Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

1969. AUGUSZTUS 8., PÉNTEK PEST •fECvei kJÜvUíV Magyar-szovjet építőanyagiparí állandó munkacsoport alakult ci magyar—szovjet gazdasá- és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság döntésére — amelyet a Minisztertanács is jóváha­gyólag tudomásul vett — újabb négy állandó ágazati munkacsoportot kell létrehoz­ni. Ennek alapján az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium és a Szovjetunió építő­anyagipari minisztériuma már megkezdte az építőanyagipari állandó munkacsoport megala­kításának előkészületeit. KISZ-emléktáborok Az elmúlt hetekben minden megyében megrendezték a ta­nácsköztársasági, jubileumi KISZ-eniléktáborokat. A tá­borokban több mint ötezer if­júkommunista — a különböző KISZ-akcióban kiemelkedő eredményt elért fiatal töltött el egy-egy hetet. Programjuk sok szállal kötődött a fél év­százada győzött Tanácsköz­társasághoz: baráti találkozók­ra hívták az első magyar pro­letárállam veteránjait, vetél­kedőket rendeztek a Tanács- köztársaság politikai, gazdasá­gi, honvédelmi, kulturális és sportintézkedéseinek témájá­ban, s tanácsköztársasági há­romtusaversenyeket tartottak. A vetélkedők, illetve a há­romtusaversenyek győztesei, helyezettjei részt vesznek a táborozásokat követő jubileu­mi túrákon is. Budapestről és a megyékből augusztus 13-án gyalogosan kelnek útra a Ta­nácsköztársaság eseményei­nek ismeretéből jelesre vizs­gázott fiatalok, hogy felkeres­sék azokat a helységeket, ame­lyekhez a dicsőséges 133 nap kiemelkedő eseménye fűződik. A túráknak öt végcélja van: Salgótarján, Kaposvár, Tata­bánya, Szolnok és Miskolc. Az útvonalakon érintett megyék, járások, városok, községek KISZ-esei mindenütt ünnepé­lyesen fogadják majd a túrá­zókat, akiket területük hatá­ráig el is kísérnek, a túrák útvonalát úgy állapították meg, hogy napi 20—25 kilomé­teres menettempóval a csopor­tok augusztus 20-ára elérjék végcéljukat. Fehér Lajos látogatása Szolnok megyében Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese csütörtökön Szolnok me­gyébe látogatott. A vendéget a megyei pártbizottság szék­házálban Csáki István, a me­gyei pártbizottság első titká­ra és Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke fogadta. A megye vezetői tájékoztatták Fehér Lajost Szolnok megye helyzetéről. Ezután elkísérték a vendéget a MÁV rekonst­rukcióhoz és a Tiszamenti Vegyiművekbe. A délutáni órákban Fehér Lajos megte­kintette a kiskörei vízlépcső és öntözőrendszer építkezése­it, végül ellátogatott az abád- szalóki Lénán. Tsz-be. Nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és Szovjetunió — kormánya egyezményt kötött a Nemzet­közi Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Központ meg­alakításáról. A központ feladata, hogy a tagországolcat segítse a tudo­mányos és műszaki fejlesztés minden eszközének felhasz­nálásában, a tudományos ku­tatások hatékonyságának nö­velésében. A központ javas­latokat dolgoz ki a tagorszá­gok reszere — a tudományos tájékoztatás legjobb módsze­reire, technikai eszközeiro, vagyis nemzetközi tudorhá- nyos-műszaki tájékoztatási rendszert hoz létre. Tájékoz­tatást nyújt a fontos népgaz­dasági problémákat érintő új technika alkalmazásáról, tu­dományos kutatómunkát vé­gez hatékony tájékoztatás el­méletének és gyakorlatának kidolgozására. A központ köz­reműködik a műszaki-tudo­mányos tájékoztatással foglal­kozó szakemberek képzésének továbbfejlesztésében. ÁRU ÉS FOGYASZTÓ Bútorárak kereskedő szemmel Megkerestem