Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

IfX-9. ^7FrTE’\TRER 7., VASÁRNAP

pisi

H ff.

¥,

5

Alkotó együttműködés

A Gödöllői Járási Pártbizottság és a tanács kapcsolata

A IX. pártkongresszus meghatározta a pártszervezetek irányító és ellenőrző tevékenységét. Az együttműködés, útját- módját, lehetőségeit aztán a tanácsok mint államhatalmi és államigazgatási szervezetek és a pártbizottságok mint politikai szervezetek maguk keresték meg arra törekedve, úgy érvényesüljön a pártirányítás és -ellenőrzés, hogy a tanácsok önállósága és az önállósággal együtt járó felelősségük csorbát semmiképpen se szenvedjen.

Elérték-e céljukat? S ha igen, miképpen? Eddig milyen eredményeket érlelt az együttműködés? j

Az első kérdésre csalhatatlan érzékeink a közélet légköréből szűrik ki a feleletet, elérték. A többire azonban azoktól kell választ kapnunk, akik saját tapasztalataikra támaszkodhatnak. Molnár Józseftől, a Gödöllői Járási Pártbizottság első titkárától és Luca Ferenctől, a Gödöllői Járási Tanács elnökétől például.

Tehermentesítés, nagyobb biztonság

időnként asztalhoz ülünk, és külcsönösen tájékoztatjuk egymást az időszerű, a folyamatban levő vagy tervbe vett tennivalókról, megegyezünk, 6 ilykóppen biztonságossá' tesz- szük azok teljesítését.

Luca Ferenc: — Én- ezeket a megbeszéléseket, a párt testületi ülésein túlmenően is, nélkülözhetetleneknek tartom, mert kizárják a helytelen és keresztintézkedóseket, megakadályozzák, hogy rossz irányban induljunk el. S az elnökhelyettesek is szoros kapcsolatban állnak a pártbizottság titkáraival, osztályvezetőivel, hozzánk hasonlóan tanácskozzak meg a fogasabb kérdéseket. Gondolom, így van ez a megye többi járásában is.

Molnár József: — Szintén nem túl gyakran, de előfordul, hogy egy-egy jelentős témát közös vezetői ülésen vitatunk meg. A pártbizottság részéről a titkárok, osztályvezetők, a tanács részéről az elnök, a helyettesei és a titkár vannak jelen. Ezeknek az üléseknek nincs döntési jogkörük, csupán a közös álláspont kialakítását segítik. A községi tanácsi vezetők minősítésében például, amikor igyekszünk kizárni a szubjektív megítéléseket. Vagy a tanácsválasztás előkészítésének idején. De ismételten hangsúlyozom, nem avatkozupk egymás „belügyeibe”, nem csökkentjük egymás felelősségét.

Luca Ferenc: — Én nem is tudnám a jelenleginél jobbnak elképzelni a járási tanács és a pártbizottság- együttműködését járási szinten és munkaterületenként sem. Alkotó kapcsolat ez, elemzésekben, konzultációkban nyilvánul meg, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy a pártbizottság mindenbe beleszól, fogja a kezünket, utasításokat osztogat.

Molnár József: — Mindkettőnket ugyanegy cél szolgálatában állítottak posztunkra. Együttműködésünkben egyébként a megyei példát követjük. Tisztában vagyunk, persze, azzal, hogy a megoldandó feladatok szükségessé teszik kapcsolataink további javítáMolnár József: — Testületi véleményt fejezek ki, s nem leszűkített emberi viszonylatokról szólok, amikor azt mondom, kapcsolatunk, mely elvi alapon nyugszik, jó, vagy ha ezt a jelzőt használom, gyümölcsöző. Nem egymást di- csérgető kapcsolat ez, hogy minden a legnagyobb rendben, ti is jól csináljátok, mi is, és dolgozik mindenki úgy, ahogy kedve tartja. A két testület határozatai másról tanúskodnak. Arról, hogy a pártbizottság irányelveit, állásfoglalásait a tanács vezetői érvényesítik intézkedéseikben.

Luca Ferenc: — Gyakorlatban hogyan fest ez, erre mondanék mindjárt néhány példát. Régebben bizonyos munkaterveket, beszámolókat külön megvitattunk mi is es megvitatta a pártbizottság is. Az MHS munkatervét például vagy a járás közrendjéről, közbiztonságáról készült évenkénti jelentést. Ne végezzünk dupla munkát, mondtuk. A járási pártbizottság napirendre tűzte? Rendben van. Az ottani tárgyalás elégséges nekünk ahhoz, hogy mi is tudjuk majd a további feladatainkat, a megteendő szükséges intézkedéseket. így a beszámoló, tájékoztató, tervkészítő szervezet is tehermente- sült. Vagy egy másik példa. Elengedhetetlennek tartotta a pártvezetés, hogy a járás kom- ■Jnunális, kulturális és egészségügyi fejlesztésének előterjesztett irányelveit megvitassa, még mielőtt a tanácsi s az egyéb szervezetek az elkövetkezendő ötéves terv időszakára megszabnák részletfeladataikat. így biztonságot kaptunk arra, hogy apparátusunk a helyes irányvonalat követve dolgozhasson. A megyei tanács által kért, a negyedik ötéves tervre vonatkozó javaslatainkat a párt-végrehajtóbi- Zottság jóváhagyásával küldtük tehát el. Az egyik pontja így szól: a szociális igényeknek meg nem felelő lakótelepeket, az úgynevezett cigányputrikat megszüntetjük. De úgy, hogy egyszerre nem markolunk sokat, viszont ahol megkezdjük, ott teljes egészében és végérvényesen fejezzük be e munkát. Más szóval ne itt-ott egy-két, hanem bizonyos községekből Valamennyi viskó tűnjön el, s ahol mind eltűnt, ne engedélyezzük, hogy újabb keletkezhessen. Ilyen módon belátható időn belül elérhetjük, hogy a járás egész területén vissza- hozhatatlanul a múlté legyen minden putritelepülés. Egy- hek-egynek a megszüntetése, persze, megfontolt intézkedési tervet igényel. Telkekhez kell juttatnunk a cigányokat, építési kölcsönt kell adnunk nekik, és másképpen is segítenünk kell őket, hogy szerény, de emberhez méltó lakásokhoz jussanak szerte a község területén, és nem egymás szomszédságában, mert ez alapfeltétel ahhoz, hogy életformájuk, életmódjuk megváltozzék, kiközösítettségük megszűnjék.

Egy cél szolgálatában

Molnár József: — Luca elvtárs, aki egyébként a járási pártbizottságnak is a tagja, jó példát említett. Kiviláglik belőlük, hogy nem alkalomszerű a kapcsolatunk. Átgondoltan igyekszünk a testületek által végrehajtani szándékolt feladatokat megvalósítani. Mi, ketten, nem túl gyakran, de

sát. Érdemibbé kell válnia együttműködésünknek, finomítanunk kell módszereinket. S tudjuk azt is, hogy ezt az elvi alapokon nyugvó együttműködést a jövőben sem szabad feladnunk.

Ez is eredmény!

Üjságíró: — Hallottam, hogy tavaly, amikor az aszódi és a gödöllői jár᧠egyesítése után kialakult helyzetet vizsgáltatta megbízottaival a megyei pártbizottság és a megyei tanács. vagyis azt, hogy valóban ©ggyé olvadt-e a két járás, Molná- elvtársat megbírálták, mert az elért eredményekhez, a tapasztalt fejlődéshez viszonyítva túl szerénynek találták tájékoztatóját.

Molnár József: — Jobb volt, mintha azt mondták volna, hogy túl rózsaszínűre festettük az eget.

Polgár István

Szerv-és szövetátültetési

intézet Moszkvában

Moszkvában, a szovjet Orvostudományi Akadémia kebelében megalakult a szervek és szövetek átültetésével foglalkozó intézet. Gleb Szolov- jov, az intézet igazgatója elmondotta, hogy az intézet feladatul tűzi ki az összes szervek átültetésével kapcsolatos műtétek elsajátítását és gyakorlati bevezetését. Három klinika létesítését tervezik. Az elsőben szívátültetéseket, a másodikban tüdő- és veseátültetéseket, a harmadikban pedig májátültetéseket fognak végezni.

Csatorna a Duna és a Paiicsi tó között

Elkészült annak a mintegy 90 kilométer hosszú csatornának a terve, amely a Dunát köti majd össze Jugoszláviában a Szabadka melletti Pali- csi-tóval. A csatorna, az elképzelések szerint — egyebek között — megoldja a jugoszláviai Észak-Bácska vízellátását.

NÉZŐPONT

Lépéshátrány

A szennyezett levegő viharkeltő szerepét vizsgálják

Érdekes, hasznos vizsgálatsorozatot folytat Pécsett a megyei és városi KÖJÁL, a Dél- dunántűli Vízügyi Igazgatóság repülőgépének segítségével. Arra keresnek választ, hogy a Mecsek aljaf város felett elég gyakran ismétlődő égihá- bcxrú, pusztító zivatar létrejöttében milyen szerepe van a nagyüzemektől származó levegőszennyeződésnek, elsősorban a hőerőmű és a 'porcelángyár füstjének. A tavaszi és nyári megfigyelések eredményeképpen sikerült bizonyítani azt az egyébként ismert természeti jelenséget, hogy adott feltételek esetén

az erősen szennyezett levegő heves zivatart okozhat.

Több ízben úgyszólván „tetten érték” a folyamatot. A csapadék pontosan ott hullott le, ahol a terület felett az erőmű és a porcelángyár füstje egyesült.

A városnak mars gyakorlati hasznot hozott a munkaközösség tevékenysége. A légd mérések tisztázták, hogy a hőerőmű szennyezőanyagának mintegy 80 százaléka a kéményektől számított egy kilométeres, újabb 10 százaléka pedig további két-három kilométeres- körzetben hullik le. így tehát

semmiképpen sem szabad sporttelepet vagy ipartelepet létesíteni az erőmű közelében,

eredetileg termini ahogy vezték.

A kutatócsoport a következőkben az ősz és a tél legkíméletlenebb kísérőjelenségét, a füstködöt „vallatja” a Mecsek aljad város felett. E tapasztalatokat ugyancsak a városrendezők figyelmébe ajánlják.

A nyár végi Romantika

Pilis után az országút mellett találkozhatunk a „Romantikával”. A faház előtt kocsik állnak: híres az itteni babgulyás.

Csavargó riporter

— És most ülj le. Ha megengeded, ezúttal te leszel az áldozat.. .1

— Miről van szó? Ez nekem gyanús.

— Csak egy portréról, egy kicsi portréról.

— Miért pont én? ... Dolgozom, ahogy tudok és kész. Ennéd többet mit mondjak.

Azért a beszélgetés mégiscsak létrejött, hiszen olvasóinknak megígértük, időnként bemutatunk egy-egy munkatársat, kollégát. Ezúttal a lapban sokszor olvasható K. I., azaz Karácsonyi István, az információs rovat munkatársa került sorra.

— Milyen régi az ismeretség, vagy ha szabad ezt mondanom, a szerelem az írással vagy irodalommal?

— A válasz, azt hiszem,

szokványos: az önképzőkör

idejéből gimnazista koromból való. Tóbiás Áron íróval együtt a nagykőrösi Arany János gimnáziumban oltották belénk az írás és irodalom tiszteletét és szeretetét.

— Az első példakép?

— Ha arra gondolsz, hogy kit szerettem, akkor: Adyt.

— Tehát az önképzőkör egy kicsit régebbi dátumú.

— És én ma is arra gondolok, milyen jó kis dolgozatokat írtunk akkoriban. Néha kísért a gondolat, hogy nem írtunk-e jobban csiszolt, szép kis dolgozatokat, mint ahogy olykor mostanában sikerül...

Karácsonyi Istvánnak nincs szüksége mentegetőzésre. A napi gyors információkon, kis- riportOkon kívül sok novellája, szép írása látott már napvilágot, többek között a mi lapunkban is. S éppen az az erénye, hogy minden műfajban otthonosan mozog.

— Az első írás?

— 1943-ban a Népszavában. Oda szerettem volna kerülni, és az akkori főszerkesztő, Szakosíts Árpád is szívesen látott volna. Dehát a történelem közbeszólt, jött a német megszállás és a mindenki életében egyszer így-vagy úgy előforduló nagy vargabetű.

— Ugorjunk egy nagyot napjainkig. Mit szeretsz a lapnál leginkább?

— Egy gyors megoldást kívánó anyaggyűjtést, kisripor- tot, szóljon az jégverésről, vagy az első csengetésről az iskolákban. Ez éppúgy szép téma, s jó megoldása éppúgy elégtétellel tölt el, mintha egy nagyobb lélegzetű riportot kéés közepes keresetű családok számára.

Hosszan lehetne sorolni a példákat a gebines vendéglősről, akiknek öt telke van a Dunakanyar legkedveltebb községében, a- magánkisiparos-: ról, aki családja mind az öt tagjára egy-egy telket íratott, a nőgyógyászról, aki a hatva-: nas évek elején bagóért vásárolt két telkét nemrég majd négyszázezer forintért adta el... Félreértés ne essék: szú sincs azokról, akik — könnyen vagy nehezen — vásároltak egy kisebb vagy nagyobD telket,’ összeütöttek vagy fölépítettek azon egy szerény vagy mutatós házat. Élvezzék egészséggel, pihenjenek, a kikapcsolódás nemcsak egyéni, de — ha furcsán hangzik is — társadalmi érdeik. A munkaerő újratermelésébe ez is beletartozik. A spekulánsok azonban, a telekharácsolók, a nyerészkedők megbújhatnak-e a tisztességesek mögött? Megbújhattak. Olyannyira, hogy a köz pénzén végrehajtott fejlesztést tették pénzzé, a villany, a vízvezeték, az út változott sokezer forinttá, s vándorolt a zsebükbe, anélkül, hogy akárcsak a kisújjukat is mozdították volna. Sőt: ők fejték meg a jámbor tehenet, melyet mások tápláltak... S itt jutunk el oda, ahová logikus gondolkodás után el . kell jutni. A lépéshátrányhoz.

A Minisztertanács határozata helyes és egészséges közbeavatkozás egy helytelen és egészségtelen helyzet megváltoztatása érdekében. Mégis, lépéshátrányban született határozat, mert ugyan sorompót rak a jövőbeni lehetséges telekspekulációk 'útjába, de az adott helyzetben a progresszív adó bevezetésével ugyan javít, ám alapvető változást nem eredményezhet. A Miniszter- tanácsnak, mint testületnek, csak végsősoron feladata az ilyesfajta határozathozatal, s ha lépéshátrányban volt kénytelen megtenni azt, az okokat nem ott, hanem az államigazgatás kisebb, a hétköznapi valósághoz közelebb fekvő fokozataiban kell keresni. S máris ott tartunk, amiről a párt IX. kongresszusán sok szó esett a demokratizmus erőteljes fejlesztésénél, annak a képességnek a megteremtésénél, hogy az állampolgárok és közvetlen képviselőik akár törvényhozási kezdeményezésekkel is föllépjenek, bírálják, mégpedig erőteljesen a törvényekben, rendeletekben, utasításokban rejlő ellentmondásokat, homályos, visszaélésekre módot adó megfogalmazásokat, az ügyeskedőknek utat nyitó, paragrafusok övezte kiskapukat.

Mi magunk, mindannyian vagyunk tehát lépéshátrányban, mert nem, vagy rosszul élünk adott lehetőségeinkkel. A telekspekuláció, ahogy mondani szokták, köztudott volt Piacon, üzletben, orvosi rendelők várószobájában — mindenütt szó esett róla. Ám hányféle mód kínálkozott arra, hogy másként is, s főként másutt, alkalmasabb helyen kerüljön szóba! A tanácsülések, az elnöki értekezletek, a fogadóórák, az országgyűlési képviselők beszámolói, látogatásai: mind-mind alkalma}« arra, hogy rákérdezzen ez állampolgár arra, ami foglalkoztatja. Megtudakolja, miként lehetséges az. hogy az állami befektetéseket magánvagyon- ra váltsák kalmár szellemű emberek?! Tűrheti-e a társadalom. hogy munka nélkül, hasznos tevékenység nélkül degeszre tömjék magukat pénzzel az „élni tudni ■ kell” típushoz tartozó figurák? Ha sokan és sok helyen kérdezték volna ezt, már jóval korábban megszületik az egészséges rendezés.

Hibás állampolgári védeke- dés az, hogy „majd csak észreveszik odafönn”. Mint mindennek, a törvénykezésnek is két útja van: lentről fölfelé, s fölülről lefelé. Valóság és törvény minél tökéletesebb harmóniája csakis akkor valósulhat meg, ha mindkét úton áramlanak a közlések. A telekügy csak példa, a lépés- hátrányra. S arra, hogy módunk lenne — lépéselőnyt szerezni ...!

i

t

szítenélk. Azt hiszem, valamennyi esetben egy a lényeg, hogy az ember megfelelő szerénységgel a betű, az írás iránti mély tisztelettel fogjon munkához.

— Nem válaszoltál a kérdésre!

— Hogy mit csinálok legszívesebben? Most mondjam azt, hogy nem tudok válaszolni... De talán az egyik legemlékezetesebb sorozat számomra a „Csavargó riporterek”. Amerre mentünk gyalogosan, toronyiránt:. mindenütt megismertek, vártak, s úgy fogadtak, s úgy beszéltek velünk, mint jó szomszéddal. Szeretném folytatni ezt. Emellett szívemhez közelálló terv, hogy a hét végi kalauzzal, jó tájékoztatással sok embert vigyünk majd el szép kirándulóhelyekre, vagy akár egy-egy tanulmányi útra, egy szüretre, körülnézni mondjuk az olajvárosban s így tovább. Dehát erről majd később. Az olvasók döntik el, sikerül-e.

Szalad tovább a szobájába írni a napi információs jelentést a szentendrei napok nyitányáról. Ilyenkor, lapzárta körül nem sok idő marad a beszélgetésre.

— tóth —

A sakkot ismerők jól tudják, hogy a lépéshátrány kellemetlen szituáció, az időzavarba került játékos kutyaszorítója. A jelzőt a nemes elmejáték szótárából kölcsönöztük, de amiről alább szólunk, távolról sem játék, bár az elménél«. nagy szerepe van ben- | ne. A múlt héten jónéhány ember akadt minden bizonynyal, akinek megkeseredett a szájaíze, amikor elolvasta a Minisztertanács határozatát a telekgazcálkodás új rendszeréről. Őszinték leszünk: nem bánkódtunk a keserű szájíz miatt, sőt, örültünk neki. örültünk, mert az elmúlt években lapunkban is több ízben adtunk hírt arról, hogy a telekkereskedelemben nincs minden rendben. Enyhén szólva. Mondhatjuk úgy is: sok volt a tisztázatlan ügylet, a nyilvánvaló spekuláció.

Pest megyében — elsősorban a Dunakanyarban, az üdülőkörzetekben — öt esztendő alatt mintegy hatvanezer telek cserélt gazdát. Sok telek többször is. Egyre nagyobb áron. Szentendrén, Leányfalun, Visegrádon, a Duna szemben levő partján, s a Szentendrei-szigeten nem ritkaság, hanem „természetes” árfolyam volt a négyszögölenkénti hét-nyolcszáz forintos, sőt, ezer forint fölötti (!) ár, s aligha kell hozzátenni, hogy ezt akárki nem tudta megadni. Igaz, ahogy azt mondani szokták, telket venni nem kötelező, ám ugyanakkor az is igaz, hogy — egyrészt — a magasba szökött árfolyamok gátat vetettek a családi- ház építkezéseknek, s hogy — másrészt — elérhetetlen távolságba sodorták egy-egy hétvégi pihenőre szolgáló tel- kecske megvásárlását a kis-