Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
KST megyei KjCuJtW 1969. AUGUSZTUS 8., PENTEK VÁLJUNK EL! Augusztus 13-án, szerdán este 20.20 órakor sugározza a televízió a Váljunk el! című nyugatnémet tv-vígjátékot, melyet Sardu és Najac írtak. A darab a pesti közönség előtt ismert, hiszen zenés változatát néhány évvel ezelőtt a József Attila Színházban már láthatták a nézők. A filmet Rolf von Sytow rendezte, s a főszereplők is régi ismerőseink már: Johann Matz és Claus Biederstaedt. A vígjáték kitűnő szórakozást ígér, hiszen alapszituációja egy kissé aktuális: mindenki válni akar. A cselekmény egy francia kisvárosban játszódik, ahol a válási törvény megszavazása után mindenki — férfi, nő egyaránt — élni akar jogával. A többi majd szerdán este kiderül... Kosdi változások Mélyebb lett a Gomba patak — Kétirányú forgalom A tsz segítségével Tavaszonként, amikor felszínre törtek a belvizek, a kosdi utcák teljes szélességét elöntötte az áradat. Ahhoz, hogy a Gomba patak győzze a rengeteg víz elvezetését, medrét ki kellett mélyíteni. Jelenleg már a patakmeder burkolását végzik a kubikosok. A községiben a közlekedést a Székely és a Kossuth út összekötése is jelentősen megjavította: kétirányúvá válhatott a forgalom, s a Kossuth út, minthogy a járművek egy része a Székely úton halad át, tehermentesült. A földmunkát, melynek értéke körülbelül 50 ezer forint, saját beruházásából, a Naszály- hegyaljai Tsz végezte el. A kosdi tanács végrehajtó bi zottsága a tsz által nyújtott segítséget igen nagyra értékeli. (P. i ) Bevált Amikor januárban első ízben kelt útra a megyei tanács épületéből a „repülőzsüri", hogy ellenőrizze a váci művelődési központ munkáját, tevékenységét, rnég senki nem gondolt arra, milyen nagyszerű serkentő-ellenőrző forma születése mellett bábáskodik. Ma már, több mint fél esztendő távlatálból az is elmondható, hogy hosszútávon stabil anyagi fedezet nélkül kezdte meg működését a „repülőzsüri”, hiszen az egész esztendőre mindössze tizenötezer forint állt rendelkezésére, hogy megjutalmazza a jól működő népművelési intézmények vezetőit, szakalkalma- zottait. Mi lesz, ha néhány hónap alatt elfogy a rendelkezésre álló összeg? Hogyan fogadják a'villámellenőrzéseket a művelődési intézmények vezetői? Bírja-e a tanács művelődésügyi osztálya a hetenként sorra kerülő ellenőrzést erővel és idővel? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták akkor a „repülőzsüri” kitalálóit és kivitelezőit. Az eltelt hét hónap igazolta a kezdeményezőket és bizakodókat. A „repülőzsüri” néhány hónap alatt nemcsak népszerű lett, hanem erkölcsileg és anyagilag is megalapozott, stabil vállalkozás, amely nemcsak az ellenőrzöttek érdeklődését keltette fel — s ennek következtében aktívabbá tette munkájukat —, hanem a felsőbb szervek elismerését is megszerezte. A napokban már hírt adtunk arról, hogy a megyei KISZ-bizottság nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást is biztosit. Eddig két alkalommal „állták” a kiadott jutalomösszegek számláját, s a következő esztendőben már költségvetésileg biztosítanak megfelelő keretet erre a célra. A megyei tanács vb pénzügyi osztálya is helyesnek és szükségesnek tartotta a népművelési munka ellenőrzésének ezt az új formáját. S hogy továbbfolytatásában semmi fennakadás >ie legyen, ötvenezer forintot adott még erre az esztendőre, a hetenként kiosztásra kerülő jutalomösz- szegak fedezésére. Ami a „repülőzsüri” erkölcsi támogatását illeti: hosszú lenne felsorolni, ki mindenki vett már részt a zsűri munkájában. Csak néhány példa a sok közül: a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a megyei tanács vb-elnök- helyettese, a megyei KISZ-bi- zottság titkára, országos lapok újságírói, és kivétel nélkül minden megyei művelődési intézmény vezetője. És a megyei „repülőzsüri” nyomán egymás után alakulnak a járási „repülözsürik” is. Eddig három járásban — gödöllői, nagykátai, monori — kezdte meg tevékenységét. Július hónapban a következők kaptak jutalmat a járási „repülőzsüriktől”: Várallyay Béla, a tápiószentmártoni művelődési központ igazgatója, Korsós Istvánná, tápiószentmártoni könyvtáros, Gallai Sándomé tápiószentmártoni takarítónő, Berkes Imre tápiószentmártoni gazdasági vezető, Szappanos Péterné, a péteri klubikönyvtár vezetője, Keiner Lajos, úri tiszteletéi jas könyvtáros, Csabai Enikő tápiógyörgyei művelődésiház- igazgató, Lenkey Elvira tápiógyörgyei könyvtáros, Farkas József galgamácsai művelődési-ház-igazgató és Cserháti Jó- zsefné, a galgamácsai művelődési ház takarítónője. A járási „repülözsürik” jutalom- összegét az idén a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya fedezi. íme, ekkora utat futott be hét hónap alatt egy ésszerű és nagyon hasznos kezdeményezés, P P. Hogyan halad a körzeti szűrés-gondozás? Több orvos hároméves határidőt kíván Ez év első napja óta, tehát t sével. Mert kérem, miért kell hét hónapja, kezdődött meg Pest megyében a körzeti szűrés-gondozás munkája. Most pedig az év második felében az egész országban megindul. Az egészségügyi ellátás új módszereinek bevezetésében Pest megye talán azért lett az első, mert évekkel ezelőtt dr. Schönfeld Rózsi nagymarosi orvos, minden felsőbb utasítás nélkül, saját kezdeményezésére körzetében a szűrést elvégezte, a gondozást megkezdte, és a megyében több körzeti orvos is követte példáját. Az új módszer bevezetését azonban a körzeti orvosok egy része megyénkben is különböző szempontokból kifogásolta. Nézzük meg tehát, hogyan haladt az eltelt hónapok alatt a nagy jelentőségű lakosságszűrés, mit mondanak róla elsősorban a körzeti orvosok. Dr. Palotai Sándor ország- gyűlési képviselő, Dabas egyik körzetének orvosa: — Nem tudok olyan orvosról, aki a tagadhatatlanul jelentős többletmunkát adó szűrés-gondozást felesleges megterhelésnek tekintené. Sokan vagyunk viszont, akik az előírt két évet rövidnek tartjuk. Ahol a körzet lakosságának száma meghaladja a háromezret, mint nálam is, ott a szűrés aligha fejezhető be ennyi idő alatt. Új orvosa vagyok körzetemnek, tavaly szeptemberben jöttem ide, a lakosság nagy részét még nem ismerem, nekem tehát különösen nehéz a dolgom. Mindössze négyszázötven embert szűrtem le az első félévben, és ez kevés. Legalább három évben kellene megszabni a határidőt, néhány valóban felesleges munkától pedig mentesíteni kellene bennünket. Nemcsak az adminisztráció további csökkentéM astodon, őselefánt valaha, sok ezer éve, járhatott erre, de elefánt soha. Mire a Proboscideak alrendjének e jellegzetes képviselője kialakult, addigra a föld e táján számára megszűntek az életfeltételek. Afrika, s India kínált nekik tágas síkságokat, dús növényzetet, hűsítő dugványokat, s itt, a földteke e részén csak a televízió képernyőjén, a mozivásznon, a képeslapok oldalain jelentek meg. Vagy néhány, kopott, szomorú, s együgyű egyed- del a cirkusz szórakoztatta a harsányan röhögő publikumot. Mert kell-e jobb szórakozás annál, hogy egy behemót jószág, egy izomkolosz- szus letottyan az irdatlan fenekére, s két fölemelt mellső lábával, valamint a örkuszsátor tetejének szegzett ormányával úgy pitizik, mint egy pincsikutya? Az engedelmessé gyúrt hat-hét tonna izom és csont még a pöttömnyi gyerkőcöket sem rémísztette, a jámborság soha nem félelmetes. Ezért, hogy a fülledt nyári délelőttön a kisváros fontján poroszkáló góiiát nem keltett semmiféle riadalmat „Cirkusz lesz” — mondta két srác, alak éppen a strandra igyekeztek, s fogalmuk sem volt arról, hogy mennyire fején találták a szöget. A gimnázium biológiatanára, miközben a kezében szorongatott virágcsokorral rég- várt légyottra sietett az éppen szabadnapos óvó nénihez, szórakozott pillantást vetett az úttest közepén ballagó húshegyre, s megállapította: Loxodonta africana. Azaz: afrikai elefánt Ö volt az egyetlen, aki pillanatok alatt rájöhetett volna, hogy a húshegy jámbornak tűnő ballagá- 1 sa körül valami nem stimmel. Hiszen Loxodonta africanat egyetlen cirkusz sem mutogat — annál inkább jámbor indiai rokonát, az Elephus maximust —, mit keres hát itt és szabadon ez a lomha góiiát? Nem jött rá. Egyetlen, szórakozott pillantás után tovább sietett, s eltűnt az óvó néni albérletének jótékony félhomályában. így hát a gyanú árnyéka sem kísérte a rojtosfülű, portól lepett állatot, sőt, a srácok hangos ricsajjal örvendeztek, a felnőttek pedig új, különleges attrakcióra tippeltek, s az út végén feltűnő cirkuszos kocsikat lesték. A kocsiknak azonban híre-hamva sem volt... A z állat — akit máris Jumbónak hívtak a gyerekek — nem sok ügyet vetett a bámuló emberekre, hanem lassú, döngő léptekkel az artézi kútig ment. Ott megállt. Ormányát megmerítette a kutat körülfogó medencében, s miután néhány adagot a szájába spriccelt, öntözni kezdte magát a vízzel. A főútra nyíló üzletekből néhányan kijöttek, megnézték az elefántot, majd mentek a dolgukra. Elefánt? Na és? Biztos cirkusz lesz estéire. A cirkusz azonban hamarabb bekövetkezett. Az ivás és fürdőzés után az addig jámbor állat harciasaibb lett. Oda- trappolt a zöldségesbolthoz, undorral fölforgatta a félig rothadt gyümölccsel, zöldséggel teli rekeszeket, majd néhány méterrel odébb, a termelőszövetkezet standján vígan fákét, ügyesen fölborította a kiválasztást megkönnyítő, számozott mintadarabokkal megrakott üveges szekrényt, majd odébb állt. A ddigra többen is telefonáltak a rendőrségre és a tanácsra, hogy elefánt tűnt fel... iszik... tusol... eszik... a porcelánbolt- ban... most éppen a lángossütő bódéját borítja fel... most futott néhány lépést, s utána megállt..de a bejelentők szavainak összevisszasága, valamint maga a bejelentés képtelensége mindkét helyen arra indította a telefonkezelőket, hogy latozni kezdett a friss uborkából, káposztáiból, s paradicsomból. A stand vezetője először kínos vigyor- ral nézte a nem várt vevőt, majd hófehérre vált képpel futni, s egyben ordítani kezdett... A kiabálás nyomán pillanatok alatt üres lett az összefutó utcák formálta tér, csak a kerékpárján billegő, s meglehetősen italos kőművesmester hitte, hogy elkövetkezett, amit a felesége évek óta jósol, csak éppen sok kisegér helyett egyetlen elefántot lát... Jumbó a falatozás befejeztével körbepislogott, hogy kiválassza a szimpatikus irányt, majd komótosan — a közmondást követve — a porcelánbolthoz indult. Az üzlet vezetője, aki eddig a kirakatok ' üvegtábláin át kísérte figyelemmel az állat mozgását, miközben kétségbeesetten kurblizta újra meg újra a telefont, hogy végre higgyenek neki a rendőrségen, a raktáron át az udvarra futott, s a kerítést megmászva szerencsésen megérkezett a szomszéd portára, ahol éppen mosott az asszony, s a boltost meglátva, a helyzetet föl nem fogva, rögtön rákezd te: „mikor lesz már olyan füstös pohara, tudja, amilyet a Bar- náné is vett...”, s amikor férfi tovább ment, valami elefántról motyogva, csak annyit mondott dühösen, a ruhát a mosógépbe csapva, hogy ez a csirkefogó részeg, tényleg igaz lehet, hogy meg kell kenni, s akkor minden árut megkaphat az ember... A porcelánboliban Jumbó néhány ormány-mozdulattal lesöpörte a polcok kínálta szörny űségebontsák a vonalakat, úgy döntve, mindez csak otromba tréfa lehet, s ha ilyesmivel zaklatnák az illetékes vezetőket, akikor nem a tréfacsiná- lók, hanem ők kereshetnének másik állást, márpedig a városban ösz- szesen öt telefonközpont működik ... Egyikük, a tanácsi központ kezdője, az éppen betévedő, s lottószámok után tudakozódó előadónak az igazgatási osztályról, megemlítette, hogy már vagy a nyolcadik telefonhívást kapcsolja a posta elefánt-ügyben, de az előadó a lottó- szelvényeit böngészte, s persze, persze mormogással elment. A helyzet csak akkor változott meg, amikor az egyik osztályvezető vette fel a telefont, s meghallotta fdesége izgatott, elfúló hangját, s azt, hogy oly nagy szeretettel gondozott kertjükben a labdarózsákat egy elefánt eszegeti. Rögtön átment a titkárságra, s a kérdésre, hogy mit akar az elnök elvtársid, csak furcsán rángatózó arcfintorral felelt, ami elég volt a titkárnőnek ahhoz, hogy szélesre tárja előtte a zöld posztóval fedett ajtót. Az osztályvezető lerogyott az öblös fotelek egyikébe, s háromszor is nekikezdett — ez nem volt szokatlan tőle — mire végre elmondta, mit Í6 telefonált a felesége. Az elnök, aki éppen aktatáskájába csúsztatta a vaskos iratkötegeket, hogy elinduljon a megyei értekezletre, szórakozottan bólogatott, s majd már csak az ajtóban állva döbbent meg: „micsoda? elefánt? a városban? lehetetlen!” Ez a lehetetlen az osztályvezető fülének úgy hangzott, mint egy rendreutasítás, s mikor visszahívta a feleségét, csak annyit mon- ■doitt, hogy ott egye a fene a labdarózsákat, majd ültetnek másikat helyette. Különben is, ahogy éppen most mondta az asszony, az defánt eltűnt, elment. Nem is volt igaz, biztos az a büdös kölyök, meg a barátai tették tönkre a rózsákat, s az asszony így akar mentséget találni, dehát előibb keljen fel ahhoz... Ha hazamegy, a kölyök kap két nagy fülest... s mondta volna még tovább, de egyszerre süket lett a készülék, hiába rázta a hallgatót, s fújt bele, a teljes csöndet hallotta csupán, s miközben ő káromkodva szidta a postát, ahol végre-valahára rendet kellene csinálni, Jumbó a letépett drótokkal játszott, ormányával húzogatva azokat, s gyermekien vidám trombitálással örült a sikernek, amikor egy-egy huzalszál pengve elszakadt. A drótokkal való játszadozást megunva a Loxodonta africana könnyedén félresodorta az útjába tolakodó kerítést, melyet éppen két hete emelt a tanács építőbrigádja az óvoda, s az iskola udvara közé, s szembetalálta magát egy öt év körüli sráccal, aki — csak azértis — a félreeső mellett a kerítés tövét célozta meg, kihasználva, hogy az óvó néni nincs itt, csak Bözse, a helyettese, aki nem ért semmihez, így a gyerekek megregulázásához sem. A srác, esze természetességével először is eldugta azt, amit idegenek előtt röstdlni kell, majd egy harsány sziát kiáltva Jumbónak, hívogatni kezdte maga után, tudva, hogy kelkáposzta van ebédre, s ha mázlija van, nem marad belőle egy csöpp sem. Bánatára azonban a behemót jószág visszafordult, a fák törzsét dörzsölve, átcsörtetett az iskola udvarán, s egy újabb kerítést kidöntve, eltűnt szem elől. Azok szeme elől is, akik még néhány perce látták. Volt, nincsen. Volt-e egyáltalán? A porcelánbolt vezetője mindenesetre jegyzőkönyvet vett fel, a zöldséges csak káromkodott, s azt számitgatta, futja-e a kallóból... A posta műszerészei megtalálták az elszakított vezetékeket, s kötözni kezdték... Az osztályvezető azt fontolgatta, miként lehetne napirendre tűzetni a posta trehány munkáját... s csak a srác bőgött, aki Jumbó miatt elfelejtett... s akit most Bözse, szégyenszemre, a lányok előtt, bilire ültetett. Mészáros Ottó rendszeres higiéniai ellenőrzést tartanunk a boltokban, vendéglőkben, mikor a járási közegészségügyi felügyelő és közegei is ugyanezt megcsinálják? Az 1970-es népszámlálással kapcsolatban javaslatom lenne: adják át a körzetek minden lakosának nevét és pontos címét az orvosnak. Ez is előbbre vinné, megkönnyítené a szűrés munkáját. Dr. Kozma Tibor, Örkény egyik körzetének orvosa: — Körzetem lakossága háromezer-száz fő. őszintén megmondom, különösebb fáradság nélkül a szűrést két év alatt be tudom fejezni. Igaz, hét éve vagyok itt, minden házat, minden embert ismerek, úgyszólván azt is tudóim, ki mit ebédel. Nekem tehát könnyebb a helyzetem. Az első félév alatt hétszázötven szűrést végeztem. Szóval befejezem határidőre. Dr. Dikó István monori járási főorvos: — A járás körzeteiben most kartonozzák fel az egész lakosságot, aztán megnézik, ki szerepel már eddig is a kartotékban. Ez a munka ebben az évben befejeződik, jövőre aztán az üres kartonok alapján behívják, akik eddig nem fordultak orvoshoz. Közben azonban a rendelőben megjelenők közül amennyin csak lehet, elvégzik a szűrővizsgálatot. Az orvosok egy része fél év után is hangoztatja, hogy nagyobb lélekszámú körzetekben két év alatt nem lehet lelkiismeretes munkával befejezni a szűrést. Dr. Szépe Margit, a nagykőrösi városi szakorvosi rendelő- intézet igazgató főorvosa: — Rendelőintézetünkben egyelőre nem fordul meg az eddiginél több beteg. Ha majd a körzetek elkezdik behívni az orvoshoz soha nem forduló embereket, és kiszűrik a betegeket, bizonyára nekünk is több lesz a dolgunk, amit természetesen szívesen el is végzünk. Sz. El ÉRTÉKES LELET A győri Kisfaludy könyvtár költöztetése közben egy szinte felbecsülhetetlen értékű művészi karikatúrasorozat került elő, amely 32 eredeti rajzban örökíti meg a Tanácsköztársaság győri vezetőit. A művészi értékű dokumentum szerzője Kelen Imre győr-szigeti születésű karikaturisa, aki a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenysége miatt kényszerült külföldre. Előbb Münchenben, majd Párizsban dolgozott, rajzait a kontinens legnagyobb lapjai rendszeresen közölték. HAJÓTÚRA Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda 6 napos hajótúrát szervez a Dunán, Bp.— Esztergom—V isegrád—Dunaújváros—Kalocsa—Mohács —Budapest útvonalon, külföldiek részére, augusztus 18— 23-ig. A „Felszabadulás” hajón 90 olasz, francia, német, belga Express-vendég utazik. Az Iroda gazdag programról gondoskodott. A városnéző sétákon kívül megismerhetik a magyar népművészetet, zenét, táncot, speciális ételeinket, városaink műemlékeit, értékeit. A szórakoztató programot kellő hangulattal egészíti ki a Duna menti panoráma. Nincs többé tar fej Üj-zélandi tudósok olyan, eljárást dolgoztak ki, melynek segítségével • a gyapjú a parókánál felhasználásra kerülő emberi hajhoz hasonlóvá válik. Az eljárás lényege az, hogy a Lincoln fajtájú juh gyapjút különféle szintetikus adalékanyagokkal kezelik, s így a parókakészítésnél fel- használhatóvá válik.