a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat váci bútorboltját. A meg­keresés szó szerint értendő: a városban csak a bemutatóte­remnek csúfolt kis üzlethelyi­ség található, a valóságos vá­lasztékot a külterületi Miklós- majorban levő hodályban néz­heti és veheti meg a kedyes vevő. Simon István boltvezető sze­rint a viszontagságok nem ret­tentik el a vásárlót A „mezei bútorbolt” tavaly óta árusít, addig raktár volt, azelőtt ura­sági istálló, de másképp már nem győzték a Vác és környé­kéről megmutatkozó igények kielégítését Szerencsére elv­ben eldőlt, és előreláthatóan még idén megvalósul, hogy a Március 15. téri, eddig bank céljára szolgáló helyiségbe költözzenek át, amelyet körül­belül négyszáz négyzetméteres bútoráruházzá alakítanak. — Szezoncikk-e a bútor? — Mindig az év második fe­ie volt a bútorvásárlás főbb időszaka. Ez mostanában any- nyiban módosult, hogy a lakó­telepek fölépülésekor ugrás­szerűen nő a kereslet. t — A bútorellátás? — Kifogástalan. És kapható tizenkét, tizennyolc havi rész­letre is. A bútorárak -p vá­laszol kérdésemre — annyiban módosultak, hogy kötött árvi­szonyok mellett a másféle nyersanyag sem eredményez­hetett ármódosulást azonos bútortípusnál. Ezt akkoriban vagy a kereskedőnek, vagy a vevőnek le kellett nyelnie; most viszont a tényleges árat fizeti a vevő. Vajon ez a „tényleges ár” megközelíti-e az értéket? Tük- rözi-e a kereslet-kínálat ala­kulását? — összehasonlításul egy konzervatív és egy modern változat, azonos összeállítású szobabútorra. A régebben egyeduralkodó teleháló és a hagyományos kombinált szek­rényből — kárpitozott garni­túrából ólló bútorfajta he­lyett, mindjobban előtérbe ke­rülnek a színes bútorszövettel kárpitozott világos, könnyebb vonalvezetésű és megoldású berendezések. (Fiatalok meg se nézik a régi fajtát.) Ez a hagyományos kétajtós —plusz kombinált szekrény együtt 6000 forint; á másik, Velence elnevezésű, azonos rendelteté­sű modern változat 3900. — A legnépszerűbb? — A komplett lakószoba-be­rendezés: szekrénysor, étkező- és dohányzóasztal, két fotel, négy szék és egy kétszemélyes vagy két egyszemélyes heverő. Ára: 14—18 000 forint. Ezt ve­szik a legszívesebben, legfel­jebb egy-egy darabot elhagy­nak belőle néha helyszűke miatt. — Van-e eladhatatlan bú­tor? — Az ilyet nem veszi át a jó szakember. — Van-e olyan bútor, ame­lyet a szakember drágáll? — Hát... legfeljebb egyes importbútorok, de ezeket nem rendeljük meg. — Konyhabútor kereslet­kínálat? — A szobabútorhoz hasonló­képpen: hagyományos, s mo­dernebb konyhabútorunk is van, és beépíthető is; az utóbbit a magános vevő kevés­bé veszi, de például az egy hónapja átadott 64 lakásos KlSZ-lakótelep beépített konyhabútorait tőlünk vették. — Konyhabútorárak? — A festett helyett ma fő­leg a műanyag borításút kere­sik, például a Klára típust: asztal, két ülőke és háromféle méretben gyártott konyha­szekrény. (100—125—150 cm.) Átlagosan 3000 forintért adjuk. Szóló mosogatószekrényt is tartunk egy- és kéttálas válto­zatban (csak hideg és hideg- meleg vízre); ez beépíthető, ára 1300—1500 forint. A mi ve­vőkörünk számára vízvezeték, csatornázás hiánya miatt egye­lőre alig érdekes. — Az áruválaszték? — Kielégítő. A BUBIV ter­mékeit jobbára név szerint kérik (Viola, Velence, Csillag, Napfény, stb.). Kisebb meny- nyiségben tanácsi vállalatok­tól is veszünk bútort. — Vevőreklamáció? — Egykori főnököm azt mondta: egy megszerzett vevő húsz másikat hoz, egy elvesz­tett vevő húsz másikat visz. Minden reklamációnak utána­nézünk. — Kereslet-kínálat-minőség- ár kapcsolata a kereskedő sze­mével megnyugtatónak lát­szik? — Üzletünkben a forgalom a mostoha hélyiségviszönyok el­lenére nagyot ugrott. A tava­lyi azonos időszak 5 milliós forgalmával szemben az idei első félévben 10 milliót forgal­maztunk. A további érdeklő­dés felkeltésére a váci Madách Imre Művelődési Házban bú­torkiállítást rendeztünk, ahol a modern bútorok mellett üveg, porcelánéra és háztartási gé­pek is láthatók és kaphatók. Pereli Gabriella VilMelíorduIás Csemön Furcsa község ez a Csemő. Tizennégyezer holdon terpesz­kedő tanyavilág. Belterületét, melynek 64 lakásában mind­össze 155 ember éli napjait, jóformán csak a határvonalak jelzik, rendezetlensége folytán a külterülettől meg sem kü­lönböztethető. Utcái? Ezeket a foghíjas sorokat aligha le­het utcáknak nevezni. Kizáró­lag csak az Árpád úton kelt el az összes telek, s ezeknek a telkeknek mindegyikén épít­keznek is. Mindezek ellenére, bármennyire hihetetlen, Cse- mőnek 1623 lakása, 4080 lakó­ja van. De szanaszét, a dűlők­ben. A fel- és az alvégi két legszélső ház egymásnak 25 kilométer távolságból integet. A mezőőr tréfája 1952-ig a község egyik része Ceglédhez, a másik Nagykő­röshöz tartozott. Az előbbi ke­rületekre. az utóbbi járások­ra oszlott. Az egykori elke- resztelések, Gógány, Hantháza és a többi, mindmáig megma­radtak és nem akadt ember, aki eligazodott volna a kerü­letek, dűlőit és járások e ku­sza rendszerében. Házszám szerint hiába is keresett itt bárki valakit, keríteni kellett egy olyan helybélit, aki isme­ri az illetőt. A postások sem a levél teljes címzését nézték, hanem csak a nevet. S mi­csoda kalamajkák támadtak a rendőrségi, bírósági, szabály­sértési idézések körül! Előfor­dult például, hogy a tanács­ülésen nem jelent meg a ta­nácstag. Utólag derült ki, más, azonos nevű személyhez ju­tott el a meghívója. Sok-sok kunyhóból, hétvégi vityillóból, szerszámos kamrából lakóház­zá alakított épületnek meg még házszáma sem volt. No, és a házszámok! Jó tíz éve, a legutóbbi népszámlálás előtt, a térkép alapján, az iro­dában készítették el a község házszámozását, a táblák szét- hordását pedig a mezőőrre bízták. Az felült a tóra, és ment, mendegélt. De itt, is, ott is megkínálták egy-egy pohár borral, következésképp csakhamar rózsaszínben látta a világot, a házszámtáblákat pedig attól kezdve nem a jegyzék szerint osztogatta, ha­nem csak úgy, ahogy a táská­jába be-benyúlva, amelyik ép­pen a kezébe került. Hát tes­sék elképzelni. A 17-es számú ház után a 325-ös következett, az után meg... De minek folytassuk? Ezer és egy ok figyelmezte­tett tehát: rendet kell végre teremteni. Így aztán kapóra jött a jövő év elejére terve­zett népszámlálás, melynek előkészítése ez év februárjá­ban kezdődött el Csemőn. Lehetetlenségnek látszott ---------­- ————————— — Üj ember voltam, még fél évet sem töltöttem el ak­kor a munkakörben — emlé­kezik vissza Hitszár Sándor, a fiatal, izgékony, nagyon ro­konszenves vb-titkár —, az első hallásra lehetetlenségnek tartottam a feladatot,' melyet dr. Pocsai Gyuláné, a megye népszámlálási felelőse ismer­tetett. Feldúltan vitába is szálltam vele. — Én pedig most az ő ja­vaslatára látogattam ide. Di­csérte az ön lelkességét, szer­vező tehetségét, fáradhatat­lanságát. Elérte azt, mondta, ami másoknak tíz év alatt nem sikerült. Zavartan, de látható jó érzéssel fogadja az elismerő szavakat, melyek, mint az itt következőkből kiderül, igazán nem voltak alaptalanok. — Kerületrendszerbe egy­ségesítettük a községet. Ügyel­tünk, hogy a kerületeket le­hetőleg természetes határvo­nalak, út, vasút, válasszák el egymástól, s hogy területeik megközelítőleg egyenlők le­gyenek. A hajdani I. és II. ke­rületet, házszámozásának ki­vételével, változatlanul meg­hagytuk, s még négy kerüle­tet alakítottunk ki, így hat lett összesen. A hagyományok­hoz hívek maradva, a dűlők neveit sem módosítottuk, s nem a régi, úgynevezett fel­menő rendszerben, 1—500-ig házszámoztunk, hanem min­den dűlőt egy-egy utcának te­kintve, külön-külön, termé­szetesen az előzetes összeírás alapján. Minél kevesebb bolygatást — S az összeírást kik vé­gezték? — Társadalmi munkában, főként helyben lakó pedagó­gusok. Motorral, kerékpárral, gyalog, körülbelül két hétig járták az, úttalan utakat, így töltve szabadságukat. S hogy Mária doktor minden este kirándult K óra délelőtt újsággal a kezében lépett a Monor- erdöi rendelőbe a soron kö­vetkező páciens, egy asszony. A várakozás unalmát odakint olvasással hessegette el, most sem hajtogatta össze és tette retiküljébe az újságot. Mi­előtt még a maga panaszát szavakba öltöztette volna, a Pest megyei Hírlap aznapi számát nyújtotta az orvosasz- szony felé; — Olvassa csak el, milyen szomorú történet. Es a fiatal orvosnő elolvas­ta.1 „A tanítóék ballagása” — ez volt a cikk címe. Aznap este Nyáregyháza­in Szentimretelep iskolája előtt, ahol a nyugdíjba vonu­ló tanítóék, Bucsis Imre, meg a felesége egyelőre még a szolgálati lakásban élnek, autófék csikordult. Dr. Rados Mária Monor-erdöi körzeti orvos Wartburgjának fékje. Ifjú Bucsis Imrét, a bölcsé­szeién most államvizsgázott fiatalembert kereste, akit ti­zennegyedik esztendeje, amió­ta beleesett a Monor-erdöi strand víztelenített medencé­jébe, súlyos gerincsérülése gátol a mozgásban. — A fiút akartam látni. Nem vagyok csodadoktor — ráncolja össze a szemöldökét — csak orvos, akit a nehéz, meg a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan esetek természetesen nagyon érde­kelnek. Solutt tanulhatok be­lőlük és az orvosnak állan­dóan tanulni kell. — Vagyis tanulmányutat tett? — Nem egészen. Ember is vagyok, megsajnáltam a csa­ládot, a fiút különösen... Na­gyon meghatott az újságcikk. Mária doktor tehát a falusi körzeti orvos órákkal nem ha­tárolt fáradságos munkanapja estéjén, miután nála levő be­teg barátnőjét ellátta, s saját, meg a barátnője két-két gyer­mekét megvacsoráztatta, le­fektette, elindult Bucsisékhoz. — Szentimretelep Nyáregy­házához tartozik, nem a maga körzete. — Es aztán?! — emelkedik a hangja. — Ki tilthatja meg az orvosnak, hogy akárhol megnézzen egy beteget, külö­nösen, ha nem páciensvadá­szat a célja. Különben is a fiút évek óta nem kezeli senki. M egvizsgálta, kikérdezte, megtornáztatta, rábírta, hogy felálljon, rátámaszkod­va tegyen néhány lépést. Megmagyarázta neki, karja és lába nem minden izomcso­mója halt el, de ha nem moz­gatja, akkor azok is elseny- vednek. Azóta minden este kirándul Mária doktor Szent- imretelepre. — Ma maga miatt úgy lát­szik, csak későn jutok ki — mondja és igyekszik tréfás színezetet adni a hangjának. Mielőtt visszavághatnék, autó áll meg az orvoslakás előtt. Bucsis Imrét viszik Budapest­re. Beutalót kapott a Fodor József Gyógyintézet mozgás­terápiái osztályára, néhány hónapig ott lesz, búcsúzni jött. — A szobában botra tá­maszkodva, segítség nélkül, már teszek néhány lépést, sőt már az udvarban is voltam — újságolja nekem és ránéz búcsúzóul Mária doktorra. Nézünk a távozó gépkocsi után, amíg reflektora fényét el nem nyeli az est sötétje. Mária doktor töri meg a csendet: — Nekem nem szakmám a mozgásterápia, Bucsis Imre most szalcavatott kezekbe ke­rül. Több lesz a bizalma az izmaiban, lelkileg is megerő­södik. Ez pedig annál is fon­tosabb, hogy hány lépést lesz képes megtenni. a rról most nem esik szó, /l hogy a fiú bizakodásá­nak alapját esti kirándulásai alatt az orvosasszony vetette meg. De nem is ezt akarom el­mondani. Csak szeretném, ha velem együtt minél többen örülnének, valahányszor az emberi jóság egy-egy példá­ját felmutathatom. Szokoly Endre kik voltak a legalaposabbak? Nagy Lajos iskolaigazgató, a Hazafias Népfront elnöke, Koroknai Andor igazgató-ta­nító, Máté Imre iskolaigazga­tó és id. Boda János nyugdí­jas tanácsi dolgozó. Boda bá­csi kivételével egyébként minden összeíró a pedagógu­sok közül került ki. Az össze­írás alapján készítettem el azután én a község térképét, melybe minden házat bele­rajzoltam. De sokszor hozzá­fogtam! Persze esténként, mert napközben nem jutot­tam hozzá. Megkínlódtam ve­le, ezt nem tagadhatom. Meg­mutatnám, de már a Közpon­ti Statisztikai Hivatalban van, ahol két fénymásolat készül róla. Reméljük, hogy a térkép segítségével, illetve az új ház- számozással most már idege­nek is eligazodhatnak majd községünk területén. — Már kikerültek az új házszámtáblák is? — Augusztus 20-ra készül­nek el, szeptember 15-ig a helyén lesz mindegyik. Okul­va a mezőőr esetéből, azok hordják majd ki, akik az ösz- szeírást végezték. A nagyobb gondot azonban most az ad­ja, hogy minden csemőinek ki, és az új házszám szerint új­ra be kell jelentkeznie. Világ- felfordulás! Igyekszünk per­sze minél kevésbé bolygatni, minél rövidebb ideig igénybe venni az embereket: az át­jelentkezéseket, a rendőrség segítségével, kijelölt magán- házakban és tsz-irodákbam bonyolítjuk le. S ha befejez­zük, lakónyilvántartó köny­vünk is rendeződik. Az ugyan­is jelenleg igen hiányos. Cse- mőre tudniillik a ceglédi rendőrkapitányságon és a he­lyi tanácson egyaránt beje­lentkezhetett, akit a sorsa ide vetett. A Cegléden bejelent­kezők a községi lakónyilván­tartó könyvben nem szere­peltek, nem is tudtunk róluk egyáltalán. Még egy óvintézkedés — A lakosság hogy fogadta a változásokat? — A tervet először vb-ülés, majd tanácsülés vitatta meg. Idős emberek véleményét is kikértük. Általában helyes­léssel találkozott. Akadtak azonban ellenzői is. Ez utób­biak csak azt látták, hogy a házszámtáblákért fizetni kell, és a ki-be jelentkezést, mint valami elrettentő borzalmat emlegették. Mellesleg az új házszámozás még egy nagy feladatot ró ránk: úgyneve­zett váltót' kell készítenünk, illetve sokszorosíttatnunk, hogy eljuttassuk a postának és minden olyan szervnek, mely valamiképp kapcsolat­ban áll a községgel. Ez a vál­tó feltünteti majd, hogy a ré­gi házszámok hányasakká változtak át. Feltétlenül szük­ség lesz rá, mert jó ideig a postai küldemények egy ré­sze régi, más része meg már új címzéssel jut el közsé­günkbe. — S ha megérkeznek a fénymásolt térképek? — A számlálókörzetek ki­alakítása következik. . Polgár István A löMmiinkal Gépesítő Vállalat hivatásos teku gépjárművezetői tanfolyamot indít bentlakásos rendszerben. A tanfolyam költséqeit fedezzük. a tanulmányi Időre seqédvezetől bárt folyósítunk. További felvilágosítást levélben. Illetve telefonon ad a vállalat munkaOqyl osztálya. Cím Budapest v., Vigyázó Ferenc u. 3 126-790. 64-es mellék. Telex: Bp. 775 oktatás. Megalakult a Nemzetközi Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Központ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom