Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-24 / 221. szám
1989. SZEPTEMBER 24., SZERDA PEST MEG 'kMMsu* Rossz helyett - cseretraktor Szériában javítják a Zeto- rokat, UE—8-asokat az Érdi Gépjavító Állomáson. Sok szakember szedi szét, hozza rendbe és szereli össze ismét az erőgépeket. Bármilyen nagy is lenne azonban a gárda, egy-egy orvoslásra ideadott jármű felfrissítése mégis időbe telik, s dologidőiben ez érzékeny veszteség. Kitűnő megoldás, hogy a behozott javítandó jármű helyett egy készen álló cseretraktort adnak. A kormányülést, az akkumulátort és egy-két fontosabb részt leszerelnek a behozott vontatóról, s áthelyezik a cserejárműre. Ez azonban legfeljebb néhány óráig tart; indulhat a traktor vissza a munkába. Foto: Urban Támad az amerikai fehér szövőlepke A MÉM növényvédelmi szolgálatának megfigyelése szerint az ország egész területén elég erős az amerikai fehér szövőlepke-fertőzés, amely — ha nem védekeznek ellene —, komoly károkat okozhat a gyümölcsösben. A mezőgazdasági nagyüzemek a lindántartalmú növényvédőszerekkel, valamint a ditrifon- nal és a flibollal eddig eredményesen védekeztek a növényi kártevők ellen. A ligetekben és a parkokban is permetezéssel szabadították meg a fertőzéstől a fákat, a háztáji gazdaságok és a zárt kertek tulajdonosai nem fordítanak elég gondot a hernyók „fészkeinek” eltávolítására. Emiatt fennáll az a veszély, hogy a nagyüzemi gyümölcsösök is megfertőződnek. A MÉM növényvédelmi szolgálata kéri, hogy a jövőre termés- kieséssel járó idei fertőzést gyors beavatkozással- — permetezéssel, vagy a hernyófény- kek eltávolításával — előzzék meg a kerttulajdonosok. Gesztenyeszüret Vas megye egyik legszebb tája, Kőszeg-hegyalja is felöltötte őszi köntösét: megkezdődött a szelíd gesztenye érése, szedése. Itt találhatók az ország legnagyobb szelíd gesztenyései, s gyakoriak a 400— 500 éves faóriások. Az idén szokatlanul korán érő ízes csemege jó közepes termést ad. Hamarosan nagyobb mennyiséget szállítanak a fővárosba és a nagyobb vidéki városokba. Kőműves, ács, asztalos, tetőfedő, épület- és díszműbádogos, víz- és fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, lakatos, autószerelő szakmunkásokat, E. 302. kotrógépkezelőt, tehergépkocsivezetőt, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári segédmunkásokat, kőműves segédmunkásokat, (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel FELVESZÜNK. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET: A Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. A népi ellenőrzés figyelmébe « Vállalkozás, amely főkönyvelőket fogyaszt Jó étvágya van a Generál tsz-közi építőipari vállalkozás- vak: körülbelül egy év alatt a negyedik főkönyvelőt fogyasztja. A harmadik főkönyvelő, ár. Paál Miklós, szerkesztőségünkhöz írt panaszában megírja, hogy csupán egy hónapot dolgozott a vállalkozásnál, azután megkapta a felmondási papírt, amelyben a vállalkozás igazgatója, Ágoston István, a legkényelmesebb megoldást választotta: kijelentette, hogy a főkönyvelő szóban felmondott, és ő ezt a felmondást elfogadja. íme, milyen egyszerűen és könnyedén megy minden egy ilyen tsz-közi vállalkozásnál, amelyet. különben az isaszegi Damjanich Tsz, a szadai Székely Bertalan Tsz és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége 280 ezer forint (!) csekély alaptőkével megteremtett. A történet Dr. Paál Miklós — aki immár 32 éve dolgozik — hogy nyugdíj előtti utolsó négy évében nagyobb keresethez jusson, ez év június 15-én áthelyezéssel állást változtatott, a Pest megyei Vállalati és Szövetkezeti Adóhivataltól átment a Generálhoz főkönyvelőnek. Mivel a már említett adóhivatalhoz kellett hogy benyújtsák a mérlegüket a hasonló tsz-közi vállalkozások — nagyjából tudta, hogy mi vár rá. Nem is csalatkozott, hiszen amint írja: „a teljes félévi könyvelést pótolva, határidőre el is készítettük a félévi mérleget.. Tehát azonnal a legnagyobb és legfelelősségteljesebb munkát kellett hogy elvégezze, egy hónap alatt elkészíteni úgy a féléves mérleget, hogy a legszükségesebb adatok is alig álltak rendelkezésére. Ily formán a mérleg hitele nem állhatott valami erős lábakon, amelyért' természetesén nem Paál' Miklöá* a’ -félélőS,'uHiszen ő a félév ütölsó két hetét töltötte csak a vállalatnál. „Július 16-án átadtam az igazgatónák a ceruzás mérleget ... Azután röviden elmondtam, hogy elképzelésem szerint... milyen rendezési programot kívánok megvalósítani, és kértem ehhez a támogatását ... Amikor ő az előterjesztésemet elutasította, és rendezéseket feleslegesnek nyilvánította, megmondtam, hogy én még egy mérleget ilyen alapon felelősséggel nem vállalhatok, és ha minden igyekezetem hiábavaló, akkor levonom a tanulságot, és inkább elmegyek.” De hozzátette: „halasszuk el a vitát...” amikorra visszajön. Ugyanis Paál Miklós, a vállalkozás hozzájárulásával még két hétre előző munkahelyére visszament, hogy bizonyos rá háruló feladatokat még elvégezzen. Amikor visszatért, vitatkoztak javaslatairól, majd elképzeléseit július 31-én írásban is rögzítette, és benyújtotta az igazgatónak. Erre ugyanaz napi (!!), 31-i dátummal megkapta, hogy „Az 1969. július 16-án szóban eszközölt felmondásával kapcsolatban közlöm, hogy azt elfogadom, és munkaviszonyát, amely 1969. június 16-án kezdődött, 1969. szeptember 16-án felmondása alapján megszűntnek tekintem. Közlöm továbbá, hogy ezen idő alatti munkavégzés alól felmentem, de köteles szabadságát kivenni, ami még ez évben önt megilleti... Ágoston István igazgató.” Ezek után gondoljuk, hogy milyen .elképesztő és furcsa dolgok honosodhatnának meg országunk munkahelyein, ha minden igazgató utánozná Ágoston István példáját: a munkával mindenhol velejáró vita és hevület lázában tett ilyesfajta kijelentések után, bogy „így nem tudok dolgozni... elmegyek”, száz- és százezer dolgozónak mondhatnának fel mindennap és mindenhol — ügy, ahogy Ágoston csinálta. Talán bizony olyan, igazgatónak nem tetsző dolgok lehettek abban a főkönyvelő által benyújtott szervezési programban? A feljegyzés „.. . szükséges ... a megfelelő szervezési utasítások kiadása és á végrehajtás megfelelő ellenőrzése ... A kivitelezési szerződések megkötéséhez sablon ^mintát kell kiadni, hogy biztosítva legyen az összes szükséges pontok rögzítése és elfogadtatása . .. Az egyedileg készített számlák miatt, jelenleg a teljesítmény érték és a pénzügyi teljesítés annyira össze van keverve, hogy ezt sehol sem fogadják el megfelelő formának tőlünk... Legalább alapelvekben le kell rögzíteni... a Vérszabályzatot ... A béren kívüli juttatások és kifizetések rendszerét fokozatosan rendezni és p-z illetékesekkel elfogadtatni kell, mivel ez ad leginkább támadási felületet és ezen a téren akad táján a legtöbb reklamáció. Az ' ügyvitel javítása terén ... elég lenne egyelőre a bizonylatok útjának meghatározása ... az elszámolási számlák lerendezése, az anyagkönyvelés megteremtése... mert a jelenlegi formájában rosszabb a semminél... visz- szatérek ... aláírási jogosultságom bejelentésének elintézésére .'..” íme egy részlet abból, amit dr. Paál Miklós meg szeretett volna valósítani, és jócskán elcsodálkozhatunk, hogy mindezekre az alapvető, primitív hiányosságokra még senki sem figyelt fel. S aki felfigyelt, annak el kellett menni. Ügy látszik, az igazgatót mindez nem izgatta, mert ahelyett, hogy elfogadta volna a főkönyvelő javaslatait, inkább „elfogadta felmondását”. Az ellentmondások — Nevetséges ez a feljegyzés — mondja mosolyogva Ágoston István. — Megmutattam két komoly főkönyvelőnek is, azok csak nevettek rajta. Mindezt nem feljegyezni kellett volna, hanem csinálni. — Az egy hónap alatt, amíg dr. Paálnak csak a mérleg elkészítésére volt ideje? — Ez igaz. Viszont azt nem vette figyelembe, hogy mi mindent ugyanígy csináltunk, ahogy ezt az ő feljegyzése tartalmazza. — S erre a főkönyvelő nem jött rá? — Nem tudhatta, hiszen a mérleggel volt elfoglalva. Nem is értett hozzá, csak úgy, mint elődje, Gecsei Mihályné. Különben, amikor a mérleget készítette, minden hiányosságra rájöhetett. S ha ez a főkönyvelő hozzánemértő, akkor a következtetései, amelyeket feljegyzésében vázolt, és amelyeket az igazgató szerint már régen megvalósítottak —, egyaránt rosszak. íme, az ellentmondás klasszikus példája. — És a felmondás? — Ha valaki nem akar itt dolgozni, azt nem kényszerítjük. Eddig minden főkönyvelő át akart verni. — Nem akart itt dolgozni? Amikor még programot is készített? Megkerestük a második főkönyvelőt, Gecsei Mi- hálynét. — Magam elhatározásából jöttem el — mondja Gecseiné —, már nem bírtam tovább idegileg. Szerintem ötletszerű, megalapozatlan, kiforratlan vállalkozás. Sokszor kijelentettem, hogy nem vállalom a felelősséget bizonyos dolgokért, én szeretem a rendes munkát... Vajon milyen dolgokért nem akart felelősséget vállalni Gecseiné? Nem lenne érdektelen megvizsgálni. Igaz, különböző bejelentések alapján a rendőrség már folytatott nyomozást. — Kérem, én nem félek a rendőrségtől sem — és most Ágoston igazgató rátér a fenyegetőzésre —, de aki valamikor is a Generál ellen vétett, az megkapja majd a büntetését . A Padi például feljelentette a saját mérlegét. — Nem jelentettem fel — mondja dr. Paál —, csupán feleltem, amikor a rendőrség kérdezett, azt hiszem, ez kötelességem. — És a felmondás? — Munkaügyi döntőbizottság elé vittem az ügyet. Szeretném, ha megállapítanák, hogy én -nem mondtam fel, és kártérítést kérek. És vajon, ki és mikor figyel fel a főkönyvelőfogyasztásra és az emögött megbúvó, egyelőre homályba vesző dolgokra? Berkovits György Újabb intézkedés az iiszőálloaiány növelésére A MÉM újabb intézkedéssel segíti az üszőállomány növelését; lehetővé tette, hogy a hizlalásra leszerződött üszőket — vágóállatként való értékesítés helyett — kedvező feltételek mellett tenyésztésbe lehessen állítani. A megyei állatforgalmi és húsipari vállalatok utasítást kaptak, hogy ahol a tenyésztők igénylik, bontsák fel a korábbi hizlalási szerződést és helyette űszőellátási szerződést kössenek. Az 1989. évi lejáratú szerződés előnye, hogy megkötésekor egy összegben ötezer forintot kap a tenyésztő. — A műszakiak és közgazdászok helyzetéről tárgyalt tegnap a vasasszaK- szérvezet központi vezetősége. Mindennapjaink energiája: a gáz AZ IPAR KORSZERŰ KENYERE, s a családi tűzhelyek modern tüzelőanyaga a gáz. E sommás megállapítás bármelyik országban érvényes lehet, nem sok országban lehet azonban olyan indokolt, mint hazánkban. Az alig négy évtizede felfedezett és 1955 óta rendkívül, gyorsan feltárt földgázkincsünk olyan értékes tüzelőanyag-bázist jelent, amellyel kevés ország dicsekedhet mostanában, amikor az energiaigények növekedésével a szénhidrogénkereslet mindenütt fellendül. A világ energiafogyasztásának növekedési ütemét azzal szokták jellemezni, hogy 1800 és 1950 között eltelt másfél évszázad alatt a világ energiafogyasztása 145 milliárd tonna tüzelőanyag volt. Az 1950-től 2000-ig terjedő fél évszázad alatt viszont előreláthatóan 350 milliárd tonna tüzelőanyagot fogyaszt a világ gazdasága és lakossága. Tehát 50 esztendő — vagyis az előbbi említett 150 év egy- harmada — alatt az energia- fogyasztás több mint háromszorosára nő a világon! S ez a fejlődési arány fokozottan vonatkozik a szocialista országokra, így hazánkra is. Az energiahordozók iránti kereslet kielégítése szempontjából hatalmas előnyt jelent a magyar népgazdaság és a lakosság számára a hazai földgázkitermelés gyorsulása. Földgázkészleteink az elmúlt 10 esztendő alatt 3,7-szeresére növekedtek. Az új és új földgáztelepek feltárása minden jel szerint lehetővé teszi, hogy újabb 10 esztendő alatt az 1965. évinek mintegy 4-szere- sére emeljük a hazai földgáz- kitermelést. S az 1980-ig szóló tervek — amelyek az idén kidolgozott földgázprogram alapján sejtetik a jövőt — arról vallanak, hogy az elkövetkezendő 10—12 évben a földgázfelhasználás az 1950, évinek 22—26-szorosára növekszik hazánkban. Csaknem ilyen — 19—23-szoros arányban — növekszik a kőolajfelhasználás is. a földgaz és a kőolaj — a szénhidrogének — térhódítása természetesen alapvető változásokat hoz az ország energiastruktúrájában. Az ország energiamérlegében 1950-ben 7,3 százalékot tett ki a kőolaj és a kőolajtermékek aránya. Ez 1980-ra 39 százalékra, ugyanakkor a 3,5 százalékos földgázarány 22 százalékra emelkedett. A két várható adat összevetéséből nem nehéz kiszámítani, hogy 10—12 év múlva az ország tüzelőanyag felhasználásából 61 százalékban részesedik a szénhidrogén, tehát lényegesen meghaladja majd a hagyományos szilárd tüzelőanyagok (szén, fa) arányát. A tüzelőanyagok korszerűsödése természetesen együtt jár a tüzelés modernizálódásával. (Ennek nem túlságosan jelentős, de mindennapi életünkben mégis „kézzel fogható” bizonyítéka például az eddigi tűzifakereslet kínálattá alakulása.) A tüzelés korszerűsítése pedig alapvető feltétele minden országban, a gazdaság, a termelés, a lakosság ellátása fellendítésének. E feltétel tekintetében nincs okunk panaszra. Manapság 1700 kilométernyi hosszú földgáz távvezeték és 3320 kilométernyi városi elosztóvezeték hálózza be az ország területét és a településeket. Az 1960. évi 15 százalékkal szemben ma már 46 százalékot tesz ki a városi föld-, és palackgázzal ellátott háztartások aránya az országban. Ez pedig csaknem másfél millió háztartási gázfogyasztót jelent. Nem vitás tehát, hogy a gáz előállítása, szolgáltatása és felhasználása — a villamos energia térhódításához hasonlóan —, országos jelentőségű lett. A gázfelhasználás továbbiakban tervezett még szélesebb körű elterjesztésének természetesen számos technikai, fizikai feltétele is van — a gáztermelés növekedése mellett. Mind erőteljesebben jelentkező probléma például a korszerű gázkészülékek, gázégők gyártásának bővítése, s e feladat gyors megoldása az iparra vár. A MŰSZAKI-TECHNIKAI FELTÉTELEK biztosításán túl — sőt, ahhoz is kapcsolódóan — azonban mind sürgetőbben vetődik fel — az 1962-ben megalkotott villamos energia törvényhez hasonlóan — egy korszerű gázenergiáról szóló törvény megalkotása. Igaz ugyan, hogy a gázellátás és felhasználás fejlődése során ezrével születtek különböző központi intézkedések, biztonsági előírások, szabványok, ezek azonban — éppen tömegességük miatt — szinte áttekinthetetlenek. Már régen nem nevezhető alapnak az ásványolajfélékről és a földgázról szóló, a maga korában viszonylag haladónak tekinthető 1911. évi VI. törvény, amelynek elvileg tulajdonképpen ma Is érvényes lapjait nem lehet már haszonnal forgatni. Egységesen és korszerűen szükséges rendezni a gáz termelésének, gyártásának, szállításának, tárolásának szabályait, a műszaki-biztonsági feltételeket, a minőségi követelményeket. Alapvető szabályokkal történő rendezésre vár a gázszolgáltatás, a szolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony, s nem utolsósorban a fogyasztói jogok védelme is, nem is szóivá a gázra vonatkozó nemzetközi együttműködés egyes közérdekű szabályairól, amelyek ugyancsak hiányoznak. AZ EGYSÉGES rendszabályokat tartalmazó gázenergiáról szóló új törvény szükségességét indokolja az is, hogy a több mint százéves múltra visszatekintő magyar gázipar már nem néhány elszórt gázgyár egymástól független halmazából áll, hanem szerves egész, amelynek jövőbeli szerepe rendkívül gyorsan fokozódik. H. M.
