Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

1969. AUGUSZTUS 6.. SZERDA \Mívlav így minden szétzüllik . A Nagymarosi Vasipari Ktsz-nek 1962 óta elnöke Madár Béla. A szövetkezet tagjainak jó része, a párttagság szinte egy emberként és a ktsz-vezetöség döntő többsége közgyűlés össze­hívását kérte. Az elnök vezetői ténykedését az idők folyamán felgyülemlett, hibákat akarták megvitatni. A rendkívüli közgyűlést kötelező összehívni a szövetkezeti alapszabály értelmében — ha a tagok tíz százaléka kéri. Ez esetben a mintegy százhetven tagból ötvenhét kérte, tehát har­minc százalékuk. A nyolc napon belül kötelezően összehívan­dó rendkívül közgyűlésre azonban még nem került sor. Miért? KIK A KOMOL Y EMBEREK? — Meglepett a levél. Sze­membe semmiféle problémá­ról, kifogásról sosem tettek említést — szabadkozik az el­nök. — Mit tett a tagság kérésé­re? — Bementem a Pest megyei KISZÖV-höz. Onnan kijöttek és megkérdezték: mi a panasz. Szerintem a hibák fő forrása az, hogy mindeddig nem volt megfelélő műszaki vezetőnk, különböző okokból — azok pedig, akiknek kezében lenne a helyzet kulcsa, közömbösek. — Mi az oka ennek az ér­dektelenségnek ? — Nem is sejtem. Erőtelje­sebb hangot is csak végső esetben használtam. Az ívet különben mindössze tíz ko­moly ember írta alá. — Kit tart ön komoly em­bernek? A párttagok és a szö­vetkezet vezetőségének döntő többsége kérte a rendkívüli közgyűlés összehívását! Sze­rintem valamennyi felelős em­ber. Nézzük sorba. Beszélget­tem Endrödi Imrével, egy sze­mélyben párt- és szb-titkár, személyzetis, bérfelelős, Em­mer József diszpécserrel, veze­tőségi taggal, Vékony Sándor KISZ-titkárral. Zoller Andor műszerésszel, Scheili I. Jó­zseffel, Holop Lászlóval, Nagy Lászlóval és másokkal. Be­szélgettem a műszer II. rész­legben Scheili Vilmos részleg- vezetővel (itt gyakori név, nem rokonság), Pollák Viktor csoportvezetővel, Riener Re­zső témafelelős technológus­sal, Scheili II. Józseffel és má­sokkal. A véleményük egybe­hangzóit. Az egymást követő hibák köztudottak, számtalan­szor tiltakoztak ellenük a leg­különbözőbb formában. Meg­előzően is írtak lapoknak, el­marasztaló cikk is jelent meg, 1967-ben a Pest megyei KI- SZÖV is vizsgálta a kifogá­sokat, figyelmeztették Madár Bélát. Annak idején sem a Pest megyei KISZÖV, sem a Szobi Járási PB nem értett egyet Madár Béla megválasz­tásával. Tény, hogy amint nyeregben volt, megváltozott a hangneme, hibái fokról fok­ra odáig fajultak, hogy ma már a durva terrorral takar­gatott fejetlen kapkodás Jellemzi tevékenységét. Példák? Sorrend nélkül, ahogy sorolták. Riener Rezső témafelelős technológust mindenki nagyra tartja a szövetkezetben; te­hetséges, ambiciózus ember — alapvetően hozzájárulhatna a szövetkezet műszaki színvona­lának emeléséhez. Madár Béla azonban nem becsülte meg. Számára másodlagosak a ká­derszempontok. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az a körülmény, hogy a rokoni és a baráti kapcsolatokat helye­zi előtérbe. Csak két példát. Felesége a Mátyás király ven­déglő szakácsnői beosztásából — a ktsz egyik vasrészleg­vezetőjévé lépett elő, a veze­tőség és a Pest megyei KI­SZÖV tiltakozása ellenére. Só­gornője a községi párttitkár; ez önmagában érdektelen, de az már kevésbé, ahogy ezt ki­használja. Makrai Ferenc mű­szaki vezetőt az elnök hozta ide. De amikor emberileg-mű- szakilag lejáratta magát. Ma­dár még embertelen és fölös­leges hadjáratot is indított el­lene. Makrait, több műszaki vezető között kebelbarátja, Alföldi Antal követte. Ide- kerülése idején már folyt el­lene az eljárás társadalmi tu­lajdon elleni vétség címén. Ezt a műhelyben kézről kézre adott Váci Naplóból tudták meg a szövetkezet megbot- ránkozott dolgozói. Alföldinek Madár Béla minden lehetősé­get megadott. Mások megrö­vidítésének árán is. Például másfél évig kísérletezhetett a kézszárítógép műszaki előké­szítésén. Csak hathavi siker­telenség után adta át Riener- nek, háromnapi határidőre — ez a terminus biztosította ele­ve a sikertelenséget —, hogy azután ismét Alföldi kaphas­sa vissza egy évre. Börtönbe kerüléséig játszadozott a té­mával. Az első tíz kézszárító elkészültekor derült ki, hogy valamennyi variáns elhibá­zott. Alföldi arra is lehetősé­get kapott, hogy a Riener ál­tal már hibátlanul megoldott, Szovjetuniónak szállítandó hűtőházi vezérlőpult 1500 ton­nás modellje alapján a fele­akkora változatot lefektesse. Meo-jegyzőkönyv szerint így is hatvan elkötési hibát pro­dukált. Számára ez sem járt következményekkel, csak a műhelynek okozott egyheti hajrát. Kiradírozott aláírás Jellemzők Riener elbocsátá­sának körülményei is. Szak­mailag Madár Béla sem talált ellene kifogást. Elég ok volt elbocsátásához, hogy munka­helyéről korábban távozott — igaz, akkor is csoportvezetői engedéllyel. Mégpedig kórház­ba ment. Apja, anyja beteg volt, felesége gyengélkedett: négyszer szült, egyik gyerek sem maradt életben. Mindezt tudva bocsátotta el az elnök a kórházba távozás miatt ez év április 21-én. A felmondó- levél aljára saját és Endrődi Imre nevét gépeltette. Endrő­di tiltakozott a felmondás el­len. Riener elbocsátásához a szabályok értelmében a szak- szervezet és a párt hozzájáru­lása szükséges. Madár kiradí­rozta Endrődi aláírását, és a vezetőségin is elhangzott fi­gyelmeztetés ellenére nem lé­tező és ide nem vonatkozó pa­ragrafusokra hivatkozva küld­te el Rienert. Később a járási TEB helyezte vissza. A szövet­kezet nem kárpótolta a fizetés- kiesésért. Másik eset: Boócz György fizetéséből 1968 novemberében havi 100 forintot levett az el­nök a vezetőség véleménye el­lenére. Aztán 1969 januárjá­ban fődiszpécserré léptette elő, de márciusban ismét nem ta­lálta megfelelőnek. Harmadik eset: Scheili Vilmos részleg- vezető olyan megrendelés szor­galmazása miatt kapott fegyel­mit, amelyet később jelentős nyereséggel gyártottak; a kon­zekvenciák levonására itt sem került sor. Ahányszor foglal­kozni kezdtek a vezetői hibák­kal, Madár működésbe lépett. Rienert például a lakásán lá­togatta meg: „Felejtsük el ezt a kis incidenst!” És bár a Pest megyei KISZÖV elnöknője er­ről is megmondta a vélemé­nyét — felsorakoztatta maga mellett sógornőjét: Hutter Mi- hályné községi párttitkárt is; Hutterné jelenlétemben is ki­kelt sógora védelmében — párttitkár mivoltát hangsú­lyozva, de személyes indulat­tal állította szembe a szövet­kezet párttagságának egészét — a sógorával. Utóbbit tün­tette fel a párt irányelveinek egyedüli képviselőjéül. Számtalanszor, sok tanú előtt a nődolgozókkal is go- rombáskodott az elnök; de ve­zetői stílusa néha nem elret­tentő. inkább követendő ha­tást gyakorolt. Makrai például már első fellépésével jó tanít­ványnak bizonyult. Termelési értekezleten, a nagy műhely­ben szavajárása volt: „Akinek nem tetszik, elmehet a...” A végszükség esetére tartogatott „emberséges” hangnemét vette elő az elnök .például akkor, amikor a közgyűlést össze akarták hívni. Be-behívogatta a könnyebben megközelítő, hajlékonyabb embereket. En­nek hatására mondta Kakuk József részlegvezető sokak előtt a háromgyermekes Scheili I. Józsefnek: „Olypn munkát kapsz, édesapám, hogy a zsíros kenyérre valót sem keresed meg!” (Pedig Kakuk is aláírta a rendkívüli.közgyű­lést szorgalmazó ívet!) Selejtkár — függőben Amikor Madár nem tartott igényt Riener munkájára, mű­szaki vezető híján személyesen is belefolyt a tervezésbe — három-négyezer forintos se- lejtkárt idézett elő, és ezt Scheili I. József nyakába akar­ta’ varrni Madárné segédleté­vel. Ez nem sikerült ugyan, de a megállapított kb. három és fél ezer forintnyi selejtká- rának anyagi rendezése már­cius óta függőben maradt. Pár­huzamosan nyolc tagot, össze­sen 900 forintnyi hiányselejttel terhelt meg, pedig ez a két­millió-hatszázezer forintos ter­mékérték megengedett 2 szá­zalékos arányán belül van. Oldalajtón át sorolható mindaz, amit a megkérdezet­tek kifogásoltak. Talán még egy-két szót a termelés ész­szerűségéről. A biofer (erede­tileg technofer) nevű műszert megrendelték a szövetkezet­től. Ezt a KGST-n belül senki által nem készített munkát és a vele járó nyereséget is elsza­lasztottá a szövetkezet, költ­ségvetési hibák miatt (jegyző­könyv bizonyítja). Hasonló ok­ból három-négy napig egyál­talán nem volt munka, a nő­dolgozókat kényszerszabad­ságra küldték. Januárban ki­derült, hogy a 2 év óta nyú­zott kézszárító kidolgozása a megadott anyaghányaddal nem megoldható, de közben a még ki sem kísérletezett tér- hitekre, már élőre szerződést kötöttéit. Erre építve nem kö­tötték le a ktsz kapacitását, más rendelés ellenére sem. Az év első felében szállítandó hűtőházi vezérlőpult készíté­sekor még helyénvaló kétmű- szakos beosztást (általános til­takozás és gazdaságíalanság ellenére is), máig fenntartja az elnök. így a 44 tagú Mű­szer II. részlegben csupán 10 —20 ember cselleng reggeltől estig. Áttekinthetetlenül sok a probléma. Hát még ha hozzá vesszük Madár Béla korábbi magatartását. ötvenhatban családostul Nyugatra távozott. 40 éves volt már akkor. Nem megbocsáthatatlan bűn a disz- szidálás. Nem föltétlenül erény A visszatérés sem. Az ország­ba visszatért Madár _ Béla rendkívül gyorsan vezetőállás­ba került. Életútja — össze­vetve az emberek meggondo­latlan, embertelen ide-oda dobálásával, lefokozásával — „felfelé-buktatásával”, a fele­ség és a sógornő szerepével, a hozzánemértés fölényes ér- vényrejuttatásának eltökélt­ségével, az ellenszegülők válo­gatás nélküli, a vezetőséget sem meghallgató sorozatos büntetésével: paragrafuson In­neni. de tűréshatáron túli komplexum. A helyzet mégsem könnyű. Rosszízű igazság, amellyel azonban számolni kell: a har­cos öntudat, az igazságigény eltörpülhet az egzisztenciális gondok mellett. A fejlődést, a szakképzettek, a felvilágosult gondolkodásúak képviselik. Ok tisztázni akarják a helyze­tet. De ők azok, akik köny. ny ebben is kockáztathatnak. Ha Madár nem megy — mond­ják —, elmennek ők; nem ne­héz ennél jobb helyet találni. De sokan többgyerekesek, szakképzetlenek, idősebbek, ' befolyásolhatók. Itt nem egyes egzisztenciákról, „legfeljebb elmegyek” — problémáról van szó. Igaza van Madár Bélának, itt így minden közönybe ful­lad, szétzüllik. Rczsszüret Öt kombájnos hajtásban A „Rózsás”-dűlőt sűrű bo­zót, bokrok, fák takarják el az országúti kíváncsiskodók elől. De a kombájnok szalmarázói­nak, törekrostáinak hangja, a koccanások, a motor mély, ne­héz lélegzetvételei odacsalo­gatják az embert. És micsoda „felhajtás!!’... akár filmet forgatnának az aratásról: a dombocskán sár­guló rozstábla szélén három kombájn, négy bálázógép, traktorok, vontatók... izgatott hangok... „Csoportvezető” ?... Sehol!... Tábornok és hadve­zetés nélküli csata. Mindenki saját magáért felelős. — Ezt? — mutat a rozsra Paróczi József, a „nehézsúlyú” kombájnos. — Ezt délig meg- esszük! Szabó Sándor feljebb tolja kalapját: „Őszi árpából 500, búzából 400 holdja volt a fóti Vörösmarty Tsz-nek. Azt mondják tésre a száját Szárnyasi Mi­hály, kombájnszerelő. — Reg­gel derült ki, hogy Fodor gépé­nek hüvelyrepedése van ... Most lemarad a versenyben... — Ezek itt — mutat az egyik bálázó a kombájnokra —SZK —4-esek. Fodornak volt esze, ő a kisebb vágószerkezetű SZK —3-ast választotta, mert idén dőltek a gabonák, s azzal könnyebb fordulni... ügye­sebben mozog vele a dombo­kon. Aztán ilyen az élet... ki­nyiffan a henger... A jelenlevők úgy sajnálják a legjobb kombájnost, mint azt a kerékpárversenyzőt, akinek a L’Humanité emlékversenyen pukkadt ki a gumija, a cél előtt. A fóti „Vörösmarty”- nál ugyanis öl kombájnos „hajt" az eLő díjért. zom a gépet — gombolja ki mellén az inget Molnár, mert már reggel is meleg van — vi­gyáznom kell a vágószerkezet­re, és arra, hogy a kerekek be ne kapják a gazt, le ne dobál­ják a láncot... — Mit érez este, amikor le­fekszik? — Semmit! — vigyorog Sza­bó. — Ök nősek, itt -csak én érezhetek valamit, mert ma­gam vagyok. — A nők elismerik, hogy maga kombájnos ?... — kér­dezem Szabótól, mire legyint: .. Ugyan elvtársam, a nők egyáltalán nem respektálják az ilyesmit!.. Paróczinak a családja Ba­lassagyarmaton van. Azelőtt minden héten hazament, most csak az ötheti aratás befejez­tével. — De legalább viszi a sok „dohányt” az asszonykának, nem?... ilyen jó aratásuk még nem volt." — Búzából átlagosan 17,6 mázsa termett holdanként, és akadt egy tábla, ahol ugyan­csak ennyit adott a rozs... Ez pedig nagy csoda! — Molnár János a legalacsonyabb és leg­^vékonyabb termetű kombájnos mondja ezt. Szárnyasi Mihály szerelőtől tudom meg később, a tsz ve­zetői nemcsak a jó terméssel elégedettek, hanem a kombáj- nosok munkájával is. Paróczi Balassagyarmatról jött ide, Szabó tápiósági, Molnár füzes­gyarmati. Akár ‘a katonák, mindenki máshonnét szárma­zott ... — Mennyit váglak eddig? — Paróczira nézek, de Szabó felel: „Átlagosan 24 vagon ga­bonánál tartunk.” — És ki a I legügyesebb? Ki aratta eddig ' a legtöbbet? — Molnár János — állítják a gépjeik mellett készülő bá- i lázók, Tar Imre, Mészáros Fe­renc, Must Péter és Molnár József szerelő. — A legügye­sebb kétségtelenül Fodor Mik­lós, de eddig Molnár Jancsival fej fej mellett haladtak. — Ma Fodort eszi a penész — húzza kicsit gúnyos neve­Ám érdekes lesz az is, amit a kombájnolás titkáról a má­sodik, vagy talán azóta már első helyezett Molnár János mond:... „Reggel 4- kor kell felkelni, meghúzni a csavaro­kat, lezsírozni a gépet, tüzete­sen átvizsgálni a legkényesebb részeket, a szalmarázót, a tö- rekrostát, a motort, s akkor leltet egész nap menni.” Mit jelent vajon ez az egész napi „menés” ? ... Paróczi ke­sernyésen panaszolja: „Napi 16—18 órát dolgozunk öt hé­ten át. Reggel öttől este tízig... Hogy mikor kézd elfáradni az ember?... Délután úgy 3—4 között...” A rozstábla közepébe visz­nek, nézzem: valószínűleg a rossz vegyszerezés hatására túl magas a gaz. A gabona dőlt, a talaj domborzati viszonyok is rosszabbak, mint egy alföldi tájon. — Sokszor állva kormányo­Ha*-hétezret megkeresek a „Szergejjel”, — mondja, és elindul a rozstáblában. Szabó, majd Molnár követi. A kicsiny földterületen a három kom­bájn olyan zajt hallat, mint­ha egy partraszálláson len­nénk. A kombájnokhoz képest csöppike NDK-bálázógép egyik tulajdonosa keserűen jegyzi meg: Nekik a tsz ebé­det hozat ki, szódát is kapnak. Tegnap húslevest ettek, kö­römpörköltet, de látná maga mekkora adagot... Nekünk meg?... Felül a gépre, bekapcsolja a motort. A bálázógép struccfara minden harminc-negyven mé­teren dühösen „tojik” egy szal­mabálát a felszedett rendre. Szüts 1. Dénes ' ' •. ■- sí.-*. ív i - > *’‘A HÍD A TENGEREN Olaszországban 1971-ben kezdik el a Messinai-szoroson át­ívelő gigászi híd építését, amely Szicíliát a kontinentális Olasz­országgal fogja összekötni. Ötezer munkás és technikus öt éven át dolgozik majd ezen az óriási létesítményen. A híd hossza 3048 méter lesz. Rekordhosszúságú lesz a központi hídnyílás is: több mint másfél kilométer. Az építők a szoros legmélyebb részét hidalják át. A tervek szerint a híd kétszintes lesz. A felső szinten kap helyet „a Nap útjának” nevezett hatalmas autósztráda. Az alsó szinten a vasúti közlekedés bonyolódik le. Az óriás híd építése 10 milliárd Urába fog kerülni. , • 1 •• •! Az Egyesült Villamosgépgyár nőbizottsági 1 t\7íÍT*1 11 íl Mié í)7111 f111 kezdeményezésére a gyári dolgozók iskolás v V rekelnek nyári napközit szerveztek. Az E Az Egyesült Villamosgépgyár nőbizottságának gye- EVIG Művelődési Házban működő napközi naponta háromszori étkezést és sokféle játéklehetőséget biztosit a gyerekeknek. Hetenként egyszer a gyári busszal kirándulni mennek: strandra, a Vi­dám Parkba, máshova, aszerint, hogy mihez van kedvük. A szülők így nyugodtan dolgozhat­nak, gyerekeik a nyári szünetben is tanári felügyelet mellett, kellemes környezetben, biz­tonságban vannak. MTI — Foto A Pest megyei KISZÖV és a szobi járási pártbizottság közbenjárására e hét csütörtö­kére végre összehívták a köz­gyűlést Indítványozta a veze­tőségnek a járási pártbizott­ság és a KISZÖV, hogy adja­nak még hat havi próbaidőt Madár Bélának, ezekkel a fel­tételekkel: feleségét a vezető­állásból eltávolítja, önkritikát gyakorol, anyagilag rendezi a selejtügyét, és felelősségre I vonják a Riener-ügyben. Ezl csupán javaslat. A döntés joga a szövetkezet legmagasabb fó­rumáé: a közgyűlésé. Nemcsak egy ember felől döntenek — hanem 240 dől. gozó jövőjéről is. Péreli Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom