Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 201. szám

4 kMÍvUíP 1969. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP Alexa Ferenc szobrai Kotroczó István felvétele Nevét is9 virágát Xütovább, itajcsnr-föld, Kosnivájú, Miiszájerilö Győré Pál párallan gyűjteménye Választás Pénteken tartotta csúcsve- zetőségválasztó taggyűlését a ceglédi Állami Tangazdaság pártszervezete. A választáson megjelent Jámbor Miklós, a Pest megyei Pártbizottság tit­kára is. A 74 küldött a csúcs- vezetőség titkárává Szeleczki Mihályt választotta meg. Békekongresszus előtt A, magyar bákemozgalom 1963. júniusában tartotta VI. kongresszusát. Az azóta eltelt időben jelentős változások történtek a nemzetközi és a magyar bcfcemozgalomban. Megsokszorozódtak a felada­tok, ugyanakkor a mozgalom mind nagyobb tömegekre tá­maszkodott. Még ebben az évben — ok­tóber elején — 600 küldött je­lenlétében a Parlament nagy­termében megnyitják a VII. Magyar Békekongresszust. A kétnapos eseménysorozaton Pest megyét huszonhármán fogják képviselni. Ezt megelőzően szeptember végén megyei békekonferen­cia lesz, amelyen megválaszt­ják a küldötteket és kiosztják a békemozgalömfoan élenjárók kitüntetését. Papírhír A Német Szövetségi Köztár­saságban könnyű nyaralóhá­zikókat készítenek különleges oldattal átitatott papírból. A nyaralót néhány perc alatt felállítják. Svédország Nyugat-Euró- pa legnagyobb papíráru-ter­melője. Egyesek szerint az el­következő harminc évben pa- pirfoteleken fog ülni, papírle­pedőn fog aludni, papírtörül­közőt fog használni. Az újszü­löttek több mint 90 százaléká­nál papírpelenkát használnak — Svédországban tavaly több mint 20 000 tonna papírpelen­kát adtak el. • • Az Örök Város árnyékában Római statisztikai adatok szerint az olasz fővárosban 57 000 írástudatlan él, ezek közül több mint 40 000 nő. Szeretek piacra járni. Néze­lődni, jönni-menni. A piac a legfontosabb keresztmetszete egy városnak. Akinek jó sze­me van, a piacon mindent megláthat, megtudhat. Egyik ilyen piaci téníergé- sem alkalmával furcsa gon­dolatok szálltak meg. Talán azért, mert előtte népszerű képesújságunkat lapozgattam? Játszani kezdtem. Felidéztem a többszázezres példányszámú lap frissen olvasott kozmeti­kai tanácsait. És képzeletben kifaggattam a piacon cipeke- dő asszonyokat. Középkorú, még nagyon csi­nos asszony. Két cekker para­dicsomot visz. Egyik-egyik legalább tíz kiló. Mit szólna, ha odamennék hozzá és azt mondanám: most friss és iide lenne a bőre asszonyom, ha reggel jégkockákkal dörzsölte volna be. Lehet, hogy egyszerűen el- küldene valahová. Ha szoli­dabb természet, és netán ő is olvasta a képeslapban a ta­nácsot, azt mondaná: ugyan kérem, nincs nekem arra időm, míg a két gyereket el­készítem. Meg fridzsideriink sincs, ahol a jégkocka állna. Nem tellett még nekünk arra. Tényleg, miért tartja olyan biztosnak ez a kozmetikai ta­nácsadó, hogy minden ház­tartásban ott áll egy fridzsi- der? Hentesüzlet. A szokásos kép: asszonyok várakozó tö­mege. Előttem egy sovány, magas asszony. Nem lehet több harminc évesnél, de az arcára korán kiült ráncok többnek hazudjak. Ügy kell neki, miért nem fogad szót: „Arckikészítéshez nyáron zsí­ros arckrém helyett bő víztar­talmú, folyékony krémet A vastag papírkötet címe semmitmondó: „Abony föld­rajzi nevei”. Berm, a fedőlap mögött térképek, kerületek, dűlők, emberek megnevezése sűrű sorokban egymás után. A tanulmány szerzője — Győ­ré Pál tanácstitkár — nem az olvasmányosságra törekedett. Ö maga foglalja össze mun­kája értelmét: Vallomás „A földrajzi nevek össze­gyűjtése vallomás egy telepü­lés, egy helység szeretetéről, megbecsüléséről. Szocializ­must építő hazánkról, és sző­kébb értelemben vett pátri­ánkról vallani kötelességünk. A tájról, annak minden zu­gáról számot adni nemcsak a históriás, de a hétköznapok emberének is feladata. Na­gyon szerény eszközeimmel az a cél vezetett, hogy kultúránk rohamos változásával mindin­kább elmosódó-kallódó nyelvi emlékeinket megmentsem a feledéstől.” Győré Pál gyűjteménye út­törő és szinte egyedülálló a honismereti körök szerteága­zó tevékenységében. A telepü­lések földrajzi nevei gyűjtésé­nek némi nyomát legkoráb­ban száz évvel ezelőttről ta­lálni. így éppen e tájon Abo- nyi Lajos író 1896-ban és Kiss Ferenc tanító 1913-ban hozzá­kezdtek egy-egy kisebb tele­pülés nevének feldolgozásá­hoz. Győré Pál műve csaknem 1200 adatot tartalmaz, igyek­szik az eredetről pontos fel­világosítást adni. Egybeveti az öregek emlékezetét és a száj- hagyományt az írásos bizonyí­tékokkal. A tanulmány egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy az elnevezések gyökerei milyen messzire nyúlnak vissza. A nevek többsége né­hány száz éve nem változott. Más dűlők, utcák viszont szinte mindig „megújulnak”, érzékeny szeizmográfként mu­kremszerű kozmetikumokat — mint pl. az alapozó, folyékony púder —, s ha lehet, arcunk­ra csak por alakú púdert te­gyünk." Vagy talán nem já­ratja ezeket a képeslapokat? Most előbbre lép, hangosan kéri a hentest, hogy azt a kis darab birkahúst neki adja, előbb itt volt, mit gondol, nem tud ő a három gyermeknek mindig drága disznókarajt venni. Megkapja. Boldogan indul a pénztár felé. Ahogy szembe­fordul, meglátod» — micsoda dolog ez! —, hogy a szeme sincs kifestve. „A szem kiké­szítését nyáron lehetőleg kő- puderrel, esetleg puha szem­ceruzával végezzük. Minden korban előnyös a most na­gyon divatos halványlila, vagy a fekete.” Milyen szép, meleg barna szeme van. Egy pillanat­ra rám néz, és ettől a játékos ördög még jobban incselkedni kezd bennem. Hány asszony él ebben a városban, akinek soha nem volt még a szeme kifestve és mégis boldog? Meg kellene egyszer számolni. Elmegy mellettem. Egy picit izzadt. Apró gyöngycseppek ültek a homlokára, amíg kar­ján telt kosárral odakönyö­költe magát a birkahúst oszló bárdoslegény elé. „öt szeletelt citromot áztassunk két órán át hideg vízben, majd a tevével hígítsuk a reggeli fürdővizün­ket. Szárazra törölt testünket dörzsöljük be hintőporral. Egész nap friss és üde marad a bőrünk.” öt citrom alig egy kiló. Mondjuk tizenöt forint. Nem sok ... Mit kérdezzek tőle? Talán azt, hogy miért nem szőrteleníti a hónalját? „... a hintőporos bedörzsölés tátják az idők változását. S még egy: a történelmi esemé­nyek egy-egy név, elnevezés nyomán szinte láncról láncra követhetők. A Lengenádas, a Tatárhányás, a Darabos, a Kospart neveket még a job­bágyság használta. A város­erdeje, a zsidóföldek, a vas- útmenti út már a polgároso­dás kezdetét jelzik. 1948 is fontos dátum. Megindula ter­melőszövetkezeti mozgalom. A nagy táblák kialakulásával mindinkább felejtődik a régi határ parcelláinak neve. Az egykori cselédember, béres­gyerek, summás már éleme- dett fővel „Harkányi föggyit”, a „beliceji-tanyát” és a „Löf­ter szőlőjit” emlegeti, de az unoka mór a „Leninbe” vagy az „Attilába” vagyi a „Hunya­diba” megy dolgozni. Néhány gyöngyszem A tanulmány a népi elneve­zések valóságos gyöngyszemeit tartalmazza. Nem lehet meg- hatódás nélkül elsiklani ilyen nevek felett: Ndtovább utca, ami zsákutcát jelzett. A Picu­labank egy régi épület neve, ahol a szegénység önsegélyző egyesülete volt. Vagy itt a Cikázó, ahol a nagybőjti idő­ben játszottak, cikáztak a fia­talok. A Rajcsúr-földön gya­korlatoztak a 13-as huszárok. A Citürás kocsma Pick Nácié volt, ahol húros hangszer mel­lett duhajkodtak a legények. Dobrovaborcsaháza híres pia­ci kofa emlékét örökíti, a Csönyettyűs-iskola kis haran­gocskája hívta a mostaniak szépapáit A Kosutvájúban többször itatta lovát Kossuth Lajos, ha látogatóba jött test­véréhez, Ruttkay Józsefné. Kossuth Lujzához. Ugyanígy van PerC^Lktííj«,,ahol a sza­badságharc tábornoka gyüle- keztette seregeit. Magyar Be­nigna, a törökverő Kinizsi Pál feleségének emléke ma is él a faluban, utcája neve nem vál­tozik. A Pizes-kereszt arról hatékonyabb, ha szőrtelení- tett testrészre kerül.. Hiába kérdezném tőle. Mint ahogy azt is, hogy — újság­hirdetéseket idézek — töl­tött-e már kellemes hétvégét az új balatoni luxushotelben, személyenként egy napra tel­jes penzióval 160 forint. És fogadni mernék, ezt az asz- szonyt még az sem hozná iz­galomba, ha elmondanám ne­ki, megérkeztek az új osztrák napszemüvegek, 850 forint darabja, de csak egy helyen lehet kapni a fővárosban. Azért meg talán ki is nevet­ne. ha lelkehdezve tudatnám vele, hogy a nyári vásár alatt a divatos olasz fürdőruhát 786 forint helyett 520 forintért is megkaphatja. Mert ezt, most semmi sem érdekli. Szinte megátalfeodottan rohan haza, - hogy azt a darab kis birka­húst megfőzze. Elment a kedvem a játék­tól. Hazaérve statisztikákban lapozgatok, meg tervekben. A munkások havi átlagkeresetét böngészem és a dolgozó csa­ládok egy személyre jutó át­lagjövedelmét. Nem idézem, ismertek ezek, hisz erről a „piacról él” mindenki. Ter­veink tisztes jövedelememel­kedést ígérnek, meg is lesz az. De ezen az úton sokáig érünk el oda, hogy mindenki citromos fürdőt vehessen reg­gelenként, s a hétvégét a Ba­latonon töltse osztrák nap­szemüvegben és olasz fürdő­ruhában. Vagy lehet, hogy nem is ide akarunk eljutni — mert nem ez a szocializmus? A sok testetlen, de meleg szemű munkásasszony bol­dogságának nem feltétele az ilyesmi — s ezt jól tudjuk. Csakhogy a zenebona és a rongyrázás most nagy divat. Szerencsére azokat az asszo­nyokat, akikkel nap mint nap a piacon találkozóm, nem szé­díti meg. V. J. vall, hogy elkorhadt egy régi fakereszt. Helyette gyűjtött pénzből kőből faragtatok újat. Szűcsmargit tanító néni isko­lája 1944. október 27-e ször­nyű emléket őrzi. Ekkor érte bombatalálat a kis iskolát, s benne lelte haladt a tanító néni. Sokat emlegették a Ka­tona-házat. Az. elnevezés ab­ból az időből való amikor a katonák kvártélyozását így ol­dották meg. Az öreg Maczó- nak 12 katonát kellett a házá­ban eltartania. A Szó Iga bíró­kert kastélyát pedig 1945-ben a nép dühe szétrombolta. A városháza előtti tér volt a Köpködő. Itt sereglettek ösz- sze vasárnaponként a munkát vállaló szegények. 1945 tava­szán ezen a téren jelentették be a földosztás megkezdését. Az 1700-as években, ha ide­gen tért a faluba, megkérdez­ték tőle, merről jött. Ha a De- ják-halom felé mutatott, az isten sem vette le róla — ga­rabonciás. 1802-ben a várme­gye kimondta: a Tápiószele, Cegléd, Abony háromszögben erdőt kell telepíteni. Nem volt kibúvó, a munkában minden­ki részt vett, innen nyerte ne­vét a Muszáj-erdö. A három határ találkozásában állt a Hármas-csárda. Az épület már összedőlt, de a helyet ma is így hívják. Külterület a Róka- jukas-dűlő, ahol még ma is — se szeri, se száma — ravaszdi él. A falu első termelőszövet­kezete, a Búzakalász, az Elsö­víz.Tótgyurkaszék- dűlőben alakult, azóta is Búzakalász a tábla .neve. Hegyeshalom dű­lőről az 1610-es határjárás je­lentése is szól. Nem messze esik ide az Égettvargatanya. Varga Sándor gazdát megrúg­ta a lova. Amikor kigyulladt a ház, sérülten benn égett a ta­nyában, Erre van a Pikuláspa- li háza. ££Űr£zabó Varga Pál- *101 fcHnEtradflatatatr yolt ked­venc hangszere, emléket őrzi a határ e darabkája. A kísértet Még kísértete is van a szelíd síkságnak. A volt Hunyadi­birtok cselédei még a harmin­cas években is állították: „Éj­fél körül a Hunyadi gróf tü­zes láncot voncolva járta körül a föggyit. A tüzes lánc csak úgy világított utána. A tanyá­ba volt a zöregkút, abbu gyütt, meg od ament vissza. A cseléd- asszonyok nagyon féltek tüle”, Parádésköcsis Fazekas Mihály ezt mondta: „Karácsonkör, amikor tovább mulattak fő, ec- cer csak benézett a zöreg Hu­nyadi naty fehér bundába a konyhaablakon. Monta is afe- leséginek mingyán, hogy nédd csak annyuk mijaszűzmária jaz? Szót is a Telek Jóskának, hogy mennyünk ki, de mán akkó nem láttak semmit”. „Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is virágát is tu­dom. Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton.. Győré Pál tiszteletre méltó munkáját Radnóti Miklós so­raival zárja, a „Nem tudha­tom” című költeményének sza­vai vaL Komáromi Magda A Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára FELVÉTELRE KERES tízéves gyakorlattal rendelkező ♦ FIZETÉS: megállapodás szerint. Citromos fürdő használjunk. Kerüljük a sűrű

Next

/
Oldalképek
Tartalom