Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

2 “£,<&Círitn> 1969. OKTÓBER 11., SZOMBAT Rudé Právo-cikk a szentélycserékről (Folytatás az 1. oldalról.) szervek maguk is képesek biztosítani az irányelvek vég­rehajtását, akik eddig kár- örvendően szidalmazták a párt egész tevékenységét, akik maguk sértették meg a szer­vezeti szabályzatot, amelyre most nagy előszeretettel hi­vatkoznak — írja a Rudé Právo. A lap cikke jól érzé­kelteti a személycserékkel já­ró problémákat, de a sze­mélycserék szükségességét is. AZ AMERIKAI expedíciós hadsereg saigoni szóvivője közölte, hogy az elmúlt 24 óra harci cselekményei so­rán 9 amerikai katona vesz­tette életét és 17-en sebe­sültek meg. NASSZER, az EAK elnöke, Kairóban fogadta — az NDK-* ból hazatérőben — Audallah szudáni miniszterelnököt. WYSZYNSZKI bíboros ve­zetésével a vatikáni zsinatra Rómába érkezett a lengyel katolikus egyház küldöttsége. Külföldi kaleidoszkóp AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK készen áll arra, hogy amint lehet, folytassa a nagyköveti szinten tartott megbeszélése­ket Kínával, Varsóban, vagy másutt — jelentették be Washingtonban. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSA­SÁG pénteken tiltakozott amiatt, hogy amerikai re­pülőgépek és hadihajók fegy­veres provokációkat követ­nek el a Bac Bo-öbölben ha­lászó kínai hajók ellen. A BRIT KONZERVATÍV PÁRT brightoni kongresz- szusán egyre fokozódik az a félelem, hogy a párt veresé­get szenved a valószínűleg 1970 őszén sorra kerülő vá­lasztásokon. Éhes kiskutyák Ugyancsak nagy volt az élénkség Fell asszony Cape-Town-i otthonában. Két kutyája összesen 17 kiskutyának adott életet. Képünkön az éhes kiskutyák sora. WILLY BRANDT kijelölt nyugatnémet kancellár és Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó-polgármester Bad Münstereifelben megbeszélést folytatott. OKTÓBER (Folytatás az 1. oldalról.) naművek részére készítettek, neve: „Pentele”. Ez az évszak a kirándulá­sok ideje. Éppen ezért a Pest megyei IDEGENFORGALMI HIVATALBAN is sorra csöngenek a telefo­nok: különböző utakra jelent­keznek a pihenni vágyók. — Legtöbben a Dunaka­nyart szeretnék megnézni, így minden szombaton autó­busztúrát szervezünk a Du­na jobb- és bal partjára. Ed­dig minden járat tömve volt: hatszázan vettek részt az egynapos úton, melyen az ide­genvezető segítségével megis­merhették hazánk egyik leg­szebb tájának műemlékeit. Közkedvelt a szentendrei Da­nubius Szállóba szervezett egyhetes üdülési programunk is — mondja Aradi Jenöné. — ősszel is sok a vendég, de az igazi szezonunk mégis csak nyáron volt — mondja Tóth B. András, a DUNAKANYAR VENDÉGLÁTÓM* ARI VÁLLALAT igazgatója. — Ilyenkor egy kicsit „lazíthatunk”* Persze azért nem marad esemény nélkül a vidék: még tartanak a megyében a vendéglátóipa­ri napok, sokhelyütt ízletes különlegességek várják az ínyenceket. A TURISTAHÄZAKAT KEZELŐ VÁLLALAT is felkészült a hidegebb idők­re. Téliésíti a házakat: új pok­rócokat kapnak az ágyak, el­lenőrzik a fűtést. A forgalom változatlanul nagy, nincsen szabad hely a budai hegyek és a Börzsöny turistaházaiban. A vállalat készül a télre, re­noválnak, építenek, hogy mi­nél több kirándulót láthassa­nak vendégül jól berendezett szobákban, olcsó szálláslehe­tőségekkel. A PE.ST-NÓGRÁD MEGYEI HÚSIPARI VÁLLALAT nyári szenzációja volt az azóta népszerűvé vált virslikocsi. Tatár Imre igazgatóhelyettes az őszi forgalomról beszél: — A váci gyáregységünk vétte át a kocsit. Az eddig főtt virslit, kolbászt, felvál­totta a sült, s ez sokkal nép­szerűbb a vásárlók körében. Most még gyarapítjuk a vá­lasztékot. A kocsi útvonala is megváltozott, a leányfalui rész helyett a Szentendrei-szi­getet járja hét végeken. Falus — Tamás IZRAEL a hatnaposnak mondott háború után csak homokot markolt, holott azt hitte, hogy győzelmét a kezé­ben tartja. A homok most kezd elperegni az agresszor kezéből — írja Hejkal, a kairói A1 Ahram főszerkesz­tője. TÖBB MINT 40 ezer falusi lakóházba vezették be a vil­lanyt az idén Lengyelország­ban. A lengyel falvaknak je­lenleg 85 százaléka villamosí­tott. A MONTREALI 17 órás rendőrsztrájk kétmillió dol­lár kárt okozott. Gazdagabban fizet a határ (Folytatás az 1. oldalról.) is, növekszik a fürtök cukor­foka. Kakucson. ezen az őszön is megkülönböztetett gond,ot fordítanak a kalászosok elve­tésére. Gondosan előkészített talajba, a legkedvezőbb idő­ben akarják földbe tenni a gabona magját. A 320 hold- nyi rozsot már elvetették, most az ősziárpa, meg a búza van a soron. Október 20-ig ezzel a munkával is végeznek. A napokban kerül a veze­tőség elé a háromnegyedév mérlege. Mint az eddigi szá­mításokból már kiderült: az idén sem érheti kellemetlen meglepetés a szövetkezet tag­jait. A kieséseket, ahogy már említettük is, egyrészt a ma­gasabb hozamok, másrészt a másodnövények pótolják. Tíz vagon almát termett a fiatal ültetvény, a kertészetben — amíg a hajnali dér meg nem lepi a parcellákat — szedik és küldik piacra a paprikát. Kuli Imire szavaival élve: a forint, amit Kaikucso-n erre az évre beterveztek, meglesz. Eddig 99,8 százalékra tel­jesítették bevételi elő­irányzatukat. Ami pedig különösen bíz­tató: nemcsak Kakucson (ahol nagyon szorgalmasan dolgoz­tak a nyáron, és most is), de a megye legtöbb közös gaz­daságában ígéretes az ősz. Fennakadás nélkül folyik mindenfelé a betakarítás. Re­mény van rá, hogy a termé­nyek zöme még a fagyok be­köszöntése előtt fedél alá, biztonságba kerül s. p. Vágó szakmunkásokat FELVESZNEK a Pest—Bács—Nográd megyei MÉH Vállalat bajai, budaörsi, kalocsai, kiskunfélegyházi, salgótarjáni, váci TELEPEI. Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés írásban a lap Kiadóhivatalánál „Szakmunkás" jeligére. (9) — De. Csak nem voltak olyan veszekedések. Legalábbis én nem tudok róla, hogy let­tek volna. Az édesanyja min­dent megküldött nekik Ame­rikából. Mert oda ment férj­hez. Állítólag azért, hogy se­gítse a lányát. Amikor kiment, úgy tudom, Mancika még nem ismerte a Józsit. Csak a két nagyobbik lány volt meg. Ami­kör én idekerültem, nagyon tiszta, rendes asszony volt. Bár nagyon sovány, de amúgy dol­gos ... Ez a csavargó tette tönkre ... Hol dolgozott, hol nem. Abból akart megélni, amit az anyósa küldött. A Mancika meg nem bírta ezt. A Bözsi nénit tessék megkérdez­ni, nagyon sokat tud róluk. Hogy aztán elmondja-e? ... Mindenesetre ő ismeri legjob­ban a Mancit. A Józsit tán nem annyira, mert nem ide­valósi ... Én csak afet mond­hatom, hogy még most sem tu­dok nyugodtan aludni. Pedig higgye el, én nem vagyok hi­bás. Nem érzem hibásnak ma­gam. Mert segíteni is akartam, de hát azt sem tehetem meg, hogy az anyától elszakítsam a gyerekeiket... Nem igaz? Annyira ragaszkodott hozzá­juk, hogy a nagylányt, aki gimnáziumba járt, hazahozat­ta. Tessék elképzelni, hogy a Babucinak milyen jó helye volt a megyei gimnáziumban. Kol­légiumban lakott... És kive­tette ... — Miért? — Féltette, vagy mi? Most az ősszel volt... Elhallgat. Tűnődik valamin. — Mire gondol? — Minél többet foglalkozom ezzel, annál több a rejtély. Egyébként a rendőrség már le­zárta az ügyet. Nem arra gon­dolok, hogy bűntény történt, hanem olyan dolgokra, amik csak azután derültek ki... Hát persze, nem derült itt ki semmi... Csak a tragédia ... De hogy miért, hogyan, az ma is titok... Beszéljen majd a nagylánnyal, a Bábuéival is ... Mert akkor nap Pestre ment, hogy elhelyezkedjen. Állítólag Manci küldte. Valami ismerő­sükhöz ment volna, ahol az anyja is dolgozott... De már másnap jött is haza ... És ami­kor az állomáson megmondták neki, hogy mi történt, nem na­gyon izgatta.. Nem tudom, arról hallott-e, hogy Manci ál­lítólag megásatott vele egy gödröt az istállóban? Akkorát, amekkora egy gyereksír __ — És erről a lány akkor nem szólt senkinek? — Nem. Csak a helyszíne­léskor, amikor kérdezték, hogy mi az, akkor mondta. — Mit? — Én csak hallomásból tu­dom, állítólag az anyja ásatta vele, hogy majd oda temeti a kicsit. Mert azt szerette a leg­jobban. Volt a kicsinek egy ikertestvére, aki nemsokkal a születése után meghalt... Ta­lán ezért is vitte magával min­denhová Manci ezt a kicsit, mert féltette. De hát ki tud­ja ... ? Én csak azon csodál­kozom, hogy az orvosok nem vettek észre rajta semmit. Mert ezt ép ésszel nem lehet megcsinálni... — Maga sem vett észre raj­ta semmi különöset? — Utólag már sok dolgot másképpen látok ... — Például? — Hát azt, hogy a kicsit mindenhova vitte magával. Még a többi gyerekre sem merte rábízni... Meg a kon- zervek... Persze, az anyjától sok konzervet kapott... Az ember azt gondolhatta, hogy megszokta. Kényelmesebb volt mint főzni. Elég nagy a család ugye, ő meg beteges is volt... Aztán az is furcsa persze most utólag, hogy kiült a padra, a ház elé és csak nézett órákon át, amikor valósággal szaladt a ház... Az ember azt is gon­dolhatta, hogy Józsi miatt nem törődött már a családdal. Mert bizony amit az megcsinált né­ha... Különösen olyankor, ha pénz jött az anyóstól... Egy­szerűen otthagyta a munkahe­lyét és úgy költekezett, mint egy milliomos... A taxi? Olyankor a legegyszerűbb köz­lekedési eszköz volt náluk. Ezt ugyan nem tudom biztosan, de állítólag mindig tartott vala­kit ... Manci sokszor mondta, de ha azt javasoltam neki, hogy küldje el a Józsit a ház­tól, mindig azzal állított elő, hogy hiába mondja neki, úgy­sem megy el... A Józsi szerint Manci követelte tőle, hogy má­radjon ki a munkából. Mert­hogy fél, ha nincs otthon. Bár szegénynek csak akkor kellett félni, ha az ura otthon volt... Nem tud itt az isten sem ki­igazodni, tessék elhinni... Egy biztos, hogy az a dolog meg­történt, és az nagyon szomo­rú ... Rágondolni is szörnyű­ség. Nem hittem volna ... Amit lehetett megtettem. Ha csak Tanzániai változások Dar-es-Salaaxn, ma afrikaibb és modernebb, mint nyolc esz­tendővel ezelőtt, amikor a ke­let-afrikai ország függetlenné vált. Ez a megállapítás érvé­nyes egész Tanzániára, amely­nek elnöke, Julius Nyerere, hétfőn néhánynapos látogatás­ra hazánkba érkezik. Afrikaibb lett ez a tízmilliós ország, mert megszabadult az angol gyarmati tisztviselőktől, katonáktól, sőt a nagy angol bankoktól, társaságoktól is. A tanzániai földben rejlő kincse­ket már korábban államosítot­ták, s 1967-ben erre a sorsra jutottak a külföldi tulajdonban levő bankok, a külkereskede­lem, s egyes vállalatok és ül­tetvények is. Az „afrikanizá- lás” az élet minden területén elkezdődött, de igazán 1967-ben kapott 'lendületet az „arushai nyilatkozat” alapján. Afrikában sokféle kísérlet kezdődött egy olyan társadalmi rendszer megteremtésére, amely felszámolná a kolonia- lizmus maradványait s a szo­cialista eszmék felhasználásá­val a külföldi monopóliumoktól mentes, „nem kapitalista” útra vezetné a kontinens országait. Guineában, az Egyesült Arab Köztársaságban, korábban Ghá­nában és más országokban tör­téntek ilyen lépések. A Tan­zániát kormányzó TANU-párt és személyesen Nyerere elnök, 1967 januárjában Arusha váro­sában körvonalazták a sajáto­san értelmezett „tanzániai szo­cializmus” széles körű prog­ramját. Az „arushai nyilatko­zat” elvei közé tartozik a fő termelőeszközök ellenőrzése», valamint az államnak az a fele­lőssége, hogy megakadályozza az ember ember által, vagy a csoport csoport által való ki­zsákmányolását és a nagy va­gyonok felhalmozását. Nyerere elnök tisztán látja a tanzániai realitásokat, azokat a sürgető feladatokat, amelyekre az ország erőforrásait össz­pontosítani kell, hogy a „mo­dernebb” jelző is általánossá váljék. A gyarmati örökség és a szegénység azonban olyan korlátokat szab a széles körű program megvalósításának, hogy Tanzánia is kénytelen éln* a külföldi segélyek adta lehetőségekkel. A sokfelől el­fogadott segélyek és kölcsönök hatásával is számolniok kell, mert e hitelek nélkül, aligha építhetnék meg például a jö­vőre üzembe lepő 30 ezer ton­nás acélhengermüvet, vagy a itiuai hitellel tervezett lluu ki­lométeres Tan-Zam vasutat, amely a zambiai réznek bizto­sit tengeri kikötőt. A nagy építkezések mellett azonban elsősorban a mező- gazdaság korszerűsítését kezd­ték meg. Az ültetvényeken nem ritkaság a traktor, a szivattyú. Az ország hagy részében azon­ban a rövidnyelű kapa helyett először a vasekét kellett elter­jeszteni, hogy mélyebben szántsanak a kukorica és a kö­les alá. Ugyancsak az egyik legközelebbi teendő a gyapot­ban gazdag ország saját textil­iparának megteremtése: Tan­zánia a tervek szerint már 1970-ben önellátó lesz textíliák­ból. Ezek a modernizálás legfon­tosabb lépcsőfokai, amelyek kellő gazdasági alapot terem­tenek az önálló, progresszív tanzániai külpolitikához is. Tanzánia az afrikai kontinens progresszív erőihez tartozik, s aktívan támogatja a nemzeti felszabadítási mozgalmakat. Dar-es-Salaamban nem tit­kolják, hogy a moz^mbicque-i és más fegyveres felszabadító mozgalmak biztos bázisra talál­nak Tanzániában a “portugál kolonializmus és a dél-afrikai —-rliodéziai fajüldözők elleni harcukban. S ha bizonyos kér­désekben — mint például a ni­gériai—biafrai háborúskodás —• a tanzániai álláspont el is tér más progresszív afrikai orszá­gokétól, az Afrikai Egységszer­vezetben Tanzánia az antikolo- nialista erők összefogásának szervezője. Ez a politika talál­kozik azzal az igyekezettel, hogy szélesítse kapcsolatait a szocialista országokkal. Ennek egyik fontos mozzata Nyerere elnök világkörüli útjának moszkvai és budapesti állomá­sa is. Hazánk és Tanzánia kapcso­latainak fejlesztésében sokféle lehetőség nyílik. A napokban nálunk vendégeskedett tanzá­niai professzorok például hasz­nosnak vélték a diákcserét, a Dar-es-Salaam-i egyetemen pe­dig jelenleg is több magyar professzor tanít. Együttműkö­désünknek új területekre tör­ténő kiterjesztése mindkét or­szágnak hasznára válik. Sebes Tibor ESSEN 48 márkás halál 48 márka pénzbüntetésre ítélték Manfried Mutig 31 éves esseni , újságárust, mert megrongált egy telefonfülkét. Mutig elkeseredésében ügy­védéhez rohant és közölte, hogy fel fogja robbantani az ügyészséget. Az ügyvéd komo­lyan vette a bejelentést és ér­tesítette a rendőröket, akik a helyszínre siettek és elállták az épület bejáratát. Az újság­árusnak azonban valahogy mégis csak sikerült bejutnia az épületbe, ahonnan hamaro­san robbanást hallottak. Egy felrobbant benzinespalack mellett- a mosdóban megtalál­ták Mutig összeégett holttes­tét. gyanítom is, hogy így végző­dik, hát nem hagyom náluk a gyerekeket... Bözsi néni kancsó ja végig érintetlenül maradt. Nagyivá- nyi Péter nem töltött magának többet. Az első ember volt ed­dig, akin őszinte megdöbbe­nést, sőt valami lelkiismeret- furdalást tapasztaltam. ★ Bözsi néni klubszobájába ki­cserélődött és megfogyatkozott a társaság. Mint jövetelemkor, most sem kellett senkinek be­mutatkoznom, mégis vala­mennyien ismerősnek tűntek. Bözsi néni a fülembe súgta: — Itthon van a Piriké és itt a tanácselnök úr is, ha beszél­ni akar vele. — A kislánnyal majd ké­sőbb. — A Józsi is jön. Majdnem mindennap meglátogatja ezt a kislányt. — És a többi gyereket? — Azok á megyénél vannak. Ahogy hallom, egy helyen. A Babuci a kis Józsival. Tessék ide ülni, az elnök úrhoz — mu­tat egy fehér, támlás székre, egy tömzsi, komoly, várakozó tekintetű férfi mellett. — Bögölyös Imre — nyújtja a kezét. — Hallom, hogy mi­lyen ügyben jár? A rendőrség már lezárta. — Tudom. Nem a bűnügyi része érdekel. Az előzmények. Azt szeretném nyomon követ­ni, hogyan jutott idáig a csa­lád? — Az a legnehezebb. Hiszen ha mi tudnánk! Vagy ha tud­tuk volna, hogy ez lesz belő­le?... — Ismerte jól Takácsnét? — Születése óta. Még az ap­ját is. — Milyen asszony volt? — Mit mondjak? Olyan kis hitvány. Kicsike, gyönge te­remtés. Amúgy nagyon tudott dolgozni. Emlékszem, amikor még az anyjával járt napszám­ba ... Volt neki egy húga, de az meghalt.. * — Hallottami — Hogy milyen volt? Ked­ves, szerény. Volt valami a lá­bával gyerekkorában. Emlék­szem, olyan furcsán rakta az egyiket. Mintha kacska lett volna, de én nem tudom, mi történt, ez valahogy elmúlt... Bözsi népi széktrónjáról oda­mosolyog. — Azt én intéztem el neki. Megoperáltattam. — Na, ne mondja! Hát ezt nem is tudtam! Én csak arra emlékszem, hogy olyan kis nyomorékforma gyerek volt. Asszonynak sem volt valami termetes, de nem látszott raj­ta, hogy baja lenne, csak so­vány volt. A férjét ismeri? — Csak amióta itt lakik. Amióta elvette a Mancit. Az­előtt soha nem láttam... Igaz, hogy azután annál többet. Bözsi néni a tárgyilagosság hangján közbeszól: — Csak az utóbbi években, mert eleinte nem volt vele probléma. — Volt bizony. Maguk azt nem is tudják. Hát házasságot ígért egy öreg lánynak, mielőtt a Mancit elvette. Felvett tőle egy csomó pénzt, aztán megló­gott vele. A Manci fizette visz- sza. Bözsi néni szinte megsértő­dik, hogy erről semmit nem tudott eddig, de igyekszik lep­lezni. — No, de eleinte nem voltak bajok a Józsival? — Én legalábbis nem tud­tam róla. Talán három vagy négy éve kezdődött... Ügy emlékszem rá, mintha most lenne ... Jön a Manci, hogy kötelezzem a férjét munkára. Az volt ugyanis, hogy ha pénzt kapott az asszony, Józsi már otthagyta a munkahelyét. Bözsi néni mellől szállingóz­tak a vendégek. Utolsónak a nagy darab, piros arcú erdészt kíséri ki, s visszaszól: (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom