Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

rtui HEGYE! Kórlap 1969. SZEPTEMBER 10., SZERDA „Nem azért a 20 fillérért“ Adózik az állomás Törteién, a község szívében pihen meg a Cegléd—jászkara- jenői vicinális. Itt, a szolgálati lakásban él 1965-től Kovács Mihály állomásfőnök. És itt „képezi a MÁV tulajdonát 725 négyszögöl — 11,75 korona ér­tékű — házasingatlan” — me­lyet az állomásfőnök használ. Május 22-i keltezéssel fel­szólítást kapott Kovács Mihály a községi tanácstól: öt évre visszamenően fizessen a kert í után 2898 forint adót. Három­félét: mezőgazdasági jövedel­mi — föld----és községfejlesz­té si adót. Indoklás: Jövedelmi adót minden földművelőnek fizetnie kell. Továbbá: a 42 950/1964 PM utasítás F pontja szerint a MÁV tulajdo­nában levő hasznosított föld után a tényleges használóra kell a „mezőgazdasági jövedel­mi” adót kivetni. Kovács Mihály nem fizetett. Fellebbezett, de a ceglédi ta­nács elutasította. Ezután a megyei tanács pénzügyi osztá­lyát kérte a határozat felfüg­gesztésére, mivel az adófizetés jogalapja nem tisztázott. A KPM és a Pénzügyminiszté­rium most tárgyal róla. Kéré­sét elutasították. De a befize­tésre szeptember 1-ig haladé­kot adtak. — Egy 20 filléres bélyeg mi­att történt. Ráragasztottam a jegyre a biztosítási bélyeget, Gerzsenyi Zoltán, a járási adó­felügyelő meg azt mondta, hogy neki nem kell. Mondom, kifizetem én, de nem ... „nem hiába vasutas, egyforma süsü mind” — ilyeneket mondott. Akkor én kiléptem az irodá­ból, hogy beszélgessünk, de már jött a vonat. — Mikor volt ez? — Március lehetett, már jó idő volt Az adófelügyelő, szerencsé­re, éppen itt van a községi ta­nács irodájában. Lázasan ke-- resi a törvényt. Mutatni: az' adónak alapja van. Mondom, hagyja, a határozatból már is­merem a paragrafust. Elhi­szem, hogy létezik, miért két­kednék? — Mi igaz az összetűzésből? — Semmi, kérem, semmi. — Egyáltalán nem volt né­zeteltérés? — Nem. De ez a Kovács ál­landóan a kocsmát járja, nem akar jegyet adni. Egyszer már fel is jelentették miatta. Vágó Máriát, a helyi pénz­ügyi előadót kérdem: — Honnét jött az adóztatás ötlete? — Zoli bácsi mondta, kik használnak földet adó nélkül. Így vetettem ki. — Ez kampány volt, általá­nos felmérés — szól közbe Gerzsenyi Zoltán. Kiderült: abban az időben Kovács Mihály on kívül sen­kinek sem küldtek határoza­tot, azóta is csak 2—3 ember­nek. Gerzsenyi Zoltán törteli születésű, most is gyakran jár itt. — öt év alatt hogy nem ju­tott eszébe, hogy az állomás­kert nem adózik? — Mert most kezdődött a kampány... — Mikor volt az a szóvál­tás? — Nem tudom pontosan ..., de már jó idő volt... O — Azt mondják, nem min­dig ad jegyet. — öt perccel az érkezés előtt már nem szabad. Első a biztonság. — És hogy kocsmázik... — Azért van a kocsma, hogy elmenjen az ember. De szolgálat közben nem járok. Gerzsenyi már nem hagy bé­két. A kislányomat meg a fe­leségemet kérdezgeti, hogy mennyi a keresetem, mikor megyek a kocsmába ... Elismerő okleveleket mutat. 40 éve szolgálja a vasútat — fegyelmije nem volt. lati lakáshoz tartozó kertekért általában nem fizetnek adót a használói. Leítner Mihály MÁV-ügy- intéző véleménye: a 967/4. sz. Magyar Közlöny azt .is ki­mondja, hogy a jövedelmi adókivetés állami földekre nem vonatkozik. Az a kert pedig állami tulajdon. Az adó jogosságában, a ta­nácsi szervek eljárásának igazságában nem tud az új­ságíró állást foglalni — hiszen, a hivatottak véleménye is megoszlik. De ide kívánkozik még: Augusztus 27-én levelet írt a szerkesztőségnek Gerzsenyi Zoltán: „Nagyon kellemetlen dolog lenne, ha az újságban megjelentetnék azt az ügyet, mely törvényes jogszabályo­kon nyugszik, mert a hivata­lok lennének kompromittálva. A jegy ki nem adása nem áll összefüggésben a felderített adótárggyal...” Talán meg sem történt? ... Paládi József ,hobby' A szőlők szerelmese Havi 28 forint használati díjat fizet a kertért. A szolgá­Krekács István 16 éve ne­mesít. Pilisen, a Szabadság telepen lakik. Tágas utcák, nagy kertekkel. Bejáró mun­kások és tsz-tagok ottho­nai: Csaknem mindegyik él­hal' a kertjéért. De senki annyira, mint Krekács Ist­ván. Szőlőt telepített, mind­járt a kapu mellett kezdő­dik a katonás sor. Ember­fej nagyságú fürtök, egy- egy szőlőszem halványzöld és hamvas bordó hatalmas üveg­golyó. Sorolja nevüket, gyor­san és olyan sokat, hogy megjegyezni képtelenség. De néhány elnevezés annyira ki­fejező, hogy azt meg elfe­lejteni nem lehet. — Van itt minden, szőlőskertek király­nője, Kardinále, Pannónia kincse, ki győzné sorolni. Hi­szen hatvannégy fajta terem itt... Hogy csinálta? — Apám parasztember volt. Albertirsán .laktunk, összes vagyonunk két hold szőlő volt. Ott dolgoztam gyerek­koromban, volt időm megta­nulni a szőlővel való bá­nás minden fortélyát. Aztán mikor ezt a házat építettük, volt ez a kert, különben 600 négyszögöl, elhatároztam, hogy megpróbálkozom minden faj­tával, a ritkákkal is. A fele csemegeszőlő, a másik bor­szőlő. Hogy ilyen szép? Hát én nemcsak a gyakorlatban foglalkozom vele, nagyon sok könyvet elolvastam már a sző­lőről, meg olvasok most is. Ez a hobbym, ezzel foglalko­zom. Persze jóformán minden szabad időm rámegy. Mond­hatom, hogy, nem a legköny- nyebb hobby ez. Sok munka van vele. De megéri. No persze, hiszen a kert­nek egyéb különlegességei is vannak. Hogy az elején kezdjük, egy már szépen ter­mő citromfa. Két tenyérben alig lehet összefogni, akkora citromokat szedtek le róla. Az almafának pedig az egész környék csodájára jár. Nem véletlenül. Egy fán, négy fajta alma terem. \ — Hogy lehet ez? *— A dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz-ből vettem egy Belflőr almafát. Elültettem, nem hozott termést, illetve ledobta magáról még éretle­nül.' így ment ez évekig. Ak­kor, elkezdtem oltogatni. Hol ezzel a fajtával, hol azzal. Tíz évig kísérleteztem vele, míg végre termett. Nég£ félét! Csaknem minden ága másfé­le termést hoz. Megérte a tíz év. Mert nem­csak a különössége szenzá­ció, a rajta termő almák nagysága, minősége is. Za- matuk szinte egyedülálló. Ta­núsíthatom, megkóstoltam. Krekács Istvánnak egyébként három nagy fia van. A legidősebb Cegléden osztályvezető egy vállalatnál, a középső a dánszentmiklósi Mi­csurin Tsz-ben a gyümölcsös vezetője. Erre mondják azt, hogy az alma nem esik mesz- sze a fájától? A legkisebb Szegeden, építőipari techni­kumban tanul. A gyönyörű szőlőfürtök és a kertben ter­mő őszibarack, alma, és a többi gyümölcs, legtöbbször a fiúk asztalára kerül. Ez nem üzlet, hanem hobby. — Varga — Az első fellépéstől a riportműsorig A bemondók pihenőszobájá­ban ül a fotelben Kudlik Jú­lia, a televízió bemondónője. Milliók ismerik már a kép­ernyőről kedves, mosolygós arcát. A személyes találkozás olyan, mintha régóta barátok volnánk. Ez a képernyő vará­zsa. Már kérdezem is: Hogyan lett bemondó? — Sose hittem volna, hogy ide kerülök. A Kossuth Zsu­zsa Gimnáziumban érettségiz­tem 1963-ban (ebből már ki is találhatja, hogy 1945-ben szü­lettem). Színésznő szerettem volna lenni, de a harmadik rostavizsgán kiestem. Mit tett erre a főiskpla? Lapomat át- küldte a rádióhoz, ahol meg is hallgattak és megállapítot­ták: nincs mikrofonhangom. Beosztottak az ifjúsági osz­tályra — ügyelőnek, csakhogy a televízióhoz. Az év novem­berében részt vettem egy be­mondói meghallgatáson és — 26 jelölt közül — egyedül én váltam be. Itt már volt mik­rofonhangom ... Beszédtechnikái gyakorlatra jártam és az első fellépésem 1964. február 29-én volt. Jeles nap volt ez másrészt is, hiszen szökőnap, és emiatt kerek év­fordulót sose tudok ünnepelni. Hát nem érdekes? Persze, elő­ször csak külső munkatárs­ként foglalkoztattak. 1965. feb­ruár 15-én véglegesítettek. — Hallottuk már a képer­nyőről: több nyelven beszél. — Nagyon szeretem az oroszt, de beszélek németül, angolul és franciául. — Magyar szakos hallgatója vagyok az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemnek, tv-riporter szeretnék lenni. Eddig minden sikerült, amit akartam. — Sok levelet kap? — Heti ötvenet átlagosan. Mindre válaszolok. Baki? — Egy nagyobb volt eddig. Vízipólómérkőzés után így konferáltam: „Kedves né­zőink vízilabdarúgó-mérközést láttak...” Emlékszünk rá, mikor Ju- lika észrevette a bakit közis­mert, kedves mosolyával így folytatta: „Jó étvágyat kívá­nok az ebédhez. . Balogh József Milyen kevés kell! Egy barát, ha fogná a kezem nem több, egyetlen egy. Egy madár szállhatna épp arra stiglinc vagy vörösbegy. A tájék dalra kapna, dalra 'a fák énekelnének velem s a létezés nem reménytelen a tisztának lenne hatalma. Milyen kevés kell! S boldog vagyok amilyen a víz, a csillag és a fű s a létezés újra egyszerű mint a dal, mely szívig kanyarog. Nem ágyútűz, üres beszédek a csíz-dal, mit este hallani a létezésnek visszhangjai csendben szólnak, mint a szegények. Milyen kevés kell! S ember vagyok újra ölébe vesz a világ s a létezésben társam kiált őt visszhangozzák a csillagok. Pedig csak egy madár szállt arra hidd el, nem történt több. Egy barát megfogta a kezem az emberek között. Szolnoki András ötödéves tanárjelölt. SLÁGERLISTÁNK — Sok munka mellett, hogy van ideje tanulni? Sztereós Erkel Az Illés és Metro nagylemezek „holtversenyes" sikere — Ezt nehezen tudnám meg­magyarázni. Csak annyit: fő­zök, mosok, takarítok odahaza, szóval háztartást vezetek. — A Delta-műsorban sose hívja segítségül az írott szöve­get. — Három nappal az adás előtt megkapom és betanulom. — Riporterként is láttuk már. — A bemondó és riporter — szerintem — nem választható el szigorúan. Most a Kiváló együttesek című műsorszám riportere vagyok, több adás már lement. Nem titkolom: 150 ezer forintnyi forgalom négy nap alatt, nem csekély­ség. Ez a szám a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot dicséri, mivel ebben az évben a BÖV-ön a tavalyi .forgalom háromszorosát érik <•! az eddi­gi számítások szerint. Óriási siker a vásáron Erkel Hunya­dijának sztereo változata. A szórakoztató zenénél ter­mészetesen a most megjelent két nagylemez — Illés, Metró — a sláger. Érdekes, hogy a beat már teljesen betört á szó­rakoztató zenébe, uralkodóan magas példányszámban fogy a három nagy együttes vala­mennyi lemeze, míg fokozato­san csökken a hagyományos tánczenei lemezek kereslete. A két nagylemez forgalma között nem lehet különbséget tenni, hiszen mindkettőt ugyanannyi példányszámban adják naponta a vásáron. Ér­dekesség az is, hogy megszűnt már az ádáz párharc a három nagy együttes között, ma már minden beatrajongó élvezettel hallgatja mindhárom stílust. Egyébként a Metro nagyiéi mez sikerén felbuzdulva az MHV már megkezdte a tár­gyalásokat a Metró-együttessel és Zalatnai Saroltával, hogy idén egy újabb lemezt adja­nak ki. ÍA3I LÁSZLÓ: Daliás idők (1945-i946> Telefon Tegnap felszerelték a telefo­nomat, s amikor a szerelő el­ment, gondoltam mindjárt fel­hívom Weiszkuthyt, az unoka­öcsémet. Felvettem a kagylót, jelentkezett Zugló, kértem vo­nalat. Búgott a vonal. Tárcsáz­tam. Tovább búgott. Üjra tár­csáztam. Tovább búgott. Letet­tem. Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Nem búgott. Lenyomtam a tárcsát. Elengedtem a tárcsát. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. Elhallgatott egészen. Letettem. Felvettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallga­tott. Letettem. Felvettem. Bú­gott. Tárcsáztam. Tovább bú­gott. Üjra tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. El­hallgatott. Letettem. Felvet­tem. Jelentkezett Zugló. Kér­tem vonalat. Adott vonalat. Nem búgott. Pötyögtettem. Bú­gott. Tárcsáztam. Tovább bú­gott. Letettem. Csöngetett. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallgatott. Újra tárcsáztam. Búgott. Letettem. Felvettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Csengetett. Letettem Elhallgatott. Felvettem. Bú­gott. Tárcsáztam. Tovább bú­gott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem. Felvettem. Hallga­tott. Megrúgtam. Csöngetett. Letettem a kagylót. Felvettem a kagylót. Hallgatott. Pötyög­tettem. Csöngetett. Letettem. Felvettem. Hallgatott. Leköp­tem. Csöngetett. Letettem. Fel­vettem. Jelentkezett Zugló. Kértem vonalat. Búgott. Tár­csáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. Tovább bú­gott. Tárcsáztam. Kapcsolt! Kiment a csönge­tés! — Hal/ó! Kérem Weiszkuthy Attilát! — Itt a Liliom-cukrászat! — Kérem, küldjenek nekem egy hetvenötszemélyes pacal­tortát a Fül-utca hétbe. Teg­nap estére itt lehet? — Hogyne kérem. Tegnap estére ott lesz. Sül-utca? — Fül-utca hét. De, hogy lehet az kérem, hogy hajlan­dók velem ilyen hülyeségeket beszélni ? — Mi is örülünk, .hogy mű­ködik a telefonunk. (Folytatjuk.) Ezen a héten egy Echo-, egy Máthé-, valamint egy Korda György-lemezt sorsoltunk ki szavazóink között. A három győztes Istvál Katalin ■nagykő­rösi, Kép'es György budapesti, és Höflinger Mária budaörsi olvasónk. Művészlemezek: 1. (4) Liszt-Pa- ganini: La Campanella. 3. (1) Sup- pé: Könnyűlovasság. 3. (5) Liszt: II. Magyar Rapszódia. 4. (2) Brahms: Magyar táncok. 5. (—) Beethoven: Für Elise. Tánclemezek: 1. (1) Nem vagyok teljesen örült (KoóS J.). 2. (3) Egy fiú a házból (Késmárki M.). 3. (2) Kell, hogy várj (Neoton). 4. (4) A festő és a fecskék (Kovács K.). 5. (6) Régi csibészek (Omega). 6. (8) Lady Carneval (Korda Gy.). 7. (9) ...Volt egyszer egy lány (Koncz Zs.). 8. (10) Rock and RoU Réz! (Illés). 9. (7) Jaj, de hideg van (Kovács K.). io. (5) Fekete beat (Zalatnai S.). (sunyó) EH Vágja ki, töltse ki, ragassza le­velezőlapra, avagy tegye boríték­ba, írjjpn rá feladót és úgy küldje be szerkesztőségünkbe szelvényün­ket (Budapest VIII., Somogyi B. u. 6.). A borítékra, vagy levelezőlap­ra ne feledje ráírni: „Kedvenc le­mezem”. Egy szelvényen egy ko­moly- és könnyűzenei szám címe szerepeljen. Szavazóink között he­tente 3 lemezt sorsolunk ki. Egyet- egyet kap aki eltalálja a táncze­nei listavezetőt, a harmadikat a komolyzene gvő/f^sére jól tippelő olvasónknak adjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom