Pest Megyei Hírlap, 1969. október (13. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

1 Szemetes a monori Petőfi utca A napokban a Petőfi Sán­dor utcában megálltam a nagy épület nyitott ablgka előtt. Egy apró darabokra tépett le­vélféle szálldosott le a földre. Hiába, ősz van. Nem falevél volt, igazi levél. Megnéztem a számtáblát: 11-es szám. A gimnázium hátsó frontja. Az utca egyik legjelentősebb épü­lete. Alaposabban körülnéz­tem, a levélen kívül láttam ott bőven szemetet. Mondhat­nám, az utca legszemetesebb része volt ez a terület. Aztán jött a szél, s szétvitte a kör­nyékre. Megpróbáltam egy he­venyészett leltárt csinálni, s e szerint volt ott: papírfecni, ezüstpapír, fél kifli, zsemle­darab, csomagolópapír szép számmal. Csak egy nem volt: tisztaság. (—ay) • • # TANÁCSÜLÉS Pilisen, ma délután 5 óra­kor tanácsülést tartanak. Na­pirendjén jelentés hangzik el a lakosság bejelentéseinek, panaszainak intézéséről, s a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű bejelentések meg­valósításáról. • Körzeti KISZSitkári értekezletek Ma két körzet, a gyömrői és a sülysápi. KISZ titkárai­nak lesz értekezlet. A gyöm­rői körzet titkárai fél 9 óra­kor, a sülysápi körzet titká­rai délután 13 órakor gyűlnek össze a gyömrői úttörőház­ban. A KlSZ-vezetőségválasz- tásokkal kapcsolatbs további teendőket beszélik meg. TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓ Somogyi Lajos járást ta­nácstag ma este 7 órakor be­számolót tart Vécéé sen, a művelődési otthonban. KOHOMIDÉn Épül az „ezüstház' XI. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1969. OKTÓBER 10., PÉNTEK Vecsési újítás a „pillanatszorító ” „Vecsési Vegyesipari Ktsz l. számú festő- és vasipari részlege” — hirdeti a tábla a kapun. Császi Sándort, a részleg vezetőjét keresem, egy apró irodában tárgyal éppen, szállításról, anyagok­ról — bevezetőben én is ezek­ről akartam kérdezni. — Az Egyesült Izzóval és a Medicor Művekkel kooperálunk, festőrészle­günk budapesti szövetke­zeteknek végez bérmun­kát. — Miket gyártanak, ami a nagyközönség számára is ér­dekes? —, Még kísérleti stádiumban van az automatikus kézszárí­tó gyártása, ebben az évben szállítottunk a Belker-nek százat, s még három-négyszáz darabot szeretnénk szállítani, aztán nagyobb mennyiség is mehet. A hajszárító iránt Gépműhely lesz Gépműhelyt építenek a maglódi Micsurin Tsz major­jában. Tavaly kezdték a mun­kát, előreláthatólag az idén decemberben befejezik. Az épület már tető alatt van, most a belső műhelyek "építé­se folyik. Addig is, ideiglene­sen gabonaraktárrá „lépett élő” a jövendő gépműhely. Az öt tagú brigád *- Simon Mi­hály brigádvezető, Molnár István, Durzák József, Durzák László és Merczel Pál — szor­galmasan dolgozik, hogy ne legyen határidő-eltolódás. Randevú a divattal, a zenével és a humorral A monori József Attila gim­náziumban kedden délután is­mert művészek adtak műsort, a diákok legnagyobb örömére. A legnagyobb sikert talán Do­bos \Attila és Mary Zsuzsi aratta. Dobos Attila új szá­mait részben ő maga, részben Mary Zsuzsi énekelte. Aradsz- ky László — saját szavaival élve —, sportos szerelésben lé­pett fel; Mivel tudta, hogy a színpad szabadtéri, gondolta, ez az öltözék illik a legjob­ban. A monori szereplés után hosszú út várt rá, Nyíregyhá­zára utazott. Elmondta, hogy a rádióban most vettek fel vele két új számot, ezek közül az egyik saját szerzeménye, címe: Ku­tyából nem lesz szalonna, a másik: Bedobtam a leveled a kukába. A hirdetett Molnár Margit ítv-bemondó helyett Kazal László érkezett meg, s szerzett derűs perceket. Ez azonban valóban csak néhány percig tartott, s ismét megpendült a gitár, a Nonstop együttes óriá­si hangerővel csalogatta visz- sza hallgatóit a humor világá­ból a beat világába. Az együt­tes három éve alakult, nevé­hez érdekes kis történet fűző­dik. Amikor az Egyetemi Szín­padon játszott, még nem volt neve. A „közvélemény segítsé­gét kérték”, rengeteg nevet kaptak ifjú hallgatóiktól, s leg­jobban a Nonstop tetszett meg nekik, meséli Vágó Pál, az együttes szólógitárosa. Leg­utóbb sikerrel szerepeltek a táncdalfesztiválon, s remélhe­tőleg most újabb sikerek elé néznek. Hamarosan megjele­nik kislemezük, négy szám­inál. Itt, Monoton, ők kísérték azokat az énekeseket, akiknek még nincs nagy nevük, Pálfi Zsuzsát, Lugossi Évát, és Ko­mát Lászlót. Ferenczi Ágnest már ismerősként üdvözöltük, emlékeztünk rá a táncdalfesz­tiválról. Az éneket, humort, zenét egy kis divatbemutató követte, az OK1SZ Labor által terve­zett alkalmi és estélyi ruhákat mutatták be csinos fővárosi manökenek. ' —szy— (k. zs.—p. i.) csökkent az igény 1969-ben, de azért húszezer darabot így is szállítottunk. Ez a mennyi­ség növekedni nemigen fog, de minden valószínűség sze­rint ezen a szinten marad. — Üj termékek? — Üzemi újítás a „pilla- nat&zorító család”, amely a hegesztésnél a munka-' darabok befogását gyorsít­ja, könnyíti meg. Ebből is szállítottunk háromezer darabot, négyezret még legyártunk az idén, jövő­re , már szeretnénk rak­tárról szállítani, jelentős az érdeklődés Iránta. Űj gyártmány a ponthegesztő célgép is, ezt az Egyesült Iz­zóval közösen készítjük, a rá­diócsövek hegesztésénél rend­kívül hasznos. — Mutassuk be a festőrész­leget is! — A festőműhelyben hú­szán dolgoznak, úgynevezett domborzománc és kalapácsiap munkákkal foglalkoznak. Szovjet exportra készül a la­boratóriumi modulberendezés variálható szekrényekkel. A MŰFÉM a berendezést készí­ti, mi a festést végezzük. A festőműhely egyébként nem­sokára új telephelyre költö­zik. s akkor finomabb festé­seket is végezhet, amire most nincs lehetőség. Az új épület 1971-ben ké­szül el véglegesen, de az idén december 31-ére már beköltözhető lesz. Másfél milliós beruházás­sal épül, az első ütem is ötszázezerbe kerül. Nem ids összeg, de nagy szükség van már a költözés­re. eléggé szorosan va­gyunk ... — Nehézségek? — Az anyagbeszerzés ... kevés, de sokféle anyagra van szükségünk, s a beszerzése bizony eléggé körülményes, néha a szállítási határidők is csúsznak emiatt. — Tervek? — Hat-hót féle új gyárt­mánnyal kísérletezünk, re­méljük, hamarosan gyártásuk­ra is sor kerülhet. A sok kö­zül egyet említenék, ami már végső vizsgálat alatt van, s az építőipari munkánál hasznos: a lépcsőházi időkapcsoló. (k. zs.) Rásüt a nap, szemkáprázta- tóan csillog-ragyog az egész épület, s ahogy megpillantjuk, már nevet is adunk neki: ezüstház. Pedig az igazi neve és a rendeltetése is prózai: a gombai Űj Élet Tsz alumínium tojóházáról van szó. Még nem készült el egészen, de hama­rosan átadják. Ez azért nagy szó, mert augusztus első heté­ben kezdtek az építéséhez, s egy ilyen épület két hónap alatt való elkészítése bizony, nem csekélység. Belül is ragyogás fogad, de itt már tompább a fény, ami a munkásokra vetődik: a bel­ső berendezést rakják be, ké­szítik az '„emeleteket” a tyú­koknak. Tízezer kerül majd az ezüstházba belőlük, most még a régi épületben várnak az átköltöztetésre. Mint megtudtuk, az alumí­nium tojóház építése körül­belül kétmillió forintba ke­rül, a Bábolnai Állami Gaz­daság a „szaktanácsadó”, on­nan kapják a felszerelést is. Mindent gépesítenek, sza­lagrendszeres lesz az etetés is, s egy-két ember kényelme­sen ellátja a munkát a tojó- házban, ahol téli fűtés nélkül is remekül érezhetik magukat a szárnyasok — az alumí­niumházban arra sem lesz szükség. fk. zs.—p. i.) Postafiók 51 Mikor kerül a csizma a megrznddö lábára ? Ez év áprilisában Mondén felkerestem a Monori Járási Szolgáltató Ktsz cipészrészle­gét azzal a céllal, hogy : csiz­mámat megfej eltessem. Kb. három-négy hét múlva készen lesz. mondta a részlegvezető. Nem akarom részletezni, szep­tember 20-án beállítottam a szolgáltató ktsz gyömrői köz­pontjába, ahol közölték ve­lem, hogy szeptember 27-re elkészül a csizmám. De nem így történt. Mdndére ugyanis Monorról — ahol a felsőrészt készítik — nem az én csizmá­mat küldték, hanem két bal­lábast. A ktsz-nek ez a tevékeny­sége nem szolgálja a szolgál­tatás ügyét. Kérem, a saját csizmámat valahonnan kerítsék elő. Merczel József Maglód Fekete szerda Tápiósápon Szerda délelőtt holtan ta­lálták lakásán, a Mező Imre utca 6. szám alatt az 50 éves Szántai Jánost. Felakasztotta magát. Ugyancsak szerdán, isme­retlen személy holttestét ta­lálták meg Tápiósáp határá­ban, egy szénakazalban. A nyomozás kiléte után folyik. S • P ■ O 1 .... *3S \ T Járási bajnokság MEGLEPETÉSEK NÉLKÜLI FORDULÓ Monori-erdő—Gyömrő 2:2. Gyömrő szerezte meg a veze­tést, majd a hazaiaknak sike­rült egyenlíteniük. A vendé­gek egy újabb támadás után ismét gólt értek el, de a ha­zaiak végül is kiegyenlítettek. Tápiósáp—Gomba 4:0. Ilyen arányban is megérdemelten szerezte meg a győzelmet a sápi csapat Utazás ekhós szekéren Szalontán heteit, fogadott szekerét verette a nyár eleji esővel, dohogott az okányi és a kőrösladányi kocsmáros mogorvaságán, süstörgött, mert kedvéért nem raktak tüzet, és kegyelemből tálalták elé az amúgy-sem-szere- tem ételeket. Mezőtúrról megjegyezte, hogy az ottani vásárokon igencsak meg szoktak jelenni minden vala­mirevaló alföldi betyárok lovat lopni vagy lovat elad­ni, és szórakozásból összeverekedni.: Délután érték el a Tiszát, s haladtak át a dübörgő fahídon. A szolnoki pia­con cseresznyét vett, annak magját pöködte le a bak­ról. Abonyban esteledett rájuk. A fuvaros a fogadó is­tállójában lecsutakolta a lovakat, szénázás, itatás után lefeküdt, a költő még olvasott a faggyúgyertya világá­nál, és Júlia képével aludt el. A hajnal ismét az or­szágúton találta ázott-ponyvás ekhójukat. A nagy rónát ködök ülték a nyirkos derengésben, s az elcsigázott lo­vak szőrépek szaga párásán terjengett. A gazda időn­ként szitkózódások közepette lelépett a latyakba bera­gadt kerekek küllőiről letakarni a sűrű sarat. Ceglédre 1847. június 13-án értek be. A szekeres ki­fogyhatatlan volt az átkokból és a saralásból, mint uta- sq az álmodozásokból. Ennek nyílt, mélybarna szemé­ben piros kis lángok lobogtak a felidézett erdődi meny­asszony gondolatára, majd újabb kis tüzek a tervezett angliai útjának meleg örömére: Shakespeare, Shelley és Byron hazáját óhajtotta látni a tengerrel és Béranger forradalmi Franciaországát, a nem is oly távoli esküvő­je előtt. Sietni kellett. A szekér azonban állt, valame­lyik ceglédi fogadó, legbiztosabban a mai B'ke téri Fe­hér ló előtt, a törteti és szolnoki utak találkozásában. Erről a reggeliről nem szólt, tán azért, mert a kétnapi szekerezésoen untig eleget veszkődött fogadósokkal, ínyére nem való étkekkel. A hajnali utas nem eszik, inkább iszik az agyát és dermedt tagjait magához térítő pálinkából, az úton já­rók nyolc órakór reggeliznek, ez az időpont volt Ceg­lédre való érkezéseikor. Abonytól a következő megírt állomás Pilis volt, negyven kilométer, Cegléd annak fele útja, itt volt a fölöstököm. „Pilisen ebédeltem (hol gróf Beleznay a közkatonával reggelizett...)”, Ceglédtől huszonnégy kilométer, előírt stáció, lóváltó állomása a postakocsinak, a fogadónál. Az épület ma is áll, iskola a falu közepén. Beleznay rémtetteit akár korábban, akár a barátságtalan medár- di sárosAucskos környezetben hallhatta, tudta, mert megjegyezte útirajzában. Különösen azt a nem szalo­nokba illőt, vaskosát, amelyet suhancok gátlástalanul röhögnek egymásnak, mégis jellemzőt a bolond uraság­ra, kinek viselt dolgait napjainkban is mesélik, frissen, mintha a szereplők élnének. Mint ahogy Beleznay testi valóságában most is megvan, magam nemegyszer lát­tam azon nagy lyukkal a mellin, amit a fia lőtt bele egyik kegyetlenkedésekor.' A fiái mint nemes embert, nem akasztották, hanem lefejezték, az apát bebalzsa­mozták, ott fekszik kitakarva az evangélikus templom kriptájában. Csupasz képű, mert a molyok megették szakállát, bajszát, erőteljes, vállas, de téboly lakott ko­ponyájában, amiben most só van. Az anekdota után még tartott a negyvennapos eső. „Sátor volt ugyan a szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmé­ben minden száz lépésen meg kellett állnunk, s levas- villázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete írósvajat.” Üllőn vacsoráit, „s végre valahára per varios casus et tot diserimina rerum — beértem Pestre, esőben és éjfél tájban, tán jobban megtörődve, mint hajdan a peleskei nótárius, aminek két kellemetlen következménye volt, primo jól megáztam, szekundo alig akadtam fogadóra, hova beeresztettek. Végre kinn a pokolban, a Kerepesi úton, a Fehér-ló nyitá meg előttem barátságos karjait, azaz nyikorgó kapuját.” Az a cseresznyéző, huszonnégy éves, sovány, keskeny vállú könyvolvasó utas, zsebében néhány pengőforint­tal, szerény poggyászával azon a kátyúkon zökkenő, tengelyig süllyedő ekhós szekéren, a kővezellen ceglédi országúton, az erdődi tiszttartó lányának vőlegénye volt, bizonytalan kis jövedelmű költő, kinek neve hal­latára a következő év márciusában megreszketett a ma­gyar arisztokraták ina az ország akkori fővárosában. Száguldott a hír Pozsonyba: „Pest halárában, a Rákos mezején Petőfivel az élén negyvenezer főnyi paraszt­sereg táboroz, készen bármely órában az urak. ellen indulni.” Hídvégi Lajos Pilis II—Monor II 1:0. Csak nehezen szerezte meg a győ­zelmet a hazai csapat. Mendt—Maglód II 3:0. A vártnál biztosabban győzött a lelkesen játszó mendei csapat. Nyáregyháza—Vecsés II 1:4. A vendégek technikai fölénye végig megmutatkozott. A ha­zaiak egy pillanatig sem ve­szélyeztették Vecsési II győzel­mét. Ecser—Vasad 8:2. Unalmas mérkőzésen biztos hazai győ­zelem született. Üllő II—Tápiósüly 0:2. A tá- piósülyiek végig fölényben ját­szottak, pedig a hazai csapat­ban Erős, Hang és Viczkó is szóhoz jutott. Végül is megér­demelten győzött a sülyi csa­pat. A bajnokság állása 1. Gyömrő 25 13 6 1 87:'22 42 2. Úri 26 19 2 5 53: 23 40 3. Mende 25 17 3 5 70: 33 37 4. Tápiósáp 25 16 4 5 43: 23 36 5. Ecser 25 13 7 5 63: 26 33 6. Monori- ercjő 23 13 9 8 59: 44 25 7. Pilis II. 25 8 9 8 59: 44 25 8. Tápiósüly 26 11 3 12 56: 64 25 9. Maglód 11. 25 9 5 11 47: 46 23 10. Gomba 25 10 3 12 53: 60 2i 11, Monor II. 25 10 3 12 32: 47 23 12. Vecsés II. 25 10 2 13 53: 76 22 13. Üllő II. 25 4 5 16 41: 57 13 14. Vasad 25 6 1 18 41:111 13 15. Nyáregyháza 25 3 3 19 24: 88 9 16. Káva 25 3 2 20 31: 73 8 Ifieredmények Pilis II—Monor 5:3, Mende —Maglód II 1:2, Monori-erdő —Gyömrő 3:2, Nyáregyháza— Vecsés 2:1. Tápiósáp—Gomba 6:1, Üllő II—Táiiiósüly 1:2. A vasárnapi program Üllő II—Nyáregyháza 10., (ifj. Hatlaczki), Vecsés II— Ecser 12. (Ripp J.), Monor 11— Mende 10. (P. Szabó). A többi mérkőzés 14.30 órakor kezdő­dik: Tápiósüly—Gyömrő (id. Hatlaczki), Maglód 11—Mono­ri-erdő (Heimás), Vasad—Tá­piósáp íKócza), Gomba—Úri (ifj. Hatlaczki). — gér —

Next

/
Oldalképek
Tartalom