Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-24 / 221. szám

"k/Cwitm 1969. SZEPTEMBER 24., SZERDA Kekkonen Romániában „Odera—Weisse 69" Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke Bukarestben. A képen: a repülőtéren Nicolac Geausescu, a Román Államtanács elnöke, üdvöz 11 a finn államfőt. Bukarestben, a köztársasági palotában kedden hivatalos megbeszélést tartott Nicolae Ceausescu, a Román Államta­nács elnöke és Urho ‘Kekkemen finn köztársasági elnök. Ro­mán részről jelen volt Ion Gheorghe Maurer, a miniszter- tanács elnöke, Manea Manes- cu és Péterfi István, az állam­tanács alelnökei. Finn részről Ahti Karjalainen külügymi­niszter és több más személyi­ség vett részt a megbeszélésen. A tárgyalások után Kekko­nen ebédet adott Ceausescu tiszteletére. A program szerint kedden este Kekkonen és a kíséreté­ben levő személyiségek Gala- tiba és Turteiába érkeztek. Csütörtökön a Duna deltavidé­kére, majd Constancába és Mangaliába látogatnak. Csü­törtökön a bukaresti egyete­men a finn köztársasági elnö­köt díszdoktorrá avatják, majd a gazdasági, ipari és techni­kai együttműködési szerződés aláírására kerül sor. Este Kek­konen fogadást ad Ceausescu tiszteletére, majd pénteken meglátogatja a bukaresti gaz­dasági kiállítást .és a falumú­zeumot. Ugyanebben az időben Ahti Karjalainen külügyminiszter sajtóértekezletet tart. Kekkonen és kísérete pénte­ken, magyar idő szerint déli 12 órakor indul repülőgépen Budapestre. Emlékmű Battonyán (Folytatás az 1. oldalról.) felavatunk, hirdesse a magyar földnek ezen az elsőként fel­szabadult darabján, hogy ne­gyed századdal ezelőtt a ma­gyar nép számára új honfog­lalás kezdődött. Hirdesse, hogy népünk érzi és érti: a Szovjet­unió ereje és irántunk tanúsí­tott testvéri barátsága a mi szabadságunk és függetlensé­günk legbiztosabb záloga. A kormány elnökhelyettese ezután leleplezte a battonyai felszabadulási emlékművet. Kora délután ismét ezernyi vörös nyakkendős fiatal népe­sítette be az emlékmű előtti Van elegendő gumiabroncs (Folytatás az 1. oldalról.) a Mosonmagyaróvári Gépgyár nemrégiben forgalomba hozott három új típusú, korszerű ekéihez még nincs elegendő pótalkatrész. Egyébként az ellátó hozzávetőleg harminc­féle szántóeszközhöz biztosí­tott cserealkatrészt. Ezen az őszön már sok gaz­daságban dolgozik az úgyne­vezett ZMAJ-típusú kombájn. A magyar—jugoszláv együtt­működéssel gyártott kombáj­nokhoz elegendő pótalkatrészt biztosítottak. Van elegendő vetőgép-cserealkatrész, és ha szükséges, a szerelők gyor­san hozzájuthatnak a külön­böző traktortartozékokhoz is. Sajnos, eléggé megkésve, szinte az utolsó pillanatban ren­deltek a mezőgazdasági üzemek nyolcvanezer újabb gumiab­roncsot. A vállalat azonban az „időzavar” ellenére is ta­lált gyártót, ily módon ezt a megrendelést is ki tudja elé­gíteni. A jelek szerint egész sor gazdaság nem számította ki előre, hogy a tavalyinál 20 —25 százalékkal nagyobb ter­més betakarítása mennyire ve­szi majd igénybe a gépjármű­veket és a pótkocsikat. Ezért utólag kérték a MEGÉV-et, hogy bocsássa rendelkezésre a gumiabroncsokat. A Gépal­katrészeket Ellátó Vállalat és az Országos Gumiipari Válla­lat „expressz” szerződéskötése már meg is történt, és a tele­pekre folyamatosan érkeznek a gumiabroncsok pótszállít­mányai. A mezőgazdasági üzemek — á nyárhoz hasonlóan — a leg­több alkatrészt 24 óra alatt megkapják az ellátótól. Szük­ség esetén a budapesti köz­pontból postán küldik el a megrendelőhöz túrát. a cseregarm­| teret: Szabó Ferenc, a Ma­gyar Úttörők Szövetségének főtitkára, ünnepélyesen elindí­totta a „csapattól — csapatig a felszabadító harcok ^útvona­lán” elnevezésű országos út- törő-emlékstafétát. A mozga­lom egymillió magyar úttörő és kisdobos tisztelgése a fel­szabadítók emléke előtt: Bal tonyáról indult és április 4-re ér Nemesmedvesre, az ország utolsónak felszabadult helysé­gébe. Délután gazdag programmal folytatódott a jubileumi em­lékünnepség. A központi mű­velődési házban a KISZ KB művészegyüttese adott műsort. A községi filmszínházak ren­dezték meg a Viharsarok fel szabadulásának emlékére ké­szült dokumentumfilm első ré­szének ősbemutatóját. Este a Száraz-ér partján tá­bortüzet gyújtottak, és látvá­nyos tűzijátékot rendeztek. Az „Odera—Neisse 69” had­gyakorlatokon részt vevő négy baráti hadsereg egységeinél rendszeres politikai munka fo­lyik. A bydgoszczi vajdaság terü­letén hétfőn a testvéri hadse­regek katonái az üzemek dol­gozóival és a tanulóifjúság képviselőivel találkoztak. A hadgyakorlatok alkal­mával Lengyelországba ér­keztek a szovjet balti flot­ta és az NDK haditenge­részeti flottájának hajói. A hajórajok vezető tisztjei Gdynia város vezetőinél tet­tek látogatást. Nyugat- és Északnywgat- Lengyelország nagy területein az Odera és Neisse foiyónál s a Balti-tenger mellett tökélete­sítik katonai tudásukat, fej-1 lesztik harckészségüket Len- i gyelország, a Szovjetunió, j Csehszlovákia és az NDK csa- ] pategységeinek katonái és i tisztjei. A szárazföldi csapa­tok, a légierő és a haditenge­részet alakulatai mindent meg­tesznek az „Odera—Neisse 69” hadgyakorlat sikere érdekében — jelenti a Varsói Szerződés négy tagállama hadseregeinek körös gyakorlatáról a varsói Zolnierz Wolniosci. A nyugat-lengyelországi Pi­le városában befejeződött a négy hadsereg politikai tiszt­jeinek munkaértekezlete, ame­lyen Jozef Wichnanowski al­ezredes tartott beszámolót a lengyel hadseregben végzett „Néhány centi haladás“ (Folytatás az 1. oldalról.) miko szovjet külügyminiszter szavait idézte: „Rövidesen vá­laszt adunk önöknek a fegy­verzet korlátozásairól folyta­tandó előzetes megbeszélések időpontjára és helyére vonat­kozóan.” A diplomáciai élet felélén­külésének jele, hogy Gromiko nemcsak az amerikai, de a nyugatnémet külügyminiszter­rel is megbeszélést folytatott. Brandt azóta már hazarepült Bonnba, ahol sajtókonferen­cián ismertette New York-i tárgyalásait. Minthogy Nyu- gat-Németorszagot már csak néhány nap választja el a par­lamenti választásoktól, Brandt azt mondta: a Szovjetunióval folytatandó közvetlen tárgya­lások ügyében Bonn új kormá­nya fog majd dönteni. A Gro- mikóval folytatott eszmecseré­ről annyit mondott, hogy an­nak oldott légköre volt, egyéb­ként úgy véli: bizonyos pozitív fejlődés állapítható meg a szovjet és a nyugatnémet kormány gyakorlati együttműködése tekintetében. Persze, Nyugat-Németo/r- szágban sokan nyugtalanul fo­gadják ezt a hírt, és igyekez­nek megzavarni a szovjet— nyugatnémet viszonyt, egy­szersmind az európai lékört. Elsősorban a neonáci párt­ról és embereiről van szó. Ma még nem lehet tudni, sikerül-e Adolf von Thaddennek a frontáttörés: pártja eléri-e a parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5 százaléknyi szava­zatot vasárnap? De az egész békeszerető világközvéleményt felháborítóttá az a keddi hír, amely szerint az NPD — a vá­lasztási eredményektől függet­lenül — október 25-re Nyugat- Berlinben szándékozik párt-» kongresszust összehívni. Ez a provokáció még Nyugat-Ber- lin vezetőinek is sok: Kurt Neubauer nyugat-berlini sze­nátor a szenátus nevében arra kérte fel a nyugati hatalmakat, hogy tiltsák be ezt a kongresz- szust. politikai nevelőmunkáról. V. Parhanov őrnagy, a szovjet küldöttség vezetője, felszólalá­sában hangoztatta, hogy a szovjet hadsereg fő célja a kommunizmus vívmányai és a béke védelme. Karel Tering ezredes, a csehszlovák delegá­ció vezetője, mély megelége­dését fejezte ki, hogy a közös hadgyakorlatokon a csehszlo­vák csapatok is részt vesznek. „A csehszlovák néphadsereg a jövőben fokozza együttmű­ködését a Varsói Szerződés hadseregeivel— hangoztatta Tering. Harald Bielig ezredes, az NDK küldöttségének veze­tője kiemelte, hogy az „Odera —Neisse 69” hadgyakorlat a négy ország fegyverbarátságá­nak gyakorlati bizonyítéka. Andrej Grecskó marsall, szovjet honvédelmi mi­niszter kedden a Lengyel Népköztársaságba utazott, hogy részt vegyen a Var­sói Szerződés tagországai csapatainak hadgyakorla­tán. Cső Hjon tábornok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság nemzetvédelmi minisztere és a KNDK katonai delegáció­jának többi tagja kedden Var­sóba érkezett. Cső Hjon had­seregtábornok megf i gyei óként jelen lesz a Varsói Szerződés hadgyakorlatán. , A SINAI-FELSZIGETEN te­vékenykedő arab ellenállási szervezetek keddre virradó éj­jel rakétatámadásokat intéztek a félszigeten létesített izraeli állások és lőszerraktárak ellen. A Prace Óta Síkról A Prace című csehszlovák szakszervezeti lap keddi szá­mában azzal vádolja Óta Sík közgazdász professzort, hogy mimszterelnökhelyettesi tiszt­ségében mint a népgazdaság­irányítás új rendszerének fele­lőse, semmiféle konkrét és át­gondolt tervezetet nem terjesz­tett elő, s még az ezzel kap­csolatos munkát sem szervez­te meg. Ezzel szemben a cseh­szlovák gazdaságról szóló tele­víziós nyilatkozataival csupán olajat öntött a tűzre, olyan ér­telemben, hogy magyarázatait még inkább leegyszerűsítették az amúgyís túl egyszerűnek feltüntetett problémákat. „A nézők soha nem tudták meg Óta Síktől, hogy az amit Ő ajánl, nem a gazdasági kérdé­sek megoldásának igazi útja”. A Prace szerint ez azzal ma­gyarázható, hogy a jobboldal­nak nem volt szüksége a meg­oldásra érett gazdasági problé­mák rendezésére. Éppen az volt a jobboldal taktikája, hogy mi­nél többet locsogjanak a gaz­daságról és befeketíisék annak korán bi fejlődését. A szakszervezeti lap a továb­biakban megállapítja, hogy a CSKP Központi Bizottságának idei áprilisi és különösen má­jusi plénuma véget vetett az ilyen irányú törekvéseknek. A párt ma már megfelelő figye­lemmel közelíti meg a gazdasá­gi kérdéseket, s ugyanakkor le­leplezi az e téren mutatkozó revizionista és jobboldali néze­teket. Márpedig a jobboldali opportunizmus képviselőinek minden fokon való leleplezése nélkül (beleértve a gazdasági vezetést, a pártszerveket és alapszervezeteket, és a forra­dalmi szakszervezeti mozgal­mat) nem lehet megfelelő, erélyes ideológiai harcot folytatni a jobboldali opportu­nisták ellen; és ahol szükséges­nek mutatkozik, káderkérdé- sekben is le kell vonni a szük­séges következtetéseket — álla­pítja meg a Prace. HELSINKI Mindössze két napot töltöt­tem északi rokonainknál, Finnország fővárosában, Hel­sinkiben. Két nap, 48 óra — valóban nem elegendő egy vá­ros, de különösen egy nép megismeréséhez. Mégis úgy gondolom, az apró, sokszor je­lentéktelennek tűnő benyomá­sok is adhatnak valamit az ol­vasónak. Rokon nép — talán mindjárt itt kezdeném. A finnek nagyra tartják és nagyra becsülik ezt a rokonságot. Nemcsak a hi­vatalos nyilatkozatok, nemcsak a bővülő kulturális kapcsola­tok tükrözik ezt. Gondolok itt az úgynevezett egyszerű embe­rekre, az „utca emberére”. Egy kis példa: Első este, térkép se­gítségével barangoltam a vá­ros utcáin, figyeltem az embe- í reket, a forgalmat, a fényeket, í a lüktető életet. Egy utcake- ! reszteződésnél a lámpa alatt szétterítettem térképemet és kerestem a szállómhoz vezető utat. Idősebb férfi lép hozzám és kérdezi: segíthet-e? Miután közösen megkerestük a legrö­videbb utat. megkérdezi: „ön német?” „Nem, magyar va­gyok!” — válaszolom. Megra­gadja kezem, hosszasan szo­rongatja: „Oh, a testvérnép” — és melegen, barátságosan mosolyog hozzá. Egy kis nyelvlecke Ülök az egyik, itt bárnak ne­vezett bisztróban, és úgy ér­zem, mintha otthon lennék, beszédfoszlányok jutnak el hozzám a szomszéd asztalok­tól. Ha nem tudnám, hogy Helsinkiben vagyok, azt hin­ném, mindenki magyarul be­szél. A nyelv dallama, hangsú­lya — mint a mienk. Csak ha közelebb hajolok, jövök rá, hogy egy szót sem értek. A finn nyelv — ugyanúgy, mint a magyar — az első szótagot hangsúlyozza. A névelő egysé­ges, nemek nincsenek. A fő­névragozás, a hely- és időha­tározás ugyanúgy, mint ná­lunk, a szóhoz fűzött ragokkal történik. A kettős hangzók, mint például ei, vagy eu, úgy mint a magyarban, e-i-nek és e-u-nak ejtendők. A „h” hang­zó ugyanúgy hangzik, mint ná­lunk. A Vérnász bemutatója Egész véletlenül történt, hogy Helsinki tartózkodásom alatt került sor a Vérnász be­mutatójára. A Finn Nemzeti Operában ünnepi külsőségek között került sor a premierre. A nézőteret zsúfolásig megtöl­tötték a finn főváros zeneked­velői. A taps, amely a felvoná­sok . között a szereplő művé­szek nagyszerű teljesítményé­nek, a díszleteknek, az előadás drámaiságának szólt, fergete­gessé fokozódott, amikor a harmadik felvonás után meg­jelent a függöny előtt a szerző, Szokolay Sándor. Az ováció valóságos finn—magyar barát­sági ünneppé fokozódott, ami­kor az opera igazgatóságának elnöke magyar nyelvű beszéd­ben méltatta a szerzőt, művét, valamint az előadást rendező Mikó Andrást, a budapesti Opera főrendezőjét. A társulat és a közönség tapsvihara köz­ben átnyújtotta Szokolay nak az Opera ajándékát, a babér­ból készült hatalmas lantot, Mikónak pedig a virágkosarat. Tapiola, a kertváros Még csak egyetlen élmény­ről kívánok beszámolni: Ta- pioláról, a fővárostól 9 km-re épülő kertvárosról. A várost szövetkezeti alapítványból lé­tesítették, amelyhez az állam kölcsönnel járul hozzá. A szö­vetkezetben olyan intézmé­nyek vesznek részt, mint a szakszervezeti központ, a nyugdíjasok szövetsége és má­sok. A finnországi tájra jellemző tengerparti környezetben, a természetet, az erdőt érintetle­nül hagyva tervezték meg a várost, amely jelenleg 16 ezer lakónak nyújt otthont és mun­kaalkalmat. A fejlesztési ter­vek szerint 2000-ig 80 ezer la­kója lesz Tapiolának. Építészetileg a legkorszerűbb lakóházak, magasak és alacso­nyak, teszik változatossá a vá­rosképet, amelyet csodálatos parkok, szökőkutak és játszó­terek tarkítanak. Munkaalkalomról az iskolák, a szolgáltató és szociális intéz­mények, az üzletek, nemkü­lönben a város mellett épült és épülő üzemek gondoskodnak. Helsinki lakosai buszkék Ta­plóiéra, amelyet a korszerű városépítés példaképének te­kintenek. Gáti István Helsinki egyik utcája. Elegáns üzletek, nyüzsgő forgalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom