Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

\ A SfíítU * f kMAnap 1969. SZEPTEMBER 7„ VASARNAP VISEGRÁD DIAZSÜRI Tűzparancs a toronyból ORI-tervek őszre Fekete Színház és Greco \ i i i I 1 í ! ! • Őrjárat a felhők alatt • Lángoló célpontok • Össztűz rakétával Tegnap délelőtt kezdődött a visegrádi művelődési házban a község idegenforgalmának 100 éves évfordulójára meg- liirdetett színesdia pályázatra beérkezett művek zsűrizése. Az eredményről kedden tudó­sítunk majd. A hírt az teszi aktuálissá, hogy két nappal ezelőtt fejezték be, az eddig üresei; álló művelődési ház berendezését. Szőnyegek, fote­lok, asztalok, székek kerültek végre a klubterembe, a társal­góba és a nagyterembe. A be­rendezés mintegy 240 ezer fo­rintba került. Az összeget a Szentendrei Járási Tanács biz­tosította, hogy a művelődési házban végre megkezdődhes­sék a munka. A nyitány most a pályázat értékelése — végre méltó környezetben. — A felhők 2100 méter ma­gasan, vastagságuk 150—200 méter — jelentik rádión a to­ronyból. Deltaszárnyak Az ég szürke aljáról két fekete pont válik e£ Egy-két másodperc, alakjuk körvona­lazódik: parányi háromszö­gekként tűnnek elő a delta­szárnyak. Fentről élesedő sü- vítés. A látóhatárt záró fasor fe­lett ezüst színű gép húz el. A célpont. A dőlt szárnnyal köröző gépek egyike irányt vált. Támadás! A „vezér” hosszú ívben siklik lefelé, s míg kísérője oldalán „biz­tosít”, az „ellenséges” va­dászgép után veti magát... A hatalmas térség szélén emelkedő toronyból szófosz­lányokban hozza a szél a lő- térparancsnok és a pilóták párbeszédét. Távolabb tűz­szerészek piro&zászlós gép­kocsijai, tűzoltóautók. Az er­dősáv mentén helikopterek, óriás szitakötőteste. A repülő-lőtér ezen a napon az Országos Légvédelmi Pa­rancsnokság egyik vadász- repülő-egysége légi lövészver­senyének és harcászati bemu­tatójának helyszíne, magas rangú vendégek jelenlétében. A felhők alatt monoton bu­gással őrjáratoznak a gépek. Feladatuk: alacsonyan tá­madó célpontok megsemmisí­tése. A légtérbe „ellenséges” gépek törnek be. A vadász­gép-párosokból egymásután fordulnak rájuk a „vezérek”. A találatot fényképekkel iga­zolják majd a pilóták. Amint célkeresztjükbe ér az üldö­zött, beindítják a „fotogép- ágyút”... Éleslövészet következik. A földi célpontok: 15 méter átmérőjű célkörök, két va­dászgép, légelhárító ágyúk, lokátorállomást imitáló ko­csik, üzemanyagszállító te- herahtó. — Az 1-es támadni fog! — kiáltja mellettem az alez­redes, Ahogy itt mondják „hajózó”, vagyis pilóta ő is. Ott fent, a száguldó vadász­gép kormányát szorítva so­sem izgul. Lent, a földön, tár­sai sikeréért drukkolva, nem szégyelli, ha megremeg a hangja Támadás A gép 1500 méter magas­ból támad. Meredeken fordít­ja orrát a föld- felé, hajtómű­ve mind élesebben sivít fel... — Tűz! — a toronyból har- sanó parancs elvész a zúgás­ban, de e pillanatban láng­nyelv pattan, füstgomoly vá­gódik ki a deltaszárnyak alól. A célkör közepén vastag to­ronyba ugrik fel a sárgás föld, s csak ekkor dübörög- teti a dobhártyát a gépágyú lövedékeinek dörrenő be­csapódása. És jönnek a többiek. Mint áldozatára éles szemmel rá­bukkanó sas, csapnak le az égből célpontjaik fölé a vadászok. 700—800 kilomé­teres sebességnél néhány 100 méterre a céltól, az el­sütőbillentyűre tapad a pi­lóták ujja. Majd egyenesbe lendítik a gépet, s máris nyo­muk vész a felhők alatti hadiúton... — Másfél óra repülés, nyolc órai komoly fizikai munká­val ér fel — mondja a pil­lanatnyi szünetben az alez­redes. — Vasegészségű em­berek, igen sokoldalúan kép­zett katonák ülnek a vadász­gépeken, sok száz felszállás van már mögöttük. A most gyakorlatozok között a leg­fiatalabb „hajózónk” 24 éves. Szuperszonikus páros fúr­ja fent a levegőt,, gyorsasá­guk a hangsebesség’ alatt van. Kötelékben, zuhanó repülés­sel süvítenek el a célpont felett. Gépágyúössztűz. A lő­téren vörös lángok lobban­nak, ég az üzemanyagszál- | lító kocsi. Felszólítás hangszórón: min- j denki vonuljon a védőárok­ba. Zúg, remeg a levegő. MÍG 21-es vadászgépek vágódnak le 1800 méter magasból. Fe­délzeti fegyverük: levegő­föld rakéta. Tűzparancs. Dob­ban a föld, detonáció. A föl­di célpontot, az ezüstös va­dászgép egyik szárnyát ket­témetszi a lövedék. Újabb MIG-pár. Rakétaössztűz. A találat törzsén éri a célgé­pet. Vörösen villogó tűzpoti­tokkal közepén, fekete füst Munka közben, értekezlet alatt felfrissít, új erőt ad a CAFÉ DO BRASIL különleges kávékeverékből készült, kiváló aromájú dupla. FONTOS FIGYELMEZTETÉS: a magyar ízlésnek megfelelően a CAFÉ DO BRASIL-ból erős kávé főzhető. Naponta 2 duplánál többet ne fogyasszon, ha CAFÉ DO BRASIL-ból főzi kávéjátl GARANCIÁVAL JAVÍT, SZEREL GYORS, OLCSÓ, MEGBÍZHATÓ KÉRJÜK, FIGYELJE § KÖRZETI DOLGOZÓINK NÉVTÁBLÁJÁT a vásáron felvilágosítás, megrendelés­felvétel a 30/a pavilonban. Mindennap . nagy értékű szolgáltatási utalványt ajándékozunk A megyében: Omega és Illés Az idén ősszel a svájci Bernben rendezik meg a Coupe d’Europe nemzetközi slágerversenyt. Magyarországot hármas csapat képviseli: Fenyvesi Gabi, Magay Klementina és Miklósi Péter. , lebben a magasba. Bonyolult manővereket végrehajtva, több hullámban támadnak a vadászok, s másodpercek tört részei alatt cselekedve, a pi­lóták biztosan semmisítik meg az „ellenséges” célpon­tokat. Helikopterek Fülrepesztő hajtóműrobaj, 100 méter magasságban 1000 kilométeres sebességgel, szu­perszonikus vadász „lő el” felettünk. Orrát felfelé döf­ve, függőleges vonalban ro­han neki az égnek. A felhő­plafonba fúródva, „háton” fordul vissza, majd egyet bil­lentve szárnyán, egyenesbe kerüL S mint síelő a nagy­sáncon, siklik a mélybe, s már porzik a föld a gép- ágyülövedékek nyomán ... Szárnysurrogás: nagy tes­tű, rakétákkal felszerelt he­likopterek berregnek a lég­térben. A vadászlégierők új harceszközei. Tűzparancs a toronyból. Robbanássorozat: a helikopterek rakétákkal os­torozzák végig a célponto­kat ... A magas rangú vendégek előtt katonák feszes sorai. Kihirdették a légi lövészver­seny eredményeit. A pilóták átveszik a jutalmakat. S az elismerés szól a repü­lők nélkülözhetetlen segítő­társainak is: a lokátorke­zelő, híradó és műszaki ka­tonáknak. Akik ott ülnek a radarernyők előtt, akik biz­tosítják a rádióösszekötteté­seket, akik gondozzák, irá­nyítják a modern haditechni­kát. Akik a pilótákkal együtt éjjel-nappal készen állnak hazánk légiterének védel­mére. Szitnyai Jenő Gyermekrajz-kiállítás Gödöllőn A ceglédi Kossuth Múzeum­ban ma nyitják meg és e hó végéig tartja nyitva kapuit a tavalyi országos gyermekrajz- kiállítás anyagából válogatott tárlat, amely tanulságos átte­kintést nyújt a különböző kor­osztályok rajzkészségéről és a bennünket körülvevő világnak a gyermeki lélekben való tük­röződéséről.' A magas színvo­nalú kiállítás azok számára, akik ismerik és szeretik a gyermekrajzokat, sok kedves meglepetést tartogat. TASI LÁSZLÓ: A Metro, az Omega és Illé- sék vidéki szereplésének „ügy­intézője”, a külföldi beategyüt- tesek instruktora és a nagy­szabású esztrádtaűsorok fő szervezője az Országos Rende­ző Iroda, és ha valaki így ta­lán nem ismerné: ŐRI. Vajon a fent említetteken kívül mi­vel foglalkozik még a rendeződ apparátus? És mit terveznek a szeptem­bertől december elejéig tartó őszi évadra? Ezt kérdeztük meg a szerve­zési osztály vezetőjétől, Len- gyel Györgytől. — Az őszi évad legnagyobb slágere lesz a csehszlovákiai Fekete 'Színház magyarországi vendégszereplése. Különleges, egyedi élményt nyújt ez az együttes. A hittér fekete, az emberek láthatatlanok, mert feketébe öltöznek, csak a tár­gyakat világítják meg külön­böző fénytükrökkel, azok mo­zognak. Van persze olyan jele­net, ahol az ember áll a kö­zéppontban (pantomimimű- vész) és a többiek „alájátszhat­nak” láthatatlan fekete jelme­zükben. Előadásaikat október má- sodikán és harmadikán a Pesti Színházban, aztán Kecskeméten és Salgó­tarjánban láthatja a közönség. — Mit terveznek még? Az elkövetkező hónapokban megrendezzük''az Erkel Szín­házban a Strauss-esteket, de­cemberben újra jelentkezünk a Qualiton-beattel, a Zeneaka­démia nagytermében pedig no­vember közepén Szüreti nóták címmel mutatunk be népzenei összeállítást. Seres—Kondor­estet is rendezünk ugyanitt december elején. A Koós—Ho- fi-sihow-t a budapesti Corvin moziban négy előadáson lát­hatja a közönség. Besegítenek: Kovács Kati, Mikes Éva, Ba­lás Eszter, Payer András és Paudics Béla. — Pest megyében milyen új produkciót mutatnak be az őszi évadban? e *r Nagy . sikeré. VQlt. nyáron a „Slágerhallám”-nak. Az őszi évadiban is terve­zünk beat- és esztrádmú- sorokat, azonban a pontos program összeállításához még jó harcon hét toll. Az már biztos, Ome- gáék és Illések sokszor ven­dégszerepeinek a megyében. — Táncdalfesztivál-gálaest idén is lesz? — Erről még nem tudunk mondani biztosat. Az valószí­nű, hogy Juliette Gréco újra hazánkba látogat T. E. Nem akarta elhinni. De én belekaroltam és addig kér­leltem, amíg velem jött. Ko­mor tekintettel álltunk oda • a három csirkefogó asztalá­hoz. Éppen menni akartak már. — Igazolják magukat! — szólt rajuk a rendőr. — Miért? — kérdezte a lila­inges. — Még kérdi? — förmed- tem rá —, aljas leánykeres­kedő! Majd adok én maguk­nak hiszékeny lányokat a züllés útjára taszítani! Erre mindhárman éktele­nül röhögni kezdtek. — Hiába tagadnak — üvöl-' töttem rájuk — kihallgat­tam a beszélgetésüket! A szép Elláról beszéltek, akit hat- százmillióért .meg lehet kapni. Aljas kerítők! És Rózsáról, aki nyolcszáz! — Ne tessék hülyéskedni. Mi krumplikereskedők va­gyunk, ellakrumpliról és rózsakrumpliról volt szó. A rendőr tanácstalanul né­zett rám. — Uúúgy... — mondtam erre a lilaingesnek. — Ella­krumpliról és rózsakrump­liról beszéltek. És ki az az Évi, aki egyimilliárd ? Erre megszólalt a harma­dik: — Arról én beszéltem ké­rem. — Helyes. És az Évi? Az is krumpli talán? — Nem. Az a házbérem. Évi egymilliárd. (Folytatjuk.) Daliás idők (1945-t9 ///) Lányok! Vigyázzatok! A „How do you do thank you very much” című belvá­rosi eszpresszóban üldögél­tem kétlábú bárszéken és paradicsomlevest hörpöltem üvegcsövön egy ólomkris- tálygömbből. Két lépésnyire tőlem három férfi ült egy kis kerek asztalka mellett, három jól öltözött férfi szo­rosan összehajolva. — Elláért hatszázmilliót ké­rek ... — mondta az egyik. A másik kettő erre bólin­tott. Egyikük a noteszába írt valamit és a fejét csóválta. — Szép? — kérdezte aztán és eltette a ceruzát. — Szép barna... — felel­te az első. Elállt a lélegzetem. Leány­kereskedők karmai mellé kerültem! Egyszóval, még mindig akadnak, akik ezzel az aljas mesterséggel kere­sik a nagy pénzeket, ami­ket aztán itt eldorbézolnak. Gyanútlan, naiv lányokat közvetítenek a dél-amerikai kétes lokálokéi. — És Rózsa? — kérdezte most a lilainges — azzal, hogy állunk? — Nyolcszáz. Nyoicszázon alul nem kapható. Ökölbeszorult fülekkel hall­gatóztam tovább. Lelki sze­meim előtt megjelent a két leány, akik sikerről, karrier­ről álmodoznak és nem is sejtik, hogy ezek a brigan- tik, akik nyilván artistaügy­nöknek adják ki magukat, a legkétségbeejtőbb züllés lej­tőjére taszítják őket. Hátat fordítottam a gazem­bereknek, hogy gyanút ne keltsek, de annál jobban fü­leltem. Elhatároztam, hogyha felkelnek és távoznak, utá­nuk vetem magam és átadom őket az első főkapitánynak. Kötelet az ilyeneknek! Suttogva szólalt meg az egyik: — Egymilliárd? — Igen — felelte a másik. — Évi egymilliárd. — Nagyon sok. — De megéri. Nem bírtam türtőztetni ma­gam, kiszaladtam és odasiet­tem az első rendőrhöz. — Kérem — lihegtem — jöjjön azonnal. Aljas leány- kereskedők ülnek itt az eszp­resszóban. Rajtuk ütünk! } ) i 4 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom