Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

1969. OKTÓBER 11, SZOMBAT ^ín^afi .1 Javítás tonnaszámra n.' Szállítási problémák a tüzelőellátásban Vidéken a kereskedelem a felelős Az utóbbi hetekben megsza­porodott tüzelőellátási pana­szokra pénteken a TÜZÉP- egyesülésben sajtótájékoztatón válaszoltak a tüzelőkereskede­lem vezetői. Samodai Árpád, az egyesülés igazgatója, beszá­molt a jelenlegi helyzetről, a gondokról. A tüzelőkereskede­lem vezetői elismerték a pa­naszok jogosságát. Tudják: az ellátási problémák meg­oldására van szükség, hi­szen a vásárlókat kevésbé érdekli a helyzet megma­gyarázása, elsősorban arra kíváncsiak, ho­gyan juthatnak kellő időben téli tüzelőjükhöz. Mindehhez azonban tudni kell a következőket: az ellátási zavarokért vidéken elsősorban a tüzelőkereskedelem marasz­talható el, mert alacsony kész­leteket tartott, s a nagyobb mennyiségű tüzelőt későn ren­delte meg. Tény az, hogy a ke­reskedelem készletei jelenleg is alacsonyak. Menet közben azonban intézkedtek mintegy 40 000—50 000 vagon többlet­tüzelő beszerzésére. A negye­dik negyedévre például 12 000 vagonnal többet rendeltek, mint amennyit tavaly ebben az időszakban értékesítettek. Ez elegendő az igények kielé­gítésére. A mennyiséggel nin­csen baj, az ország egész te­rületén azonban nem tudnak az igényeknek megfelelő vá­lasztékot nyújtani, mert ke­vés a keresett tatai, dorogi és borsodi darabos szén. A bányászat termelése fo­lyamatos, de önhibáján kívül — elsősorban mert nem kap megfelelő ütemben és mennyi­ségben vagonokat — időszako­san elmaradt a szállításokkal. Az erdőgazdaságok is mintegy 40 000 vagonnyi tűzifát kész­leteznek, szállítóeszköz hiányá­ban azonban -ez a nagy meny- nyiség is csak lassan kerülhet forgalomba. A jelenlegi hely­zet javítására az illetékes szervek, minisztériumok kü­lönféle intézkedéseket hoztak, egyebek között a tűzifa- és a szénszállítást a vasútnál a leg­sürgősebb kategóriába sorol­ták. Viselője párban számítja, aki a leszaladt szemet fel- szedi, tonnában. Legalább is ez a mértékegység Ászodon, az Általános Ruházati Ktsz telepén. Az aszódi műhely öt évvel ezelőtt alakult, s kezdetben konfeRcióvarrást vállaltak. A ktsz azonban tavaly nagyon előnyös megállapodást kötött a Hungarotex-szel: bérmun­kában harisnya szemfelsze­désre specializálták magu­kat. Azóta Magyarországon csak itt folyik ez a munka üzemi keretekben. A villany- gépeket a Hungarolex adja SS' 5 gondoskodik a folyama­tos javítanivalóról. Évi nyolc tonna, vagyis 280 ezer darab Németországból érkező haris­nyanadrág javítására kötöttek szerződést. Eleinte a nők tiltakoztak a szemfelszedés ellen, egészség­telen, szemrontó mesterségnek tartották. De ma már újra jó a hangulat a kis csoportban. Beletanultak, rájöttek a fo­gásokra. A kereset sem meg­vetendő, darabjáért egy forint tíz fillértől két forintig fizet­nek a hiba nagyságától füg­gően. Ha jó köteget fog ki valaki napi ötven-hatvan pár­ral végez. Perceg a sok tű; modern tücsökzene! k. m. A HEURÉKA GUMIGYÁR Vác, Derecske dűlő 1. felvételre keres férfiakat betanított munkára, férfi segéd­munkásokat, lakatos szak­munkásokat, nyugdíjas férfiakat és nőket, könnyű fizikai munkára. Havonta 2, illetve 3 szabad szombat. , Hetenként 44, illetve 42 órás munkaidő. A betanított munkások havi keresete: 2000 — 2500 Ft, a segédmunkások havi keresete: 1700-1300 Ft. A gyár könnyen meg­közelíthető a MÁVAUT- központból induló helyi járatokkal. Váci és Vác környéki lakosoknak idő­megtakarítást jelent és jó kereseti lehetőséget nyújt HEURÉKA GUMIGYÁR Jelentkezés mindennap reggel 7 órától a Munkaügyi osztályon. Kiállítás a Pelle-lakban A miskolci " Herman Ottó Múzeum megszerezte a nagy magyar természettudós könyv­tárának mintegy félszáz köte­tét. A könyvek részben Her­man Ottónak, részben felesé­gének munkái. Köztük van „A madarak hasznáról és kárá­ról” írott könyv első kiadása, amelyet a szerző sajátkezűleg dedikált feleségének. A gyűj­temény ugyancsak első kiadá­sában őrzi Herman Ottó post­humus munkáját, az 1914-ben megjelent „Magyar pásztorok nyelvkincsé”-t. A könyvtár ér­dekes darabja Herman Ottó- né, született Borosnyai Kata­lin kéziratos versgyűjteménye. Az újabb szerzeményeket Herman Ottó emlékmúzeum­má átalakított egykori lilla­füredi házában, a „Pelle- lak”-ban kiállításon mutatják be a közönségnek. Aera - rekorddal A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat a balatoni touring-hotelek után, a fővá­rosban is kialakítja touring- szálloda hálózatát. Az első ilyen budapesti hotel, az Aero-szálló építése az Üllői úton, a repülőtéri út bejáratá­nál megkezdődött. A 4 eme­letes, 280 személyes, téli-nyári üzemeltetésre alkalmas szálló minden szobájához fürdőszoba tartozik, saját étterme, drink­bárja és parkolóhelye is lesz. A 18 millió forintos beruhá­zással épülő szállót a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat házgyári elemekből készíti. Ez teszi lehetővé, hogy az Aero rekordidő alatt, már a jövő szezon elejére elkészüljön. A kertek öröme G. *Tóth Jánosáéról is meg lehetne mintázni Munkácsy „Rőzsehordó asszonyát”, ugyanolyan testtartással ül há­zuk tornácán. Vékony, vérte- len ínyét mutatja: ... „A kert édes fiam?..-. Milyen kérdés ez?... Hát hogyan lehetne meg egy falusi ember nélkü­le? ... Pityu, a kisunokám, ar­ról a meggyfáról szedi a piros gyümölcsöt, Sárikának azt a körtét küldöm postán, mert ő technikumba jár Pestre... a szőlőcskéből a vejem két akó bort szüretel... a kis virágos rész terem majd annyi rozma­ringot, hogy a temetőbe elle­het vinni a síromra... Pityu, ha felnő, rózsát majd innen vág, ha kell... az a nagyobb rész a konyháé, a kamráé: in­nen kerül a krumpli az asz­talra, karalábé, a karfiol, a zeller, a sárgarépa, a paradi­csom, paprika... a háztáji kell a nagyobbra, a kukoricá­ra ... azon híznak meg a disz­nók, kettő magunknak, kettő eladásra”... öröm... a havi penzust, a fo­rintot meg itt keresem meg — így Antalié. — Ezer ölön 20 mázsa kuko­ricám termet*, mert jól mum kálta meg a tsz — mondja Szűcsi András. © © „Kert nélkül halott az erm bér fia” — Szabó Lajosné az esőváró gyömrői földre nézve mondja. — „Mit csinálnánk egész tavasszal és nyáron a pa­pával, ha nem lenne? ... A tsz- től kapott fél hold háztájin meg a baromfinakvaló terem meg...” Kókai Istvánná az alsó Tápió erecskéjére mutat: „... A tsz a legjobb földekből adja ki a háztájit, jól teszi, mert na­gyobb kedvvel dolgozunk a közösben”... Antalié István és Szűcsi András a tápiósülyi „Virágzó” Tsz majorjában kukoricát szá­rít egy hatalmas géppel. Egyi­kük kokszot dobál a masina gyomrába, másikuk a vonta­tóról ereszti a garatba a friss, még meleg szemes kukoricát. — Négyszáz öl szőlőm van, otthon, a ház mellett a kert, a háztájiban meg krumplit és kukoricát termelek. íme, elv­társam, így egybe van az A központi majorban Benkó József tsz-elnök a háztáji gaz­daságok segítéséről beszél: — 2500 holdas tsz-ünk 420 hold háztájit ad ki a tagoknak. Mi szántjuk meg, vetjük el, majd szállítjuk be a tagok által kívánt helyre. A tagok csak bekapálják és leszedik. Nálunk általában 98 százalékon kuko­ricát termelnek, mert ezzel hizlalják meg a sertéseket. Idén egy holdon 42 mázsa ku­korica terem a háztáji földe­ken ... Adunk műtrágyát, nö­vényvédő szereket... Egy hold megmunkálásáért a tagok 480 forintot fizetnek. Ugyanakkor ők 5—6 ezer forintot kihoznak a háztájiból. Borbás Rudolf főagronómus a további kedvezményekről be­szél: — Aki tehenet tart és ré­tet kér, adunk. Útmezsgyét is, ahol legeltethet. Alomszalmát, abraktakarmányt üzemi áron bocsátunk rendelkezésükre. Én nagyon fontosnak tartom a háztájit, mert innen évente 200 sertést adnak el, ami javít a közellátáson. A háztájival keveset törő­dök, sokszor azt hangsúlyoz­zák, a tsz-tagokat elvonja a közös munkától. Mi ebből a szempontból a helyzet a sülyi „Virágzó Tsz”-ben? — Az alapszabályok értel­mében a nőknek évi 110, a férfiaknak évi 240 napot kell dolgozniuk a közös gazdaság­ban — mondja a főagronó­mus. A háztáji gazdaságok talán az összes munkák 10— 15 százalékát teszik ki. Így nem zavar bennünket. Külön­ben is, nálunk kialakult a munka olyan ritmusa, váltá­sa, hogy a tagok akkor is el­jönnek, ha otthon tudnának dolgozni: Bevonják a család­tagokat is. — Legfontosabb feladata­ink egyikének tartjuk — la­poz egy házi statisztikában az elnök — a háztájival való foglalkozást. Hogy miért? ... Tagjaink jó közérzete, han­gulata miatt. Kérem, higgye el, az a tsz-tag, akinek otthon rendben van a „szénája”, vagyis megtermett a krump­lija, kukoricája, zöldsége, meghízott a disznója, egyszó­val nem kell mindenért a boltba futkosnia, szívesebben hajtja végre kérésünket, oda- adóbban fáradozik a közös­ben is. Hosszú évek tapaszta­laté alapján mondhatom: az erők forrása — nem anyagi­akra gondolok — onnan jön. Mi egy év alatt 3 millió fo­rintot ruháztunk be, bizonyos munkafolyamatokat teljesen gépesítettünk, tervbe vettük négy tsz (Süly—Mende—Sáp —Űri) közös gépjavító állo­másának felépítését, mintegy 4 millió forintért. A munka­egység értéke állandóan emel­kedik, tavaly 75 forint volt. Elképzeléseinket csak úgy tudjuk végrehajtani, ha a tag­ság mögöttünk áll. Ennek pedig egyik fontos akarati tényezője a háztájival való törődés. © Szocialista nagygazdaság, gépesített termelés a nagy táblákon, kitűnő hozamok, nagyüzemi árutermelés ? Ilyennek álmodtuk tíz éve? ... Igen. Az ősi szöszmötölés szere- tete, az ENYÉMEN?... A kert ápolásának szeretete, a MAGAMÉN ? __ Talán nem i s annyira tulajdon-féltés ez, inkább gazdasági kérdés: a házi szükséglet előteremthe- tőségének lehetősége. Miért ne?! Ellentmondásnak tűn­het, de nem az: a háztájival való törődés, annak termelési erősítése, a közös erősítése! Es a lakosság szükségleteinek kielégítése, mert abból a ház­tájiból sok termény jut a pi­acra. A nagyüzem helye és a kisüzem rangja Érdekes jelenségre figyel­hetünk fel az utóbbi időben. Néhány esztendő óta a kis­üzemek, főleg a tanácsi vál­lalatok, a kisipari termelő- szövetkezetek gyorsabban fej­lődnek, mint a nagy állami vállalatok. Az idén is az a helyzet, hogy az utóbbiak számottevő részénél stagná­lás tapasztalható, míg sok kisüzemnél szinte töretlen a fejlődés. Mindez azzal magya­rázható, hogy a kisebb mé­retű üzemek gyorsabban ké­pesek reagálni a piaci igé­nyek változásaira, rövidebb náluk a gyártási átfutási idő, rugalmasabbak a fejlesztés­ben, az új termékek kibo­csátásában. Jó néhány kis­ipari termelőszövetkezetünk például a legigényesebb nem­zetközi piacon is állja a versenyt. Éveken át hangsúlyoztuk a nagyüzem fölényét a kisüzem felett. Most erre az elvre cáfolna rá a gyakorlat? Szó sincs róla. Félreérthetetlen módon ugyancsak a kisüze­mek szolgáltatnak gyakori példát a csődbejutott vállal­kozásokra, a szanálásra, a rendkívül korszerűtlen és gazdaságtalan munkára. Te­hát kisüzeme válogatja. Sok függ a profiltól, a termelés színvonalától és mindenek­előtt a vezetéstől. Vannak termékek, amelyek kisüzemekben csak ráfize­téssel és korszerűtlen kivi­telben gyárthatók. (így pél­dául műszakilag igényesen és gazdaságosan csak nagy so­rozatban gyárthatók háztar­tási gépek, termelő berende­zések stb.) De a hozzáértő ve­zetés nem kerülhet ilyen helyzetbe. Hiszen napjaink­ban, amikor mind a szolgál­tatási színvonalban, mind az iparcikkellátásban messze va­gyunk még a piac telítettségé­től. így minden kisüzem mondhatnánk, testreszabott feladatok között válogathat. Csak épület kell és szak­képzett munkaerő — a ter­melő berendezések értéke többnyire jelentéktelen — a feladat szinte magától adó­dik. S akár egyik gyártási ág­ról a másikra is viszonylag könnyen, gyorsan átallhat­nak. A nagyüzem átállási ne­hézkessége eleve adódik a nagy értékű és többnyire spe­cializált termelő apparátus­ból, célgépeinek, speciális sza­lagjainak rendszeréből, a ter­melésszervezés, a munkaerő nagyobb arányú specializá- ciójából. A „nagy test lomha­sága” óhatatlanul ' származik a méretekből, a vezetés, az információs és utasítási rend­szer sokrétű, lépcsőzetes belső hierarchiájából. Amíg pél­dául a piaci hatás rendszere­zett információ, valamint cse­lekvési variánsok formájá­ban eljut a döntésre illetékes személyig és tőle a döntés el­jut a fejlesztés, a gyártás végrehajtó szervéig, az bi­zony időt igényel. Lám vannak a nagyüzem­nek is bizonyos hátrányai. Erről sem ártott volna töb­bet beszélni abban az időben, amikor egyoldalúan csak a nagyüzem fölényét hangsú­lyoztuk. És vannak a gaz­dasági életnek olyan terü­letei, ahol a kisüzem élet­képesebb, gazdaságosabb. Pél­dául a szolgáltató és szer- vízhálózatban, a lakosság és a közületek egyedi és speciá­lis igényeit kielégítő ágaza­tokban. Nemcsak a kis soro­zatban és gazdag választék­ban készített divatcikkekre gondolunk, hanem a speciá­lis alkatrészekre is. Hadd em­lítsük meg példaként, hogy az amerikai egyesült államok­beli Ford Művek 30 ezer vállalat — köztük néhány főt foglalkoztató kis cég — kooperációs termékeit hasz­nálja fel. (Az USA csomagoló­eszköz- és doboziparában működő vállalatok átlagos létszáma 14 fő.) A vállalatok összevonásával időnként eltúloztuk a nagy­üzem fölényét, és hallgattunk hátrányairól. így előfordulha­tott, hogy olyankor is nagy- vállalatot létesítettünk, ami­kor annak hátrányai nagyob­bak, mint előnyei. Ma ezek a hátrányok — még a közgazda­ságilag indokolt összevonások esetében is — hangsúlyozottan jelentkeznek. A. reform nyo­mán ugyanis nem elég csupán rugalmasan követni a piaci igények változásait, a műszaki fejlesztés irányzatait, hanem a termelés összetételének lénye­ges átalakítása is szükséges ha­zai adottságainknak megfele­lően. S a nagyüzemek csak lassan és esetleg nagyobb ál­dozatok árán tudják meglevő gyártmányaikat merőben újak­kal felváltani. Mindebből az is következik, hogy néhány hónap vagy akár két-három esztendő eredmé­nyei nem bizonyító erejűek. Mainmutvállalatainknál néha esetleg 8—10 év szükséges, amíg például a viszonylag kor­szerű, de gazdaságtalanul ex­portálható termékeiket minden szempontból megfelelőre cse­rélhetik. Ezért indokolt óva­kodni a végletektől, az egyes vállalatok szervezeti perspek­tívájának megítélésénél. Kö­rültekintésre, elemző munká­ra és minden esetben türelem­re van szükség. Ez, persze, nem jelenthet a ma nehéz helyzet­ben levő, átalakulásra váró nagyvállalatok számára védel­met és biztonságot. Ellenkező­leg, a gazdasági szabályozóesz­közök nyomása alatt, a dotá­ciók, a szubvenciók, a kedvez­mények szigorításával, nehéz­kességük, tehetetlenségük erő­teljes mérséklésére, rugalmas­ságra, az új iránti fogékony­ságra kényszerítik őket. Vannak eredményesen dol­gozó nagyvállalatok is és rósz- szül gazdálkodó kisüzemek is. És a fordítottja is igaz. Vala­mikor a termelés nagysága, a foglalkoztatottak száma szerint rangsorolták az üzemeket, ma egyre inkább a munka színvo­nala, hatékonysága a mérce. Helyes, ha a nagyvállalatnak nincsenek előjogai, hanem új­ból és újból a gyakorlatban bi­zonyítja be fölényét. De a kis­üzem sem kerülhet méreteinél fogva hátrányos helyzetbe. így egyre több nagyvállalat és kis­üzem megtalálhatja a maga sa­játos feladatkörét saját dolgo­zói javára és a népgazdaság hasznára. Kovács József Az 1969—70-es tanévre PÓT BEÍRAT KOZ ÁST tartunk IPARI TANULÓK részére, az alábbi szakmákban: kőműves, ács, betonozó-elemgyártó, festő-tapétázó, burkoló, építőipari fehérmunka, műanyagburkoló­parkettás. Otthonban történő elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodunk, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen személyesen vagy Írásban a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoportjánál Bp. XI., Oombóvári út 19. (4-, 41-, 43-, 47-es villamossal) Szűts I. Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom