Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

1969. SZEPTEMBER 7„ VASÁRNAP E zt az országot egyetlen ütött-kopott híd köti össze a világ­gal. Ha egy szekér átdöcög rajta, a szembejövő forga­lomnak várnia kell, mert alig férnek el egymás mellett. Határőrök sincsenek, csupán fehér toUú libacsapat figyeli kí­gyózó nyakkal a surranó autókat. Szigetország fővárosában, földszintes, rácsos kapus házak között visz tovább az út. Va­rázslatosan szép a táj. Méltóságos folyam, bólintgató fűzfák, a szemben levő partokon merész vonalú hegyek. — Valóságos turistaparadicsom! — sóhajtanak a vasárnapi kirándulók. Iga­zuk van. De a kívülálló csupán a színét látja, a fonákját alig. Legfeljebb az utakat szidja, a hepehupákat. A békésebbje megereszt egy viccet; úgy látszik, ezeket még a rómaiak épí­tették, amikor a horányi őrtoronyhoz vagy a kőhídhoz igye­keztek. Arra jóformán nem is gondolnak, hogyan élnek itt a Szentendrei-szigeten — több mint hat és fél ezer ember — az „őslakók”. SZIGETORSZÁG Kisoroszi plu Az íróasztalról lógnak a pa- oírlepedők, ketten hajolnak föléjük a tanácsházán. Bognár ‘ KICSIT MÁSKÉPP A szentendrei hordalék­sziget geológiai érdekessége, hogy a kavicsréteget alul agyag, felül homok zárja le. Természetes szűrő, kitű­nően alkalmas a víz meg­tisztítására. Ezt felismerve, itt építették ki a fővárost ellátó vízvezeték számos kútját. A most meginduló fejlesztés újabb százezer köbméter jó minőségű vizet ad majd. A munka már az idén elkészül, a teljes hálózatrendszert 1972- ben adják át. A csáposkutak a talajvi­zet is mind magukba szív­ják majd. A négy község vízellátásáról a jövőben a Fő­városi Vízművek gondosko­dik. Hanem addig... Az épít­kezést a lakosság szerint a szükségesnél nagyobb fel­fordulással végzik. A pócs- megyeri tanácshoz például — mint elmondták — na­ponta járnak a károsultak, akiknek a szépen rendbentar- tott kertjének, szőlőjének előzetes értesítés nélkül bul­dózerrel nekimentek. Az is megesett, hogy érés előtt erő­géppel húztak ki egy gyönyö­rű cseresznyefát. Utána csak két hónapra kezdték meg ott a munkát. Sérelmezik, hogy az érintett telektulajdonoso­kat előzőleg nem értesíti, té­rítést nem akarnak fizetni. Nem lehetne ezt egy kicsit másképp? MINIIPAR Bizony, Szigetországban nem sorakoznak a nagyüzemek. A horányi hajóépítő műhely, a tahitótfalui húsfeldolgozó és itt a kisoroszi Dunakanyar Szakszövetkezet melléküzeme kép­viseli a gyáripart, öt esztergapadon hét ember készíti a Váci Könnyűipari Alkatrészellátó Vállalatnak a textilgép-alkatré­szeket — tisztes haszonnal. Ha a villanyhálózat elbírná, máris növelnék a műhelyt... Két falu — egy gond Pócsmegyer és Szigetmo­nostor egymás után következ­nek a térképen. Gondjaik is1 azonosak. Pócsmegyeren Sza­lag Istvánná, Szigetmonosto­ron Antal Gyuláné a vb-tit- kár. Mivel mindketten csa­ládanyák, elsősorban az asz- szonyok gondját ecsetelik. Csapnivalóan rossz az élelmiszer-ellátásuk. Korszerűtlenek, kicsik az üzle­tek, friss áru alig kapható. A törzslakosság haragszik a nya­ralókra, mert a szép idő be­köszöntővel még nehezebben jutnak be a kis boltokba. Ilyenkor legalább megtízsze­reződik a forgalom. De nemcsak az üzletek ki­csik, az áruterítésben is hiba van. Máskülönben hogy eshe­tett volna meg, hogy télen disznóöléskor Szentendréről hozták a sót, vagy két napig egyszerűen nincs kenyér? Felvágott kontigensük húsz kiló egy hónapra. A Pócsme- gyerhez tartozó Surányban idén a MÉK zöldségesboltja ki sem nyitott, nem találtak hozzá üzletvezetőt. Vasárna­ponként a sokezer turistát egyetlen kis pavilonnak kelle­ne ellátnia. Évtizedek óta májusban, amikor megkezdődik az eper­szezon, aki csali mozogni tud, kinn van a határban. Ilyen­kor nagyon sokan_ szeretnének a falu vendéglőjében étkezni. És mikor kezdték idén az ét­terem renoválását? Három hé­tig tartott, június elején fe­jezték be... — A mi gyerekeinknek ün­nep a fagylalt — kesereg An- talné. — Nincs egy presszónk, ahol fiataljaink, összejöhetné­nek. Nyáron még megjárja, mert elmehetnek táncolni, szórakozni a Horány-gyöngyé­Vadászék háza A • százötven négyszögöl puszta homokot már drótkerítés övezi. Tetején hófehér pelenkák szárad­nak. Nóri baba az egyévesek teljes elmerültségévcl játszik barnára sült lábaujjával. Holott volna mit néznie. Tőle pár méterre magaso­dik a „HÁZ”. Va­lóban, szinte szcmmellátható- an növekszik itt az enyhe surányi lejtőn. Éppen egy tucatnyian hord­ják a téglát, keve­rik a maltert, hangyaként nyü­zsögnek. Vadász doktor festékes kis nad­rágban, a többiek is rossz-rossz gön­cökben a testi munka adta ősi elégedettséggel hajladoznak. — Régen meg­vettük ezt a kis telket — ‘mondja a felesége. De csak most jött el az idő, hogy építe­ni tudunk. Hat­vanezer forint jött Össze, abból keil kijönnünk min­dennel. Olyanra terveztük a ví- kendházat, hogy mind a két uno­kámnak legyen benne helye. Fel­nőttkorukban is örömmel emleges­sék — amikor én a nagymamáiknál nyaraltam Su­rányban ... Ami­kor félretettem a százasokat, sok­szor húszasokat, csak erre gondol­tam. Ha a mi há­zunk elkészül, át­megyünk a sógo­roméhoz segíteni és a szomszédhoz. Kalákában min­denkinek köny- nyebb. Évek óta figyeljük a fér­jemmel, úgy nő ez a kis üdülőtelep, mint eső után a gomba. Nem fogom el­felejteni: 1970. augusztus 31-én Surányba vagyok hivatalos, Vadá­szét hoz. Azt ígé­rik, térdig virág közt teszem meg az utat a kaputól a házig. be. A másik két vendéglő elég szegényes. A faluban az ütött-kopott italboltnak havi 45 forint a tisztítószerkerete. El lehet képzelni, milyen. Szerencse, hogy átépítették a mozit, igazán modern, hetente háromszor játszik. Mi a Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozunk. Vagy a hentes tart nyitva,. vagy a fű­szeres, de a kettő együtt soha. Reggelenként a húsboltban is mérték eddig a tejet, hogy ne legyen akkora a sorbanállás, de a KÖJÁL végeredmény­ben helyesen — ezt leállította. A kenyeret, péksüteményt gyakran délelőtt hozzák. Nem csoda, ha a bejárók majd megszakadnak a cipekedésben, mert kénytelenek Pestről, Szentendréről hozni a főzni- valót. Májustól szeptemberig több mint ötszáz víkendház- tulajdonos jár hozzánk: intéz­kedjünk a jobb ellátásért. Dezső elnök, Gál István titkár ] pusztítanak. Szombaton éjjel már a népszámlálás előkészü- ! 59 bokor krumplinkat ásták léteit végzik. ] fel. Az állandó nyaralóinkra — Tudtuk, hogy j viszont büszkék vagyunk. Biai I Főglein István, Újvári Ferenc és Mikoljczik Ferenc festőmű­vészre és a többiekre. — A jelenlegi legnagyobb fogyogatunk, de hogy tíz év alatt ennyien — csóválják a fejüket. — Per­sze, ruem csoda, mert főleg a fiatalok könnyebben akarnak élni. Már olyan szempontból, hogy fárasztó a nap, rettenetes rossz a közlekedésünk. A több­ség bejáró. A váci gyárakban dolgozók télen gyakran kény­telenek körbe utazni, be a fő­városba és onnan ki Vácra, ha leáll a komp. — A faluban nincs munkale­hetőség. Ipar semmi. A Duna­kanyar Szakszövetkezet most van fejlődőben. 185 tagjából a többség már idősebb. A szö­vetkezet — mint a szigeten a többiek — málnára, eperre állt rá. Régen sok volt itt a jószág, de aztán kiment a divatból. A Vízmű kútjait 150 méteres körben bekerítették, 200 méte­ren belül nem lehet trágyázni, ott csak baromfi legelhet. Eze­ket a földeket csak addig használhatják, míg ki nem merülnek egészen. A szakszö­vetkezet most legutóbb enge­délyt kapott egy 100 férőhelyes sertéstelep felállítására. Áll már a fiaztató és ha lesz pén­zük, tovább építik a kocaszál­lást. A tahi Kék Duna Szak- szövetkezet húsfeldogozójának termelnek. Ez már itt benn áll a sziget közepén, mert kijjebb a partvonal mentén nem lehet állatot tartani, mivel üdülőjel­iegűvé nyilvánították az egész szigetet. — Viszont a falu nem üdülőközség — folytatják —, holott akikor több lenne a pénzünk. A Du­nakanyar Iniiéző ( Bizottság évekkel ezelőtt kidolgozott egy fejlesztési tervet,-de'item,való­sult meg belőle semmi. A'víz­művekkel jól jártunk. Négy­milliónkba kerülne, ha nekünk kellene a vezetéket megépíte­ni. A megtakarításból orvosi lakást vettünk a járás segítsé­gével. Végre, amire még nem volt példa: rövidesen saját or­vosunk lesz! Uj óvodát építet­tünk, — Tudja,"még miről írjon? Arról, hogy szombat-vasárnap elözönlőnek a vadkempiinge- zők. Valósággal félünk a hosz- szúhajúaktól. Vandál módra szenzációnk: nálunk forgatják az „ítélet’’ című Dózsa-filmet. Sarkaiból forgatta ki a falut, többezres statisztériát mozgatnak. Emiatt kapott telefont az iskola, ami­re magunktól ugyan várhat­tunk volna __ L EXIKON... Mindössze 58 négyzet­kilométer. A váci és a szentendrei Duna-ág 31 ki­lométeren ölelik közre. Szé­lessége 3—3,5 kilométer. Tengerszint feletti magas­sága 124 méter. Partjain dús a növényzet, belseje jórészt futóhomok. Négy községe belterület több mint 15 ezer hold, állandó lakóinak száma 6647. Tahi-, tótfaluhoz tartozik a Po-; kol-csárda, Szigetmonos-, torhoz Horány-gyöngye, Pócsmegyerhez Surány üdülőtelep. A Kisoroszi szi­getcsúcs a vízisportolók paradicsoma. Az ürgeöntő Ki ezzel, ki az­zal mulatja magát szabad idejében, Virág Béla pél­dául ürgeöntéssel. Hosszú rúdra két vödör vizet akaszt, aztán megindul körbe a sivó tahi legelőn. Sasszem­mel észreveszi az ürgecsapást, köve­ti a lyukig és máris zúdul be a hideg víz. — Jó-e a fogás? — érdeklődöm örömmel, mivel ez az első ürgeöntés, amit látok. — Csak olyan lehetős — válaszol udvariasan. Meg­tudom, milyen ra­vasz és főleg ve­szedelmes ez a kis földlakó, ha az életére törnek. Az oktatás után, ha — Hogyisne. Szakácsné az én feleségem a Po­kol-csárdában. Csak ha letelik az éjszakai műsza­kom a Vízművek­nél, unatkozom, Földem nincs, ha aludtam délelőtt valamennyit, kit járok ide levegőzt ni. Van aki pust kával vadászik, én vödörrel. Megnézi a kart órát. — Most már abt b ahagyom. Met gyek Kisorosziba, jelentkeztem a Dózsa-filmhez sta­tisztának. csinálja, nem.,. csak 5 szövetkezet - 2000 sertés Nagy jelentőségű tervek foglalkoztatják a Szentend­rei Járási Tanácsot. Szeret­né áttelepíteni a sziget nagy­üzemi állatállományát. A ta­hi Kék Duna, a kisoroszi Ősszel érik babám... Nyolc asszonyt és egy kis­lányt sikerült a lencsének be­fognia a 75 holdas szőlőtábla szélén. A többieknek csak a színes kendője villan a sűrű zöldben. — Idén rpár érdemes hajta­ni — vallja Marton Jánosné, a tahitótfalui Kék Duna Szak- szövetkezetből. Hároméves te­lepítésű szőlőnknek ez az első dús termése. Soronként hét mázsát várunk. Aztán elmond­ják, hogy órabérbein, hét fo­rintért folyik a szüret. A Hun­gária Glória, Irsai Olivér és a Kocsis Irma fajták érnek, ab­ból válogatják ki itt a tábláik szélén, melyik csábít majd va­lamelyik bolt kirakatában és melyikből lesz jövő ilyenkorra gondűző? Dunakanyar, a pócsmegyeri Aranykalász és a szigetmo­nostori Béke szakszövetke­zetek jelentős állatállomány- nyal — főleg sertéssel — rendelkeznek. A további fej­lesztésre azonban nem sok lehetőség nyílik, két okból is. A sziget elsősorban mind Inkább üdülő jellegűvé válik, márpedig a sertéséi ezzel nem fér össze. A Fővárosi Vízművek csáposkútjai is fo­kozott talajtisztaságot köve­telnek. A Kék Duna Szak- szövetkezet tahi feldolgozója' viszont mind több húsból ké­szítené az ízes falatokat. Ilyen előzmények után szü­letett meg a gondolat: bő­vítsék a kört tovább a du- nabogdányi Üttörő Termelő­szövetkezettel és közösen lé- tesítsnek egy kétezer férő­helyes komplex sertéstele­pet, száznyolcvan kocára és szaporulatára Dunabogdány- ban. Egy másik elgondolás szerint — a későbben lét­rehozandó szarvasmarha telep­pel együtt — a sertéseket is Pomázra kellene -telepíteni. A várható költségek az el­készült előtervek alapján 11 millió forint körül mozognak és ebből vállalná ki-ki a maga részét Az elgondolás már csak azért is nagy figyel­met érdemel, mert ily mó­don biztosítani lehetne annak a belső homokos sávnak a trá­gyázását, amelyre nem ter­jed ki a vízművek tilalma. Szöveg: Komáromi Magda Kép: Urban Tamás I * f

Next

/
Oldalképek
Tartalom