugyanis felhagyott iparával, és belépett az XJj Ütőn Tsz-be. Azóta a félbemaradt munkák csak döcögnek, .. vagy 25 családról van szó...” félig kész házakban laknak, a kölcsön részleteit már hónapok óta törlesztik, „... a minőségről is lehetne még írnom.. — Mikorra kellett volna hogy elkészüljenek a házak? — kérdezem a községi tanács műszaki ügyintézőjét, Lojkó Andrást, aki különben a levélíró fia. — Pontos határidők sohasem voltak ismeretesek, mert az építtetők és a kivitelezők csak szóbeli megállapodást kötöttek. Az egyik vállalkozó, Medvecz- ki János és társa, Tuka András, négyszer hosszabbította meg a házak átadásának időpontját. Az utolsó dátum április 30 volt. — Egy ilyen ház felépítése mennyi időt vesz igénybe? — Három hónap alatt három épületet adott át például egy másik vállalkozó, Molek József. Azonban Medveczkiék sokkal több házat vállaltak, azt hiszem vagy 20—25-öt. — A késést milyen okokkal indokolták? ....................... — Anyaghiányra hivatkoztak. Azonban Medveczki a múlt év nyara óta szüneteltette iparát, majd év végén visz- szaödta iparengedélyét, és januárban belépett a tsz-be, az építési kisegítő üzemágba. De megígérte most légutoljára, hogy augusztus 31-ig a kötelezettségeit teljesíti — Válasszunk ki egy építtetőt, akinek még nincs kész a háza, és mondja meg, hogy ő mikor kapta meg az építési en- gedély t — Például Kátai Mihály, 1967. május 6-án, 73 ezer forint kölcsönre. Két és fél év alatt nem készült el a háza. — És a minőség? — erre a helyszín adta meg a választ . minőség Mintha a mennyből angyal szállt volna le, és tüntette volna el a cigányputrikat itt, TuBízza ránk lakásának karbantartását! Kis-Dunamenti ÁFÉSZ Szolgáltató Üzeme Bp XI.. Fehérvári út 38/a. XII., Márvány u. 21/a. XIV.. Ilka u. 35. Ablaküveg tisztítása (szerkezettől függően — csak közületeknek) 1,50 Ft/m’-től Falradírozás 2,30—3,30 Ft/m’-tő! Szőnyegtisztítás vegyszeres (kézicsomózott) Szőnyegtisztítás helyszínen Szőnyegtisztítós mosással Szőnyegjavítás 1 órára Szőnyegrojtozás Szőnyegszegés Bútorkórpit tisztítása Függönytisztítás (szövet, bársony stb.) Függönytisztítás (csipke, nylon) Takarótisztítás (pokróc) Légelzárás (svéd rendszerű windfix) Személygépkocsi-kárpit tisztítása nagy kocsi 192 Ft Nagytakarítás, üvegtisztítás 17,90 Ft/ó Gyorsan, árban a legolcsóbbat, minőségben o legjobbat nyújtjuk. Szőnyeg és függöny oda- és vissza szállítását Nagy-Budapest területén díjtalanul vállaljuk. Bejelentés telefonon: 450—117, lói—455, 835—596. 10,10 Ft/mMőI 7,55 Ft/m*-től 6.80 Ft/m*-től 26 FI 62,10 Ft/fm 12,— Ft/fm 6.50 Ft/ms 7,05 Ft/m’ 6,— Ft/m* 4,80 Ft/kg 9.50 Ft/fm rán. „Angyalszellem” — nem, hanem a kormányzat és a rendelet szelleme, amely elsősorban: emberi. Azonban a humánus intézkedés hatékonyságát, amely „fentröl” jött, lerontják itt „lent”, azok, akik egészen más szellemben hajtják végre — úgy, hogy elfelejtenek íeljáratot ragasztani a bejárathoz, hogy az aljzatbetont a saját levében simítják el, takarékoskodván a cementtel, hogy nem rakják le a ke- ramit kockákat a konyhában, az előszobában és a kamrában, hogy hajópadló helyett szegélylécet fektetnek le, hogy az ajtók, ablakok felett nem szabványos áthidalókat használnak, hogy nem festik és színezik kívül és belül a falakat, hogy az eresz alsó részét nem tapasztják le. Mindez megtekinthető Vidák Istvánéknál, akiknek ráadásul még egy írott szerződés is a kezükben van, miszerint „Tuka András elvállalja Vidák István családi házának felépítését, minden anyag hozzáadásával, kulcsátadásig <!), az OTP által folyósított 61 ezer forintért és a meglevő, bontásra kerülő épületből minden felhasználható anyagokért...” Ezt a lebontandó épületet a vállalkozó 22 ezerért átvette és beszámította az újba, plusz még kért 15 ezer forintot, mert a tulajdonos nem a tervezettet, hanem annál valamivel nagyobb házal kívánt A kölcsön összegeit az érdekeltek nem kapták kézhez! Kátai János például a villanyt kénytelen volt saját maga beköttetni 1200 forintért, a kövezetét lerakatni 2000 forintért, a szobát felpadlóztatni 3000 forintért, előfeljáratot építeni és elvégezni a festést. Mindezt a kölcsön összegén felül, hiszen aki helyette felvette a pénzt, a vállalkozó Medveczki János, mindezt nem végezte eL A vállalkozók tehát a saját maguk által vásárolt anyagok számláit bemutatva, lassanként vették fel a kölcsönt, ezenkívül megkapták, a régi házak bontásából származó anyagokat is. Némely építtető számláján már kifogyott a pénz, háza még sincs készen. A vállalkozó — Miért? — kérdeztem Medveczki János vállalkozót. — Azért, mert a cigányok ellopták az anyagokat. Eltűnt például 23 és fél mázsa cement, és elástak egy csomó téglát. A rendőrségnek is jelentettem, de nem büntették meg őket, mert a cement meglett, és a téglára meg azt mondták, hogy a saját téglát a saját kertben eláshatják. Aztán némelyik még a kéményt is lebontotta, és eladta belőle a téglát. Eltűnt 10 ezer tégla és 200 mázsa oltott mész. — Tehát akkor ráfizetett? — A saját pénzemből kellett megvennem az eltűnt anyagokat. A bontási anyagokat is be kellett volna építeniük, de azokból inkább mellékhelyiségeket csináltak. — Van ahol beázik a tető. — Mert nyitva hagyják a szellőzőnyílást. — Néhol nem épített kéményajtót. — Erről nem tudok. — Máshol nincs bevakolva az eresz alsó része. — Meg lesz csinálva. — A kövezés, a villany, az ablakkilincsek? — A villanybekötést a saját költségükön kell elvégezniük. A kövezés nem rám tartozik. Az ablakkilincseket meg a gyerekek letörik és eldobálják. — A lépcsőfeljáratok? — Az én házaimnál megvannak. — ök nem kaptak kézhez pénzt, mégis rengeteg többlet- kiadásuk keletkezett. — Nem fizettek azok semmiért, sőt sokan nekem tartoznak ezresekkel. Mindezek után felmerül: ha a vállalkozót ennyi csapás érte, miért nem hagyta abba az egészet — sőt azok után is folytatta, hogy felhagyott iparával. Az ellenőrzés — Mi is elítéljük a kisiparost, mert olyan munkákat sem csinált meg, amelyek külön pénzbe nem kerültek volna — mondja Szoó István, az aszódi OTP-fiók vezetője. — Mikor volt a túrái építkezés befejezésének határideje? — A múlt év őszén. Azonban olyan nagy az építkezési konjunktúra, hogy meg kellett alkudjunk. Ez egy rendkívül olcsó építkezés, senki sem vállalta, azzal kell csináltatni, aki hajlandó erre. Kényszerhelyzetben vagyunk. — Megvizsgálták az építkezés minőségét? — A járási tanács illetékes osztálya, majd amikor községi hatáskörbe került, akkor a községi tanács megfelelőnek ta- láíta. Tudja, ezek „csökkentett értékű” lakások. — Szerződést, megállapodást kötöttek? — Ez az építtetők és a vállalkozók dolga. Amikor a szóbeli megállapodást megkötötték, mi nem voltunk ott. Tehát az ellenőrzés a minőséget megfelelőnek találta, a határidő-eltolódások kényszer- helyzetből adódtak — magyarázat van. Mindezek ellenére a túrái jövendő lakástulajdonosok egyet nem értenek: miért történt meg az, hogy ez a rendkívül kedvezményes OTP-köl- csönben rejlő humánus szellem a visszájára fordulhatott? Berkovits György RELATIVITÁS Peti már komoly férfiú: iskolás. Szeptember óta, amikor nyilvános, rendes tagja lett az általános iskola első C osztálya zsibongó együttesének, szóba sem áll az óvodásokkal, még Zolikával, a kis- öccsével sem, legfeljebb olyankor, ha el kell dicsekednie iskolai kalandjaival. Pedig reggelenként anyuka együtt indul velük hazulról, hogy Petit az iskolába, Zolit az oviba kísérje. Előbb persze megreggeliznek a kis gyerekasztalnál, miközben anyuka összecsomagolja számukra a tízóraira szánt finomságokat. Peti árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, de azért buzgón kortyolgatja a kakaót. Amikor anyuka jókora kalács- darabot tesz az asztalra, gyanakodva kérdezi: — Kié az a n a g y darab kalács? — Tied, kisfiam. A gyerek kezében megáll a kakaós bögre, amint méltatlankodik: — Az a kicsi? (m) Járvaöntözés Csontos „módra“ A Körösi Állami Gazdaság határában dolgozik a Csontosféle járva-öntözőberendezés mintapéldánya. Menet közben egyszerre százhúsz méter széles sávban ontja a mesterséges csapadékot a fűre, a friss vetésre. A járva-öntözőberendezés kitűnőre vizsgázott a Körösi Állami Gazdaságban. — Áz 1944-es debreceni páncéloscsata emlékére a Hajdúság fővárosában emlékművet emelnek, melyet Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész készít. Forduló sorsom--------------- Kovács János A z apám | gépészkovács ---------------- 1919-ben a hatvani direktórium tagja volt. Ezért később egy évre bebörtönözték Egerben. Hogy ott vele mi történt, arról nekünk soha nem beszólt sem ő, sem anyám. Édesanyám is csak annyit mondott később, ha kérdeztük, hogy apámnak nagy szakálla volt mikor hazajött: ollót, tiszta vizet, tiszta ruhát kért, levágta a szakaiját és eltüzelte azt is és a régi ruháját is. Gyermekkoromban gyakran találtam beszélgetés közben apámat másokkal, de engem mindig kiküldtek. Nemrég Egerben jártam, és a várbeli siralom- házban megtaláltam az aláírását: Kovács János 1919. 1918-ban születtem, s az első emlékeim már az Örkényi Ilona-majorhoz fűződnek, ahol apám gépószkovács volt Pálóczi Horváth Istvánnál. Cselédházban laktunk, mint a többiek. Az Örkényi vasútállomás volt a legmesszibb hely, ahová eljutottam. Talán azért akartam mozdonyvezető lenni, hogy tovább mehessek ennél a határnál? Ebből azonban nem lehetett semmi, mert 11 éves koromban elvesztettem a fél karom. A majorságiak találtak valahol egy lövedéket, feltették, eldugták egy fára. En pedig hozzányúltam. Harminc repeszt szedtek ki belőlem, s levágták a fél karomat. Az apám agyon akart verni, az anyám csak siratott, de én nem fogtam fel. Nem bántam, hogy eljutottam Kecskemétre, mert ott kezeltek, a kórházban. Az orvos főtüzémek nevezett. Még a kórházban két hét alatt mégtanultam bal kézzel írni. Hazatérve azután ugyanúgy napszámoskodtam, mint azelőtt. koromban | Tizenhét éves | meghalt az apám: attól kezdve én lettem a család- fenntartó. Rajtam kívül négy gyerek volt még otthon a tizenegyből, mert annyian voltunk testvérek. Kocsira ültem, trágyát hordtam, szántottam, vetettem. Még az egykori vágyam is teljesült: a birtokra vezető lóvontatású kisvasúién is szállítottam. Az is csak vasút volt! A felszabadulásig. 24 éves koromig, a kecskeméti kórházon kívül én. amióta csak emlékszem, nem jártam a falun túl. De újságokat járattam, fel is olvastam belőlük vasárnaponként a többieknek, az újságcikkekből és néhány könyvből, egy Kossuth-, egy Petőfi-kötetből, s egy betyárhistóriákat tartalmazó füzetből, melyeket mind egy öreg juhásztól kaptam, aki alig tudott írni-olvasni. Általában nem olyan sokan tudtak' írni-olvasni a majorban. pedig a Pálóczi Horváth István, úgy hírlett, felszólalt annak idején az Országházban ha, hogy tegyék kötelezővé a nyolc általánost. Ezt a Páló- cziak házi tanítókisasszonyától hallottam, akit sokat faggattam később a községbeli dolgokról. Megírta, és 90 éves korában, mielőtt meghalt, rámtestálta a falu történetét, s egy csomó régi fényképet.----------------— előtt és alatt I A háború | — mint már ■ ■ -- mondtam — sokszor olvastam fel a többieknek, ezért biztos volt egy kis tekintélyem is,’ mert amikor a felszabadulás után beléptem, a kommunista pártba, velem jött a majorból az ösz- szes férfi és egy asszony is. 120-an voltunk körülbelül kommunisták Örkényben az elején. Volt köztünk egy orvos, egy tanító és néhány kisiparos is. Az államosításig azután voltam kisbáró... én államosítottam az Örkényi malmot ... 49-ben 400 holddal megalakítottuk az első Örkényi termelőszövetkezetet... megválasztottak tanácselnöknek, én voltam az első Örkényi tanácselnök... Egy év után beteget jelentettem, s felmentésemet kértem. Nem tudtam én a fa- lumbeliek padlását söpörtet- ni. Előírni, hogy januárban, hóban, lóhátról tiszta búzát vessenek, mivel még nem teljesítették a vetési tervet! Három év múlva községi függetlenített párttitkár ... 1958-ban tanácselnökhelyettes ... 1964-ben a Haladás Termelőszövetkezet párttitkára lettem, már mint nyugdíjas. . .............- 1958-ban I A legboldogabb | voltam,-------------------------- amikor e lkezdtek épülni a faluban az új házak. És majdnem min- denik házból, majdnem minden szegény családból járt valaki felsőbb iskolába. Igazán akkor bizonyosodott be számomra, hogy jogom volt államosítani... Elmondta Kovács János, az Örkényi Haladás Termelőszövetkezet párttitkára. Feljegyezte: Padányi Anna
