Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

I M EG» i&C&iait 1969. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK ^Úttörőház Maglódon A maglódi általános iskolá­sok a múlt évben elhatároz­ták, új úttörőházat építe­nek. Tavaly szeptemberben kezdték a "munkát, méghozzá nem is akárhogyan. Az első téglától , az utolsó simításo* kig mindent a gyerekek és a nekik segítő szülők csinál­tak. Az épület, amelyben az úttörők foglalkozásaikat, ösz- szejöveteleiket tarthatják majd, 92 ezer forintba került, s szonjbaton avatják. Sajnos, még nem vehetik birtokba a gyerekek, mert bár az épület áll, a munkát’ befejezték, a termek még üresek, nincs be­rendezésük. REGÉNY ÉS VALÓSÁG? Kapcsolatban áll-e az alvilággal Frank Sinatra? A londoni Heinemann ki­adónál nemrég jelent meg egy nagy feltűnést keltő regény, amely Angliában éppúgy mint Amerikában, sok tízezer pél­dányban fogyott el. A regény címe: „The Godfather” (Az Atyaisten). Szerzője Mario Puzo egy New Yorkban szüle­tett író, aki érdekes regényei­vel már nevet szerzett magá­nak. A könyv cselekménye al­kalmasnak látszik, hogy Frank Sinatra amerikai slágerénekes és filmember körüli bizonyos híresztelésnek új tápot adjon. A hollywoodi beavatottak, vagy akik annak akarnak szá­mítani, terjesztettek olyan hí­reket, melyek szerint Sinatra kapcsolatot tart fenn az alvi­lággal. Suttogva ugyan azt ál­lították, de soha meg nem erő­sítették, vagy bizonyították, hogy Sinatrát a maffia dobta fel. A filmvilágban elfoglalt misztikus pozícióját a maffiá­hoz fűződő állítólagos kapcso­lataival hozták összefüggésbe. Utaltak arra is, hogy Sinatra kívánságait a producerek, hanglemezvállalkozók és bár­tulajdonosok szigorúan tiszte­letben tartották. Néhány évvel ezelőtt a film, tévé és 'hanglemez világában már eltemették őt, azonban napjainkban újra óriási sike­rekkel dicsekedhet. Annak el­lenére, hogy az 52 éves Sinatra már kissé megkopott még min­dig el tudja bűvölni közönsé­gét. Egyébként soha nem rea­gál azokra a híresztelésekre és célzásokra, amelyeket róla ter­jesztenek. Nemrég azonban el­nökséget vállalt az olasz szár­mazású amerikai állampolgá­rok egyik szervezetében, hogy szembeszálljon az olasz szár­mazású amerikaiak megrágal- mazásával. A „The Godfather” Vito Corleone maffia vezér történe­te. Corleone semmitől sem riad vissza, hogy az alvilág erő­szakos uralmát növelje. Hatal­ma állam az államban és min­den irányba kiterjedő. Tekin­télyes személyiségek állnak zsoldjában. Amikor a zöldhasú . dollár meggyőző ereje már ha­tástalan marad, akkor revol­verlövések dörrennek és a tet­tes rendszerint nyomtalanul eltűnik. Az „Atyaisten“ Amerikában talán nem keltett volna olyan rendkívül nagy érdeklődést, ha a szerző regé­nye 446. oldalán egy mellék­alakot nem ruházott volna fel olyan vonásokkal, amelyek Si- natráéhoz nagyon hasonlóak.' Nehéz szabadulni attól a be­nyomástól, hogy a könyv majdnem az utolsó pontig le­másolja Sinatra karrierjét, há­zasságait, barátait. A szerző a regényalakot Johnny Fontane- nek nevezi s a figurában egy szicíliai származású amerikai énekest ír le, aki a szédítp fel- emelkedés ütán hirtelen letö­rik. Hangját elveszti, házassá­gai hajótörést szenvednek, a közönség jóformán elfelejti. Az egyik hatalmas filmprodu­cer személyes gyűlölködésből megtagad tőle egy szerepet, amelytől pedig nagy sikert és a filméletbe való visszatérését 1 \ • ' reméli. Az történt, hogy Fon­tane a hollywoodi filmkrőzus- tól egyszer elkaparintott egy hölgyecskét. Az ilyesmit ugyanis a hollywoodi urak törvénye szerint művészhalál­lal büntetik. Johnny Fontane kétségbe­esésében a maffia diktátor se­gítségét kéri, aki elküldi meg­bízottját a filmhatalmasság­hoz, azonban az hajthatatlan marad. Semmiféle fenyegető-, zéssel nem tudják rávenni a producert, hogy a gyűlölt Fon- tarlenek megadja a hőn óhaj­tott szerepet. „Gengszter ma- hinációkkal még el tudok bán­ni” — mondja a küldöttnek a filmmecénás, miután hatalmá­nak illusztrációjaként végigve­zeti mesés palotáján, megmu­tatva versenyistállójának büszkeségét, a világ legdrá­gább tenyészménét. A maffia embere dolgavégezetlen távo­zik. Két nap múlva a filmcézárt zaj ébreszti fel ál­mából. S a közelgő Jiajnal sá­padt fényében tény észménjé­nek levágott fejét látja az ab­lakban. Másnap Fontane meg­kapja a kívánt szerepet. A filmvezér rájött, hogy a maf­fiával nem lehet tréfálni. Anglia és Amerika bizonyos művészköreiben mostanában leggyakrabban az a kérdés fo­rog közszájon, vajon Mario Puzo fantáziadús emberábrá- zolásának és történetének most a nyers valóságban is lesz- nek-e drámai utóhangjai. (b—a) KOSSÜTH-SIR „Udvardi Kossuth László­nak, a szerető és szedetett Atyának kesergő neje, szen­vedő fia, hálás lányai. Meg­halt 1839. júni 13. — életé­nek 76. évében” — olvassuk a süttői márványon. Kossuth Lajos apjának 1879-ben új gránit obeliszket emelt Da- bas népe. Most a hamvakat áthelyezték a község új köz­temetőjébe, s a díszsírhelyen állítják fel az emlékezés mindkét kövét. A községi tanács elnöke, Czeróczki András elmondta: szeptember 28-án, vasárnap délután ünnepélyesen avatják az új sírkertet. (Foto: Gábor) Október 1, Nagykáta: megyei búzatermesxtési tanácskozás Időszerű témáról: a búza- termesztés helyzetéről, és jö­vőjéről tanácskoznak október elsején Nagykátán megyénk szakemberei. Az ankétot a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztálya, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya, a Nagyká- tai Járási Tanács, a járási pártbizottság, valamint a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület Pest megyei szervezete rendezi. Reggel 9.30 órakor kezdődik a tanácskozás a Bar­tók Béla Művelődési Központ­ban. Dr. Szabó József, a MÉM főosztályvezető-helyet­tese tart vitaindító előadást, s a kiegészítő referátumot a gödöllői Agrártudományi Egyetem, a tápiógyörgyei Zöld Mező Tsz, valamint a Nagykátai Járási Tanács szakemberei tartják. KILEPETT: SZEPTEMBER 15 Még mindig — megy a tanár vándorútra Nem könnyű ma a járási tanácsok oktatásüggyel foglal­kozó munkatársainak helyze­te. Mint arról már beszámol­tunk lapunkban: augusztus vége óta több, mint hetven pe­dagógus ment el a megye ok­tatási intézményeiből. Min­den előzetes értesítés nélkül, egyik napról a másikra. Hogy hova? Elsősorban Budapestre, Kovács Tibor, a gödöllői já­rás tanulmányi felügyelője joggal panaszkodik: — Augusztus utolsó napjai­ban szinte egymásnak adták a kilincset a munkahelyükről kilépni szándékozó pedagógu­sok. Érdemes felsorolni, hogy egyetlen napon, augusztus 31-én kik váltak meg a járás iskoláitól. Zemberi Sándorné tanító, Jsaszeg, Kassa Mária tanár, Túra, Piszárszki József- né igazgatóhelyettes, Isaszeg, Verebéig Dénesné magyar— orosz—ének szakos tanár, Kartal, Papp Endréné tanító, Pécel, Laszkovszki Lászlóné tanító, Pécel, Pirizsi Éva ma­gyar—orosz szakos tanár, Nagytarcsa, Gálik Istvánná ta­nító, Valkó, Farkas Ágnes ma­gyar—orosz szakos tanár, Er­dőkertes, Takács Györgyné magyar—orosz szakos tanár, Aszód, Sásdor Ferencné ma­tematika-fizika szakos tanár. Nagytarcsa, Bátor Sándorné tanító, Kerepes. Egyetlen járásban tizenkét pedagógus távozott egyetlen nap alatt! Nem a miniszteri rendelet szerint biztosított pá­lyázat útján, amivel a járás időben számolhatott volna, ha­nem egyik napról a másikra, az új tanév kezdete előtt egy nappal. (A pályázat adta lehe­tőségekkel rajtuk kívül mint­egy hús? pedagógus élt a gö­döllői járásban. Az ő pótlá­sukról azonban időben gon­doskodni tudtak.) És ami fo­kozza a nehézségeket: nem augusztus 31-én távozott el utoljára pedagógus a gödöllői járásból. — Angelmayer Gézáné, mo­gyoródi tanító szeptember he­tedikén kérte ki a munka­könyvét. Magyar Hajnal bagi magyar—orosz szakos tanár pedig szeptember 15-én lépett ki. De olyan eset is előfordult járásunkban, hogy Kiss Terézt képesítés nélkül alkalmaztuk tanítónak a domonyi iskolába szeptember elsején és egy hét múlva már el is ment. Az elmúlt tanévben mind­össze hat képesítés nélküli fiatal tanított a gödöllői járás iskoláiban. Az idén a számuk már eléri a huszonötöt. Több­ségük, mintegy tizenöt, az ál­talános iskolák felső tagozatá­ban tanít, vagyis > tanárként tevékenykedik, mindössze gimnáziumi érettségivel. Va­jon hogyan tudnak megbirkóz­ni ezek a fiatalok a tantervben előírt feladatokkal? — Hogy miért alkalmaznak iskoláink előszeretettel képesí­tés nélküli fiatalokat? — teszi fel inkább csak önmagának a kérdést Kovács Tibor. — Ab­ban reménykednek az iskolák vezetői, hogy így, helyből, ta­lán könnyebben megoldják gondjaikat. S ebben sok az igazság. A fővárosból kijáró pedagógus csak ugródeszkának tekinti — tisztelet a kivételnek —, o falusi iskola katedráját, s az első adandó alkalommal hútatfordít az iskolájának. Nemcsak a gödöllői járás ok­tatásügyének vezetői küszköd­nek pedagógushiánnyal, ha­nem a megye majd’ valameny- nyi járásában. Molnár István­ná, a megyei tanács művelő­désügyi osztálya személyzeti főelőadója szerint az új tanév harmadik hetében sem válto­zott jelentősen a helyzet. To­vábbra is hiánnyal küszköd­nek, elsősorban a monori és a dabasi járásban. A megyéből eltávozó pedagógusok száma is növekedett. Nem egyedi eset a domonyi pvlda, más járások­ban is előfordult, hogy még a képesítés nélküli nevelők is el­távoztak az iskolákból. Mindezek ismeretében furcsának tűnik a Művelődésügyi Miniszté­riumnak az a tájékoztatója, amely a felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatán 1969- ben végzettek elhelyezkedésé­ről szól. A július 10-i helyzet szerint: „A tudományegyete­meken 1198-an végeztek, ebből 148 ösztöndíjas, az elhelyezke­dők száma 1050. Az 1050 tanár részére 623 középiskolai állás­hely került meghirdetésre, melyből 145 fővárosi, 53 me­gyei jogú városi, 425 vidéki. A pályázatra jogosultakból 675- en nyújtottak be pályázatot, 375 végző nem élt a pályázati lehetőséggel. A pályázókból 369-nek fogadták el a pályá­zatát, egyénileg t25-en helyez­kedtek el, 157 .hallgató elhe­lyezkedése folyamatban van, az elhelyezetlenek száma 409”. Természetesen július 10-e óta minden bizonnyal válto­zott a helyzet, az idézett tájé­koztató mégis igen elgondol­kodtató. Annál is inkább az, mert ugyancsak a Művelődés­ügyi Minisztériumból nyert leg­frissebb értesüléseink szerint az idén közel ezerszáz képesí­tés nélküli pedagógus jelentet­te be főiskolán, egyetemen va­ló továbbtanulás . szándékát! (Ezek már egy esztendeje taní­tanak, ami azt jelenti, hogy a képesítés nélkül tanítók jelen­legi száma ennek legalább a kétszerese! A szerk.) Ami szintén elgondolkoztató tény: a művelődésügyi minisz­ternek a tanárképző főiskolák levelező tagozatán folyó képzés szabályozásáról szóló legújabb utasítása. E szerint: „A levele­ző hallgatók képzésével (leve­lező hallgatók lesznek a felvé­telt nyert képesítés nélküli pe­dagógusok! A szerk.) kapcso­latban felmerült mindennemű többletmunka a tanszéki fel­adatok szerves részét alkotja. A főiskola állományába tartozó oktatók a levelezői oktatás ke­retében végzett munkájukért óra- vagy vizsgadíjban nem részesíthetők”. Megválaszolatlan kérdések egész sora vár feleletre. A pe­dagógusképző főiskolákra és egyetemekre többszörös a> túl­jelentkezés. Ugyanakkor leve­lező tagozaton akár ezer képe­sítés nélküli pedagógus is meg­szerezheti a diplomát. Különös ellentmondás, akárcsak az: a már végzett hallgatók jelentős része nem vett részt a pályá­zatokon, az. újságokban gyak­ran olvasni úllástkereső peda­gógusok hirdetéseit, ugyanak­kor még a Pest megyei iskolák is nagymértékű pedagógus­hiánnyal küzdenek. Milyen gondok lehetnek akkor a fővá­rostól távoleső megyékben? És ellentmondásosnak tűnik az is: ha több száz képesítés nélküli pedagógust felveszünk a leve­lező tagozatokra, akkor az ok-* tatók többletmunkájukért miért nem kaphatnak óra- és vizsgadíjat? Három hete kezdődött meg az új tanév. A pedagógus-ván­dorlás gondja ha csökkent is, nem szűnt meg a mai napig sem. Az általános iskolákban csakúgy, mint a középiskolák­ban a tananyag túlzsúfolt, nem csökkent, hanem még inkább nőtt. A téli szünet ugyanakkor hosszabb lesz, mint volt tavaly. Vajon milyen tanévet zárunk majd ilyen indulás után? Prukner Pál ÉJSZAK' * 8. Pascal valóban mosolygott. Most már tudta, hogy Denise nem ismerte fel és ez meg­nyugtatta. Az élet nagyon-na- gyon furcsa. Idehozta mellé a Fontainebleau-i erdőbe első szerelmét. Ha ugyan szerelem­nek lehet nevezni egy tizenhá­rom éves parasztfiú elámulá- sát egy úri kislány előtt. Hogy- is hívták? ... Az igazgató úrék Klárikája. Varga igazgató úré­ké. Vajon, hogy került Varga Klára a pesti szalonokból idá­ig? Mily csavaros, vagy egy­szerű utak hozták?... és Li- viu ... és Mariora ... és a töb­bi pajtás, a pajkos mezítlábas gyereksereg? Az a szemtelen kis csirkefogó Liviu, a felső­végi Gergárék fia ... Akkoi egész nyáron biztatta, csókolja meg Klárikát, ha már szerel­mes bele. Egy délután bevitte a lefüggönyözött szobába, ahol Klára aludt. De ő nem mert egy lépést sem mozdulni a kü­szöbtől, és bambán nézte, hogy Liviu odalopakodik az ágyhoz és meghúzza a kislány haját. Felésandított győzelmi mámor­ban világló tekintettel és még egyet rántott a kurta copfon. Azután rohantak ki a szobá­ból. Engem is elkapnak az em­lékek? Én is védekezem? Nem, ott még nem tartunk... A mennyire jól esik... nem sza­bad. Csaknem durván folytat­ta. — Ugorj fel, egy-kettő ... Látta, hogy Klára nehezen áll fel, de nem segített. Várta, hogy felemelkedjen és akkor tornázni kezdett. Klára utá­nozta mozdulatait, Maga köré csapkodta két karját, legug­golt, felegyenesedett. Pascal hirtelen abbahagyta a gyakor­latot. Levette kabátját és Klá­rának nyújtotta. — A világért sem fogadom el. Már igazán nem fázom. Vedd vissza! Letelepedhetünk újból és tovább mondom. Nemsokára hajnalodik. addig­ra be kell fejeznem, különben a gonosz kalifa levágatja Sehe- rezádé fejét. — És' ha befejezted, akkor majd feleségül veszi, azt hi­szed ? i — Pascal... Hirtelen elfordult és elindult a holdas térségen. Miért akar megbántani... Mit mond­tam ? ... Mit csináltam ? ... Egyszerre már semmit sem je­lentettek a szavak. Feje üres lett. A tűzijáték befejeződött. Mily rettenetesen fáradt va­gyok ... Tekintete vakon végigkú­szott az alvó rengetegen. Az­után meglátta á végtelen hi­deg-kék eget, köröskörül a ti­tokrejtő mély erdőséget és fél­ni kezdett. Előbb csak úgy, mint egy gyerek, aki fél a sö­téttől, az éjjeltől, egyedül a fenséges égbolt alatt. Aki fél a világegyetem mérhetetlen méreteitől, aki kicsi és védte­len. A félelem egyre nőtt, kö- zelgett, hiába próbálta