Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 199. szám

1969. AUGUSZTUS 29., FENTEK (M A MÉRLEG NYELVE Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Furcsa eset lenne, ha az üz­letben úgy mérlegelnének: ,egy kiló, két kiló valami. Csak a súly lenne fontos, s tel­jesen mellékes az, mi van a mérlegen, s ami ott van, an­nak mibe kerül kilója. Fur­csa eset lenne, de nem egye­dülálló. Ilyesfajta „mérle­gelés” — s a későbbiek majd igazolják, mennyire indokolt az idézőjel — ugyanis nem ritkaság még ma sem a kül­kereskedelmi tevékenységben, az exportban, az importban. Apró példa: az importhelyet­tesítés jogos, de nem általá­nosítható, hanem minden esetben alapos elemzést igénylő követelményéből ki­indulva hazai ónozott leme­zeket is felhasználnak a kon­zerviparban. Az ónozott, lak­kozott vaslemez kényes va­lami, ha nem tökéletes az elő­állítás technológiája, a kén­tartalmú töltelék — a borsó például — hatására a doboz belseje megfeketedik. Kibon­táskor gusztustalan, mert a romlottságra utaló benyomást kelt, érthető tehát, ha az ilyen dobozokban exportált magyar konzervek, egyéb­ként jó hírünket rontva, ha­marosan visszakerülnek. „Megtakarítottuk” az impor­tot, mert kevesebb lemezt kellett külföldről behozni, ám mit veszítettünk a visszáruzott konzervekkel... ? Elvben igen... Közismert, s ezért már-már közhelyszerű tény, hogy Ma­gyarországon a nemzeti jöve­delem s az export aránya negyven százalékra rúg. Elv­ben nincs semmi hiba akö­rül, hogy éppen ezért ki­emelt helyet kell adni a vál­lalatok exporttevékenységé­nek, s az import alakulásának. A gyakorlatban azonban — amikor a különböző érdekek nem párhuzamosan hatnak, hanem vonaluk metszi egy­mást, vagy éppen ellentétes irányúak — már sok a gond, s nem kevés a hiba. Tény : ha­zánkban alig akad olyan be­ruházási vagy fogyasztási árucikk, amely ne tartalmazna — nyersanyag, energia, gép­amortizáció stb. formájában — importot. A népgazdaság ún. importfüggősége nagy — gondoljunk csak a vasércre, a kohókokszra például —, s az import növelése egyenes arányban áll az exportképes­séggel. Sőt, utóbbinak gyor­sabban kell emelkednie, hogy ne pusztán az egyszerű újra­termelést fedezze, de a bőví­tett újratermelés alapjait is megteremtse. Exportképessé­günk mai, nem kielégítő fokára azonban egyetlen adat is fényt vet. Míg belföldön, a reális vásárlóértéket te­kintve , negyven forintot ér egy dollár, addig az export­ban az értékhatár hatvan forint körül van! Tény to­vábbá az is, hogy minden száz forint értékű exportban húsz forint értékű import is van, azaz „visszaszállítás”. Csak éppen nem mindegy: mit és hová szállítunk „visz- sza”. E kiragadott néhány össze­függés — mert jó néhány van még — érzékelteti, hogy a mérlegelés, melyre a cikk bevezetőjében utaltunk, való­ban nem egyszerű, de — elen­gedhetetlen. Több a százaléknál Pest megye ipari üzemeiben évről évre növekedett az ex­port szerepe. A megtermelt áruk 17—18 százaléka került külföldi piacokra, ám a re­formmal megkezdődött, bo­nyolult változások — vala­mint a külföldi piaci, politi­kai helyzet változásainak — következményeként az 1967. épi 18,5 százalékos exporthá­nyad 1968-ban 13,5 százalékra esett vissza. 1969 első félévé­ben, bár javult a helyzet, alap­vető változás nem következett be. A fotópapírok, gyümölcs- konzervek, villamos fogyasz­tásmérők, a kártolt gyapjúszö­vetek exportjának növekedése, az alsóruházati termékek, a len típusú szövetek, a gyapjú­szőnyegek, a főzelékkonzervek külföldi értékesítésének csök­kenése arra mutat, hogy válto­zások hajszálrepedései fedez­hetők fel az exportértékesítés hagyományos szerkezetében, s főként arra figyelmeztet, hogy eltérően a korábbi évektől, az exportálás sokkal több, mint néhány százalékszámítás el­végzése. Melyiket először? Az ún. exporthányad, tehát a teljes termelés külföldre ke­rülő része a baromfi- és tojás­feldolgozó iparban, a borászat­ban. a tartósító-, gyógyszer-, híradástechnikai-iparban öt­ven százalék fölött van, har­minc és ötven százalék között a műszeriparban, a közleke­dési eszközök gyártásában, a köt-szövő-, a pamut- és a cipőiparban. Maga ez a kép szemlélteti, hogy egyes ágaza­tok igen eltérő szerepet ját­szanak, sőt, ágazaton belül az egyes üzemek helyzete is na­gyon eltérő. (A Dunai Cement- és Mészmű exportértékesítése például csak azért csökkent, mert a népgazdaságnak kifi­zetődőbb a határhoz közelebb fekvő üzemekből szállítani. Hasonló a helyzet az olajipari termékek, nevezetesen a Du­nai Kőolajipari Vállalat ese­Több mint 300 négyzetmé­ter területen végzett biztosí­tási munkákat az idén a Gel­lérthegy meglazult szikláin a Fővárosi Üt- és Közműépítő Vállalat. A Balettintézet di­ákotthona, a volt kolostor­épület fölött a szikla termé­szetes kötése meglazult és most omladozik. . A FUKÉV munkásai a rossz állapotban levő sziklafalba 60 centiméter mélységben, egymástól 30 centi távolságra lyukakat fúr­tak. A lyukakba cementtel ke­vert kötőanyagot préseltek. A fallal párhuzamosan, kívül­ről pedig hálószerűén beton­acéllal kötötték össze a lyuka­kat. Erre hábár<;s,s^erű kötő­anyagot borították, ami az egész biztosított területét be­fedd. Ezzel kapcsolatban azonbán sok panasz érkezett az épí­tőkhöz; azt kifogásolták, hogy a külső kötőanyag színe ront­ja a Gellérthegy látványának összhangját. A FUKÉV-ben most terveket készítettek a Zsebükben cédulát gyürö- gető férfiak. Tétova pillantá­sokkal méregetik a sötétzöld dinnyéket, haboznak, melyi­ket válasszák, a legalsót nem, az biztos, ahhoz túl sokat kell lerakni. „Mit is mondott az asszony? Sárga folt, ha kopo­gok, kong. Rosszabb, mint egy találós kérdés. Mindegy, csak valami kis dinnyét látnék!” Kis dinnye sehol. Nagy diny- nye az egész piac. Azt meg nem lehet haza cipelni. Elő­kerül a zsebből a cédula, a hat kilós görögdinnye helyett fél kiló szőlő is megteszi. ★ Alkalmi árusok. — Wilkinson! Olyan penge ez uram, hogy nincs az a sza­káll, amit le ne vágjon! És nem kapar! Rekedt hangú, csizmás ma­gyar hirdeti kurjongatva por­tékáját. Kezében ott a fekete alapú, fehér felirat, a két karddal: Wilkinson. Mikor megszólítom, felém mutat egy csomaggal: — El ne szalassza! Hétért adom... — Az üzletben hat ötven ... — Az árgyélusát fiatalúr, azt csak a Corvinban kap! Tehát vonatköltséggel együtt többe kerül, mint ez a vacak plusz ötven fillér! — Vámcédulája van? — Már hogyne volna. A fiam mindig küld egy évre százat. Nekem meg húsz is elég. Mondom — jó penge ez. A maradék nyolcvanat viszik, mint a cukrot. Aztán rámun, úgy látszik nem szereti a kiváncsi embe­reket, „na, viszlát”, mondja, tében.) Az ilyen különbség- tevés, mondjuk meg őszintén, újdonságnak számít, s azzal biztat, hogy sikerül érvényt szerezni a természetes logiká­nak. Legalábbis a szállítás­ban ... Mert a gépipari válla­latoknál például megtörténik, hogy azért vesztenek el part­nereket, mert nem vállalják a szállított berendezések alkat­rész utánpótlását... Nagy sze­repe van az export múlt évi, említett csökkenésében annak is, hogy a termékek egy része — tehergépkocsik, villamos mérők stb. — nemi felel meg a korszerűség követelményei­nek, nem állják a versenyt. Fontos ez azért, mert sok ter­mék esetében ma még az álla­mi támogatás „eltünteti” ezt a bajt, de e támogatás fokozatos csökkenése, majd végleges megszüntetése már most ter­mékfejlesztésre kell, hogy sar­kallja az exportáló üzemeket. Az exportálók egy része azonban azzal érvel: a gazda­ságosabb termeléshez, a kor­szerűbb termékhez — import­ra lenne szüksége. Mészáros Ottó (Befejező rész lapunk követ­kező számában.) kötőanyag színének megvál­toztatására. A sziklatörmelé­ket belekeverik a kötőha­barcsba és így a további sziklarestaurálásnál sikerül majd elérni azt a színárnya­latot, mely nem lesz elütő a Gellérthegy színétől. ABC-áruház Abonyban Űj ABC-áruházzal gyarapo­dik Abony. Az áruháznak négy osztálya lesz: hús- és hentesári). fűszer-csemege, kényér-téj és zöldség-gyü- fnö'lcs. Korszerű hűtőkamrák és szekrények biztosítják az árutárolási A szövetkezet 1 millió 200 ezer forintos havi forgalomra számít a két meg­szűnő élelmiszerbolt átlagos forgalma alapján. Ezeket ke­nyér és tej szaküzletté, illet­ve gazdabolttá alakítják át. „Wilkinson a pengék pengéje, ha vágni akar, csak ezt ve­gye!”, és látom az arca boros­tás, mintha egy hete borotvál­kozott volna utoljára. Mégsem használhat ő évi húsz pengét... ★ A piac elején, rozoga fa­bódékban nyári ruhák, kisu- vickolt, fekete cúgoscipők, csipkék, OMEGA-, ILLÉS-ké- pek autogramokkal. És falvédök. Torzonborz hímzésekkel, majdnem ugyan­olyan rímekkel. Az anyuka ott áll a kislánnyal, válogat, vajon melyik lesz jobb a sparhert fölé. „Karcsúságod, mint a nádszál / Szeretnélek, ha nem unnál...” Pörge kalapos le­gényke vallja ezt (fekete hím­zéssel) egy copfos, sokfodrú- szoknyás lánynak (vörös hím­zéssel). Az anyuka már-már rááll a vételre, mikor a kö­vérkés kislány megütögeti a karját: — De anyu... Igen. A kislányra nem le­het nádszál jelzőt aggatni. Az anyuka kénytelen-kel­letlen megveszi az „Asszony lesz a lányból / Bimbóból ró­zsa” feliratú falvédőt. A kis­lány elégedetten nézi a vász­non a molett, pirospozsgásnak mondható hasonmását, (a pi­rospozsgást nem látni), kék hímzéssel. ★ Miért jönnek az asszonyok a piacra? A felelet egyszerű: hogy bevásároljanak... Vagy talán mégsem? A lacikonyha előtt, mintha csak félne, hogy valaki elvi­Új török nagykövet Losonczy Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön fogadta Is­mail Soysal rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, aki átadta megbízólevelét. Is­mail Soysal nagykövet, meg­bízólevelének átadása után, a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét Hogyan alakul az új tan­évben a tanyai iskolák hely­zete? — erről dr. Kálmán György, a Művelődésügyi Mi­nisztérium általános iskolai osztályainak vezetője adott tájékoztatót. — Szeptember elsején az általános iskolás korú gyer­szi előle a jóképű házikol­bászt, egy termetes asszony­ság eszik. Mögötte összesúg a két barátnő: — Tudod miért termel be ez itt annyit? __ ?? — Hogy a férje békén hagyja. Azt hiszi most, hogy milyen rendes neje van, fo­gyókúrázik ... Vagy: A cipész polcain csillogó cipők. Mind — egytől egyig' feketék. És ódivatúak. A fia­talasszony megáll, szembenéz a cipőkkel, meg az öreg, le- konyulóíbajszos öregember­rel. — Mennyi az? — mutat az egyik körömcipőre. — Száz, nagyságám. Száz az, de nem fakul meg az eső­től, mint ezek a mostariiak. — Nem gondolja, hogy az egekben jár? — Én? Száz forint, ezért a topánért? No, legyen nyolc­van, mert olyan kedves fia­talasszonyka. Ezért bármikor megkapom a százat, de hát mindegy... — Mit gondol, ilyen Noé- cipőért ki ad magának nyolc­van forintot? — Ez Noé-cipő? Ne mond­jon már ilyet nagyságám! Hatvan az utolsó ár! — Ide figyeljen! Képes lenne ezt a cipőt az én lá­bamra húzni? A férjem meg­látná, kitérne a hitéből. In­gyen sem kéne! ★ A helyszín: a váci piac, pénteken. De nem lehetne bármelyik és bármikor? Tamás Ervin Mindenkit érdeklő kérdés-' ről — a községfejlesztés tár­sadalmi támogatásáról — tartott a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága kibő­vített elnökségi ülést csütör­tökön délelőtt. Az 1967-es választásokon a megye lakossága 13 ezer fej­lesztési javaslatot tett, amely­mekek közül csaknem 145 ez­ren kezdik az évet tanyai, úgynevezett összevont osz­tályokból álló iskolákban. Közülük mintegy százezren alsótagozatosak. A felsőtago­zatos tanyai gyermekek kö­zül körülbelül ötezren már körzeti központi iskolákban ta­nulhatnak, ahol szakrendszerű oktatásban részesülnek. Hat­ezren kapnak diákotthoni el­látást. — Az osztatlan iskolába já­ró gyermekek az általános iskolásoknak csak 11,6 szá­zalékát alkotják. A viszony­lag alacsony arányszám azon­ban nem jelenti azt, hogy a probléma nem jelentős, hi­szen ezek a tanyai gyerekek szinte behozhatatlan hát­rányba kerülnek a városi tár­saikkal szemben. — A tanyai iskolák helyzete anyagi szempontból is rosz- szabb, mint a városi iskolá­ké, ugyanis az iskolák a fej­lesztési összeget a tanulók számától függően kapják — és a tanyai iskolák általában kis létszámúak. — Az osztatlan iskolák problémáját véglegesen az ország telpülési struktúrájá­nak átszervezése oldaná meg — tehát az, ha megszűnne az elszórt tanyavilág. Ez azon­ban rendkívül hosszú folya­mat, az átmeneti megoldás az, hogy fokozatosan egyre több körzeti iskolai központot es diákotthont szervezzünk, hogy minél több gyermek részesül­hessen szakrendszerű okta­tásban és járhasson jól fel­szerelt iskolába. bői 11 ezer volt a megvaló­sítható. A munkálatokról a tanácsbeszámolókon tájékoz­tatták az érdekelteket. Ennek is köszönhető, hogy megnőtt a bizalom a tanácsok mun­kája iránt, szívesebben támo­gatták a soron levő elképzelés sek megvalósítását. A községfejlesztési társa­dalmi munka értéke az 1966. évi 30 millióról ta­valy már 39 millióra nőtt. Elsősorban á járda-, víz- és villanyhálózatépítésben, a bel- és szennyvízelvezetés­ben nyújtott nagy segítséget a lakosság. A tanácskozáson azonban azt is megállapították, hogy míg a már kész tervekről a tájékoztatás kielégítő, addig a fejlesztési koncepciók és elő- tervek társadalmi vitája gyenge lábon áll. Helyesnek tartanák például, ha a ne­gyedik ötéves terv előkészí­tése még szélesebb társadal­mi alapokon történne. A vi­ta a rangsorolást is kialakí­taná és- a társadalmi igények ismeretében a döntés meg­alapozottabbá válna. A jelenlevők ezután a fel- szabadulás 25. évfordulójára való felkészüléssel foglalkoz­tak. A felszabadulási verseny támogatására az elnökség ja­vaslata: írásos vállalásokat szer­vezzenek a tatarozásra, virágosításra, területren­dezésre. Fordítsanak gondot a kiemel­kedő társadalmi munkások megbecsülésére. Még ebben az évben vitassák meg a IV. ötéves terv fejlesztési terve­it. Végül kéréssel fordultak a megyei pártbizottsághoz, hogy a városokban és közsé­gekben tűzzék napirendre a helyi népfrontszervek köz- ségfejlesztési-szépítési tevé­kenységét. k. m. A Szövetkezetek Pest me­gyei Központja árubemutatót rendezett az elmúlt napokban Nagykátán, szerdáin pedig a MÉSZÖV székházéban mutat­ták be a téli cipődivatot. Itt 30 ezer pár női, férfi- és gyer­mekcipőt rendeltek, közel négy millió forint értékben az üzlet­vezetők. A MÉSZÖV kereske­delmi főosztálya igyekszik eze­ket a bemutatókat, minél több árura kiterjeszteni és mind gyakrabban megrendezni. A megyei központ ennek érdeké­ben várja a nagykereskedelmi vállalatok, a ktsz-ek és az ipa­ri üzemek jelentkezését, akik árukészletüket, termékeiket bemutatni kívánják. Péceli nyulak Nem kell elmondanunk, hogy milyen ínyencnek való falat egy igazi nyúlpeesenye, hiszen aki már kóstolt ilyet, úgyis tudja ... Azt azonban meg­említhetjük, hogy nemcsak a csiga jelentős exportcikk, ha­nem a magyar nyúlhúst is kedvelik Franciaországban, Olaszországban és Skandiná­viában. A pomázi fogyasztási szövet­kezet 28 tagú kisállattenyész­tő társulásának azonban ez sem új dolog, hiszen ebben az évben — szerződésük szerint — két és fél ezer nyúl felne­velése és értékesítése szerepel legfőbb célként. A megfelelő tápanyag beszerzésével idén sikerült megoldani a kellő súlygyarapodást, ma már átla­gosan a két és fél kilót is el­érik a nyulak. „Hangolnak“ a szarvasbikák A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság híres rezervátu­maiban már „hangolnak” a szarvasbikák. A ttadászok az igazi szarvasbögés kezdetét szeptember első hetére várják. Az izgal­mas vadászesemény előkészületei megkezdődtek. A vadász­házakban készítik a szállásokat a külföldiek számára. Az első vendéget Karapáncsára várják e hét végén, majd ezt követően egymást váltva érkeznek a svájci, az NSZK-beli, s a spanyol vadászok. Többségük állandó vendég a szarvasbögés idején. A nagy vadászati idény kilátásai általában jók: szépen fejlett agancsot viselnek a golyóraérett bikák. Kijelölték már a les- állásokat is, ahonnan megfigyelhetik majd a párviadalt a „háremért”. Megőrzik a Gellérthegy színét PIAC Életkép négy felvonásban Vendégek a Dunakanyarban A Magyarok Világszövetsége bensőséges hangulatú hajó- kirándulást szervezett Esztergomba, mintegy 300, nyári sza­badságát Magyarországon töltő, Franciaországban, Kanadában, Ausztráliában és Brazíliában élő magyar részvételével. Képün­kön: Dukász Imre, a TIT túravezetője ismerteti honfitársaink­kal a Dunakanyar nevezetességeit. A TANYAI ISKOLÁK HELYZETÉRŐL '■ ^ ‘ Árubemutató /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom