Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
{ 1969. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK ^'xJCirlap 3 Tűzifából 10 ezer vagon Kevés a német brikett és a berentei 140 millió tégla — Lesz csempe, cserép és metlachi Mindenkinek öröm, ha valaminek csökken az ára. Legutóbb a tűzifának csökkent. A megyében azonban panaszkodnak: „Nincs elég”. „Leen-* gedték az árát, de nem kapok ..Különböző szénféleségekben is hiány van. Ezért kerestük fel a Budapest környéki TÜZÉP Vállalatot, tájékoztassanak, mi az oka a panaszoknak? Szeberi Antal áruforgalmi főosztályvezető széttárja kezét: Értesítik a vevőt — Tüzifahiány? Készletünk kétezer vagonnal több, mint az elmúlt évnek ebben a szakaszában. Készültünk tehát a nagyobb keresletre. Tűs- ezer vagon tűzifa érkezik hozzánk 69-ben. Most a megyében — 45 telepünkön — 600 vagon áll készenlétben a vásárlóostromra. Mit tanácsolok póruljárt vevőinknek? Várjanak türelemmel — módjukban lesz beszerezni a kívánt tűzifát, hiszen telepeinken előjegyzést vesznek fel és a fa megérkezésekor kiértesítik ügyfeleinket. — Szénféleségekre is panaszkodnak .,. — Igen. Német brikettünk még a tavalyinál is kevesebb van és ezt csak a Budapest környéki településekre tudunk adni. Budapesten kívül csak mi kaptunk az országban ilyen brikettet két és fél ezer vagonnal, ami nagyon kevés. Igaz, hogy a magyar brikett kormoz, viszont fűtőértéke nagyobb német társáénál. Sajnos, csak ezzel szolgálhatunk. Ebből viszont az év végéig 12 ezer vagonnal, úgyhogy nyugodtan ígérhetjük — minden lakás meleg lesz. Csak etázshoz — Szerették a vásárlók a lengyel szenet. Ilyet sem találnak. ' — Egyre több az országban az etázsfűtés. Ez csak evvel a szénfajtával fűthető. A bér érkezett szenet éppen ezért elsősorban az etázsfűtéses kazánokhoz kell biztosítanunk. — Berentei? — A magyár szénféleségek közül ez a legkedveltebb. Más szénfajtákat legszívesebben nem is vennének. De bizony, ha elfogy a készlet, akkor kénytelenek vásárolni az ország más bányáiból érkezőket is. Hibája a magyar szénnek, hogy nem tartósítható jól — a nyáron beérkezett vagonokból nem szívesen visznek haza. összefoglalvá, any- nyit mondhatod: mennyiségben ellátjuk a lakosságot, csak minőségben nem tudunk mindig megfelelőt biztosítani. Régebben a mennyi. séggel is baj volt, most már csak a minőséggel... hát ez is valami. Azonban hiányokra nemcsak a tüzelőfronton, hanem építőanyagra vonatkozóan is vannak panaszok. És mikor az országban annyira támogatják a magánház-építke- zéseket, ez nem éppen megnyugtató. Elsősorban pala, csempe és cserép nincs elég a telepeken. Télen minden kapható — Ebben az évben megyénkben 5400 ház épült magánerőből. Legtöbbje 'nyáron. Mi azonban nem tudunk csak a nyárra felkészülni, hiszen annyi raktárkapacitásunk nincs. Vagonokban számolunk. Az építkezőknek szinte minden évben taná(Folytatás az 1. oldalról.) Sándor rendőr törzsőrmester. Húsz-, illetve tizenöt éves fegyveres szolgálatukért Szolgálati érdeméremmel tüntették csoljuk: vásárolják meg az építőanyagot ősszel, vagy télen... — És ők hol tárolják? — Az építőanyagok nem szenvednek károsodást a szabadban, tehát nyugodtan telkeikre szállíthatják és akkor folyamatosan, nyugodtan tudnak dolgozni az új ház építésén. — Érkeznek ebben az évben még „hiánycikkek"? — Természetesen, mindenből feltöltjük telepeinket. Csempe és metlachi — jugoszláv és olasz import — 800 ezer darab érkezik. Cementtel is voltak az év folyamán, kisebb fennakadások, pedig kétezer vagonnal többet forgalmazott a vállalat, mint tavaly. Cserepet a negyedik negyedévben szállítanak, ötmilliót, palából 70 ezer négyzetméter jön. Eddig minden évben volt panasz a téglára is. Idén végre elláthattuk vásárlóinkat: 140 millió téglát adtunk el. A faalkatrészek sem voltak hiánycikkek, ajtókat, ablakokat vehetett mindenki. Télen pedig aztán semmi sem hiánycikk, csak mikor rügyezni kezdenek a fák, -melegedik az idő, elözönlenek minket az építkezők és egycsapásra mjndent újra beszerezni nagyon nehéz. T. E. ki Sápi Lajos alezredest, a ceglédi városi-járási munkásőrség parancsnokát, valamint Várhegyi István őrnagyot, a megyei munkásőrség parancsnokhelyettesét. A Haza szolgálatáért érdemérmet három munkásőr: Gölles Jenő, Dömök Antal és Bogdán József kapta. // •• MUNKASOROK KITÜNTETÉSE hettem sokáig, anyáimat kellett támogatnom. Párás, meleg volt, mi fekete varjak, repkedtünk össze-vissza a júliusi fényben. A kövek alá szerettünk volna bújni, de itt csak sírhantok voltak, egy, kettő, száz, ezer. Néhány hétig egy szót sem szóltunk egymáshoz. Kerültük egymás tekintetét. „Udvarunkban van egy kerek halastó, abban fürdik három fekete holló ...” Anyám is meghalt. Az erdő szélén, kertes kiá házban pihent, talán még ki sem hűlt, amikor megérkeztem, öcsém hamarább jött, nyakamba borult, zokogott, alig bírtam tartani robusztus testét. A nővérem érkezett legkorábban. Ő itt lakott a közelben, az erdőtől néhány kilométernyire.' Anyám fél hatkor halt meg, állva a tűzhely mellett. A szíve pillanatok alatt végzett vele. Jó kedvvel ébredt, örült az életnek, a napnak, a fénynek, a munkának... Aztán, hogy eldőlt, még egyszer megpróbált • felülni, de soha többé nem sikerült neki. Mindössze annyit 'tudott mon- darii: — Segítsetek, ne hagyja-, tok... , , A két öregasszony, a barátnői csak ijedten álltak és nézték a haláltusát, megdöbbenve, félve, tehetetlenül. Nővérem futva, lihegve érkezett. Kulccsal belülről bezárta az ajtót, sírt egy sort, szivaccsal lemosta anyánk meleg testéről a halálfélelem verítékét. Felöltöztette, ahogy illik feketébe, fejére új fekete delénkendőt kötött, melyet anyám nemrég vett éppen erre a célra. Ujjara felhúzta karikagyűrűjét, kezét összekulcsolta és leterítette őt egy gyolcslepedővel. Elment telefonálni az öcsémnek és nekem. Nővérem szótlanul felemelte 'anyám arcáról a lepedőt. — Nézd milyen szép — mondta. Közelebb léptem. Anyám békés arccal pihent, csukott szemmel, - szótlanul. A kezét néztem. Soha, semmikor, senkinek nem volt még ilyen keze. Kicsi, finom, vékony cson- tú, agyondolgozott kéz. A munka nem tudta deformálni, finomsága, bája, erősebb volt 60 év kemény munkájánál. Az .utolsó években térdepelve mosta a konyha kövét, nem bírta másképp, fájt már mindene. — Miért lettél kommunista, édes fiam? — kérdezte néha és potyogtak a könnyei. Ilyenkor az becse járt az eszében, akit 19 után agyonvertek a zsírosparasztok, pedig de szép csizmákat csinált a nagygazdák bütykös lábaira. Dicsértek, áldották kezemunká- ját. Csakhát a föld, az szent dolog) a csizmánál is drágább kincs. Agyonverték a kommunista csizmadialegényt. Amikor az öcsém érettségizett, ő is kommunista lett. Anyánk teljesen oda volt, látni se akarta. És engem szidott, ez az én művem, mondta szomorúan. 1956 novemberében, amikor N-be megérkeztek a szovjet tankok, anyám kiszaladt az utcára és kiabált. — Gyertek aranyoskáim, gyertek, ne engedjétek a fiamat ... Gyertek, itt lakunk a közelben, gyertek el hozzánk. Tíz nap borzalmas félelem, az anya gyermekét féltő szorongása és pánikja tört ki ebben a néhány naiv mondatban. Az orosz masinisztákról szegény jóapám beszélt anyámnak valaha a háború után, a 20-as években, amikor megtért Odesszából. Apám a mozdony- vezetőkre gondolt, ákik részt vettek a forradalomban és akikkel összebarátkozott ott, a Fekete-tenger partján. Dehát szegény anyámnak a tankosok is masiniszták voltak. Néztem ujján a gyűrűt, nehéz, óarany, széles gyűrű volt, több mint ötven éve húzta apám az ujjára. A temetésen is szépen sütött a nap. Álltam a rokb- nok, között. Halála előtt épp egy hete, hogy meglátogattam a szegényt, összevesztünk. Vasárnap délelőtt volt, az ő utolsó vasárnapja, és töltöttká- poszta-költemény. Az udvaron az öreg fa alá terített és hozta remegő kezével az ételt. Nagyon értette a taposott hordós káposztát is, füstölt csülökkel, dagadóval, de azt télen, és azt különben is mindenki tudja, hogyan kell főzni. De a nyárit, a gyengét, a kaprosat, azt csak 6 főzte* egyedül. A szomszédok csodájára jártak és ő örült. A káposztát leforrázta, kenyérrel, zöldszőlővel, kaporral erjesztette, minden jóval összefőzte, a töltés is finom volt, lágy, ettem, mint a mannát, mert manna volt. Ebéd közben a szomszédból átjött egy máié szájú parasztlány, rámbámult. Anyám abbahagyta az evést, telerakta a lány ételhordóját minden jóval. Az vihogott. Kiváncsi nézésemre anyáim azt mondta: Zellerszedők öntöztek is, eső is volt — mégis kicsi & gumó — mondják a kiskunlacházi Petőfi Tsz zellerszedő asszonyai. Közben a kezük ügyesen jár: levelét- gyökerét levágják, ,s kilója 3,80-ért kerül majd piacra. „Fóliás" bizottság alakult Budapesten, a főváros környéki területi szövetség kezdeményezésére — az ország különböző részében működő kilenc tsz-szövetség közreműködésével — megalakult a fólia alatti termesztés koordinációs bizottsága. Feladata, hogy a mind nagyobb méretekben elterjedő, fóliás termesztést elősegítse, foglalkozzék annak technikai, áruforgalmazási fejlesztésével. Minthogy Pest megyében már az 500 ezer négyzetmétert is meghaladja a fólia alatti termesztés, és mind több gazdaság alkalmazza e korszerű módszert, a bizottság segítséget nyújt a közös gazdaságainknak is. A koordinációs bizottság elnökéül dr. Somos András akadémikust, a Kertészeti Egyetem tanárát kérték fel. Titkárnak dr. Horváth Gyulát, a területi szövetség munkatársát választották meg. Villámkonferencia Szüret vége előtt működni kezd az új borfeldolgozó A villám elleni védekezés kérdéseiről a Magyar Elektrotechnikai Egyesület a jövő héten nemzetközi konferenciát rendez. A villámmal kapcsolatban — noha ez a legrégebben, évezredek óta ismert villamos jelenség — még mindig sok tudományos és gyakorlati kérdés vár megoldásra. Pedig titkait előbb-utóbb feltétlenül meg kell fejteni, hiszen például hazánkban évente több százezer villám csap le, és ötven ember válik a villámcsapás áldozatául. A villámok által okozott anyagi károk tavaly elérték a nyolcmillió forintot. A mostani tanácskozásra a hazaiakon kívül négy országból több mint száz külföldi részvevőt várnak. A konferencián olyan témákat tárgyalnak majd meg, mint például a villám fizikai tulajdonságai. Az antennák és a villámhárítók „nézeteltérései”, a villámcsapás élettani hatásai stb. megismertetik a külföldiekkel a világ talán legelső detektoros villámszámláló „rádióját”, amelyet még a húszas években Palatin Gergely tanár készített Pannonhalmán, és még ma is használható. — A méltóságoséknaik lesz. Megígértem nekik, hogy küldök. — Méltóságos? Nem túlzás ez, anyám? Megsértődött szegény, de fegyelmezte magát. — Igen, a professzor úr és a felesége már egy hete nálam étkeznek. Szegedről jöttek ide. Itt laknak a szomszédunkban. — mondotta és hangja tele volt áhítattal, amely a sértett fájdalmon is átsütött. Már bántam, hogy szóltarii. Minek kellett odafigyelnem? Mélyen a tányéromba bámultam. — Néni! — hallottam a sipító, elfúló hangot. Odanéztem, a hang után egy remegő kéz nyújtotta az edényt a kerítésen át. Anyám helyett ugrottam. Fogtam az ételhordót, kissé megrettentem a képtől. A kéz tulajdonosa egy antik hölgy volt, valószínűtlenül öreg, bőre áttetsző, fején a félrecsúszott paróka alól taszí- tóan világított kopasz, lila- kékeres koponyája. — Ízlett, méltóságos asszonyom? — kérdezte anyám az alkotók szemérmével. — Drágám, mi nem szoktunk az ilyen vizes káposztához. A tejföl is savanyú volt,"talán nem is friss. Nem tudtuk megenni. Éreztem a drámát. Kezemet nyugtatóan anyáméra tettem, szememmel az övét kerestem, hogy csendre babonázzarrj őt. Hasztalan. Anyám felállt, odament a drótkerítéshez és fojtott, sírásba csukló hangon annyit mondott: — Drágám?! Én? — Maga ... Maga ... Béla kérem — pihegte a méltóságok és a megrökönyöNégy tsz közö Az új gyümölcstelepítések járulékos beruházásai közül a nagy költségek miatt leginkább a szőlőé maradt el. Most azután, hogy az új "szőlők jelentős része termőre fordult éá a terpiés is bőségesnek ígérkezik, ezen az őszön megsokasodtak az évről évre visszatérő szüreti gondok. E gondok megszüntetését szolgálják a szőlőfeldolgozó és borértéket sítő új társulások. Összetételénél fogva közöttük négy Pest megyei tsz összefogása figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert kettőkettő egymástól távol esik. más járásban van, másrészt, mert társulásukban a megyei MÉK is részt vesz. Vagyis ez esetben a termelők a kereskedelmi jellegű vállalattal szoros együttműködésben végzik a feldolgozást és egyben az értékesítést is. A dabasi járás két tsz-e, a kakucsi Lenin, meg az inárcsi Március 21, valamint a nagy- kátai járásból a farmosi Uj Élet és a szentmártonkátai Kossuth állapodtak meg a közös munkában, összesen mintdéstől parókája a fűbe hullt. Jött a professzor, égimeszelő, csontkollekció, az asszonynál is öregebb. Keze, lába, feje, mindene remegett. Anyámtól bocsánatot kért és hogy nőjét is kiengesztelje, remegő kezével felemelte a lehullott parókát és visszahelyezte azt. Anyám sírt, késő délután megnevettettem, de szeriében hiába kerestem az igazi szivárványt. Tudtam: a méltósá- gosék trónfosztása neki fájt a legjobban. Késő este volt már, amikor elbúcsúztam tőle és elutaztam. Apám mellé fektették. „Itt nyugszik...” Furcsa olvasni a nevemet, illetve- az apám nevét, amely azonos volt. az enyémmel. Pedig annyit láttam már a nevemet nyomtatásban, mégis furcsa e sírkő- vön. Amikor az első föld a koporsóra hullt, megpróbáltam visszatartani a könnyeket, de hiába vicsorgattam a fogamat. Félúton hazafelé megállítottam a kocsit. Kikászálódtam a reflektor fényéből. Semmi dolgom nem volt, csak hátramentem a kocsi farához. Szép, sötétkék langymeleg éjszaka volt. Már nem vicsorgattam a fogamat. Az jutott eszembe, hogy 800 forinttal tartozom anyámnak és én azt már soha nem fogom megadni. Kocsik jöttek, szemük fehéren félparázslott, majd kihunyt. Űjabb parazsak gyúl- tak, izzón és azok is elaludtak. Ismét lángok lángoltak vakító fénnyel, ritmikusan váltva egymást, ahogyan az országúton történni szokott ilyenkor, vénasszonyok nyarán, körte- és szőlőszagú éjszakákon. Suha Andor s vállalkozása egy 800 holdon termelnek szőlőt. Különösen jelentős az, amit Szentmártonkáta visz a társulásba. Kétezer hektoliter befogadóképességű és hordókkal ellátott tárolóhelyiséget tud biztosítani, ezen felül teljesen korszerű borfeldolgozó berendezést is. Ami a tárolóhelyiséget illeti, Iháros túltesz rajta, öt és félezer hektoliteres, esztendők óta nem használt borpincéjét és javításra szoruló, de a közös üzem által már megjavított üveg-, meg ászökhordót bocsát a közösség rendelkezésére. Ezen felül félmilliós bé^ fektetéssel megvásárolták a Magyarországon beszerezhető legmodernebb feldolgozó berendezést és annak felszerelésén hetek óta tartó éjjel-nappali mpnkával fáradoznak, hogy még az idei szüretben munkába állíthassák. Valóságos versenyfutást folytatnak az esős időjárással, amely miatt esetleg a szüretelést napokon beiül meg kell kezdeni. Ebben az esetben is remélik, hogy a kakucsi és inárcsi szőlő tekintélyes részéből már az új prés nyomja ki a levet. De ha szükséges, amíg a szerelés elkészül Inárcson, a szentmártonkátai présház segítségével dolgozzák, fel a két tsz korábban leszüretelt szőlőjét. A négy tsz musthozama olyan nagy lesz, hogy most lázas sietséggel keres a közös vállalkozás további tárolás' lehetőségeket. Jövő év elején pedig különben megkezdi működését saját palackozójuk is és arra törekszenek, hogy mindig egyeftlő minőségű borok , kerüljenek a butéliákba. A MÉK feladata a társulásban az eddig magára vállalt jelentős anyagi hozzájáruláson kívül, hogy kereskedelmi szervezete útján az értékesítést biztosítsa. Az új társulásba egyébként más ’tsz-ek is bekapcsolódhatnak. Esetleg a megye határán túlról is.. Sz. E. Patkánygödrök A közelmúltban kezdte meg az Aszfaltútépítő Vállalat Budapesten, a Tolbuchin körúti vásárcsarnok mögött a Csarnok tér és a csatlakozó utcák — a Pipa utca, Erkel utca és Imre utca — úttestének átépítését. Amikor az építők felbontották a Csarnok tér burkolatát, nagy meglepetésükre, öt, csaknem' szobányi gödröt találtak az úttest alatt. Valószínűleg patkányok fúrtak járatokat a burkolat alá, s a le- szivárgó csapadék és talajvíz mosta ki óriásira a gödröket. Így nem csoda, hogy már hosszabb ideje útsüllyedéseket észleltek ezen a környéken.