feltar­tóztatni. Görcsös, fojtogató, rettenetes ősi félelem... Lé­legzete elállt, szíve kalapált, teste ezer remegő részre sza­kadt. Kiáltani szeretett volna. Segítség, segítség... nem bí­rom ... A szörnyűség csupán néhány pillanatig tartott, és utána föi- dighúzó fáradtság, valami tompa fájás maradt a szíve tá­ján. Reszkető térdekkel indult vissza a barlang felé. — Fáradt vagyok, Pascal. — Hallom a hangodon. Gye­re, feküdj le és pihenj! Klára végignyúlt a nyirkos homokon. Lecsukta szemeit és képtelen volt megköszönni a kabátot, melyet Pascal ráterített. Pascal egész súlyával a szik­lának támaszkodott, nézte az éjjelbe takart erdőt, a fantasz­tikus formákba összefonódó árnyakat, a kábultság és éber­ség, 1 elengedettség és figyelem különös állapotában. A föld és a csillagok egyszerre lélegez­tek. Egy szál fenyő magasan kiemelkedett az éjbe fűzött fák közül. A falusi templomtorony, körülötte hallgatag házak. Zsúpfedeles, kicsiny ablakú házak... A házak alatt az éj­szakában egy kamaszgyerek oson ... Az égbolt lehajol és a falu határán, a zúgó gabona­táblákon túl legurulnak róla a csillagok. Ott kezdődik a nagy­világ és a gyermekkor vége, az inasévek, a város, Kolozsvár... Vasárnap délután. Futballpá- lya. Hepe-hupás telek. A bá­mészkodók között egy legény­ke. Nadrágja falujából hozott. Foltokkal teli, kinőtt nadrág. Lógó kabátja szegények aján­déka, és a cipője ... Minden vasárnap kijár a pályára. Egy­szer talán hiányozni fog vala­ki a csapatból és ő beállhat a játszók közé ... Egyszer talán kirepül a labda a pályáról és ő belerúghat... Port és papír- szemetet kerget a tavaszi szél... és egyszerre ott a labda a lá­bai előtt. Meglendíti a lábát és cipője — levált talpú, spárgá­val lábfejéhez erősített cipője — magas ívvel elrepül. Re­pül, repül, a talpa kelepel. A közönség nevet... Pascal egy lépéssel előrelé­pett és leereszkedett a földre. Pihenni szeretett volna, de * agya s'züntelén dolgpzott. Néha mindén elmerült az öntudat­lanságig és azután világosan folytatódott egy-egy jelenet, melyből egész részek kimarad­tak. Egyszerre rajtakapta ma­gát, hogy Klára jelenlegi éle­tét próbálja elképzelni. Mit csinál az illegális munkán kí­vül?... Csendesen alszik... Oldalra fordított &rcát elfedi bosszú, hullámos haja. Köny- nyedén behajlított lábszárai kivillannak az estéből. A térde is meztelen. Melle egyenlete­sen emelkedik a ruha alatt.. i Mikor Liviu odanyúlt, még nem volt semmi. Ha most... Mélvből induló forróság öntöt­te el. (Folytatjuk.) 1 bamba parasztfiú érzelgős me­se, a valóság Pascal és munka­társa, Denise. Ha mégis el­fognák őket, Denise a kínzások ellenére sem mondhat mást, minthogy ő ... — Deúise, bocsáss meg, hogy megzavarlak. Szeretném meg­beszélni történetünket. Nevem Pascal Dutilleul, két hete is­merjük egymást és egyszerűen kirándultunk. Szombat este ér­keztünk és itt vertünk tanyát. Klára bólintott. A földből nyirkos, hideg pá­ra emelkedett és a levegő hir­telen lehűlt. Klára borzongott, tagjai fájóan meggémberedtek a hidegtől. Megpróbált helyze­tet változtatni anélkül, hogy Pascal észrevegye. — Fázol ugye? Bemehet­nénk a barlangba, de ott még hidegebb van. Bent esetleg tü­zet rakhatnánk a földön, de akkor a füst fojtana meg. A sziklatűzhely pompás meleget adna egy perc alatt, csakhogy a füst kiszállna a barlang tete­jén és a derék németek még fehér zászlónak vélnék. Azt hinnék, megadjuk magunkat. Pedig erről szó sem lehet, igaz-e, kis Denise? Ugorj fel és gyorsan néhány tornagya­korlatot ... Túlságosan gyöngéd vagyok — gondolta Pascal. Akármeny- nyire megnyugtató is, akár-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom