Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
4 ■&£írlap 1969. SZEPTEMBER 7., VASARNAP Magnificat A Magyar Rádió a felszabadulás 25. évfordulójára meghívásos hangjáték-pályázatot rendezett. A bíráló bizottság Hubay Miklós: Magnificat ci- mű művét' 20 000 forinttal, Mesterházi Lajos: Tetemrehí- vás című rádiójátékét 15 000 forinttal jutalmazta. Tíz-tíz ezer forintos díjat kapott Sós György: „A harmadik futó” és Szakonyi Károly: „Ki beszélt?” című alkotása. Tőke és mtisika Bemard Tristamt, az ismert francia humoristát egyszer megkérdezték, hogy szerinte mi a különbség a tőke és a munka között. így válaszolt: roppant egyszerű: kölcsönkérek egy ezrest — ez a tőke, s amíg visszaszerzik tőlem — ez lesz a munka! Mesterséges árvaság — hivatali segédlettel Dollárért menni fog? Rejtvény — postán Ml EZ? Nemcsak az olvasók, hanem az illetékesek segítségét is kérem,' hogy egyesült erővel állapítsuk meg: Mi ez? A rejlvénj feladvány a következő: a napokban a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának egyik dolgozója postai küldeményt kapott, íme a levél szószerinti szövege: „Irószerkészítő Kisipari Termelő Szövetkezet Budapest V., Kálmán u. 21. Drobinoha László villanyszerelő Pomáz, Dobogókői út 29. Javasoljuk: jöjjön közelebb dolgozni lakóhelyéhez. Az írószer Ktsz pomázi gyáregysége felvesz hőre lágyuló és hőre keményedé műanyagipari automatagépek elektromos szerelésében gyakorlott, vagy abban gyakorlatot szerezni kívánó villanyszerelőket. Várjuk jelentkezését, hétköznap 8—17 óráig. írószer Ktsz Pomázi Ipartelep az üzemvezetőnél.” Nos, kérem ez a rejtvényfeladvány. Mi ez? Nekem már van egy megfejtési elképzelésem, nem tudom helyes-c: ennek olyan, olyan... csábitól, illata van. Nem tudom, vajon az illetékesek mit szagolnák riieg tb* bői? Karácsonyi István A szóban forgó atya — csak idézőjelben „atya”. Furcsa történet ez. Tormási Attila technikus és amatőr maratoni futó meg sem állt Olaszországig: itthagyta hazáját, benne egy ötéves kisfiút, a felesége előző házasságából származó Bodai Pistikét. Odakinn, nyugaton eszébe ötlött, hogy ez a gyerek nem is Bodai Istváné —, hanem az övé. Most csak kérek A meglepő körülményt levélben közölte az itthon maradottakkal, az esethez illő stílusban: „...Egyet jól jegyezzenek meg! Én most csak kérek. De amit kérek, azt elvárom, és amit elvárok, azt megparancsolom, és ámít megparancsolok, azt megkövetelem, és amit megkövetelek, azt végrehajtom. A módot és eszközt magam fogom megválasztani ... legfeljebb azt érik el, hogy Pistikét visszakapják, de akkor postára adom a leveleket, amik az apját a tönk szélére juttatják ..(Itt még Bodai volt az apuka ...) Pistika ifjú anyukája, amíg belföldön tartózkodott, csak azt tartotta fontosnak, hogy elvált férjétől. Bodaitól megkapja a gyerektartást — az, hogy magánál is tartsa a gyereket, eszébe sem jutott. Csak miután elvált a gyerek apjától és kisfiát hátrahagyva nyugatra távozott Tormásival, ébredt föl benne is a gondos anya; imígy: „...hatéves korára Pistike könnyen kezd a petük vetéséhez, így nem egy bukdácsoló tanulót kapok benne ... a Pistikéből egy szívós tanult embernek kell lenni, ami sohasem lehetne olyan körülmények között, amilyet az apja biztosíthatna neki (mármint Magyarországon élő eddigi apja), nála makszimum egy szakmát tanulhat (ezzel szemben odakinn), ha akar. zenésznek is elrnehet, ha viszont tovább akar tanulni, lehetősége van rá. Ezt a jövőt mi biztosítanánk Pistikének • • • Kétdolláros órabérért dolgoA megye legjobb kombájnosai Tegnap délben a Pest megyei Tanács épületében ünnepélyes keretek között adták át a kombájnotok 1969. évi megyei versenyében legjobb helyezést elérőknek a díjakat. Jansik Pál, a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kombájnosa — a tavalyi bajnok — az aratás megkezdése előtt versenyre hívta ki a megye többi kombájnosát. A Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a területi szövetségek felkarolták ezt a kezdeményezést és versenybizottságot hoztak létre. A megye termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak kombájnosai csatlakoztak a felhíváshoz — szám szerint 464-en. A versenyben első helyezést ért el Bekő János, a törteli Rákóczi Termelőszövetkezet kombájnosa, aki 954 holdon 118 vagon gabonát takarított be. Jutalma egy Camping táskarádió. A második helyezett Tóth József, a vérségi Törekvő Tsz kombájnosa lett, alti 730 holdon 123 vagon gabonát aratóit le. Jutalma egy ezüst tál. Harmadik: Sz. Tóth József, a kőröstetétleni Vörös Csillag Tsz kombájnosa (739 holdon, 115 vagon), díja: egy centrifuga. Negyedik: Ruzics Illés, a tápiószentmártoni Kossuth Tsz kombájnosa (780 holdon, 108 vagon), díja: egy Lidó táskarádió, ötödik: ifj. Hajnal Gyula, az abonyi Lenin Tsz kombájnosa (642 holdon, 88 vagon), aki egy lemezjátszót kapott. A Mecseki Szénbányák és a Kecskeméti Tüzép Vállalat bemutatja az ŐSZI VÁSÁRON a legmodernebb elvek alapján konstruált, családi ház fűtésére és melegvíz-ellátására kiválóan alkalmas Mecsek 15 " szeneskazánt n Megtekinthető, megvásárolható, előjegyezhető az Egyesült Magyar Szénbányák pavilonjában, a 6. számú NIM-pavilon mellett. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT! Kecskeméti Tüzép Vállalat KECSKEMÉT Nagykőrösi u. 32 zom, ebből a hűje is kiszámíthatja, hogy nálam a helye, ha most nem adják, később nem kell...” Miután mindez nem érte el a kellő hatást, a disszidens maratoni futó anyja megmutatta Bodainak fia levelét, amely szerint Pistike nem Bo- dai gyereke, hanem az övé. Ez volt tehát az új ötlet, amiről előzőleg azt írta: a módot és eszközt magam fogom megválasztani. Végzés és valóság Bodai István most 25 éves. Maglódi lakos, villanyszerelő a pesti Kerámia Téglagyárban. Tizenkilenc éves korában, 1963. július 27-én vette el a 16 éves Barna Fatimát. Házasságuk mindenképpen tökéletesen megalapozatlan volt, de elvette a lányt, mert teherbe esett; január 22-én meg is született Pistike. A házasságra éretlen anyát ez sem változtatta meg — még a felgyülemlett pelenkát is az ifjú apa mosta. Végképp megromlott házasságukat 1965 októberében felbontották. A bíróság Pistikét az anyának ítélte — holott a bontóperi végzés szerint is: „... nem dolgozott, ennek ellenére a gyermek gondozását, a háztartás vezetését elhanyagolta, ezért a gyereket felperes (Bodai) rokona gondozta”. Ugyanez a nagynéni nevelte és tartotta a kisfiút kis szünetekkel, nyolc- hónapos kora óta. Bodai, lakáskörülményei rendeződése után, 1966-ban ismét kérte, hogy a gyereket nála helyezzék el. Á bíróság a gyereket ismét az anyának ítélte — aki a gyereket isméit nem tartotta magánál, hanem megint visz. szavitta Bodai nagynéniéhez. Maglódra. Az apa fizetéséből levont gyerektartást Fatime címére kézbesítették — a, nagynéni csak bírói úton kaphatta kézhez’ a fiatalasszonytól, aki később, 1968. szeptember 1-én fogta ésj elvitte a gyereket. Bodai csak utólag tudta_ meg, hogy volt felesége új férjének anyjához vitte a kisfiát Celldömölkre. 1968. októberében emiatt újabb keresetet nyújtott be az apa, gyereke nála való elhelyezése ügyében. A bírósági tárgyalás időpontját azonban egy teljes évig nem tűzték ki. így hát az ötéves kisgyerek anyja disszidált, apjától pedig 230 kilométernyire, egy vadidegen öregasszonynál maradt. Bodai még a gyerek „láthatását” is csak nagy üggyel-báj- jal érte el. Hogy mit jelent ez a „láthatás”? Idézem: „...köteles az apa a gyermekért a láthatási idő kezdetétől számított fél órán belül megjelenni, ellenkező esetben jogosult a gondozó a gyermek átadását megtagadni..(Bodai Maglódon lakik, Pesten dolgozik, napi három-négy órát utazással tölt, gyerekét havonta egyszer láthatja, a vonat menetideje több óra, a láthatási idő előtt három órával ér Celldömölkre. Ámde: .,... kötelesek egymást értesíteni legalább 48 órával előbb, amikor a láthatásnak akadálya lesz... a gyermek át és visszaadása Tormásiné kapujában történik...” (Utána kó- dorgás a gyerekkel az utcán, holtfárad(an, vagy kínlódás a cukrászdában.) Bodai rendkívüli láthatás iránti kérelmét ezzel az indokolással utasította él a Celldömölki Járási Tanács igazgatási osztálya: „... Bodai István körülményei alkalmasak arra, hogy a gyerek nála huzamosabb időt töltsön, ennek ellenére az apánál több napra való elhelyezést a kiskorú érdekében nem találtam teljesíthetőnek ... ritkán találkozott gyermekével, így nem alakulhatott ki olyan kapcsolat, 'amely huzamos láthatást lehetővé tenne.” Pistike vidám Ez a döntés okot és okozatot kever össze, hiszen éppen így és ezért nem alakulhatott ki más, mint teljes elidegenedés apa és fia között. Márpedig egy apánál, aki méghozzá ilyen kitartóan harcol a gyerekéért — jobb helyen van a kisfiú, mint könnyelmű, felületes, nyugatra szökött anyja által „kijelölt”’(és a hivatalok által szentesített!) idegen öregasszonynál! Bodai 1963. dec. 22-én sürgősségi kérelmet nyújtott be. Eredeti keresetének benyújtásától számított egy évnyire tűzték ki a gyerekelhelyezési tárgyalást — 1969. okt. 6-ra. Bodai a Vas megyei Tanács VB igazgatási osztályához is panaszt nyújtott be — eredményképpen megkapta a kisfiát, két hétre. Meglátogattam * Pistikét Maglódon — otthon érezte magát, vidám volt és mozgékony. Bodai élettársának édesanyja, özvegy Ledniczkyné szereti a gyereket, otthon van, szívesen foglalkozik vele, hatszáz négyszögöles, szép kertjükben pompásan játszadozik Pistike — és négyéves féltestvére, Tibi. Van hintájuk, repülőjük; minden, ami két kisgyereknek kell — például a másik gyerek társasaga, és az apa közelléte. Bodai sem hibátlan, de igyekezete, gyereke iránti ragaszkodása kétségtelen. Élettársa, Teri, a Kőbányai Textilben dolgozik, ő is szereti a két gyereket. Már kis híján készen van a mama szoba-konyhás, kamrás házához toldott ötször-hatos szoba is. Talán mégsem sikerül az, amit a nyugatig meg sem állt maratoni futó kiagyalt, és amit Tormásiné így adott Bodai tudtára: „a szomszédból is disszidáltatták a gyereket — ügyes ügyvédje van itthon a fiamnak, dollárban honorálják kintről; az majd ezt is megcsinálja”. Pereli Gabriella Egymillió naptár A Komárom megyei Nyomdaipari Vállalatnál megkezdték a jövő évi naptárak készítését. Az országban ’egyedül ez a vállalat gyártja az asztali naptárakat A Gondolat Könyvkiadó megrendelésére 8 féle naptárt készítenek több mint egymillió példányban. Gondolnak a falusi asszonyokra is. A falu leginkább keresett, falra akasztható, ételrecepteket tartalmazó, úgynevezett „kosaras” naptárakból több százezret nyomnak. A nagy mennyiségű kiadványt a nyomda dolgozói szeptember végéig elkészítik. Találkozás egy éleire „Találkozás egy életre” címmel Alekszandr Koszacsev rendező dokumentumfilmet forgat Leninről és Krupszka- járól. A rendező levéltári anyagokat, fényképfelvételeket és filmhirad ó-részleteket is bőségesen felhasznál filmjéhez. Ejhal Szemétvödör a kukoricásban? Dehogy, csupán az ültetőgépet hagyták ott Tahi és Kisoroszi között az útszéli táblában. A szépen suhogó levelek, az izmosodó csövek őrként állják körül a rozsdásodó gépet. Úgy látszik, sehol nem hiányzik. Dubrovniki nyár Foto: Gábor Viktor
