Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-09 / 183. szám
A 1969. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Püspöki Mihály: A meseszép táska E gyik munkatársam, mivelhogy anya lévén, minden hét péntekjén elküldi a szokásos tábla csokoládét egyetemista fiának, Budapestre, mondván: küldeni kell szegénykémnek hébe-hóba egy-egy csokit, már csak azért is, hogy szorgalmasabban tanuljon. Ezek a hetenként megismétlődő anyai ősz- ftönzések mindig egy másik, régesrégi ösztön- izés emlékét idézik fel bennem. Amikor még 'Vászongatyás parasztgyerkőcként ismerkedtem az elemi iskola tudományaival. ★ A hogy visszaemlékezem, az a nyár is olyan perzselő meleggel indult, mint az idei. I Szárazságtól kiégett rétek, tikkasztó hŐ6ég- ' tői megaszott kalászosok és kapások figyelmeztették az embereket: megbecsülni minden szem gabonát, szemmel tartani minden szál takarmányt, mert az elkövetkező tél ínséges és hosszú lesz. Másodikos elemista lehettem akkor. Az év végi vizsgán már túl voltam, s a nyári vakációm avval indult, hogy belekóstoltam a ma- lacpásztorkodás nem éppen örömteli mesterségébe. Az első időkben még a bátyám fermhatósá- ,ga alatt gyakoroltam a kanászmesterséget. ö rendelkezett felettem, ámbár erősen kifele volt már a szekere rúdja. Ugyanis eléggé benne járt a kamaszkorban, amikor a süldőlegényt már komolyabb munkára is lehet fogyni. S ez a kanász-őrségváltás be is követke- .zett. Egyik júniusi reggelen, amikor a bányámmal indítani akartuk a kondát, olyat i dörrentettem a karikásostorommal, hogy a ■ dörrenéstől mind a hat'süldő ártány, élükön ia Gyöngyinek nevezett anyadisznóval, visít- iva, röfögve menekült az udvar legtávolabbi ■ sarkába. , Erre már az apánk is felfigyelt. — No, nézd csak! — hajolt előre a kocsinkon, mivelhogy ők is a határba készülőditek a másik bátyámmal. — Ez a gyerek úgy (kongatja a karikást, hogy nyugodtan rábiz- ' hatjuk a malacőrzést. így lettem felelős őrizője a csürhének. Az én kurta lábaim gyorsaságától, s főleg a nyiladozó értelmem képességétől függött azután, mennyire maradok ura a helyzetnek. Mert jaj volt annak a kanászgyerkőcnek, ha kifogtak rajta a disznók! A minden turpissággal megáldott anyakocák oly kitartó ravaszsággal cselezték ki az őrizőjük mamlaszságát, hogy a jámbor csak akkor eszmélt a bámészkodás- ból, amikor már az emse degeszre ette magát a tilosban. Es e képességeimet a Gyöngyi is próbára tette. A lángolva tűző napsütésben, úgyszólván egész nap haptákban állva, ugrásra készen kellett vigyáznom a kondát a parányi legelőnkön, mert a körös-körül tilost jelző kukoricások, répaparcellák szinte vonzották a csemegére éhes jószágaimat. A zokon a forró nyári napokon ismertem meg először a testi-lelki gyötrelmeket. A testet szikkasztó hőséget, a bőrt perzselő napsütést, s azt a lelket szorongató tudatot, hogy a rám bízott jószágokért a bőrömmel vagyok felelős. Mert ha valami kár előadta magát, amit a gondatlanságom idézett elő, akkor nagyon hamar végigkarcoltak szíjostorral a magamfajta kanászgyerkőcön a kárvallott gazdák. Irgalmatlan lassúsággal telt az első felelősségteljes napom. Egész nap csak a karikást markoltam, készenlétben a loholásra, miközben elrévülten gondoltam arra, hogy milyen boldogok azok a magamkorú gyerekek, akik gondtalan jókedvvel hancúrozhat- nak a hús árnyékot nyújtó fák alatt. Aztán a magány is megkínzott. Rajtam kívül nein volt egy teremtett lélek a környéken. Pedig de jól jött volna egy hozzám hasonló cimbora! Akivel elszórakoztunk volna, s az idő is jobban telt volna felettünk. Alig vártam, hogy valamennyire elteljen a nap. S amikor már úgy ítéltem, hogy az árnyékóm kellően meghosszabbodott, ami mégiscsak az elkövetkező napnyugtának a jele, hazafelé fordítottam a csűrhe elejét. Gyanús komorsággal fogadott a jóanyám. — Hát te?! — állt elibénk a kiskapuba, miközben csípőre rakta a kezét —, miért fejezted be ily hamar a mai szent napot?! Valami olyasfélét motyogtam az orrom alól, hogy a magam akaratából döntöttem így. Mivel úgy ítéltem meg az időt, hogy esteledik. 1 Kitört erre anyámból a pulykaméreg. — Ügy! — nyúlt be a kapu mögé a libate- relő vesszőért.— Teszerinted tehát esteledik? E lszorult a szivem a fogadtatástól S míg az anyám , vesszőt markoló keze moz- fgásba lendült volna, nagy búsan visszafordítottam a csűrhét Már a Deleién túl poroszkáltaim a jószágaimmal, amikor az öreg Biikás Laci bátyám, aki már csak az utcai kispadon üldögélve szemlélte az élet zaj'lását, öreges in- cselkedéssel kiáltott rám. — A kakas rúgjon meg! — bazsalygott a pipa mögül. — Fene fickirungos kanászgye- rek vagy te. Most hajtottál haza az Imént, s már farolsz is vissza a mezőre. Ügy látszik, duplán akarod megszolgálni a napot. Nem szóltam én semmit az incselkedésre. Helyette csak lógattam az orromat, s nyeltem magamba a könnyeimet, miközben olyan árvának, kitaszítottnak éreztem magamat, hogy se láttam, se hallottam keservemben. Másnap reggel rámszólt a jóanyám. — Jól van, no! Tudom, verni szóval is lehet. Sőt. Azt azonban néked is be kell látni: inkább lógjon az orrod fél napig, mint a jószágokat kerülgesse a kolera a meleg ólban. Békítőleg simogatta meg fejemet. — Most már, fiam, fölszabadulnak a tarlók, s ha a jószágokat ezután derekasan jól tartod kalásszal, és napáldozatja előtt nem hajtasz haza, akkor én néked, a fényszarui vásárban, meseszép iskolatáskát veszek. Reménység-fűtötte, örömteli napok virradtak rám. A széles-téres tarlókon magam elé kanyarítottam a kondát, s kalászoltatva-le- geltetve haladtam a jószágaimmal, ameddig a szemünk ellátott. S ha bódorgásaink során összeakadtunk egy másik falkával, kanász- cimborával, akkor egyszeribe szárnya nőtt az időnek. Ügy elnyargalt felettünk a hátralevő idő. hogy legtöbbször csak arra riadtunk fel: este van, a hazatakarodás ideje. E gyik délutáni terelgetésem alkalmával Sikár Jancsira bukkantam rá. Ez a ke- vésszavú cimbora a felnőtteket utánozó komolykodással ült a kukoricás szélén. S míg fél szemével a szuszogva henyélő csűrhéjét vigyázta, addig egy piócaformájú cigaretta lógott a száján. Nemes egyszerűséggel nékem is sodorin- tott a sajátjához hasonló cigarettát. Különösebb gondot ugyan nem okozott néki a nyersanyag előteremtése, mert a dohányt helyettesítő száraz bajusz minden kukoricaosövön korlátlan mennyiségben volt jelen. És szalon náspa pír is akadt bőven az elemózsiás tarisznyában. Pöfékelés közben föltekintettem a számomra oly meghökkentően jólnevelt, türelmesen kóricáló jószágait, mire ő hanyag kézmozdulattal mutatott el egy távolabbi kukoricás felé. — Ma délután annál a kukoricásnál laktuk el a lagzit. Értetlenkedve pillantottam a cimborára. — Azt módoltam ki magamban — vetett méla pillantást a rosszul fungáló cigarettájára —, hogy egy-egy kukoricásból megkosz- toltatom a csűrhét kukoricával, tökkel, s aztán gyorsan odábbállok. Ahol tiszta a levegő. Mert a szíjostor suhogását egyáltalán nem kedvelem. Itt újra rápüffentett a rozoga állapotban levő cigarettára, majd a következő bölcselmeket mondotta: — Csak így érdemes kanásznak lenni. Így, hogy gondoskodom a jószágaim bendőjének a megtöltéséről, s míg ők aztán csendesen emésztenek, addig én pihengetek és gondolkozom. Mert gondolkozni nagyon szeretek. — Igen — kezdtem el okoskodni —, de azért... — Jó, jó! — torkolt le a cimbora. — Ezt csak magyarázd el a hörcsögnek, az ürgének, s majd azok néked szót fogadnak. Első gondolatom az volt, hogy Sikár Jancsit nem ejtették a feje lágyára. A kényelmes jószágőrzés érdekében kiválasztja a megfelelő kukoricást, jól tartja az állatait, s aztán ravaszul továbbhajt. S jöhet a károsult, a határt vigyázó csősz, őt nem érte senki a tetthelyen. R övid tűnődés után magam is követtem a Közreműködésével úgy megtraktáltuk a kondát, hogy a fél órás kukoricalakodalom után, minden süldőmnek szétállt a füle a jóllakottságtól. Sürgősen továbbvoniultunk. Vonulás közben azonban arra lettem figyelmes, hogy a jószágaim egyike-másika rogyadozva kezd széde- legni a csapatban. Mint amikor a részeg ember megy citerázó léptekkel az úton. A többit már akár el se mondjam. Azon az elkövetkező és számomra örökre nevezetessé maradt éjszakán, három süldőnk és az anyadisznó rúgta ki a négy lábát az ég felé. De elrúgták a reménységemet is, mert amikor eljött a szeptember elseje, az iskolábajárás ideje, szegény jóanyám, a megígért meseszép táska helyett, a régi, avas vászontarisznyát akasztotta a nyakamba. Falunap KINN A VÍZBŐL Tápiószecsőn i Vasárnap ismét megrendezik Tápiószecsőn a már hagyományos falunapot a helyi szakmaközi bizottság, a művelődési otthon ás a Kőbányai Téglagyár üzemi bizottsága közös szervezésében. Délelőtt nagyszabású sportversenyeket rendeznek a község és a Kőbányai Téglagyár sportolómaik részvételével. Délután a gyöm- rői Rozmaring népi együttes mutatja be Tiszán innen, Dunán túl, című zenés, táncos műsorát. A falunapot bállal fejezik be. Gyermekzenekar Az NDK úttörőszövetségének központi fúvószenekara — testvérzenekarának: Pécs gyárvárosi úttörőzenekamak a meghívására — pénteken Magyarországra érkezett. Az öt- ventagú gyermekzenekar Pécs város tanácsának vendégeként két hetet tölt hazánkban és ez idő alatt több hangversenyt ad városainkban, falvainkban. A kánikula rendületlenül tartja hadállásait. Mit tehet az ember: a vízhez menekül. Szinte nincs is vízpart, ahol ne találkoznánk a fürdőzök népes csoportjaival. Foto: MTI Szentendrei séta Kiszállok a HÉV-ből: ennék valamit. Majd a palacsintásnál. Kis tányérkával kezemben állok az országút szélén. Por. S itt ömlik a patakba a városi szennyvíz. Egyáltalán, miért nincs Szentendrén egy, a települést — noblesse oblige — igazán reprezentáló eszpresz- szó? Olyanféle, mint amilyen a maga műfajában a centrumban nemrég megnyílt borharapó: antik és modem egyszerre, gusztusos, szép, romantikus, de nem negédes. Egy termelőszövetkezet építette, működteti. Pedig nehéz helyiséget szerezni a zsúfolt, beépült központban. A helyi Mathiász Tsz már-már majdnem kapott egyet zöldségboltnak, de aztán mégis meghiúsult a kiutalás. (A tsz töri magát, hogy boltot nyithasson itt, egy állami kereskedelmi vállalat pedig raktárnak használja árudáját a belterületen — gondolom az egyik portál előtt.) így a Mathiász csak egy külső kerületben nyithatott eddig zöldségboltot: pedig ilyen parkosított előterű, tiszta, jól vezetett üzletnek menynyire örülnének a belvárosban is.• Kevés a hely, a parkok, szűk utcák összefutásában, kis tereken szinte tenyérnyiek. Egymáshoz — egymásba épített házak, a kerítés mögött legtöbbször alig pár négyzetméteres a kert, de azért mindenhol van. Persze, mostani igényekkel egyre nehezebb lakni a centrum műemlék jellegű házaiban. Folyó vízre, fürdőszobára, összkomfortra támasztunk követelményt valamennyien. Élni bizonyára kellemesebb Szentendre külső területein. Például ízbégen, annak domboldalra épített új családi házak sokaságából tevődő, szőlős, lu- gasos, gyümölcsfáktól lombos negyedében ... Üzletek, vendéglők, csatornázás, tatarozások — sok a gondja a településnek. Vagy itt van például a vízi sport ügye. Egy Duna-parti város, melynek nincs strandja, fürdésre kijelölt partszakasza — csak átel- lenben, a papszigeti kem- oingnél —, nincs egy evezősklubja, kivéve az úttörőkét. A strand 33 méteres, kétszintes — versenyre is, fürdésre is alkalmas — medencéjével, előmelegítő tárolójával, úgy hírlett, ez év május közepéig elkészül. De az építő Rákosvölgye Termelőszövetkezet azóta sem fejezte be a munkákat — azóta is fizeti a havi 50 ezer forintos késedelmi kötbért... Szentendre: ellentétes impressziók. Legtöbbjük a városgazdálkodás rengeteg gondjáról is tudósít. Egész nap a városban járok-kelek, gyalogosan, majd kocsival s úti társsal: kísérőm Hegyi Sándor, a Városgazdálkodási Vállalát igazgatója, jó tájékoztató forrás, hiszen náluk a településnek szinte valamennyi problémája összefut. Építenek például a strandon — itt csak a kabinsort —, talajmunkát végeznek a 90 ka- tasztrális holdon lassan épülő skanzenben, tőlük kérik számon az állami házak karbantartását, a parkokat, az utcák, terek tisztaságát. Tizenegy utcát naponta kétszer, tizennégyet naponta egyszer takarítanak. Gépparkjuk ehhez kicsiny, eddig mindösz- sze egy régebbi típusú szemét- gyűjtő-, egy öntöző- és egy kuka kocsival rendelkeztek, a közeljövőben kapnak egy svéd utcai porfelszívó berendezést is. De ahhoz, hogy még tovább gépesítsenek, az utakat is modernizálni kellene. Addig pedig az utcák nagy részében marad a seprés. Most hat utcaseprő dolgozik a városban, átlagéletkoruk 58 év, átlagkeresetük 1240 forint. Számukat hiába akarnák növelni, nem akad jelentkező. A település nagyobb részében tehát maguk a lakók takarítják el a port, piszkot. A Városgazdálkodási Vállalat itt, ha kell, hatékonyan él a bírságolási lehetőséggel. Az elmúlt évben 150 esetben késztette fizetésre azojcat, akik elhanyagolták házuk környékét. A város fölé emelkedő, beépített dombon, lépcsőzetesen alakított, kedves, parányi parkot találunk: szép kilátás esik innen a Dunára. Tetszik a partszakasz kertészeti kiállítása is. Mindez szintén a Városgazdálkodási Vállalatot dicséri. Fél éve épített növényházuk azonban ráfizetéses. Nehéz dolog állni a versenyt a több beruházási forrással, kötetlen bérezési lehetőségekkel rendelkező termelőszövetkezetekkel. Az erős konkurrencia új dologra kényszerít; a vállalat ezután növénykülönlegessége- ket szeretne nevelni kertészetében. A cél, megnyerni terményeikkel a víkendház-tulaj- donosok növekvő táborát-Kertek tervezését, parkosítását is vállalják. Megnéztem két ilyen, telepítésüket. Mindegyik dicséri kertészeiket, kertészmérnöküket. Ezen a területen aztán lehetne produkálni, hiszen a modern hét végi kertnek még nem alakult ki nálunk a kultúrája, esztétikája. De versenytárs már iitt is jelentkezett. Nemrég a tokodi tsz ingyen parkosított a szentendrei, országúti benzinállomásnál. Különböző virágokat, cserjéket, kerti berendezéseket állítanak ki, s árusítanák a helyszínen. Beindult — bejáratódik lassan a mechanizmus. Megindult egy olyan mozgás, mely, reméljük, valóban háttérbe szorítja a lemaradókat, valóban kiemeli az élenjárókat, mely ezáltal minőségre késztet — a városgazdálkodásban is, itt, Szentendrén is. Padányi Anna Könyvesbolt autósoknak Nagyapáink-korabeli autómatuzsálemek modelljei hívják fel a figyelmet az V. kerületi Deák Ferenc utca 5. sz. alatti bolt portáljában, hogy itt rendezte be az Állami Könyvterjesztő Vállalat az autósok, motorosok könyvüzletét. Amit kínálnak: népszerű leírások a személykocsikról, műszaki kiadványok az autók szerkezetéről, működési elvéről, működtetési gyakorlatáról. Két gazdája van az ország egyedüli autós-motoros könyvüzletének — az AKV és a Magyar Autóklub. Közös szervezésükben máris alakul, népesedik a két hete megnyílt bolt törzsközönségéből az autós könyvbarátok klubja. Seregélyinvázió A seregélyek csoportos megjelenése a szőlő érését jelzi a Balaton vidékén. Az első nagyobb rajok már feltűntek a partvidék fölött. A zsákmányszer- zö útra induló madarak sokszor valóságos felhőt képeznek, s árnyékai borítanak egy-egy szőlőtáblára. A falánk madarak csoportjai néhány perc alatt több mázsa szőlőt és egyéb gyümölcsöt képesek elpusztítani. Fokozza a veszteséget a fürtökről levert szemek nagy számp is. A seregély invázió ellen szervezetten védekeznek a borvidéken: kereplőkkel, kolompok- kai, karikás ostorokkal és vadász- fegyverekkel riasztják a kártékony madarakat.
