Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

I 1969. SZEPTEMBER 10., SZERDA rr.sr •teeret ÖNTÖDÉBEN Őr zik-e holnap is a tüzet? A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára, Vác. öntöde. A cipő besüllyed a fekete porba, fekete daru úszik szirénázna, a szervezet, mint szita szűri a nehéz, foj­tó levegőt, fekete a hatalmas, magas csarnok üvegtetőzete, feketül az emberek ruhája, keze. Verejtékkel keveredett feketeség képez vékony hár­tyát az arcokon. De ahol hiányzik az üveg a fekete keretekből, kék négyze­tek világítanak, s az előbb be­gyújtott kemencékből vörös válaszol nekik. A csarnokban úgynevezett szürke öntés fo­lyik. Lényege, hogy az alkat­részek, termékek prototípusát tömör, nedves homokba ágyazzák. A kapott — negatív T- homokformába öntik azután a vasat. Az első mű­szakban formáznak, a máso­dikban öntenek, a harmadik­ban takarítanak. A huszonnégy órás üzemelés­hez százkilencven szakmunkás és segédmunkás kell. Három éve a gyárban mind nagyobb gond, hogy nincs elég ember a kemencék körüL Az idén nyáron már negyven hiány­zott a szükséges létszámból. Fiatalokból utánpótlás, mond­hatni, szinte egyáltalán nin­csen. A szomszéd iparitanuló-inté- zetben régebben kétszáz, pár éve még százhúsz vasöntő ta­nuló volt évente. Jelenleg már csak harmincán vannak. De a végzettek nyolcvan százalé­ka otthagyja a szakmát — mondja Szilágyi Béla szak­munkás. Harminchét éves, ti­zennyolc esztendeje dolgozik a gyárban. Csigolyakopás miatt gyógyfűzőt visel. — Pedig az iskolában még szépen dolgoz­nak. Visszaidézem, mit mondott erről Szintai Márton, a tő­szomszédságban szék-Jő MüM. 204. számú iparitanuló iskola igazgatója:, — 'fia-a munka egészségte­len. A szakmai betegségek: reuma, szilikózis, asztma, de­rékfájás. Ez a munka nehéz: az ember még mindig fizikai erővel növeli a termelést. Ez a munka piszkos. Ez a munka nincs jobban megfizetve, mint a marós, esztergályos, köszö­rűs, lakatos szakmák... Az utánpótlás mindig mezőgaz­dasági területekről érkezett. De a második generáció már egyéb szakmába ment, öntő­munkás nem adja öntödébe a gyerekét. A fiatal, vidéki szakmunkások az utóbbi évek­ben nagyon hátrányos hely­zetbe kerültek. Kevés a ren­des munkásszállás, az albérle­tek drágultak — legtöbben visszamennek a termelőszö­vetkezetekbe, traktorosnak. Megjegyzem, a szomszéd ön­töde nem köti le tanulóinkat olyan előnyös szerződésekkel, mint más gyárak. Egyes üze­mek a havi 250 forintos tanul­mányi segély mellett év ele­jén 1500 forintos tanszerse­géllyel, bizonyítványosztásnál 600—1000 forinttal, a szak­munkásvizsga letételénél 800 —1500 forinttal támogatják az őntőipari tanulót, akivel szer­ződtek. — Inaskoromban a meste­rem visszahívott, ha bedol­goztam a segédmunkásnak. Most a segédmunkák jó ré­szét szakmunkások végzik, ők mennek a darura is — mond­ja az üzemi bizottság tech­nikus-titkára, egykor vasön­tő. Segédmunkást ugyanis még nehezebben kapnak. A segéd­munkás csak ezernyolcszáz körül keres itt, míg a nagy gyakorlatú szakmunkás elér­heti a háromezer—háromezer- ötszáz forintot is. ■■ A felszabadulás óta ugyanazokkal az — időközben elavult — eszközökkel dolgo­zunk. Az eltelt huszonöt év alatt csak két tevékenységet gépesítettek itt: a kézi döngö- lés helyett ma már légdöngö­lő berendezéssel dolgozunk, s a kézi csörlő helyett daru szállít. Közben a termelés mennyisége a négyszeresére nőtt — így Bodor János vas­öntő, aki huszonhét évet töl­tött az öntödében. — Füstöl a kemence: új• k ú p o 1 ó, szél­dob kellene.' (Később az iro­dákban megtudom: ezt még ebben az esztendőben meg­kapják.) Egy oldalsó teremben, ahol öt betanított munkásnő kézi erővel döngöli a kisebb alakú homokformákat, félrehelye­zett gép — áll. Ez helyettesí­teni tudná az öt asszony munkáját. De üzembehelyezé­se csak nagy szériáknál volna kifizetődő. Különböző anya­gok hiánya miatt azonban három-négy éve mozdulatla­nul vesztegel. — Helyére kéne tenni a szakmát — jelenti ki Szilágyi Béla öntőmunkás. Hogyan? — erről beszélgetünk Vóbel Béla igazgatóval, egykori vas­öntővel, aki jól emlékszik ar­ra. amikor, a felszabadulás előtt, az öntőmunkás átiag egy pengő ötvenet keresett óránként, míg egy esztergá­lyos nyolcvan-kilencven fil­lért kapott. Akiktől az itteni dolgok sorsa függ, ázoknak számolni­uk kell azzal, hogy a nehéz fizikai munkát nem lehet ki­küszöbölni az öntödéből. Eb­ben a gyárban meg eleve ba­jos volna a teljes automatizá­lás, hiszen viszonylag kis szé­riáknál az nem kifizetődő. Egyéb üzemekben, öntödék­ben történt beruházások kü­lönben is azt bizonyítják, hogy az új berendezések ne­hezen térülnek meg a termé­kekben. Egy rendkívül átgon­dolt, részleges rekonstrukció volna a legésszerűbb. Ez ma­gába foglalná például a hasz­nált homok gépi regenerálá­sát — ezt a műveletet, az öreg homok szétzúzását, tisz­títását most kézi érővel vég­zik —, a szállítások további gépesítését stb. A terv már elkészült. A rekonstrukció mintegy negyvenmillió fo­rintba kerülne. Az iparág — a vállalati központ bíztató ígéretet tett a megvalósító?­ra — tájékoztat az igazgató. S addig? A törzsgárda mindenesetre marad. Persze, öntőmunkás nem igen tud elhelyezkedni máshol a saját szakmájában, vagy rokon területen a közel­ben. De beszéltem olyannal is. akiinek második mestersé­ge: lakatos. Ö is marad. Meg­szokta itt. „A szakma még mindig szép." Ki ezért, ki azért, de őrzik a régi gyárat, az öntödét — őrzik a tüzet. Padányi Anna 30 millió árvízvédelem re Az AlsótisZavidéki Vízügyi Igazgatóság területén az őszi hónapokban — a folyók ala­csony vízállását kihasználva — .nagyszabású árvédelmi munkák indulnák/ 30 millió forintot költenek a Tisza csanyteleki szakaszának re­konstrukciójára. Több évi munkával 4500 méter hosszúságban erősí­tik meg az árhullámoktól erősen próbára tett, kikezdett partot. Ezzel egyben megvé­dik az itt állomásozó, fontos szerepet betöltő fő vízkivé­teli művet, amely Csongrád megye híres ' zöldségtermelő táját látja el az aszályos idő­szakban öntöző vízzel. Tapasztalatok a budai járásban Eredményes útkeresés Megtalálják sajátos tennivalóikat a hivatali pártszervezetek A párt IX. kongresszusán j elfogadott szervezeti szabály­zat a hivatali pártszerveze­teknek is megadta az ellen- őrz4s és a beszámoltatás jo­gát. Pest megyében a budai já­rás az, ahol nagy számban — 24 hivatalban 29 párt­szervezet — működnek az új jogokkal felruházott kom­munista közösségek, s éppen ezért figyelemre méltók és altalánisíihatók azok a ta­pasztalatok, melyekre a já­rási pártbizottság tett szert, s amelyekről a közelmúlt­ban a megyei párt-végre- hajlóbizottság előtt adott szá­mot. HELYES DÖNTÉS VOLT A IX! kongresszus óta! el­telt majd’ három esztendő igazolta: helyes döntés volt a hivatali pártszervezetek te­vékenységi körének bővítése, melynek hatása a pártszer­vezetek munkájában épp- \ A szovjet mezőgazdasági gépkiállításon Sok a látogatója a „Szovjet traktor és mezőgazdasági gép­kiállításának. A bemutatott 70 gép jól kiegészíti a hazánkban használt mezőgazdasági gépek sorát. Vétó — a vétó ellen Senki ne csodálkozzon: ezen­túl egy kicsi, parányi, tenyér­nyi hely mindig üresen marad a lapban. Így jelenünk meg, fehér folttal. Ez a karcolatok, krokik, humoreszkek helye. Nem tehetünk mást, mert a szerkesztő kijelentette: ezentúl ilyen műfajt nem ad le. Nem, s ezzel kész. Kezében lobogtat egy levelet, épp tegnap kapta és dohog: — Már megint egy reklamá­ció! Nincs olyan ipar-, foglal­kozási ág, ahonnan ne kértek volna már helyreigazítást,' Eb­ből elég! Döntöttem! — erő­sítette meg végső elhatározá­sát. — Többé se karcolat, se kroki, se humoreszk ... Magunk között szólva, a szerkesztő helyében én is így határoztam volna. A fehér fol­tot csak a felsőbb szervek ki­fogásolják majd, azoknak pe­dig' meg lehet magyarázni, hogy így meg úgy, és végül majd belátják, mennyire iga­zunk volt. így könnyebb lesz,- mert ezentúl senki nem szid ben­nünket. Eddig minden nap hozott a postás egy vagy két indulatos, felháborodott, hely­reigazítást követelő levelet, ki­talált történeteink, az életből ellesett pillanatokat megörö­kítő, kissé túlzó cikkeink miatt. Történt például, hogy meg 'akartam formálni egy jelleg­zetesen hanyag, hivatásával keveset törődő figurát. Hogy világért senki ne ismerjen rá, nőből férfivá, tanítóból könyv­kötővé varázsoltam ... S meg­jelenés után másnap a könyv­kötők egész csoportja zúdylt fel: mondjam meg azonnal név szerint, kiről írtam, mert ha Todorka Jánosról, akkor helyreigazítást kérnek, hiszen Todorka János nem olyan em­ber, amilyennek én látom. Nem ismerem Todorka Já­nost, így meg sem ítélhettem: jogos-e ekkora védelmet szer­vezni mellette? Csak egyetlen dolog volt gyanús. Ha én nem Todorkáról írtam és név nem szerepelt a karcolatban, ezek a fránya könyvkötők hogyan ismertek Todorka Jánosra?! Itt van rögtön a másik .eset:, kollégám egy pikáns történetet mesélt idős asszonyismerősé­ről. Megírtam. A nőt ismét másneművé változtattam, a negyvennyolc éves kort pedig hat évvel megtoldottam, hogy gyerekei vannak — letagad­tam. A postás kerek egy hétig hordta a leveleket és legalább nyolcvanon átkozódtak: ho­gyan mertem tollhegyre szúrni történetüket, amikor ők tisz­tességes házaséletben töltik napjaikat? Újra próbálkoztam: orv.gs ismerősöm történetét úgy Ír­tam meg, mintha gyógyszerész volna, az esztergályosból tanár lett. Így vált a fodrász pékké, a• pék gebinessé, a gebines traktorossá írásaimban. Legutóbb egy harácsoló kis­iparos nyerészkedési törekvé­sét, szemérmetlenségét, lelki­ismeretlenségét túloztam el, ahogy ez humoreszkben szo­kás. Lerántottam a leplet ró­la: meg is ebédelt, vacsoráit nálam, ivott, evett, jóllakott, néhány percet dolgozgatott, és apró helyett piroshasút kért... míg a munka bagót sem ért. Nevet ismét nem ír­tam. Nemcsak azért, mert va­lóban túloztam: nem vacsorá­zott, csak ebédelt nálam és az sem biztos, hogy jóllakott, mert elég étkesnek látszott... De nemcsak ezért nem írtam meg, hanem azért sem, mert féltem a helyreigazítási tortú­rától, és ... és ... egy kisipa­ros alakjába sűrítettem utóbbi heteim összes csalódását. Va­lamennyit nem írhattam meg. Gondoltam, akinek inge, úgy­is felveszi, akinek nem ... Az is felvette. Egyik váro­sunkból (Dózsa és Kossuth is járt ott), sokak nevében til­takozott valaki: az írásban szereplő Patymurák az nem is kisiparos a városban, hanem főkönyvelő, az pedig nem fog­lalkozik maszekolással... azonnal igazítsak helyre. Iga­zítanék, de mit? Azt, hogy nem csinálták: drágán a víz­csapomat, amelyik ma is fo­lyik? Hogy a villanyt meg sem javították, csak fizettem és a mellékhelyiség lefolyója nem szuperál? A reklamáló, vagy én tudom, hogy nálam, Otthon mi az igazság?!! Vagy írjam meg, hogy Patymurákot én nem is ismerek, akikről ír­tam, azt egészen másként hív­ják? Jó, helyreigazitok. Ezennel kijelentem: nem minden ma­szek kisiparos olyan, mint ahogy lefestettem. Nem min­den opvos, fodrász, gebines, gyógyszerész, traktoros, titkár­nő, hivatalnok és nem hivatal­nok, hordár, kereskedő és ká­véfőző „olyan”... Nem mind, de akadnak, akadnak. Csakhogy ezentúl nem írunk róluk. Nem és nem! A humoreszk helye üresen marad. Akiknek ez nem tet­szik, majd tiltakoznak. —is— úgy, mint a hivatal vezeté­seden lemérhető. Éppen a döntés helyessége, s az azóta elért eredmények adnak hang­súlyt a követelménynek: most már gyorsabban lehet halad­ni tartalmi és formai érte­lemben egyaránt. A különböző hivatalok mun­kája egymástól igen eltérő — hiszen tanácsi, bírósági, sta­tisztikai, pénzügyőri, gyógy­szertári feladatokat látnak el —, s éppen ezért a pártszer­vezetek tevékenységére sincs egységes formula. Mindenütt maguknak 1 a kommunisták­nak kellett megtalálniuk sa­játos helyzetük meghatároz­ta teendőiket, s mint a já­rási párt-végrehajtóbizottság megállapította, ez a pártszer­vezetek nagy többségénél — nc-m viták nélkül — sike­rült. ' A legfontosabb tapasztalat: az új jogkör megnövelte a pártszervezetek, s azokon be­lül a vezetőségek felelősség­tudatát, tervszerűbbé, átgon­doltabbá tette a munkát, nemes kényszerként hatott abban az irányban, hogy a lényeges, legaktuálisabb kér­déseket ragadják ki s tár­gyalják meg. Különösen elő­nyösen hatott a taggyűlések aktivitására az új szerepkör. Több, s elmélyültebb a vita. a párttagság fokozottan igényli a részletek közötti össze­függések feltárását, s örven­detesen gyarapodott a bírá­latok, a kritikai észrevéte­lek száma is. A részeredmények egybe­olvadása végül is odaveze­tett, hogy a hivatali párt- szervezetek nagy többségé­nél a munka egésze javult, „felnőttek” a nagyobb köve­telményekhez, s különösen megmutatkozott ez a _ gazda­sági. - reform..?/." élőVeszítése^ majd bevezetése idején, ami­kor a kommunisták nagy segítséget tudtak adni a hi­vatali teendőkhöz, azok mi­nél kevesebb zökkenővel va­ló lebonyolításához, s ugyan­akkor a hivatalvezetés is fo­kozódó • mértékben igényelte a kommunisták aktivitását. EGÉSZSÉGES MUNKAKAPCSOLAT A pártszervezetek, pártve­zetőségek és a hivatalok ve­zetése közötti viszony ma már egészséges munkakapcsolat­ként jellemezhető. A kezdeti időben voltak aggályok, me­lyek egyrészt a pártszerveze­tek illetékességét, másrészt a hivatalvezetés elzárkózását Vitatták, illetve rótták fel, ma azonban már föloldődott ez a bizonytalankodás, még­pedig mindkét oldalon. i Az eredményes útkeresés természetesen nem egyenlő azzal, hogy ma már nincs teendő. Mint a járási párt­végrehajtóbizottság megálla­pította, elsősorban a munka kollektivitását szükséges nö­velni, mert még elég sűrű eset, hogy a titkár egy sze­mélyben kénytelen dönteni, állást foglalni olyan kérdé­sekben, amelyekben a testü­let, a vezetőség vagy h tag­gyűlés véleménye lenne a döntő. Ugyancsak a további feladatok között szerepel a munkatervek gondosabb ösz- szeállítása, s ezek nyomán a megtárgyalandó kérdések jobb kiválasztása. Általános ta­pasztalat, hogy a pártszer­vezetek nem képesek a hiva­tal egészének munkáját át­fogó módon értékelni,! de an­nál inkább az egyes tevé­kenységi területek eredmé­nyeit és hibáit. Közreját­szik ebben az is, hogy sok esetben gátolja a nyílt lég­kör, a kritikus eszmecsere kialakulását az ún. függő­ségi viszony, a hivatali fegye­lem merev értelmezése, annak a fölismerésnek a hiánya, hogy pártszervezet és hiva­talvezetés azonos célokért tevékenykednek. JOBB ELŐKÉSZÍTÉST A tapasztalatok arra is fi­gyelmeztetnek, hogy a jövő­ben az eddiginél nagyobb gon­dot kell fordítani a napiren­den szereplő kérdések tárgya­lásának előkészítésére. Külö­nösen a taggyűlések esetében érvényes ez, mert sok esetben a párttagság magát a tárgya­landó témát is csak a taggyű­lésen ismeri meg, nemhogy annak ■ részleteivel tisztában lenne. Ezért tekinthető helyes módszernek az a néhány he­lyen kialakult gyakorlat, hogy a napirendre tűzött kérdést először a vezetőség tárgyalja meg, utána valamennyi kom­munista megkapja a téma tö­mör kivonatát — a tények, adatok stb. rögzítésével — s a taggyűlésre már fölkészülten, a téma ismeretében mehet el. Nem véletlen, hogy ezeken a helyeken élénk a vita, sok ki­egészítő, bíráló felszólalás hangzik el, míg ellenkező eset­ben nem számít ritkaságnak a hallgatás, a látszategyetértés. Érdekes és elgondolkoztató ta­pasztalat, hogy jóval nagyobb a vita akkor, ha a hivatalve­zető helyettese, vagy kisebb beosztású ember számol be. s halkabb akkor, ha maga a hi­vatalvezető ... A jobb előkészítéshez tarto­zik az az igény is, hogy több és sokoldalúbb információt kapjanak a pártszervezetek, ne késve tájékoztassák őket fon­tos döntésekről, határozatok­ról. TISZTELNI A JOGOT A hivatali pártszervezetek tevékenységében fontos helyet foglal el a Politikai Bizottság 1967. májusi határozatának megvalósítása a káder- és sze­mélyzeti munkában. Alapos megfontolás után készültek el az ún. véleményezési listák, tehát azoknak a beosztások­nak a rögzítése, melyek betöl­tésénél — s a fölmentéseknél — a pártszervezet véleményét ki kell kérni. A kezdeti aggodal­mak már itt is eloszlottak, ki­tűnt, hogy semmiféle „titokza­tosság” nem rejlik a pártszer­vezetek e joga mögött. A hiva­talvezetők a káderkérdéseik­ben kikérik a pártszervezetek véleményét — igaz, olykor csak a párttitkárét, ami nem helyes — s figyelembe is ve­szik azt. Ugyanakkor azonban elgondolkoztató, hogy a fel­sőbb szervezetek sűrűn figyel­men kívül hagyják a pártszer­vezetek e jogát, nem kérik ki véleményüket, meghallgatá­suk nélkül döntenek lényeges személyzeti és káderkérdés ék­ben. A budai járási párt-végre- hajtó-bizottság eredmények és gondok összevetésével egyben a feladatokat is meghatározta, s ezek között a munka tartal­mi részének további tökélete­sítése, valamint a nyílt, a kri­tikai észrevételeknek kedvező légkör megteremtése szerepel első helyen. (m. o.) ,, Gyümölcstárlat6 Egyre több villa, víkendház épül a Dunakanyarban, s akik építik, minden szabad iclejüket itt töltik, azoknak nem kis része éppen a ter­mészetért, a kertészkedésért választotta ezt a tájat. Persze nem elég az akarat: szép virágokat, gyümölcsfákat nevelni a kertben csak hoz­záértéssel lehet. A Pomázon szeptember 20-án és 21-én nyitva tartó gyümölcs- és vi­rágkiállításnak éppen az a célja, hogy bemutassa: mi mindent lehet. Mert a ki­állításon nemcsak az egyes gyümölcsfajták szerepelnek majd, hanem képes anyag a termesztés módszereiről. A „gyümölcstárlatot” a községi tanácson tekinthetik meg az érdeklődők, s egyúttal részt vehetnek azon a kétnapos ankétsorozaton, amelyet a kis­kertkultúráról tartanak. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom