Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

1969. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT TEST use &űrlap Különbség a munkában — különbséget a fizetésben Vannak a demokráciának sugárútjai a mellékutcái? »Autósztrádái a gyalogösvé- *iyei? Nyílegyenes aszfaltútjai •B kanyargós szekércsapásai ? \Vannak. Még zsákutcák is... Azt mondják: a nagy de­mokráciával nincs hiba. A tör- ivény előtt mindenki egyenlő, akit büntetése nem korlátoz, annak megvan a választójoga, maga is választható s így to­vább. A kis demokráciával, azaz a demokratizmus helyi, ^hétköznapi megnyilvánulásai- (Val azonban annál több a baj. Azért is, mert a meglevő erő­södésének útjában sok a gáncs. S azért is, mert sok még az, ami — nincsen. Megvizsgálta például a váci városi-járási népi ellenőrzési bizottság négy termelőszövetkezetben, miként használják fel a szo­ciális-kulturális alapot. A megállapítások semmiben nem ütnek el más hasonló, ezernyi vizsgálat megállapítá­saitól. Az ös&zeg egy részét he­lyesen, okosan, más részét fö­löslegesen, szabályellenesen használták fel, például házas­sági segélyt adtak az egyik tez-ben a főkönyvelőnek, öt­ezer forintot... Rutin-vizsgálat, rutin-megállapítások. Hanem: néhány, mellékes mondatból kiderült, hogy a négy termelőszövetkezetben az ellenőrző bizottságok egyetlen esetben sem ellenőrizték a szociális-kulturális alap föl- használását, s hogy a vezető­ség a szociális-kulturális bi­zottság megkérdezése nélkül fizet ki különböző összegeket az alapok terhére. Hát ez az, ami több és fon­tosabb, mint maga az egész vizsgálat, mint annak megál­lapítása, vajon szabályosan könyvelték, összesítették-e a kiadásokat, a bizonylati fe­gyelem sértetlen-e, s így to­vább. Mert ezért felelősségre Vonás jár, ám felel-e bárki is azért. hogy sorozatosan megsértették a termelőszövetkezeti demok­ráciát? Hiszen még a jelentés­ben is mellékmondatok jutnak erre. Nem a népi ellenőrzési bizottság hibájából. Ök csak alkalmazói egy általános szem­léletnek, fölfogásnak — s nem­egyszer törvényekkel, rendele­tékkel alakított — gyakorlat­nak, amik szerint hiba, ha va­lamit rossz helyre könyvel­nek, tehát törvényes következ­ményeket von maga után, ám nem hiba, pusztán mulasztás, ha azt sem kérdezik meg a tagság akaratát képviselő szo­ciális-kulturális bizottságtól, hogy egyetért-e... Holott azt kellene kérni a bizottságtól: döntsön! Miről van szó igazából? Ar­ról, hogy a termelőszövetkeze­tek vezetői valamiféle sajátos alapként kezelik a szociális- kulturális célokra tartalékolt pénzt, s a maguk feje után fizetnek belőle, arra éppen, amit jónak tartanak vagy ami­re éppen kikunyerálják tőlük a forintokat, s arról, hogy a szövetkezet tagsága, az ellen­őrző bizottság éppúgy, mint a szociális-kulturális bizott­ság, hagyja, hogy ez így történjék. Hagyja, önmagát tereli w a demokratizmus zsákutcájába. A vezetők még csak mellékutcába tessékelték őket, amikor nem kérik véle­ményüket, ők maguktól be­ballagnak a zsákutcába... s hagyják, hogy legyen úgy, aho­gyan „a vezetőség” gondolja. Ám akkor egyáltalán minek ez meg az a bizottság? Hiszen minden más is úgy tör­ténhetne, ahogy „a vezetőség” gondolja... Vagy úgy is tör­ténik? Szó sincs arról, hogy mind­ez termelőszövetkezeti sajá­tosság. Napról napra tapasz­talni, hogy szépen hangzó fel­szólalások, gyűléseken elmon­dott méltatások, sőt határoza­tok ellenére az ilyesfajta mel­lék- és zsákutcák nem ritkák. Hasonló formalizmusok sűrűn találhatók a vállalati szak- szervezeti tanácsok munkájá­ban, amikor a tanács tagjai csupán a pecsétet ütik rá ar­ra, amit eléjük terjesztettek, a lényegi vita, a döntés pedig el­marad, s talán nem is tűnik fel senkinek... Holott ha a tanács egyetlen tagja szóvá tenné, hogy nem variánsokat — választási lehetőséget, a döntés alapját — terjesztettek eléjük, hanem kész, ellent­mondást nem tűrő „javasla­tot”, biztos, hogy rögtön mele­ge lenne néhány embernek, s az is biztos, hogy a következő alkalommal már nem így foly­na le a tanácskozás Am miért ne birtokolják a főutcát azok, akiknek nem ez lenne a dol­ga, ha a legfőbb jogosultak, behúzódva a mellékutcába, át­engedik a terepet? A konzervgyárban, mondotta az igazgató: ered­ményeik — a többi között a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának ötszöri el­nyerése — magyarázata abban van, hogy semmi sem történik a közösség háta mögött. Min­denen vitatkoznának, ezt su­gallná a megállapítás? Nem. Azt mondja, hogy minden kér­désben az érintettek döntenek. Ami az igazgató jogköre, ab­ban az igazgató, amiben a szakszervezeti bizottság illeté­kes, abban annak tagjai dön­Megyeszerte jó kerékvágás­ban halad a népszámlálás elő­készítése. Július 29-től kezdő­dően, naponta egy-egy járási székhelyen, Dr. Pocsai Gyulá­idé, Pest megye népszámlálási felelőse, beszámoltatja a községi felelősöket, vagy­is a vb-titfcárokat és he­lyette iseiket, az eddig vég­zett munkáról, és ismerteti előttük a további feladatokat. Ezeken az érte­kezleteken — az utolsót au­gusztus 11-én, a budai járási tanácson tartják — a megyei tanács népszámlálási felelőse, illetve helyettese, valamint a járási tanács felelősei, a vb- titkár és az igazgatási osztály- vezető is részt vesznek. Az eddigi tapasztalatok sze­rint olyan súlyos hiba vagy tenek, s mindenki komolyan veszi az üzemi demokráciát. Nem csupán, azért, mert ilyen rehdes ember — a pártbizott­ság fogalmazott így —, hanem mert kényszerítő erővel hat mindenkire a kollektív fe­gyelem. Azaz: a körösiek nem húzódnak mellékutcába, ha­nem igénylik, ha kell, kiköve­telik a nekik járó jogokat Ezt az igény megszületését kell tá­mogatni mindenütt, s ami leg­alább olyan fontos: a mostani­nál sokkal szilárdabb intézmé­nyes biztosítékokra van szük­ség. Olyan felelősségi rend­szer kialakítására, amelyben nem mellékmondatók erejéig tűnik csak fel, hogy — mel­lékutcába terelték a demokrá­A magyar—ukrán belkeres­kedelmi választékcsere meg­állapodás ez évi kiegészítése­ként jegyzőkönyvet írt alá Bu­dapesten dr. Juhár Zoltán és I. Piontovszkij belkereskedel­mi miniszterhelyettes. A meg­állapodás értelmében a két minisztérium közvetlenül ösz- szesen 2,8 millió rubel értékű mulasztás, mely veszélyeztet­né a népszámlálás előkészíté­sét, sehol sem fordult elő. Ki­sebbek azonban, melyek még idejében pótolhatók, igen. Pél­dául Monoron és Pilisen elkés­tek a házszámtáblák ki­adásával. Pilisen, vala­mint Mendén és Gyömrőn a kül- és belterületi határ­vonal meghúzása körüli viták még lezáratlanok. Azokban a községekben, melyeknek lakossága nem ha­ladja meg a háromezret, au­gusztus 30-ig, a többiekben szeptember 30-ig kell kialakí­tani a számlálási körzeteket — lehetőleg úgy, hogy egy-egy körzetbe, belterületen 300, kül­területen pedig 100—150 ösz- szeírandó jusson. (p. 1.) Államférfiak távirata Losoncéi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, Focié Jenő mi­niszterelnök és Péter János külügyminiszter táviratban fe­jezte ki jókívánságait a sin- gapore-i vezető államférfiak­nak Singapore nemzeti ünne­pe alkalmából. NASSZER TÁVIRATA Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének az egyiptomi forra­dalom 17. évfordulója alkal­mából küldött jókívánságokért Riad, az EAK külügyminisz­tere Péter János külügymi­niszternek fejezte ki köszöne­tét árut cserél; egyebek között sűrített kakaó és kávékonzer- vet, halkonzervet, kerékpárt, tranzisztoros rádiót, ablaküve­get kaptunk sportszerek, keres­kedelmi berendezések, italáru, golyóstollak és bőrdíszműáruk ellenében. Az árucsereforgalmi tárgya­lások során szóba került nem­zeti éttermek kölcsönös léte­sítése; Kijevben magyar, Bu­dapesten ukrán étterem nyi­tása, tárgyaltak a két minisz­térium szorosabb együttmű­ködéséről. Bemutatkozó látogatás Péter János külügyminiszter fogadta Zsamci Bolodot, a Mongol Népköztársaság új ma­gyarországi nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízó- levelét A mikor a meglevő kereseti különbségek növeléséről beszélünk — és ez gyakori té­ma napjainkban —, sokan ki­zárólag csak a vezető beosztá­sú dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gondolnak. Valójában, pedig nem kisebb, nem is egyszerűbb feladat a munkások körében tapasztal­ható nagyfokú egyenlősdi fel­számolása sem. A munkásbér­listán igaz, jelenleg is tapasz­talhatók lényeges jövedelmi különbségek. Ezek azonban fő­leg a ledolgozott órák számát vagy a kimutatott mennyiségi teljesítményeket tükrözik, és kevésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szakér­telemben, a vállalt felelősség­ben levő különbségeket. így azután előfordul — sajnos, nem is ritkán —, hogy a leg­többet keresők, a „listaveze­tők”, nem a nagy tudású, a bonyolult és felelősségteljes munkát végző szakemberek, hanem a betanított munkások, a segédmunkások; az ismétlő­dő rutinmunkát végző szak­munkások. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különbsé­gek csökkentése, semmint nö­velése irányába hatnak. A szakképzetlen vagy kevésbé kvalifikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anyagi, szociális, családi körülmények, a megélhetés minimális felté­telei gyakorta nyomatékosan indokolják. Éppen az alacsony bérköltségek miatt gazdaság­talan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növek­szik a kereslet a segédmunká­sok iránt. Ez a fokozott mun­kaerő-kereslet, amit ráadásul a bázisbér-szabályozás jelen­legi rendszere csak felerősít, növeli a képzetlen munka anyagi elismerését, és sokakat távol tart a ma már szinte nél­külözhetetlen folyamatos szakismeretszerzéstől. Lesz-e téglagyár Veresegyházon? A veresegyházi „Vörös Csil­lag” szakszövetkezet az elmúlt évben több kutat fúratott, vízellátásának megjavításá­ra. Az egyik fúrásnál — a je­lenlegi, központi major köze­lében — a fúrásminták kiváló minőségű agyagról árulkodtak. Nem kevesebb, mint 150 mé­ter mélységig tartalmaz a föld itt agyagot, amelynek haszno­sítási lehetőségére a szakem­berek is felfigyeltek. 1968-ban a Kerámia és Tég­laipari Egyesülés 30 próbafú­rást végeztetett, amelyek iga­zolták a korábbi letevéseket: Veresegyház határában 120 évre elegendő agyag van. A vállalat elkészítette tanul­mánytervét, s jelenleg a beru­AZ ELSŐ ÜZEM A Mélyépítő Vállalat csu­pán néhány héttel ezelőtt avatta fel új létesítményét, az Észak-pesti Betongyárat, s máris újabb jelentős beruhá­zás megvalósítására készül. Közvetlenül az új ipartelep mellett betoncsőgyárat léte­sít. Az építkezés a jövő hó­napban megkezdődik. Az or­szágban ez az új üzem lesz az első, amely nagy átmérőjű — 1000, 1250, 1500 milliméteres — beton csatornacsöveket gyárt, s ezzel megteremti a budapesti és vidéki főgyűjtő gíti majd az ország csatorná­zási programjának meggyorsí­tását Futóművek — futószalagon Az egykori kocsigyárban, az Erdészeti, Fa- és Vegyesipa­ri Vállalat szentendrei telepén sokféle jármű készül. Áttér­tek a korszerű mezőgazdaság követelményeinek megfelelő kocsik gyártására. Üjdonság az egytengelyű pótkocsi, amely­nek sorozatgyártása a IV. ne­gyedévben kezdődik. Hagyományos, de moderni­zált termék a gumikerekes lo­vas kocsi. Rozsnyai Mihály és Liptai István éppen szállítás­hoz készíti elő az egyik lóvon- tatású kocsit. Másik képünk a szerelés egyik fázisát mutatja: Mándi Dezső és Fehér András a 6 tonnás traktorvontatású pót­kocsin dolgozik. Az alvázra ezután szerelik rá a platót, s máris „kész a kocsi”. (MTI — Foto). házási programon dolgoznak. A terület feltérképezése is megtörtént. A téglagyár meg­valósításához azonban az elő­zetes számítások szerint 200 millió forintra lenne szükség. A Gazdasági Bizottság döntése nélkül nem kezdhetnek az építkezéshez, ami annyit is je­lentene, hogy a „Vörös Csil­lag” szakszövetkezet részére új majorközpontot kell kiala­kítani. A Kerámia és Téglaipari Egyesülésnek viszont a beru­házás még így is megérné a befektetést, mert a pestlőrinci téglagyár nemsokára bezárja kapuit és az e miatt hiányzó építőanyag-mennyiséget bőven lehetne a veresegyházival pó­tolni. csatornák korszerű építésének nagyipari bázisát. Az új ter­mékek ugyanis lényegesen meggyorsítják a csatornaépí­tést, mert az előregyártott csö­vek felhasználásával majd­nem háromszor olyan terme­lékeny a munka, mint hagyo­mányos módon, helyszíni be­tonozással. Az új gyár évente 50 000 méternyi előregyártott nagy átmérőjű betoncsővel se­Jó kerékvágásban Beszámoltatják a népszámlálási felelősöket Kisebb hibák — A további feladat ciát Mészáros Oltó Magyar—ukrán választék cserei A demokrácia mellékutcáiban S mivél nincs nálunk elég becsülete, rangja, perspektíva-, ja a képzett és igényes kétke­zi munkának, a pályaválasztás előtt álló fiatalok, csakúgy mint szüleik, többnyire a rossz iskolai bizonyítvány kényszer­következményének, szinte büntetésének tekintik egy-egy szakma elsajátítását Nagy gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon^ mesteri fokon sem elég vonzóig Sok vállalatnál megfigyelhet® hogy a segéd- vagy betanított munkások megrekednek a fej­lődésben főleg azért, mert! anyagilag nem érdekellek szakmai tudásuk gyarapításéi ban. , Több váliMalt ma már haB§»' kony erőfeszítést tesz nemcsak a beiskolázásra, hanem társa­dalmi ösztöndíjak, munkás» szállók létesítésével, stb. a> kezdő szakmunkáisak megtar­tására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán a szak­munka fokozott megbecsülésé» nek útján. Igazi perspektívát, rangot elsősorban a nagyobb anyagi elismerés adhat a szák- képzett munkának. Az erkölcsi elismerés is puszta szólammá válik nélküle. E hhez azonban a mostani­nál lényegesen nagyobb kereseti különbségekre vau\ szükség. A legkiválóbb szak­munkástól, akiken a műhe­lyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fize­tésemelést, a nagyobb kerese­tet. Az utóbbi másfél évben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordítottak megfelelő figyelmet anyagi és erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a legképzettebb munkásréteg mozdult meg, más vállalatnál keresve boldogulást. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyakran pótolhatatlan veszte, séget okozott jó néhány vállai latnak. , K. 3. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom