Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-24 / 221. szám
PE SI uEcvei ^Mirlap 1969. SZEPTEMBER 24., SZERDA KÉRDÉS TANULSÁGOKKAL Mit csinált szombaton? Gödöllő. A megye legfiatalabb városa. Egyetemmel, országos hírű kutatóintézetekkel, jelentős gyárakkal, mező- gazdasági üzemekkel. És nagyon sok gonddal, problémával. Járom utcáit s találomra megszólítom az embereket: Mit csinált ön szombaton? Mivel töltötte szabad idejét? íme néhány a válaszok közül: Báthy Ágnes, könyvtáros: — Hogy mit lehet itt csinálni szombatonként? Felülni a HEV-re és bemenni Pestre. Itt helyben, szórakozni? Ugyan... Most szombaton? Itthon maradtam, mert vendégeink érkeztek. Amolyan háztűznéző látogatás volt. A vőlegényjelölt és az édesanyja jött el hozzánk __ K vbányi Árpád, revizor: — A délutánt a kertben töltöttem. Tudja, hogy van az: az ember mindig talál valami tennivalót a ház körül. Az esti programban televízió- nézés szerepelt, de csak félig láttuk a programot, mert vendégeink érkeztek. Mire elmentek, véget ért a szombat Dr. Bögre Jánosné, gyógy- Eerész: — Szombaton? Este nyolcig szolgálatban voltam. Olyankor nem unatkozik a t ember. Utána pedig együtt nézte a család a televíziót. Persze, más lett volna a program, ha szabad a délutánom. Autónk van, kirándulni mentünk volna... Czakó László nyugdíjas lakatos: — Családi körben néztük a televíziót. Meg játszottam a kisunokámmal, Katikával. Egy nyugdíjas ember már beéri ennyivel is... Som Erzsébet, adminisztrátor: — Először úgy volt, összejön a társaság, de aztán valahogy elmaradt a program. így otthon töltöttem a szombatot. Kora délután mostam, takarítottam, utána pedig tanultam, levelező úton végzem a harmadik gimnáziumot. Matekpéldákat oldottam meg s végre sikerültek! Nem lelkesedem a matematikáért, ez az igazság. Este pedig leültem a televízió elé, de műsor közben elaludtam. Gyengécske program volt, ez az igazság ... Szekeres Erzsébet, agrármérnök: — Mit csináltam szombatén? Éjfélkor mentem haza a tanácsházáról. A mezőgazda- sági és szövetkezeti kiállítás előkészítése nem kis dolog. Tablókat festettem, a munkálatokat irányítottam. Tudja milyen gyorsan repül az idő, ha határidős feladatot kap az ember? Néhány válasz a sok közül. Azoknak a nevét nem sorolom fel, akik csak annyit mondtak: Pesten töltötték a szombat délutánjukat, estéjüket. Ök A Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat öntödéje betanításra FELVESZ gépi és kézi formálókat A betanítás idejére 7,50—8,00 forintos órabért) átképzés után teljesítménybért fizet. Továbbá felvételre keres érettségizett gyors- és gépírókat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a Munkaügyi osztályon: Vác, Csikós József utca 18. voltak többen. S ez érthető. Mert l milyen programot is kínált a város a pihenni, szórakozni vágyó gödöllőieknek ezen a napon? Hangversenyt a Ganz Árammérőgyár kultúrtermében. — Szombaton fejeződött be a Gödöllői szombatok rendezvénysorozata. A Postás Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt Sulyok Tamás vezényletével — mondja Fodor Antalné, a városi tanács népművelési felügyelője. — Három kitűnő mű szerepelt a' programban. Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen, Liszt: Esz-dúr zongoraverseny és Dvorzsák: Üj világ szimfónia.' Az érdeklődés: nagyon gyenge... Ulbrich József, a gödöllői művelődési ház igazgatója: — Ezerhatszáztíz forint volt ti bevételünk. A jegyek ára öt, nyolc, illetve tíz forintba került. Talán kétszázan lehettek, zömmel diákok, katonák, ipari tanulók. Pedig a hangvesreny hatezer forintunkba került. Ráfizettünk alaposan. A hangversenyen kívül más szórakozást nem biztosított a város ezen az estén Gödöllő lakóinak. Legfeljebb néhányan elmehettek még táncolni a Pálma eszpresszóba. A hangversenyen — amely valóban kitűnő szórakozást nyújtott —, persze, lehettek volna többen.is. Hogy miért nem mentek el többen? Nehéz lenne válaszolni rá. — Augusztus 19-én, a KISZ Központi Művészegyüttesének Rajkó-zenekara és tánckara szerepelt a szabadtéri színpadon — mondja Ulbrich József. — Tízezer forintba került a fellépésük, a belépés pedig ingyenes volt. Így sem nézték meg többen száz embernél. Fodor Antalné: — Bezzeg, amikor a télen az Ómega-együttes szerepelt nálunk, hétszáznál többen zsúfolódtak össze! A kétórás programért négyezerháromszáz forintot fizettünk és a húszforintos átlaghelyárak mellett több mint tízezer forintos tiszta bevételre tett szert a művelődési ház. Nem lenne szerencsés dolog az idézett példákból és az utca emberének feltett kérdésekre adott válaszából általános következtetéseket levonni legfiatalabb városunk népműveléséről, kulturálódási lehetőségeiről. Egy azonban bizonyos: a sok megoldásra váró gond és probléma mellett egy kicsit jobban oda kell figyelni a művelődésügyre Gödöllő városában. p. p. Múzeumi hónap ‘69 Kétszázéves váci nyomda, és más érdekességek Kívülről nem látszik a változás. Belülről azonban rögtön észreveszi az érdeklődő, hogy szebb, öreg falaihoz képest modernebb és tágasabb lett a váci „Vak Bottyán” Múzeum. — Nekünk talán még ünnepélyesebb az idei múzeumi hónap. Hiszen lehetőségeink növekedtek — mondja Stefaits István múzeumigazgató. A munkának tavasszal kezdett neki az építőbrigád. Az egykori raktárhelyiségből kiállítótermet varázsolt, a pincét ideális raktárnak képezte ki, és a régi fáskamrában a fotólabor működik ezentúl. — Milyen kiállításokat, előadásokat terveznek az októberi múzeumi hónapra? — Mi október negyedikén nyitunk. Az új kiállítóteremben kétszáz éves váci nyomdával, váci ősnyomtatványokkal ismerkedhetnek meg a történelem- és régiségkedvelők. — Előadások?' — Október 3-án lesz az első — a kiállításról tartja Gajtkó István tanár. Az érdeklődők a váci sajtó történetéről hallhatnak érdekességeket, 10-én és egy hétre rá a kelták vidékére kalauzolja őkét Hellebrandt Magdolna régész vetített képes előadása. * — A záróakkord? — A Múzeum Barátok Köre ülése október 24-én, és két nappal később a Vácott eltemetett történelmi személyek, forradalmárok sírjainak meglátogatása. T. E. Múzeum - ingyen A Magyar Nemzeti Múzeumban — a múzeumi hónap alkalmából — október 8-án, szerdán, és 19-én, vasárnap az érdeklődők belépőjegyváltás nélkül tekinthetik meg a kiállításokat, köztük a Természet- tudományi Múzeumnak az épületben levő kiállításait is. A múzeumi hónap tartama alatt minden csütörtökön „nyújtott műszakban” délelőtt 10-től este 8 óráig tartják nyitva a múzeum valamennyi kiállítását. Az ötödik... KORONAGRAF A Magyar Tudományos Akadémia a debreceni napfizikai obszervatóriumában jelentős tudományos kutatómunkát folytatnak. Elsősorban a Nap felületi változásainak vizsgálatára. A napfizikusok meglévő műszereikkel a napfoltok mozgását csak síkban tudják követni. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája csillagászati tanácsának és a szovjet Kiilíöldi pedagógusokat vár Gödöllő Nemzetközi nevelés-elméleti értekezlet A Magyar Pedagógiai Társaság nevelés-elméleti szakosztálya, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága, és az Országos Pedagógiai Intézet október 7—10 között Balatonfüreden nemzetközi nevelés-elméleti munkaértekezletet rendez. A tanácskozáson a magyar pedagógiai szakembereken kívül hét szocialista ország nevelésügyének képviselői is részt vesznek. A munkaértekezleten majd lehetőség nyílik a gyakorlat munkásai és az elmélet művelői között a tapasztalatcserére, a legújabb kutatások eredményeinek közkinccsé tételére. A külföldi nevelésügyi szakemberekkel folytatandó megbeszélések alkalmat nyújtanak a nemzetközi együttműködés lehetőségének felmérésére is. A munkaértekezlet témája: Az ifjúság tudata és magatartása formálásának sajátosságai és problémái a szocialista építés jelen szakaszában. Október 8-án a tudományos értekezlet részvevői Gödöllőre látogatnak, ahol a Munkácsy úti általános iskolában tanulmányozni fogják az ott bevezetett kabinetrendszerű oktatás egyes szakaszait. napfizikusoknak a segítségével most bővülhet a hazai kutatások területe. A debreceni obszervatórium részére nagyteljesítményű ko- rönagráf készül. Ebből a műszerből jelenleg csak egy működik a Kaukázusban, további hármat most állítanak fel. A Szovjetunióban és Debrecenben lesz az ötödik. A 14 méter hosszú félméteres objektívátmérőjű távcső, valamint a hozzátartozó nyolc méteres színképelemző szerelését a jövő évben kezdik Debrecenben. A műszerrel nyomon követhetik a napfoltok mozgását, a napfelület síkjára merőleges irányban is. — A szabadsághegyi Normafánál adtak találkozót vasárnap délelőtt Budapest művészeti életének reprezentánsai, jeles képviselői, neves személyiségei. A fővárosi Művész Sportkör emléktáblát avatott a Nemzeti Színház egykori nagyjainak tiszteletére, melyet Major József festőművész tervezett és a Gödöllői Állami Erdőgazdaság budai erdészete faragott. » • • • SZAKKORON A könyv írott betűje és az ábra is sok min denben eligazít, de az igazi mégis a szemléltetőeszköz. Ilyen ez a cicacsontváz is, amely a mos tani szakköróra anyaga az új gödöllői általános iskolában. j&rG#ziz -vzzjk^ 6. Egy elkésett madár repült el a fejük felett, át az előttük elnyúló fekete autóúton, és eltűnt az erdő másik oldalán. — Nem. Nem megyek... Együtt jelentéktelen kirándulók vagyunk, de külön-külön... — Menned kell — parancsolta Pascal, de a parancsból hiányzott a biztonság. Mert maga sem tudta, menjen-e Denise, vagy maradjon? Hogy jobb? Hogy biztonságosabb? Egy nő talán könnyebben kisiklik a gyűrűből. Ha biztos volna, hogy lejut a városig anélkül, hogy találkozna velük ... Ott már túl volna a veszélyen. De ha itt az erdőben... Mit keres egy nő egyedül... Hiába. Képtelen számolni minden eshetőséggel, képtelen előrelátni a véletlen csapdáit... Az eljövendő órák — sűrűből kivillogó vadállat szemek — itt vannak köröskörül, és nem lehet látni őket... Mégis döntenie kell, — élet-halál felett. Klára közben már határozott. Elhatározta, hogy nem megy. Pascal helyzete egyedül csaknem reménytelen. Ha együtt vannak, marad a szerelr mespár lehetőség. Érthetetlen szeméremből ezt az érvet nem merte használni. És habozva, nehogy a szó igazzá változtassa a hazugságot, azt mondta: fél. Rettenetesen fél. Érzi, ha most elmegy, a kezükbe kerül. — Előérzet? — válaszolta torz mosollyal Pascal. — Az más ... Gyere! Klára csaknem boldog volt. Mit számít a gúnyolódás? A kemény Pascal ennyivel tartozik önmagának... Csak az a fontos, hogy maradhat, mert árulás, szennyes árulás lett volna elmenni. Most valami rendkívüli kezdődik. Fenségesen félelmetes játék a sorsukkal. Két puszta élet küzdelme a mozgásba hozott őrjöngő hadigépezettel. Meredeken emelkedő keskeny ösvényre tértek, szigorú, ellenséges fenyők közé. A néma alkonyati levegő sötétbarnán terpeszkedett a fák között. Egyikük sem szólt egyetlen szót sem. Nem is volt szükség beszédre. Se rejtekező, se megnyíló szavakra, — ismerték egymást. A vendéglő felé még két külön ember ment, akik hónapok óta keresik, majd elkerülik egymást. Két idegen. És egyszerre, — valami történt, valami csodálatos, — ösz- szekapcsolódtak lélektől lélekig. Az üt egyre emelkedett, szederindák, páfrányok és mohás sziklák között. A léptek megmegcsúsztak a száraz fenyőtűkön, egy-egy véletlenül érin*- tett toboz tompa zajjal gördült néhány métert. S újra csend lett. Azután elmaradtak a fenyők és egy szikla lábánál a keskeny ösvény is eltűnt. Már csaknem teljesen beesteledett. Ök folytatták az utat szikláról sziklára, ledőlt fatörzsekkel, kesernyés illatú óriás páfrányokkal tele szakadékok szélén. Pascal néha megállt és kezét nyújtotta, hogy átsegítse Klárát a nehezebb helyeken. — Még egy kis erőfeszítés, Denise. Mindjárt ott vagyunk. Azután négykézláb lecsúsztak egy simahátú szikláról és megérkeztek. Homokos, csaknem szabályos udvarszerűség, körül sziklafal, derékmagasságban, az egyik sarokban hatalmas szikla-asztal, sziklaülőhelyek. Természetesen ez nem igaz, — villant át Klára agyán, és követte Pascalt végig az udvaron. Lehajtott fejjel belépett utána egy sűrű, nyirkos levegővel terhes barlangba. Természetesen ez nem igaz. A valóság a vendéglő lugasa előtt maradt, vagy még messzebb, a Fontainebleau-i erdő szélén, egy ezer év előtti alkonyaikor. Óriás lakott valamikor a barlangban, ő építhette magának ezt a sziklavárat, mikor még griffmadarak szálltak a fenyők felett és táltoslovak. Mikor ember nem tette még lábát a vadonba. Pascal gyufát gyújtott és felvillant a tágas barlang, az óriás sziklabútorok, a tetőig érő sziklába vájt tűzhely, előtte egy széktömb és a háttér homályában egy sziklaágy. A gyufa ellobbant és az évezredes sötétség visszahullt a sziklákra. — Reggelig itt maradunk. Klára nagy messzeségből hallotta Pascal hangját. A hang összefonódott a sötétséggel, a sziklákkal. Valószínűtlen volt, mint minden, kiszakadt a földi dolgokat irányító törvények rendjéből. Súlytalan, lebegő álomvilág, az elsüllyedt valóság felett... Az idő nem kapcsolódik a múlthoz és nem vezet a jövő felé. A perc az ész ellenőrzése elől kiszökött lázas káprázat Nem tudta, mikor ment ki a barlangból, mikor ült le a bejárat elé és hogy mióta nézi a sziklafal mögött a magasba- nyúló, tépett fenyőket. Az égen egy felhőfoszlányra támaszkodva a hold íve könyökölt, milliárd csillag között, nagyon magasan. Néha megrezzentek a fák, meglebbent a levegő, — a csend sóhajtott. Klára egyszerre tudta, hogy már ült így valamikor egy barlang előtt a valóságban, valóságos évekkel ezelőtt. Pascal felé fordult, aki a bejárat másik oldalának támaszkodva nézett előre és arcát ismeretlenné változtatta a kék homály. — Pascal, figyelsz?'... Egyszer gyerekkoromban ... megengeded, hogy meséljek gyermekkoromról? — Ezeregyéjszakát akarsz játszani, Denise? Jobb volna, ha pihennél. Hangja mély volt és hosszú hallgatás után rekedtes.' Klára alig hallotta. — Egyszer már ültem így egy barlang előtt... Háború volt, az első nagy háború utolsó esztendeje. Szüleim éppen ezért úgy döntöttek, hogy a nyarat egy erdélyi falucskában fogjuk tölteni. A falu és körülötte a hatalmas erdőség annak a cégnek a tulajdona, melynél apám igazgató volt. A falut favágók lakták és valamennyien a fakitermelő vállalatnál dolgoztak. Egy favágó családhoz mentünk lakni, akik átadták nekünk egyetlen szobájukat és ők maguk, a három, korban hozzám közelálló gyerekkel valahová az udvar végébe költöztek. Minden este eltűntek és reggel ott voltak a konyhában, de nem emlékszem, hogy lett volna valami szállásra szolgáló alkalmatosság az udvarban. Vajon hol lakhattak? ... Igen, abban a fáskamrában, az almafa alatt— A ház a hegybe könyökölt, csak meg kellett kerülni és máris bent jártunk az erdőben. Ha erdőre gondolok, azt a rengeteg borostyánnal összenőtt, járatlan útu, gomba és vízmosás illatú vidéket érzem. Kilenc) éves voltam és addig még nem láttam igazi erdőt. Azóta sok erdőben jártam, de sosem találtam újra azokat a keserű szagú óriás páfrányokat, sem azokat a Sziklákra tapadó, világító-zöld mohaszigeteket.. Azóta is azt az erdőt keresem,' és nincs... nincs... Pergétt a film, a képek, a hang. Klára csak ült, nézte és hallgatta. — Mindjárt első nap délutánján eprészni indultam a háziak nagyobbik fiával... (Folytatjuk.) 4 a
